Galilei-élmény a gangról…

 
Néhány sor erejéig most visszatérnék az “eredeti” kerékvágásba…s arról írnék,amiért e blog valójában életre hívódott…A Hale-Bopp üstököst megelőző hetekben szinte csak a holdat figyeltük…a történetemhez hozzátartozik,hogy az eget szó szerint abszolút nem ismertem…ebben az időben semmiféle térképem nem volt,így aztán kizárólag a Hold jelentett “fix pontot” az égen.
Egy este,Dávid kihívott kutyát sétáltatni a közeli térre…kissé unatkoztam kinn,így körbe nézvén az égen “csak úgy”,hirtelen elém került az Orion…ez a gigászi,nagyon szép csillagkép…olyan felfedezés volt,amit szerintem sok amatőrcsillagász átél legalább egyszer az életben.
Ott volt velem szemben,a trafóház mellett / felett.
 
 
 
                        Az Orion,Bayer 1661-es Uranometriájában.
 
 
Ekkoriban az Ég és Föld című könyv volt az egyetlen ilyen témájú kötetem,így ennek igen gyengécske,de jól használható térképeit használtuk a későbbiekben arra,hogy valamellyest megismerjük a csillagképeket. Bizony az Orion volt a kulcs mindenhez!Estéről estére szinte “előre vártuk” a csillagképeket…rendkívüli örömmel sorra azonosítottuk a híres csillagképeket.
Ma is kedves emlék a Leo,Hercules,Gemini stb csillagképek beazonosítása.
Nyár közepén,a közeli Csarnok-téren,óriási örömkiáltással nyugtáztam a fejünk felett “repülő”hattyú csillagkép jól felismerhető alakját….mellette a szép Vegával.
 
 
Néhány héttel a Hale-Bopp látogatása után,”mérföldkőnyi” ugrást jelentett egy alu fotóállvány megvétele…mely újjabb,de örömtelibb távcsőfejlesztést,építgetést jelentett…nem,nem lett új távcsövem,hanem a régi,eszkábált állványféleséget váltottuk le végérvényesen,egy stabil háromlábú állványra. (Stabil volt…nem csoda,parányi távcsövemhez szinte bármilyen állvány stabil pontot jeletett volna.)
Ennek a stabil állványnak,lábazatnak köszönhetően mindent pontosabban,kényelmesebben láthattunk,vagy épp telepíthettük át a műszert.Barátom Dávid szinte minden délután megkérdezte; ma este feljössz? Eszköztárunk fontos kelléke volt két,ma is meglévő kempingszék.
Persze volt,hogy néhány lakónak nem tetszett a dolog…furcsálták,hogy mi a fenét bámulhatunk ilyen késő este??? Volt egy idősebb lakó,aki szó szerint rosszalkodásnak minősítette tevékenységünket,melyet,megmondom őszintén azóta se tudok hová tenni.
Egy szokásos nyári este,amikor a jószerencse épp a gangon talált minket,észrevettem egy irtó fényes csillagszerű égitestet,viszonylag alacsonyan…Dávid pont teáért ment be,amikor “kurjantottam” Neki…
Azonnal kirohant egy “na nem viccelj” kiálltással…
Kicsi távcsövemben egy “óriási” sárgás korongot láttunk,mindenféle felszíni részlet nélkül, oldalán két-két parányi csillagocskával…a Jupiter volt az,s titkon éreztem,ez most Nagy felfedezés!
 
                              Egy eredeti rajzom a felfedezésünkről.
 
 
 
Estéről estére, -akárcsak Galilei- mi is papírra vetettük a szép,s változatos látványt.
Augusztusban még váratlanabb élményben volt részünk mely csak fokozódott azzal hogy távcsövembe bedugtunk egy ócska szovjet okulárt nagyobb nagyítást remélve. (meg is kaptuk a  60X-os nagyítást,de erről később)
1997 augusztus 22-én,helyi idő szerint 0:22-kor a 30mm-es refraktoromban -mindössze 25x-ös nagyítással- egy erősen narancsos/sárgás,szokatlanul ellipszis alakú,vagy inkább szilvamag alakú “valamit” vettem észre…néhány percnyi vizslatás után erősödött bennem az érzés,hogy ez a Szaturnusz bolygó!!!!
Ekkor már tényleg éreztem,hogy “nagyon messzire merészkedtünk”. Csodálatos élmény volt,hogy ezt a hihetetlen szép bolygót,egy ilyen kicsi,semmitmondó távcsővel is fel lehet ismerni. Hiába volt kissé ködös az idő,akkor is néztük,csak néztük felfedezésünk tárgyát.
Nyáron,augusztusban,teljesen váratlanul hozzám került egy kiadvány,amit meteornak neveznek,s mely az MCSE legendás kiadványa. Itt végérvényesen megfertőződtem ezzel a témával…már csak azért is,mert  friss képeket láttam a Hale-Bopp-ról,végre tulajdonomban tudhattam kicsiny igazi csillagtérképek részleteit,itt ismertem meg legendás észlelők neveit…
 
 
Az év szeptemberében,késő hajnalban már várható volt az óriási Orion,így már tudatosan
ráálltam az Orion-ködre. Látszott ez a diffúz köd,persze nem úgy ahogyan azt a színes Hubble képeken látni,de megmondom őszintén nekem sokkal jobban tetszett ez a fakó ködpamacs,mert a saját “élő” élményemként könyvelhettem el. Ebben a hónapban láttam életem első Holdfogyatkozását is,mely nagyon meghatározó élmény volt…aztán jöttek a téli hónapok,ekkor sem voltunk restek…s a fogvacogtató hidegben is képesek voltunk nézni az eget,távcsővel,vagy anélkül…
 
 
 
 
                                         A felfedezések gangja.
 
 
 
Időutazásra is kiválóan használható,a freeware Stellarium program…ez a kép azt az estét mutatja,amikor felfedeztük a Jupitert…igaz nem budapesti horizonttal,de az ég fényszennyezettsége ilyen volt.
 
 
Újabban számítógépes programokkal újraalkotjuk rajzainkat,ehhez a GIMP,és Photoshop programokat használjuk annak érdekében hogy régi,és friss észlelői élményeinket minél élethűbben adjuk vissza.
 
Számítógépes rajzaink blogja:  http//mszcsr.blogspot.com
 
Íme egy rajz a Jupiterről ahogyan az kis 30mm-es távcsövemben látszódott 1997-ben:
 
 
 
 
Majdnem minden este rajzoltunk…íme egy sorozatrajz a Galilei holdak keringéséről:
 
 Az sem zavart minket,hogy alig látunk csillagokat,vagy hogy ködös az ég…lelkesedtünk a váratlan jelenségek látványától..nem is kellett több.
 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: