Észleljük a teleholdat!

 
A telehold az amatőrcsillagászok körében nem örvend nagy népszerűségnek, ugyanis fényözönével letörli az égboltról a halvány csillagokat és mély-ég ob­jektumokat. A holdészlelők többsége is pihenőre vonul ennél a fázisnál, mert hiányoznak azok a terminátorközeli kontrasztos területek, ahol az alacsony megvilágítási szög miatt az alakzatok hosszú árnyékokat vetnek, így jól meg-figyelhetőkké válnak. Sok kezdő azt hiszi, hogy a krátereket a telehold idején érdemes észlelni, hiszen ekkor látszik a legtöbb a Holdból. Ilyenkor ki kell őket ábrándítani és el kell mondani azt, hogy például első negyedkor érdemes a krátereket észlelni. Fogyatkozások alkalmával is sokak figyelme fordul a Hold felé, pedig ekkor is telehold van. Annak bizonyítására írtam cikkemet, hogy más alkalmakkor is érdemes a teliholdat megfigyelni.
A telehold mindig az égbolt Nappal átellenes részén tartózkodik (szembenál­lás, oppozíció), ennek következményeképpen akkor kel, amikor a Nap nyugszik, és akkor nyugszik, amikor a Nap kel. Az ekliptika és a holdpálya helyzete miatt nyáron alacsonyan, télen magasan rója égi útját. így ez utóbbi időszak kedve­zőbb észlelésére, azonban az év bármely szakában megfigyelhetjük, ha jók az láthatósági viszonyok.
Binokulárokban roppant látványos, térhatású képét láthatjuk, szinte „lebeg” a háttércsillagok előtt, valamint gömb alakja is nyilvánvaló. Kisebb nagyítással észlelve is látványos, de előnyös beszerezni egy neutrális szűrőt, hogy némileg csökkentsük ragyogását.
 
Szabad szemmel is szépen látszanak a tengerek (mare területek, medencék), amelyek kisbolygó-becsapódások nyomai. Sokan emberi arcot, nyulat stb. kép­zelnek a telehold korongjára. A telehold leglátványosabb felszíni képződményei a sugársáv-rendszerek, amelyek néhány, teleholdkor szintén fényes krátertől indulnak ki. A megvilágítási szög csökkenésével a sugársávok is gyorsan hal­ványodnak; 8 foknál alacsonyabb szög esetén pedig eltűnnek.A sugársávok keletkezésének magyarázására sok feltevés született, azonban a kérdés még máig sem teljesen tisztázott. Az elméletek között igen sok az ellentmondás. Alapvetően két „irányzat” létezik (becsapódási, vulkanikus), ame­lyek szöges ellentétben állnak. A legelfogadhatóbb magyarázat az, miszerint ezeket a sugaras képződményeket becsapódások (illetve a becsapódásokat kö­vető törmelékszétszóródás) hozták létre.
 
 
A következő krátereknek van jelentős sávrendszerük: Tycho, Copernicus, Anaxagoras, Kepler, Olbers, Byrgius A, Aristarchus, Zuchius. Kisebb rendszerek az Aristillus, Autolycus, Timocharis, Proclus, Menelaus, Furnerius A és a The-ophilus krÁterek környezetében figyelhetők meg.
 
 
 
A telehold vázlatos korongja. A nyugati peremen jelölve vannak a cikk­ben említett hegységek, amelyek jól megfigyelhetők. A keleti peremhez kö­zel nyíl jelöli a „Trapézium” helyét. Rövidítések: D= Doerfel-hegység, R= Rook-hegység, C= Cordillerák-hegység, A= D’Alembert-hegység, MC= Mare Crisium, T= Trapézium
 
 
 
A legimpozánsabb sugársáv-rendszere a Tycho kráternek van. Egyes részei a Fracastorius gyűrűshegységig követhetők, de egy érdekes kettős sáv is meg­figyelhető a Bullialdustól Ny-ra, a Mare Nubiumban, amely más megvilágítási szögnél is jól látszik. Régebben azt hitték, hogy a Mare Serenitatison áthaladó sáv is a Tychotól származik, azonban a részletes vizsgálatok azt mutatják, hogy ezek a sávok valójában a Menelaus-krátertől erednek.A kisebb sugársávok közül a Proclus körüli a legérdekesebb. A Mare Crisium felé sok sáv látszik, az ellenkező irányban (Palus Somnii) azonban egyet sem lehet megfigyelni. Mint a Tycho és a Copernicus esetében, itt sem egyetlen centrumról van szó. A Proclus környéki kráterecskékből, valamint egy – a pe­remén lévő kráterből – indulnak ki a sávok. A Lunar Orbiterek részletes fel­vételeket készítettek a Tychóról is, a Surveyor—7 holdszonda pedig a kráter külső lejtőjén landolt, és sok felvételt továbbított a Földre, leszállása után pedig elvégezte a talaj kémiai analízisét. Mindezek ellenére nem tudjuk pontosan, hogy valójában mik a sugársávok, és milyen folyamatok során keletkeztek.
 
 
Érdekes módon szigorú értelemben sohasem beszélhetünk teliholdról, ugyanis ha a Nap, a Föld és a Hold pontosan egy egyenesben lenne, akkor centrális teljes holdfogyatkozás következne be. így a „közönséges” teleholdnál is van némi fázisa a Holdnak. Ennek következtében a telehold időszaka jó alkalmat ad arra, hogy a poláris régiókat (főleg a déli pólust) észlelhessük. A Bailly Ny-i fala egy magas hegyláncban, a Doerfel-hegységben folytatódik, amelynek legmagasabb csúcsa 7925 m magas. Ez a hegylánc délen a Leibnitz-hegységbe olvad. Érdekes és szép látványt nyújtanak a hegycsúcsok kedvező libráció esetén, amint a sötét égi háttér előtt fényesen emelkednek ki a Hold pereménél. A Ny-i peremnél a Darwin-krátertől Ny-ra látható Cordillerák-hegység, ettől Ny-ra pedig kedvező librációnál a Rook-hegység, amelynek sok csúcsa meghaladja a 6000 m-es ma­gasságot. A Ricciolitól Ny-ra, a Ny-i pereménél emelkednek a D’Alembert-hegység csúcsai.
 
 
 
 
Végül egy látványos és érdekes objektumra szeretném felhívni a figyelmet. A Mare Crisium K-i részén található a Prom. Agarum. Ettől Ny-ra feltűnő krá­tercsoport látszik, amelynek meghökkentő és szabályos négyszög alakja van. Ez a formáció a Trapézium nevet viseli, de sokan Barker négyszögeként is ismerik. R. Baker az 1930-as években hívta fel erre az érdekes alakzatra a figyelmet. Nem különösebben nehéz objektum, hiszen már egy 50/540-es refraktor is mu­tatja jó légköri nyugodtságnál. 155/1035-ös Newton-reflektorral 517x-es nagyí­tás mellett látszik, hogy valójában kráterekről van szó. A legnagyobb kráterből egy gerinc is kiindul; igen érdekes és szép látvány! Érdekes módon a régebbi Hold-térképek nem mutatják, de Goodacre térképén már megtalálható a Tra­pézium nyoma. Vajon mi lehet az oka annak, hogy egy ilyen viszonylag feltűnő objektumról korábban nem történt említés? Meg kell jegyezni, hogy a Prom. Agarum régióban néha igen rejtélyes jelenségek történnek. R.M. Baum tanúja volt annak, amikor egy felhőszerű fehér folt elhomályosította a Barker-négyszöget. Vajon holdészlelőink milyennek látják távcsövükkel? A sikeres észleléshez jó munkát kívánok mindenkinek!
 
 
 
 
 
A Mare Crisium vázlatos határ­vonalán belül nyíl jelöli a Trapézium he­lyét.
Rövidítések: T= Trapézium, A= Promontorium Agarum, L= Lick, C= Curtis, P= Pickard, Y= Yerkes, PE= Pierce, S= Swift,- LA= Promontorium Lavanium, OL= Promontorium Olivium.
 
 
 
 
  PRESITS PÉTER
 
 
Felhasznált irodalom: meteor 1993/12
 
 
 
 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: