Tűzfüggönyök égi kísérőnkön

 
A Mare Imbrium északi része különle­ges terület a Holdon. Itt fekszik a feltűnő Aristarchus-kráter, valamint a hozzá kapcsolódó fennsík, az Aristarchus plató. 
Felvételünkön — melyet az Apollo-15 készített — balra látható a feltűnő Aris­tarchus-kráter. Tőle jobbra figyelhetjük meg a Herodotus-krátert, a kép előteré­ben pedig a Schröter-völgy kanyarog.
 
 
 
A területen több mint 3 milliárd évvel ezelőtt tűzhányók törtek a magasba. Közel tízmillió éven át dühöngött itt a Hold, lávatakarókat terítve és vulkani­kus bombákat szórva a felszínre. A je­lenség elég látványos lehetett, a sárgás­vöröses lávák ugyanis sokkal magasabb­ra szökő tűzfüggönyöket alkottak, mint földi társaik. Maga az Aristarchus 36 km átmérőjű és 3 km mély kráter, 450 millió évével a Hold legfiatalabb képződményei közé tartozik. Azonban a fennsík, melyen el­helyezkedik, sokkal érdekesebb nála. Az Aristarchus-plató elkülönült lávasíksá­got alkot a Mare Imbrium és az Oceanus Procellarum határán. A nagyjából 150 km-es fennsík Holdunk legsötétebb terü­letei közé tartozik, feltehetően az Imbrium-medencét kialakító becsapódás so­rán keletkezett. A holdkéreg egy darabja ekkor kissé kiemelkedett — a terület fennsík jellegét elsősorban ez adja.
A Clementine űrszonda mérései mind a terület geometriáját, mind pedig a felszín jellegét tekintve sok új adattal szol­gáltak. A síkság déli vége kb. 1,5 km-rel emelkedik az Oceanus Procellarum fölé (itt egy törés határolja), és északnyugati irányban lejt.
A felszínén lévő be-csapódásos és vulkanikus törmelékekből érdekes történet olvasható ki. A plató egyik leglátványosabb képződménye a híres Schröter-völgy. Ez a Kobrafő néven ismert mélyedésből indul, és 3,8 km-t ereszkedve 150 km-es utat fut be, míg el nem éri az Oceanus Procellarumot. Átla­gosan 7,5-9 km széles, mélysége néhol eléri a 1,5 km-t.Túlságosan nagy méretű ahhoz, hogy kizárólag lávafolyások ala­kítsák ki — valószínűleg a plató kelet­kezéséhez kapcsolódik létrejötte. Olyan törésvonalat alkothatott a kéreg kiemel­kedése a területen, mely később nagy­szerű vájúként szolgált a lávafolyások számára. Ezt bizonyítja az alján futó kes­keny és kanyargó mélyedés, amely már inkább hasonlít a Hold más területeiről ismert láva folyásokhoz. Emellett több lá­vacsatorna felfedezhető a platón, többek között a híres „holdbéli” Duna és Tisza völgye, azaz a Prinz-rianások. A vulkanikus aktivitás jelentősen meg­változtatta a terület megjelenését. A tűz­hányók által szétterített lávák adják a plató sötét árnyalatát. A Clementine ta­valy készült felvételeit elemezve né­hányszor tíz méter vastagnak adódik a területet borító vulkanikus törmelék­anyag. A tűzhányók törmelékeinek eloszlása alapján rendkívül nagyok le­hettek az egykori kitörések. A földi vul­kánokból akkor emelkednek tűzfüggönyök a magasba, amikor a sekély mag­makamrába új anyag préselődik a mély­ből — ez pedig a felette található anya­got kilövi. A holdbéli vulkánkitörések azonban több szempontból is különböz­hettek a földiektől. Égi kísérőnk magmái jóval kevesebb illékony anyagot tartal­maztak, a víz pedig szinte teljesen hiá­nyozhatott belőlük. 
Így az erupciók álta­lában nem járhattak nagy robbanások­kal. Az Aristarchus-platónál a mélyből feltörő magma olyan gyorsan mozgott, hogy kirepült a felszíni nyíláson. Sebes­sége   egyes   számítások   szerint 300 km/óra körüli lehetett, a – tűzfüggöny magassága pedig jócskán meghaladta a Földünkön megszokott néhány száz mé­tert. Mivel Holdunk gyakorlatilag nem rendelkezik légkörrel, a láva légüres tér­be repült ki, ahol apró szemcsékké fa­gyott, még mielőtt visszahullott. Maga az Aristarchus nincs kapcsolat­ban a vulkanikus tevékenységgel. Az egykori tűzhányók működése után, a megszilárdult lávák alkotta síkságra csa­pódott be a krátert létrehozó meteorit. A kozmikus látogató által ütött sebhely fel­sértette a felszínt, és elénk tárta a vul­kanikus törmelék alatt lévő eredeti ké­reganyagot. A keletkezett kráter — feltű­nő megjelenésével — felhívta magára a kutatók figyelmét. (Astronomy 1995/4 — Kru)
 
 
Felhasznált irodalom: meteor 1995/5
 
 
     
   Egy érdekes felvétel a Schröter-völgy (Kobrafő) kiindulási pontjáról. A nyíl viszonylag friss omladékokat mutat!
 
 
 
     S végül…a cikkben bemutatott térség, Antonín Rükl Mondatlaszában.
 
 
 
 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: