A Hold librációja

 
A Hold tengelyforgásának időtartama megegyezik a keringési idővel, ún. kötött keringést végez. Ennek következményeként mindig egyazon félgömbjét fordítja a Föld felé. A Hold felénk forduló félgömbjéről szemlélve a Föld mindig a látóhatár felett van, viszont a csillagok lassan elmozdulnak, és megfigyelhető, hogy a Nap is tovahalad a csillagok között. A Hold felszínéről nézve a Nap két egymást követô delelése között 29,5 nap, egy-egy csillag két delelése között 27,32 nap telik el. A holdbeli nappal és éjszaka váltakozása megfelel a szinodikus keringési időnek. A Földről szemlélve a holdbeli nappal és éjszaka, vagyis a megvilágított és a sötét félgömb határát, az árnyékhatárt vagy terminátort határozott, élesen határolt ívnek látjuk. Az árnyékhatár a Hold keringése során naponta 12°2-kal tolódik el keletről nyugat felé. Egy óra alatt az eltolódás mintegy 0°5, ezért egy-egy holdbeli pont megvilágítási szögének változása már rövidebb megfigyelés során is jól érzékelhető. 
A Hold forgástengelye 1°5-os szöggel hajlik saját keringésének síkjához, és 5°1-os szöget zár be az ekliptikával. Ennek következtében a Hold pólusai a keringés során felváltva a Föld felé billennek vagy elfordulnak a Föld irányától. Ezért a holdhónap során felváltva az északi, majd a déli pólus vidékére látunk rá igen lapos, maximálisan 6°6-os szögben. Ennek megfelelően a holdgömb felénk forduló oldalának középpontja déli vagy északi irányba kissé eltolódik. Ezt az eltolódást nevezzük szélességi librációnak (libegésnek). Néhány napos megfigyeléssel azonban azt is észrevehetjük, hogy a holdkorongátlagos mértani középpontja keleti vagy nyugati irányba is eltolódik. Ez az eltolódás onnan ered, hogy a Hold nagyjából egyenletesen forog a tengelye körül, keringési sebessége azonban földközelben nagyobb, mint földtávolban. Az így létrejövő hosszúsági libráció értéke ±7°4-ot tesz ki.
A holdhónapi libráció mellett a holdkelte és a holdnyugta között fellép a parallaktikus libráció. A Föld méreteihez viszonyítva a Hold aránylag közel van hozzánk: távolsága mintegy 60 földsugár. Ennek következtében a Föld középpontjához viszonyított helyzethez képest a földfelszíni megfigyelőhelyről holdkeltekor mintegy rálátunk a keleti félgömbre, lenyugváskor viszont a nyugati féltekére van csekély “rálátásunk”. E libegések együttesen alkotják az optikai librációt.
 
 
Az alábbi videó nagyon szemléletesen mutatja be a librációs hatásokat:
 
 
 
 
 
 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: