Goclenius, az amorf

 
Folytatva a régi élményeim “átnyálazását”, ezúttal egy 2008-as megfigyelésemet mutatnám be, mely azon év. okt. 18.-áján íródott.
 
Kéthónapnyi kihagyás után igencsak “viszketett” a szemem egy remek holdazás után. Felszállítottam a  gangra a műszerállásom, majd mókás volt fenn, mert csak úgy letettem egy adott helyre a háromlábat az EQ2-vel, s rövid tájolós ellenőrzés után megállapíthattam sikerült “ösztönösen” elsőre eltalálni az óratengely irányát. (ez azóta sem sikerült, s tartok tőle, ezt soha többé nem tudom megismételni ezután)  A letelepített műszert az olasz hölgy szomszéd ablaká alá helyeztem el, kellett is e jó hely, október végén már magasan delel a Hold, így nem vártam meg a delelést, amint a kémények felett láttam, már készültem is! Szerencsémre az olasz hölgy tartja jó szokását, és kinn hagyta a műanyag kerti széket, így esti komfortom ismét bíztosítva volt.
Hiába a pontos pólusra állásom, legalább 10x próbáltam “kaszálni” a LM-ben mire meglett a felszín, egyszerűen sehol nem találtam! A kihuzatba illesztetem a Szabó Sándor-féle közgyűrűt, majd abba a japán 6mm-es orthómat (150x) zenittükör mellett. Három nappal telihold utáni fázis volt, a LM-be épp a terminátorral szemközti felszín úszott be, vagyis a Grimaldi vidéke. Átkormányozva, és beélesítve “8L-t” a Mare Fecunditatis látszott, ill. ami megmaradt belőle. Kísértetiesen hasonló volt a megvilágítás ahhoz ami a tavalyi, szept. 30-i Messier grafikámon látható. Jól érezhetően Holdunk közelebb volt ezen az estén; a Dorsa Cato gerincből
a hegyes árny már nem volt kivehető, míg messzebb, északabbra az Atlas-Hercules hála az igen kedvező librációnak, és Földközelségnek köszönhetően részleteiben előjött; ekkor szembesültem rajzkészségem korlátaiban: a Hercules kráterben, illetve annak DK-i külső sáncán oly részletes tektonikai szerkezetet mutatott távcsövem, hogy bele sem kezdtem a rajzolásába! Ehelyett visszaáltam dekliben a Fecunditatis síkságra; már jó előre gondolkoztam a célpontot illetően, s tudtam, emlékeztem egy fura kráter alakjára, a Gocleniuséra. Ez a kráter, 72km átmérőjű becsapódás mely a Fecunditatis medence DNY-i partvidékén fekszik s különös alakján kívül érdekessége még, hogy egy árok vágja ketté talaját. Írják, igen öreg kráter ez, s ez látszott is különös, erodált szabálytalan falain is, talaját pedig elárasztotta a bazalt, s a központi csúcsa sem “szokásosan” középütt, hanem mintegy DNYra eltolódva láttam.  ÉK felé gerincek indulnak ki a kráter belsőből méghozzá párhuzamosan. Kívül a kráteren, ill. a krátert körbeölelő bazaltmezőn egy magasabb intenzitású, háromszög forma fennsík látszott. Jobban megszemlélve a Goclenius-t, teraszos volt a még napfényben fürdő keleti fal . ÉK-i részén, a fal tetejéből, le a kráter fenékig húzódik egy teraszrész, amiből szintén kiindulni látszott egy kissebb terasz, de ez már végigvonul az egész keleti falon, két részre osztva azt. A NY-i fal, részletektől mentes, jóval keskenyebb szerkezet, egészen szögletes! Szögletes, akárcsak az általa vetett árnyék. A krátertől délre, pici bazaltmező, benne kicsike, magányos hegycsúcs.  Akárhová nézek a felszínen, olyan érzésem van, mintha egy gipszfelületet néznék! Ott volt a Taruntius! “S” alakú árny húzódott talaján, míg benn a kráter belsejében eltérő intenzitású részeket láttam.És ott volt az egész Taurus Mountain!!! Káprázatos!!! Kijjebb , nyugatabbra a Serenitatis-Taurus határvidéken A Maré Serenitatis-Taurus Mountain határán a legendás, kedvenc hófehér hegyeim sorakoznak: Mons Argaeus, Déli-Északi Masszívum, Vitruvius hegy…és az Apollo-17 leszállási pontja.Még ugyan magasan áll a Nap a terület felett, de a 2007 augusztusában észlelt “Tycho omlásnyom” ezúttal észrevétlen marad, a South Massif önárnyékba merült, árnyékolva a parányi völgyet. (Erről illetve egy korábbi megfigyelésemről rajz itt található) 
Egészen délfelé a Janssen hítva fel magára figyelmem…meg persze egy sor másik kráter. Hihetetlen feltűnő a Janssen rianás, nagyon érdekes! Egy terra területen húzódik, a névadó kráterben! (Szinte a Janssen is terra mamár) Sok vihart megélt kráter ez a Janssen, alakját szanaszét tépázta az a sok, későbbi becsapódás ami Holdunk felszínét érte, valósággal “holdba döngölték” legyalulták a Janssen-t. Sokmindent észlelhettem, de mindazonáltal az est kedvence a Goclenius volt, lassacskán megtanulom hogy Holdészleléskor, lehetőleg egyetlen objektumra szabad figyelni. Az észlelés befejeztével vettem csak észre milyen hideg is volt! Olyannyira lefoglalt a sebhelyes Hold arca.
 
 
Íródott: 2008 okt. 18. Budapest.
 
Az írásban szereplő kráterek (megtükrözve aszerint, ahogyan láttam), a Consolidated Lunar Atlas képein:
 
 
Atlas-Hercules kettőse:
atlas_hercules-moon-craters
 
 
 
 
Goclenius, az amorf:
 
goc
 
                                              
S végül, Janssen, az öreg:
janssen
 
 
 
 
 
 
 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: