Fantom kráterek, fantom medencék

Jól ismert Holdunk arcát, hatalmas becsapódásos medencék, lávával elöntött síkságok alkotják. Közülük tán a legnagyobb, legismertebb, és legősibb a Mare Imbrium – Esők tengere. Ebben a bejegyzésben azonban, inkább a kisebb, alig ismert, néhol névtelen alakzatokról írok, melyek kisebb-közepes, vagy adott esetben inkább csak nagyobb műszerekkel látványosak.

Sok fantomkrátert önmagában nem lehet megfigyelni; jelenlétükre a bazaltsíkság íves formája, lejtése utal. Erre nagyon szép példa a Plato krátertől D felé fekvő igen izgalmas alakzat, a csak “ősi Newton alakzatnak” nevezett formáció:

Az átmenetet az Opelt kráter példázza, mely félig még kráter, félig már fantomkráter: egykori méreteit, még felfedi a K-i sáncán megugrott bazalt:

Az egyik legkedvencebb fantomformációm, a legendás Apollo-11 expedícióhoz igen közel, mely a “tengerpartot alkotó szárazulaton” fekszik. Ezt É-felől a Rimae Hypatia határolja, egykori, ősrégi É-i sáncát már az idők vihara elfeledtette, s központi csúcsa sem kivehető már, de ideális megvilágítási viszonyok még emlékeztetnek néhai fénykorára, s feltűnik szemeink előtt nagyszerű, markáns körvonala:

A Procellarum síkságon, a korong NY-i széléhez közel, a Lichtenberg kráter “alatt”, egy névtelen fantomkráter alussza örök “álmát”:

Két hasonló méretű ősi fantom medence van a Mare Nubium peremén. Egyikük a Walter kráter, ezzel gyakorlatilag egyméretű a Rupes Recta vetődést is magába foglaló, névtelen alakzat, melynek bacsapódásos eredete vitathatatlan…erre utal NY-i, ÉNY-i sánca melyet, mamár csak gerincek rajzolnak ki:

Van egy nagyon ősi, a Mare Nubiumtól ÉK-re fekvő, gyakorlatilag alig látható formáció, melynek központi csúcsát ma is láthatjuk, ez a Lassell krátertől ÉNY-i irányban fekvő kis hegytömböcske. A néhai krátert D-felől a Prom Taenarium íve, illetve a bazaltos talaj eltérő, sötétebb színe rajzolja ki:

Az Apollo-14 misszióhoz közeli terület is rejteget egy hatalmas névtelen alakzatot, amit a Fra Mauro krátertől kb 1-1,5 kráterátmérőnyire ÉNY- felé találunk:

Néhány fantomkráter nem is mélyedés, hanem “palacsinta jellegű”, azaz enyhén kiemelkedik a környezetéből, erre igen szép példa a Mare Crisiumbeli névtelen forma, melyet a Crisium D-i partvidékéhez közel, a Shapley és “G” jelű kráter közti félsziget mellett találni: