Októberi Holdséták

 
Az idei ősz, nagyon nyugodt levegővel ajándékozta meg azon megfigyelőket, akik – a derült estéket kihasználva – Holdészlelésre / rajzolásra vállalkoztak. Az őszi, Cseh Viktorral megtervezett egyik holdi szimultán célpontja a Puiseux kráter lett volna okt. 4-ére. Sajnos Bp-en azon estén komoly felhőzet gátolta az akció megvalósítását, de Viktornak otthonában Nagyvarsányban sikerült! (észlelése itt) (Második, okt.12-i szimultánunk igen sikeresen végződött, bár mint majd olvasható, nem sikerült tökéletesen egyidőben lebonyolítani a megfigyelést, ennek ellenére három különböző idejű rajz készült egy Mare Tranquillitatis-i képződményről. A közbenső időpontban én rajzoltam)
 
 Következő, sikeres magányos akcióm október 10-re esett, azon az igazán kellemes péntek estén három fő célpont került az ortho okulárom látómezejébe; Promontorium Agarum Dorsa Harker, Picard ,és  Wrottesley kráterek. Jól osztottam be az időmet, hisz még az előtt be tudtam precízen állítani távcsövemet, hogy a Hold ki nem bukkant volna a kémények közül.
 Alábbiakban tekintsük át ezen észleléseket, az eredeti észlelések szöveges leiratával együtt, térképekkel kiegészítve. (A rajzok, az eredeti távcső mellett készített grafitarzok digitálisan újrarajzolt változatai)

 

 

 Promontorium Agarum, Dorsa Harker
2014.10.10.   20:32-20:46UT

 

“Az igen nyugodt légtömegen át rendkívül látványos, a Mare Crisium K-DK-i szélén fekvő, valóságos félszigetként benyúló hegytömb, a Promontorium Agarum. Leginkább egy gigászi holdbéli harapófogóra hasonlít, a tetején egy magányos kis tömbbel. Az egész komplexum 62km, már ami még látszik belőle. Észlelésem kezdetén két parányi kis hegy világított még az árnyékban fekvő részen, ezek , némi térképes azonosítás után, a Condorcet kráter NY-i sáncának utolsó, még napfényben fürdő szilánkjainak bizonyultak, vagy esetleg a mellette fekvő hegytömb maradékának tűnik.(Észleléseim végén már csak egyetlen világított közülük.)Az esti fényben fürdő csúcsok mellett, a tenger hullámos felületén, a holdi gömböt ívként követve a Dorsum Harker – Harker Gerinc gyönyörűen tekeredő vonulata vonja magára figyelmem, így ezt a képződményt is belekomponálom a rajzomba. Több helyütt eme gerinc fel-fel tekeredő jelleget mutat, néhol kettéválasztódva, és rendkívül finoman beleveszve az éj sötétjébe, a hegytömb felé.”

 

agarumProm______

 

 

 

Lássunk egy-két térképet, fotót a területről, elsőként Lohrmann atlaszából; (É-i irány jobbra lefelé)

Lohrmann12-agarumprom

 

 

 

 

 Nevill Edmound Neville Neison 1876-os szép atlaszában az Agarum-fok és a következő célpont, Picard is látható:

neisonmoonmap

 

A NASA Lunar Chart (LAC) 1:1,000,000 léptékű szintrajzos atlaszában:

PromAgarum

 

 

 

Az LROC WAC mozaikján:

LROC Image Browser_AgarumProm

 

 

 Picard kráter
2014.10.10. 21:13-21:25UT
 
 
 “A Mare Crisium talaján fekvő, 22,3km átmérőjű kis ovális kráter a következő célpont. Kráterünk 50%ban árnyékolt, és K-i napfényes sáncának jó kivehető részlete egy terasz, mely sötétebb ívességével, enyhe egyenetlenségével igen könnyű préda. Szűkebb környezete meglehetősen egyhangú, legalábbis ebben a fázisban. A Picard K-i sánca mögött, a talaj jól láthatóan sötétebb intenzitású, míg környezetének bazaltja világosabb, bizonyára kis kráterünk enyhe magaslatot hozott létre becsapódáskor. Ennek ellenkezője is megfigyelhető a NY-i külső sáncon! A külső ív, itt világosabb intenzitással bír.”

 

picard.png-7

 

 

A Rükl féle Holdatlasz után, ez a NASA-féle szintvonalas térkép a kedvencem: ( Lunar Chart (LAC) 1:1,000,000)

 

Picard

 

 

 

Érdekes teraszai részleteiben előtűnik az LROC WAC mozaikon:

LROC Image Browser - wac_nearside - SeaMonkey_2014-10-20_17-22-08

 

 

 

 

 Wrottesley kráter
2014.10.10. 21:33-21:44UT

 

 “A hatalmas, méltán kedvelt Petavius kráter külső K-i sáncára telepedett kis központi csúcsos kráter, az est utolsó célpontja nekem. Elsőre az tűnik fel, hogy mennyi részlet látszik a K-i belső sáncán, ennek egy részén igen intenzív foltocskát látok! A kráter Átmérője 57km, központi csúcsa jól kivehető, kicsi árnyékot vet K-i irányba. Az árnyhatás éppen elkerüli a kráter közepét, ott ahol a K-i sánccal érintkezik, érdekes kis kiugró árnyékot hoz létre talaján. A Wrottesley teljes K-DK külső sánca szépen érintkezik a fentebb említett hatalmas Petavius kráterrel, itt, egymás mellett gerincek, repedések, völgyek rajzolhatatlan sora látható. É-ra, a rajzolt kráter külső lejtősebb sáncán kis gödörkráter, ez a Wrottesley-A, míg D-i sáncát a “B” jelű gödörkráter ‘csapta agyon’.”

 

Wrottesley_20141010bpfoldvariistvanzoltan

 

 

 

A Wrottesley kráter, a NASA Lunar Chart LAC térképén:

Wrottesley

 

 

 

A Wrottesley kráter, a hatalmas Petavius sáncán, növekvő fázisban: (Consolidated Lunar Atlas)Wrottesley-Petavius

 

 

 

 Lohrmann gyönyörű atlaszában

TEST Schmidt

 

 

 Részletes felvétel a Petaviussal érintkező Wrottesleyről; ( NASA LAC-98 as  fotótérképlap)

lac_98_wac.pdf - Foxit Reader 2.3 - [lac_98_wac

 

 

Szimultán

 

Október 12-én, egy mellőzött, érdekes képződményt választottunk ki Viktorral; az Aryabhata falmaradványt, a Mare Tranquillitatisban. Lássuk az észlelést. (Viktor megfigyelése ugyanerről itt) Hála az igen jó légköri állapotoknak érdekes árnyhatásokat is meg tudtam örökíteni rajzban.

 

 

 Aryabhata
2014.10.12. 22:13-22:23UT

 

  “A Cseh Viktorral eltervezett okt.12-i, Aryabhata romkráternek szimultánjába én kissé később tudtam csak becsatlakozni, így ez már nem szimultán, hanem Viktor észlelésének néhány órával későbbi folytatása. A légköri nyugodtság valami fantasztikusan alakult helyi időben éjféltájt! Kár lett volna kihagyni. A terminátor egyik feltűnő látványossága, észlelésem idején, a Caucy kráter, és a tőle D-re húzódó Rupes Caucy. Vélhetőleg ennek a látványos vetődésnek köszönhető, hogy az ettől DNY-i irányban fekvő, igen ősi alakzat annyira mellőzött. Pedig a kis kifli, vagy fordított ‘C’ alakú, 22km-es falmaradvány, egyszerűsége ellenére nagyon szép! Különösen érdekes számomra az árnyéka, mely parányi kettős csúcsot sejtet. Az utókornak fennmaradt, K-i falmaradványon látszódik némi intenzitásbeli eltérés is. A bazaltos talaj NY-i irányban, romunk ölelésében, s azon túl sötétebb, mint a terminátor oldalán, K felé. A mellékelt magassági viszonyokat bemutató NASA térképrészlet az Aryabhata érdekes árnyhatásért felelős csúcsait mutatja. Távcső mellett készített grafitrajz, változatlan digitális változata.”
 

 

ARYABHATA

 

 

 

 

A Lunar Topographic Orthophotomap (LTO) LTO-61D2 számú szelvényén jól kivehetőek a kettős árnyhatásért felelős csúcsok:

_Aryabhata_topo

 

 

 

 Az Aryabhata, és “ikertestvére” ( LAC fotóatlasz, és Geologic Atlas of the Moon )Aryabhata_LAC61-fotomap

 

 

 

 

 A szimultán után, más kicsi célpontok kerültek látótérbe:

 

 

Cajal kráter (Jansen-F), Mitika Peak
2014.10.12. 22:24-22:32UT
 
“A Mare Tranquillitatis, csak úgy hemzseg a célpontoktól, mégis, ezúttal egy kis gödörkrátert szemelek ki, melyre a Rupes Caucy, mint valami irányzék mutat rá, ÉNY-i irányban. Ez a Cajal kráter, a maga 9km-es átmérőjével, melyet É-ÉK és DNY felől is kicsi csúcsok öveznek. A kis kráter egyszerű, részletek nélküli formáció. Környezetét inkább a két csúcs emeli, melyek közül, a nem hivatalos Mitika csúcs a markánsabb. (Rand McNally 1960-as térképén jelölve)”

 

CCAJAL

 

 
 
Rand McNally 1960-as térképén: (Cajal, itt még Jansen-F)
Rand_McNally_moonmap-1960__Mitika-Peak

 

 

 

 Egy ismeretlen szerző fotóján a Cajal kráter és szűkebb környezete:

jansen20061108_lazz

 

 

 

 

 Különleges, igen kicsi formációkra is vadásztam:

 

 Lucian, Mons Esam, Grace
2014.10.12. 22:34-22:41UT

 

“A Mare Tranquillitatis – Sinus Amoris találkozásánál, benn a tengeren két picke gödörkráter található, őket mintegy elválasztva, egy alacsony, kis egyenes domb látszik, mely valójában vulkanikus eredtű kis kiemelkedés. Ez a Mons Esam, 8km-es hosszban, ezt jobban megfigyelve azonban kitűnik, hogy ez az Esam hegy még D-felé folytatódik, sőt D-felé elágazik két irányba. NASA fotótérképekkel ellenőrizve látom, hogy ez két további dóm, a Grace, illetve a kisebb Diana, illetve annak albedó ‘megnyilvánulása’. A Grace kb 5km-es lehet, a Diana 4km. A két szélső kráter egyszerű alakzat, különösebb részletek nélkül, a K-i a Lucian, ez 6-7km átmérőjű, míg a kis domb túloldalán, a Vitruvius-G kb a fele, 3-3.5km lehet.”

 

Lucian_Grace-Esam

 

 

 

A Consolidated Lunar Atlasban a két kráter, és a köztül fekvő dómocskák szépen kivehetőek:

ConsolidatedLunarAtlas (3).pdf - Foxit Reader 2.3 - [ConsolidatedLunarAtlas (3)bnbnbnbn

 

 

 

 Rendkívül finom kis alakzatok, és azok nevei:Lucian-Esam-Grace-Diana_AS17-M-0306_LTVT

 

 

 

 

Lyell kráter
2014.10.12. 22:42-22:51UT
 
“A Palus Somni – Sinus Concordiae találkozásánál, egy igen romos, ősi krátert találni, pontosan a Palus Somni sarkán, ez a 32km átmérőjű Lyell kráter. A kráter egésze nem látszik, de rendkívüli látvány a bazalttal elárasztott, romkráter ebben a megvilágításban! Már csak a falai látszódnak, darabokban, ezek közt a legmarkánsabb a K-i fal. A több helyen hiányos geológiai alakzat nagyon szép, és talán az est legfeltűnőbb formációja. É-ra szintén töredezett falmaradványokat látni, ez már a Franz kráter.”

 

lyell

 

 

 

Az érdekes alakú Lyell, a Lunar Chart LAC-61-es lapján:

150dpi

 

 

A Tranquillitatis-Palus Somni partvidék 
a Lyell kráterrel, az LROC WAC mozaikján; 
LROC Image Browser - wac_nearside - SeaMonkey_2014-10-13_18-56-19
 
 
 
 
Végezetül egy grafitrajz: 
 
 
 
Stiborius kráter
2014.10.12. 22:52-23:15UT

“Nem túl feltűnő, 43km átmérőjű kráter a Mare Nectaris-tól D felé, túl, a szép, teraszos Piccolomini kráteren. Attól függetlenül, hogy nem túl feltűnő, érdemes jobban megszemlélni! Olybá tűnik, hogy egy nagyobb, és sokkal idősebb őskráterben fekszik! Alakja kissé szögletes, pici összetett központi csúcsáből két rész is kivehető, amiket észlelésem idején az árnyékzóna még éppen megkímélt a sötéttől. Talaja részletes! Törmelékekkel teli, pici sávok, ívek látszanak benne. Külső falai nem magasok, inkább olyan mintha belesüppedt volna a környző őskráterbe. K-i külső részén egy árnyékkal teli kráter van, ennek falai tovakúszva ‘nyaldossák’ a Stiborius falát, keskeny völgy formájában. A kráteren túl, körben kisebb dombok, sőt, gyakorlatilag az egész krátert ilyen domborzat veszi körbe, és egy érdekes, az őskráterbe benyúló ‘hídféle’ ami levisz az említett őskráter talajára.”

 
 
 Stiborius_grafit
 
 
 
 
 
 
A Stiborius és környezete a LAC térképén: 
Stiborius_65874658746 
 
 
 
 
 
 Stiborius-i részletek a LAC NASA fotóatlaszában:
 
lac_113_wac__Stiborius 
 
 
 
 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: