Fehér sziklák

A szeptember 27/28-i teljes holdfogyatkozás, számunkra teljes kudarccal volt egyenértékű. Az időjárás ezután is rendre hiúsította meg észlelési terveinket; többek közt a Hayn kráter, (amit most október végén, egészen pontosan október 27-én, még jobban meg lehet majd megfigyelni!) majd egy nappal később a Petermann-Cusanus kráterek észlelhetőségét.  Szept. 30-án hirtelen ötlettől vezérelve a Mare Crisium-ρ jelzésű szép hegy tömböt választottam, majd újra a Picard-ot, és a Bilhartz-Atwood-Naonobu triót gondoltam távcsővégre, amikből szintén semmi nem lett.

 

2015. 10. 01. -én végre tökeletes anticiklonális feltételek adódtak ahhoz, hogy észleljünk szinte bármit ami Holdunk felszínén található ..na persze nem teljesen egészen ilyen felfogásban…mert azért csak csak precízen rákészültem. Így került kiválasztásra egy érdekes kis kráter, jelesül a Keldysh. ( 51.2°N 43.6°E) Ez a kis kör alakú kráterecske az igen látványos Atlas-Hercules kettőse “árnyékában” szinte már már szerényen bújik meg. Kis kráterünk 33km átmérőjű, és mintegy 2.7km-es mélységű. A képződmény formája a perspektíva következtében ellipszis alakú. Észlelésem idején a K-i fal már igen vékonynak látszott, és kb 95%-os árnyékoltságú volt. Különösen érdekesnek hatott az ÉK-i kráterfal, melynél igen érdekesen, “hirtelen” tört ketté a napfényben fürdő fal egésze. Nagyobb felbontású fotókon kivehető hogy egy igen picike kráter található ott, nyílván ez is, illetőleg a NY-i falmagasságok  együttesen okozták ezt a hatást. A NY-i külső lejtő világos, egyenletesen beszürkülő intenzitással bír a környező talajhoz képest.

keldysh___2015-okt-01

 

Nagyon finom kis sziklák, kis fehér sziklácskákat lehetett látni a kráteren túli térségekben; egyikük a láthatóság határán mozgott, és színe a többitől eltérően szürkésnek látszott…ez percekkel később már csak emlék volt számomra, épp annyi időre, míg feljegyezhettem helyzetét és méretét. A Keldysh-től D-felé három pici izolált hegyecske látszott, É felé pedig két részből álló hegyhát, előtte kis “V” alakú térrésszel, illetve egy magányos kis csúcs. A rajzom, az eredeti, távcső mellett készített grafika változatlan GIMP-el utánrajzolt verziója.

 

 

Keldysh_VMA

A Keldysh kráter közismert formációk szomszédságában
/VMA atlas 6.1/

 

 

Keldysh__LunarReconnaissanceOrbiterCamera

A Keldysh kráter az LROC WAC mozaikján

 

 

Keldysh_crater_4079_h3

A Lunar Orbiter IV felvételén, sáncán a kicsike kráterrel

 

 

 

Keldysh_JAXA_SELENE_NHK

A japán KAGUYA a Keldysh felett is repült

 

 

Egyéb objektum is akadt:

Másik félig rögtönzött librációs célpontom, a pre-Nectari korú 104km átmérőjű Hermite kráter volt a Hold É-i sarkához közeli térségekben. (86.0°N 89.9°W) Első pillantásra egy “fecskefark” alakú árnyéknak tűnik közvetlen a Holdkorong pereméhez tapadva, de igen hamar feltárultak a részletek.

 

 

Hermite-Lenard-Aepinus__20151001-150x__

 

Talaja elnyúlt bazaltsíkság, a K-DK kráterfal (mivel már a túloldalon helyezkedik el)egésze is kivehető, ami bezzeg részletekkel teli! Repedések, kisebb sötétes foltok látszódnak rajta, illetve egy intenzívebb rész, ami -így első pillantásra nem egyértelmű- az a 47 km átmérőjű Lenard kráter sáncának egy része. Ez a Lenard, (85.19°N 109.69°W) szondás képek alapján egy kis öböl a Hermite romos falában, ez már azonban a túlsó oldalról csatlakozik kráterünkhöz. A fentebb emlegetett fecskefark árnyékot részben épp ez a Lenard kis öble okozza, amint utólagos képekről kiderül. Érdekes, már már tűszerű fényes csíkot hoz létre ugyanis a Hermite talaján, NY-i belső árnyékát két részletre osztva. A Hermite K-i sáncán is van érdekesség; ez egy kettős fényes dombszerű alakzat, ami szintén részlettérképen azonosítva, az Aepinus (87.98°N 108.55°W   17km) kráternek sáncával azonos; kis szögletes mélyedésnek tűnik. Kráterünk, vagyis a Hermite előtere kaotikus, kis jellegtelen kráterecskékkel, és enyhe sötétebb ívekkel. NY-i irányban beköszön a Sylvester kráter sötét belső sánca is, de ez már egy másik észlelés története lehetne.

 

North_pole___Hermite

A Hermite-Lenard kettős helyzete az É-i pólus közelében

 

 

lac_1_wac

Romos falak, egymásba nyíló térségek.

 

Hermite-HDTV-006-4-400x244

A Hermite -Lenard kettős, az emlegetett “fecskefark” árnyért
felelős válaszfala a túlsó oldalról nézve…  szép Földünkkel

/SELENE KAGUYA JAXA NHK/

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: