Októberi Holdséták II.

Október hónap utolsó  hete szép tiszta enyhe estével-estékkel ajándékozott meg, bár párás egem volt, de mindez – nem  zavaróan – anticiklonális körülmények kíséretében észlelésre csak csak alkalmas volt. Ilyen hosszú felhős-esős idő után szinte “szívott” kifelé a Holdfény magához….ki érti ezt….😀

 

A tényt tudatosítottam is magamban; hétvégén Holdazás lesz! Érdekes módon ezúttal “lazára vettem” a figurát, és egyetlen kötelező jellegű célpontot tűztem csak ki magamnak, jelesül a Flamsteed-T jelű érdekes romkrátert. Az észlelést megelőző estén kicsit szemeztem VMA atlasz szimulációjával, megnéztem nagyjából mi kerül majd terminátor közelébe az Oceanus Procellarum területén, de semmi komolyabb terv nem volt….érdekes módon pont az ellenkezője történt, és kifejezetten izgalmas észlelések kerekedtek ki az estéből. (Még hogy a Hold lerágott csont, ugyan!!!)

 

Végre szombat, 24-e!
Miután felszállítottam dolgaimat, és beállítottam a kényelmes magasságban álló égi szomszédunkat kedvenc – perfect 6mm-es japán orthóm látómezejébe, (az alattam lévő emeleten dohányzó, furcsán engem szemlélő szomszédom kíséretében) emlékeztem hogy a Mare Australe vidékéből is elcsíphetek tán valamit, így rögtön a peremi térrésszel kezdtem. Nagyon szépen látszottak ezek a librációs alakzatok, persze null árnyékkal, csak albedó formációkkal, kusza bazalt foltokkal, és itt-ott igen fényes kráterecskékkel. “Papírra vele” kurjantottam halkan az éjszakába, és elkezdtem a területet a tőlem telhető legpontosabban ábrázolni, vázlatolni, amiből aztán a digit GIMP verzió készült.

 

1Hold_F_ldv_ri_201510241854_Mare_Australe__Brisbane_E__Bri_79926

A látómezőben feltárult a Mare Australe egy része: A peremen, benn a bazaltos kráterek szövedékében egy nagyon markáns kráter sánca, sáncának peremei lejtői, oldalról nézve azonnal kitünt, ez volt -mint utóbb kiderítettem- a Lyot-S. Az Oken krátertől D-felé egy elnyúlt, kusza bazalt ösvény volt még kivehető, melynek előterében a Föld felé két bazaltos kráter foltja látszott; ezek a Brisbane-E és D kráterek voltak. Az E jelű sáncain fényes kicsi albedóformációkat lehetett látni. Mivel nem szándékoztam az egész területet rajzolni, meg kellett húznom az ésszerű határt…. ez, az előbb említett Brisbane-E-től, az Okenen át, egészen a K-ÉK felé található Harlan kráter foltjáig tartott. Érdekes párhuzam, de az Oken-t hasonlóan öleli körbe bazalotos környezete, mint a Neper krátert a Mare Marginis! Míg felvázoltam a tenger egy részét, egyik kedves hölgy szomszédom tiszteletét tette nálam. Kérdésére válaszolván, miszerint “Együttálás” van-e?” Közöltem vele, hogy a Hold ma este (és úgy általánosságban) önmagában is rendkívüli, nem kell hozzá okvetlen együttállás. “Megnézhetem?”-kérdezte, természetesen – válaszoltam, majd Holdkörüli útra invitáltam; A LM-ben még ott volt a Mare Australe.

 

A Mare Australe az egyik legellentmondásosabb holdi alakzat, ugyanis abszolúte nem tenger jellegű, nincs egy jól behatárolható síksági része, mely a tengerek jellemzője. Sokkalta inkább olyan “Palus”-os, vagyis mocsaras. Izgalmas vidék, hisz a nagy Australe esemény után, még a bazalt áradat előtt sok becsapódás háborgatta a felszínt.

MareMarginis____76984797436

Korát 4.5 milliárd évre teszik, vagyis Pre-Nectari korú, területe 151 000 km². Nagyon ősi, rettentően lepusztult, de kerek medence jelleme azért kivehető szondás képekről.

Területén a legnagyobb kráter a 141km-es Lyot, mely most nem látszott, nah majd egy másik alkalommal! A helyi azonosításokhoz a legjobb támpont a 73km átmérőjű Oken kráter, melynek sötétes tojás alakú foltja kedvező libráció esetén mindig nagyon jól kivehető.

 

 

 

 

Lyot-S_map

“…a bazaltos kráterek szövedékében egy nagyon markáns kráter sánca, sáncának peremei lejtői, oldalról nézve azonnal kitünt,
ez volt -mint utóbb kiderítettem- a Lyot-S”
(Chuck Wood – System Of Lunar Craters Map)

 

 

Míg beszélgettünk szomszédnőmmel, szóba került a libráció, a fázis, a terminátor fogalma, és egy rövid geológiai ismertető is elhangzott a Hold történetéből. Mindeközben persze a Mare Australe mellett, az Aristharcus-Herodotus kettőse is a látómezőbe került a Schröter völggyel, kicsit később a Schickard óriási sötét karélya is, -épp ekkor kezdett a Nap felkelni talaján- melyek sorra igen komoly tetszést arattak. Miután magamra maradtam, folytattam az Australe grafikázását. Nagyon érdekesnek hatott az az oldalról látható markáns sánc, melynek helyzetét okvetlen meg akartam fogni a másnapi pontos azonosítás végett. Mamár tudom hogy a Lyot-S volt az. A peremi részeket sokáig kizárólag amatőrcsillagászok térképezték, mint a Mare Australe esetében is történt.

 

LunarGlobus_

Amikor még nem ismertük a túlsó oldalt, és a peremi részeket

 

 

zeitlos-berlin_moon-globe-by-paul-raeth.bfbc418572

A Hold térképzése is fejlődött, vele együtt a Holdgömbök is
Itt már a Mare Australe-n túli részek -is- kezdenek alakot ölteni, de elnagyoltan
(Paul Räth Globe 1963)

lunarglobe

Rand McNally Holdgömbjén már egészében ott az Australe, hála a szondák pontosabb képeinek.

 

_____________

Kifejezetten hasznos volt hogy nem készültem tudatosabban célpontokat illetően, mert ÉK-i irányban, a peremi vidéken, már kivehető volt az egyre jobban felénk
billenő Mare Humboldtianum sötétes ék, -de nagyon keskeny- alakú foltja! Itt figyeltem fel egy rettentően érdekes, kifejezetten feltűnő dudorra, ami leginkább egy kiemelkedő ékre hasonlított. Bevallom töredelmesen akkor, ott kinn, hirtelen nem is tudtam mit látok, de éreztem fel kell jegyezzen helyzetét egy másnapi atlaszos-fotótérképes ellenérzés miatt. Jól láthatóan a Humboldt bazaltos medencéjének túlsó partvidékén állt egy hegycsúcs, igazi csúcs volt ez, melyet még további három négy jóval tompább domb követett D felöl. Másnapi precíz térképes, és WAC radaros azonosításosdi alapján, a dombok, a BOSS-F krátertől picit É i irányban, és a tőle D-i irányban fekvő kiemelkedéseknek bizonyultak.

lunarglobe__librationzone

Az észlelt peremi hegyek  helye egy 70-es évekbeli Holdglóbuszon
Räths ErdMondGlobus
1:10 500 000
Hermann Haack, Gotha/Leipzig
GDR 1976

1Hold_F_ldv_ri_201510241924__Boss_F_k_r_li_hegyek__Mare_Hu_19703Érdekes peremi hegyek a tenger túlpartján, az okuláromban

 

 

 

ConsolidatedLunarAtlas

 Hogy mennyit számít a libráció, azt ez a fotó
mutatja a legjobban: A peremi hegyeknek nyoma sincsen látszólag,
már felénk billentek a fotó készítse idején.
(Consolidated Lunar Atlas, Full-Moon Photography)

 

 

 

LACphotomap

Az észlelt hegyek az LROC WAC fotómozaikján:
A Boss-F körüli -egyenlőre még névtelen- hegyek.
(Chuck Wood javaslata alapján Andok lenne
a hegylánc neve “Andes Mountains”…én pártolom!)

 

Mikhail Abgarian, Yuri Goryachko & Konstantin Morozov, Minsk-ből gyönyörű képet készített az észlelt hegyekről 2009-ben. Bár a hegyek itt sem látszanak a peremen, de kissé beljebb azonosíthatóak.

_______________

A 24-i este egyetlen kitűzött észlelési célpontja a Flamsteed-T, Flamsteed ρ jelű objektumok voltak:

A Grimaldi és Letronne kráterek közt, nagyjából félúton három markáns de kicsi hegyet látni, melyek a 24km átmérőjű Flamsteed-T romkrátert kísérik. Ezt a krátert éppen csak hogy túllépte a terminátor, így a hegyecskék NY-i tagjának igen szép szabályos, piramis jellegű árnyéka van, (ez a Flamsteed-T jelű objektum NY-i sánca.) Másik kettő szinte összeér, az árnyékuk azonban bizonyosan. A három hegynek cápafog jellege van. Az Oceanus Procellarum ezen szegletében több pici sziget, ‘zátony’ van melyek közt néha érdemes elidőzni.

 

 

moon2015okt24simulation

A kis hegyek  terminátori helyzete, a 24-i este szimulációja alapján.
(VMA atlas 6.1, Phase with dynamic texture)

 

 

 

Flamsteed-T___2015okt24.png

Csodás kis hegyek az okulárban

Flamsteed-T___NASA-LOC_map

Célpontjaim a Lunar Planning Chart (LOC) térképén

 

 

Flamsteed-T

 

Hegyecskék, fantomkráterek Chuck Wood – SLC atlaszában

Flamsteed-T___WAC-Global

Szép, részletes kép a hegyekről – LROC WAC Global

flamsteed_t

Magassági adatok – LROC WAC radar

_________________

Észlelése után kicsivel később átkormányoztam a Harpalus kráter, be nem tervezett célpontomra.

VMA-6__Harpalus-crater

A Mare Frigoris bejáratát elálló Harplaus ismertebb formációk közt

1Hold_F_ldv_ri_201510242019_Harpalus__Foucault_Beta_Gamma_84457

Igen feltűnő a Mare Frigoris bejáratát örző, nagyon szép, élesperemű, gyengén sejthető központi csúcsos kráter a 39km átmérőjű Harpalus. Nagyjából 50%-os árnyákoltsága egyenes fekete határral szó szerint kettévégja kráterünket. NY-i sánca minimális árnyákot vet, és érdekes módon olyan hatást kelt, mintha nem is létezne a külső része. K-i külső lejtős pereme bezzeg annál feltünőbb, melyet ráadásul egy szép szürkés terasz is kettészel, ez a rész É felé kanyarodva határozottan szélesedő jelleggel bír. A legizgalmasabb részlet ezen a becsapódásos szerkezeten a NY-i belső napfényes lejtő, melyen kivehető legalább két sötétebb terasz. D-i irányban egy pici hosszúkás hegyecske látszik, ez a Foucault Beta, melyhez egy kisebb csatlakozik, a Gamma jelzésű.

Harpalus423545345 Harpalus____

Érdekes kráter, melyet egyszer magas napálláskor is rajzolni lehetne.

_____________________

Bámulatos, hogy egy ismert kráter mennyire máshogy nézhet ki. Így az este utolsó szintén rögtönzött észlelése a Reiner-t illette.

Lunarglobe-Reiner

1Hold_F_ldv_ri_201510242057_Reiner_36668

A Reiner kráter (54.9 W, 6.9N) 30km-es becsapódás az Oceanus Procellarum síkságán. Egy igazi tipikus kráter; éles, épp perem, kis központi csúcs. Ebben a megvilágításban azonban egészen más arcát mutatja. Térképek nélkül is könnyedén megtalálni mert háromszöget formál a Kepler és az Aristharcus -jóval látványosabb- kráterekkel, olyannyira, hogy a Kepler egyik sugara pontosan ki is jelöli a Reinert. Ebben a reggeli megvilágításban ez a Reiner olyan mint egy kampó, mely egy hosszú É-D irányultságú holdi ‘kötélre kötve’ fekszik. A ‘kötél’ egy névtelen gerinc, melynek D-i vége egy magányos kis hegyben végződik; ez a Reiner-R jelű őskráter falának talán egyetlen fennmaradt szakasza. A Reiner maga, illetve annak É-i sánca NY- felé kanyarodva belevész a még árnyákos területbe. Kráterünk fölött, pici, finom, de bonyolultabb szerkezetű emelkedő a névtelen gerinc folytatása É felé, míg mögötte kis kiemelkedés, egy dóm, melyet a Virtual Moon Atlas 6.1 segédanyaga Reiner 4 néven említ meg. A gerinc tartogat még meglepetést, mert a csavarodásos szakasz fölött, finom kis fénypászma jelent meg, jelezvén a behatoló reggel tényét.

Reiner_WAC-Global

Magas napállásnál a Reiner – LROC WAC Global

Reiner_lunar

A Reiner és környezete a kis dómmal együtt.
(Lunar Astronautical Chart 56-os szelvény)

Nagyon jó Holdat észlelni, minden alkalommal tapasztalom.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: