Hullámok hátán

A 2017.04.11.-i librációs helyzetet -a Lyot kráter észlelésére- már legalább 1-1.5 éve vártam.
Sosem szántam eddig kellő figyelmet erre az érdekes alakzatra ugyanis sajnos… és most kellően jó időpontra esett  is a dolog. Azonban ahogy közeledtünk a jeles eseményhez, -figyelve az időjárás alakulását- úgy szálltak el reményeim a kráter ideális megfigyelhetőségét illetően. Pedig több észlelő kollégának is felhívtam figyelmét erre hátha valaki szerencsés lesz.

Néhány nappal korábban, 2017.04.08-án, egy youtube stream keretében Nagy Szabolcs amatörcsillagász Jupiter oppozíciós videózásra törekedett, azt megelőzően a Hold volt célpontja. Akkor írtam rá messengeren, hogy próbáljon felvételt készíteni a Mare Australe területről, mert már befordulóban volt a Föld irányába,
-kérésemre- kiváló felvételt készített a Lyot – Mare Australe zónáról, ekkor már a “nagyvad” Lyot jól láthatóan felénk billent, ráadásul térképes azonosítás után az igen ritka trófea, a Jenner is kivehető volt képén, a Hamilton mögött, mint igen fényes csúcs a teljesen megvilágított térségen. (Klikk a képre)

 

 

2017.04.11.én kora este az időjárást, a felhőzetet figyelve csak reménykedhettem a leendő sikerben. Front átvonulása volt várható, mely meg is érkezett, ekkor már zsigerből éreztem hogy nem lesz tökély az ég, de mi mást tehettem volna? Észlelni kellett, mert ha nem tettem volna, bántam volna.

 

21h magasságában a felhősáv K-DK felé elhagyta látóteremet, így nyitva teret a Hold fényének

Egyébként annyira rosszak voltak az észlelési körülmények a légkört illetően (2-es seeingnél), hogy szemem mint egyfajta “bio-Registax”, a pillanatokból tudta a minimális információt összegezni, így alakítva ki a rajzos észlelési eredményt.

A másnapi belső levelezésem jól jellemzi az este hangulatát:
“itt heroikus küzdelemben mentek a dolgok, kb iszonyatos seeing-ek mellett, képzelheted…..
kivittem a 80-as refit de tök felesleges volt, aztán mivel 15 perc alatt egyetlen értékelhető pillanat nem fogadott a 6mm-s orthóban 150xes nagyításon, kivittem a 60 mm-est 75-125xös nagyítosokkal, azonos japcsi oklikkal, – gondolva hogy a kicsi átmérő kevésbé érzékeny a turbolenciákra…-. ebben kicsivel jobb volt a kép, így ezzel kezdtem inkább bele a rajzolásos észlelésbe. elkeserítő turbolenciákkal kellett viaskodni, várnom is kellett legalább 21UT-ig szóval…a rajzos észlelés közben át”másztam” a Jupiterre, de bár ne tettem volna mert emez úgy nézett ki mint egy 8-as, két szellemképpel megáldott Jupiter…még a holdak se látszottak jól..ha jobban belegondolok ennyire rossz egem még sosem volt….de csak sikerült a Lyot. “

A Virtual Moon Atlas terminátori szimulációja az adott estére:

 

 

Lássuk akkor hát az észleléseket a szövegekkel rajzokkal együtt:

“Igen nagy, mintegy 140-150km átmérőjű, bazalttal elárasztott talajú kráter a Mare Australe területén. Gyakorlatilag ennek a librációs, ősrégi tengernek a legmarkánsabb képződménye a Lyot kráter maga. Észlelésem idején sajnos rémes légköri állapotok uralkodtak, ennek ellenére ha pillanatokra is, de felfedte titkait a kis refraktorban a matuzsálem kráter, melyben a kis átmérő miatt, nyugodtabb pillanatokban reménykedtem. A még éppen megvilágított belső sáncán látszólag semmi részlet nem látszik, míg a légtömeg nagy kegyesen fel nem tárja hogy a fal tövében, sötétebb terület húzódik, egy helyütt mintha finoman meg is szakadna a túlsó fal. ÉK felé a fal szélesebben látszik, míg D felé határozottan keskenyedő jellegű. A kráterünk külső, ÉNy-i falán kívül van egy markáns, jóval fiatalabb kráter is, a 38km-es Lyot-A. Bár fiatalabbnak látszik, LRO felvételeken ez is bazalttal van feltöltődve.
Idő közben rémes légköri rohamok futnak át Holdunk felszíne előtt, ekkor már komolyan fontolgatom az azonnali elpakolást, de mivel már régen Holdaztam… nem tehettem, ráadásul a jószerencse, ha csak pillanatokra is de megszán, és feltárja kis japán objektívem számára a fal közvetlen tövében fekvő kráter, vagy valami gerinc gyanús képződménynek árnyékát, mely a bazaltos talaj ívét híven követi. Utólag fotótérképeken ellenőrizve az tűnik ki, hogy ezt az árnyhatást a Lyot talajának egy fantomkrátere okozta, amin megsüppedt a talaj. A Lyot előterében NY-felé síkabb vidék, amin egy cápafog jellegű fal látszik, a 63Km-es Lyot-H kráter. A Lyot D-i irányban egy sötét sávval érintkezik, a Lyot-L az, melynél be is határolom rajzomat. A Lyot talajára egyenletes árnyékot vet az innenső fala, csak kissé szélesedik ki Az A jelű kráter mögött.
Colong: 94.494
Megjegyzés: Az észlelés tulajdonképp lehetetlen körülményeit jól szemlélteti hogy felváltva cserélgettem a 10mm-es Plössl-t és a 6mm-es orthómat, 75 és 125xös nagyítások közt ingázva…. annyira rosszak voltak a légköri állapotok.”

 

A Lyot által uralt vidék, a Mare Australe “mocsarában”. (VMA 6.1)

A Mare Australe környezete az Apollo-15 felvételén

Lyot panoráma (Kaguya – JAXA/NHK)

A 2017.04.11-i szimuláció az LTVT programban a Lyot térségről. Jól látható mi okozta az árnyhatást a megvilágított fal közvetlen közelében. Ezek a részletek távcsövemben a láthatóság határán mozogtak.

A képtelen légtömeg alatt, egy másik célpontot is optikavégre kerítettem:

“Különös, szinte a Lyot kráterrel azonos méretű, első látásra -már amit a légköri káosz enged- azonosítatlan árnyék…mi lehet ez? Ugyan előterében a másik célpontommal a 63km-es Gill kráterrel, mely ebben a légköri helyzetben nem annyira kirívó képződmény képét festi. Szilvamag alakkal, kb harmada árnyékkal telve, megvilágított sánca keskeny és jellegtelen. Nem úgy a mögötte fekvő mélyebb rész, melyről látszik hogy valami ősi kráterféle vagy valami árok lehet. Tulajdonképpen ez ami még rajzolására sarkallt az est folyamán….a mérete és hogy mi lehet! Benne vagy mögötte kissé kusza falmaradvány fonala, ami még ebben a képtelen helyzetben is üdítőleg hat. K-ÉK felé a kráteren kívül kisebb sekélyes sávok – kráterek foltjait látom.

Megjegyzés: Utólag a Rükl Mondatlas librációs térképein kiderült a kérdéses objektum léte, mely egy jelöletlen romkráter a 85.15E 63.93S koordináták mentén.”

 

 

 A Gill mögötti , Gill-Petrov-Wexler által közrefogott rejtelmes romkráter. (LROC, VMA 6.1)

Az észlelés érzése, a felfedezés öröme ami hajtja az amatőrcsillagászt…. ki az éjszakába….szerintem a világ legnagyszerűbb tevékenysége ez….az ÉG mindenkié, fedezzük fel!

Kapcsolodó:

Nagy Szabolcs – Mare Australe felvétele 2017.04.11. Wimbledon

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: