Déli csúcsok közt: A Leibnitz vonulat

 

“A holdi peremvidékek feltérképezése,  jó ideig az amatőr csillagászok és csillagvizsgálók szakterülete volt …”

 

Pontosan így kezdtem egy hasonló bejegyzésemet néhány évvel korábban, mely a holdi poláris vidékre kalauzolt akkor…. tökéletesen illik a mostani bejegyzésemre is.

 

Egészen mostanáig kellett várnom arra, hogy viszonylag komfortos körülmények legyenek ahhoz,  hogy bele tudjam magam ásni újra a Hold észleléseibe…..2017 szeptembere óta nem Holdaztam!
Április 1… a nevezetes bolondok napja ugyanis maximálisan rászolgált erre a jelzőre, hiszen este egy brutális szélvihar vonult át felettünk. A felhősáv mögött igen tiszta ég fogadott Ny felől, azonban távcső nélkül szemléltem mindezt a tetőtérről, hiszen a szél erőssége annyit engedett hogy éppen csak meg tudjak kapaszkodni…jó ez talán túlzás, de nagyon erős szél volt, semmi kedvem nem volt ebben a szélben észlelni. A Holdkeltét viszont megnéztem fenn, de azt sem tudtam teljes egészében, mert éppen K-i irányban terpeszkedett egy felhősáv. egyetlen fotón azért meg tudtam örökíteni.

Ápr.2-a, végre minden úgy alakult, ahogyan azt egy fanatikus Hold észlelő szerette volna…illetve majdnem. Mit is tartogatott nekem ez az este? Az észlelés idején remek D-i librációs helyzet volt, így kiváló lehetőségek biztosítottak ahhoz, hogy a Scott kráter térségében kirándulgassak. Így is tettem!
Korábban pakoltam ki, mint hogy a Hold felkelt volna, míg fel nem jött, az időt egy nyílthalmaz maradvánnyal töltöttem, az Upgren-1 jelűvel a Canes Venatici csillagképben. Ennek rajzolásos észlelése után, távcsövemen, a tubus felén megjelent a fakó, sápadt Holdnak fénye…

 

Cél az Upgren-1 nyílthalmaz! Ekkor már megjelent a Holdnak sápadt fénye a tubuson…

 

 

Nem volt tökéletes az ég állapota, időnként hullámzott a levegő, és már látszott hogy kis haló is van körülötte, de Holdazni kellett és kész! Mint mindig, most is a távcső mellett a helyszínen készített grafit vázlatom alapján készítettem számítógépes rajzot. Ennyi felvezető után lássuk az észleléseket!

 

 

A 2018.04.02-i fázis szimulációja 21:30Ut-re kellemes DK-i librációval, és az észlelt területek. (VMA atlasz)

 

 

Démónax, és Scott kráterek környezete. (VMA atlasz)

 

 

 

 

“A 2018-as év első holdazása számomra. Ideális feltételek látszólag a D-i krátervidék objektumainak észlelésére, hála a kedvező librációnak… ámbár kissé hullámzik a levegő, és Holdunk enyhe narancsos halóban is úszik a gyengébb légköri állapotok miatt. A halón szóródik a fény, az árnyékok így nem tökéletesen feketék, a célpontjaim ennek ellenére jól kivehetőek. A neves felfedező, Robert F. Scott ( 81.9S 45.3E , 107km) és a görög filozófus Démónax (78.2S 59.0E , 114km) kráterei számomra mindig is útjelzőként szolgáltak itt, hogy jobban eligazodjak a térségben.
A terület uralkodó alakzata most a kb 80-85%-os árnyékoltságú Demonax, aminek a legjellegzetesebb vonása ma este a Ny-i irányba húzódó különös, kettős árnyéka. Ez utóbbi be is hatol a Scott alatti területekre, és mintegy tovakúszva érintkezik majdnem a Nobile -kráterrel, illetve itt és most annak üres területével. Innenső külső sánca egyenes és világosabb mint a környező talaj.
A Scott jóval szerényebb megjelenéssel bír most, mintha egy hegyhát vágná ketté, de ez valójában a Scott-E jelű kráter része. Míg a Demonax D felől, addig a Scott mintegy “viszonzásul” É- i fekvéssel érintkezik a Demonax-al. A nyugodtabb légköri pillanatokban a Scott túlsó falán két világosabb pont is látszik, egyikük a 11.4 km átmérőjű Wapowski-kráter. A Scott és Demonax közt, azok mögötti látszólag üres, sötét csésze alakú terület a Hédervári –krátert jelzi, de kár hogy nem látszik már! A Scott mögött kiemelkedő domb látszik, a Leibnitz gamma. (77.7E 82.77S)

Említésre méltó még, a Demonax mögötti térségeken húzódó hegyhát (85.85E 78.71S) a Leibnitz δ, ami Ny-i irányban finoman szakadozva egyesül egy másik hegytömbbel.

 

A területen való tájékozódásra az egyik legjobb segítség az A.E. Whitaker által, 1954 januárjában rajzolt térkép volt, illetve Antonín Rükl nevezetes atlaszának V. számú librációs melléklete.

 

 

 

Az LROC WAC global radar térképe, és a Whitaker térkép igen jól kiegészíti egymást a gyakorlatban. A Demonax-kráter mögött jól kivehető az említett emelkedő. A narancsos vonulat a Leibnitz hegység.

 

 

 

Mivel még relatíve kitartott a használható légkör, megakadt szemem, egy be nem tervezett esetleges célponton, a Lamé-kráteren!

 

 

“A nagy és romos Vendelinus-kráter falára telepedett kissé szögletes kráter a terminátoron igen feltűnő. A Lamé kráter 84km átmérőjű, innenső fala egyenetlen, különösképp a kráterünk peremén, ahol a Nap átbukó fénye egy dombot emel ki. Általában ezek a dombok árnyékot is vetnek a kráterek falára, talajára, de itt ez most nem érvényesül, vagy csak én nem érzékelem. Külső sáncán két árok-terasz látszik. A kráter árnyékoltsága olyan érzést kelt bennem, mintha egy keskeny V alakú fényt látnák a Lamé talaján, mintha egy kis hasadékon sütne be a Nap. Persze erről semmi infóm nincsen pillanatnyilag, ez most csak egy megérzés. K-i fényben fürdő fala keskeny, és egyenetlen. Talaján két rész látszik a – vélhetően- központi csúcsból. Túl a kráteren É-i irányban egy markáns kis krátert látni, a Langrenus-X-et, ami igazán nem is érdemelne szót, ha nem látnák egy pici, tüskeszerű árnyékot a K-i falán. A Lamétól D-i irányban két másik krátert is látni. Ezek a Vendelius K-i falán vannak, de csak egyiküknek adtak jelzést; Vendelius-F. Érdekes, hogy ennek az F jelű kráternek szintén picike tüske árnyéka van a K-i falán, pont mint az északabbi kicsi szomszédjának. Nagyon szép festői kráter ez a Lamé, amit még sosem észleltem kellő figyelemmel…”

 

A Lamé-kráter és tágabb környezete a Mare Fecunditatis partján, a Hold keleti szélén. (VMA atlasz)

 

 

Magassági viszonyok a Lamé-kráterben. Figyeljük meg a teljes K-i falat, ahogy a 8 darabból álló kráterlánc szétbombázta azt! Ez magyarázza a keskenynek ható fal egyenetlenségét rajzomon is.

 

Ennek a kráternek az észlelése egy kis talányt is tartogatott számomra. Nem volt világos ugyanis, az a bizonyos megérzés, a V alakú fénnyel a kráternek talaján…ahogy említettem kinn:
“A kráter árnyékoltsága olyan érzést kelt bennem, mintha egy keskeny V alakú fényt látnák a Lamé talaján, mintha egy kis hasadékon sütne be a Nap. Persze erről semmi infóm nincsen pillanatnyilag, ez most csak egy megérzés” Mi okozza? Mi ez a hatás? Miért nincsen sziluettje az emlegetett kráter peremi dombnak ha egyszer annyira jól kivehető? Domb egyáltalán? Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben miközben vallatóra fogtam másnap este az LTVT szoftvert, és egyéb nagyobb felbontású felvételt.

 

 

A domb valós, de alatta, tőle kissé D-i irányban egy kis hasadék van valóban! Az LTVT szoftverben, 500m szintkülönbséggel jól kivehető a képződmény.

 

Még egy kis érdekesség, ezt írtam fentebb az észlelés alatt: ” É-i irányban egy markáns kis krátert látni, a Langrenus-X-et, ami igazán nem is érdemelne szót, ha nem látnák egy pici, tüskeszerű árnyékot a K-i falán.”

 


A Langrenus-X az LROC felvételén, talaján egy ék  jellegű csuszamlással, mely bizonyára elősegítette kontrasztban a tüske illúziót.

 

 

A látszólagos alkalmatlan légköri állapotok ellenére, mindig érdekes, izgalmas a Hold felszíne, annak megismerése. Az észlelés végén a Hold alatt, a tetők felett megjelent a Jupiter is.

 

 

 

 

 

 

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: