Hold… 70mm-en II.

Folytatva az áprilisi Holdas élményeket…

Az április 28-i estére most én magam hirdettem kör emailen szimultánt a Yakovkin-kráter térségére a Teliholdhoz közeli fázison: Sajnos lelkesedésem nagyobb volt, mint a realitás érzékem, mert az ország jó részén tömör fellegek tartózkodtak, amit én abszolúte nem vettem figyelembe, és csak azért is észlelésre mentem. Sajnos a többieknél felhősen alakult, néhány fenti email váltáson ez ki is derült számomra, és nekem sem adatott túl sok idő rajzolásra, bár kora este igen tiszta volt.

 

 

 

Lássuk az észleléseket, melyekhez ismét a 70/500mm-es refraktort vetettem be tesztelésül:

 

A 2018.04.28-i fázis szimuláció, és az észlelt térségek. (VMA 6.1)

 

 

 

Különösen ősi romkráter; a Lagrange.

 

“Ősi és mély szakadéknak tűnő romkráter a 160km átmérőjű Lagrange-kráter a Hold DNy-i peremvidékén, talányos hullám alakú falmaradványok, kicsi sziklák kíséretében. Régebben már nézegettem Rükl nagyobbik atlaszában a 61-es lapon ezt a Lagrange-krátert, de ha nem lett volna feltüntetve név szerint, tán soha nem találtam volna ki hogy ez egy kráter…esetleg csak a K-i fala árulkodott róla. Szondás képeken is egy elképesztően romos, szétbombázott kráternek látszik, melynek Ny-i fala teljesen szét van roncsolódva. Ezt az állapotot a Mare Orientale becsapódás okozta, mely az egész környéket így zúzta szét.
A Lagrange K-i fala jobb állapotban marad fenn, viszonylag egyenletes, mindössze két relatíve jelentősebb kráter telepedett rá az évmilliók alatt. Egyikük a Lagrange-K.
A 101km-es Piazzi-kráter D-DK-i irányban jóval egyértelműbb látvány, falai is viszonylag jobban értelmezhetőek. A két kráter falai egy részen érintkeznek, ott ahol a Piazzi fala találkozik a Lagrange-kráterrel, Y alakban tova fut a sötétebb térségek felé, kicsi szakadozó faldarabok kíséretében. A Piazzi talaja bazaltosnak tűnik, egészen jelentéktelen központ csúccsal talaján, és a terminátor mögött 4-5 pici szakadozó falmaradványokkal.
Az észlelést időnként sűrűbb fellegek, és haló nehezítik.”

 

 

A Lagrange és Piazzi-kráterek elhelyezkedése, a Mare Orientale pusztításában. (VMA 6.1)

 

 

 

 

A  krátereink az LROC WAC radaros felvételén.

 

 

 

Még mindig rajongója vagyok a nyomtatott térképeknek, az SLC atlasz igen jól használható távcső mellett.

 

 

 

Ez az este a romos kráterekről szólt…

 

“Előre kinézett célpont a Pingré (89km 58.7S 73.7W), és Yakovkin (37km 54.4S 78.8W kráterek a holdi perem vidék mentén. Emlékeim szerint van itt egy árok, egy ősi medence.
Az okulárban igen feltűnő a látványa, annak ellenére, hogy a nyugodtság időnként csapnivalóan rossz…amikor azonban beáll, érdemes volt rajzolni. Így is tettem! Az egyik fő célpontom abszolúte nem látszott még, a Yakovkin, mely ekkor még bőven az árnyákos részeken feküdt. A
másik célpont sem túl ideális helyzetű; egyetlen hófehér pontként azonosítható most. Térképekről kiderítettem utólag, hogy ez a Pingrének sánca volt, annak legmagasabb része. Ami most azonban igen érdekes az ez a furcsa árok, mely mögé besüt a Nap, kis emelkedőt, platót emelve. Szép! Ennek az ároknak É felé itt ott fényes a pereme, olyan hatást keltve mintha valami nagyobb kráter lenne, ámbár Rükl atlasza itt, a 70-es szelvényen nem jelöl semmi konkrétat, az árok rajzolva van természetesen, bizonyára egy névtelen ősi kráter maradványa.

Érdekesség, hogy ennek a névtelen romkráter-ároknak a túlsó oldala már a Mendel-Rydberg medence része.

Névtelen vetődés, árok:
72.21W 54.68S

Pingréből kilátszó sánc rész:
76.32W 58.91S”

 

 

 

Pingré, Yakovkin terület a Schickard óriási krátertől D-i irányban. (VMA 6.1)

 

 

 

A furcsa kis árok, mely mögé a Nap be tud világítani időnként (VMA 6.1  Kaguya Radar 2 – északi irány fent)

 

 

 

 

Az este legkomolyabb trófeája, az Aitken medence egy részlete! Míg ezt a térséget, annak részletét vázolgattam, nevetgélő holland hölgyek figyelték mozdulataim a szemközti teraszon…. ez így normális….egy amatőr csillagász hívja csak fel a figyelmet magára, és tevékenységére! 😀

 

Teliholdhoz közeli fázis van, ilyenkor önkéntelenül is a peremi részeken kalandozok, ma este kitűnően látszik a Mare Australe, Mare Smythii…mégis inkább D felé veszem az irányt…
Nem túl ideális körülmények a 70/500-as refraktor további tesztelésére, ez a helyzet. Valami van a levegőben… Elsődleges célpont, a Pingré kráter volt. Azonban ahogy pásztázgattam a teliholdhoz közeli fázison, igen érdekes, egészen fantasztikus hegyeket pillanthattam meg. Valóságos földi alpesi táj; mintha ausztriát, svájcot látnám!
Mik ezek a hegyek? Annyira markánsnak mutatkoztak hogy nem lehetett szem elől téveszteni a térséget. A három markáns hegy, lejtőikkel, éles árnyékaikkal a Bailly, Casatus, Drygalski és Le Gentil-A jelű kráterek térségében fekszenek. A hegyek mögé besütött már a Nap, egy kis finoman erodált medencét mutatva.

Antonín Rükl atlasza ott, ahol a nagy medencéket mutatja, tárgyalja a kiadvány, világossá válik számomra miről is van szó, és nagyot ámulok.
Az is kiderült számomra, hogy ez a gigászi medence kissé átnyúlik a Föld felé forduló oldalra is…

A D-i pólus, a Hold, és egyáltalán az egész eddig ismert-felfedezett Naprendszerbeli legnagyobb, mintegy 2500 km átmérőjű, igen ősi becsapódásos medencéjének éppen fennmaradt sánc szakaszát láttam. Óriási élmény egy ekkora, ősi kataklizma részletét azonosítani!

Aitken medence sánc hegyek: (Baillytól keletre)
46.21W 77.17S
57.27W 75.80S
67.35W 74.99S

Hegyek mögötti ék alakú, finoman erodált medence:
78.50W 76.42S

Colongitudo: 71.591

Észlelés idején többször is átvonuló felhők, és haló nehezítette kissé az észlelést, de a célpontok igen jól kivehetőek voltak a tisztább pillanatok ideje alatt a 70/500mm-es, tesztelés alatt álló refraktorban.”

 

 

A gigászi Aitken medence a Hold túlsó és kissé innenső oldalán a D-i sark közelében. Szinte az összes ismert, vagy alig ismert Malapert csúcs is ehhez az eseményhez köthető.

 

 

 

Ősi gigászi medencék Holdunk teljes felszínén. A bal, innenső féltekén vörössel jelölve az általam rajzolt Aitken falszakaszának pozícióját.

 

Kaguya teljes felszínt érintő radar képe.

 

 

 

A Mare Imbrium se kicsi…ekkora kontinensünk, ha a Holdra helyeznénk.

 

 

 

Ezek voltak a tavasz első és utolsó Hold észlelései….itt a nyár… Holdra fel!  😀

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: