A Plato tava

Lelkiismerfurdalással riadok fel.
A Hold alacsony sugarai ferdén bekúsznak az ürömi kis lak ablakain. Kisértetiesen derengnek az éjszakai bútorok. Felkapom a farmeromat és csak úgy meztélláb kimegyek a harmatos, hideg gyepre a ház elé.
A Marsnak már se híre, se hamva.
Hány óra is lehet? No, ha már itt vagyok, megmártózom az éjközépi csendben. Ráirányítom a Goto-t a fekete cserepek felett fényesen örjöngő Holdra. Nincs ehhez hasonló látvány, mint e halott égi szomszéd. Milyen különös, hogy pont akkorának látszik, mint a Nap, – a bolygónk különös konstellációja ez; mintha a fény és árnyék pont egyenlő valamik lennének a világon.
Túl fényes ez a Hold!- pedig csak lopja a fényt. Hunyorgok, ide-oda poroszkálok rajta; évmilliárdok belső és külső kataklizmáit őrzi ráncos tekintete. Aztán megállapodok a Mare Imbrium szélén nyájasan ásítozó Plato óriási kráterén. A sima altalajon ezzel a gyakorlatilag hibátlan 12,5 cm-es műszerrel könnyűszerrel felragyognak a kis kráterek. A Plato belsejének finom árnyalatai a drámai lávaömlés fázisait őrzik, míg a kis kráterek a Naprendszer nyugodtabb időszakának emlékei, mikor a törmelékek kaotikus halmaza rendezett térrészekbe tömörült már, és végetért a bumm-bumm korszak. Ezek a kis kráterecskék kb. 2″ méretűek, leginkább telehold környékén észlelhetőek, mikor a sötét altalajból sejtelmesen felbukkanak, mint az örökös kétségek a bölcsesség tavában.
Ha az árnyék erre jár, nehezebb észlelni ezeket, sok tucat műszerrel láttam már, a kontrasztos leképezés próbakövei a kis távcsövekkel. A legkisebb műszer, amellyel biztosan mutatta, egy 75 mm-es Pentax SDF-refraktor volt, igazából könnyűek a legendás 80/1200 Zeiss-szel. A Goto Newtonnal talán nagyon nyugodt légkörnél érdemes volna keresgetni a tucatnyi kisebbet is, ezek 0,5-0,9″ közöttiek (1 km alatt van az átmérőjük). 15-20 cm-es optikákkal reálisabbak.
Az első távcső, amellyel megcsodáltam e kis “miteszereket” a bölcsesség arcán, Varga Jancsi 158 mm-es tükre volt az albireos-idők végén, több mint 3 évtizede…
Vajon ki használhatja e műszert? Vagy álom már nem fürdik benne már?

 

A Plato 225 x nagyítás mellett (4 mm Zeiss ED ortho), a légkör elég nyugtalan, mivel nincs magasan a Hold. A kis, 2 km-es körüli kráterecskék jól láthatóak, sejtelmezhető néhány kisebb is, de ennél a légkörnél nagyon bizonytalanok.

 

 

 

Ha valakinek nagyobb kukkerje van, hajrá! A legjobban telehold környékén észlelhetők a részletek, a kis kráterek albedója sokkal magasabb a környezeténél.

 

 

 

Az “asztrofotózás elviselhetetlen könnyűsége”.

 

 

 

Ez az egyetlen műszer (Takahashik, Zeiss, stb tucatjai után), amelyhez negyedévszázada is ragaszkodok: a 195. -dik 125/1000 Goto Optical Newton.(0,998 Strehl pontosságú tükörrel és egy 18 mm-es (1,9 %-os területi kitakarás) segédtükörrel.)

 

 

 

 

Egy legendás és főleg: lenyűgöző könyvből: Jeans, A csillagos ég titkai

 

 

Szerző: Babcsán Gábor

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: