Mint ebben a bejegyzésben írtam, a szimultános terveinket 2018.10.23-án, az első estén – magyar szempontból – totális csőd jellemezte; néhány észlelő kolléga lesben állva -hozzám hasonlóan- csak a felhős eget nézhette Holdunk érdekesebbnél érdekesebb tájai helyett. Így tett észlelőtársam is, Erdei József, aki egy 200mm-es Dobsonnal állt készenlétben hogy Ő maga is becserkéssze rajzosan a Xenophanes-krátert és szűkebb térségét…mindhiába. Néhány sor üzenetet is váltottunk Józsival míg én kinn álltam eget-Holdat lesve… (A Holdat…mely igen… kemény 5 másodpercre meg is mutatta magát a sűrű és borzalmas fellegeken át) és ennyi.
Londonban Nagy Szabolcs, és Sági Gábor szerencsére teljes sikerrel járt és kiváló felvételeket készítettek.
A reménytelen felhőhelyzet okt.23-án este
Másnap, 24-én az ég kegyes volt az extrémebb célpontokhoz….részben! Részben
mert viszont cserébe olyan brutális északi szelet kaptunk hogy az elképesztő. Nem volt mit tenni, akkor is észlelni kellett! Gyönyörű kis vörös Makszutov-Cassegrainom bevetésre készen állt, hogy mutasson nekem olyat, amit még nem láttam azelőtt! A konkrét Hold észlelés előtt, kinn a megfigyelőállásomon azért még egy pillantást vetettem (annál kicsit többet) az egyre kisebbé váló Marsra, s már ekkor is meg kellett küzdenem a széllel mely szó szerint majdnem kirepítette kezemből a vázlatokat… aztán belevetettem magam az extrém peremi térségek területeibe. Egészen lenyűgöző érzés volt számomra, hiszen ezt a térséget, a Sinus Roris mögött eddig igencsak hanyagoltam, és most ott állt előttem, a kemény, szadista szélben, a Poczobutt, Smoluchowski, délebbre a McLaughlin, mégdélebbre a Nernst-kráterek! (Ez utóbbira már nem volt lelkierőm, két precíz vázlat, és hosszú percnyi küzdelem a széllel, megtépázta koncentráló képességem…ilyen is ritkán adódik ha Holdról van szó.) Ezen az estén sikerrel járt még Erdei József, és Rózsa Norbert is. Norbert fotójára szerencsére rákerült a nagyszerű Nernst-kráter is.
A 2018.10.24-i fázis a bevizsgált területtel, és a nyíllal mely a librációs pontot jelölte. (VMA pro 6)
A felhívásra készített illusztrációm (VMA pro6)
Lássuk a rajzokat, beszámolókat:
“A 196km-es Poczobutt-kráter (97.50W 57.25N) bazaltos talaja nagyon jól megfigyelhető észlelésem idején hála a kedvező librációnak és fázisnak. Innenső fala már keskenyedő, de itt ott kiugró érdekes árnyékokat vet talaján, középütt egészen keskeny oszlopszerűen kiugrót. Talaján nagyon jól látni egy gerinc jellegű képződményt, de nemigen tudom eldönteni, hogy ez valóban gerinc, vagy vetődés, netán már az Omar Khayyam-kráter innenső falának kezdeménye. A Poczobutt kráteről É-i irányban egy másik szintén rajzolandó krátert látni, a 84km-es Smoluchowski-t, (97.62W 60.16N) mely teljesen árnyékban van még, csak túlsó fala kezd életre kelni finoman szakadozó fal formájában.
Megfigyelésemet nagyban nehezítette a kemény és szinte folytonos – kis ideig csillapodó – északi szél tombolása, rajzpapírjaimat a vázlattal majdnem elvitte a szél, ennek ellenére nagyon tetszett a kihívás.
Megjegyzés: Helyszíni vázlat (Koh-I-Noor Progresso 2H, 6B) alapján
AutoDesk SketchBook pro, és GIMP programokkal véglegesített rajz.
Három főbb célpontom a Sinus Roris-Oceanus Procellarum területei mögött. (VMA, LROC)
Poczobutt-Smoluchowski-kráterek az LROC fotóján. A Föld felé forduló félgömb a képen jobbra esik.
Nemigen tudtam azóta sem rájönni, mi lehetett a kis gerinc a Poczobutt talaján, mely nagyon jól volt kivehető…elképzelhető hogy tényleg az Omar Khayyam sánca.
Kihasználtam a lehetőséget, így tovább kirándultam a peremi térségben; McLaughlin-kráter!
Szárnyaló madárra hasonlatos megjelenésében a librációs (92.79W 47.02N) McLaughlin-kráter a Poczobutt-krátertől D-i irányban a peremi területek mentén. Térkép nélkül nehézkes a látottak megítélése, így a megbízható Rükl atlaszt nem árt magunknál tartani ilyen jeles holdi események idején. Atlaszunkból kiderül, hogy ez kettős kráter; a D-i a névadó 75km-es McLaughlin, mely É felé nyitott és itt egyesül az 57km-es McLaughlin-C (91.82W 48.20N) kráterrel. Együttes túlsó sáncuk fehéresebb, és keskeny árnyékot vet a még hátrébb lévő térségekre, ahol egy újabb kráter vagy hegység kezd kibontakozódni, a 31km-es McLaughlin-U jelű (97.02W 47.06N).
Egy kirívóan fehér jelöletlen krátert is látni a C krátertől kijjebb (89.86W 46.93N)
Colongitudo: 96.7
A szélvihar kitart…
Megjegyzés: Megfigyeléseimet nagyban nehezítette a kemény és szinte folytonos – kis ideig csillapodó – északi szél tombolása, rajzpapírjaimat a vázlattal többször is majdnem elvitte a szél.
Megjegyzés: Helyszíni vázlat (Koh-I-Noor Progresso 2H, 6B) alapján
AutoDesk SketchBook pro, és GIMP programokkal véglegesített rajz.
Poczobutt után, egy kettős kráter következett, a McLaughlin (VMA 6)
Kráterünk és társa, a C jelű. Ezen a közeli képen egy kis központi domb is látszik
Holdkór? Felfedezési vágy? Bármelyik legyen is, nagyon jó időtöltés!! 🙂
______________________________________
Holdfényárnyék 
