Fénypászmák Holdja

Kis visszatekintő, mert ez sajnos kimaradt eddig:

2018.09.28-a estéjére Görgei Zoltán újabb holdi szimultánt hirdetett, ezúttal a fogyó fázisra, a Caucy vetődés és rianás területére koncentrálva. Mivel Zoli felhívásán túl, amúgy is észlelni szándékoztam, kaptam az alkalmon természetesen és beszálltam én is ebbe.

A felszerelés felállítása közben szembesültünk a ténnyel, hogy valahol a szomszéd kerületben iszonyat nagy diszkózás mehet, mert bár hangzást semmit nem érzékeltünk, de egy minimum 8 csápból álló fényokádó sugarait nagyon is. Pontosan a Holdat söprögette a diszkószörny, de semmiben nem zavart a fény”sháááooooww”.
Egy ideje lelki ismeretfurdalásom volt, hogy fél éve hozzá sem nyúltam jó öreg,  relatíve sokat látott 80/900as lencsésemhez, ezért erre az alkalomra ezt a csövet vetettem be ezen az estén, faállványon. Még több célpontom is akadt ekkor, lentebb szép sorban be is mutatom őket.

 

Az észlelés idején ( a kép közepén a horizonton) mindenfelé kaszáló fényokádó

 

 

 

 

2018.09.28-i fázis szimuláció a Virtual Moon Atlasban és a célpontjaink

 

 

Lássuk az észleléseket.

 

 

 

Szimultán észlelési célpont, Görgei Zoltán Hold rovatvezető felhívására. Magam is észlelni szándékoztam ismét a vetődés és rianásról nevezetes területét a Holdnak.

A 12 km-es Cauchy 90%-ban árnyékolt, igen jól látszik egyenes árnyéka mely fehér hegyek kíséretében a terminátorba hatol. A kis kráter Ny-i sánca szürkésfehér és egyenesnek látszik a kráterívhez képest. A krátertől É és D-i irányban nagyon jól kivehetőek az egyenes képződmények; az É-i a Rima Cauchy, sötét vonala jól követhető, bár a végén bizonytalanná válik. Könnyebb látvány a Rupes Cauchy fehér szakasza, mely a terminátor közeli résznél különös faág jellegű, kettő ággal. A bazalt területen több nagyon finom emelkedő és  lapály látszik. A két nevezetes dóm is jól látszik, teljesen más karakterűek mint a hegyek benn az árnyékos részen. Az egyik dóm tető kalderája nagyon bizonytalanul látszik.
Megjegyzés: Távcső mellett készített grafit vázlat alapján, AutoDesk SketchBook és GIMP programokkal rajzolt verziója.

 

 

 Rupes & Rimae Cauchy a Mare Tranquillitatis síkságán

 

 

 

Részlettérkép a térségről (System of Lunar Craters, B4-es szelvény)

 

 

 

Érdekes magassági viszonyok a két barázda közt, mely vulkanikus eseménnyel kapcsolatos lankás emelkedő., és mint ilyen, a legnagyobb a Holdunk felszínén. (WAC CSHADE radar)

 

 

 

A NASA LAC WAC 61-es fotóatlaszában a térség

 

 

 

Ahogyan az Apollo 8 utasai látták.

 

 

 

 

Már gyerekkoromban is foglalkoztatott a kérdés, a Holdexpedíciók részleteiből, mármint a terepi jellegzetességekből mit azonosíthatunk vajon? Egyik legjobb példa erre, ahogy gyerekként dokufilmekből össze tudtam anno ollózni, pl az Apollo 16 landolási területe, ahol két igen fényes kis kráterecske jelzi az Orion Holdkomp pozícióját, biztos irányzékul szolgálva hogy jó helyen járunk.

 

A kiválasztott következő holdi helyszínem az Apollo 16 (1972.04.21) Holdexpedíció által meglátogatott Descartes-fennsík területére esett. Az észlelése idején a terület teljes megvilágítottságú, így igen kirívó a két nevezetes pici kráter, a Déli és Északi sugaras kráterek kicsi  foltjai, melyek közé landolt az Orion holdkomp, Young és Duke űrhajósokkal. Az is kitűnik, hogy a Déli sugaras kráter kissé nagyobb és fényesebb mint É-i társa. D felé a Descartes-kráterhez tartozó fennsík világos területe látszik, mely tulajdonképp a legjobb segítség világos háromszög mezeje által a nevezetes helyszín megtalálásához. Ny felé a Dollond 11km-es tompa jellegtelen foltja is látszik.

Colong: 140.2°

Landolási koordináták: 15.50E 8.95S

 

 

 

 

További Fotótérképek: Itt, itt és itt

 

 

 

Terepi bejárás az Apollo 16 expedíción.

 

 

Szenzációs felvétel az LROC szondától, az Apollo 16 landolási pozícióján az Orion Holdkomp foltjával.

http://lroc.sese.asu.edu/posts/529

 

 

 

 

Már kétszer is rajzoltam a Bullialdus-t, ideje volt  null árnyékok mellett is!

 

 

A jól ismert teraszos, nagyon szép, 61km átmérőjű kráter magas napállás esetén totálisan más arcát mutatja. A krátert annyira jellemző jó állapotú kerek alak, ma este csak az É-i, K-i és D-i sáncán érzékelhető, furcsa, torz Ny-i fala csorba, melyből ÉNy-i irányban fénypászmák indulnak ki párhuzamosan. A központi csúcs feltűnő hármas szerkezetű, míg a K-i sánc belső terasza fényes ívként fut a kráteren belül a központi csúcs, és a külső sánc közt. A Bullialdus É-i sáncán kirívóan világít egy pontszerű kis -vélhetőleg- kráter. (Nyomát nem találtam legutóbbi Bullialdus észlelésem idején) A fő krátertől É-i irányban kettős szerkezetű fénylő pont látszik, a Bullialdus-F jelű. D felé az A és B jelű kráterek alig, vagy egyáltalán nem érzékelhetőek, illetve csak nyomokban, vékony fényes vonalak formájában. K felé a kráteren túl egy sötétebb bazalt mező látszik. Rendkívül érdekes, izgalmas árnyékok hiányában is egy egy jól ismert krátert újra felfedezni olyan részletekkel melyek éppen a lapos fény mellett nem vehetőek észre.

 

 

 

 

Nem ütközhet nehézségekbe a Bullialdus azonosítása sem 🙂

 

 

 

 

Bullialdus, és kísérő kráterei.

 

 

Térkép a Bullialdus térségről (LAC 94)

Fauth térképi vázlatán

És az Apollo 16 nagyszerű fotóján észak felől nézve

 

 

 

 

Egyik kedvenc területem (a sok ezerből a Holdon) a Mare Nectaris! Ezen a 28-i estén, a helyi Naplemente éppen a tenger keleti partján húzódott, érdekes, egymást keresztező, névtelen gerincekkel, partmenti sziklákkal Ez nem volt konkrét terv, de mivel olyan jól nézett ki, rajzoltam.

 

“Egymást több helyen is metsző alacsony gerincek látszanak a Mare Nectaris K-i peremvidékén. Benn a terminátoron túl az árnyékkal telt Bohnenberger (33km/1060m) látszik, már csak C alakú sáncként. Tőle még beljebb K felé egy nagy fehér tömb, a Montes Pyrenaeus egy darabja. A Bohnenbergertől D felé a Bonhnenberger-A maradványa vehető ki kis, elszórt csúcsokként. É-ra három kis tömb még, a Bohnenberger-F, és Bohnenberger η jelű hegy.

Col: 140.5
Megjegyzés: Azonosítás Rükl Holdatlasz 58-as lap, és SLC atlasz B6 lap.

Távcső mellett készített grafit vázlat alapján, AutoDesk SketchBook és GIMP programokkal rajzolt verziója.

 

 

Mare Nectaris déli partvidéke, keletre a rajzolt területtel. (SLC atlasz B6 lap)

 

 

 

Bohnenberger, és Pireneusok a Mare Nectaris partján (LROC WAC részlet)

 

 

 

 

Egy újabb magyar vonatkozású képződmény a Holdon; a Weinek kráter.

 

A hegyek és dombvidék közé ékelődött 31km-es Weinek krátert majdnem szem elől tévesztem, annyira jól, szinte tájba süpped, rejtőzködik a terminátor közelében. A kráter szinte teljesen árnyékkal telt, K-i sánca részletektől mentes fényív, mögötte benn a terminátoron túli részeken kisebb hegyek. Ny-i sánca csak alig emelkedik a térség fölé, nagyon lankás fal ez. Itt a sáncon D felé egy lankás háromszög alakú plató süpped a 20km átmérőjű Neander-C jelű kráter irányába; szinte fel is lehetne sétálni, Hold-roverezni innen a Weinek kráterre.
Nagyon látványos hegyek és mögöttük egy kis zárt síkság látszik a Weinek krátertől É-i irányban, köztük teljes árnyékkal fedett szakadék terület. A Weinektől Ny- felé több kicsi gödörkrátert látni, köztük a kb 10km-es Weinek-A a legnyugatabbi.
Megjegyzés: Távcső mellett készített grafit vázlat alapján, Krita 3.3.2 és GIMP programokkal rajzolt verziója.

 

 

 

Hirtelenjében nem oly egyszerű a Weinek kráter azonosítása, de ha egyszer megleltük, nem feledjük többé. Memorizáljuk nagyobb alakzatokhoz képest helyzetét.

 

 

 

 

A Weinek és Neander-C kettőse az LROC nagy felbontású mozaikján

 

 

 

 

Az utóbbi időben kezdett jobban foglalkoztatni Holdunk, árnyékok nélküli megörökítése. Egy egy tájegység gyakorlatilag felismerhetetlen ahhoz képest, amit laposabb megvilágítás esetén láthatunk. Ez a tény késztetett arra, hogy több rajzot is így, magas napállás mellett készítsek. Nagyobb kihívás volt egy egy ilyen rajz levázlatolása, mint azt hittem volna.

Üstökösmagok becsapódásának vélt  50km-es Davy-Catena, Davy-kráterlánc, ami az észlelők nagy kedvence szerte a világon. Nem véletlen, a 23 kicsike kráterből álló lánc igen érdekes látvány. Észlelése idején én csak két komponenst tudtam kivenni az okulárban, a többi fehér sávként szántotta végig a környező térséget.

 

 

A 34km-es Davy-kráter alakja teljesen jól kivehető, látványos így árnyékok hiányában a K és Ny-i falak íve. Benn a kráterben a Ny-i falhoz közel egy fehér folt látszik. É felől egy kisebb fennsík fehéres mezeje csatlakozik hozzá, benne a Ny-i irányban látható Davy-B kráterrel. A kiszemelt területet D felől egy szögletes szürkésfehér part rész határolja.
Az 50km-es hosszon elterülő Catena Davy – Davy kráterlánc mint világító szürkésfehéres sáv teljesen jól kivehető, hiába nincs most árnyék a területen. Krátereinek átmérője 1 és 3 km köztiek, most azonban kizárólag az összeolvadó képüket láthatom, illetve a két legnagyobb Ny-i tagokat külön külön is, bár harmadik nagyon bizonytalanul vehető csak ki.
Megjegyzés: Távcső mellett készített grafit vázlat alapján, AutoDesk SketchBook pro 5, és GIMP programokkal rajzolt verziója.

 

 

 

Könnyű a Davy kráterlánc megtalálása, hála a hatalmas Ptolemaeus-kráternek.

 

 

 

 

Apollo 12 – Catena Davy

 

 

 

 

A kráterlánc komponensek adatai

 

 

 

 

 

 

Kapcsolódó:

http://lunarnetworks.blogspot.com/2013/07/small-scale-vvolcanism-on-lunar-mare.html

http://tudosnaptar.kfki.hu/w/e/weinek/weinekpant.html

Catena Davy

Reklámok

2 hozzászólás to “Fénypászmák Holdja”

  1. Zsír !!! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: