március, 2012 havi archívum

Ponori Thewrewk Aurél – A Nap fiai

Posted in Irodalom, Letöltések on március 25, 2012 by Holdfény-árnyék
 
“Több mint két és félezer éven át a japáni császárok mind Amateraszu egyenesági leszármazottainak tekintették magukat, így istennek kijáró imádatot követeltek meg alattvalóiktól. A 2. világháború veszteseként a nép kénytelen volt belátni, hogy a császár nem isten, nem a »Nap Fia«.”
 
Ponori Thewrewk Aurél könyve itt: http://mek.oszk.hu/09100/09164/09164.pdf letölthető.
 
 
 
Ponori Thewrewk Aurél életéről  bővebben itt olvashatunk.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Reklámok

Ponori Thewrewk Aurél – Az ég királynője

Posted in Irodalom with tags , , , on március 22, 2012 by Holdfény-árnyék
 
“A Sas leérkezett a Hold felszínére, Armstrong és Aldrin rá is lépett, kőzeteket gyűjtött és hozott a Földre. Még tízen követték őket a lukiánoszi, dantei, wellsi úton, de a Földön maradottak közül sokan még évtizedek múlva is szemfényvesztésnek tartották a holdutazásokat, hamisítványnak az ott készült fényképeket, filmeket.”
 
Ponori Thewrewk Aurél nagyszerű könyve itt: http://mek.niif.hu/09100/09163/09163.pdf letölthető pdf formában.
 
 
Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

A Mars albedó térképe

Posted in Amatőrcsillagászat, Észlelési ajánló, Letöltések with tags , , on március 20, 2012 by Holdfény-árnyék
 
Az alábbiakban közzéteszem Josef Sadil Mars albedótérképét,ami kifejezetten távcsöves észleléseknél hasznos. (Az albedó fogalmáról: itt olvashatunk)
 /Klikk a képekre/
 
 
 
 
Forrás: Csillagászati évkönyv 1993
 
 
További letölthető pdf Mars térkép, kifejezetten távcsövezéshez:
 
marsmap
(Daniel M. Troiani, Carlos E. Hernandez szerkeztésében)
 
 
 
 

A MASAT-1 első felvételei Földünkről!

Posted in Egyebek űrtémában on március 14, 2012 by Holdfény-árnyék
 
A Masat-1, Magyarország első műholdja ismét történelmet írt, mikor 2012. március 8-án elkészítette első saját űrfelvételét. A kép az Emberiség bölcsőjét, Afrika déli részét ábrázolja. Az első felvételt további fényképek követték Ausztráliáról és az Antarktiszról, melyek mennyiségben és minőségben is páratlanok a CubeSat-ok világában.
 
http://cubesat.bme.hu/2012/03/14/a-masat-1-elkeszitette-az-elsu-urfelveteleket/
 
http://www.urvilag.hu/masat1/20120314_a_magyar_muhold_elso_felvetelei

Település a Holdon – Gruithuisen elképzelt városa

Posted in Amatőrcsillagászat, Észlelési ajánló with tags , , , , on március 14, 2012 by Holdfény-árnyék
 
“…A képzelet oly jó festő,talán mint senki más,a kép mit látsz megtévesztő…ábránd s nem alkotás.”
 / Dolák-Saly Róbert :  Az elveszett Éden /
 
Franz von Paula Gruithuisen (1774-1852) bajor orvos-biologus műkedvelő amatőrcsillagász, 1820-ban “bizonyító erejű” felfedezést tett a holdi élettel kapcsolatban, amikor is a Sinus Aestuum sötétebb vidékén egymást metsző házsorokat,csatornahálózatot,épületeket vett észre parányi,mindössze 2 hüvelykes,vagyis 50mm-es refraktorának objektívjén át. Több rajzban is megörökítette az általa látni vélt várost,miközben bejelentése hatására többen is megfigyelték ugyanezen területen a “települést”. A precízebb rajzokat készítő Csillagász,von Schenk (1789-1875) megfigyelései azonban bebizonyították,hogy Gruithuisen városa csak illúzió…távcsöve volt túl kicsi (50mm-es) fantáziája pedig túlontúl nagy. Hogy mi is vezette félre Gruithuisent,az az LRO mozaikjának egy részletén igen jól kivehető…az Aestuum egy sötétebb részén véletlenszerűen kirepült törmelékhalmok helyenként egymást mértanilag metszik,s ezek a halmok vezették félre Gruithuisent,amihez jelentősen hozzájárult kicsi távcsöve gyér felbontása is. 
                        “Városunk” elhelyezkedése Holdunkon.
 
 
 
 
 

                  “Városunk” híres képződmények társaságában.
 
 
 
 

                                    Gruithuisen rajza városáról.
 
 
 

      Változatok Holdvárosra…köztük von Schenk “kiábrándító” rajzával.
 
 
 
                              A “város” és tágabb környezete…
 
 
 
 

                                     A város Gaudibert szerint.
 
 
 
 

A “város” kicsit közelebbről, eltérő megvilágítású felvételeken. (Consolidated Lunar Atlas)
 
 
 
 
 
 
A NASA LAC térképlapjának részletén nyoma sincs városnak,mint ahogyan a Mondatlas azonos lapján sem találjuk,csak dombocskák vannak errefelé.
 
 
Robert J. Hackmann 1961-ben kiadott “Generalized Photogeologic Map Of The Moon” című művében is jól látni,az egymást metsző,kirepült törmekek hálózatát.
 
 
        És végül…az LRO mozaikjának részlete a “város” hiányával.
 
 
 
 
 
 

Az Io hegyeinek eloszlása és morfológiája – Hargitai Henrik ELTE TTK 1999

Posted in Egyebek űrtémában on március 1, 2012 by Holdfény-árnyék

Az Io, a Jupiter egyik Galilei által fölfedezett holdja, Naprendszerünk geológiailag legaktívabb égitestje. 1979-ben a Voyager űrszonda fedezte fel azt, hogy felszínét recens vulkanikus folyamatok uralják. Az Io vulkanizmusát a Jupiter által keltett árapályerő fűti, mely az Io belsejének nagy részét olvadt állapotban tartja. A vulkanizmus megfigyelhető jelenségei közt szerepelnek sőtét foltok, kalderák, lávafolyások, lávamezők, pajzsvulkánok és legalább 8 aktív vulkáni kitörés kitörési felhője. A becsapódási eredetű kráterek hiánya arra enged következtetni, hogy a felszínképződes sebessége az Ion igen gyors (~1 km 1 millió évente). A Voyager űrszonda ugyancsak megfigyelt hegyeket, melyeknek a magassága elérte a 10 km-t is. Az, hogy a kéreg elég erős ilyen magasságú hegyek hordozására, arra utal, hogy valószínűleg szilikát anyagokból áll, míg a felszínt különféle kén-allotrópok borítják, s ezek adják a hold sárgás színét. A hegységeket formáló folymatok működését azért fontos megértenünk, mert ezek közvetlenül összefüggenek a vulkáni felszínképződéssel s azokkal a belső folymatokkal, melyek a vulkanizmusnak és a tektonizmusnak a hajtóerői az Ion. 
 
 
 
 
   Az Io teljes felszíne,a fontosabb régiókkal. (nagyobb mérethez klikk a képre)
 
 
 
Munkám tárgyát az Io hegyei képezték. Az Io hegyinek keletkezését számos modell probálja magyarázni: pl. aszimetrikus kéregsüllyedés, vulkáni intrúzió miatti kéregdeformáció, kéregsüllyedés miatti vetődés keletkezése, és vulkáni kitörés is. Ezek értékelése céljából kezdtük meg az Io hegyeinek részletes felderítését, katalogizálását. A munka során a hegyek morfológiai jellegzetességeire és a hegyek globális eloszlására koncentráltunk.
 Első lépésként a rendelkezésre álló összes képen azonosítottuk a hegyeket. (A Voyager-1 és -2 1979-ben csak a felszin 45%-át tudta lefényképezni, ezeket kiegészítettük a Galileo űrszonda újabb felvételeivel.) Azért, hogy méréseket lehessen rajtuk végezni, az űrszonda eredeti felvételeit előbb elektronikusan fel kellett dolgoznom. (A Voyager ill. a Galileo képei különböző kalibrációs módszereket igényeltek: reseau hálózati pontok eltüntetése, zajok, a tömörítés okozta műtermékek korrigálása, stb.). A feldolgozott képek geometriai transzformációjával ortografikus vetületű, ún. tile-kép készült minden egyes hegyről, s 15 fokos szélességben annak környezetéről is (többségében 1 km/px felbontással). Ezeket az egységes vetületű, méretű és látószögű, torzulásmentes képeket használtam mérésekre és az egyes hegyek vizuális összehasonlítására. Az egységes vetületű képeken hosszúság-, szélesség-, terület- és magasságméréseket vegeztem. Az egyes területekről különböző látószög alatt és eltérő fényviszonyok mellett felvett összes képet felhasználtam a munka során, melyeknek egyidejű vizsgálata jelentős segítséget nyújtott a hegyek morfológiai tulajdonságainak helyes felismeréséhez.  Eredmények: Munkám során közel 100 szerkezeti egységet térképeztem fel az Ion. A hegyek többsége négy nagy morfológiai típusba volt besorolható. A legnagyobb számban a Platónak nevezett tipus található az Io felszínén. E tipus jellemzője a széles, egyenetlen felszín. A Mesa tipusba tartozó struktúráknak síma a felszíne. Mind a platók, minta mesák éles határoló vonallal szakadnak le a környező sík területre. A Gerinceknek éles, egyenes, vagy görbült gerincük van. Számos hegyet kettős gerinc jellemez. A legmagasabb hegyek a Masszívumok, melyek jellemzője a meredek, több km. magas hegyoldal és a sziklás felszín. Bár az Io teljes felszínét vulkáni anyag borítja, alig találunk rajta olyan, a 2 km-t meghaladó struktúrát, melynek morfológiája egyértelműen vulkáni eredetre utalna.
 Az Io legmagasabb hegye a Boosaule Montes hegycsoport déli tagja, melynek magasságát 14-16 km-re becsülhetjük. A hegyek 30%-ánál a vizsgált felvételek alapján feltételezhető, hogy erózió vagy tömegmozgás fordult elő rajta, 20%-uknál alakult ki közvetlen környezetükben világos lerakódás. Legalább 10%-uk felszíne erősen barázdált, ami rétegzettségre vagy törésre utalhat. 

 

 
                               Az Io,Haemus nevű hegytömbje.
 
 
 
Az Io felszínének kb 3 %-át borítják hegyek, melyek jellegzetessége, hogy nem szerveződnek hegységekbe, vonulatokba, hanem egyedül állnak s hirtelen emelkednek ki az amúgy sík felszínből. A hegyek térbeli eloszlása nem egyenletes. Bár az eloszlás elképzelhető, hogy véletlenszerű, legalább két koncentráció található a hegyek térbeli elhelyezkedésében, ahol az átlagosnál jóval több hegy fordul elő. Ez a két koncentráció a 20, 45 ill -20, 225 koordinátáknál található, melyek durván antipodiálisak egymásra. Az említett koncentrációk egyikének a középpontja a Pele vulkáni központ. A legkisebb koncetrációjú körzet a Colchis Régióban található, mely síma, világos síkvidék. A hegyek legnagyobb koncentrációi ugyanakkor nagyjából 90 fokra találhatók a jelenlegi Jupiter felé ill. az attól elnéző oldalak központjaitól. A hegyek legnagyobb koncentrációi épp 90 fokkal odébb találhatók, mint a vulkáni központok legnagyobb koncentrációi. Az eddigi eredmények alapján úgy tűnik, hogy a vulkáni aktivitás és a hegységformáló erők térbelileg antikorreláltak. Morfológiai vizsgálódásunk azt látszik bizonyítani, hogy számos mechanizmus alakítja az Io hegyeit. A vulkanikus központok és a hegyek feltűnő antikorrelációja behatárolja a hegyformáló mechanizmusok körét. További kutatás tárgyát képezheti a különböző típusú hegyek és különböző típusú vulkáni központok egymással való korrellálása, mert az egyes tipusok térbeli eloszlása nem látszik egyenletesnek.
 
 
 
 
Hargitai Henrik
Az Io hegyeinek eloszlása és morfológiájaELTE TTK 1999
Témavezető: Paul Schenk, LPI, Houston, MTA CSIKI, Illés Erzsébet., ELTE TTK: Bérczi Szaniszló

 
 
 
%d blogger ezt kedveli: