Marilyn hegye

Posted in Amatőrcsillagászat on szeptember 19, 2017 by Holdfény-árnyék

A 2017.szeptember.09/10-i észlelés sikere, az április-i keserédes Holdazásom folytatása. Igen, ugyanis ilyen rég nem Holdaztam, ami szégyen gyalázat valljuk be őszintén! Ezt a szeptemberi észlelést valójában édesapám igényelte, kis bemutatónak szánva, persze magam is akartam, de ennek a kiszemelt hétvégének sem adtam túl sok esélyt; a felhőzet lassan tétovázva, de biztosan kúszott keleti irányba el. Kb fél óra után alig hittem el……észlelhetünk! Igy felmentünk, és kb 22:30 magasságában már az új észlelő helyen, egy újonnan épített  tetőráépítéses közösségi teraszon folytattuk le az akciót a jó öreg, de igen jól bevált 80/900mm-es refraktorral. Konkrét észlelési célpontok ezúttal nem voltak, de mint mindig, most is sikerült azonnal kiszemelni képződményeket.

 

 

Lássuk az észleléseket, rajzokkal, szöveggel, életképekkel együtt!

 

 

A 2017.09.09-i fázis a célpontokkal (VMA atlasz)

 

 

 

Elsőként az Arnold kráter került a vázlatomba, mert annyira szépen, és feltűnően ott díszlett a helyi esti terminátoron hogy le kellett rajzolni:

 

“Rendkívüli légköri nyugodtság övezte ezt az estét, stabil 10-es seeing-el, amikor eleinte még cél nélkül nézelődtem Holdunkon; ekkor pillantottam meg a 95km átmérőjű Arnold krátert. Tudtam hogy le kell rajzoljam. Íves falmaradvány csak, annak minden szép jellegével; szakadozott falak, sík bazaltos talaj, nyitott falszakasz. A kráter talaja két mélyedést tartogat, egyikük a nyugatabbi jól kivehető, másikuk, a keletebbi finom, tompa mélyedés, távcsövemmel itt és most a láthatóság határán. Izgalmas, és tulajdonképp ami részlet miatt választottam az Arnold krátert, az a kelet falszakasz, melyen több egyenetlenséget is tökéletesen látok, ebből kettő szerintem kráterféle lehet. A kráterünk mögött egy egyenes fal látszik, Rükl atlaszában ez az Arnold-A jelű kráterhez tartozik. Keletebbre benn a sötétben egy izolált csúcs is látszik. Látványos a Ny-i fal által talajra vetődő árny ami egyenletes, legvégén tüskeszerű árnnyal. ”

 

 

Az első célpont, az Arnold kráter, hozzá hasonló bazaltos romkráterek társaságában fenn északon.

 

 

Arnold kráter (LROC WAC Global mosaic)

 

 

 

Mare Orientale, Montes Cordillera. Ebben a blogban már többször említem, nem véletlen. Ám ezen az estén nem volt konkrét célpont…ám:

 

“Bár az észlelésem idején a Mare Orientale nem a legkedvezőbb láthatósággal bír, mégis felfedezhetőek egyes részletek. Pl a 195km hosszan elnyúló-kanyargó Lacus Autumni, de az érdekesebb részlet a holdi horizonton ül meg; Ez egy igen markáns csúcs, mely a Montes Rook egyik kiemelkedő része. Megfigyelése alatt kiválóan látható volt. Ez a hegy a 91.37W   9.34S koordinátákon található emelkedő, amit nem volt könnyű azonosítani. D-i lejtője meredekebb, É-i lankásabb. D felé lankásabb, elnyúltabb fennsík követi.”

 

 


Az általam 09.09-én látott kiálló domb pozíciója az LTVT szofverben kimérve, a Mare Orientale belső gyűrűjén, a Montes Rook egy csúcsaként. Középen kis kék kereszttel jelölve.

 

 

Reiner Gamma, egy igazi különlegesség. Egy fehér albedó formáció. Ez az objektum típus, Holdunkon igen ritka! Az Oceanus Procellarum-on kívül felfedezhetőek még ehhez hasonló örvénylő fehér bazaltmezők a Goddard kráter területén a bazalton, illetőleg a túlsó oldalon a nagy Mare Ingenii bazaltjában is a Thomson kráterben.  Keletkezésük helyi mágneses anomáliákhoz köthető.

 

 

“Következő célpontom a különleges Reiner Gamma alakzat az Oceanus Procellarum területén, ami egy ú.n. albedó formáció. Ennek keletkezése helyi mágneses mezőnek köszönhető. Érdekes egy forma; hófehér papírsárkány jellegű alak, vagy olyan akár egy holdi szellem… farokkal, négyzet formájú kiterjedő fejrésszel. Ebben egy jól kivehető tojás alak, szürke ívvel övezve. Kifejezetten jól megfigyelhető, -hála a jó légköri feltételeknek- a külső négyszögű burkon, aminek külső pereme, időnként “bolyhosnak” tűnik ÉNy-i irányban. DNy felé két három pici magányosabb folt is jól látszik. A képződményünk különlegessége még, hogy semmiféle domborzati alakzat nem tartozik hozzá, az egész objektum sík. A helyi bazalt többi alakzatára most nem szántam kellő figyelmet, észlelésem kizárólag erre a képződményre korlátozódott. Kiterjedése 40x30km.”

 

A Reiner Gamma két nagyszerű felvételen; balra: LROC WAC. Jobbra Consolidated Lunar Atlas fotóin

 

 

 

 

Az este egyik legérdekesebb képződménye, a Mare Tranquillitatis medence egyik kis félszigetként benyúló “szárazulata”, egy hegyfok, a Secchi θ, melyet az űrhajós Jim Lovell (Apollo 8  &  Apollo 13) feleségéről, Marilyn Lovellről nevezett el.

 

Két tenger  közt a Mons Marilyn ék alakú tömbje.

 

 

 

Mons Marilyn; Ezen a térképen egyéb, a környezetében található “munkanév is felfedezhető”. Az űrhajósok az Apollo expedíció keretében azért jelölték ki ezeket az amúgy nem hivatalos elnevezéseket, hogy az Apollo 11 landolásához biztos támpontokat adjon. (Közben kiderült, Marilyn hegye mégis hivatalossá válhatott IAU döntés alapján idén!)

 

Marilyn Lovell, az asszony, akinek a Holdon hegy őrzi a nevét.

 

 

Lássuk én hogyan láttam Marilynnek hegyét!

 

 

“A Mare Tranquillitatis D-i partvidékén hosszúkás izolált hegyek sorakoznak a Nap lemenő fényében. Még éppen sikerül elkapnom a Secchi θ jelzésű hegyet, mely itt a leghosszabb mindegyik közül, és mely már igencsak benne jár a terminátorban. Érdekessége hogy James Lovell, az Apollo 8 és 13 parancsnoka, feleségéről nevezte el útjuk során; Mons Marilyn (39.87E  1.26N). Ettől a hegytől D felé már a partvidéknek nevezhető részen további csúcsok ék alakú árnyakkal; középen a legnagyobb árnnyal a Secchi α, illetve a Secchi β. A Mons Marilyn-tól É felé alacsony gerinc által övezett három igen kicsi háromszög alakban elhelyezkedő pontszerű hegyek. Beljebb a tengerben is látszik egy hegy, de ez alacsony lehet, ezt árnyéka árulja el. Szép, festői terület. Az azonosításokhoz a legnagyobb segítséget a NASA AIC 61D jelű térképe adta.”

 

A Mount Marilyn elnevezést az IAU 2017.07.26.án hivatalos elnevezésként elfogadta!

https://planetarynames.wr.usgs.gov/Feature/15617

 

 

 

A Marilyn Mons tömbje az egyik Apollo misszió ablakán át.

 

 

A Mons Marilyn környezete, rajzomnak megfelelő tájolással. (LROC WAC)

 

 

 

Egy igen különleges kráter így a végére; a Gaudibert, melynek talaján törések, dombok vannak.

 

A Gaudibert kráter a Mare Nectaris partján. Észlelés során rájöttem hogy ezt a krátert még többször is látni kell.

 

 

 

“Igen szokatlan, 33km átmérőjű háromszögű romkráter a Mare Nectaris ÉÉK-i partvidékén. Rajzolása idején 90%-ban árnyékolt, azonban még így is dacol a sötéttel három magasabb domb a talaján. Nagyobb, pl LROC WAC szondás képeken egy egészen különleges talajszerkezetű krátert látni, melyben dombok halmai találhatóak. A Gaudibert mögött, K felé egy kisebb völgyet látni, melyet egy egyenes fal határol. Északra egy másik krátert is látni, aminek árnyékoltsága hasonló, de ívesebb, -kráteresebb- a fala, mely így különbséget tesz köztük, nem csak méretben.”

 

 

Gaudibert kráter és vulkanikus lerakódások. A kép azonos tájolású mint a rajzom. (Apollo 16 felvétele)

 

 

 

Gaudibert az LROC WAC felvételén

 

 

 

 

 

Casimir Marie Gaudibert francia amatőrcsillagász, szelenográfus által 1887-ben szerkesztett 15cm átmérőjű  Holdgömb.

 

 

 

 

 

 

 

Kapcsolódó:

http://www.gettyimages.com/license/602929965

http://search.obvsg.at/primo_library/libweb/action/dlDisplay.do?institution=ONB&vid=ONB&onCampus=false&lang=ger&docId=ONB_aleph_acc000844924

https://planetarymapping.wordpress.com/2016/01/28/gaudiberts-globe-de-la-lune/

https://www.csillagaszat.hu/hirek/a-holdi-papirsarkany-rejtelye/

 

Reklámok

Holdporos utakon 2007 – 2017

Posted in Amatőrcsillagászat on szeptember 16, 2017 by Holdfény-árnyék

Épp 10 éve hogy elkezdtem a komolyabb rajzos Hold észleléseket. Ideje összegeznem  hol, merre is jártam eddig égi kísérőnk felszínén. Az alábbi USGS térképen ezeket a helyeket jelöltem be.  (66MB!)

 

 

 

 

Kapcsolódó:

Hold észleléseim listaszerűen az MCSE észlelési feltöltőjén

Pasztell Hold

Posted in Amatőrcsillagászat on szeptember 13, 2017 by Holdfény-árnyék

Mint a blogon már korábban is egyértelművé válhatott; a rajzolás szívügyem (bármilyen eszközzel de rajz legyen)  főleg ha ez még a Holdhoz is köthető, az szinte majdnem mindenen túltesz. Ebben a bejegyzésben egyetlen rajzot szeretnék bemutatni, jelesül egy pasztell rajzot, melyet egy spanyol amatőrcsillagász hölgy, Leonor Ana Hernandez készített, s mely alkotás a 2017.02.05.i Aldebaran fedést örökíti meg:

 

Qué maravilla!

 

 

https://twitter.com/LeoAstronomada

https://www.astronomadas.com/

 

 

 

Óceánnak partján

Posted in Amatőrcsillagászat, Észlelési ajánló on szeptember 8, 2017 by Holdfény-árnyék

A Hold leghatalmasabb egybefüggő “vizének”, az Oceanus Procellarum – Viharok óceánjának 2,102,000 km² -nyi felülete, számtalan látnivalót kínál mindenfajta távcsővel rendelkező műkedvelő számára. Ritkább pillanatok idején, amikor a fázis, és libráció megfelelő, ennek a hatalmas óceánnak partjain túl is beláthatunk!
Ilyen remek alkalom adódott 2017.09.05-én este is, amikor a terminátor a Procellarum síkságának partvidékén túl húzódott, és láthatóvá váltak igen neves tudósok emlékét őrző becsapódásos szerkezetek is. A kiszemelt estén sajnos a fél ország borult volt, így én magam sem tudtam észlelni sajnos. Mások azonban sikerrel jártak, jelesül Csordás Péter, és Nagy Szabolcs! Fő észlelési terv a 181km átmérőjű Einstein kráter volt, melyet Szabolcs meg is hirdetett a facebook-on a macsnet csoport keretében. Albert Einsteint talán senkinek nem kell bemutatni, nem is térhetünk itt ki életművére, az általános relativitáselméltre…nem úgy a róla elnevezett káprázatos óriási kráterre!

 

Albert Einstein a legendás fizikus, elévülhetetlen eredményei munkásságaként egy 181km átmérőjű kráter is őrzi  emlékét

 

 

Az Oceanus Procellarum, a Hold szélén, egy keskeny “partvidékkel ” határolt része szinte mindig megfigyelhető, bár néha a libráció ebből is lecsippent egy keveset ahogy az alábbi képsor mutatja a Virtual Moon Atlasz alapján:

 

A partvidék keskeny világos sávja

 

 

 

 

A 2017.09.05.i Holdfázis és a fő célpont, az Einstein kráter (Virtual Moon Atlas v6)

 

 

Ezen a keskeny partvidéken számtalan ősi nagy kráter található, köztük a hatalmas Einstein is, mely igen ősi, lerombolt falaival valósággal a múltba simul. Talaján egy fiatalos harmad akkora kráterrel, az 50km-es Einstein-A-val.

Magassági adatok az Einstein közvetlen környezetében. (LROC WAC  radar)

 

 

 

A megfigyelési időre szimulált látvány a kráter fölötti térségek mentén. (LTVT)

 

 

 

 

Lássuk hát a két nagyszerű felvételt, ahogy az ősi kráter felfedte titkait a szerencsés szemlélődők számára!


Nagy Szabolcs remek felvétele 2017.09.06.  1:52UT  (SW 127/1500 Makszutovval fényképezve, vörös szűrőn át)

 

 

Csordás Péter kitűnő felvétele az Einstein-ről (C8 + Atik GP kamera)

 

 

 

Minden alkalommal elcsodálkozok mennyi részletet nem láttunk még saját szemmel -távcsövön át- a Hold peremi területei mentén…amikor csak tehetjük, fedezzük fel, utazzunk a holdi területek felett!

 

 

Kapcsolódó:

https://macsnet.hu/einstein-krater/

http://www.rieth.hu/Vilagom/10b_AltRelativitasElm.htm

https://hu.wikipedia.org/wiki/Albert_Einstein

https://holdfenyarnyek.wordpress.com/2011/12/14/a-hold-libracioja/

 

 

 

 

Listázott hegyek

Posted in Irodalom, Letöltések on június 8, 2017 by Holdfény-árnyék

A Hold térképezései során, kezdve Galilei rajzaitól, Beer és Mädler precíz metszetein át, egészen Antonín Rükl közismert atlaszáig nagyon sok szép mű látott napvilágot Holdunkról.

Anno még gyerekként, Jules Verne regényében olvastam Edmund Nevill Neison angol amatőrcsillagász nevéről, aki egy 22 lapból álló atlaszt készített. Atlasza mintegy 500 objektumot nevesít, mégis a legérdekesebbnek ezen az alkotáson -szerintem- a görög jelzésekkel ellátott, és sokáig fennmaradó hegyek jelzései voltak.  Chuck Wood, NASA Holdkutató 1961-ben, több kollégájával elkészítette az “SLC – The System of Lunar Craters” 44 lapnyi atlaszát melyben vázlatosan ábrázolták a felszínt és a krátereket. (Egyszerű kivitelezése ellenére kiválóan, és könnyen használható alkotás ma is.) Több térképem mellé lenyomtattam ezt az SLC-t, kiegészítendő az amúgy nagy kedvenc Rükl Mondatlas kötetet.

Tehát amikor ezt az SLC-t jobban megszemléltem, azt láttam hogy igen sok magányos, vagy környezetéből kissé jobban kiemelkedő hegyet görög jelzésekkel láttak el, katalogizáltak! Mindig is hiányérzet kerülgetett ha pl a Stadius kráter melletti igen markáns szív alakú hegyet nézegettem, vagy egyéb tömböt pl a Mare Imbrium szélén. Olybá tűnt tehát, hogy az anonim, de sokszor igen szép árnyékokat “dobó” hegyek nevesítettek, még ha nem is “Montes Alpes”-i jelzőkkel. Érdekes adalék, hogy Rükl a neves atlaszában is jelölt ilyen objektumokat, nem sokat , de jelölt, már csak kb 10-et! Halkan jegyzem meg, a fentebb említett Montes Alpes több csúcsa is görög jelzésű….melyek szép egyezést mutatnak Neison, illetőleg az SLC, és a NASA Hold sorozatának lapjaival, pl LAC térképekkel. Az IAU planetarynames weblapján listázhatjuk a Hold legújabban elfogadott neveit, időrendileg, és mindenféle szempont szerint is. Viszont hiába kerestem, sehol nem találtam olyan listaszerű dokumentumot amiben kereshetőek lennének ezek a hegytömbök, így kb 1.5 éve gondoltam egyet és a korábban bemutatott LTVT szoftver és SLC térkép kombináció  felhasználásával elkezdtem felépíteni egy olyan dokumentumot, ami keletről, nyugat felé igen pontos koordináták alapján listázza ezen jelölt hegyeket. A pontos koordináták kimérésére, az LTVT program realisztikus 3D Holdgömbjének modelljén, párhuzamosan az SLC atlaszt nézve, kurzorral mértem ki, mely kurzor precíz mozgatását követően a gömbön leolvasható az E-S-W-N koordináta. Neison nevét említettem fentebb; Atlasza összhangban a későbbi térképekkel, azok görög jelöléseivel új adatokkal szolgált!!! Bővíthettem a listát, melyen mostanra 680 körülire tehető az objektumok száma. Gondoltam a gyakorlati felhasználásra, így a dokumentumban az utolsó oszlopon a Rükl térkép oldalainak száma alapján azonosíthatóak a képződmények.

 

A holdi hegyek koordináta kiméréseinek egy pillanata.
(Jobb alsó sarokban a piszkozat wordba bevitt – zölddel jelölt – új adatok Bal szélen az LTVT szoftverben kékkel bejelölt, nevesített kimérésre váró hegyekkel, jobbra fenn Neison atlasza)

 

 

 

 

Neville, Edmund Neville Neison 1876-ban kiadott “The Moon” atlaszában még igen sok hegy
volt jelölve. Chuck Wood 1961-ben kiadott SLC atlaszában még felfedezhetünk azonosságokat, de az 1977 – 1991-ben kiadott Antonín Rükl atlaszában már csak elvétve akad néhány.

 

 

Az általam készített teljes adatbázis innen illetve innen és innen tölthető le. (Mindegyik link azonos dokumentumot tartalmaz!)

 

 

 

Hullámok hátán

Posted in Amatőrcsillagászat with tags , , , , , , , on április 14, 2017 by Holdfény-árnyék

A 2017.04.11.-i librációs helyzetet -a Lyot kráter észlelésére- már legalább 1-1.5 éve vártam.
Sosem szántam eddig kellő figyelmet erre az érdekes alakzatra ugyanis sajnos… és most kellően jó időpontra esett  is a dolog. Azonban ahogy közeledtünk a jeles eseményhez, -figyelve az időjárás alakulását- úgy szálltak el reményeim a kráter ideális megfigyelhetőségét illetően. Pedig több észlelő kollégának is felhívtam figyelmét erre hátha valaki szerencsés lesz.

Néhány nappal korábban, 2017.04.08-án, egy youtube stream keretében Nagy Szabolcs amatörcsillagász Jupiter oppozíciós videózásra törekedett, azt megelőzően a Hold volt célpontja. Akkor írtam rá messengeren, hogy próbáljon felvételt készíteni a Mare Australe területről, mert már befordulóban volt a Föld irányába,
-kérésemre- kiváló felvételt készített a Lyot – Mare Australe zónáról, ekkor már a “nagyvad” Lyot jól láthatóan felénk billent, ráadásul térképes azonosítás után az igen ritka trófea, a Jenner is kivehető volt képén, a Hamilton mögött, mint igen fényes csúcs a teljesen megvilágított térségen. (Klikk a képre)

 

 

2017.04.11.én kora este az időjárást, a felhőzetet figyelve csak reménykedhettem a leendő sikerben. Front átvonulása volt várható, mely meg is érkezett, ekkor már zsigerből éreztem hogy nem lesz tökély az ég, de mi mást tehettem volna? Észlelni kellett, mert ha nem tettem volna, bántam volna.

 

21h magasságában a felhősáv K-DK felé elhagyta látóteremet, így nyitva teret a Hold fényének

Egyébként annyira rosszak voltak az észlelési körülmények a légkört illetően (2-es seeingnél), hogy szemem mint egyfajta “bio-Registax”, a pillanatokból tudta a minimális információt összegezni, így alakítva ki a rajzos észlelési eredményt.

A másnapi belső levelezésem jól jellemzi az este hangulatát:
“itt heroikus küzdelemben mentek a dolgok, kb iszonyatos seeing-ek mellett, képzelheted…..
kivittem a 80-as refit de tök felesleges volt, aztán mivel 15 perc alatt egyetlen értékelhető pillanat nem fogadott a 6mm-s orthóban 150xes nagyításon, kivittem a 60 mm-est 75-125xös nagyítosokkal, azonos japcsi oklikkal, – gondolva hogy a kicsi átmérő kevésbé érzékeny a turbolenciákra…-. ebben kicsivel jobb volt a kép, így ezzel kezdtem inkább bele a rajzolásos észlelésbe. elkeserítő turbolenciákkal kellett viaskodni, várnom is kellett legalább 21UT-ig szóval…a rajzos észlelés közben át”másztam” a Jupiterre, de bár ne tettem volna mert emez úgy nézett ki mint egy 8-as, két szellemképpel megáldott Jupiter…még a holdak se látszottak jól..ha jobban belegondolok ennyire rossz egem még sosem volt….de csak sikerült a Lyot. “

A Virtual Moon Atlas terminátori szimulációja az adott estére:

 

 

Lássuk akkor hát az észleléseket a szövegekkel rajzokkal együtt:

“Igen nagy, mintegy 140-150km átmérőjű, bazalttal elárasztott talajú kráter a Mare Australe területén. Gyakorlatilag ennek a librációs, ősrégi tengernek a legmarkánsabb képződménye a Lyot kráter maga. Észlelésem idején sajnos rémes légköri állapotok uralkodtak, ennek ellenére ha pillanatokra is, de felfedte titkait a kis refraktorban a matuzsálem kráter, melyben a kis átmérő miatt, nyugodtabb pillanatokban reménykedtem. A még éppen megvilágított belső sáncán látszólag semmi részlet nem látszik, míg a légtömeg nagy kegyesen fel nem tárja hogy a fal tövében, sötétebb terület húzódik, egy helyütt mintha finoman meg is szakadna a túlsó fal. ÉK felé a fal szélesebben látszik, míg D felé határozottan keskenyedő jellegű. A kráterünk külső, ÉNy-i falán kívül van egy markáns, jóval fiatalabb kráter is, a 38km-es Lyot-A. Bár fiatalabbnak látszik, LRO felvételeken ez is bazalttal van feltöltődve.
Idő közben rémes légköri rohamok futnak át Holdunk felszíne előtt, ekkor már komolyan fontolgatom az azonnali elpakolást, de mivel már régen Holdaztam… nem tehettem, ráadásul a jószerencse, ha csak pillanatokra is de megszán, és feltárja kis japán objektívem számára a fal közvetlen tövében fekvő kráter, vagy valami gerinc gyanús képződménynek árnyékát, mely a bazaltos talaj ívét híven követi. Utólag fotótérképeken ellenőrizve az tűnik ki, hogy ezt az árnyhatást a Lyot talajának egy fantomkrátere okozta, amin megsüppedt a talaj. A Lyot előterében NY-felé síkabb vidék, amin egy cápafog jellegű fal látszik, a 63Km-es Lyot-H kráter. A Lyot D-i irányban egy sötét sávval érintkezik, a Lyot-L az, melynél be is határolom rajzomat. A Lyot talajára egyenletes árnyékot vet az innenső fala, csak kissé szélesedik ki Az A jelű kráter mögött.
Colong: 94.494
Megjegyzés: Az észlelés tulajdonképp lehetetlen körülményeit jól szemlélteti hogy felváltva cserélgettem a 10mm-es Plössl-t és a 6mm-es orthómat, 75 és 125xös nagyítások közt ingázva…. annyira rosszak voltak a légköri állapotok.”

 

A Lyot által uralt vidék, a Mare Australe “mocsarában”. (VMA 6.1)

A Mare Australe környezete az Apollo-15 felvételén

Lyot panoráma (Kaguya – JAXA/NHK)

A 2017.04.11-i szimuláció az LTVT programban a Lyot térségről. Jól látható mi okozta az árnyhatást a megvilágított fal közvetlen közelében. Ezek a részletek távcsövemben a láthatóság határán mozogtak.

A képtelen légtömeg alatt, egy másik célpontot is optikavégre kerítettem:

“Különös, szinte a Lyot kráterrel azonos méretű, első látásra -már amit a légköri káosz enged- azonosítatlan árnyék…mi lehet ez? Ugyan előterében a másik célpontommal a 63km-es Gill kráterrel, mely ebben a légköri helyzetben nem annyira kirívó képződmény képét festi. Szilvamag alakkal, kb harmada árnyékkal telve, megvilágított sánca keskeny és jellegtelen. Nem úgy a mögötte fekvő mélyebb rész, melyről látszik hogy valami ősi kráterféle vagy valami árok lehet. Tulajdonképpen ez ami még rajzolására sarkallt az est folyamán….a mérete és hogy mi lehet! Benne vagy mögötte kissé kusza falmaradvány fonala, ami még ebben a képtelen helyzetben is üdítőleg hat. K-ÉK felé a kráteren kívül kisebb sekélyes sávok – kráterek foltjait látom.

Megjegyzés: Utólag a Rükl Mondatlas librációs térképein kiderült a kérdéses objektum léte, mely egy jelöletlen romkráter a 85.15E 63.93S koordináták mentén.”

 

 

 A Gill mögötti , Gill-Petrov-Wexler által közrefogott rejtelmes romkráter. (LROC, VMA 6.1)

Az észlelés érzése, a felfedezés öröme ami hajtja az amatőrcsillagászt…. ki az éjszakába….szerintem a világ legnagyszerűbb tevékenysége ez….az ÉG mindenkié, fedezzük fel!

Kapcsolodó:

Nagy Szabolcs – Mare Australe felvétele 2017.04.11. Wimbledon

 

A holdfelszín fizikai sajátosságai

Posted in Észlelési ajánló with tags , , on március 19, 2017 by Holdfény-árnyék

Puszta szemmel, vagy kézi látcsővel szemlélve a Holdat ragyogó, ezüstös fényű korongnak látjuk. A csillagászati mérések szerint azonban a telehold fényessége -12.55mg . Bár ilyen módon a Nap után a Hold égboltunk második legfényesebb égiteste, fényerőssége  mindössze 1/500 000-ed része központi fényforrásunknak. Ez azt jelenti, hogy a Hold a ráeső napsugárzásnak a látható fény tartományában csak igen csekély töredékét veri vissza. A különböző mérések adatai szerint a telehold átlagos fényvisszaverő képessége 7 százalék.

 

Csekély fényvisszaverő képessége ellenére Holdunk  gyakorlatilag vakít egy kézi monokulárban is. (Rajz: Földvári István Zoltán 2014 aug.10. 8×30, GIMP 2.6. 11)

Forrás:
Amatőrcsillagászok kézikönyve 1999

%d blogger ezt kedveli: