Hold… 60mm-en

Posted in Amatőrcsillagászat on december 31, 2016 by Holdfény-árnyék

A relatíve kisebb távcsöveket szeretik a gyakorlottabb észlelők is; csak fogjuk és kilépünk az ég alá, “fogom, kiteszem, észlelek” alapon. 

Idén hozzám került két 60mm-es refraktor a meglévő 80mm-esem mellé. Mindkét távcső japán eredetű, és a 70-es, 80-as évek termékei; egyiküket a Circle-T ( Ⓣ Towa 60/750mm), másikukat az ős Vixen, azaz a Dai-Ichi-Kogaku manufakturák készítették, 60/910mm-es kaliberrel. Az első teszt alanya a 60/750mm-es Circle-T refraktor volt, már csak azért is, mert ez került idén előbb hozzám. (Műanyagnak nyoma sincs benne!) A Vixen tesztelése később esedékes, azonban az első “benézések” alapján remek kis távcső, mely méltóan az f/15 fényerőhöz, nyomát nem mutatja a színi hibának.

A tesztelési célterület a – 60/750mm-es távcsővel – a Mare Orientale / Montes Cordillera nevű hegylánca és az Eichstadt kráter volt. Az észlelésre a remek Super Plössl 10mm-es okulárt használtam, 75x-ös nagyításon, okuláradapterrel (24,5-31,7mm) Amici prizmával (A kisrefraktorok még a régi, 24.5mm-es okulárcsatlakozásokkal rendelkeznek, így adapter is szükséges az Holdbéli utazásokhoz, semmit nem rontva a leképzésükön)

 

1hold_f_ldv_ri_201605202142_eichstadt__montes_cordillera___51471-xcf_2

 

mare-orientale_60mm_towa-refractor-test

A távcső mellett készített vázlat alapján elkészített rajz, és az utólagos LTVT szimuláció, egy NASA térkép kíséretében.

Ezt jegyeztem fel az észlelés ideje alatt:

“Holdunk Ny-i peremvidékén nagy mély hasadék látszódik észlelésem idején. Ez a 930km átmérőjű Montes Cordillera legkeletebbi fala, mely kisebb teljesen árnyákolt kráternek is beillene a fény-árnyék illúzió miatt. Az általa árnyékolt hasadéknak a D-i peremén az Eichstadt kráter (49km, 22.6S, 78.3W) látszik a maga majdnem teljes árnyékoltságával. Mögötte benn az árnyékos részen ébredő szép falszakasz, a 900km hosszú Montes Rook három összeálló tömbje ( 82.22W 20.37S). Középütt a sötétben egy másik önálló hegytömb is látható, ami szintén a Montes Rook egy szakaszaként értelmezhető. Ezek a hegyhátak a 300km átmérőjű Mare Orientale belső és külső körkörös falszakaszait adják, de itt és most csak éppen hogy sejthetőek jellemeik.”

 

Van e tehát értelme egy 60mm-es távcsővel vallatóra fogni Holdunkat? A válasz egyértelműen igenlő. Ez az észlelés  egy régi, 40 éves japán 60/750mm-es ‘Circle-T’ refraktor tesztjeként lett elkövetve.

 

 

A kisebb refiket egyébként remekül lehet más területen is alkalmazni, pl kettősök, halmazok, aszterizmusok vadászatakor, vagy ha éppen nincs túl sok időnk észlelni, de mégis szeretnénk csillagászkodni egy kicsit. Ez a 60/750mm-es jószág egyébként a 2016.05.09-i Merkúr-átvonulás idején is bizonyított, amikor is nagyon szép, kemény korongú Merkúrt mutatott nekem , és azon személyeknek akik akkor láthatták vele a naprendszer különös, múlékony randevúit.

 

 

Ewen Whitaker (1922-2016)

Posted in Uncategorized with tags , , , , , on december 19, 2016 by Holdfény-árnyék

Október 11-én, 94 éves korában elhunyt Ewen Whitaker, a modern kori holdkutatás kiemelkedő alakja. Whitaker egyike volt azon csillagászoknak, akik sohasem része­sültek formális csillagászati képzésben, ám munkáságuk elismerése jeléül díszdoktori címet kaptak. Az alábbiakban erről a kivéte­les emberről emlékezünk meg.

Ewen Adair Whitaker 1922. június 22-én született Londonban. A csillagászat már gyermekkorában érdekelte, és eredeti ter­vei szerint a középiskola után a Londoni Egyetemen folytatta volna csillagászati tanulmányait, ha nem szól közbe a II. világ­háború. A háborús évek alatt a londoni egyetemek vidékre költöztek, hogy az esetle­ges bombázások pusztításait átvészelhessék. Whitaker viszont maradt Londonban, hogy beteg édesanyját gondozhassa. A háború idején a Siemensnél kapott állást, ahol a rejtélyes PLUTO (PipeLines Under The Ocean) tervben dolgozott. Ennek a pro­jektnek természetesen az égvilágon semmi köze sem volt a csillagászathoz. A titokza­tos fedőnév alatt a La Manche-csatornán keresztül Angliát a kontinenssel összekötő tenger alatti csöveket fektettek le, amivel a szövetségeseket látták el üzemanyaggal. A Siemensnél eltöltött évek egyik komoly hozadéka volt, hogy alkalma nyílt elsajátí­tania a spektroszkópia alapjait, mert mint minőségellenőr, munkája során spektrosz­kópiai módszerekkel kellett ellenőriznie a már legyártott csőszakaszok minőségét. Annak ellenére, hogy nem volt csillagásza­ti végzettsége, a háború után a Greenwichi Csillagvizsgálóban sikerült elhelyezked­nie. Whitaker már a negyvenes évek elején csatlakozott a BAA (British Astronomical Association) Hold Szekciójához, aminek egy ideig vezetője is lett. A greenwichi évei alatt, saját szabadidejében kezdte el javít­gatni az akkoriban az IAU által hivatalosan elismert 1935-ös kiadású, még teljesen kéz­zel rajzolt holdtérképet. Az IAU 1955-ben Dublinban tartotta nemzetközi konferenci­áját, ahol Gerard Kuiper egy új holdtérkép készítéséhez toborzott embereket. Kuiper felhívására csak egyetlen jelentkező akadt: Whitaker. Élénk levelezés vette kezdetét az egyik legnagyobb tekintélyű csillagász és a képesítéssel nem rendelkező, ám rend­kívül nagy tudású kutató között, aminek következménye az lett, hogy 1958-ban Whitaker családjával az USA-ba költözött, hogy a Chicagói Egyetemhez tartozó Yerkes Obszervatóriumban dolgozhasson Kuiperrel együtt.

 

ewen-whitaker-spot_k2mkt2b

Ewen Whitaker, a modern holdkutatás kiemelkedő alakja

Az itt eltöltött két esztendő egyik ered­ménye az 1960-ban megjelent Photographic Lunar Atlas, ami a világon a legelső, kife­jezetten fotografikusan készült holdatlasz. A munkához a Yerkes Obszervatórium 40 hüvelykes refraktorát és a McDonald Obszervatórium 82 hüvelykes reflektorát használták. Chicago rossz asztroklímája Kuipert továbblépésre ösztönözte. Kuiper 1960-ban hozta létre Tucsonban, az Arizonai Egyetemen a Lunar and Planetary Laboratory-t (LPL), a világ első, kizárólag a Hold és a bolygók kutatásával foglalkozó intézményét. A Whitaker család természe­tesen Kuiperrel tartott.

consolidatedlunaratlasfull

Az Aristarchus-régió az 1960-ban kiadott Consolidated Lunar Atlasból

 

Az LPL aktívan részt vett az 1960-as években a Ranger-szondákkal kezdődő és az Apollo-expedíciókban kiteljesedő holdprogram célpontjainak kivá­lasztásában. Whitaker legnagyobb sikere, ami széles körben ismertté tette a nevét, a Surveyor-1, majd a Surveyor-3 landolási helyének a pontos meghatározása volt.

 

ranger5_edited2

Balról jobbra haladva:  Ewen Whitaker, Gerard Kuiper, és Raymond Heacock egy Ranger-holdszonda makettjével (NASA)

 

 

A Surveyorok leszállási helyét úgy állapították meg, hogy a szonda által készített panorá­mafelvételeket hasonlították össze a Lunar Orbiterek által készített nagyfelbontású képekkel. Whitaker a Surveyor-1 pozíciójá­nak meghatározását a Science-ben publikál­ta és a cikkében közölt pozíció kissé eltért attól, amit a NASA elsőként megadott. A NASA szakemberei elfogadták az új, ponto­sabb koordinátákat, és hamarosan már sze­mélyesen Whitakert keresték, hogy segítsen megállapítani a Surveyor-3 pontos landolási pozícióját. Mintegy 23 órányi munka után Whitaker sikerrel járt.
A Surveyor-3 pozíciójának ismerete a NASA-nak komoly sikert hozott, mert első alkalommal sikerült véghezvinniük egy elképesztő pontos leszállást, ami nagyon fontos volt az Apollo-expedíciók további sorsára nézve.  Az Apollo-12 legénysége nagyjából 200 méterre szállt le a Surveyor-3-tól, ami egyértelműen bizonyította, hogy a NASA képes arra, hogy a kitűzött célt haj­szálpontosan végrehajtsa. Gondoljunk bele abba, hogy még élénken élhetett a földi irányítóközpontban dolgozók és általában az első holdra szállást figyelemmel kísé­rők emlékezetében, amikor Neil Armstrong mindössze néhány másodpercre elegendő hajtóanyaggal kerülgette ki a Sas-leszálló­egység útjába kerülő sziklákat, krátereket.
Hogy mekkora volt az öröme az Apollo-12 leszállást végrehajtó legénységének, Pete Conradnak és Alan Beannek, az kiderült az első holdsétájuk alatt. Conrad: „Fiú, ezt sohasem fogod elhinni. Találd ki, mit látok ott ülni a kráter túloldalán?” Bean: „Csak nem az öreg Surveyort?” Conrad: „Az öreg Surveyort; igen uram! (nevet) Jól néz ez ki? Nem lehet messzebb innen, mint 600 láb.”  Whitaker és Bean évekkel később találkozott egy rendezvényen, ahol Bean átadta Whitakernek a külön neki dedikált könyvét (Apollo: An Eyewitness Account By Astronaut/Explorer/Artist/Moonwalker; The Greenwich Worshop Press, 1998). Bean a következő pár sort írta Whitakernek: „Ewen, köszönet a kiváló munkádért, hogy megta­láltad a Surveyor-3 holdszondát. Missziónk elsődleges célját képtelenek lettünk volna teljesíteni, ha te nem vagy olyan körültekin­tő és gondoskodó.”
Whitakerék a hatvanas években három holdatlaszt publikáltak Kuiper vezetésével, többek között a híres Consolidated Lunar Atlast, amire rovatunkban is többször hivatkoztunk. Ehhez a munkához főként a Catalina Obszervatórium 61 hüvelykes ref­lektorát használták. Whitaker tudományos eredményei közé tartozik a Miranda nevű Uránusz-hold pontos pályameghatározása, a Hold túloldalán fekvő gigantikus méretű South Pole-Aitken-medence felismerése, a holdi kráterláncok keletkezésének magya­rázata. Ő volt az, aki pontosan meghatároz­ta az első Galilei-holdrajzok készítésének időpontját, és javaslatot tett a Galilei által Bohémiához hasonlított kráter azonosítá­sára.

 

surveyor_3-apollo_12

Alan Bean a Surveyor-3 holdszondát vizsgálja. A háttérben az Apollo-12 holdkompja, az Intrepid (Merész) látható

A holdi kráterek nómenklatúrájával az 1950-es évektől egészen most bekövetke­zett haláláig foglalkozott. Többek között Withaker dolgozta ki a sémát a Hold túlol­dalán fekvő kráterek elnevezésére. E sorok írójának egyik kincse Whitaker 1999-ben megjelent Mapping and Naming the Moon című könyve, amely a valaha megjelent leg­teljesebb mű a témában. A könyv a teljesség igényével tárgyalja a Hold feltérképezését a távcső előtti kortól napjainkig. Meglehet, hogy sokak számára ez száraznak tűnhet, de Whitaker olyan olvasmányos formában tárja elénk ezt a témát, hogy még egy kívülálló számára is élvezetes a könyv.

ewen-whitaker-rip

  Whitaker szerény, kedves természetű, jó humorú ember volt, akiről kollégái, bará­tai és családtagjai a legnagyobb szeretettel beszélnek. Szabadidejében régi holdtérké­peket és könyveket gyűjtött, régi órákat javítgatott, és még egy csembalót is épített. 2011-ben az Arizonai Egyetemtől díszdokto­ri címet kapott.
Mint holdkutatóról, az egyik legfrappánsabb, legtömörebb jellemzést Chuck Wood adta a Modern Moon című 2003-ban megje­lent könyvében: „Pajkos, autodidakta angol­-amerikai holdkutató, aki a holdkutatás tör­ténetét és a Hold felszínének a geográfiáját jobban ismeri, mint bárki más.”

Görgei Zoltán         Meteor 2016/12     32.o

kapcsolódó:

Lunar and Planetary Laboratory

Whitaker (1999): Mapping and Naming the Moon

Ősi kvartett

Posted in Észlelési ajánló with tags , , , , on szeptember 17, 2016 by Holdfény-árnyék

A meteor 2016/9-e számában Görgei Zoltán remek írást közölt  Leo Brenner – Spiridon Gopcevic életéről, kétes hírű munkásságáról és a Fauth által elnevezett Brenner kráterről. Ennek apropóján gondoltam én is írok.

 

Holdunk legismertebb hármasa, a Theophilus, Cyrillus, Catharina triója, melyek szinte a legkisebb távcsövekkel is tanulmányozhatóak, és melyeket vélhetőleg minden Holdat észlelő látott már. Érdekes párhuzam; kissé D, DK-i irányba kormányozva távcsövünket egy szinte pontosan ilyen lepusztultság fokú trió, -és egy névtelen tag- található a hatalmas Janssen kráter É-i falára települve;

Brenner 90km    38.87 E   38.86 S
http://planetarynames.wr.usgs.gov/Feature/873

Metius 83.8km   43.32 E   30.42 S
http://planetarynames.wr.usgs.gov/Feature/3873

Fabricius 78.9km   41.66 E  42.69 S
http://planetarynames.wr.usgs.gov/Feature/1895

 

Névtelen, ősi kráter   37.61 E   42.20 S

 

 

 

janssen_north_field__lunarearthsidehemisphere

Krátereink  az USAF Lunar reference Mosaic térképén

 

 

 

janssen

Krátereink környezete a Virtual Moon Atlas pro v6-ban

brenner

A trió legidősebb tagja a 90km átmérőjű Brenner-kráter. Érdemes megfigyelni, mennyire szétzúzott állapotban maradt fenn; teljes K-i falát egy érdekes, egyenes hátság szeli ketté, mely egy markáns háromszög alakú síkságot vágott az így is romos Brenner talajára. (Ennek az egyenes hátságnak errefelé több párhuzamos társa is akad, de vele egyidős  a látványos Vallis Rheita is) Két relatíve fiatalos másodlagos kráter is rongálta falait; a Brenner-E (14.6km) , és Brenner A (31.69km) ez az A jelű kráter ráadásul jó kis törmeléklejtőt tolt a Brenner talajába. Ny-i fala viszont jobb állapotban maradt fenn.  (LROC-WAC Global Mosaic)

 

 

 

metius-lroc_wac

Következő kráterünk a 83km-es Metius, mely a hármas közül a középkorú lehet a lepusztultsága alapján, K-i falát a 14.4km átmérőjű Metius-B csapta agyon. Állapota sokkalta jobb mint az előbb emlegetett Brenner-é; falai épek, sánca háborítatlan, talaja részben bazaltos, felületén a Fabricius törmelékének egy részével. Központi csúcsából is láthatunk még valamit, öt, hat picike dombocskát. Igazán szép az a kicsi völgyecske is, ami a Metius ÉK-i falát szakította át.

 

 

 

fabricius_lroc-wac__global

Harmadik, és egyben a legifjabb kráterünk a trióból a 78.9km átmérőjű Fabricius. Falai igen élesek, épek, belső teraszain az “emeleteket” is láthatjuk. Talaján markáns központi csúcs, illetőleg egy csúszamlás is felfedezhető É-i falának tövében. Fabricius kora nagyon jól megállapítható a Metius és Fabriciusi falak találkozásánál, ahol a Fabricius felülírta annak falívét.

 

 

romkrater_fabricius-west

anonim_lunar_crater__Fabricius-west

A talány a negyedik képződmény maga, mely ma már csak alig sejthetően látszik. Vélhetőleg a Brenner-el egyidős lehet, ha nem még idősebb, és kb akkora méretű is lehetett. Ez a kráterféle, ami manapság csak egy igen erodált dombvidéknek tűnik, a Brenner-től D-felé, a Fabriciustól Ny-i irányban található, a két nevezett kráterrel háromszöget alkotva. Iszonyatosan idős lehet, talán az egész társaságnak helyt adó Janssen kráternél is, valószínű kicsivel utána keletkezhetett, ekkor csaphatta agyon annak ÉNy-i talaját.

Érdekes módon ennek az ősi negyedik kráternek a központi csúcsából is láthatunk valamicskét, a
37.22E  42.86S37.51E  42.58S37.95E  42.28S koordináták mentén.
Ennek a romnak a D-i fala, mely gyakorlatilag elárulta hogy valaha létezett egyáltalán, az a Fabricius, és Fabricius-J közt fekvő, máig megmaradt DNy-ÉK irányú faldarab:
37.34 E 44.25S38.93E 43.12 S

 

 

lunar-terminator-visualization-tool_2016-09-17_14-06-40

Képzeletbeli űrhajóból a tárgyalt holdi vidék, az LTVT szimulációja alapján.

 

 

 

Sajnos erről a területről észlelésem még nincsen, de mielőbb bepótlom eme hiányosságot!

 

 

Kapcsolódó:

http://neilenglish.net/the-dubious-career-of-leo-brenner/

 

Forrás:
Charles J. Byrne – Lunar Orbiter Photographic Atlas of the Near Side of the Moon.
USAF Lunar reference Mosaic.
System of Lunar Craters Map.
LROC WAC Global Mosaic.
Virtual Moon Atlas pro v6.

 

 

Holdbeli Kalandozások.

Posted in Amatőrcsillagászat, Észlelési ajánló with tags , , , , , on augusztus 9, 2016 by Holdfény-árnyék

Az alábbiakban Dr. Pál Károly nagyszerű írásainak linkjeit közlöm, mert nagyon a blog témájába, a gyakorlati Hold észlelésbe vágóak.

 

Holdbéli kalandozások, avagy: nyílás a Cassini-kráter falában?

Holdbeli kalandozások 1.

Holdbeli kalandozások 2. Fehér foltok a Holdon

Holdbeli kalandozások 3. Holddómok

Holdbeli Kalandozások 4. Holdbeli völgyek…

Holdbeli kalandozások 5. Hatszögletű kráterek

Nyári holdbeli kalandozások

 

 

Antonín Rükl 1932 – 2016

Posted in Uncategorized with tags , on július 15, 2016 by Holdfény-árnyék

Mély megrendüléssel vettem tudomásul a szomorú hírt, hogy a kedvenc Holdas térképészem, Antonín Rükl örökre lehúnyta szemeit. Több bejegyzésemben is Rá hivatkoztam amikor térképes segítségre volt szükség a blog oldalain.

Antonín Rükl
Született 1932. szeptember 22. Čáslav, Csehország.   Elhúnyt 2016. július.12. (84 évesen)
Cseh térképész. 1956-ban végzett a Cseh Műszaki Egyetemen, 1960-ban a prágai Planetárium igazgatóhelyettese, a csehszlovák Csillagászati Társaság alelnöke lett. A Csillagászat népszerűsítője, a Hold precíz térképézője, számtalan nagyszerű kiadvány illusztrátora volt. Legismertebb munkája “Antonín Rükl – Mondatlas”.
Antonín Rükl 84 évesen húnyt el, pótolhatatlan űrt hagyva maga után. Rükl föbb művei itt.

Antonín Rükl nevét 2000 óta egy kisbolygó őrzi:  (15395) Rükl.

 

 

 

Antonin_Rukl___Rest-In-Peace

 

Kapcsolodó:

https://www.novinky.cz/veda-skoly/409129-zemrel-antonin-rukl-predni-cesky-astronom.html

 

 

 

Árny – talány II.

Posted in Amatőrcsillagászat with tags , , , , , , , , , on május 15, 2016 by Holdfény-árnyék

Az ápr-16-i eltervezett Holdazást egész nap felhők kísértették; bár napsütéses szombat volt, mégis É felől felhők fenyegették az estét, hála ég, nem így történt. Sőt, mi több, nagyszerű rezzenéstelen Holdam volt, nem úgy mint 1 hónapja! Koraeste ideje volt tehát felpakolni, ráadásul a ház is feltűnően csendes volt. Első célpontomat már korábban kiválasztottam, ez lett a Montes Carpatus, Promontorium Banat nevű szeglete, vagyis éppen a Ny-i, másik vége ennek a remek hegységnek; Itt található a Carpatus legmagasabb része is. Első pillantásra nagyon nehezen rajzolható, összetett tömb fogadott az okulárban;

 

MontesCarpatus_20160416_foldvariistizoli

“Éppen egy hónapja észlelhettem legutóbb a Montes Carpatus K-i tömbjét. Ezúttal a Ny-i részét vehetem szemügyre ennek a nagyszerű hegységnek. Hatalmas, festői masszív komplexumként tűnik ki az éj sötétjéből a nem hivatalos nevén Promontorium Banat, vagyis a Montes Carpatus legmagasabb pontjának körzete. Most a légkör kegyes, igazán nyugodt, (seeing 8) -nem úgy mint legutóbbi észleléskor- így finomabb részeket is láttam a fehéres tömbökön. Ez a fehér csoport 9-10 különféle alakú tömbből áll, melyek azonos jellemzője hogy mindegyik enyhén íves jellegű. Részletek tárulnak fel a tömbökön magukon is, melyek finoman domborodó jellemek, kis sötét girbe-gurba sávokkal. A komplexumtól K-i irányban a Montes Carpatus másik, nyílhegy alakú tömbje is látszik, mely a Ny-i tömbbel együtt három parányi csúcsot fog közre. Az összetett csoport előterében a Mare Imbrium kis része látszik, ezen finom, három ágra szakadó kis névtelen gerinc, parányi kráterek, és a rajzon É felé a Pytheas β kettős csúccsal, annak hosszú árnyékával teszi még feledhetetlenebbé ezt az észlelést.”

 

moon-globe_holdgomb_NASA

 

Az Imbrium síkság déli szélét alkotó hegység Ny-i kiszögellése a NASA hivatalos Holdgömbjén

 

Montes-Carpatus_radar-moon

Magassági adatok a Carpatus területén; a vonulat bal szélen az észlelt térséggel

Prom-Agarum_Moon_Hold_LROC-WAC-mosaic

A Promontorium Banat igen közelről, és igen részletesen az LROC WAC Global mozaikján

_______________________

Következő célpontomat is előre elterveztem, de előtte közbeiktattam egy krátercsoportot, mely ennek a bejegyzésnek címadóját rejtegette. Ez a célpont nagyon érdekesnek hatott, valóságos nyomozást kellett folytatni hogy mit is láttam valójában, illetve minek a vetülését;

kies-A-B-E___20160416___foldvariistizoli

“A Mare Nubium Ny-i partvidékén bóklászok, mert rengeteg itt a látnivaló….
Szép kis szerény krátertrió rejtezik a hatalmas és sokkalta látványosabb holdi szomszédok mellett; a Kies-A, B, és E kráterecskék, melyek valóban jelentéktelennek hatnak a Kies és Bullialdus kráterek mellett. Amiért mégis ezt a csoportot választom, az a Kies-A jelű – a trió legnagyobb tagjának, 14km – érdekes árnyéka miatt van. Egyszerű gödörkráter mind, jobban megfigyelve kitűnik, hogy az amúgy egyszerűnek sejthető Kies-A kráter Ny-i belső Napfényes sáncán kicsi, élesen kiugró ék alakú árnyék ül. Hogy ezt mi okozza nem tudom, de nagyon érdekes hatást ad az amúgy jellegzetesen egyszerű belső árnyékvetésű formának. Utólag az LROC WAC mozaikon megnézve azt látni, hogy az A jelű kráter ÉK-i falán egy süppedés látszik, egy omlás, ami vélhetőleg közrejátszik az érdekes belső fal árnyvetésében, mert a K-i fal egy részen jobban kiugró lehet. Ny-felé vetett külső árnyéka kettős, villás szerkezetű. Ennek az A jelű kráternek D-i falán szorosan kapcsolódva a trió legkisebb tagja, a Kies-E található, ennek átmérője 6.3km, árnyékoltsága azonos a fentebbi A jelűvel. Szinte az A jelű kráter árnyékának fogságában fekszik amúgy az E jelű kráterecske, egészen egybeolvadva azzal. A hármasunk legkeletebbi tagja a B jelű (9.3km) melynek szabályos ék alakú árnya talán az egyetlen jellemvonása, mert keskeny Ny-i sánca vékony, részletektől mentes. Az A és B kráterek közt kis gerinc húzódik, fel egészen a Kies kráterig. DNy felől beköszön az igen érdekes, talányosan egyenes Rupes Mercator egy igen kicsi szakasza is. A rajzolt terület legszélén Ny-ra a Kies ω hegy látszik.”

mesice_moon_map_1

“A Mare Nubium Ny-i partvidékén bóklászok mert rengeteg itt a látnivaló….” (Map of the Moon by Rükl 1972
Mapy Mesícních Polokoulí
1:10 000 000)

Kies_SLC-E6

A célpontok közvetlen környezete  (SLC Moon Map E6)

Lunar Orbiter Photographic Atlas of the Near Side of the Moon-Kies-A-B-E

A Lunar Orbiter fotómozaikon már felsejlik az árnyhatásért felelős képződmény a Kies talajára vetülve

Kies_omlasa_Kies-sliding

Fantasztikus részletek a Kies és kísérőiről. Tisztán értelmezhető mi okozta a kiugró árnyékot a rajzomon; a megsüppedő talaj árnyékhatásáért felelős csuszamlás falrésze. LROC WAC Global

____________________

Izgalmas gerinc fut végig a Mare Imbrium testén, ezt előző nap választottam célpontul: (Az észlelés érdekessége hogy 90xes nagyításon történt, egyetlen egyszer használtam csak 150xest itt, azért hogy a Mons La Hire-t jobban megszemlélhessem)

201604162025_Mons_La_Hire__Dorsum_Zirkel_70567

“Az eredeti célpont a Mons La Hire volt, azonban észlelésem idején a közelében húzódó Dorsum Zirkel ( 29N 24W 210km) és kísérő gerincei sokkal komolyabb célpontként szolgáltak. Valóságos holdi tőrként hasít az éjszakai területek mögé ez a Zirkel gerinc a Mare Imbrium testén melyen – hála a nyugodt levegőnek – érdekes részletek voltak kivehetőek. Felületén finom csavarodások, intenzívebb területek (La Hire-A), és egy leágazás ( La Hire-B) is látszik. Egyenetlen, finoman szélesedő árnyéka pedig a gerinc magasságát nagyon szépen érzékelteti. A Dorsum Zirkeltől ÉK-i irányban egy majdnem párhuzamos, és jóval alacsonyabb gerinc is húzódik, ennek egy része szintén behasít az éjszakai térrészekbe. Az észlelésem egyik legkellemesebb meglepetése, az a rettentően alacsony és friss bazaltöntés, amit egy Apollo-15 fotón láttam, ez a rajzomon csak egy enyhén kanyargós árnyéknak tűnik ÉK-i irányban, már a síkabb bazaltmezőn. NASA fotókon, és nagyobb távcsövekkel készült képeken-rajzokon ennél azonban több is látszik, de amit én most nem tudtam észlelni, az a K-i Napfényes része. A Mons La Hire (10x20km) vakító elszigetelt magányos kis tömb, amit éppen csak hogy elért a Nap fénye most. Tőle D felől, igen közel hozzá egy picike elszigetelt kis csúcs is látszik, illetve K felé további alacsony kanyargósnak látszó gerinc.”

 

ConsLunAtl_Zirkel

A Mons La Hire és Dorsum Zirkel a Consolidated Lunar Atlas fotóján

 

 

 

 

 

NASA_LAC-map_Dorsum-Zirkel

Dorsum Zirkel NASA LAC map

 

 

 

1554

Egészen döbbenetes panorámafelvétel a Dorsum Zirkel és környezetéről (Apollo 15)

Zirkel_LaHire___LROC-WAC

Mons La Hire az LROC WAC Global mozaikjának részletén

_______________

Jópofa ikerkráterek, melyekből én az egyiket észleltem…vajon azonos időben keletkeztek?

Helicon_20160416_foldvariistizoli

“Két rendkívül egyforma krátert találunk a Mare Imbiumban, a Sinus Iridumtól kb 70km-re DK-i irányban; a Helicon és le Verrier krátereket. Észlelésem idején a két kráter a terminátor közelében tartózkodott. Sok fotón egy képen látjuk őket, én most mégis mintegy formabontóként, kizárólag az egyiküket vettem jobban szemügyre, a Helicon-t (40.4N 23.1W). A páros közül ez a nyugatabbi, szinte teljesen árnyékkal telt, mérete 25km, mélysége 1910 méter. Szép kettős, amolyan fecskefark jellemű árnyéka közül a D-i a hosszabb, tulajdonképpen beleér a terminátorba, míg É-i része ha a feléig érhet csak el. Köztük fehéres intenzívebb kis kiemelkedés, a Helicon-E jelű kráter ami 2.4km-es mindössze. Egy alacsony gerinc fut a Helicon kráter ‘alatt’ D felől indul gyakorlatilag a semmiből, itt még gyengébben látszik, míg a kráter alatt áthatolva megerősödve igen éles ‘mandíneres kanyart vesz’ a reggeli megvilágítású Prom. Laplace felé. A Helicon sánca éles, világosabb szürke, és D-i peremén pici kiugrást látni, mely picike árnyékot vet. A terminátor mentén néhány egészen finom kis kráterecske is kivehető. Az rajzos észlelést beúszó köd nehezíti 20:44 és 20:47UT közt, egész nehéz így a terminátor közeli megfigyelés, addig míg zavar, a napfényesebb részeken a következő célpontot keresem, ahol a köd éppen nem zavar annyira.”

Lukesh-Klepesta_moonmap_1959

A Helicon és Le Verrier kettőse (Joseph Klepesta, Ladislav J. Lukesh
1:5 000 000     1959 Prága)

Helicon_LeVerrier_Apollo15

Szenzációs felvétel a tárgyalt kráterekről, dél felől nézve igen magasból. (Apollo 15)

Helicon_LROC

Helicon, Helicon-E kráterek az LROC WAC fotóján

________________

Magyar Csillagász, Hell Miksa emlékét őrző ősi kráter, egy még ősibb kráter talaján;

Hell_20160416__150x___foldvariistizoli

“A Mare Nubium DK-i partvidékén egy hatalmas őskrátert találunk, a 234km átmérőjű Deslandres-t. Ez a gigantikus medence jellemű maradvány ad otthont a kiszemelt célpontomnak, jelesül a 33km-es Hell kráternek. Az észlelés idején a Nap a terület felett mintegy 18° magasan állt, így az árnyékok már nem annyira hangsúlyosak. Kissé oválisan szögletes éles pereme, és igen jellegtelen enyhe kis dudorként észlelhető központi csúcsa jellemzi, ami így inkább már csak központi dombnak nevezhető, és aminek árnyéka hosszúkás, É-D irányú. A kráterünk Ny-i falán egy teraszt látni, mely felfut egészen az É-i falig, ott ahol a talajon egy beszakadást látni, árnyéka szépen elárulja jelenlétét, mert a talaj tőle K felé világosabb. A Hell-t egy igen világos halójú talaj környékezi ÉK-i irányból egész végig a D-i falát szegélyezvén. Szemközti falát ÉNy-i irányban egy gerinc is érinti, mely tovább is halad DNy felé. Érdekes, hogy utólag Lunar Orbiter képeken ez a gerinc sokkalta egy kráterláncnak látszik, mely túl is fut a Deslandresen. A Hell egyik szomszédja DNy felől a Hell-A jelű, a maga 20.97km-es méretével akár önálló célpontként is megállná helyét itt és most. Ennek parányi központi csúcsa is sejthető, talaja pedig nagyon sekély és részlettől mentes. A két kráter egy magasabb nyergen fekszik, mert a köztük látható talaj K felé fényesebb, persze elképzelhető, hogy egy ősi kráter található a Hell alatt, és ennek fennmaradt fala a fényesebb emelkedő jellem. 21:10UT-kor átvonuló felhőzet nehezíti az észlelést.”

XnView - [Lunar Globe 5-13-2014 001

A hatalmas és ősi Deslandres romkráter kis lakója,  a Hell kráter a NASA 60-as évekbeli Holdgömbjén

Hell_LunarOrbiter

A Hell kráter, és az azt érintő kráterlánc. (Lunar Orbiter)

Hell_LROC-WAC

A Hell a maga teljes pompájában, a “központi dombbal”.  (LROC WAC Global)

Látóhatáron túl II.

Posted in Amatőrcsillagászat, Észlelési ajánló on április 19, 2016 by Holdfény-árnyék

Szinte pontosan egy évvel ezelőtt  észleltem a holdi peremvidék egyik érdekes alakzatát, a Mare Smythii-t. Az ilyen formációk észlelése, fotózása felidézi a klasszikus Holdtérképezés időszakát, amikor még nem ismertük Holdunk bizonyos területeit, és valóban fel kellett fedezni a felszínt. Ámbár ezen alakzatok nem annyira látványosak mint a sokak által ismert Tycho, Clavius, vagy éppen a Copernicus, észlelésük  mégis fontos ma is. A mostani bejegyzés egyetlen részletes fotóra épül, melyet Nagy Szabolcs, Wimbledonban élő amatőrcsillagász készített. (ezt a fotót szíves engedélyével közlöm). Felvételén egészen fantasztikus részleteket látni; kisebb halójú kráterecskék foltjait a Peek kráter mellett, finom intenzitású területeket a Smythii síksága, és a mögötte fekvő dombok oldalain, a McAdie innenső sáncát, vagy említhetném a Haldane kettős szerkezetű sáncát, ami Szabolcs fotóján mind nagyszerűen kivehető. A kép egészen űrhajó élmény!

 

 

Szabolcs-Nagy__Mare-Smythii-MoonMare Smythii panoráma Nagy Szabolcs felvételén. A kép további adatai  itt.

A felvételét érdemes összevetni a Lunar Orbiter egyik fotójával, a Peek közvetlen környezetével:

Lunar Orbiter Photographic Atlas of the Near Side of the Moon - Byrne

/Lunar Orbiter Photographic Atlas of the Near Side of the Moon -Byrne/

Abszolút érdemes tehát részletképeket készíteni Holdunkról telihold idején,  a teljesen megvilágított részekről  is.

 

%d blogger ezt kedveli: