Az ismeretterjesztő emléke

Posted in Amatőrcsillagászat, Észlelési ajánló on február 14, 2019 by Holdfény-árnyék

A 2019-es év első Holdazását magam mögött tudhatom. Konkrét cél most nem volt, mivel az est fő célpontja a Mars-Uránusz együttállás rajzolása volt, s mert hideg is volt, erősebb szél is adatott, így csak egy rövid idejű Holdazást terveztem. Választásom végül – azon a rendkívüli nyugodtságú légtömegű estén, feb. 12-én – a korong közepén fekvő Flammarion-ra, a híres ismeretterjesztő, csillagászról elnevezett kráterre (3.4 ° S 3,7 ° W) esett.

 

 

Holdfázis szimuláció 2019.02.12-én , és az egyetlen célpont a Virtual Moon Atlas 6 alapján szimulálva.

 

 

Lássuk az év első rajzos észlelésemet Hold témában!

 

A Flammarion szinte majdnem a Holdkorong közepén található romos,  76km átmérőjű bazaltos talajú krátermaradvány nagyon szép a  szétzúzott sáncaival. Az É-i fala nyitott, kisebb és hosszabb  sziklákkal övezve. A Flammarion-kráter nem teljesen kerek; északról  egy másik kráter rombolhatta le. Talaján, hála a kiváló nyugodtságnak három négy jól látható finom dombot látok. Egyikük talán a leghosszabb közvetlen a Ny-i fal mellett húzódik, míg az átellenes oldalán, ÉK felé egy kisebb látszik, illetve középen. A kráter talajára lankás árnyak vetődnek É és D-i irányokban. Az árnyékvetések azt is elárulják, hogy az K-i fal a legalacsonyabb. A Ny-i fal szintén szakadozó a terminátoron túl, szinte a szemem láttára tűnnek elő kisebb sziklaszirtek.   2019.02.12   17:39:00-18:00UT

 

 

A Flammarion-kráter megtalálása nem okozhat gondot, oly hatalmas szomszédok társaságában, mint a gigantikus Ptolemaeus, vagy Hipparchus. (USAF LUNAR REFERENCE MOSAIC – LEM 1. 1966)

 

 

 

 

A NASA rajzolt részlettérképein a Flammarion  és környezete. (LUNAR MAP LM 77, és RANGER IX LUNAR CHART PTOLEMAEUS RLC 13)

 

 

Nagyszerű felvétel az Apollo 12 expedíciótól. Jobbra a hatalmas, szögletes Ptolemaeus, bal alsó sarokban a Flammarion-kráter. Itt látni igazán hogy ez a Flammarion kettős kráter, a másodlagos krátert átszeli egy rianás.

 

 

 

Másik nagyszerű felvétel, ezúttal már az Apollo 16 expedíció által, dél felől fotózva a Flammarion-kráter. A kráter talaján látható finom kis dombok, sokkalta a másodlagos kráter és esetlegesen a Mare Imbrium pusztító hatásának nyomai a bazalt alatt, semmint holdi dómok.

 

 

 

Végezetül, vettem a bátorságot, és a neves Holdrajzoló, Harold Hill rajza mellé tettem a saját, fentebb bemutatott grafikámat. Harold a rajzos észlelését a Flammarionról jóval nagyobb műszerrel végezte 1988.12.16-án. A rajzok itt tekinthetőek meg.  /Harold Hill; A Portfolio of Lunar Drawings/

Ez bizonyosan egy olyan kráter, amit későbbiekben feltétlen kellene rajzolni, egészen más megvilágításban is.

 

 

http://tudosnaptar.kfki.hu/historia/egyen.php?namenev=flammarion&nev5=Flammarion,+Camille

meteor 2017/7-8:   Görgei Zoltán; A Flammarion-kráter

 

 

 

Reklámok

Végképp eltörölni

Posted in Egyebek űrtémában with tags , , on január 31, 2019 by Holdfény-árnyék

Az Apollo programmal kapcsolatban ebben a blogban már több írás is született, azonban valahogy nekem – és vélhetőleg nem csak nekem –  hiányérzetem támad, ha a misszió egészét nézzük. A programot ugyanis idő előtt megszüntették sajnos; költségvetési okokból kifolyólag a NASA törölni kényszerült az utolsó három tervezett Apollo-küldetést.

 

Röviden tekintsük át, kik kaptak további kiképzést a Holdra szállásokra, mint majd látni fogjuk, néhány ismerős és kevéssé ismerős arc is volt a Holdra küldendők közt.

 

Apollo 18

CDR  –  Richard Gordon    (Parancsnok)
CMP  –  Vance Brand    (Parancsnoki modul pilóta)
LMP  –  Harrison “Jack” Schmitt   (Hold modul pilóta )

Landolási, kutatási célterület: Gassendi-kráter

 

 

 

 

 

___________

 

 

 

Apollo 19

CDR  –  Fred Haise     (Parancsnok)
CMP  –  William Pogue   (Parancsnoki modul pilóta) 
LMP  –  Gerard Carr     (Hold modul pilóta )

Landolási, kutatási célterület: Copernicus-kráter

 

 

 

 

 

______________

 

 

Apollo 20

CDR  –  Stuart Roosa  (Parancsnok)
CMP – Don Lind     (Parancsnoki modul pilóta)
LMP –  Jack Lousma     (Hold modul pilóta ) 

Landolási, kutatási célterület: Marius dómmező

 

 

 

 

 

__________

 

Már csak a fantáziánkra bízhatjuk sajnos,  – pl egy egy távcsövezés alatt -, hogy milyen nagyszerű küldetések lehettek volna ezek is. Végezetül tekintsük át, a véghezvitt és eltörölt expedíciós helyszínek összességét.

 

 

A megvalósult és törölt expedíciók helyszínei (klikk a képre)

 

 

 

Holdporos utakon 2007 – 2018

Posted in Amatőrcsillagászat on január 19, 2019 by Holdfény-árnyék

Ismét eltelt egy év, így bővítettem az eddigi Holdas rajzaim pozícióit tartalmazó Hold térképet, melyre felrajzoltam a 2018-as év összes helyszínét is. (térkép 59MB)

 

Fénypászmák Holdja

Posted in Amatőrcsillagászat on december 29, 2018 by Holdfény-árnyék

Kis visszatekintő, mert ez sajnos kimaradt eddig:

2018.09.28-a estéjére Görgei Zoltán újabb holdi szimultánt hirdetett, ezúttal a fogyó fázisra, a Caucy vetődés és rianás területére koncentrálva. Mivel Zoli felhívásán túl, amúgy is észlelni szándékoztam, kaptam az alkalmon természetesen és beszálltam én is ebbe.

A felszerelés felállítása közben szembesültünk a ténnyel, hogy valahol a szomszéd kerületben iszonyat nagy diszkózás mehet, mert bár hangzást semmit nem érzékeltünk, de egy minimum 8 csápból álló fényokádó sugarait nagyon is. Pontosan a Holdat söprögette a diszkószörny, de semmiben nem zavart a fény”sháááooooww”.
Egy ideje lelki ismeretfurdalásom volt, hogy fél éve hozzá sem nyúltam jó öreg,  relatíve sokat látott 80/900as lencsésemhez, ezért erre az alkalomra ezt a csövet vetettem be ezen az estén, faállványon. Még több célpontom is akadt ekkor, lentebb szép sorban be is mutatom őket.

 

Az észlelés idején ( a kép közepén a horizonton) mindenfelé kaszáló fényokádó

 

 

 

 

2018.09.28-i fázis szimuláció a Virtual Moon Atlasban és a célpontjaink

 

 

Lássuk az észleléseket.

 

 

 

Szimultán észlelési célpont, Görgei Zoltán Hold rovatvezető felhívására. Magam is észlelni szándékoztam ismét a vetődés és rianásról nevezetes területét a Holdnak.

A 12 km-es Cauchy 90%-ban árnyékolt, igen jól látszik egyenes árnyéka mely fehér hegyek kíséretében a terminátorba hatol. A kis kráter Ny-i sánca szürkésfehér és egyenesnek látszik a kráterívhez képest. A krátertől É és D-i irányban nagyon jól kivehetőek az egyenes képződmények; az É-i a Rima Cauchy, sötét vonala jól követhető, bár a végén bizonytalanná válik. Könnyebb látvány a Rupes Cauchy fehér szakasza, mely a terminátor közeli résznél különös faág jellegű, kettő ággal. A bazalt területen több nagyon finom emelkedő és  lapály látszik. A két nevezetes dóm is jól látszik, teljesen más karakterűek mint a hegyek benn az árnyékos részen. Az egyik dóm tető kalderája nagyon bizonytalanul látszik.
Megjegyzés: Távcső mellett készített grafit vázlat alapján, AutoDesk SketchBook és GIMP programokkal rajzolt verziója.

 

 

 Rupes & Rimae Cauchy a Mare Tranquillitatis síkságán

 

 

 

Részlettérkép a térségről (System of Lunar Craters, B4-es szelvény)

 

 

 

Érdekes magassági viszonyok a két barázda közt, mely vulkanikus eseménnyel kapcsolatos lankás emelkedő., és mint ilyen, a legnagyobb a Holdunk felszínén. (WAC CSHADE radar)

 

 

 

A NASA LAC WAC 61-es fotóatlaszában a térség

 

 

 

Ahogyan az Apollo 8 utasai látták.

 

 

 

 

Már gyerekkoromban is foglalkoztatott a kérdés, a Holdexpedíciók részleteiből, mármint a terepi jellegzetességekből mit azonosíthatunk vajon? Egyik legjobb példa erre, ahogy gyerekként dokufilmekből össze tudtam anno ollózni, pl az Apollo 16 landolási területe, ahol két igen fényes kis kráterecske jelzi az Orion Holdkomp pozícióját, biztos irányzékul szolgálva hogy jó helyen járunk.

 

A kiválasztott következő holdi helyszínem az Apollo 16 (1972.04.21) Holdexpedíció által meglátogatott Descartes-fennsík területére esett. Az észlelése idején a terület teljes megvilágítottságú, így igen kirívó a két nevezetes pici kráter, a Déli és Északi sugaras kráterek kicsi  foltjai, melyek közé landolt az Orion holdkomp, Young és Duke űrhajósokkal. Az is kitűnik, hogy a Déli sugaras kráter kissé nagyobb és fényesebb mint É-i társa. D felé a Descartes-kráterhez tartozó fennsík világos területe látszik, mely tulajdonképp a legjobb segítség világos háromszög mezeje által a nevezetes helyszín megtalálásához. Ny felé a Dollond 11km-es tompa jellegtelen foltja is látszik.

Colong: 140.2°

Landolási koordináták: 15.50E 8.95S

 

 

 

 

További Fotótérképek: Itt, itt és itt

 

 

 

Terepi bejárás az Apollo 16 expedíción.

 

 

Szenzációs felvétel az LROC szondától, az Apollo 16 landolási pozícióján az Orion Holdkomp foltjával.

http://lroc.sese.asu.edu/posts/529

 

 

 

 

Már kétszer is rajzoltam a Bullialdus-t, ideje volt  null árnyékok mellett is!

 

 

A jól ismert teraszos, nagyon szép, 61km átmérőjű kráter magas napállás esetén totálisan más arcát mutatja. A krátert annyira jellemző jó állapotú kerek alak, ma este csak az É-i, K-i és D-i sáncán érzékelhető, furcsa, torz Ny-i fala csorba, melyből ÉNy-i irányban fénypászmák indulnak ki párhuzamosan. A központi csúcs feltűnő hármas szerkezetű, míg a K-i sánc belső terasza fényes ívként fut a kráteren belül a központi csúcs, és a külső sánc közt. A Bullialdus É-i sáncán kirívóan világít egy pontszerű kis -vélhetőleg- kráter. (Nyomát nem találtam legutóbbi Bullialdus észlelésem idején) A fő krátertől É-i irányban kettős szerkezetű fénylő pont látszik, a Bullialdus-F jelű. D felé az A és B jelű kráterek alig, vagy egyáltalán nem érzékelhetőek, illetve csak nyomokban, vékony fényes vonalak formájában. K felé a kráteren túl egy sötétebb bazalt mező látszik. Rendkívül érdekes, izgalmas árnyékok hiányában is egy egy jól ismert krátert újra felfedezni olyan részletekkel melyek éppen a lapos fény mellett nem vehetőek észre.

 

 

 

 

Nem ütközhet nehézségekbe a Bullialdus azonosítása sem 🙂

 

 

 

 

Bullialdus, és kísérő kráterei.

 

 

Térkép a Bullialdus térségről (LAC 94)

Fauth térképi vázlatán

És az Apollo 16 nagyszerű fotóján észak felől nézve

 

 

 

 

Egyik kedvenc területem (a sok ezerből a Holdon) a Mare Nectaris! Ezen a 28-i estén, a helyi Naplemente éppen a tenger keleti partján húzódott, érdekes, egymást keresztező, névtelen gerincekkel, partmenti sziklákkal Ez nem volt konkrét terv, de mivel olyan jól nézett ki, rajzoltam.

 

“Egymást több helyen is metsző alacsony gerincek látszanak a Mare Nectaris K-i peremvidékén. Benn a terminátoron túl az árnyékkal telt Bohnenberger (33km/1060m) látszik, már csak C alakú sáncként. Tőle még beljebb K felé egy nagy fehér tömb, a Montes Pyrenaeus egy darabja. A Bohnenbergertől D felé a Bonhnenberger-A maradványa vehető ki kis, elszórt csúcsokként. É-ra három kis tömb még, a Bohnenberger-F, és Bohnenberger η jelű hegy.

Col: 140.5
Megjegyzés: Azonosítás Rükl Holdatlasz 58-as lap, és SLC atlasz B6 lap.

Távcső mellett készített grafit vázlat alapján, AutoDesk SketchBook és GIMP programokkal rajzolt verziója.

 

 

Mare Nectaris déli partvidéke, keletre a rajzolt területtel. (SLC atlasz B6 lap)

 

 

 

Bohnenberger, és Pireneusok a Mare Nectaris partján (LROC WAC részlet)

 

 

 

 

Egy újabb magyar vonatkozású képződmény a Holdon; a Weinek kráter.

 

A hegyek és dombvidék közé ékelődött 31km-es Weinek krátert majdnem szem elől tévesztem, annyira jól, szinte tájba süpped, rejtőzködik a terminátor közelében. A kráter szinte teljesen árnyékkal telt, K-i sánca részletektől mentes fényív, mögötte benn a terminátoron túli részeken kisebb hegyek. Ny-i sánca csak alig emelkedik a térség fölé, nagyon lankás fal ez. Itt a sáncon D felé egy lankás háromszög alakú plató süpped a 20km átmérőjű Neander-C jelű kráter irányába; szinte fel is lehetne sétálni, Hold-roverezni innen a Weinek kráterre.
Nagyon látványos hegyek és mögöttük egy kis zárt síkság látszik a Weinek krátertől É-i irányban, köztük teljes árnyékkal fedett szakadék terület. A Weinektől Ny- felé több kicsi gödörkrátert látni, köztük a kb 10km-es Weinek-A a legnyugatabbi.
Megjegyzés: Távcső mellett készített grafit vázlat alapján, Krita 3.3.2 és GIMP programokkal rajzolt verziója.

 

 

 

Hirtelenjében nem oly egyszerű a Weinek kráter azonosítása, de ha egyszer megleltük, nem feledjük többé. Memorizáljuk nagyobb alakzatokhoz képest helyzetét.

 

 

 

 

A Weinek és Neander-C kettőse az LROC nagy felbontású mozaikján

 

 

 

 

Az utóbbi időben kezdett jobban foglalkoztatni Holdunk, árnyékok nélküli megörökítése. Egy egy tájegység gyakorlatilag felismerhetetlen ahhoz képest, amit laposabb megvilágítás esetén láthatunk. Ez a tény késztetett arra, hogy több rajzot is így, magas napállás mellett készítsek. Nagyobb kihívás volt egy egy ilyen rajz levázlatolása, mint azt hittem volna.

Üstökösmagok becsapódásának vélt  50km-es Davy-Catena, Davy-kráterlánc, ami az észlelők nagy kedvence szerte a világon. Nem véletlen, a 23 kicsike kráterből álló lánc igen érdekes látvány. Észlelése idején én csak két komponenst tudtam kivenni az okulárban, a többi fehér sávként szántotta végig a környező térséget.

 

 

A 34km-es Davy-kráter alakja teljesen jól kivehető, látványos így árnyékok hiányában a K és Ny-i falak íve. Benn a kráterben a Ny-i falhoz közel egy fehér folt látszik. É felől egy kisebb fennsík fehéres mezeje csatlakozik hozzá, benne a Ny-i irányban látható Davy-B kráterrel. A kiszemelt területet D felől egy szögletes szürkésfehér part rész határolja.
Az 50km-es hosszon elterülő Catena Davy – Davy kráterlánc mint világító szürkésfehéres sáv teljesen jól kivehető, hiába nincs most árnyék a területen. Krátereinek átmérője 1 és 3 km köztiek, most azonban kizárólag az összeolvadó képüket láthatom, illetve a két legnagyobb Ny-i tagokat külön külön is, bár harmadik nagyon bizonytalanul vehető csak ki.
Megjegyzés: Távcső mellett készített grafit vázlat alapján, AutoDesk SketchBook pro 5, és GIMP programokkal rajzolt verziója.

 

 

 

Könnyű a Davy kráterlánc megtalálása, hála a hatalmas Ptolemaeus-kráternek.

 

 

 

 

Apollo 12 – Catena Davy

 

 

 

 

A kráterlánc komponensek adatai

 

 

 

 

 

 

Kapcsolódó:

http://lunarnetworks.blogspot.com/2013/07/small-scale-vvolcanism-on-lunar-mare.html

http://tudosnaptar.kfki.hu/w/e/weinek/weinekpant.html

Catena Davy

Posted in Uncategorized on december 25, 2018 by Holdfény-árnyék

FB_IMG_15457739713811922

Kedves olvasók, ezúton kívánok mindenkinek boldog, békés karácsonyi ünnepeket!

50 éve már – Apollo 8

Posted in Uncategorized on december 19, 2018 by Holdfény-árnyék

December 21-én lesz kerek 50 éve annak, hogy három bátor ember először hagyta el bolygónk közvetlen környezetét, és útra kelt a Hold felé az Apollo-8 fedélzetén. Frank Borman,William Anders és James Lovell tíz keringést végzett Holdunk körül, amely a későbbi holdraszállás egyik főpróbája volt.  Emlékezzünk az eseményre ezzel a videoval:

 

 

 

 

A három legenda, akik 50 éve először vágott neki az ismeretlennek; Frank Borman, William Anders és James Lovell szerencsére még köztünk van

 

 

 

 

 

 

 

Jules Verne 1865-ben megálmodta, hogy három utazó megkerüli a Holdat. Alig száz év múltán a regény – modern változatban – megelevenedett és először láthatta ember a saját szemével égi kísérőnk túloldalát.

 

 

Az Apollo-8-at sokáig a holdkomp első emberrel történő kipróbálásának szánták, de az űrverseny üteme mást diktált: a Szovjetunió által a Holdhoz küldött Zond nevű automatikus űrhajók azt sugallták az amerikaiaknak, hogy az ellenfél hamarosan embert küld a Holdhoz, ráadásul a holdkomp (LM) elkészülte több hónapos késésben volt. Az oroszok megelőzése mindenek előtt álló feladat volt, ezért a NASA merész elhatározást hozott, ami szerint a holdkomp Föld körüli pályán történő kipróbálását elhalasztották és egy terven kívüli utat iktattak be, melyen az űrhajónak el kellett repülnie a Holdig és vissza. Az Apollo-8-nak kettős feladatot szántak. Ki kellett próbálni a Saturn V rakétát és a CSM-et (Command and Service Module – Parancsnoki és műszaki egység) valós körülmények között. Kiváncsiak voltak arra, hogy tényleg képes-e a hordozóeszköz eljuttatni az űrhajót a Holdhoz, valamint a holdűrhajó tényleg képes-e manőverezni a holdközi térségben, majd Hold körüli pályára állni. A másik feladat a megfigyelés volt. Sikeres pályára állás esetén az Apollo-8 utasainak a későbbi leszálló küldetések számára kiválasztott lehetséges leszállóhelyeket, valamint a Földről sohasem látható túlsó oldal jellegzetességeit kellett fényképeznie…..

 

Teljes cikk:  http://www.urvilag.hu/az_apollo_holdprogram/20031220_utazas_a_hold_korul_35_eve_startolt_az_apollo8_1resz

 

 

Kovács Zsolt, Dancsó Béla

 

http://www.apolloarchive.com/apollo_gallery.html

https://www.flickr.com/photos/projectapolloarchive/sets/72157659068651638

https://www.flickr.com/photos/projectapolloarchive/sets/72157659263175978

https://www.flickr.com/photos/projectapolloarchive/sets/72157658985288718

https://www.flickr.com/photos/projectapolloarchive/sets/72157659453355752

https://www.flickr.com/photos/projectapolloarchive/sets/72157659259277880

https://hu.wikipedia.org/wiki/Apollo%E2%80%938

 

Hómezők Holdja

Posted in Amatőrcsillagászat on december 19, 2018 by Holdfény-árnyék

December 16-án Görgei Zoltán Hold rovatvezető – észlelő kollégánk hirdette meg a Guericke krátert szimultánra, miután néhány nappal korábban  egyik észlelő társunk, Erdei József terve szerte foszlott; jelesül a Plinius, Brackett kráterek körzete. Katasztrofális mértékű köd zsibbasztotta az észlelni szándékozókat aznap, kivéve Dézsi Attila lelkes amatörcsillagászt, akinek sikerült fotózni C8-as távcsövével a körzetet.

December 16-án, amikor bár köd, és nem tökéletes levegő fogadott, sikerült objektív végére keríteni a Guericke krátert. Az észlelő bázisomon kb 10 cm-es friss hómező fogadott, de nem voltam rest; kis 70/500-as lencsésemet bevetettem ez alkalommal is. (Vittem volna a 127-es Makszutovot is, de a hideg nagyon gyors észlelésre sarkallt. Példátlan módon le sem ültem az észlelés idején, rajzot állva készítettem, széket sem vittem fel.) A célkráter – talán az említett jéghideg  rám gyakorolt hatása miatt, – kísértetiesen emlékeztetett engem a magdeburgi félgömbökre…..

 

 

A 2018.12.16-i fázis szimulációja, az egyetlen célpontunkkal, a Guericke-kráterrel. (VMA 6.0.pro)

 

 

 

Szokás szerint, lássuk a rajzos-szöveges észlelés részleteit:

 

” Amennyiben a régebbi korok Hold megfigyelői lennénk, a legtipikusabb jellemzése ennek az 58km-es kráternek a -fallal övezett síkság- vagy -körhegy- lehetne. A kráter K-i fala nyitott, és alacsonyabb mint a Ny-i ív, tulajdonképp ezek már csak dombok. É-i fala szintén nyitott, szakadozottan romos. Itt két-két párhuzamos hegy szakította meg a falat, melyek mintha a kráter sík talaja alá is elértek volna egykoron. Erre utal a nyugodtabb légköri pillanatokon két párhuzamos, de rendkívül lapos hátság. Talán az Imbriumi becsapódással kapcsolatosak?
A Guericke talaján az egyetlen jelentősebb másodlagos kráter a 6km-es Guericke-D.

Colong: 20.55

Megjegyzés: Görgei Zoltán Hold rovatvezető szimultános felhívásának célpontja
ez az objektum.

Az észlelés 10-12cm-es friss hóban történt.”

 

 

 Fotó a Ranger 7 szondától: A Guericke kráter. A fotó készítése idején a szonda 1335km-re volt a felszíntől.

 

 

 

RANGER VII LUNAR CHART
1:1,000,000
RLC 1 1964

(részlet)

 

 

 

Guericke-kráter szűkebb körzete a LAC 76-os fotótérképén

 

 

 

 

 

 

 

Könnyen elképzelhető, hogy nekem ez volt a 2018-as év utolsó észlelése. Remek, termékeny év volt.  Köszönöm ha követtetek olvasók!  Azt pedig még inkább köszönöm, ha a sorok, bejegyzések hatására Ti is távcsövet ragadtatok, hogy felderítsétek égi kísérőnket. Én biztosan folytatom jövőre is.

 

Zoltán észlelése:

http://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=72299

https://hu.wikipedia.org/wiki/Otto_von_Guericke

%d blogger ezt kedveli: