Ősi kvartett

Posted in Észlelési ajánló with tags , , , , on szeptember 17, 2016 by Holdfény-árnyék

A meteor 2016/9-e számában Görgei Zoltán remek írást közölt  Leo Brenner – Spiridon Gopcevic életéről, kétes hírű munkásságáról és a Fauth által elnevezett Brenner kráterről. Ennek apropóján gondoltam én is írok.

 

Holdunk legismertebb hármasa, a Theophilus, Cyrillus, Catharina triója, melyek szinte a legkisebb távcsövekkel is tanulmányozhatóak, és melyeket vélhetőleg minden Holdat észlelő látott már. Érdekes párhuzam; kissé D, DK-i irányba kormányozva távcsövünket egy szinte pontosan ilyen lepusztultság fokú trió, -és egy névtelen tag- található a hatalmas Janssen kráter É-i falára települve;

Brenner 90km    38.87 E   38.86 S
http://planetarynames.wr.usgs.gov/Feature/873

Metius 83.8km   43.32 E   30.42 S
http://planetarynames.wr.usgs.gov/Feature/3873

Fabricius 78.9km   41.66 E  42.69 S
http://planetarynames.wr.usgs.gov/Feature/1895

 

Névtelen, ősi kráter   37.61 E   42.20 S

 

 

 

janssen_north_field__lunarearthsidehemisphere

Krátereink  az USAF Lunar reference Mosaic térképén

 

 

 

janssen

Krátereink környezete a Virtual Moon Atlas pro v6-ban

brenner

A trió legidősebb tagja a 90km átmérőjű Brenner-kráter. Érdemes megfigyelni, mennyire szétzúzott állapotban maradt fenn; teljes K-i falát egy érdekes, egyenes hátság szeli ketté, mely egy markáns háromszög alakú síkságot vágott az így is romos Brenner talajára. (Ennek az egyenes hátságnak errefelé több párhuzamos társa is akad, de vele egyidős  a látványos Vallis Rheita is) Két relatíve fiatalos másodlagos kráter is rongálta falait; a Brenner-E (14.6km) , és Brenner A (31.69km) ez az A jelű kráter ráadásul jó kis törmeléklejtőt tolt a Brenner talajába. Ny-i fala viszont jobb állapotban maradt fenn.  (LROC-WAC Global Mosaic)

 

 

 

metius-lroc_wac

Következő kráterünk a 83km-es Metius, mely a hármas közül a középkorú lehet a lepusztultsága alapján, K-i falát a 14.4km átmérőjű Metius-B csapta agyon. Állapota sokkalta jobb mint az előbb emlegetett Brenner-é; falai épek, sánca háborítatlan, talaja részben bazaltos, felületén a Fabricius törmelékének egy részével. Központi csúcsából is láthatunk még valamit, öt, hat picike dombocskát. Igazán szép az a kicsi völgyecske is, ami a Metius ÉK-i falát szakította át.

 

 

 

fabricius_lroc-wac__global

Harmadik, és egyben a legifjabb kráterünk a trióból a 78.9km átmérőjű Fabricius. Falai igen élesek, épek, belső teraszain az “emeleteket” is láthatjuk. Talaján markáns központi csúcs, illetőleg egy csúszamlás is felfedezhető É-i falának tövében. Fabricius kora nagyon jól megállapítható a Metius és Fabriciusi falak találkozásánál, ahol a Fabricius felülírta annak falívét.

 

 

romkrater_fabricius-west

anonim_lunar_crater__Fabricius-west

A talány a negyedik képződmény maga, mely ma már csak alig sejthetően látszik. Vélhetőleg a Brenner-el egyidős lehet, ha nem még idősebb, és kb akkora méretű is lehetett. Ez a kráterféle, ami manapság csak egy igen erodált dombvidéknek tűnik, a Brenner-től D-felé, a Fabriciustól Ny-i irányban található, a két nevezett kráterrel háromszöget alkotva. Iszonyatosan idős lehet, talán az egész társaságnak helyt adó Janssen kráternél is, valószínű kicsivel utána keletkezhetett, ekkor csaphatta agyon annak ÉNy-i talaját.

Érdekes módon ennek az ősi negyedik kráternek a központi csúcsából is láthatunk valamicskét, a
37.22E  42.86S37.51E  42.58S37.95E  42.28S koordináták mentén.
Ennek a romnak a D-i fala, mely gyakorlatilag elárulta hogy valaha létezett egyáltalán, az a Fabricius, és Fabricius-J közt fekvő, máig megmaradt DNy-ÉK irányú faldarab:
37.34 E 44.25S38.93E 43.12 S

 

 

lunar-terminator-visualization-tool_2016-09-17_14-06-40

Képzeletbeli űrhajóból a tárgyalt holdi vidék, az LTVT szimulációja alapján.

 

 

 

Sajnos erről a területről észlelésem még nincsen, de mielőbb bepótlom eme hiányosságot!

 

 

Kapcsolódó:

http://neilenglish.net/the-dubious-career-of-leo-brenner/

 

Forrás:
Charles J. Byrne – Lunar Orbiter Photographic Atlas of the Near Side of the Moon.
USAF Lunar reference Mosaic.
System of Lunar Craters Map.
LROC WAC Global Mosaic.
Virtual Moon Atlas pro v6.

 

 

Holdbeli Kalandozások.

Posted in Amatőrcsillagászat, Észlelési ajánló with tags , , , , , on augusztus 9, 2016 by Holdfény-árnyék

Az alábbiakban Dr. Pál Károly nagyszerű írásainak linkjeit közlöm, mert nagyon a blog témájába, a gyakorlati Hold észlelésbe vágóak.

 

Holdbéli kalandozások, avagy: nyílás a Cassini-kráter falában?

Holdbeli kalandozások 1.

Holdbeli kalandozások 2. Fehér foltok a Holdon

Holdbeli kalandozások 3. Holddómok

Holdbeli Kalandozások 4. Holdbeli völgyek…

Holdbeli kalandozások 5. Hatszögletű kráterek

Nyári holdbeli kalandozások

 

 

Antonín Rükl 1932 – 2016

Posted in Uncategorized with tags , on július 15, 2016 by Holdfény-árnyék

Mély megrendüléssel vettem tudomásul a szomorú hírt, hogy a kedvenc Holdas térképészem, Antonín Rükl örökre lehúnyta szemeit. Több bejegyzésemben is Rá hivatkoztam amikor térképes segítségre volt szükség a blog oldalain.

Antonín Rükl
Született 1932. szeptember 22. Čáslav, Csehország.   Elhúnyt 2016. július.12. (84 évesen)
Cseh térképész. 1956-ban végzett a Cseh Műszaki Egyetemen, 1960-ban a prágai Planetárium igazgatóhelyettese, a csehszlovák Csillagászati Társaság alelnöke lett. A Csillagászat népszerűsítője, a Hold precíz térképézője, számtalan nagyszerű kiadvány illusztrátora volt. Legismertebb munkája “Antonín Rükl – Mondatlas”.
Antonín Rükl 84 évesen húnyt el, pótolhatatlan űrt hagyva maga után. Rükl föbb művei itt.

Antonín Rükl nevét 2000 óta egy kisbolygó őrzi:  (15395) Rükl.

 

 

 

Antonin_Rukl___Rest-In-Peace

 

Kapcsolodó:

https://www.novinky.cz/veda-skoly/409129-zemrel-antonin-rukl-predni-cesky-astronom.html

 

 

 

Árny – talány II.

Posted in Amatőrcsillagászat with tags , , , , , , , , , on május 15, 2016 by Holdfény-árnyék

Az ápr-16-i eltervezett Holdazást egész nap felhők kísértették; bár napsütéses szombat volt, mégis É felől felhők fenyegették az estét, hála ég, nem így történt. Sőt, mi több, nagyszerű rezzenéstelen Holdam volt, nem úgy mint 1 hónapja! Koraeste ideje volt tehát felpakolni, ráadásul a ház is feltűnően csendes volt. Első célpontomat már korábban kiválasztottam, ez lett a Montes Carpatus, Promontorium Banat nevű szeglete, vagyis éppen a Ny-i, másik vége ennek a remek hegységnek; Itt található a Carpatus legmagasabb része is. Első pillantásra nagyon nehezen rajzolható, összetett tömb fogadott az okulárban;

 

MontesCarpatus_20160416_foldvariistizoli

“Éppen egy hónapja észlelhettem legutóbb a Montes Carpatus K-i tömbjét. Ezúttal a Ny-i részét vehetem szemügyre ennek a nagyszerű hegységnek. Hatalmas, festői masszív komplexumként tűnik ki az éj sötétjéből a nem hivatalos nevén Promontorium Banat, vagyis a Montes Carpatus legmagasabb pontjának körzete. Most a légkör kegyes, igazán nyugodt, (seeing 8) -nem úgy mint legutóbbi észleléskor- így finomabb részeket is láttam a fehéres tömbökön. Ez a fehér csoport 9-10 különféle alakú tömbből áll, melyek azonos jellemzője hogy mindegyik enyhén íves jellegű. Részletek tárulnak fel a tömbökön magukon is, melyek finoman domborodó jellemek, kis sötét girbe-gurba sávokkal. A komplexumtól K-i irányban a Montes Carpatus másik, nyílhegy alakú tömbje is látszik, mely a Ny-i tömbbel együtt három parányi csúcsot fog közre. Az összetett csoport előterében a Mare Imbrium kis része látszik, ezen finom, három ágra szakadó kis névtelen gerinc, parányi kráterek, és a rajzon É felé a Pytheas β kettős csúccsal, annak hosszú árnyékával teszi még feledhetetlenebbé ezt az észlelést.”

 

moon-globe_holdgomb_NASA

 

Az Imbrium síkság déli szélét alkotó hegység Ny-i kiszögellése a NASA hivatalos Holdgömbjén

 

Montes-Carpatus_radar-moon

Magassági adatok a Carpatus területén; a vonulat bal szélen az észlelt térséggel

Prom-Agarum_Moon_Hold_LROC-WAC-mosaic

A Promontorium Banat igen közelről, és igen részletesen az LROC WAC Global mozaikján

_______________________

Következő célpontomat is előre elterveztem, de előtte közbeiktattam egy krátercsoportot, mely ennek a bejegyzésnek címadóját rejtegette. Ez a célpont nagyon érdekesnek hatott, valóságos nyomozást kellett folytatni hogy mit is láttam valójában, illetve minek a vetülését;

kies-A-B-E___20160416___foldvariistizoli

“A Mare Nubium Ny-i partvidékén bóklászok, mert rengeteg itt a látnivaló….
Szép kis szerény krátertrió rejtezik a hatalmas és sokkalta látványosabb holdi szomszédok mellett; a Kies-A, B, és E kráterecskék, melyek valóban jelentéktelennek hatnak a Kies és Bullialdus kráterek mellett. Amiért mégis ezt a csoportot választom, az a Kies-A jelű – a trió legnagyobb tagjának, 14km – érdekes árnyéka miatt van. Egyszerű gödörkráter mind, jobban megfigyelve kitűnik, hogy az amúgy egyszerűnek sejthető Kies-A kráter Ny-i belső Napfényes sáncán kicsi, élesen kiugró ék alakú árnyék ül. Hogy ezt mi okozza nem tudom, de nagyon érdekes hatást ad az amúgy jellegzetesen egyszerű belső árnyékvetésű formának. Utólag az LROC WAC mozaikon megnézve azt látni, hogy az A jelű kráter ÉK-i falán egy süppedés látszik, egy omlás, ami vélhetőleg közrejátszik az érdekes belső fal árnyvetésében, mert a K-i fal egy részen jobban kiugró lehet. Ny-felé vetett külső árnyéka kettős, villás szerkezetű. Ennek az A jelű kráternek D-i falán szorosan kapcsolódva a trió legkisebb tagja, a Kies-E található, ennek átmérője 6.3km, árnyékoltsága azonos a fentebbi A jelűvel. Szinte az A jelű kráter árnyékának fogságában fekszik amúgy az E jelű kráterecske, egészen egybeolvadva azzal. A hármasunk legkeletebbi tagja a B jelű (9.3km) melynek szabályos ék alakú árnya talán az egyetlen jellemvonása, mert keskeny Ny-i sánca vékony, részletektől mentes. Az A és B kráterek közt kis gerinc húzódik, fel egészen a Kies kráterig. DNy felől beköszön az igen érdekes, talányosan egyenes Rupes Mercator egy igen kicsi szakasza is. A rajzolt terület legszélén Ny-ra a Kies ω hegy látszik.”

mesice_moon_map_1

“A Mare Nubium Ny-i partvidékén bóklászok mert rengeteg itt a látnivaló….” (Map of the Moon by Rükl 1972
Mapy Mesícních Polokoulí
1:10 000 000)

Kies_SLC-E6

A célpontok közvetlen környezete  (SLC Moon Map E6)

Lunar Orbiter Photographic Atlas of the Near Side of the Moon-Kies-A-B-E

A Lunar Orbiter fotómozaikon már felsejlik az árnyhatásért felelős képződmény a Kies talajára vetülve

Kies_omlasa_Kies-sliding

Fantasztikus részletek a Kies és kísérőiről. Tisztán értelmezhető mi okozta a kiugró árnyékot a rajzomon; a megsüppedő talaj árnyékhatásáért felelős csuszamlás falrésze. LROC WAC Global

____________________

Izgalmas gerinc fut végig a Mare Imbrium testén, ezt előző nap választottam célpontul: (Az észlelés érdekessége hogy 90xes nagyításon történt, egyetlen egyszer használtam csak 150xest itt, azért hogy a Mons La Hire-t jobban megszemlélhessem)

201604162025_Mons_La_Hire__Dorsum_Zirkel_70567

“Az eredeti célpont a Mons La Hire volt, azonban észlelésem idején a közelében húzódó Dorsum Zirkel ( 29N 24W 210km) és kísérő gerincei sokkal komolyabb célpontként szolgáltak. Valóságos holdi tőrként hasít az éjszakai területek mögé ez a Zirkel gerinc a Mare Imbrium testén melyen – hála a nyugodt levegőnek – érdekes részletek voltak kivehetőek. Felületén finom csavarodások, intenzívebb területek (La Hire-A), és egy leágazás ( La Hire-B) is látszik. Egyenetlen, finoman szélesedő árnyéka pedig a gerinc magasságát nagyon szépen érzékelteti. A Dorsum Zirkeltől ÉK-i irányban egy majdnem párhuzamos, és jóval alacsonyabb gerinc is húzódik, ennek egy része szintén behasít az éjszakai térrészekbe. Az észlelésem egyik legkellemesebb meglepetése, az a rettentően alacsony és friss bazaltöntés, amit egy Apollo-15 fotón láttam, ez a rajzomon csak egy enyhén kanyargós árnyéknak tűnik ÉK-i irányban, már a síkabb bazaltmezőn. NASA fotókon, és nagyobb távcsövekkel készült képeken-rajzokon ennél azonban több is látszik, de amit én most nem tudtam észlelni, az a K-i Napfényes része. A Mons La Hire (10x20km) vakító elszigetelt magányos kis tömb, amit éppen csak hogy elért a Nap fénye most. Tőle D felől, igen közel hozzá egy picike elszigetelt kis csúcs is látszik, illetve K felé további alacsony kanyargósnak látszó gerinc.”

 

ConsLunAtl_Zirkel

A Mons La Hire és Dorsum Zirkel a Consolidated Lunar Atlas fotóján

 

 

 

 

 

NASA_LAC-map_Dorsum-Zirkel

Dorsum Zirkel NASA LAC map

 

 

 

1554

Egészen döbbenetes panorámafelvétel a Dorsum Zirkel és környezetéről (Apollo 15)

Zirkel_LaHire___LROC-WAC

Mons La Hire az LROC WAC Global mozaikjának részletén

_______________

Jópofa ikerkráterek, melyekből én az egyiket észleltem…vajon azonos időben keletkeztek?

Helicon_20160416_foldvariistizoli

“Két rendkívül egyforma krátert találunk a Mare Imbiumban, a Sinus Iridumtól kb 70km-re DK-i irányban; a Helicon és le Verrier krátereket. Észlelésem idején a két kráter a terminátor közelében tartózkodott. Sok fotón egy képen látjuk őket, én most mégis mintegy formabontóként, kizárólag az egyiküket vettem jobban szemügyre, a Helicon-t (40.4N 23.1W). A páros közül ez a nyugatabbi, szinte teljesen árnyékkal telt, mérete 25km, mélysége 1910 méter. Szép kettős, amolyan fecskefark jellemű árnyéka közül a D-i a hosszabb, tulajdonképpen beleér a terminátorba, míg É-i része ha a feléig érhet csak el. Köztük fehéres intenzívebb kis kiemelkedés, a Helicon-E jelű kráter ami 2.4km-es mindössze. Egy alacsony gerinc fut a Helicon kráter ‘alatt’ D felől indul gyakorlatilag a semmiből, itt még gyengébben látszik, míg a kráter alatt áthatolva megerősödve igen éles ‘mandíneres kanyart vesz’ a reggeli megvilágítású Prom. Laplace felé. A Helicon sánca éles, világosabb szürke, és D-i peremén pici kiugrást látni, mely picike árnyékot vet. A terminátor mentén néhány egészen finom kis kráterecske is kivehető. Az rajzos észlelést beúszó köd nehezíti 20:44 és 20:47UT közt, egész nehéz így a terminátor közeli megfigyelés, addig míg zavar, a napfényesebb részeken a következő célpontot keresem, ahol a köd éppen nem zavar annyira.”

Lukesh-Klepesta_moonmap_1959

A Helicon és Le Verrier kettőse (Joseph Klepesta, Ladislav J. Lukesh
1:5 000 000     1959 Prága)

Helicon_LeVerrier_Apollo15

Szenzációs felvétel a tárgyalt kráterekről, dél felől nézve igen magasból. (Apollo 15)

Helicon_LROC

Helicon, Helicon-E kráterek az LROC WAC fotóján

________________

Magyar Csillagász, Hell Miksa emlékét őrző ősi kráter, egy még ősibb kráter talaján;

Hell_20160416__150x___foldvariistizoli

“A Mare Nubium DK-i partvidékén egy hatalmas őskrátert találunk, a 234km átmérőjű Deslandres-t. Ez a gigantikus medence jellemű maradvány ad otthont a kiszemelt célpontomnak, jelesül a 33km-es Hell kráternek. Az észlelés idején a Nap a terület felett mintegy 18° magasan állt, így az árnyékok már nem annyira hangsúlyosak. Kissé oválisan szögletes éles pereme, és igen jellegtelen enyhe kis dudorként észlelhető központi csúcsa jellemzi, ami így inkább már csak központi dombnak nevezhető, és aminek árnyéka hosszúkás, É-D irányú. A kráterünk Ny-i falán egy teraszt látni, mely felfut egészen az É-i falig, ott ahol a talajon egy beszakadást látni, árnyéka szépen elárulja jelenlétét, mert a talaj tőle K felé világosabb. A Hell-t egy igen világos halójú talaj környékezi ÉK-i irányból egész végig a D-i falát szegélyezvén. Szemközti falát ÉNy-i irányban egy gerinc is érinti, mely tovább is halad DNy felé. Érdekes, hogy utólag Lunar Orbiter képeken ez a gerinc sokkalta egy kráterláncnak látszik, mely túl is fut a Deslandresen. A Hell egyik szomszédja DNy felől a Hell-A jelű, a maga 20.97km-es méretével akár önálló célpontként is megállná helyét itt és most. Ennek parányi központi csúcsa is sejthető, talaja pedig nagyon sekély és részlettől mentes. A két kráter egy magasabb nyergen fekszik, mert a köztük látható talaj K felé fényesebb, persze elképzelhető, hogy egy ősi kráter található a Hell alatt, és ennek fennmaradt fala a fényesebb emelkedő jellem. 21:10UT-kor átvonuló felhőzet nehezíti az észlelést.”

XnView - [Lunar Globe 5-13-2014 001

A hatalmas és ősi Deslandres romkráter kis lakója,  a Hell kráter a NASA 60-as évekbeli Holdgömbjén

Hell_LunarOrbiter

A Hell kráter, és az azt érintő kráterlánc. (Lunar Orbiter)

Hell_LROC-WAC

A Hell a maga teljes pompájában, a “központi dombbal”.  (LROC WAC Global)

Látóhatáron túl II.

Posted in Amatőrcsillagászat, Észlelési ajánló on április 19, 2016 by Holdfény-árnyék

Szinte pontosan egy évvel ezelőtt  észleltem a holdi peremvidék egyik érdekes alakzatát, a Mare Smythii-t. Az ilyen formációk észlelése, fotózása felidézi a klasszikus Holdtérképezés időszakát, amikor még nem ismertük Holdunk bizonyos területeit, és valóban fel kellett fedezni a felszínt. Ámbár ezen alakzatok nem annyira látványosak mint a sokak által ismert Tycho, Clavius, vagy éppen a Copernicus, észlelésük  mégis fontos ma is. A mostani bejegyzés egyetlen részletes fotóra épül, melyet Nagy Szabolcs, Wimbledonban élő amatőrcsillagász készített. (ezt a fotót szíves engedélyével közlöm). Felvételén egészen fantasztikus részleteket látni; kisebb halójú kráterecskék foltjait a Peek kráter mellett, finom intenzitású területeket a Smythii síksága, és a mögötte fekvő dombok oldalain, a McAdie innenső sáncát, vagy említhetném a Haldane kettős szerkezetű sáncát, ami Szabolcs fotóján mind nagyszerűen kivehető. A kép egészen űrhajó élmény!

 

 

Szabolcs-Nagy__Mare-Smythii-MoonMare Smythii panoráma Nagy Szabolcs felvételén. A kép további adatai  itt.

A felvételét érdemes összevetni a Lunar Orbiter egyik fotójával, a Peek közvetlen környezetével:

Lunar Orbiter Photographic Atlas of the Near Side of the Moon - Byrne

/Lunar Orbiter Photographic Atlas of the Near Side of the Moon -Byrne/

Abszolút érdemes tehát részletképeket készíteni Holdunkról telihold idején,  a teljesen megvilágított részekről  is.

 

Fivérek Holdja

Posted in Amatőrcsillagászat, Észlelési ajánló with tags , , , , on március 26, 2016 by Holdfény-árnyék

Január 21-e után végre ismét távcső mögé ültem. Holdunk ezen az estén képzeletünk tán leghatalmasabb fivéreinek csillagképében tartózkodott, a Geminiben, ők vigyázták égi kísérőnket.

 

Holdunk a Gemini csillagképben

 

 

Március 17-én amint kiértem, ösztönösen éreztem hogy valami nem stimmelt fenn, mert a Hold fénye nagyon erőlködött…nem felhőzet volt ez, hanem egy nagyon ronda tompító hatású égi, karamellszínű borzalom. Ennek ismeretében (is) lelkesen, de kissé gyanakodva illesztetem a kihuzatba a “Circle-T” Japán orthó okuláromat. Azonnal szembesülnöm kellett az esti “buli” minőségéről, a lehetőségeimről, mert Castor és Pollux, eme két gigászi testvér mintha éppen osztozkodott volna Holdunkon. A légköri nyugodtság gyakorlatilag katasztrofális volt… már már azt képzeltem hogy a fivérek vitatkoznak rajta, s ide-oda rángatják a korongot, a Seeing-et 1-2es becsültem, csak időnkénti befagyó pillanatokkal! Szörnyűséges volt, de örültem hogy végre műszer mögött ültem, így az előzetesen “kötelező jelleggel” kiválasztott Dorsum Higazy, és  Lambert γ és δ csúcsokkal kezdtem a Mare Imbriumban.

 

 

 

 

Virtual Moon Atlas_2016-03-17___simulation

A 17-i célpontok a Holdon a VMA atlasz szimulációjában

 

 

Lássuk az észleléseket!

 

 

201603172012_Dorsa_Stille__Dorsum_Higazy

 

“A Mare Imbrium irdatlan méretű síkságán, a Lambert és Timocharis kráterek közt két igen pici, de annál markánsabb kicsi hegyrögöcske látszik, ezek a Lambert γ és δ csúcsok. A NY-i hosszú, egyenes árnyéka szépen elér még a terminátorig, fölötte a bazalt kisebb mélyedése is látszik. Keletebbi társának árnya rövidülő, és a Dorsum Higazy-n átgázolva véget is ér. Ez a Dorsum Higazy nagyon érdekes, egy helyütt szerpentinező, és kis szakaszán szélesedő. Mellette egy nagyon enyhe szintemelkedőt látni, mely azt sejteti számomra, hogy két külön irányból jött a bazaltár egykoron. A 60km hosszú Dorsum Higazy-t kialakító áradás K felől érkezett és bele is futott a K-i rögöcskénkbe, bizonyára körbe is öntve azt. Ami jóval nehezebb préda, az a 80km hosszú Dorsa Stille, mely jelenleg itt és most csak alig sejthető, enyhe, finoman domborodó szintemelkedése a Mare Imbriumnak. Egyszerűségük ellenére szép képződmények, mind a gerincek és a rögök is, de ennél sokkal jobb nyugodtságú légkört érdemelnek.”

 

 

 

Lambert_gamma__delta_mons

Látványos szomszédaik mellett szerénykedő kis hegyecskék (NASA LEM-1 Map)

 

 

 

 

Lambert_Mons

Gerincek szövedéke a NASA LAC 40-es lapján

 

 

 

radar_Mare-Imbrium

Jelentéktelen magasságok az LROC WAC radar képén

 

 

Dorsum_Higazy___Dorsa-Stille___MareImbrium

A Lambert γ és δ csúcsok, a kísérő gerincekkel. Részletesebb kép.

 

 

__________________

 

Az észlelés után kalandozgattam a háborgó felszínen, merre tovább, míg meg nem pillantottam a Hesiodus krátert kifejezetten érdekes árnyéka miatt:

Hesiodus_20160317__foldvariistizoli

“Be nem tervezett észlelési célpont.
Izgalmas vidék, két nagyon hasonló karakterű kráter egymás mellett a Mare Nubium D-i partján, PitatusHesiodus. Bár méretük eltérő, romos sáncaik, és bazaltos talajuk nagyon hasonló sorsról tanúskodik. A Ny-it választom mert igen különleges az árnyvetés a talaján! Célpontom ezért a 43km átmérőjű Hesiodus. Rendkívüli kis romkráter ez, érdemes jobban megszemlélni, azonban részletei csak időnként adják meg magukat ebben a légköri káoszban sajnos, de örülök hogy észlelhetek egyáltalán, ezért folytatom. K-i fala összeér a nagyobb Pitatus-al, itt nagyon izgalmas az árnyékvetés, mert tölcsér jelleggel szűkül, ami arra utal hogy van egy igen keskeny repedés a falukon! Nagyobb fotótérképen utólag ellenőrizve azt látom, hogy nem csak egy repedés, hanem egy konkrét átjáró is van köztük!!! A Hesiodus talaja sima bazaltos talaj, NY-i belső sánca kicsi, a külső fal ívét követő hegyláncot-teraszt tartogat, ebből csak időnként látok valamit….
Ennek a környéknek egyébként másik igen híres formációja a Hesiodus-A, mely egy érdekes kettős szerkezetű koncentrikus kráter, mely a vulkanizmus tevékenységgel függ össze. Ez az A-jelű kráter DNY felől csatlakozik a Hesiodus-hoz, árnyékoltsága 85-90% lehet. Szép ék alakú árnya van most. ÉNY felől még kisebb hegyek is találhatóak, ezek már a Hesiodus-Y kráter részei.”

SLC_Map

Pitatus-Hesiodus__NASA-LOC-map

Romos, de szép szomszédság a tenger partján…. NASA, LOC I-IV Map

Szamosvari-Zsolt___Hesiodus-Pitatus__Hold___120mm

Szamosvári Zsolt amatőrcsillagász társunk nagyszerű képet készített pont ezen az estén. Felvétele 120/1000 akromáttal, 3x Barlow-val, és ASI120MC kamerával készült.

Hesiodus_LROC_WAC-GLOBAL

Brutális részletek az észlelt vidékről, a két kráter közti átjáróról. (LROC WAC)

____________________

Tovább lavírozgattam a felszínen, már az elpakolás gondolatával fejemben….

201603172056_Moretus__Moretus_A__Newton_

“Céltalanul bolyong tekintetem ebben a rettentően rossz légköri helyzetben…mit lehetne még észlelni? – tettem fel a kérdést, amikor a D-i krátermezőben megláttam a következő célpontomat. Ez a 114km átmérőjű Moretus kráter lett, mely egy nagyon szép, éles peremű, teraszos klasszikus kráter. Észlelése idején a kráter K-i falának tövétől fut az árnyék, egészen a központi csúcsig éles ék alakban fedve a talajt. Érdekes a központ csúcs, ami majdnem olyan hosszú és keskeny ék alak, mint az általa vetett árnyék. Olyan akár egy iránytű! Ez az árnyék NY felé éppen csak hogy érinti a Napfényes NY-i sánc belső felületét. Ezen a sáncon egyébként csak időnként tűnnek fel részletek, ami legfőképpen egy íves terasz. A rossz nyugodtság csak időnként engedi észlelni a Moretus D-i falának tövében látható két kicsi rögöt, egyenetlenséget is. Míg látszanak, gyorsan fel is vázolom pozíciójukat…Seeing ha 1-2 lehet….
A kráter talaja részletektől mentes sík bazaltos talaj. A Moretus mögött is látszanak érdekes részletek; egy keskeny ‘kád’ jellegű félig megvilágított sáv, mely a 71km-es Short kráter. Mögötte is izgalmas részlet látszik, egy egyenes emelkedő hegyvonulat, bár ezt nem volt könnyű azonosítani, de a Rükl atlasz alapján a Newton kráter (79km) túlsó sánca egy szakaszának bizonyult. A Short krátertől NY-ra, egy párhuzamos fal is látszik, ami a Newton-C kráterrel azonos. A Moretus mellett, szintén NY-felé két kis ‘karmolás’ nyom, két kis kráter sánca látszik már. “

SLC_map__D8

A Moretus uralta D-i krátervidék káosza (SLC Moon Map)

Virtual Moon Atlas_Moretus

Kráterünk környezete (VMA 6.1)

Moretus_Wilkins_Moon_Map

Hugh Percy Wilkins igen részletes atlaszában

moret

Nagyszerű részletek a Moretusról LROC WAC GLOBAL

_______________

Kb 1.5 éve már terveztem a Montes Carpatus, azaz a Kárpátok holdi megfelelőjének lerajzolását, most végre rászántam magam hogy legalább egy kis részét megörökítsem grafikában, mert ellenállhatatlanul ott díszlett a reggeli terminátoron néhány igen festői csúcsa:

201603172116_Montes_Carpatus__Draper_C_

“A Montes Carpatus a Mare Imbrium szélét alkotó grandiózus sáncrendszer D-i szélét alkotó szakasza. K-Ny-i kiterjedése mintegy 400km, legmagasabb pontjai a 2000m-t is elérik. Rendkívül tagolt és bonyolult, sok tömböt, helyi kis öblöt számláló látványos hegység, ami igazán méltó a Kárpátok névre. Ezen az estén hegyláncunk legkeletebbi tömbje már kilátszódik a terminátor mentén. Néhány éve szerettem volna belőle valamit rajzolni, ez most összejött, a borzasztó légköri állapotok mellett is. A komplexum tömbjei rendszertelen elrendezése ellenére mégis jelleggel bírnak, mert egy V-t formál, amiben legalább 16 önálló fehér csúcsot látok. Közvetlen a terminátor mentén vannak a legmarkánsabb részek, ezek itt-ott finoman kapcsolódnak, és elválasztódnak a terminátorban. Van itt egy hármas tömb is, két végén kicsi, közepén egy nagyobb tömbbel, felette a Mare Imbriummal érintkezve igen kicsi ‘pálcika’ szegmensekből álló láncolat. Lefelé enyhén kanyargó alakú, hosszabb tömb, míg egészen a Napfényben K felé már, egy 6 tömbből álló csoport látszik, ezeknek egybefüggő árnyékuk van, mely éppen csak megkíméli már a NY-i csoportot az éjtől. Pici gerincek is felsejlenek a tenger felszínén,-ha éppen a légtömeg úgy akarja- kicsike jellegtelen rögök, és az észlelés végén megjelenő ÉNY-i irányban felbukkanó igen kicsike szürke pontocska, ami a Draper-C kráterhez tartozhat a Rükl nagy atlasza alapján. Gyönyörűséges képződmény…egyszer az egész hegységet le kéne rajzolni így súrlófényben, szakaszonként. Távcső mellett készített precíz vázlat alapján, ArtRage 4.0.5 festőprogrammal rajzolt azonos verziója.”

montes-carpatus

A Montes Carpatus domborzata

Szamosvari-Zsolt_Montes-Carpatus

Szamosvári Zsolt felvétele már egy nappal később mutatja a Montes Carpatus vidékét. Felvétele 120/1000 akromáttal, 3x Barlow-val, és ASI120MC kamerával készült.

Carpatus_East___consolidatedLunarAtlas

Az általam rajzolt tömbök a Consolidated Lunar Atlas-ban

Montes-Carpatus___AS17M2444

Végezetül egy fantasztikus panoráma a teljes hegységről, észak felől nézve. (Apollo-17)

Az észlelésem legvégén, betettem egy 25mm fókuszú okulárt, és a Hold így rezzenéstelennek tűnő korongján, egy utolsó ajándék ért; a Mare Tranquillitatis kékes színe nagyon szépen látszott, a Mare Serentitatis narancsos síksága kíséretében.

Viharos óceánon

Posted in Amatőrcsillagászat on január 31, 2016 by Holdfény-árnyék

“Mindig szeretted a vad óceánt,
ember, te vad, vad mint a zivatar.
A tengeren vihar ekéje szánt,
és lelked is örvényes és fanyar.”

/Charles Baudelaire: Az ember és a tenger, részlet/

……igen…nem túlzás…viharos óceánon eveztem kis hajómmal, tán lelkem is fanyar volt kissé, mert a 2016-os év első észlelése nekem egy Oceanus Procellerum-i felfedező út volt, s a légkör abszolúte nem volt partnerem ebben; a nyugodtság finoman fogalmazva sem volt jó, amolyan légköri “viharokkal tűzdelt” este volt, ráadásul a hőérzet sem volt segítőkész, mindennek ellenére egy remek Holdutazásban volt ismét részem! Néhány nappal korábban Kocsis Antal tagtársunk aki a Hold rovat egyik lelkes vezetője invitált egy szimultánra azon a héten hétfőn. Sajnos nem tudtam akkor észlelni, de 21-én sikerült, invitáltam Cseh Viktor észlelőtársunkat is, de sajnos nem ért rá. Lássuk az észleléseket, melyeket már más, sokkal jobb grafikai programmal rajzoltam:

 

Hold2016jan21

A célpontok helyzete a 21-i szimuláció alapján

 

 

 

Elsőként, Antonín Rükl híres atlaszának legelső lapjáról ismerhető krátert, a 40km-es Markov-ot:

1Hold_F_ldv_ri_201601211917_Markov__Markov_E__Markov____95_96134

“Az év első Holdazása nekem! A Sinus Roris területén, az abba benyúló “szárazulat” -i részén, a felkelő Nap fényében kráter “kezdemények” tűnnek ki az éj sötétjéből. A fő célpont -bár alig látszik belőle valami, csak a K-i sánca- a 41km átmérőjű Markov kráter. (62.84W 53.43N) Ebben a megvilágításban egy íves csonknak tűnik, melyhez É felől egy izolált szakasz is kapcsolódik. Ez a Markov egy fiatalos megjelenésű éles peremű kráternek tűnik…de nem most! Tőle D felé, másik két igen hasonló megjelenésű fal’darab’ látszik, ezek az U,és E jelű kráterek. Ez utóbbi egy bazalttal elárasztott 29km-es kráter, amolyan Prinz kráter kistestvér. Északabbra rajzolhatatlan, rögösen lankás emelkedő következik, mely már az Oenopides kráter előterét jelzi. A terület legszélén D felé kivehető még egy további pici, kettős jellegű hegy is, a Markov σ jelű.”

Markov_VMA-atlas

A Markov, és társai a Sinus Roris-i félszigeten (VMA 6.1)

iv_175_h3___Markov-crater__moon

A Lunar Orbiter IV felvételén

________________

Kissé észak felé kormányozván nagyszerű romkrátert láttam:

Babbage_Pythagoras___

“A Babbage (57.38W 59.56N) a következő be nem tervezett célpontom. A 144km átmérőjű nagyon szép, szögletes romkráter a terminátoron igen feltűnő ezen alkalommal. Vékony, relatíve szabályos, egyenes falak alkotják, melyek látványos ék alakú árnyakat vetnek befelé. A képződmény fiatalos formációja a 26km-es A jelű kráter, mely ebben a megvilágításban szép hangulatos árnyékot vet az őskráter hátsó faláig, elfedve az E jelű harmadlagos krátert, és gyakorlatilag egyesülve az őskráter szabálytalan talajának árnyékával. É felé, benn a kráterben további finom kis gerincek, dombok találhatóak. Gyönyörű formáció, igazi kihívás rajzolása. Szondás képek megmutatják, hogy a sokkal fiatalabb Pythagoras hogyan is zúzta szét a Babbage talaját-falát É felől.”

Babbage_Pythagoras__VMA-atlas6.1

Babbage-Pythagoras

iv_176_h1_____Babbage___y__Pythagoras_luna

“….a sokkal fiatalabb Pythagoras hogyan is zúzta szét a Babbage talaját-falát É felől.”

____________________________

Kis öböl az óceán partján…..pici szigetekkel

1Hold_F_ldv_ri_201601212003_Sirsalis_E__Sirsalis_D__Sirsal_51013

“Az Oceanus Procellarum D-i partvidékén, a Letronne, és Grimaldi kráterek közt egy ‘Sinus’, öböl jellegű romkráter fekszik. Ez a 70km átmérőjű Sirsalis-E, (56.76W 8.48S) melynek falszakaszait külön is jelölték: Sirsalis μ, λ, ε. Legjobban fennmaradt szakasza NY-elé a λ, melynek előterében a bazalt finoman domborodó jelleggel bír, ezt a jelleget a fal teljes hossza melletti árnyék mutatja. A még árnyékos területekben, DNY felé egy masszív tömb is kivehető már, ez egy névtelen hegy ( 60W 10S) tőle K-felé a Sirsalis-D külső sánca is kivehető, illetve apróbb kis csúcsok, és egyenetlen talaj. A legkeletebbi falszakasz, az ε, fűrészfogas árnyat vet. Ettől kifelé, K-felé kisebb hegyecskék sorakoznak, melyek a Sirsalis-T-t kísérik. Kráterünk É-i fala teljesen nyitott, azon túl a Procellarumban finom névtelen gerincek teszik még szebbé az amúgy is látványos, észlelésre méltó romkráter környezetét. É felé a Damoiseau-E is kezd kitűnni a terminátoron. Érdekes, fotózásra is méltó képződmény.”

SLC-mmonmap__Sirsalis-E

ConsolidatedLunarAtlas_E27___Sirsalis-E

 A Sirsalis-E romkráter öble, a Consolidated Lunar Atlas “E27”-es fotóján.

sirsalis-E__maps

A Sirsalis-E geológiai térképe. Figyeljük meg  a tőle északi irányban eltemetett nagyobb kráterre utaló nyomokat.

_______________________

A végére maradt tán a legérdekesebb alakzat, bár a Holdon mi nem az…?

1Hold_F_ldv_ri_201601212022_Mons_R_mker__R_mker___952___R__97241

“A Sinus Roris – Oceanus Procellarum találkozásánál magányosodik egy igazán különleges alakzat, mely éppen a terminátoron fekszik észlelésem idején. Ez egy hatalmas, 70km kiterjedésű vulkanikus dóm, vulkanikus dómok halmozódása, aminek magassága mindössze 400m, de legmagasabb részén sem több mint 1100m. A Mons Rümker (40.8N 58.1W) most, ebben a megvilágításban olyan mint egy hajótest, D-i széle V alakú dombok finom kapcsolata. Ezek ölelésében megfigyelhető egy mélyebb, relatíve mélyebb rész. ahol egy nagyon enyhe kiemelkedést is látni vélek. Ettől É-i irányban (benn az alakzatban), összeolvadó nagyobb tömböt látok, míg K-i szélén, a ‘partján’ éles peremű markánsabb hegyeket is látni, de ezek már más jellegűek, mint a dómon belüli alakzatok. (tán egy ősi kráter utolsó nyomai???) Ezek a Rümker θ és ζ hegyek. A komplexumtól É-i irányban névtelen, íves gerinc indul ki. Sajnos a légköri nyugodtság nem az igazi…. így kénytelen vagyok a ‘befagyó’ nyugodt pillanatokban rajzolni a látottakat. Rendkívüli képződmény, nála különlegesebb tán csak a Gardner megadóm lehet még…szánni kell még rá több estét is a későbbiekben.”

B18__sinus-roris__conslunatlas

A Mons Rümker, és kanyargó gerincek, a Consolidated Lunar Atlas B18-as képén

MonsRumker_geomap

A Mons Rümker geológiai térképe, és lenyűgöző részletességű fotója

MonsRumker_JAXA

Rümker panoráma JAXA/NHK japan

Észleljünk minden lehetséges alkalommal, még ha csak egy “kis csónak” is áll rendelkezésre…evezzünk.

%d blogger ezt kedveli: