Horizontnak vonulata

Posted in Amatőrcsillagászat on október 31, 2018 by Holdfény-árnyék

Mint ebben a bejegyzésben írtam, a szimultános terveinket 2018.10.23-án, az első estén – magyar szempontból – totális csőd jellemezte; néhány észlelő kolléga lesben állva -hozzám hasonlóan- csak a felhős eget nézhette Holdunk érdekesebbnél érdekesebb tájai helyett. Így tett észlelőtársam is, Erdei József, aki egy 200mm-es Dobsonnal állt készenlétben hogy Ő maga is becserkéssze rajzosan a Xenophanes-krátert és szűkebb térségét…mindhiába. Néhány sor üzenetet is váltottunk Józsival míg én kinn álltam eget-Holdat lesve… (A Holdat…mely igen… kemény 5 másodpercre meg is mutatta magát a sűrű és borzalmas fellegeken át) és ennyi.
Londonban Nagy Szabolcs, és Sági Gábor szerencsére teljes sikerrel járt és kiváló felvételeket készítettek.

 

A reménytelen felhőhelyzet okt.23-án este

 

 

Másnap, 24-én az ég kegyes volt az extrémebb célpontokhoz….részben! Részben
mert viszont cserébe olyan brutális északi szelet kaptunk hogy az elképesztő. Nem volt mit tenni, akkor is észlelni kellett! Gyönyörű kis vörös Makszutov-Cassegrainom bevetésre készen állt, hogy mutasson nekem olyat, amit még nem láttam azelőtt! A konkrét Hold észlelés előtt, kinn a megfigyelőállásomon azért még egy pillantást vetettem (annál kicsit többet) az egyre kisebbé váló Marsra, s már ekkor is meg kellett küzdenem a széllel mely szó szerint majdnem kirepítette kezemből a vázlatokat… aztán belevetettem magam az extrém peremi térségek területeibe. Egészen lenyűgöző érzés volt számomra, hiszen ezt a térséget, a Sinus Roris mögött eddig igencsak hanyagoltam, és most ott állt előttem, a kemény, szadista szélben, a Poczobutt, Smoluchowski, délebbre a McLaughlin, mégdélebbre a Nernst-kráterek! (Ez utóbbira már nem volt lelkierőm, két precíz vázlat, és hosszú percnyi küzdelem a széllel, megtépázta koncentráló képességem…ilyen is ritkán adódik ha Holdról van szó.) Ezen az estén sikerrel járt még Erdei József, és Rózsa Norbert is. Norbert fotójára szerencsére rákerült a nagyszerű Nernst-kráter is.

 

 

 

A 2018.10.24-i fázis a bevizsgált területtel, és a nyíllal mely a librációs pontot jelölte. (VMA pro 6)

 

 

A felhívásra készített illusztrációm (VMA pro6)

 

 

 

Lássuk a rajzokat, beszámolókat:

 

 

 

“A 196km-es Poczobutt-kráter (97.50W  57.25N) bazaltos talaja nagyon jól megfigyelhető észlelésem idején hála a kedvező librációnak és fázisnak. Innenső fala már keskenyedő, de itt ott kiugró érdekes árnyékokat vet talaján, középütt egészen keskeny oszlopszerűen kiugrót. Talaján nagyon jól látni egy gerinc jellegű képződményt, de nemigen tudom eldönteni, hogy ez valóban gerinc, vagy vetődés, netán már az Omar Khayyam-kráter innenső falának kezdeménye. A Poczobutt kráteről É-i irányban egy másik szintén rajzolandó krátert látni, a 84km-es Smoluchowski-t, (97.62W 60.16N) mely teljesen árnyékban van még, csak túlsó fala kezd életre kelni finoman szakadozó fal formájában.

Megfigyelésemet nagyban nehezítette a kemény és szinte folytonos – kis ideig csillapodó – északi szél tombolása, rajzpapírjaimat a vázlattal majdnem elvitte a szél, ennek ellenére nagyon tetszett a kihívás.

Megjegyzés: Helyszíni vázlat (Koh-I-Noor Progresso 2H, 6B) alapján
AutoDesk SketchBook pro, és GIMP programokkal véglegesített rajz.

 

 

 

Három főbb célpontom a Sinus Roris-Oceanus Procellarum területei mögött. (VMA, LROC)

 

 

 

Poczobutt-Smoluchowski-kráterek az LROC fotóján.  A Föld felé forduló félgömb a képen jobbra esik.

 

 

 

Nemigen tudtam azóta sem rájönni, mi lehetett a kis gerinc a Poczobutt talaján, mely nagyon jól volt kivehető…elképzelhető hogy tényleg az Omar Khayyam sánca.

 

 

 

 

Kihasználtam a lehetőséget, így tovább kirándultam a peremi térségben; McLaughlin-kráter!

 

 

Szárnyaló madárra hasonlatos megjelenésében a librációs (92.79W 47.02N) McLaughlin-kráter a Poczobutt-krátertől D-i irányban a peremi területek mentén. Térkép nélkül nehézkes a látottak megítélése, így a megbízható Rükl atlaszt nem árt magunknál tartani ilyen jeles holdi események idején. Atlaszunkból kiderül, hogy ez kettős kráter; a D-i a névadó 75km-es McLaughlin, mely É felé nyitott és itt egyesül az 57km-es McLaughlin-C (91.82W 48.20N) kráterrel. Együttes túlsó sáncuk fehéresebb, és keskeny árnyékot vet a még hátrébb lévő térségekre, ahol egy újabb kráter vagy hegység kezd kibontakozódni, a 31km-es McLaughlin-U jelű (97.02W 47.06N).
Egy kirívóan fehér jelöletlen krátert is látni a C krátertől kijjebb (89.86W 46.93N)

Colongitudo: 96.7

A szélvihar kitart…

Megjegyzés: Megfigyeléseimet nagyban nehezítette a kemény és szinte folytonos – kis ideig csillapodó – északi szél tombolása, rajzpapírjaimat a vázlattal többször is majdnem elvitte a szél.

Megjegyzés: Helyszíni vázlat (Koh-I-Noor Progresso 2H, 6B) alapján
AutoDesk SketchBook pro, és GIMP programokkal véglegesített rajz.

 

 

 

Poczobutt után, egy kettős kráter következett, a McLaughlin (VMA 6)

 

 

 

Kráterünk és társa, a C jelű. Ezen a közeli képen egy kis központi domb is látszik

 

 

 

 

Holdkór? Felfedezési vágy? Bármelyik legyen is, nagyon jó időtöltés!!  🙂

 

______________________________________

Reklámok

Akril Hold

Posted in Uncategorized on október 27, 2018 by Holdfény-árnyék

Igen szép Hold festményt sodort elém az internet világa, s mint az olvasók bizonyára tudják már, nagy híve vagyok a grafika világának, főleg ha Holdhoz kötődő 😉 . Az alkotást  egy ifjú hölgy, Balogh Gabcsu  festette, melyet feltétlen meg szerettem volna itt mutatni.

 

 

“40×40 cm feszített vászonra készült a kép, akrilfestékkel és sok Hold iránti rajongással.
Az eredeti kép, amelyről festettem Schmall Rafael alkotása”

 

 

 

 

Peremvidéki kalandok

Posted in Amatőrcsillagászat, Észlelési ajánló on október 25, 2018 by Holdfény-árnyék

2018.10.23 és 24-én egy általam már régen kinézett  lehetőség adatott, hogy tegyünk egy kis holdi kirándulást a Sinus Roris mögötti librációs térségekre. Nagy Szabolcs észlelő kolléga Londonból javasolta hogy tegyük közzé szélesebb körben is egy esetleges szimultán részeként. Így tettem de emailben is értesítettem még néhány amatörcsillagászt.
Magyarországon sajnos 23-án teljesen borult volt, angliában pedig derült… hiába  feszítettem büszkén – reménykedő pillantásokat az égre vetve – a teraszon, de semmi esély nem adatott. 24-én azonban már nekünk is igen. Alábbi linken az eddig beérkezett vállalkozó kedvű társainktól láthatunk néhány fotót, és rajzot felhívásommal együtt:

 https://macsnet.hu/izgalmas-eszlelesi-ajanlok-holdi-peremvidekre/?fbclid=IwAR1bPwlTu5F1TWjNLWkwEHWr5CyrFD4EQuYzh8EY-fHq-I6lVdS-6_22ulI

 

A saját élménybeszámolómat majd itt a blogon természetesen közzéteszem.

 

 

 

Felhők feletti lejtők

Posted in Amatőrcsillagászat, Észlelési ajánló on október 15, 2018 by Holdfény-árnyék

Az idő…minden Holdkutató ellensége Földön és Holdon egyaránt…. Nagy igazság! Ha az idő sürget, pl mert egy ház hamarosan kifedi kedvenc objektumodat, vagy netán a terminátor mentén gyorsan változnak a fények, s gyakorlat hiányában nem számítasz rá, bizony nem lehet nagyon körültekintő grafikát készíteni egy tervezett célpontról. Pontosan ilyesmi történt velem 2018.09.19-én  is, amikor a holdi Felhők-tengere – Mare Nubium egyik legszebb ékességét kaptam okulárnak végére, a Bullialdus-krátert.

 

Fázis szimuláció és a célpontom 2018.09.19-én 19:26UT-kor (Cartes du Ciel 3.10)

 

 

 

 

“Teljesen jó állapotú klasszikus, teraszos kráter a 61km-es Bullialdus a Mare Nubium területébe csapódván. Típusának az egyik legszebbje! Észlelésem idején a K-i fal önárnyéka majdnem mint egy felezővonal szántja végig a krátert, azonban a központi csúcs megszakítja azt. Míg D felé az árnyhatás egyenletesen a falig ér. É-i irányban irányt váltva a K-i falra tér vissza. Nagyon jól látszik egy szürkés terasz, ez végig is kanyarodik a Ny-i fal belső területén, néhány helyen sötétebb intenzitású területekkel együtt. Kráterünk Ny-i külső fala itt ott kisebb sötétebb árnyákos részeket mutat, míg K-i irányban a napfényes részek uralkodnak. K-i falán annak peremének tetején finoman árnyalt ív látszik. A sánc DNy-i részén kis hasadás látszik.
A Bullialdus két kísérője kb 70-80%os árnyékoltsággal valósággal szerénykednek a nagyszerű szomszédjuk mellett. Igen érdekes völgy is látszik (Bullialdus-W) ÉNy-i irányban, ez majdnem el is éri a krátert. Antonín Rükl nagyszerű 76+8 szelvényes atlasza említ itt egy “hídszerű” bazalt alakzatot! É felé az igen egyszerű Bullialdus-A látszik, melyen egy laposabb gerinc megy át.

Colong: 29.58°    19:20-19:45UT

Megjegyzés: Rajzolás idején nem térhettem ki időhiány miatt több bazalt alakzatra sajnos, ezért csak a kráterre és közelibb területeire koncentráltam észlelése idején. ”

 

 

 

 

A kráter azonosítása ebben az esetben sem jelenthet gondot! (VMA 6.0)

 

 

 

 

“A sánc DNy-i részén kis hasadás látszik” . Lohrmann atlaszában 2-essel jelölve a szakadás.

 

 

 

A NASA LAC 94-es lapján a Bullialdus és szűkebb környezete

 

 

 

Nagyszerű panoráma felvétel az Apollo-16 ablakából É felől nézve. ( fotó: AS16-119-19096)

 

 

 

 

Plusz érdekesség a végére, melyre Antonín Rükl térképész hívta fel a figyelmet nevezetes atlaszában; A Bullialdus-W völgy és igen széles bazalt “hídja” a NASA LAC 94-es lapján, a Bullialdus-krátertől ÉNy-i irányban.

 

______________________________

 

A Holdtérképek és Holdgömbök történetéből

Posted in Irodalom with tags , , , , , , on október 13, 2018 by Holdfény-árnyék

Bár már az antik világban meglehetősen jó közelítésben volt ismert a Hold mérete és a Földtől való távolsága, de ebből az időből nem maradt fenn egyetlen ábrázolás sem.
A térképtörténet először a festő és tudós Leonardo da Vincitől (1452–1519) ismer feljegyzéseket, amelyekben utalások vannak általa készített holdrajzokra, de ezek a rajzok az idők során eltűntek.
Az első fennmaradt holdábrázolás William Gilbert (1544–1603) angol orvostól származik. A természettudományok iránt érdeklődő doktor De Mundo nostro Sublunari Philosophia Nova című munkája tartalmazza az egyetlen, a 17. század fordulója előtti időből származó, szabad szemmel történt megfigyelés alapján szerkesztett holdtérképet. (A Gilbert halála miatt befejezetlenül maradt művet csaknem ötven évvel később, 1651-ben James Boswel adta ki Amszterdamban.) …..

teljes írás itt olvasható:   http://www.matud.iif.hu/2017/07/13.htm

 

 

 

A szikla karom

Posted in Amatőrcsillagászat, Észlelési ajánló on október 13, 2018 by Holdfény-árnyék

2018 augusztusának vége még tartogatott kettő holdi utat nekem. Eredeti célpontom a Zeno-kráter volt, mely kráter megfelelő rálátási, és megvilágítás szög esetén különös “V” alakú fénysugárnak ad otthont. Sajnos a légköri állapotok nem tették lehetővé ezen Zeno behatóbb megfigyelését, HOLOTT látszott “valami” a kráter talaján… konkrétan a nagyobb Makszutov-Cassegrain-t sem vetettem be… maradt a könnyed 70/500mm. Más célpont után kellett tehát kutatni, így rövid keresgélés után a Berosus-kráternél álltam meg, nem bántam. Lássuk az észleléseket!

 

A 2018.08.27-i fázis és a kiszemelt objektumok. (VMA 6.0)

 

 

 

A nyugtalan légkörön át nem túl kirívó képződmény képét festi a 74km átmérőjű Berosus-kráter (33.5N 69.9E). A szinte teljes egészében árnyékban lévő ovális kráter falai élesek, csúcsban végződő É-i falának kanyarulata csak a nyugodtabb  légköri pillanatokban vehető ki, itt kisebb szakadás látszik ahogy a terminátori térségek felé kanyarodik. A K-i falnak szakasza egyetlen fényes falból áll már csak, ez, D-i szélén csak kissé szélesedő. Ami igen szokatlan, és térképi azonosítás után sem egyértelmű nekem,
az a Berosus D-i csücskénél jól látható furcsa, a nevezett kráter érintkezésénél, egy nyitott peremű kerek képződmény. Bizonyosan nem kráter, legalábbis nem tűnik annak Rükl nagy atlaszában.
Ez a névtelen furcsa képződmény igen talányos számomra, kiváló atlaszunk nem hogy névvel nem, de konkrétan semmit nem jelöl itt ezen a részen. A Berosus Ny-i pereme egyenletes, két jól látható szakadással, melyek közül a D-i a Berosus-A jelű kráter, a másik, egy kisebb völgy, ami Rükl 16-os lapja alapján névtelen. Ami még érdekes erre, az az É-i irányban a bazaltos síkságon egy jól látható egyenes vetődés, illetve ettől K-i irányban a terminátor mentén egy furcsa nyereg jellegű alakzat.

 

 

Berosus-kráter és igen tág környezete a VMA atlaszban.

 

 

 

A Gauss, Hahn és Berosus hármasa Schmidt-Lohrmann (1878) atlaszában. /A Berosustól délre található kerek “fantom” kráter alakzatot ezen a térképen  feltüntették a szerzők./

 

 

 

Berosus-kráter igen részletes felvételen, talaján a néhány száz méteres kis krátereivel (LROC WAC)

 

 

 

A Berosus-krátertől délre eső terület, azzal a bizonyos kerek képződménnyel; “Berosus D-i csücskénél jól látható furcsa, a nevezett kráter érintkezésénél, egy nyitott peremű kerek képződmény. Bizonyosan nem kráter, legalábbis nem tűnik annak Rükl nagy atlaszában.”

 

 

A rajzomon is szereplő “nyereg” jellegű képződmény a Berosustól északi irányban; egy bazalttal elárasztott kis völgy. (LROC WAC részlet)

 

 

 

Az este második, egyben befejező észlelése a Dubiago-kráterről készült:

 

Izgalmas egy terület a Hold K-i peremvidéke, ahol temérdek egymást átfedő, sokszor igen nehezen azonosítható alakzat csak arra vár, hogy kiránduljunk egyet a térségben!
Sok itt a hosszabb hegylánc, kisebb nagyobb hegytömb, melyek árnyékai furcsa alakzatokat vetnek a holdi peremvidékre. Itt találom meg be nem tervezett holdi célpontomat, az 51km-es Dubiago-krátert (4.4N 70.0E)
Amikor elhatároztam hogy ezt rajzolom le, hogy jobban szemügyre fogom venni, az eleinte egyetlen részletnek volt köszönhető; egy szép, már már alpesi csúcsokat idéző kis hófehér hegy miatt, ami a Dubiago DNy-i sáncát alkotja szorosan a kráterhez “tapadva”.
Maga a Dubiago igen jellegtelennek tűnt egyébként; kicsi mag alakú, keskeny éles peremű kráter, melynek előterében egy másik igen szép látványos hegy díszlett észlelésem idején. Ezekkel együtt már rajzolásra méltó a Dubiago-kráter is, dacára, hogy magából a kráterből már alig látszik valami. Az a hegy rendkívül érdekes, mint a hatalmas fiktív őshüllő lábnyoma lenne! Egy gigászi szikla karom ez… Észak felé három látványos kinyúlással, D felé a képzeletbeli sarokkal. Ami nagyon tetszett még itt, az a Dubiago É-i falszakaszából kiinduló párhuzamos picike hegyek láncolata, ezek sajnos csak a nyugodtabb légkörnél látszanak. Ezek végénél, ahol behatárolom megfigyelési területemet, egy igen fényes hegy is látszik.

A környező bazaltos talaj a Mare Undarum része.
Grafit vázlat alapján, Autodesk SketchBook és GIMP programokkal rajzolt verziója.

 

 

Mare Fecunditatis-Mare Crisium területeinak árnyékába “kárhoztatott” Mare Undarum és a Dubiago-kráter. (VMA 6.0)

 

 

A Dubiago-kráter, és a “karom-szikla”, a nagyon szép – Schmidt-Lohrmann (1878) féle atlaszban -, még jelöletlenül.

 

 

 

Mare Undarum és Dubiago-kráter az LROC részletes felvételén.

 

 

 

Az általam csak “karom sziklá”nak nevezett hegy az LROC fotóján. (északi irány felfelé.)

 

_______________________________

A Plato tava

Posted in Amatőrcsillagászat, Észlelési ajánló on augusztus 28, 2018 by Holdfény-árnyék

Lelkiismerfurdalással riadok fel.
A Hold alacsony sugarai ferdén bekúsznak az ürömi kis lak ablakain. Kisértetiesen derengnek az éjszakai bútorok. Felkapom a farmeromat és csak úgy meztélláb kimegyek a harmatos, hideg gyepre a ház elé.
A Marsnak már se híre, se hamva.
Hány óra is lehet? No, ha már itt vagyok, megmártózom az éjközépi csendben. Ráirányítom a Goto-t a fekete cserepek felett fényesen örjöngő Holdra. Nincs ehhez hasonló látvány, mint e halott égi szomszéd. Milyen különös, hogy pont akkorának látszik, mint a Nap, – a bolygónk különös konstellációja ez; mintha a fény és árnyék pont egyenlő valamik lennének a világon.
Túl fényes ez a Hold!- pedig csak lopja a fényt. Hunyorgok, ide-oda poroszkálok rajta; évmilliárdok belső és külső kataklizmáit őrzi ráncos tekintete. Aztán megállapodok a Mare Imbrium szélén nyájasan ásítozó Plato óriási kráterén. A sima altalajon ezzel a gyakorlatilag hibátlan 12,5 cm-es műszerrel könnyűszerrel felragyognak a kis kráterek. A Plato belsejének finom árnyalatai a drámai lávaömlés fázisait őrzik, míg a kis kráterek a Naprendszer nyugodtabb időszakának emlékei, mikor a törmelékek kaotikus halmaza rendezett térrészekbe tömörült már, és végetért a bumm-bumm korszak. Ezek a kis kráterecskék kb. 2″ méretűek, leginkább telehold környékén észlelhetőek, mikor a sötét altalajból sejtelmesen felbukkanak, mint az örökös kétségek a bölcsesség tavában.
Ha az árnyék erre jár, nehezebb észlelni ezeket, sok tucat műszerrel láttam már, a kontrasztos leképezés próbakövei a kis távcsövekkel. A legkisebb műszer, amellyel biztosan mutatta, egy 75 mm-es Pentax SDF-refraktor volt, igazából könnyűek a legendás 80/1200 Zeiss-szel. A Goto Newtonnal talán nagyon nyugodt légkörnél érdemes volna keresgetni a tucatnyi kisebbet is, ezek 0,5-0,9″ közöttiek (1 km alatt van az átmérőjük). 15-20 cm-es optikákkal reálisabbak.
Az első távcső, amellyel megcsodáltam e kis “miteszereket” a bölcsesség arcán, Varga Jancsi 158 mm-es tükre volt az albireos-idők végén, több mint 3 évtizede…
Vajon ki használhatja e műszert? Vagy álom már nem fürdik benne már?

 

A Plato 225 x nagyítás mellett (4 mm Zeiss ED ortho), a légkör elég nyugtalan, mivel nincs magasan a Hold. A kis, 2 km-es körüli kráterecskék jól láthatóak, sejtelmezhető néhány kisebb is, de ennél a légkörnél nagyon bizonytalanok.

 

 

 

Ha valakinek nagyobb kukkerje van, hajrá! A legjobban telehold környékén észlelhetők a részletek, a kis kráterek albedója sokkal magasabb a környezeténél.

 

 

 

Az “asztrofotózás elviselhetetlen könnyűsége”.

 

 

 

Ez az egyetlen műszer (Takahashik, Zeiss, stb tucatjai után), amelyhez negyedévszázada is ragaszkodok: a 195. -dik 125/1000 Goto Optical Newton.(0,998 Strehl pontosságú tükörrel és egy 18 mm-es (1,9 %-os területi kitakarás) segédtükörrel.)

 

 

 

 

Egy legendás és főleg: lenyűgöző könyvből: Jeans, A csillagos ég titkai

 

 

Szerző: Babcsán Gábor

%d blogger ezt kedveli: