A Hold-Houston-Hold hírlánc

Posted in Uncategorized with tags , on október 20, 2017 by Holdfény-árnyék

Ahhoz, hogy az Apolló-11 holdutazása megvalósulhasson, többek között a start­tól a visszatérésig az egész út során fo­lyamatos összeköttetést kellett fenntarta­ni az űrhajósokkal.  Ez alól csak azok a mintegy 45 perces időszakok képeztek kivételt, amikor mindhárom űrhajós a parancsnoki kabinban tartózkodva a Hold körüli keringés során a Hold mögé ért. Ilyenkor a Hold eltakarta előlünk az űrhajót, s ezért nem lehetett vele rádió­kapcsolatot fenntartani.

 

 

A fö-állomások

Tekintettel arra, hogy a Föld tengely forgása és a Hold Föld körüli keringése következtében a Hold valamely megfi­gyelőpont láthatára felett a nap 24 órá­jából legfeljebb 12 órán át tartózkodik, az összeköttetés folyamatosságának biz­tosítása egyetlen földi megfigyelőállomással nem valósítható meg. Ezért a kisebb állomások mellett három nagy állomás tartott fenn kapcsolatot az űrhajósokkal Az egyik állomás a kaliforniai Goldstone-ban, a másik az ausztráliai Canberrában, a harmadik pedig a spanyolországi Mad­rid mellett található. Feladatuk a Föld­től nagy távolságban mozgó vagy a Hold körül keringő űrhajó, illetőleg a Holdon tartózkodó komp és személyzete, vala­mint a földi központ közötti kétoldalú hírösszeköttetés fenntartása.

A pályának azokban a szakaszaiban, amikor az űrhajó a Föld közelében tar­tózkodik — a parkolópályán, a tovább-indulás előtt, a távolodás kezdeti és a hazatérés utolsó szakaszában — a három állomás nem tudja biztosítani a folya­matos összeköttetést, mivel a földfelszín­hez közel tartózkodó űrhajó a két állo­más között úgynevezett süket zónába ke­rül. Ekkor egyik állomás antennái sem „látják és hallják” az űrhajót Ezért ki­egészítő rendszert kellett létrehozni.

 

 

A kiegészítő rendszer

Ez szárazföldi, tengeri és légi állomá­sokból állt. A szárazföldi kiegészítő állo­mások: Antigua, Ascension-sziget, Ber­muda és a Kanári-szigetek, Carnarvon, Nagy Bahama-szigetek, Guam-sziget, Guaymas, Hawaii, Merrit, Island és Corpus Christi 10 méteres antennákkal van­nak felszerelve. A kis távolság miatt a csőkkent antennaméretek is elegendőek ugyanis a biztonságos összeköttetés fenn­tartására. (A főállomások antennái leg­alább 26 méter átmérőjűek.)

 

 

Ugyancsak 10 méteres antennákat sze­reltek a négy tengeri követő hajóra, amelyekből három a Csendes-óceánon, a visszatérés körzetében tartózkodott. Ezeknek antennái alkalmasak rádióbe­mérésre, ha az űrkabin valamilyen ok­ból a vártnál nagyobb elterémei érné el az óceán felszínét.
A követőrepülógépek ugyancsak az űr­hajóknak a földközelben történő repülé­se és a visszatérése során jutnak fontos szerephez. A speciálisan felszerelt követő repülőgépek földi támaszpontjai: Hawaii; a Guam- és a Fülöp-szigetek, valamint Ausztráliában Townswille, Darwin és Perth. E gépek antennái két méter átmé­rőjűek. Valamennyiüket olyan kiterjedt műszerparkkal látták el, amely megfelel nyolc darab Boeing 797 típusú repülőgép peljes elektronikájának. A tízméteres antennákkal felszerelt szárazföldi állomások és hajók, valamint a repülőgépek egyben tartalékul is szolgáinak, ha valamelyik fő-állomás műszaki hiba miatt kiesne.

 

 

A központ

Az űrrepülést ellenőrző központ a texasi Houstonban van. Oda futott be valamennyi földi állomás minden megfi­gyelési eredménye, és onnan tartották a közvetlen kapcsolatot az űrutasokkal is. A szárazföldi, tengeri és légi bázisokat három szinkronpályára telepített Intelsat hírközlő mesterséges hold kötötte össze. A földi és a mesterséges holdas hírközlő rendszer hírcsatornáinak együttes hossza – tehát a tenger alatti kábeleken, rádió­telefonokon és a mesterséges holdakon átmenő híradástechnikai vonalak együt­tes hossza – kereken egymillió kilométer volt.

A houstoni központ nemcsak az űrha­jóval fennálló kétoldalú hírösszeköttetést bonyolította le, hanem onnan osztották el a nyilvános rádió és televízióadásokat is.

Az űrhajósok az út során vagy a Hold felszínén készített televíziós felvételeiket a földi láncolaton keresztül közvetlenül a központba közvetítették. A televíziós ka­merát ugyanis egy olyan adóberendezés­sel építették össze, amelynek a Hold fel­színéről történő közvetítéshez nem volt szüksége arra, hogy a Hold körül kerin­gő parancsnoki egység adóberendezéseit mint reléállomásokat igénybe vegye. A holdutasok többi adóberendezése hason­lóan működött. Ezzel biztosították az összeköttetés folyamatosságát a Holdon tartózkodó űrhajósokkal.
Az egész hírközlő hálózat egyidejű és folyamatos adatszolgáltatását természe­tesen elektronikus számítógépek biztosí­tották Az alállomásokon telepített elekt­ronikus számítógépek fogadták és to­vábbították az információkat a központ­ba, ahol az alállomásokról befutó infor­mációkat nagy teljesítményű számítógép dolgozta fel. Ez vezérelte a vizuális és a paraméterkijelző rendszert is.

 

 

Mozgó fénypont a térképen

A vizuális kijelző rendszer az űrhajó álljának folyamatos nyomonkövetését te­szi lehetővé. A repülés során beérkező távmérés jeleinek feldolgozásával egy
fénypontot mozgattak egy nagyméretű tér­képen, amely az Űrhajó mindenkori helyzetét mutatta, figyelembe véve nemcsak az űrhajó, hanem a Föld és a Hold köl­csönös elmozdulását is.

A paraméterkijelző rendszer az Apollo-szerelvény műszaki állapotának ellenörzését szolgálta. Ez adatait a parancsnoki kabinban elhelyezett 300 000 művlet/másodperc műveleti sebességű elektronikus számítógéptől kapta, amely fo­lyamatosan tájékozódott az űrhajó mű­szaki állapotáról, 587 000 elektronikus ellenőrző pontról nyerve adatait! A texasi központ a befutó jeleket feldolgozás után az adattárolóban őrzött programszerű adatokkal hasonlította össze. Eltérés ese­tén az Apolló műszaki vázlatát bemuta­tó térképen lámpa gyulladt ki a hiba he­lyén, így a paraméterkijelző egyrészt je­lezte a hiba helyét, másrészt az elektro­nikus rendszer a program alapján meg­határozta a hiba okát és közölte elhárí­tásának módját, az űrhajósokkal is. Ez az egység tehát folyamatos szervizszolgá­latot teljesített. A küldetés holdraszállási fázisában ez az elektronikus agy a komp folyamatos ellenőrzését is elvégezte.

 

A földi állomások „beszédsebessége” az űrhajó felé 1200 bit/mp, ami 100 szó / perc beszédsebességnek felel meg.  Az űrhajóról érkező beszéd fogadási se­bessége ennek kétszerese: 200 szó per­cenként. Ez a megnövelt fogadási sebes­ség azért szükséges, hogy a programnak abban a szakaszában, amelyben a komp különvált a parancsnoki egységtől, ne le­gyen akadálya a Holdon tartózkodók, a parancsnoki egység űrhajósa és a földi központ között folyó egyidejű hármas be­szélgetésnek sem.
Az űrhajó fedélzeti adóberendezésének az az egysége, amely a műszaki állapotra vonatkozó adatokat továbbítja, 51200 bit/mp sebességgel adott. Ugyanezzel az adatszolgáltatási sebességgel történt az Űrhajó hőmérsékletének, légnyomásának, az űrhajósok szív- és légzési ritmusának átvitele is.
Az összeköttetés az Apollóval és uta­saival az út egész tartama alatt az úgy­nevezett S-sávban (Space Band ~ űr-sáv) vagyis a nemzetközi egyezménnyel kizárólag az űrkutatás céljaira fenntar­tott frekvenciasávokon történt.

 

 

Sinka József

Élet és Tudomány  1969 VIII. 1587-1589.old.

 

Kapcsolódó:

https://holdfenyarnyek.wordpress.com/2011/11/02/ember-a-holdon-az-apollo-urhajok-hirkozlo-rendszere/

Reklámok

Parti sétányon

Posted in Amatőrcsillagászat on október 13, 2017 by Holdfény-árnyék

Szeptember 29, péntek kora este…látva a tiszta eget, melyet csak igen jellegtelen fellegek szántottak, igen hamar megfogant egy újabb Hold észlelésnek lehetősége, mert bizony ott virított égi kísérőnk kevéssel első negyed után a D-i horizont felett…

 

Egy alkony előtti terep bejárás, kis hangulati levegő szippantásával egybekötve és látva égi kísérőnk nyugodt araszolását az égen, nem váratott soká magára a felszerelés felállítása teraszon, hogy újra holdi mezőkön barangolhassak. Ezen alkalommal két-három konkrét célpont volt csak; a Lambert és Lambert-R jelű fantom kráter, illetve a Lilius, melyet néhány hónappal ezelőtt ajánlott észlelésre Cseh Viktor. Lássuk hát az észleléseket ismét!

 

2017.09.29.i fázis szimuláció a VMA atlasz segítségével, és a célterületeim.

 

Mare Imbrium, Lambert kráter! Különleges területe ez a Holdnak, bár ez sok száz másik képződményre is mondhatnánk… érdekes romkráter, jobban mondva egy bazalttal totálisan elöntött kráter található itt, mely a közeli terminátor ellenére is alig látszott…

 

Lambert, Lambert-R kráterek könnyedén azonosítható pozíciójukban a Mare Imbrium területén. /VMA atlasz/

 

A rajzos észlelésem:

“Holdunk jellegzetes formakincseiből szemezgettem a 30km-es átmérőjű Lambert kráter környezetében ezen a kellemes estén. Van itt minden holdi jó; fiatalos kráter, lávagerinc, magányos hegycsúcs, és egy fantasztikus fantom kráter is! Megfigyelésem idején éppen itt húzódott a terminátor. A Lambert éles peremű kráter a Mare Imbriumban, K-i külső falán finoman felsejlő teraszos, enyhén sugaras törmelék látható. Tőle É-felé V alakban igen látványos lávaredők; a Ny-i a korábban általam már rajzolt Dorsum Zirkel – szerencsés a megvilágítás, ezt a részét akkor nem láttam – míg átellenes oldalán a Dorsa Stille-hez tartozó kezdeti kardszerű vonulat, és itt található a Lambert gamma jelű kis csúcs, igen szép árnyékkal. A fő attrakció a kb 40 km átmérőjű Lambert-R, mely egy egykori, a bazalt ár áldozatául esett kráter. Bár súrló a Napnak fénye, így is alig látszik… Az hogy létezett egykoron, már csak néhány jellegtelen, de súrló fényben éppen csak látszó lávagerinc árulja el. Egyetlen markáns részlete a Lambert kráter és ezen R jelű lapály közt található markánsabb emelkedő, mely árnyékot vet. D felé tompa, és lankás hosszú emelkedő, melynek végén, a 20km átmérőjű Pytheas kráter látszik. Szép, ahogy ezt az emelkedőt megszakítja a Lambert-R.”

A Lambert kráter közvetlen környezete az LROC WAC mozaik részletén. A Lambert-R fantomkrátert itt két félkör alakú gerinc mutatja…ennyi maradt az utókor számára belőle.

 

 

“….átellenes oldalán a Dorsa Stille-hez tartozó kezdeti kardszerű vonulat….” LROC WAC Global Mosaic

 

 

A Pytheas kráter az LRO felvételén

 

 

Árnyákok változása a Lambert kráternél

 

 

Ezen objektumok észlelése után, kissé K-i irányba indultam tovább, jelesül a Timocharis kráterhez szintén a Mare Imbriumban.

 

 

“Éles peremű, kb 60%-ban árnyékolt 34 km átmérőjű klasszikus kráter a Mare Imbriumban. Belső árnyéka egyenletes, Napsütötte Ny-i belső falán teraszokat látni, legfelső pereme igen fehér és a külső sáncfal minimális árnyéka a bazalton a talaj egyenetlenségét érzékelteti valamelyest. A belső kráterfal É-i részén kiugró jól látható fekete árnyék látszik a szemközti fal folytatásaként. A K-i külső fal részletektől mentes. A kráter közelében, ÉK-i irányban egy kis gödörkráter is látszik, a Timocharis-B.”

 

 

Timocharis kráter, érdekes fiatalos becsapódás ez, központi csúcsát telibe találta egy másik kráter. /LROC WAC/

 

 

A Timocharis krátertől K-felé található terület. A kép jobb alső részén a Timocharis kráter sugaras törmelékmezeje látszik, és egy sor izgalmas részlet. (pl Beer, Feuilleé és névtelen catena) Fotó: Apollo 15 metric camera

 

 

Bullialdus, Mare Nubium… nagy ugrás egy kis észlelőnek…

 

Bullialdus kráter, a VMA atlasz rajzolt térképén

 

 

“Közismert hármas a Mare Nubium területén, Bullialdus és Bullialdus A-B. Észlelésem idején nem a megszokott látvány fogad; éppen csak hogy felkelt onnan nézve a Nap, így kizárólag a K-i falak adják meg magukat; még várni kéne a teljesebb élményhez. Azonban a látvány így is fennkölt, és igen nehezen rajzolható. A 61km-es Bullialdus külső világított fala részletekkel teli, gyakorlatilag képtelenség itt és most pontos rajzban megörökíteni a látványt, csak próbálom… a sánc tetején két sötétebb ív látszik, kisebb szakadások kíséretében. A sánc D felé egy másik kráterrel, a 26km átmérőjű A jelűvel érintkezik. Ez a terület, az érintkezéses rész, észlelésem végén egy újabban kibukkanó fehéres sziklával is kiegészült. Az A és B kráterek egyformák szinte, csak mint fényes ív látszanak. A Mare terület mely körbeveszi a nagy Bullialdus-t, részletes, néhány magányos csúccsal övezve, és enyhe emelkedőkkel kísérve. ”

 

 

 

Bullialdus, és kísérői teljes egészében; az A és B kráterek az LROC WAC részletes felvételén

 

 

A Bullialdus kráter bal külső peremén  a két mélyedés mely a rajzomon is látható árnyékokért felelős. (LROC WAC)

 

 

 

Philipp Johann Fauth német térképész érdekes rajzolatú Holdatlaszában

 

 

Szenzációs felvételen, az Apollo 16 fotóján

 

 

 

Szögletes falak, különös központi csúcs; ez a Lilius…visszatalálni sem könnyű….

 

A déli krátervidék igazi káoszában a Lilius. VMA atlasz.

 

 

“Ezt a 61km átmérőjű krátert Cseh Viktor ajánlotta észlelésre. Bár szimultános akció végül nem lett sajnos, gondoltam azért csak jobban meglesem ezt a krátert. A déli kráter mező káoszának egy különleges tagja a hatszögű Lilius. Érdekessége alakján túl a központi csúcsa, (Lilius α) melyet a talaját félig elöntő bazalt megkímélt annyira, hogy valamennyit csak láthassuk belőle. Érdekesek a falai, melynek É-i szakaszát jól látható terasz metszi, hasonló részlet fedezhető fel a D-i részén is. Ny-i falán egy kicsi ovális kráter látszik, illetve az ÉNy-i belső teraszon is felsejlik egy kicsike kráter. DK felé a sekélyebb Lilius-A található szintén kicsi kráterrel falán. Nagyon nem volt könnyű ebben a régióban rajzolni! Minden papírra majd okulárba nézéskor újra kellett keresnem a célpontomat.”

 

 

Lilius kráter Hugh Percy Wilkins atlaszában

 

 

Lilius, és Lilius-A az LROC WAC Global részletes fotóján

 

 

A bejegyzés címe megtévesztő lehetett, ám most kiderül miért is lett Parti sétány a cím…

 

 

Fenn északon a Mare Frigoris partján… VMA atlasz

 

 

“Ellipszis alakú kráter a Plato krátertől É-i irányban, a Mare Frigoris É-i partján. Erre a kráterre már többször is felfigyeltem, azonban csak most vettem rá magam a rajzolására. Érdekes a falának futása, mely egy az egybe folytonos. Ez a hatás különösen a közeli terminátori fekvésekor feltűnő. A 38km-es krátert D felől a Mare Frigoris határolja, amolyan igazi parti -sétány- hatást adva neki, és melyből É-i irányba, háromszög alakú kis fennsík indul ki. Ny felé egyenes árnyat vet kráterünk, mely pici fehér sziklákig fut, ezek a B és D jelű kicsi kráterekhez tartozó kis tömbök. Említésre méltó még az a pici gerinc ami a Fontenelle kráterból indul ki, K, DK-i irányba. A tengerben benn egy ék hegy, a Fontenelle ε látszik.”

 

 

Fontenelle, a holdi parti sétány…. Wilkins atlaszában

 

Csodás HD panoráma a Fontenelle “sétányáról” (LROC WAC)

 

 

 

Kapcsolódó:

https://en.wikipedia.org/wiki/Philipp_Johann_Heinrich_Fauth

https://en.wikipedia.org/wiki/Hugh_Percy_Wilkins

http://cmhas.wikispaces.com/History

https://www.lpi.usra.edu/resources/apollo//frame/?AS15-M-1153

 

 

Marilyn hegye

Posted in Amatőrcsillagászat on szeptember 19, 2017 by Holdfény-árnyék

A 2017.szeptember.09/10-i észlelés sikere, az április-i keserédes Holdazásom folytatása. Igen, ugyanis ilyen rég nem Holdaztam, ami szégyen gyalázat valljuk be őszintén! Ezt a szeptemberi észlelést valójában édesapám igényelte, kis bemutatónak szánva, persze magam is akartam, de ennek a kiszemelt hétvégének sem adtam túl sok esélyt; a felhőzet lassan tétovázva, de biztosan kúszott keleti irányba el. Kb fél óra után alig hittem el……észlelhetünk! Igy felmentünk, és kb 22:30 magasságában már az új észlelő helyen, egy újonnan épített  tetőráépítéses közösségi teraszon folytattuk le az akciót a jó öreg, de igen jól bevált 80/900mm-es refraktorral. Konkrét észlelési célpontok ezúttal nem voltak, de mint mindig, most is sikerült azonnal kiszemelni képződményeket.

 

 

Lássuk az észleléseket, rajzokkal, szöveggel, életképekkel együtt!

 

 

A 2017.09.09-i fázis a célpontokkal (VMA atlasz)

 

 

 

Elsőként az Arnold kráter került a vázlatomba, mert annyira szépen, és feltűnően ott díszlett a helyi esti terminátoron hogy le kellett rajzolni:

 

“Rendkívüli légköri nyugodtság övezte ezt az estét, stabil 10-es seeing-el, amikor eleinte még cél nélkül nézelődtem Holdunkon; ekkor pillantottam meg a 95km átmérőjű Arnold krátert. Tudtam hogy le kell rajzoljam. Íves falmaradvány csak, annak minden szép jellegével; szakadozott falak, sík bazaltos talaj, nyitott falszakasz. A kráter talaja két mélyedést tartogat, egyikük a nyugatabbi jól kivehető, másikuk, a keletebbi finom, tompa mélyedés, távcsövemmel itt és most a láthatóság határán. Izgalmas, és tulajdonképp ami részlet miatt választottam az Arnold krátert, az a kelet falszakasz, melyen több egyenetlenséget is tökéletesen látok, ebből kettő szerintem kráterféle lehet. A kráterünk mögött egy egyenes fal látszik, Rükl atlaszában ez az Arnold-A jelű kráterhez tartozik. Keletebbre benn a sötétben egy izolált csúcs is látszik. Látványos a Ny-i fal által talajra vetődő árny ami egyenletes, legvégén tüskeszerű árnnyal. ”

 

 

Az első célpont, az Arnold kráter, hozzá hasonló bazaltos romkráterek társaságában fenn északon.

 

 

Arnold kráter (LROC WAC Global mosaic)

 

 

 

Mare Orientale, Montes Cordillera. Ebben a blogban már többször említem, nem véletlen. Ám ezen az estén nem volt konkrét célpont…ám:

 

“Bár az észlelésem idején a Mare Orientale nem a legkedvezőbb láthatósággal bír, mégis felfedezhetőek egyes részletek. Pl a 195km hosszan elnyúló-kanyargó Lacus Autumni, de az érdekesebb részlet a holdi horizonton ül meg; Ez egy igen markáns csúcs, mely a Montes Rook egyik kiemelkedő része. Megfigyelése alatt kiválóan látható volt. Ez a hegy a 91.37W   9.34S koordinátákon található emelkedő, amit nem volt könnyű azonosítani. D-i lejtője meredekebb, É-i lankásabb. D felé lankásabb, elnyúltabb fennsík követi.”

 

 


Az általam 09.09-én látott kiálló domb pozíciója az LTVT szofverben kimérve, a Mare Orientale belső gyűrűjén, a Montes Rook egy csúcsaként. Középen kis kék kereszttel jelölve.

 

 

Reiner Gamma, egy igazi különlegesség. Egy fehér albedó formáció. Ez az objektum típus, Holdunkon igen ritka! Az Oceanus Procellarum-on kívül felfedezhetőek még ehhez hasonló örvénylő fehér bazaltmezők a Goddard kráter területén a bazalton, illetőleg a túlsó oldalon a nagy Mare Ingenii bazaltjában is a Thomson kráterben.  Keletkezésük helyi mágneses anomáliákhoz köthető.

 

 

“Következő célpontom a különleges Reiner Gamma alakzat az Oceanus Procellarum területén, ami egy ú.n. albedó formáció. Ennek keletkezése helyi mágneses mezőnek köszönhető. Érdekes egy forma; hófehér papírsárkány jellegű alak, vagy olyan akár egy holdi szellem… farokkal, négyzet formájú kiterjedő fejrésszel. Ebben egy jól kivehető tojás alak, szürke ívvel övezve. Kifejezetten jól megfigyelhető, -hála a jó légköri feltételeknek- a külső négyszögű burkon, aminek külső pereme, időnként “bolyhosnak” tűnik ÉNy-i irányban. DNy felé két három pici magányosabb folt is jól látszik. A képződményünk különlegessége még, hogy semmiféle domborzati alakzat nem tartozik hozzá, az egész objektum sík. A helyi bazalt többi alakzatára most nem szántam kellő figyelmet, észlelésem kizárólag erre a képződményre korlátozódott. Kiterjedése 40x30km.”

 

A Reiner Gamma két nagyszerű felvételen; balra: LROC WAC. Jobbra Consolidated Lunar Atlas fotóin

 

 

 

 

Az este egyik legérdekesebb képződménye, a Mare Tranquillitatis medence egyik kis félszigetként benyúló “szárazulata”, egy hegyfok, a Secchi θ, melyet az űrhajós Jim Lovell (Apollo 8  &  Apollo 13) feleségéről, Marilyn Lovellről nevezett el.

 

Két tenger  közt a Mons Marilyn ék alakú tömbje.

 

 

 

Mons Marilyn; Ezen a térképen egyéb, a környezetében található “munkanév is felfedezhető”. Az űrhajósok az Apollo expedíció keretében azért jelölték ki ezeket az amúgy nem hivatalos elnevezéseket, hogy az Apollo 11 landolásához biztos támpontokat adjon. (Közben kiderült, Marilyn hegye mégis hivatalossá válhatott IAU döntés alapján idén!)

 

Marilyn Lovell, az asszony, akinek a Holdon hegy őrzi a nevét.

 

 

Lássuk én hogyan láttam Marilynnek hegyét!

 

 

“A Mare Tranquillitatis D-i partvidékén hosszúkás izolált hegyek sorakoznak a Nap lemenő fényében. Még éppen sikerül elkapnom a Secchi θ jelzésű hegyet, mely itt a leghosszabb mindegyik közül, és mely már igencsak benne jár a terminátorban. Érdekessége hogy James Lovell, az Apollo 8 és 13 parancsnoka, feleségéről nevezte el útjuk során; Mons Marilyn (39.87E  1.26N). Ettől a hegytől D felé már a partvidéknek nevezhető részen további csúcsok ék alakú árnyakkal; középen a legnagyobb árnnyal a Secchi α, illetve a Secchi β. A Mons Marilyn-tól É felé alacsony gerinc által övezett három igen kicsi háromszög alakban elhelyezkedő pontszerű hegyek. Beljebb a tengerben is látszik egy hegy, de ez alacsony lehet, ezt árnyéka árulja el. Szép, festői terület. Az azonosításokhoz a legnagyobb segítséget a NASA AIC 61D jelű térképe adta.”

 

A Mount Marilyn elnevezést az IAU 2017.07.26.án hivatalos elnevezésként elfogadta!

https://planetarynames.wr.usgs.gov/Feature/15617

 

 

 

A Marilyn Mons tömbje az egyik Apollo misszió ablakán át.

 

 

A Mons Marilyn környezete, rajzomnak megfelelő tájolással. (LROC WAC)

 

 

 

Egy igen különleges kráter így a végére; a Gaudibert, melynek talaján törések, dombok vannak.

 

A Gaudibert kráter a Mare Nectaris partján. Észlelés során rájöttem hogy ezt a krátert még többször is látni kell.

 

 

 

“Igen szokatlan, 33km átmérőjű háromszögű romkráter a Mare Nectaris ÉÉK-i partvidékén. Rajzolása idején 90%-ban árnyékolt, azonban még így is dacol a sötéttel három magasabb domb a talaján. Nagyobb, pl LROC WAC szondás képeken egy egészen különleges talajszerkezetű krátert látni, melyben dombok halmai találhatóak. A Gaudibert mögött, K felé egy kisebb völgyet látni, melyet egy egyenes fal határol. Északra egy másik krátert is látni, aminek árnyékoltsága hasonló, de ívesebb, -kráteresebb- a fala, mely így különbséget tesz köztük, nem csak méretben.”

 

 

Gaudibert kráter és vulkanikus lerakódások. A kép azonos tájolású mint a rajzom. (Apollo 16 felvétele)

 

 

 

Gaudibert az LROC WAC felvételén

 

 

 

 

 

Casimir Marie Gaudibert francia amatőrcsillagász, szelenográfus által 1887-ben szerkesztett 15cm átmérőjű  Holdgömb.

 

 

 

 

 

 

 

Kapcsolódó:

http://www.gettyimages.com/license/602929965

http://search.obvsg.at/primo_library/libweb/action/dlDisplay.do?institution=ONB&vid=ONB&onCampus=false&lang=ger&docId=ONB_aleph_acc000844924

https://planetarymapping.wordpress.com/2016/01/28/gaudiberts-globe-de-la-lune/

https://www.csillagaszat.hu/hirek/a-holdi-papirsarkany-rejtelye/

 

Holdporos utakon 2007 – 2017

Posted in Amatőrcsillagászat on szeptember 16, 2017 by Holdfény-árnyék

Épp 10 éve hogy elkezdtem a komolyabb rajzos Hold észleléseket. Ideje összegeznem  hol, merre is jártam eddig égi kísérőnk felszínén. Az alábbi USGS térképen ezeket a helyeket jelöltem be.  (66MB!)

 

 

 

 

Kapcsolódó:

Hold észleléseim listaszerűen az MCSE észlelési feltöltőjén

Pasztell Hold

Posted in Amatőrcsillagászat on szeptember 13, 2017 by Holdfény-árnyék

Mint a blogon már korábban is egyértelművé válhatott; a rajzolás szívügyem (bármilyen eszközzel de rajz legyen)  főleg ha ez még a Holdhoz is köthető, az szinte majdnem mindenen túltesz. Ebben a bejegyzésben egyetlen rajzot szeretnék bemutatni, jelesül egy pasztell rajzot, melyet egy spanyol amatőrcsillagász hölgy, Leonor Ana Hernandez készített, s mely alkotás a 2017.02.05.i Aldebaran fedést örökíti meg:

 

Qué maravilla!

 

 

https://twitter.com/LeoAstronomada

https://www.astronomadas.com/

 

 

 

Óceánnak partján

Posted in Amatőrcsillagászat, Észlelési ajánló on szeptember 8, 2017 by Holdfény-árnyék

A Hold leghatalmasabb egybefüggő “vizének”, az Oceanus Procellarum – Viharok óceánjának 2,102,000 km² -nyi felülete, számtalan látnivalót kínál mindenfajta távcsővel rendelkező műkedvelő számára. Ritkább pillanatok idején, amikor a fázis, és libráció megfelelő, ennek a hatalmas óceánnak partjain túl is beláthatunk!
Ilyen remek alkalom adódott 2017.09.05-én este is, amikor a terminátor a Procellarum síkságának partvidékén túl húzódott, és láthatóvá váltak igen neves tudósok emlékét őrző becsapódásos szerkezetek is. A kiszemelt estén sajnos a fél ország borult volt, így én magam sem tudtam észlelni sajnos. Mások azonban sikerrel jártak, jelesül Csordás Péter, és Nagy Szabolcs! Fő észlelési terv a 181km átmérőjű Einstein kráter volt, melyet Szabolcs meg is hirdetett a facebook-on a macsnet csoport keretében. Albert Einsteint talán senkinek nem kell bemutatni, nem is térhetünk itt ki életművére, az általános relativitáselméltre…nem úgy a róla elnevezett káprázatos óriási kráterre!

 

Albert Einstein a legendás fizikus, elévülhetetlen eredményei munkásságaként egy 181km átmérőjű kráter is őrzi  emlékét

 

 

Az Oceanus Procellarum, a Hold szélén, egy keskeny “partvidékkel ” határolt része szinte mindig megfigyelhető, bár néha a libráció ebből is lecsippent egy keveset ahogy az alábbi képsor mutatja a Virtual Moon Atlasz alapján:

 

A partvidék keskeny világos sávja

 

 

 

 

A 2017.09.05.i Holdfázis és a fő célpont, az Einstein kráter (Virtual Moon Atlas v6)

 

 

Ezen a keskeny partvidéken számtalan ősi nagy kráter található, köztük a hatalmas Einstein is, mely igen ősi, lerombolt falaival valósággal a múltba simul. Talaján egy fiatalos harmad akkora kráterrel, az 50km-es Einstein-A-val.

Magassági adatok az Einstein közvetlen környezetében. (LROC WAC  radar)

 

 

 

A megfigyelési időre szimulált látvány a kráter fölötti térségek mentén. (LTVT)

 

 

 

 

Lássuk hát a két nagyszerű felvételt, ahogy az ősi kráter felfedte titkait a szerencsés szemlélődők számára!


Nagy Szabolcs remek felvétele 2017.09.06.  1:52UT  (SW 127/1500 Makszutovval fényképezve, vörös szűrőn át)

 

 

Csordás Péter kitűnő felvétele az Einstein-ről (C8 + Atik GP kamera)

 

 

 

Minden alkalommal elcsodálkozok mennyi részletet nem láttunk még saját szemmel -távcsövön át- a Hold peremi területei mentén…amikor csak tehetjük, fedezzük fel, utazzunk a holdi területek felett!

 

 

Kapcsolódó:

https://macsnet.hu/einstein-krater/

http://www.rieth.hu/Vilagom/10b_AltRelativitasElm.htm

https://hu.wikipedia.org/wiki/Albert_Einstein

https://holdfenyarnyek.wordpress.com/2011/12/14/a-hold-libracioja/

 

 

 

 

Listázott hegyek

Posted in Irodalom, Letöltések on június 8, 2017 by Holdfény-árnyék

A Hold térképezései során, kezdve Galilei rajzaitól, Beer és Mädler precíz metszetein át, egészen Antonín Rükl közismert atlaszáig nagyon sok szép mű látott napvilágot Holdunkról.

Anno még gyerekként, Jules Verne regényében olvastam Edmund Nevill Neison angol amatőrcsillagász nevéről, aki egy 22 lapból álló atlaszt készített. Atlasza mintegy 500 objektumot nevesít, mégis a legérdekesebbnek ezen az alkotáson -szerintem- a görög jelzésekkel ellátott, és sokáig fennmaradó hegyek jelzései voltak.  Chuck Wood, NASA Holdkutató 1961-ben, több kollégájával elkészítette az “SLC – The System of Lunar Craters” 44 lapnyi atlaszát melyben vázlatosan ábrázolták a felszínt és a krátereket. (Egyszerű kivitelezése ellenére kiválóan, és könnyen használható alkotás ma is.) Több térképem mellé lenyomtattam ezt az SLC-t, kiegészítendő az amúgy nagy kedvenc Rükl Mondatlas kötetet.

Tehát amikor ezt az SLC-t jobban megszemléltem, azt láttam hogy igen sok magányos, vagy környezetéből kissé jobban kiemelkedő hegyet görög jelzésekkel láttak el, katalogizáltak! Mindig is hiányérzet kerülgetett ha pl a Stadius kráter melletti igen markáns szív alakú hegyet nézegettem, vagy egyéb tömböt pl a Mare Imbrium szélén. Olybá tűnt tehát, hogy az anonim, de sokszor igen szép árnyékokat “dobó” hegyek nevesítettek, még ha nem is “Montes Alpes”-i jelzőkkel. Érdekes adalék, hogy Rükl a neves atlaszában is jelölt ilyen objektumokat, nem sokat , de jelölt, már csak kb 10-et! Halkan jegyzem meg, a fentebb említett Montes Alpes több csúcsa is görög jelzésű….melyek szép egyezést mutatnak Neison, illetőleg az SLC, és a NASA Hold sorozatának lapjaival, pl LAC térképekkel. Az IAU planetarynames weblapján listázhatjuk a Hold legújabban elfogadott neveit, időrendileg, és mindenféle szempont szerint is. Viszont hiába kerestem, sehol nem találtam olyan listaszerű dokumentumot amiben kereshetőek lennének ezek a hegytömbök, így kb 1.5 éve gondoltam egyet és a korábban bemutatott LTVT szoftver és SLC térkép kombináció  felhasználásával elkezdtem felépíteni egy olyan dokumentumot, ami keletről, nyugat felé igen pontos koordináták alapján listázza ezen jelölt hegyeket. A pontos koordináták kimérésére, az LTVT program realisztikus 3D Holdgömbjének modelljén, párhuzamosan az SLC atlaszt nézve, kurzorral mértem ki, mely kurzor precíz mozgatását követően a gömbön leolvasható az E-S-W-N koordináta. Neison nevét említettem fentebb; Atlasza összhangban a későbbi térképekkel, azok görög jelöléseivel új adatokkal szolgált!!! Bővíthettem a listát, melyen mostanra 680 körülire tehető az objektumok száma. Gondoltam a gyakorlati felhasználásra, így a dokumentumban az utolsó oszlopon a Rükl térkép oldalainak száma alapján azonosíthatóak a képződmények.

 

A holdi hegyek koordináta kiméréseinek egy pillanata.
(Jobb alsó sarokban a piszkozat wordba bevitt – zölddel jelölt – új adatok Bal szélen az LTVT szoftverben kékkel bejelölt, nevesített kimérésre váró hegyekkel, jobbra fenn Neison atlasza)

 

 

 

 

Neville, Edmund Neville Neison 1876-ban kiadott “The Moon” atlaszában még igen sok hegy
volt jelölve. Chuck Wood 1961-ben kiadott SLC atlaszában még felfedezhetünk azonosságokat, de az 1977 – 1991-ben kiadott Antonín Rükl atlaszában már csak elvétve akad néhány.

 

 

Az általam készített teljes adatbázis innen illetve innen és innen tölthető le. (Mindegyik link azonos dokumentumot tartalmaz!)

 

 

 

%d blogger ezt kedveli: