50 éve – “Itt Nyugalom bázis. A Sas leszállt”

Posted in Uncategorized on július 16, 2019 by Holdfény-árnyék

“That’s one small step for a man, one giant leap for mankind”.
Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.

Ezekkel a történelmi szavakkal lépett a jól ismert, de mégis ismeretlenül idegen égitest testvérünk felszínére 1969.július 20-án, 20:17 UT-kor  Neil Armstrong amikor az Eagle, a Sas holdkompjuk elérte a Mare Tranquillitatis területét. / 0°40’27″N, 23°28’23″E – Rükl 35 /
Immár napra pontosan 50 éve történt a bámulatos technikai teljesítményeken alapuló expedíció, sok ezer tudós, mérnök, és más szakember összefogása révén, mely később igen komoly lökést adott amerikának a folytatáshoz. Szavakkal is nehéz, gyakorlatilag képtelenség megfogalmazni, mennyire jelentős lépés is volt Armstrong “kis lépése”.

 

 

E három igen bátor ember. Neil Armstrong, Edwin „Buzz” Aldrin, és Michael Collins oly ösvényre lépett, melyre azelőtt senkinek nem adatott lehetőség. 50 év nagy idő…de az emberiség, és az általunk ismert, belátható világegyetem korához képest csak pillanatok… Gondoljuk ezen napokban ezekre a férfiakra, akik valóban úttörőként olyat tettek, mely méltán az emberiség nagyszerű tettei közé sorolandó, és kihat jövőbeni terveire.

 

 

 

 

Legnagyobb bánatomra idő szűke miatt nem térhetek ki a főbb mozzanatokra, de Dancsó Béla kitűnő szakíró helyettem is megtette mindezt, így invitálom is tisztelt olvasóimat a nagyszerű, precíz cikkekhez:

http://www.urvilag.hu/archivum/az_apollo_holdprogram

 

A nagyszerű alkalomra a Magyar Posta kiadott egy szép blokkot, és bélyeget is limitált példányban. (már gyűjteményem része! 🙂   )

https://www.posta.hu/belyeg/belyegeink/ujdonsagok/50-eve-lepett-eloszor-ember-a-holdra

 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Apollo%E2%80%9311

http://www.apolloarchive.com/apollo_gallery.html

https://www.flickr.com/photos/projectapolloarchive/

https://www.youtube.com/results?search_query=+Neil+Armstrong+Narrating+his+Apollo+11+Moon+Landing+

https://honeysucklecreek.net/msfn_missions/Apollo_11_mission/a11_White_Team.html

https://holdfenyarnyek.wordpress.com/2012/08/12/tavcsovel-a-holdraszallasok-nyomaban/

Reklámok

A holdfelszín morfológiája

Posted in Észlelési ajánló, Irodalom on június 12, 2019 by Holdfény-árnyék
Mindenki aki távcsővel vizsgálja az égboltot, és a Hold felé fordítja kis eszközét, meglepődhet azon, hogy mennyire sokféle alakzatot láthat: becsapódási kráterek, bazaltsíkságok, rejtélyes albedópamacsok, palacsintavulkánok. Ezek a legmarkánsabb, legnagyobb kiterjedésű, már régóta ismert alakzatok. A következő bejegyzésben végigvesszük a holdfelszín jelenleg ismert formáit……
Cseh Viktor lelkes, precíz észlelőtársunk remek bejegyzése itt található meg teljes terjedelmében:
https://viktorcsehdraws.blogspot.com/2019/05/a-holdfelszin-morfologiaja.html?fbclid=IwAR0WEq34RB5t269ODadcEwHB1gQozeY-in-jQ1dLkh3jjWfi_pEExeCivZI

Hajnalok sziklái

Posted in Amatőrcsillagászat, Észlelési ajánló, Uncategorized on május 16, 2019 by Holdfény-árnyék

2019 április 15-én este egy újabb szimultánt hirdetett egyik társunk, ezúttal Erdei József a Sharp-kráter körzetének szentelve. Ismét kaptam az alkalmon és pakoltam is kifele aznap este. Mint mindig ezúttal is akadtak egyéb célpontok. Lássuk a holdi felderítő utakat, észleléseket! József észlelése erről az estéről itt.

 

2019.04.15-i fázis a célpontokkal. (VMA 6)

 

 

 

 

 

“A megfigyelés idején a 40km átmérőjű Sharp-kráter még árnyékban tartózkodott, de K-i fala azért már azonosítható volt, mely egy szakaszon jóval szélesebbnek mutatkozott, mint a többi részén. D felé vékonyodó, É felé kanyarodva kis fal állta útját. A Sharp-kráter előtere kifejezetten káoszos, völgyek, fal darabok fényei, illetve É-i irányban a Montes Jura hófehér fala melyek rajzra kívánkoztak.

Megjegyzés: Távcső mellett készített grafikai vázlat, Krita 3.3.2, és GIMP 2.6.11 programokkal véglegesített rajz.”

 

 

A Sharp-kráter a Sinus Iridum-Montes Jura területétől Ny-i irányban, a hatalmas ősi kráter külső sáncán.

 

 

 

Sharp-kráter és  Montes Jura az LROC WAC mozaik részlet és radar képein, a rajzommal azonos tájolással.

 

 

 

 

Következett egy sportszerhez hasonlatos kráter komplexum, a Horrebow!

 

A hatalmas J. Herschel kráter D-i falára telepedett kráter, mely a rálátás miatt ellipszis fénygyűrűnek látszik. Az objektum valójában két egyforma méretű kráter, együttes méretük 48km. Falaikat szakadozott szakaszok alkotják. A falak tövében kissé árnyékosabb a bazaltos talaj. Az egész képződmény egy nagy, Holdon hagyott teniszütőre hasonlít.

 

 

 

 

A Horrebow-kráter elhelyezkedése, a Sinus Iridumtól É-i irányban.

 

 

 

Horrebow a J. Herschel-kráter D-i falában.

 

 

 

Horrebow és környezete  (részlet: Lunar Chart – LAC Series Aeronautical Chart Information Center, United States Air Force
1:1,000,000)

 

 

 

 

Horrebow, Horrebow-A (LROC WAC)

 

 

 

 

Következett egy izgalmas kráter, a Ramsden, melyet “csak úgy” megpillantottam, és le is rajzoltam.

 

“A 25km átmérőjű Ramsden-kráter leginkább rianás rendszeréről híres, melyek a környező bazaltos talajon, igen látványosan több helyen metszik egymást. Észlelésem idején – bizonyára kis lencsésem átmérője miatt – szinte semmit nem érzékelek ezekből a rianásokból. Azonban rendkívül gyenge kontraszttal, de valami mégis sejlik a Ramsden-kráterből, szinte pontosan az árnyékának vonalától kiindulva É-i irányban ami egy hegyfokig elér. Rajzomon ezt szinte csak jelképesen tüntettem fel. A Ramsden-kráter ovális, éles peremű, Ny-i sánca egy ponton nagyon fényes, gyakorlatilag hófehér. Alatta kissé szürkésebb egy részen. A kráter Ny felé jellegtelen árnyékot vet, K-i fala felezi árnyékával a kráter bazaltos talaját. D fele egy kicsi, 5km-es kráterecskét is látni, (Ramsden-A), ami érintkezik a főkráter sáncának D-i részével. K felé két laposabb domb látszik. Nagyobb távcsővel biztosan fogom még észlelni ezt a könyéket.”

 

 

 

A kis Ramsden-kráter két tengertől D-i irányban.

 

 

 

 

Ramsden-kráter és egyedi rianás rendszere a “The System of Lunar Craters” atlasz E7-es szelvényének részletén

 

 

 

 

 

A 25km-es Ramsden-kráter egyik fő ékessége (a szép rianás rendszerén túl) egy fiatal, hófehér kis kráter az ÉK-i sáncon (LROC WAC részlet) rajzomnak megfelelő tájolásra fordítva.

 

 

 

A Ramsden-kráter pici hófehér friss krátere, mely egész kis távcsövekkel is kivehető.

 

 

 

 

 

Ramsden és Ramsden-A (LROC WAC)

 

 

 

 

Az N-alakú rianás a Ramsden-kráteről É-i irányban kiindulva, ennek egyik részét éppen csak ki tudtam venni. (LROC WAC részlet)

 

 

 

 

A teljes rianás rendszer, és magassági viszonyok a Ramsden körzetében. (WAC Color Shaded Relief – 100 meters/pixel)

 

 

 

Csabai István bámulatosan részletes felvételén a tárgyalt körzet, a kráterrel, rianásokkal csökkenő fázison. A felvétel 2017 októberében készült.

 

 

 

 

 

Mindig is kedveltem a magányos hegyeket a holdi tengerek végtelen síkságain!

 

“Különös, a Rükl atlaszból (9-es tábla) mérve kb 40km kiterjedésű furcsa alakú hegy a Mare Imbrium területén, a Delisle-krátertől nagyjából három átmérőnyire Ny-i irányban. A hegy vélhetőleg néhány ősi, temetett kráternek a sáncmaradványa. Erre utal néhány íves peremi szakasza É, és Ny-i irányban. A hegy két legmeghatározóbb része a Ny-i szélén kettő fehér hegytömb. A hegytől szintén Ny felé a 90km hosszúságú, 12km szélességű Dorsum Bucher található ami D-i végén kis csúcsban végződik, É fele laposodó.

Colong: 42.4”

 

 

 

Az észlelt kis hegyecske és tágabb körzete

 

 

 

 

Delisle-kráter és szomszédja, az egyeseket  D-i irányba néző rettenetes koponyára emlékeztető Delisle α jelű hegy. (északi felfele)

/NASA Lunar Map Series LM-39/

 

 

 

A D-i irányba (balra) néző koponya, vagy majom pofájú-alakú (?) Delisle α. (LROC WAC részlet)

 

 

 

 

Dorsum Bucher és Delisle α      /Lunar Topographic Orthophotomap (LTO) Series – LTO-39B1 1:250,000/

 

 

 

 

Reggeli sziklák a Mare Imbrium területén; a Montes Harbinger….Hajnalok hegyei.

 

“Egy nagyjából 90-100km hosszúságú hegység a Montes Harbinger a Mare Imbrium területén. A hegység észlelésem idején pontosan a terminátor mentén tartózkodott, így igazán látványos volt a nagy, változatos megjelenésű hófehér tömbök látványa, köztük a kisebb, de szintén jól kivehető sziklákkal. Ez a hegység, nagy valószínűséggel a Mare Imbrium keletkezésekor létrejövő ősi hatalmas sáncrendszer fennmaradt pontjai. A hegység előterében a 91km-es Dorsa Argand lapos vonulata, nehezen ábrázolható laposabb dombok, illetve benn a sötét területen egy kiemelkedő magányos csúcs is látszanak. A szép hegység a Delisle és Aristarchus-kráterek közt található.

Colong: 42.8”

 

 

 

A Montes Harbinger  nevezetes objektumok fókuszában

 

 

 

 

A Montes Harbinger sziklái külön jelzéssel is rendelkeznek (The System of Lunar Craters,  E3-as lap részlete)

 

 

 

 

 

 

A hegység radarképe – (WAC Color Shaded Relief) részlet

 

 

 

Montes Harbinger – LUNAR MAP
1:1, 000:000
Aristarchus LM 39    részlet

 

 

 

 

A Montes Harbinger egy jóval nagyobb szerkezet, a Mare Imbrium létrejöttekor keletkezett legkülsőbb sáncrendszer egy kis  része (Képen H-val  jelölve a bal szélen)   W. K. Hartmann és G. P. Kupier – Concentric Structures Surrounding Lunar Basins

 

 

 

 

A teljes hegység az LROC felvételén

 

 

 

Az Apollo 15 ablakán át (AS15-93-12596)

 

 

 

 

 

Végezetül Csabai István zseniális felvételén nem csak a Harbinger hegység, de a fentebb kivesézett Delisle α és egy sor más részlet is látható. (klikk a képre)

2015-09-08 03:16
Távcső: 180/2700 MC
SkyWatcher AZ-EQ-6 Pro Goto mechanika
ZWO ASI 120 MM monokróm kamera
Baader színszűrő vörös (1.25″)
https://www.asztrofoto.hu/galeria_image/1446752890

 

_______________

 

 

Mare Imbrium keletkezése

W. K. Hartmann és G. P. Kupier – Concentric Structures Surrounding Lunar Basins

Csabai István Hold és egyéb csillagászati felvételei

Új ablakon át

Posted in Amatőrcsillagászat with tags , , , on április 16, 2019 by Holdfény-árnyék

A cím kissé félrevezető lehet, hiszen természetesen nem ablakon keresztül történt észlelések bemutatása következik, hanem egy számomra új, mások számára inkább már legendásnak nevezhető okulár holdi teszteléséről van szó, jelesül egy Vixen LV Lanthanum 4mm-es okulárról ami a tulajdonomba került. Ez az okulár nem csak szép, még eredeti japán gyártás, hanem még rendkívül kényelmes is egy 4mm-es ortho okulárhoz képest is. (És akkor még nem említettem mennyire jó képet ad)

Lássuk az észleléseket, melyek még március 21-én készültek.

 

 

A VMA atlasz 2019.03.21-i fázis szimulációja és az este beészlelt területei. Jól látszik a DK-i librácio ahogy a tengerek egészen a bal felső irányban fordultak.

 

 

 

 

Bazalttal elárasztott, több egymásba nyíló kráter látszik észlelésem idején a Hold K-i szélén a terminátor mentén. A legnagyobb ezek közt egy fehér egyenetlen fallal övezett síkság, egy jelöletlen medence ez a 81.17E 39.96S koordinátákon. Ebből nyílik É felől a nehezebben kibogozható 63km-es Harlan-kráter. A nagy romkráter előterében Ny-i irányban két sekély, egyforma kráter látszik. Az amely érintkező a fő névtelen romkráterrel, az 56km-es Marinus-kráter. Ezzel D-i irányban csatlakozik a Marinus-G, 23km-es gödör krátere. Ami még érdekes, az ez a sokat emlegetett romkráter, vagy fallal övezett síkság talaja, melynek közepén kis fekete ív vehető ki.

 

 

 

A Harlan-Marinus kráterek elhelyezkedése a VMA atlasz térképén, ideálisabb librációs helyzetnél.

 

 

 

 

A Harlan-kráter és környezete. Az egymásba nyíló kráterekkel együtt. (VMA 6, LROC)

 

 

 

 

Magassági viszonyok a Harlan térségében (LROC WAC Color Shaded Relief)

 

 

 

 

 

Egy régóta tervezett észlelési célpont következett; vagy nem tudtam észlelni, vagy amikor észlelni akartam, felhős idő volt, vagy ez  a kráter pont nem látszott. Most végre meg van! A Banachiewicz!

 

Feltűnő de mégis a tájba simuló igazán szép romkráter a 93 km-es Banachiewitz a peremi területeken. Régen kinézett célpontom. Alakja a rálátás miatt torzult, szakadozó, de finoman ívelt Ny-i sánca szinte a környező talajjal azonos magasságú…hiányzik innen egy tipikus, hasonló méretű kráter külső, magasabb lejtős falának jellemzője. A kráteren belűl két fényesebb objektum, Rükl atlasza mutat rá, hogy ez két kisebb kráter. A 24km-es B-jelű, és a 12km átmérőjű Knox-Shaw. A főkrátertől D-i irányban teljesen árnyékkal teli 55km-es Schubert. A K-i belső sáncon egészen jól kivehető egy sötétebb szerkezet a Schubert irányában félúton.

 

 

 

A Banachiewitz-Schubert kettőse a Mars Undarum mögötti térségeken. Látható mennyire tájba símuló ősi kráter ez a Banachiewitz. (VMA 6 atlasz LROC mozaik részlet)

 

 

 

 

Ősi, tájba süppedt Banachiewitz-kráter domborzati viszonyai. Ezt a krátert biztosan kell még észlelni! ( LROC WAC Color Shaded Relief)

 

 

 

 

Banachiewitz-kráter. Ezúttal É-i irány fent, Föld felé forduló oldal balra.

 

 

 

 

 

Legizgalmasabb amikor az ember nem feltétlen tervez előre, ami jól látszik, és valami miatt megtetszik, rajzolja. A Kästner-kráter következett!

 

 

A Hold keleti peremén, a 78.48E 6.72S koordinátákon éppen a terminátoron fekvő, 106km átmérőjű bazalttal elárasztott kráter a következő, be nem tervezett célpontom. Falai alacsonyak, viszonylag jó állapotúak. Keleti sáncán a 20km átmérőjű Kästner-B jelű kráter torzította el azt. Ez a fal É felé befutva az árnyékos területekbe, egy nehezebben rajzolható, kisebb hegyekkel teli részhez ér, mely már a Kästner-G jelű romkráterhez tartozik. A kráterünk ÉÉNy-i sánca, ahogy vissza kanyarodik a Föld irányába, kiszélesedik, és a Kästner belső talajára -mely bazaltos talaj kis lencsésemmel részleteket nem nagyon mutat- látványos hullámos árnyat vet. A Kästner D-DNy-i sáncán két kisebb kráter látszik, a Kästner-C (19km) és Kästner-E (10km). Ny-i előterében egy kanyargó hátság vet árnyékot, míg benn az árnyékos részen a terminátoron túl néhány fehér szikla fénylik. Említésre méltó még, a Kästner-kráter DK-i sáncán egy hófehér folt, mely a VMA atlasz szerint egy pici friss kráter nyoma.

 

 

 

A Kastner-kráter keresőtérképen (VMA 6)

 

 

 

A Kästner-kráter a VMA atlsz LROC gömbjén. Jól kivehető a K-i sánc kanyarulatán a kis hófehér kráter foltja, a B-jelű kréter felett.

 

 

 

 

Kästner-kráter radarfelvételen (LROC WAC Color Shaded Relief)

 

 

Az észlelésem idején három kis domb árnya vetült a kráter talajára. A radar képen három kis zöld csúcsként azonosíthatóak is.

 

 

 

Kästner-kráter a Lunar Orbiter IV felvételén

 

 

 

 

Illetve az Apollo 12 felvételén

 

 

 

Következett egy szomszédos kráter, a La Pérouse.

 

Ovális éles peremű, jó állapotú 80km átmérőjű kráter a Hold keleti peremvidékén. A Nap által megvilágított K-i falán egyetlen igen jól látható szürkés terasz fut végig. Talaja egyenletes, kissé laposan hosszúkás központi csúccsal. A La Pérouse-kráter É-i kanyarulatában egy árnyékot vető domb vehető ki. É felé a kráteren túl egy domb,
aminek oldala nagyon fényes! Ez egy 4km-es friss kis kráternek foltja, mely krátert nem látom, de a helye nagyon feltűnő. A kráter Ny-i sánca elfelezi árnyékával a krátert, innenső külső lejtője jellegtelen, talán csak egy kis gödör kráter, ami említésre méltó még. A La Pérouse-kráteren túl a La Pérouse-E jelzésű kráternek sánca, illetve sötét árkok is látszanak.

A Nap horizont feletti magassága észlelésem idején a La Pérouse talajáról nézve 6°

 

Sánta Gábor még 2008-ban észlelte rajzosan ezt a krátert egy 130mm-es Newtonnal.

 

 

Langrenus-Barkla-Kapteyn útvonalon rá is lelünk célpontunkra! (VMA 6)

 

 

 

 

Nagyon szép, teraszos kráter a La Pérouse és kis hófehér társa a Lunar Orbiter IV felvételén.

 

 

 

 

Szenzációs felvételek a hófehér foltként észlelhető La Pérouse-A jelú kis kráterről. (Apollo 15 és 16 felvételek)

 

 

 

 

Csuszamlások nyomai a La Pérouse-A kráterben. A felvételt az LROC szonda
készítette 2011.02.15-én. A felvétel felbontása 0.56m!

 

 

 

 

 

La Pérouse radarképe, mely érdekes magas D-i sáncról tudósít. (LROC WAC Color Shaded Relief)

 

 

 

 

Igazán csodálatos egy kráter ez a La Pérouse (Apollo 12 felvétel)

 

 

 

 

Az este utolsó célpontja számomra egy mellé észlelést jelentett. Bár a területet azonosítását nem nagyon lőttem mellé, kellett némi térképes azonosítás mire rájöttem mit is látok, illetve mit nem láthattam. Ez hát a Hale-Q kaland!

 

A Holdészlelés talán legjobb pillanatai közé tartozik, amikor a megfigyelő hirtelenjében nem is tudja mit is lát, s utólag kell kissé nyomoznia. Ez történt velem is, amikor megpillantottam ezt a lencse alakú, még félig megvilágított kráterszerű képződményt, árnyékokkal elszeparáltan. Meg voltam győződve, hogy a Hale-krátert látom, hiszen pont megfelelő irányban helyezkedett el a Boussingault-kráterhez képest.
Lerajzoltam, majd utólag szembesültem a ténnyel, hogy ez bizony egy jelöletlen romkráter, melynek keskeny fala egy jó állapotú kráter létére utalt. Ezt a lencse jellegű mélyedést É-i irányból mély völgyek érintik, árkok határolják.
Mérete nagyjából azonos a 84km-es Neumayer-kráterrel. Egy kisebb kráter, a Hale-Q (24.12km) ennek az anonim kráternek a falán látszik, illetve a D-i szélén egy világosabb folt, bizonyára egy friss kis kráter. A körzet másik említésre méltó objektuma még az észlelt területtől Ny-ra, egy nagy hegyes fény és árnyék alkotta lejtő, mely a Demonax és Hédervári kráterek közt fekszik.

A jelöletlen kráter a 89.30E  76.45S koordinátákon található.

Rükl Holdatlasz V. librációs melléklet.
(Hale-Hédervári-Demonax közti terület)

 

 

 

 

 

Mutus-Boussingault kráterek, és már ott is vagyunk  a Hale-kráter térségnél. (VMA 6)

 

 

 

 

A tévesen azonosított, de megjelenésében teljesen kráter jellegű alakzat a VMA 6 atlasz LROC WAC térkép gömbjén.

 

 

 

 

A Hale-kráter és környékének radar térképe, illetve a rajzos észlelésem összehasonlítása. Látható, hogy a mély Hale-kráter már árnyékban volt.

 

 

 

A terület a rosszul azonosított képződménnyel.

(MAP SHOWING RELIEF AND SURFACE MARKINGS OF THE LUNAR POLAR REGIONS
-SOUTH POLAR REGION L5M -90/0 AN
1:5,000,000
1981 I-1326-B)

 

 

 

http://lunarnetworks.blogspot.com/2012/09/top-of-landslide-at-la-perouse-a.html

https://www.lpi.usra.edu/resources/lunar_orbiter/bin/lst_nam.shtml?A

http://target.lroc.asu.edu/q3/

 

 

 

 

Tenger és tengerész

Posted in Amatőrcsillagászat with tags , , , , on április 3, 2019 by Holdfény-árnyék

2019.03.23/24-e este egy Holdazást terveztem, ráadásul idén először bevetve a 127/1500m-es Maksutov-Cassegraint! Egyszersmind szándékoztam bepótolni a 2019.03.17-e estére meghirdetett szimultán tárgyát, a Flamsteed-kráter-t; itt landoltak amerikaiak először szondával, mely aztán fényképezte is a környezetét! Bár észlelése idején már semmi árnyék nem volt a térségnél, érdekes volt belegondolni, hogy ott van valahol az 1966-ban landolt Surveyor 1.
Sajnos a légköri nyugodtság nem engedett nagyobb nagyítást, mint 150x, bár rövid időre kipróbáltam a csövet 288xos nagyításon is, a látvány elképesztő volt…. Ez után a tömény bevezető után lássuk az észleléseket!

 

 

2019.03.23-i Holdfázis erős DK-i libráción, és a három célpontom. (Cartes du Ciel)

 

 

 

 

 

A Cook egy 46km átmérőjű bazalttal elárasztott, a rálátásnak köszönhetően kissé elliptikus kráter, mélysége 1.1km. Észlelésem idején a terminátor még viszonylag messzebb járt, így talaján az árnyékok nem túl jelentősek. A kráterben egyetlen jelentősebb részlet látszik, az 5.8km-es Cook-A kráter. A Cook Ny-i külső sáncán egy sötétebb sáv-terasz látszik, É fele egyenletes szerkezetnek látszik, itt egy Y-alakú nyeregbe csatlakozik, aminek van egy negyedik kis lapos ága is, ÉK felé kis lenyúlása van. A K-i sánc szögletesebben érződik, és ott, ahol É felé fordul, a nyugodtabb légköri pillanatokban, két-három pici, kb 3-4km átmérőjű kráter látszik egy sorban a sáncon. A Cook-krátertől K felé a bazaltos síkságon kis sötét völgy látszik, ettől még keletebbre, a 8.9km-es Cook-B gödörkráter, mely egy lapos gerinccel érintkezik.

A Nap horizont feletti magassága -észlelésem idején- a Cook-kráter közepéből nézve 8.15°

 

 

 

A Cook-kráter, három hatalmas képződmény “fókuszában”; Mare Nectaris, Petavius, és Langrenus. (VMA atlasz)

 

 

 

 

Magassági viszonyok a Cook térségében (LROC WAC Color Shaded Relief)

 

 

 

 

Cook-kráter az LROC-WAC gigantikus mozaikjának részletén. (felbontás kb 250 méter)

 

 

 

 

James Cookról méltán neveztek el holdi krátert. Bár emléke csak kőzetek tengerén ring ha a légkör úgy akarja, az objektum nagyszerű célpontnak számít.

 

 

 

 

 

Következő célpontom egy érdekes hegy.

 

Furcsa szikla a Biot és Wrottesley kráterek közt a 22.16 S 53.61 E koordinátákon; ez a Biot β. Látványos fűrészfog jellegű árnyéka miatt választottam célpontul. Az általa vetett árnyékok alapján a hegy D felől emelkedik, majd kisebb lejtő után meredekké válva éri el helyi legmagasabb pontját. K-i Napfényes lejtőjén néhány sötétebb területtel, talán kisebb völgyekkel. Az olyan érdekes nagy kráterek, mint a Petavius, egyszerűen elvonják a figyelmünket erről a különös és szép hegytömbről. A hegy legdélebbi egyben legalacsonyabb pontjával a 9.4km-es Wrottesley-A.érintkezik.

 

 

 

A Petavius-kráter szomszédságában elhelyezkedő hegy, a Biot β. (VMA 6)

 

 

 

 

A magasság alakulása a Biot β hegyen. Északi irány ezúttal fent. (LROC WAC Color Shaded Relief)

 

 

 

 

 

Biot β hegy geológiai térképe
Geologic Atlas Of THe Moon PETAVIUS QUADRANGLE I-794 (LAC 98)

 

 

 

 

 

Biot β az LROC-WAC gigantikus mozaikján.

 

 

 

 

Az eredeti szimultánuni célpont – melyet ismét Görgei Zoli hívott életre -, a Flamsteed-kráterre esett…nem véletlen!

 

Egy újabb szimultáni célpont. Azonban én a megbeszélt időpontban nem tudtam sajnos észlelni, így kissé megkésve pótlom. A Flamsteed-kráter egy 19.3km-es világító sáncú kráter mely egy jóval nagyobb, bazalttal szinte teljesen elárasztott ősi kráter déli részén fekszik. Ez a Flamsteed-P jelű íves falakkal övezett őskráter 112km átmérőjű, szakadozott falai ÉK, DK, DNy, és Ny-i irányokban maradt fenn az utókor számára. Az ÉK-i falszakasz végén É felé egy hófehér folt látszik, illetve a DK-i fal középső részén is.
A P-jelű kráter két további gödörkráternek is otthont biztosít; a Ny-i a Flamsteed-D (6,6km), míg a K-i a Flamsteed-K (3,4km) A nagy romkráter területén még néhány intenzitás folt is kivehető.

A terület űrtörténelmi jelentőségű része a Holdnak, mert ide szálltak le először az amerikaiak 1966-ban a Surveyor 1 szondával. Megjegyzés: A nyugodtság 4 és 7 közt ingadozott az észlelés idején.

A  márc. 17-i észlelések a kollégáktól:

http://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=73767

http://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=73580

http://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=73681

 

 

 

Flamsteed, és P-jelű romkráter elhelyezkedése az Oceanus Procellarumban (VMA 6)

 

 

 

 

Flamsteed-kráter, a nagy Flamsteed-P jelű bazalttal teljesen elárasztott kráterben, a Surveyor-1 pozíciójával jelölve.

 

 

 

 

A Surveyor-1 landolási pontján, illetve az általa készített panoráma fotó (klikk a képre)

 

 

 

A Flamsteed-P romkráter egyik falszakasza a Surveyor-1 felvételén

 

 

 

 

 

Kőzettani térkép a Flamsteed területéről.
Geology Of The Moon – Letronne Region I-385 (LAC-75)

 

 

 

 

 

Flamsteed-kráter a Lunar Obriter 3 felvételén

 

 

 

 

 

____________

 

 

https://hu.wikipedia.org/wiki/James_Cook

https://hu.wikipedia.org/wiki/John_Flamsteed

Jean-Baptiste Biot

https://www.airspacemag.com/daily-planet/surveyor-1-americas-first-lunar-landing-180959289/

http://lroc.sese.asu.edu/posts/13

 

Sziklás félszigeten

Posted in Amatőrcsillagászat, Észlelési ajánló on március 10, 2019 by Holdfény-árnyék

2019.02.16-án, szombat délután érkezett a következő szimultán felhívás a Gassendi-kráterre. Arra a kráterre, melyet ezidáig mint rajzos észlelő kerültem…igen be kell valljam, ezt a krátert sokáig lehetetlennek tartottam rajzolni. A kiszemelt időpontben szerencsére relatíve magas napállás volt már a kráterből nézve, kevés domborzattal, így bevállaltam, de elsődleges tervem a korábban hirdetett Cavendish-kráterre esett. Az akcióba többek is becsatlakoztak szerencsére, ki rajzosan, ki fotósan. Az igazsághoz hozzá tartozik egyébként, hogy rajzolni kezdtem ezen az estén a Montes Agricola vonulatát is, azonban nem tudtam sajnos befejezni, mert ködösödött, és a szórt fények teljesen lerontották a kontrasztokat, így ezt az észlelést semmisnek vettem végül.

Mivel még tartotta magát a tél vége, ismét a 70/500-ast vetettem be, egy olyan műszert, mely nem igényel hosszas kipakolást. A Hold azon az estén nyaktörően magason állt a Geminiben, lenyűgöző látványt kínálva. 

Lássuk az észleléseket! 

 

 

A 2019.02.16-i Holdfázis a rajzolt célpontokkal. (Cartes du Ciel szimuláció)

 

 

 

A Mare Frigorison túli térségek mentén található, igen egyedi megjelenésű, 96km átmérőjű romkráter. Észlelésem idején a K-i fal rendkívül látványos “szibériai fenyvesek” árnyékait vetette a talajára. Pontosan ezen részletek miatt kezdtem bele a rajzolásába. 50%-ban árnyékolt, talaján két igen jól kivehető árnyékkal. Ezen árnyékok közt, a kráter bazaltos talaján a láthatóság alsó határán látok egy fényesebb foltot is, melyről utólagos ellenőrzéssel derítettem ki, hogy egy kis kráter. Ez pont egy fénypászma végén látszott. A kráter Ny-i romos fala részletes, rajta kettő hasadékkal, É fele belevész a még árnyékos területekbe.
A kráter előterében a hatalmas Herschel-krátert látni, melynek ÉNy-i sánca a célpontommal, az Anaximander-D kráterrel érintkezik, köztük egy kis szakadék, ahol a fény szabadon behatol a romkráterbe. Ny felé egy magányos hegy kezd ébredni. Nagyon látványos körzet ez.

colong: 55.2

 

 

Anaximander, Anaximander-D egymásba érő romkráterek a Virtual Moon Atlas 6 fotótérképén.

 

 

 

 

Csodás kráterek szomszédságában a két kráter maradványa

 

 

 

 

A Herschel, és Desargues-kráterek közt a két romkráter. (System of Lunar Crater atlasz, E1-es szelvény-részlet)

 

 

 

 

Radarkép az Anaximander-D térségéről (LROC WAC Color Shaded Relief)

 

 

 

 

A  Cavendish-kráter!

 

A Mare Humorum területétől Ny-i irányban levő alacsony dombos  vidék egyik szép krátere az 56km átmérőjű Cavendish. Észlelés idején igen feltűnő a Ny-i sánc peremének intenzív fehér fénylése, illetve itt egy szürkébb rész is. Árnyékoltsága össze is ér a D-i sáncára csapódó Cavendish-E jelű, 24km-es másodlagos kráterrel. Tőlük még délebbre egy másik kráter is látszik, a Cavendish-F (18km). A Cavendish K-i sánca is részletes, melyen egy sötétebb terasz fut végig, illetve a legkisebb, még kivehető parazitakráter, a Cavendish-A (10km). Furcsa jelleget ad a főkráternek egy hegyes kinyúlás a K-i sáncon, mely É fele fut ki.

colong: 55.3

 

 

 

A Cavendish-kráter a Mare Humorum partvidékének alacsony dombos körzetén helyezkedik el. (VMA atlasz)

 

 

 

 

 

Ósdi, papíralapú atlasz a Holdról; A Mersenius-Vieta kráterek közt fekvő Cavendish-kráterrel. (System of Lunar Craters F6-os szelvény – részlet)

 

 

 

 

Cavendish-kráter térsége radarképen (LROC WAC Color Shaded Relief)

 

 

 

 

 

Ennél részletesebb felvételt aligha lehet készíteni a Cavendish-kráterről (LROC WAC)

 

 

 

A szimultánunk fő célja, a hatalmas Gassendi!

 

 

Nem egy könnyű rajztéma a Mare Humorumhoz É-i irányból csatlakozott, 111km-es Gassendi. A Posidoniushoz hasonlóan, a Gassendi is a repedezett talajú, félig bazalttal elárasztott nagy kráterekhez tartozik. Észlelésem idején a kráter talaja – vizuálisan legalábbis – sokkalta az albedo alakzatainak észlelhetőségében merül ki; a rianásokat nem látom. A kráterünk falai alacsonyak, D-i irányban nyitottnak látszik. Központi csúcsa három részből áll, míg talaján a csúcsaitól D-i irányban kettő fényes kis kráter látszik, a Gassendi-N, és M (3-3km). Északi falát a 33km-es Gassendi-A törte át, -ennek központú csúcsa, dombként érzékelhető- míg ettől ÉNy-i irányban egy rombusz alakú kráter, a Gassendi-B (26km) látható.
Feltűnő még a főkráter K-i külső sáncán egy hófehér hegytömb, illetve a Gassendi-A kráterből kiinduló sötétebb kis lejtő árnyéka is. A Gassendi környezete változatos, nehezen rajzolható dombok kísérik.

Az észlelés idején a Nap horizont feletti magassága a Gassendi Ny-i falnál 13.45°, a központi csúcsoknál 15.17°, és a K-i falnál 16.80°.
Megjegyzés: Távcső mellett készített grafit vázlat, Krita 3.3.2, és GIMP 2.6.11
programokkal véglegesített rajz.

 

A kollégák fotói rajzai itt tekinthetőek meg többek közt erről az estéről.

Szamosvári Zsolt blogja külön is foglalkozott a kráterrel:
http://astricus.blogspot.com/2019/03/a-gassendi-krater.html

 

 

 

Nincs Földlakó, kinek gondot okozna a Gassendi azonosítása, mely megfelelő megvilágításkor látcsővel is azonosítható hála hatalmas méretének. (VMA 6)

 

 

 

 

A Gassendi rianás rendszere az SLC vázlatos atlaszában.

 

 

 

 

Látványos radarképen a kráter. (LROC WAC Color Shaded Relief)

 

 

 

 

Az Apollo 16 expedíció észak felől fotózta ezt a nagyszerű krátert.

 

 

 

A japán Kaguya bámulatos felvételén

 

 

 

 

 

Egy kicsi, már már jellegtelennek tűnő kráter következett, mely a talaját átszelő rianások miatt érdekes; a Palmieri, szintén szimultáni célként!

 

 

“41km átmérőjű bazalttal elárasztott, D-i végén nyitott sáncú romkráter a Mare Humorum külső partvidékén. Feltűnő sajátossága a Ny-i és K-i falmagasságok közti különbség. A K-i fal, szinte majdnem elmerült a környező kis bazalt folyásokban. A fő attrakcióról sajnos lemaradok, jelesül a Palmieri rianásokról, ami ennek a körte alakú kráternek a sajátossága. Nagy felbontású képeken a Palmieri talaján x alakú törések látszanak. Említésre méltó még talán a főkráter DNy-i falához tapadó 14km-es Palmieri-E jelű, árnyékkal telt kráter.
Megjegyzés: Távcső mellett készített grafikai vázlat, Krita 3.3.2, és GIMP 2.6.11
programokkal véglegesített rajz.”

 

Erdei József rajza erről az estéről, 200/1000mm-es Newtonnal: itt tekinthető meg

 

 

 

A Palmieri-kráterhez elkél a részletesebb térkép. (VMA 6)

 

 

 

Talajt és egymást metsző rianások a Palmieriben (LROC WAC Global mosaic)

 

 

 

 

Magassági viszonyok a kráterben és körzetében

 

 

 

 

Egy olyan krátert választottam ezek után, melyet nem terveztem be előre; Hansteen.

 

 

Az Oceanus Procellarum D-i partvidékére telepedett, kissé szögletes alakú kráter, a 45km átmérőjű Hansteen. A partvidék melyen elhelyezkedik, -a hagyományos, Riccioli féle 1651-es, mára sajnos kihalt holdi szárazföld nevezéktan szerint “Peninsula Fulminu – Mennydörgések félszigete” – észlelésem idején finoman tagolt tájéknak tűnik, sok kis alacsony csúccsal.  A Hansteen egy ilyen környezetben található.
A kráter nem teljesen árnyékos, kb 2/3-a még Napfényben, de hullámos alakú, belső talajára vetett árnyékkal. Itt a talaj a nyugodt légkör ellenére zavarosnak látszik, mintha teraszok sejlenének benne, íves faldarabok, vagy esetleg valami belső kráter maradványa. K-i külső sánca egyenletes, szögletes finom lejtő. Ny-i belső sánca keskeny, D felé egy szakadással, mely bizonyára egy terasz a sáncon. Ny-i irányban az árnyékos sáncon túl, egy kis hegy már kilátszik. Érdekes részlet még, a kráterünktől DK-i irányban fekvő nagy masszívum, a 30km kiterjedésű háromszog alakú Mons Hansteen tömbje.

 

 

 

Félsziget a Holdon! Riccioli 1651-es térképén a Peninfula Fulminu – Mennydörgések félszigete. Ennek északi szélén fekszik a Hansteen-kráter

 

 

 

 

Hansteen és körzete a VMA térképén

 

 

 

 

Peninfula Fulminu (Lunar Earthside Hemisphere Map, NASA – részlet)

 

 

 

 

Hansteen, és Mons Hansteen. 70mm-es objektívvel is felsejlettek a talaját övező íves falszerkezetek. (LROC WAC)

 

 

 

 

Hansteen radarképe (LROC WAC)

 

 

 

 

 

Végére maradt egy mókás alakzat, melyet Chuck Wood Holdkutató egy macska vigyorgó pofájához hasonlította; Lacus Risus Felis.

 

Peremhez közeli térség a lencse alakú, 80km átmérőjű Hansen-B bazalttal elárasztott romkráternél. Itt találni a nem hivatalos nevén Lacus Risus Felis bazalt mezőt is, ami egy vigyorgó macska pofájára hasonlít. Ennek előterében Ny-i irányban három fehér foltot látok, a középső ezek közt a 13km-es Hansen-A jelű.
Kissé északabbra az Alhazen-A jelű, kb 14km-es kráter szintén fehér foltja is kivehető.
Nem a legideálisabb láthatósága van a Mare Crisium – Mare Marginis közti vidéknek, de ami még kifejezetten érdekes ezen a területen, az egy markáns hegy a 81.43E 16.06N koordinátákon a peremen.
Megjegyzés: Távcső mellett készített grafikai vázlat, Krita 3.3.2, és GIMP 2.6.11
programokkal véglegesített rajz.

 

 

 

 

A vigyorgó macska pofának láthatóságát erősen befolyásolja a mindenkori libráció. A Mare Crisium ovális medencéje jó kiinduló pont. (VMA)

 

 

 

 

A “Lacus Risus Felis”. Különös hogy ez a terület még mindig -hivatalosan- névtelen! Az elképzelt macska bal szeme a Hansen-B. Kép jobb széle már a Mare Marginis.

 

 

 

 

A peremi emelkedők a 81.43E 16.06N koordinátákon.

 

 

 

A holdi macska radarképe. Kép közepétől kissé jobbra szépen kiemelkedik az általam is észlelt hegynek tömbje.

 

 

 

 

Azt hiszem  ez a szép a Hold részlet észlelésekben; az ember elővárás nélkül kiül, rajzol, majd utólag nagy felbontású képeken megnézi mi okozta az adott fény-árnyék hatást, hol lehet az a hegy…. Mire az ember “körbe ér”, pont meg is öregedik. 🙂

 

 

 

 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Giovanni_Battista_Riccioli

https://en.wikipedia.org/wiki/Pierre_Gassendi

https://en.wikipedia.org/wiki/Anaximander

https://en.wikipedia.org/wiki/Henry_Cavendish

https://en.wikipedia.org/wiki/Christopher_Hansteen

https://en.wikipedia.org/wiki/Luigi_Palmieri

https://holdfenyarnyek.wordpress.com/2013/04/01/hova-lettek-a-hold-felfoldjei/

Az ismeretterjesztő emléke

Posted in Amatőrcsillagászat, Észlelési ajánló on február 14, 2019 by Holdfény-árnyék

A 2019-es év első Holdazását magam mögött tudhatom. Konkrét cél most nem volt, mivel az est fő célpontja a Mars-Uránusz együttállás rajzolása volt, s mert hideg is volt, erősebb szél is adatott, így csak egy rövid idejű Holdazást terveztem. Választásom végül – azon a rendkívüli nyugodtságú légtömegű estén, feb. 12-én – a korong közepén fekvő Flammarion-ra, a híres ismeretterjesztő, csillagászról elnevezett kráterre (3.4 ° S 3,7 ° W) esett.

 

 

Holdfázis szimuláció 2019.02.12-én , és az egyetlen célpont a Virtual Moon Atlas 6 alapján szimulálva.

 

 

Lássuk az év első rajzos észlelésemet Hold témában!

 

A Flammarion szinte majdnem a Holdkorong közepén található romos,  76km átmérőjű bazaltos talajú krátermaradvány nagyon szép a  szétzúzott sáncaival. Az É-i fala nyitott, kisebb és hosszabb  sziklákkal övezve. A Flammarion-kráter nem teljesen kerek; északról  egy másik kráter rombolhatta le. Talaján, hála a kiváló nyugodtságnak három négy jól látható finom dombot látok. Egyikük talán a leghosszabb közvetlen a Ny-i fal mellett húzódik, míg az átellenes oldalán, ÉK felé egy kisebb látszik, illetve középen. A kráter talajára lankás árnyak vetődnek É és D-i irányokban. Az árnyékvetések azt is elárulják, hogy az K-i fal a legalacsonyabb. A Ny-i fal szintén szakadozó a terminátoron túl, szinte a szemem láttára tűnnek elő kisebb sziklaszirtek.   2019.02.12   17:39:00-18:00UT

 

 

A Flammarion-kráter megtalálása nem okozhat gondot, oly hatalmas szomszédok társaságában, mint a gigantikus Ptolemaeus, vagy Hipparchus. (USAF LUNAR REFERENCE MOSAIC – LEM 1. 1966)

 

 

 

 

A NASA rajzolt részlettérképein a Flammarion  és környezete. (LUNAR MAP LM 77, és RANGER IX LUNAR CHART PTOLEMAEUS RLC 13)

 

 

Nagyszerű felvétel az Apollo 12 expedíciótól. Jobbra a hatalmas, szögletes Ptolemaeus, bal alsó sarokban a Flammarion-kráter. Itt látni igazán hogy ez a Flammarion kettős kráter, a másodlagos krátert átszeli egy rianás.

 

 

 

Másik nagyszerű felvétel, ezúttal már az Apollo 16 expedíció által, dél felől fotózva a Flammarion-kráter. A kráter talaján látható finom kis dombok, sokkalta a másodlagos kráter és esetlegesen a Mare Imbrium pusztító hatásának nyomai a bazalt alatt, semmint holdi dómok.

 

 

 

Végezetül, vettem a bátorságot, és a neves Holdrajzoló, Harold Hill rajza mellé tettem a saját, fentebb bemutatott grafikámat. Harold a rajzos észlelését a Flammarionról jóval nagyobb műszerrel végezte 1988.12.16-án. A rajzok itt tekinthetőek meg.  /Harold Hill; A Portfolio of Lunar Drawings/

Ez bizonyosan egy olyan kráter, amit későbbiekben feltétlen kellene rajzolni, egészen más megvilágításban is.

 

 

http://tudosnaptar.kfki.hu/historia/egyen.php?namenev=flammarion&nev5=Flammarion,+Camille

meteor 2017/7-8:   Görgei Zoltán; A Flammarion-kráter

 

 

 

%d blogger ezt kedveli: