április, 2019 havi archívum

Új ablakon át

Posted in Amatőrcsillagászat with tags , , , on április 16, 2019 by Holdfény-árnyék

A cím kissé félrevezető lehet, hiszen természetesen nem ablakon keresztül történt észlelések bemutatása következik, hanem egy számomra új, mások számára inkább már legendásnak nevezhető okulár holdi teszteléséről van szó, jelesül egy Vixen LV Lanthanum 4mm-es okulárról ami a tulajdonomba került. Ez az okulár nem csak szép, még eredeti japán gyártás, hanem még rendkívül kényelmes is egy 4mm-es ortho okulárhoz képest is. (És akkor még nem említettem mennyire jó képet ad)

Lássuk az észleléseket, melyek még március 21-én készültek.

 

 

A VMA atlasz 2019.03.21-i fázis szimulációja és az este beészlelt területei. Jól látszik a DK-i librácio ahogy a tengerek egészen a bal felső irányban fordultak.

 

 

 

 

Bazalttal elárasztott, több egymásba nyíló kráter látszik észlelésem idején a Hold K-i szélén a terminátor mentén. A legnagyobb ezek közt egy fehér egyenetlen fallal övezett síkság, egy jelöletlen medence ez a 81.17E 39.96S koordinátákon. Ebből nyílik É felől a nehezebben kibogozható 63km-es Harlan-kráter. A nagy romkráter előterében Ny-i irányban két sekély, egyforma kráter látszik. Az amely érintkező a fő névtelen romkráterrel, az 56km-es Marinus-kráter. Ezzel D-i irányban csatlakozik a Marinus-G, 23km-es gödör krátere. Ami még érdekes, az ez a sokat emlegetett romkráter, vagy fallal övezett síkság talaja, melynek közepén kis fekete ív vehető ki.

 

 

 

A Harlan-Marinus kráterek elhelyezkedése a VMA atlasz térképén, ideálisabb librációs helyzetnél.

 

 

 

 

A Harlan-kráter és környezete. Az egymásba nyíló kráterekkel együtt. (VMA 6, LROC)

 

 

 

 

Magassági viszonyok a Harlan térségében (LROC WAC Color Shaded Relief)

 

 

 

 

 

Egy régóta tervezett észlelési célpont következett; vagy nem tudtam észlelni, vagy amikor észlelni akartam, felhős idő volt, vagy ez  a kráter pont nem látszott. Most végre meg van! A Banachiewicz!

 

Feltűnő de mégis a tájba simuló igazán szép romkráter a 93 km-es Banachiewitz a peremi területeken. Régen kinézett célpontom. Alakja a rálátás miatt torzult, szakadozó, de finoman ívelt Ny-i sánca szinte a környező talajjal azonos magasságú…hiányzik innen egy tipikus, hasonló méretű kráter külső, magasabb lejtős falának jellemzője. A kráteren belűl két fényesebb objektum, Rükl atlasza mutat rá, hogy ez két kisebb kráter. A 24km-es B-jelű, és a 12km átmérőjű Knox-Shaw. A főkrátertől D-i irányban teljesen árnyékkal teli 55km-es Schubert. A K-i belső sáncon egészen jól kivehető egy sötétebb szerkezet a Schubert irányában félúton.

 

 

 

A Banachiewitz-Schubert kettőse a Mars Undarum mögötti térségeken. Látható mennyire tájba símuló ősi kráter ez a Banachiewitz. (VMA 6 atlasz LROC mozaik részlet)

 

 

 

 

Ősi, tájba süppedt Banachiewitz-kráter domborzati viszonyai. Ezt a krátert biztosan kell még észlelni! ( LROC WAC Color Shaded Relief)

 

 

 

 

Banachiewitz-kráter. Ezúttal É-i irány fent, Föld felé forduló oldal balra.

 

 

 

 

 

Legizgalmasabb amikor az ember nem feltétlen tervez előre, ami jól látszik, és valami miatt megtetszik, rajzolja. A Kästner-kráter következett!

 

 

A Hold keleti peremén, a 78.48E 6.72S koordinátákon éppen a terminátoron fekvő, 106km átmérőjű bazalttal elárasztott kráter a következő, be nem tervezett célpontom. Falai alacsonyak, viszonylag jó állapotúak. Keleti sáncán a 20km átmérőjű Kästner-B jelű kráter torzította el azt. Ez a fal É felé befutva az árnyékos területekbe, egy nehezebben rajzolható, kisebb hegyekkel teli részhez ér, mely már a Kästner-G jelű romkráterhez tartozik. A kráterünk ÉÉNy-i sánca, ahogy vissza kanyarodik a Föld irányába, kiszélesedik, és a Kästner belső talajára -mely bazaltos talaj kis lencsésemmel részleteket nem nagyon mutat- látványos hullámos árnyat vet. A Kästner D-DNy-i sáncán két kisebb kráter látszik, a Kästner-C (19km) és Kästner-E (10km). Ny-i előterében egy kanyargó hátság vet árnyékot, míg benn az árnyékos részen a terminátoron túl néhány fehér szikla fénylik. Említésre méltó még, a Kästner-kráter DK-i sáncán egy hófehér folt, mely a VMA atlasz szerint egy pici friss kráter nyoma.

 

 

 

A Kastner-kráter keresőtérképen (VMA 6)

 

 

 

A Kästner-kráter a VMA atlsz LROC gömbjén. Jól kivehető a K-i sánc kanyarulatán a kis hófehér kráter foltja, a B-jelű kréter felett.

 

 

 

 

Kästner-kráter radarfelvételen (LROC WAC Color Shaded Relief)

 

 

Az észlelésem idején három kis domb árnya vetült a kráter talajára. A radar képen három kis zöld csúcsként azonosíthatóak is.

 

 

 

Kästner-kráter a Lunar Orbiter IV felvételén

 

 

 

 

Illetve az Apollo 12 felvételén

 

 

 

Következett egy szomszédos kráter, a La Pérouse.

 

Ovális éles peremű, jó állapotú 80km átmérőjű kráter a Hold keleti peremvidékén. A Nap által megvilágított K-i falán egyetlen igen jól látható szürkés terasz fut végig. Talaja egyenletes, kissé laposan hosszúkás központi csúccsal. A La Pérouse-kráter É-i kanyarulatában egy árnyékot vető domb vehető ki. É felé a kráteren túl egy domb,
aminek oldala nagyon fényes! Ez egy 4km-es friss kis kráternek foltja, mely krátert nem látom, de a helye nagyon feltűnő. A kráter Ny-i sánca elfelezi árnyékával a krátert, innenső külső lejtője jellegtelen, talán csak egy kis gödör kráter, ami említésre méltó még. A La Pérouse-kráteren túl a La Pérouse-E jelzésű kráternek sánca, illetve sötét árkok is látszanak.

A Nap horizont feletti magassága észlelésem idején a La Pérouse talajáról nézve 6°

 

Sánta Gábor még 2008-ban észlelte rajzosan ezt a krátert egy 130mm-es Newtonnal.

 

 

Langrenus-Barkla-Kapteyn útvonalon rá is lelünk célpontunkra! (VMA 6)

 

 

 

 

Nagyon szép, teraszos kráter a La Pérouse és kis hófehér társa a Lunar Orbiter IV felvételén.

 

 

 

 

Szenzációs felvételek a hófehér foltként észlelhető La Pérouse-A jelú kis kráterről. (Apollo 15 és 16 felvételek)

 

 

 

 

Csuszamlások nyomai a La Pérouse-A kráterben. A felvételt az LROC szonda
készítette 2011.02.15-én. A felvétel felbontása 0.56m!

 

 

 

 

 

La Pérouse radarképe, mely érdekes magas D-i sáncról tudósít. (LROC WAC Color Shaded Relief)

 

 

 

 

Igazán csodálatos egy kráter ez a La Pérouse (Apollo 12 felvétel)

 

 

 

 

Az este utolsó célpontja számomra egy mellé észlelést jelentett. Bár a területet azonosítását nem nagyon lőttem mellé, kellett némi térképes azonosítás mire rájöttem mit is látok, illetve mit nem láthattam. Ez hát a Hale-Q kaland!

 

A Holdészlelés talán legjobb pillanatai közé tartozik, amikor a megfigyelő hirtelenjében nem is tudja mit is lát, s utólag kell kissé nyomoznia. Ez történt velem is, amikor megpillantottam ezt a lencse alakú, még félig megvilágított kráterszerű képződményt, árnyékokkal elszeparáltan. Meg voltam győződve, hogy a Hale-krátert látom, hiszen pont megfelelő irányban helyezkedett el a Boussingault-kráterhez képest.
Lerajzoltam, majd utólag szembesültem a ténnyel, hogy ez bizony egy jelöletlen romkráter, melynek keskeny fala egy jó állapotú kráter létére utalt. Ezt a lencse jellegű mélyedést É-i irányból mély völgyek érintik, árkok határolják.
Mérete nagyjából azonos a 84km-es Neumayer-kráterrel. Egy kisebb kráter, a Hale-Q (24.12km) ennek az anonim kráternek a falán látszik, illetve a D-i szélén egy világosabb folt, bizonyára egy friss kis kráter. A körzet másik említésre méltó objektuma még az észlelt területtől Ny-ra, egy nagy hegyes fény és árnyék alkotta lejtő, mely a Demonax és Hédervári kráterek közt fekszik.

A jelöletlen kráter a 89.30E  76.45S koordinátákon található.

Rükl Holdatlasz V. librációs melléklet.
(Hale-Hédervári-Demonax közti terület)

 

 

 

 

 

Mutus-Boussingault kráterek, és már ott is vagyunk  a Hale-kráter térségnél. (VMA 6)

 

 

 

 

A tévesen azonosított, de megjelenésében teljesen kráter jellegű alakzat a VMA 6 atlasz LROC WAC térkép gömbjén.

 

 

 

 

A Hale-kráter és környékének radar térképe, illetve a rajzos észlelésem összehasonlítása. Látható, hogy a mély Hale-kráter már árnyékban volt.

 

 

 

A terület a rosszul azonosított képződménnyel.

(MAP SHOWING RELIEF AND SURFACE MARKINGS OF THE LUNAR POLAR REGIONS
-SOUTH POLAR REGION L5M -90/0 AN
1:5,000,000
1981 I-1326-B)

 

 

 

http://lunarnetworks.blogspot.com/2012/09/top-of-landslide-at-la-perouse-a.html

https://www.lpi.usra.edu/resources/lunar_orbiter/bin/lst_nam.shtml?A

http://target.lroc.asu.edu/q3/

 

 

 

 

Reklámok

Tenger és tengerész

Posted in Amatőrcsillagászat with tags , , , , on április 3, 2019 by Holdfény-árnyék

2019.03.23/24-e este egy Holdazást terveztem, ráadásul idén először bevetve a 127/1500m-es Maksutov-Cassegraint! Egyszersmind szándékoztam bepótolni a 2019.03.17-e estére meghirdetett szimultán tárgyát, a Flamsteed-kráter-t; itt landoltak amerikaiak először szondával, mely aztán fényképezte is a környezetét! Bár észlelése idején már semmi árnyék nem volt a térségnél, érdekes volt belegondolni, hogy ott van valahol az 1966-ban landolt Surveyor 1.
Sajnos a légköri nyugodtság nem engedett nagyobb nagyítást, mint 150x, bár rövid időre kipróbáltam a csövet 288xos nagyításon is, a látvány elképesztő volt…. Ez után a tömény bevezető után lássuk az észleléseket!

 

 

2019.03.23-i Holdfázis erős DK-i libráción, és a három célpontom. (Cartes du Ciel)

 

 

 

 

 

A Cook egy 46km átmérőjű bazalttal elárasztott, a rálátásnak köszönhetően kissé elliptikus kráter, mélysége 1.1km. Észlelésem idején a terminátor még viszonylag messzebb járt, így talaján az árnyékok nem túl jelentősek. A kráterben egyetlen jelentősebb részlet látszik, az 5.8km-es Cook-A kráter. A Cook Ny-i külső sáncán egy sötétebb sáv-terasz látszik, É fele egyenletes szerkezetnek látszik, itt egy Y-alakú nyeregbe csatlakozik, aminek van egy negyedik kis lapos ága is, ÉK felé kis lenyúlása van. A K-i sánc szögletesebben érződik, és ott, ahol É felé fordul, a nyugodtabb légköri pillanatokban, két-három pici, kb 3-4km átmérőjű kráter látszik egy sorban a sáncon. A Cook-krátertől K felé a bazaltos síkságon kis sötét völgy látszik, ettől még keletebbre, a 8.9km-es Cook-B gödörkráter, mely egy lapos gerinccel érintkezik.

A Nap horizont feletti magassága -észlelésem idején- a Cook-kráter közepéből nézve 8.15°

 

 

 

A Cook-kráter, három hatalmas képződmény “fókuszában”; Mare Nectaris, Petavius, és Langrenus. (VMA atlasz)

 

 

 

 

Magassági viszonyok a Cook térségében (LROC WAC Color Shaded Relief)

 

 

 

 

Cook-kráter az LROC-WAC gigantikus mozaikjának részletén. (felbontás kb 250 méter)

 

 

 

 

James Cookról méltán neveztek el holdi krátert. Bár emléke csak kőzetek tengerén ring ha a légkör úgy akarja, az objektum nagyszerű célpontnak számít.

 

 

 

 

 

Következő célpontom egy érdekes hegy.

 

Furcsa szikla a Biot és Wrottesley kráterek közt a 22.16 S 53.61 E koordinátákon; ez a Biot β. Látványos fűrészfog jellegű árnyéka miatt választottam célpontul. Az általa vetett árnyékok alapján a hegy D felől emelkedik, majd kisebb lejtő után meredekké válva éri el helyi legmagasabb pontját. K-i Napfényes lejtőjén néhány sötétebb területtel, talán kisebb völgyekkel. Az olyan érdekes nagy kráterek, mint a Petavius, egyszerűen elvonják a figyelmünket erről a különös és szép hegytömbről. A hegy legdélebbi egyben legalacsonyabb pontjával a 9.4km-es Wrottesley-A.érintkezik.

 

 

 

A Petavius-kráter szomszédságában elhelyezkedő hegy, a Biot β. (VMA 6)

 

 

 

 

A magasság alakulása a Biot β hegyen. Északi irány ezúttal fent. (LROC WAC Color Shaded Relief)

 

 

 

 

 

Biot β hegy geológiai térképe
Geologic Atlas Of THe Moon PETAVIUS QUADRANGLE I-794 (LAC 98)

 

 

 

 

 

Biot β az LROC-WAC gigantikus mozaikján.

 

 

 

 

Az eredeti szimultánuni célpont – melyet ismét Görgei Zoli hívott életre -, a Flamsteed-kráterre esett…nem véletlen!

 

Egy újabb szimultáni célpont. Azonban én a megbeszélt időpontban nem tudtam sajnos észlelni, így kissé megkésve pótlom. A Flamsteed-kráter egy 19.3km-es világító sáncú kráter mely egy jóval nagyobb, bazalttal szinte teljesen elárasztott ősi kráter déli részén fekszik. Ez a Flamsteed-P jelű íves falakkal övezett őskráter 112km átmérőjű, szakadozott falai ÉK, DK, DNy, és Ny-i irányokban maradt fenn az utókor számára. Az ÉK-i falszakasz végén É felé egy hófehér folt látszik, illetve a DK-i fal középső részén is.
A P-jelű kráter két további gödörkráternek is otthont biztosít; a Ny-i a Flamsteed-D (6,6km), míg a K-i a Flamsteed-K (3,4km) A nagy romkráter területén még néhány intenzitás folt is kivehető.

A terület űrtörténelmi jelentőségű része a Holdnak, mert ide szálltak le először az amerikaiak 1966-ban a Surveyor 1 szondával. Megjegyzés: A nyugodtság 4 és 7 közt ingadozott az észlelés idején.

A  márc. 17-i észlelések a kollégáktól:

http://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=73767

http://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=73580

http://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=73681

 

 

 

Flamsteed, és P-jelű romkráter elhelyezkedése az Oceanus Procellarumban (VMA 6)

 

 

 

 

Flamsteed-kráter, a nagy Flamsteed-P jelű bazalttal teljesen elárasztott kráterben, a Surveyor-1 pozíciójával jelölve.

 

 

 

 

A Surveyor-1 landolási pontján, illetve az általa készített panoráma fotó (klikk a képre)

 

 

 

A Flamsteed-P romkráter egyik falszakasza a Surveyor-1 felvételén

 

 

 

 

 

Kőzettani térkép a Flamsteed területéről.
Geology Of The Moon – Letronne Region I-385 (LAC-75)

 

 

 

 

 

Flamsteed-kráter a Lunar Obriter 3 felvételén

 

 

 

 

 

____________

 

 

https://hu.wikipedia.org/wiki/James_Cook

https://hu.wikipedia.org/wiki/John_Flamsteed

Jean-Baptiste Biot

https://www.airspacemag.com/daily-planet/surveyor-1-americas-first-lunar-landing-180959289/

http://lroc.sese.asu.edu/posts/13

 

%d blogger ezt kedveli: