augusztus, 2011 havi archívum

Galilei-élmény a gangról…

Posted in Amatőrcsillagászat with tags , , , , on augusztus 30, 2011 by Holdfény-árnyék
 
Néhány sor erejéig most visszatérnék az “eredeti” kerékvágásba…s arról írnék,amiért e blog valójában életre hívódott…A Hale-Bopp üstököst megelőző hetekben szinte csak a holdat figyeltük…a történetemhez hozzátartozik,hogy az eget szó szerint abszolút nem ismertem…ebben az időben semmiféle térképem nem volt,így aztán kizárólag a Hold jelentett “fix pontot” az égen.
Egy este,Dávid kihívott kutyát sétáltatni a közeli térre…kissé unatkoztam kinn,így körbe nézvén az égen “csak úgy”,hirtelen elém került az Orion…ez a gigászi,nagyon szép csillagkép…olyan felfedezés volt,amit szerintem sok amatőrcsillagász átél legalább egyszer az életben.
Ott volt velem szemben,a trafóház mellett / felett.
 
 
 
                        Az Orion,Bayer 1661-es Uranometriájában.
 
 
Ekkoriban az Ég és Föld című könyv volt az egyetlen ilyen témájú kötetem,így ennek igen gyengécske,de jól használható térképeit használtuk a későbbiekben arra,hogy valamellyest megismerjük a csillagképeket. Bizony az Orion volt a kulcs mindenhez!Estéről estére szinte “előre vártuk” a csillagképeket…rendkívüli örömmel sorra azonosítottuk a híres csillagképeket.
Ma is kedves emlék a Leo,Hercules,Gemini stb csillagképek beazonosítása.
Nyár közepén,a közeli Csarnok-téren,óriási örömkiáltással nyugtáztam a fejünk felett “repülő”hattyú csillagkép jól felismerhető alakját….mellette a szép Vegával.
 
 
Néhány héttel a Hale-Bopp látogatása után,”mérföldkőnyi” ugrást jelentett egy alu fotóállvány megvétele…mely újjabb,de örömtelibb távcsőfejlesztést,építgetést jelentett…nem,nem lett új távcsövem,hanem a régi,eszkábált állványféleséget váltottuk le végérvényesen,egy stabil háromlábú állványra. (Stabil volt…nem csoda,parányi távcsövemhez szinte bármilyen állvány stabil pontot jeletett volna.)
Ennek a stabil állványnak,lábazatnak köszönhetően mindent pontosabban,kényelmesebben láthattunk,vagy épp telepíthettük át a műszert.Barátom Dávid szinte minden délután megkérdezte; ma este feljössz? Eszköztárunk fontos kelléke volt két,ma is meglévő kempingszék.
Persze volt,hogy néhány lakónak nem tetszett a dolog…furcsálták,hogy mi a fenét bámulhatunk ilyen késő este??? Volt egy idősebb lakó,aki szó szerint rosszalkodásnak minősítette tevékenységünket,melyet,megmondom őszintén azóta se tudok hová tenni.
Egy szokásos nyári este,amikor a jószerencse épp a gangon talált minket,észrevettem egy irtó fényes csillagszerű égitestet,viszonylag alacsonyan…Dávid pont teáért ment be,amikor “kurjantottam” Neki…
Azonnal kirohant egy “na nem viccelj” kiálltással…
Kicsi távcsövemben egy “óriási” sárgás korongot láttunk,mindenféle felszíni részlet nélkül, oldalán két-két parányi csillagocskával…a Jupiter volt az,s titkon éreztem,ez most Nagy felfedezés!
 
                              Egy eredeti rajzom a felfedezésünkről.
 
 
 
Estéről estére, -akárcsak Galilei- mi is papírra vetettük a szép,s változatos látványt.
Augusztusban még váratlanabb élményben volt részünk mely csak fokozódott azzal hogy távcsövembe bedugtunk egy ócska szovjet okulárt nagyobb nagyítást remélve. (meg is kaptuk a  60X-os nagyítást,de erről később)
1997 augusztus 22-én,helyi idő szerint 0:22-kor a 30mm-es refraktoromban -mindössze 25x-ös nagyítással- egy erősen narancsos/sárgás,szokatlanul ellipszis alakú,vagy inkább szilvamag alakú “valamit” vettem észre…néhány percnyi vizslatás után erősödött bennem az érzés,hogy ez a Szaturnusz bolygó!!!!
Ekkor már tényleg éreztem,hogy “nagyon messzire merészkedtünk”. Csodálatos élmény volt,hogy ezt a hihetetlen szép bolygót,egy ilyen kicsi,semmitmondó távcsővel is fel lehet ismerni. Hiába volt kissé ködös az idő,akkor is néztük,csak néztük felfedezésünk tárgyát.
Nyáron,augusztusban,teljesen váratlanul hozzám került egy kiadvány,amit meteornak neveznek,s mely az MCSE legendás kiadványa. Itt végérvényesen megfertőződtem ezzel a témával…már csak azért is,mert  friss képeket láttam a Hale-Bopp-ról,végre tulajdonomban tudhattam kicsiny igazi csillagtérképek részleteit,itt ismertem meg legendás észlelők neveit…
 
 
Az év szeptemberében,késő hajnalban már várható volt az óriási Orion,így már tudatosan
ráálltam az Orion-ködre. Látszott ez a diffúz köd,persze nem úgy ahogyan azt a színes Hubble képeken látni,de megmondom őszintén nekem sokkal jobban tetszett ez a fakó ködpamacs,mert a saját “élő” élményemként könyvelhettem el. Ebben a hónapban láttam életem első Holdfogyatkozását is,mely nagyon meghatározó élmény volt…aztán jöttek a téli hónapok,ekkor sem voltunk restek…s a fogvacogtató hidegben is képesek voltunk nézni az eget,távcsővel,vagy anélkül…
 
 
 
 
                                         A felfedezések gangja.
 
 
 
Időutazásra is kiválóan használható,a freeware Stellarium program…ez a kép azt az estét mutatja,amikor felfedeztük a Jupitert…igaz nem budapesti horizonttal,de az ég fényszennyezettsége ilyen volt.
 
 
Újabban számítógépes programokkal újraalkotjuk rajzainkat,ehhez a GIMP,és Photoshop programokat használjuk annak érdekében hogy régi,és friss észlelői élményeinket minél élethűbben adjuk vissza.
 
Számítógépes rajzaink blogja:  http//mszcsr.blogspot.com
 
Íme egy rajz a Jupiterről ahogyan az kis 30mm-es távcsövemben látszódott 1997-ben:
 
 
 
 
Majdnem minden este rajzoltunk…íme egy sorozatrajz a Galilei holdak keringéséről:
 
 Az sem zavart minket,hogy alig látunk csillagokat,vagy hogy ködös az ég…lelkesedtünk a váratlan jelenségek látványától..nem is kellett több.
 
Reklámok

Alakok a Holdon… :)

Posted in Amatőrcsillagászat with tags on augusztus 23, 2011 by Holdfény-árnyék
 
Ismerjük azt a játékot,amit leginkább kiskorunkban játszunk szüleinkkel…állatokat,formákat képzelünk a felhőkbe…íme néhány kép érdekes formákról,egyenesen a Holdunk felszínéről:
 
 
           Egy ember sziluettje,a holdi Palus Somnii vidékéről.    🙂
 
 
 
 
Egy gigantikus kosárlabdázót formáz,a Mare Frigoris,Mare Imbrium,Mare Nubium,és az Oceanus Procellarum síksága.(Még füle is van,amit a Sinus Iridum formáz.)
😀
 
 
 
 
 
 
Egy korcsolyázó emberke lakozik a Lansberg-krátertől kicsit délre.
 
 
 
 
                          Óriási gázálarc,a Montes Caucasusban…
                                                                                                      
 
 

Egy szovjet térkép a Luna Holdszondák szolgálatában

Posted in Irodalom with tags , , on augusztus 19, 2011 by Holdfény-árnyék
 
Az alább bemutatott fotótérkép érdekessége,hogy ezt használták a Luna Holdszondák leszállóhelyeinek kiválasztásaira. Ez a történelmi térkép letölthető innen teljes méretben (9 MB)
PDF formátumban: photomap-CCCP-1967
forrás:http:planetologia.elte.hu
 
 
Photomap of the visible side of the Moon 1967
Фотокарта видимого полушария.СССР, Ю. Н. Липский, М., «Наука», 1967.Fotokarta Vidimogo Polusariya Luny
Nauka, Moskva, 1967.
1:5 000 000
Yu. N. Lipskiy
Sternberg State Astronomical Institute
 
Részletkép ebből a kiadványból:
 
 
           A Mare Nectaris vidéke az Adobe Reader 9-ben megnyitva
 

Utazás a Holdba…Georges Méliés szemével.

Posted in Irodalom with tags on augusztus 14, 2011 by Holdfény-árnyék
 
Az Utazás a Holdba (Le Voyage dans la lune) egy 1902-ben bemutatott fekete-fehér tudományos-fantasztikus némafilm. A film története két népszerű regényen alapszik: Jules Verne Utazás a Holdba és H. G. Wells Emberek a holdban című művén. A filmet Georges Méliès írta és rendezte testvére, Gaston, segítségével.Elkészítése 10 000 frankba került, ami akkoriban hatalmas összegnek számított. Méliès párizsi Folies Bergère varieté táncosait kérte fel a Holdon élő földönkívüli lények megformálására.
A film 14 perc hosszúságú, ha másodpercenkénti 16 képkockás sebességgel játsszák, ami a standard sebesség volt a film készítésekor. A film bemutatásakor nagyon nagy sikernek örvendett és Méliès több száz filmje közül a legismertebb. Az Utazás a Holdba a filmtörténet egyik legkorábbi ismert sci-fi filmje.A film készítése során az elsők között alkalmaztak animációs technikákat és speciális effektusokat, így Méliés műve egyben az első animációs filmek egyikének is tekinthető.
 
 
 
Szereplők:Victor André
Bleuette Bernon – Nő a holdon
Brunnet – Űrhajós
Jeanne d’Alcy
Henri Delannoy – A rakéta kapitánya
Depierre
Farjaut – Űrhajós
Kelm – Űrhajós
Georges Méliès – Barbenfouillis Professzor
/nincs stáblista/
 
 
Bemutatója Franciaországban: 1902 szeptember 1
                        Amerikában: 1902 október 4
Wikipédia
 
 

Régi Holdtérképek pontossága

Posted in Amatőrcsillagászat, Irodalom with tags , , , , , , , , , , , , , , on augusztus 8, 2011 by Holdfény-árnyék

   Az Apollo-15 Holdexpedíció helyszíne,és ugyanaz a terület,Lohrmann térképén.
 
 
 
 
 
 
 
 
A Cassini-kráter a Consolidated Lunar Atlasban,Johann Krieger rajzán,illetve Harold Hill grafikáján.
 
 
 
 
 
 
A Sinus Iridum-Montes Jura területe Schmidt térképe,és a Consolidated Lunar Atlas  fotója szerint.
 
 
 
 
 
A Hold “Palus Putredinis” nevű területe,Lohrmann,és a NASA térképén.
 
 
 
 
 
A Pythagoras területe Julius Scmidt,és Antonin Rükl Mondatlasában.
 
 
 
 
 
A Consolidated Lunar Atlas,illetve Beer és Madler Atlaszának összevetése.(Atlas-Hercules kettőse)
 
 
 
 
 
A Lacus Mortis összehasonlítása.(Consolidated Lunar Atlas,Beer-Madler;Der Mond)
 
 
 
 
Az Aristoteles-Eudoxus kráterek Beer-Madler térképén,és a Consolidated Lunar Atlas-ban.
 
 
 
 
 
   A Tycho-kráter,Beer és Madler atlaszában,valamint az LROC WAC mozaikján.
 
 
 
 
 
 
Schmidt 1878-ban készített holdatlasza,és a Consolidated Lunar Atlas,Posidonius-krátert bemutató oldala.
 
 
 
 
 
A Lohrmann,Hevelius,Cavalerius kráterek,Schmidt térképén,és a Consolidated Lunar Atlas részletes fotóján.
 
 
 
 
 
 
Az Eddington,Russell,Struve kráterek vidéke,Julius Schmidt atlaszában,és a Consolidated Lunar Atlas képein.
 
 
 
 
 
                      Az Aristarchus-kráter és szűkebb környezete.
 
 
 
 
 
                  
A Mare Crisium nyugati peremvidékén fekvő,két érdekes hegyfok,a
Prom.Olivium,és Prom. Lavinium területe,Lohrmann,és a NASA fotótérképe,
a Consolidated Lunar Atlas oldalain.
Ez a két hegyfok amúgy is érdekes…egy állítólagos ú.n. “híd” fekszik itt…de erről
majd később írok.
 
         🙂
 
 
 
 
Trouvelot rajza,a Mare Humorum vidékéről…és ugyanaz a régió,a Consolidated Lunar Atlasban.
A rajz 1875-ben készült.
 
 
 
 
 
 
A Bullialdus-kráter,Philipp Fauth,Grosse Mondatlas 1964 című művének  érdekes ábrázolásán,illetve az LROC WAC gigantikus mozaikjának egy részletén.
/Hermann Fauth és Philipp Fauth (posztumusz), Mondatlas, 1964./
 
LROC mozaik weboldala: LROC Image Browser – wac nearside
 
 
 
 
 
Hugh Percy Wilkins, 1951-ben készített, 300″ Map of the Moon című atlasza,és ugyanazon terület a Consolidated Lunar Atlas-ban.
(Thebit-kráter,Rupes Recta,Birt-kráter vidéke)
 
 
 
 
 Szintén Hugh Percy Wilkins, 300″ Map of the Moon című atlasza,és az óriási mozaik,az LROC montázsának összevetése.(Aristarchus-Herodotus kettőse)
 
 
 
 
 
A csodálatos Coprenicus-kráter,Fauth,Rükl,és Schmidt atlszaiban,valamint a Consolidated Lunar Atlasz egyik fotóján.
 
 
 
 
 
 
madlers-petavius-andLRO
 
                          A Petavius-Wrottesley kráterek szűkebb környezete,
                            az LRO szonda, és Madler térképe szerint.
 
 
 
 
 
MareHumboldtianum_Madler_EfrianMOralesRivera-Foto___
 
                          A Mare Humboldtianum, Madler rajzán, 
                          és Efrain Morales Rivera fotóján
 

STS-135…kilövés…landolás…

Posted in Egyebek űrtémában with tags on augusztus 6, 2011 by Holdfény-árnyék

Carl Sagan

Posted in Irodalom with tags , , , , , on augusztus 6, 2011 by Holdfény-árnyék
 
Carl Edward Sagan (1934. november 9. – 1996. december 20.) amerikai csillagász, planetológus, asztrobiológus és rendkívül szuggesztív ismeretterjesztő volt. A Cornell egyetem csillagászati és űrtudományi tanszékének professzora, a bolygókutató laboratórium vezetője volt. Kutatásai kezdetben a Vénusz és a Mars légkörére irányultak. Ő tervezte a Viking űrszondák exobiológiai programját. Fontos szerepe volt a NASA űrszondái (Mariner, Voyager, Viking) tudományos programjainak tervezésében, irányításában. A SETI-programok egyik megindítója és vezetője volt. Kiváló népszerűsítő is volt, könyvei, de különösen a Kozmosz című tévésorozata az egész világon nagy sikert aratott. Élete során több mint 600 tudományos cikket publikált, emellett 20 csillagászati témájú könyv szerzőjeként, társszerzőjeként is ismert.
Carl Sagan a New York-i Brooklynban született. Szülei „átlagamerikaiak” voltak; apja, Sam Sagan ruhaipari munkás volt, anyja, Rachel Molly Gruber pedig háztartásbeli. A Carl nevet anyai nagyanyja, Clara emlékére kapta, akit sohasem ismerhetett meg. A középiskoláit még New Yorkban végezte el, egyetemre azonban már Chicagóba járt. A University of Chicago diákjaként 1955-ben szerezte meg a bachelor, 1956-ban a master fokozatot fizikából. 1960-ban aztán ugyanitt doktorált csillagászat és asztrofizika tárgyakból. Diákévei alatt a genetikába is belekóstolt, egy labor munkatársaként.1962-68 között a Smithsonian Csillagvizsgálóban dolgozott fiatal csillagászként. Ezekben az években a Harvard Egyetemen is tanított, innen indult rendkívüli ismeretterjesztői karrierje is. 1968-ban visszatért szülőföldjére, New York államba és a Cornell egyetemen kezdett tanítani. 1971-ben az egyetem professzorává, egyben az ott működő Bolygókutatási Laboratórium vezetőjévé avatták. 1972-81 között a szintén a Cornell által működtetett Rádiófizikai és Űrkutatási Központ társigazgatói funkcióját is betöltötte.A NASA űrprogramjainak kezdeteitől tanácsadóként tevékenykedett, ennek keretében az Apollo-program űrhajósainak felkészítésében is részt vett. Legfőképpen azonban a naprendszer felfedezését célzó űrszondás repülések előkészítésében töltött be fontos szerepet. Egyebek mellett az ő ötlete volt, hogy a naprendszert elhagyó űrszondák az azokat esetleg megtaláló földönkívüliek által megfejthető, a Föld üdvözletét tolmácsoló üzeneteket vigyenek magukkal. Az ötlet alapján Carl Sagan állította össze azt az üzenetet, amit a Pioneer-10 és a Pioneer–11 vitt magával egy-egy gravírozott aranyozott fémlap formájában. Később ugyancsak ő volt az, aki ezen üzenetek továbbfejlesztésével megalkotta a Voyager-1 és Voyager–2 által hordozott hanglemezt formázó aranylemezt, amely sokkal nagyobb információmennyiséget hordozott a Föld üzeneteként a földönkívüliek számára.Sagan központi alakja volt a Vénuszon uralkodó magas hőmérséklet felfedezésének. Az 1960-as években senki sem tudta, milyenek lehetnek a körülmények a Vénuszon. Sagan egy listában összegezte a saját elgondolásait, miszerint a bolygó száraz és rendkívül forró. A bolygó felől fogott rádióhullámok vizsgálatából jutott a forró felszíni hőmérséklet teóriájáig (és állította, hogy ott 500 °C fok hőmérséklet uralkodik). Mint vendégtudós, alkalma volt a NASA Jet Propulsion Laboratory munkájában és a Naprendszer bolygóihoz indított Mariner szondák tervezésében is részt venni. 1962-ben a Mariner–2 aztán méréseivel igazolta is Sagan feltevését.

A Vénusszal kapcsolatban további ösztönös megérzései is voltak a bolygó légkörének forróságára és roppant nyomására vonatkozólag. A Vénuszon természetes módon lejátszódott globális felmelegedés katasztrofális hatásait párhuzamba állította a Földön, az ember által előidézett hasonló folyamattal, felhívva az emberiség figyelmét az éppencsak elkezdődött folyamat veszélyeire, az üvegházhatású gázok elszabadulásának katasztrofális következményeire.

Sagan volt az, aki először tette közzé azt a feltételezést, hogy a Jupiter Europa holdjának kérge alatt óceán, a Szaturnusz Titán holdjának felszínén pedig óceán, vagy tengerek, tavak lehetnek. Ennek alapján az Európa feltételezett vízóceánját alkalmasnak tartotta a naprendszeren belüli élet egyik lehetséges helyszíneként. Az Europa felszín alatti óceánjának létezését a Galileo szonda 1995-2003 között, a Jupiter rendszerében végzett vizsgálatának indirekt bizonyítékai alá is támasztották. A Titán esetében a jelenleg is ott tevékenykedő Cassini 2008 júliusában szerzett egyértelmű bizonyítékot folyékony szénhidrogének alkotta tavak létezésére.

A Jupiter atmoszférájának felsőbb rétegeit szintén az élet lehetséges színterének gondolta, hisz a bolygó légköre rengeteg szerves molekulát tartalmazhat, amelyből élő szervezetek fejlődhetnek ki a körülmények hatására.

Sagan legismertebb kutatásai azonban a lehetséges földönkívüli élet kutatásával kapcsolatosak. Ezek keretében végezte el híres kísérleteit, amelyben bizonyította, hogy aminosavak (szerves molekulák) tudnak keletkezni egyszerű kémiai elemekből sugárzás hatására.

Sagan tudományos munkásságának legfőbb súlypontját a földönkívüli élet keresése jelentette. Ő ösztönözte tudóstársait leginkább, hogy rádióantennákkal figyeljék a kozmoszt, értelmes lények által küldött jeleket keresve. Szuggesztivitására támaszkodva 1982-ben sikerült közzétenni egy felhívást a Science magazinban, melyet 70 tudóstársa – köztük 7 Nobel-díjas – írt alá és amely a SETI-kutatások elmélyítésére ösztönzött. Ma ezt a felhívást tekintjük fordulópontnak az addig vitatott, sokak által ostobaságnak tekintett SETI tudománykénti elfogadása ügyében. Szintén sok munkája feküdt a Naprendszer kutatását célzó űrszondák szükségességének hangsúlyozásában, a NASA vezetők ebbéli rábeszélésében.

Sagan alapította a Planetary Society-t, a világűr iránt érdeklődőkből álló, óriási tagszámú (a világ 140 országában több mint 100 000 tagú) baráti kört. Emellett az alapítványként működő SETI Intézet kurátori testületének is tagja volt. Több amerikai tudományos egyesület csillagászati szekciójának elnöki, főtitkári tisztét is betöltötte.

Segédkezett dr. Frank Drake földönkívülieknek szánt rádióüzenetének megírásában, melyet 1974. november 16-án sugároztak az űrbe az arecibói rádiótávcsővel.

Carl Sagan a tudományt eszköznek tekintette a békéért, vagy a környezet védelméért való küzdelemben. A hidegháború idején egyike volt az öt tudós által jegyzett TTAPS jelentés íróinak, amely tanulmányban matematikai modellekre támaszkodva bizonyították be, hogy egy esetleges nukleáris háborút nukleáris tél követne, amely alapjaiban boríthatja fel a Föld természeti egyensúlyát. Emellett ismert az is, hogy Sagant kutatóként alkalmazták volna az amerikai légierő egy 1950-es évekbeli – soha meg nem valósított – tervében, amely egy holdi atomrobbantást célzott volna.

Sagan hitt a Drake-formula által jósoltakban, abban, hogy nagyszámú földönkívüli civilizáció jöhet létre a kozmoszban, de az ilyen civilizációk létére vontakozó bizonyítékok hiánya – az Enrico Fermi által leírt Fermi-paradoxon szerint – azt sugallja, hogy a technológiai civilizációk hamar elpusztítják önmagukat. Mindez arra ösztönözte, hogy megtalálja és írásaiban a nagyközönség elé tárja azokat a lehetőségeke, amelyek az emberiség önpusztításához vezethetnek, mindig remélve, hogy az emberiség elkerülheti a katasztrófát és inkább a világűrt meghódító fajjá válik. Ebbéli aggodalmait legszemléletesebben a mára legendássá vált Kozmosz c. ismeretterjesztő sorozata utolsó részében jelenítette meg.

1981-es harmadik házasságát követően a Ronald Reagan elnök fémjelezte éra eszkalálódó fegyverkezési versenye legrosszabb félelmeit látszott igazolni, ezért politikailag egyre aktívabb lett. 1983 márciusában a Reagen-adminisztráció bejelentette a Csillagháború néven elhíresült tervezetet, a Stratégiai Védelmi Kezdeményezést, melyben a világűrbe telepített fegyverek vonnának védernyőt az USA fölé a szovjet nukleáris fenyegetéssel szemben. Sagan azonnal nyilvánosan emelte fel szavát a terv ellen, kifejtve, hogy az megbonthatja a nagyhatalmak közötti nukleáris egyensúlyt, lehetetlenné téve a nukleáris leszerelési folyamatot, felvetve az emberiség nukleáris végpusztulásásnak esélyét.

Amikor Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár 1985. augusztus 6-án bejelentette a szovjet atomfegyverkísérletek egyoldalú moratóriumát, Reagen ezt üres propagandafogásnak bélyegezte és országa hasonló kísérleteinek folytatását jelentette be. Erre válaszul amerikai békeaktivisták egy tiltakozó akció-sorozatot szerveztek a Las Vegas mellett fekvő Nevadai Teszt Lőtérre, az USA atombombatesztjeinek helyszínére. Az 1986-87 során tartó tiltakozássorozatban több száz aktivistát tartóztattak le (köztük például Martin Sheen hollywoodi sztárt). Carl Sagan maga is kétszer volt a letartóztatottak között, mindkétszer akkor tartóztatták le, amikor átmászott a lőtér szögesdrótkerítésén.

Sagan másik, kevésbé ismert tevékenysége a kábítószer társadalmi hatásainak vizsgálata volt, saját tapasztalatok alapján. Carl Sagan mohó marihuánafogyasztó volt – bár ezt nyilvánosan sohasem ismerte el; „Mr. X” álnéven novellát is írt a több mű gyűjteményeként megjelent Újragondolt marihuána című, Lester Grinspoon által szerkesztett könyvben. Sagan ebben leírta, hogy a szer serkentette néhány munkáját és fokozta az élményeit. Grinspoon csak Sagan halála után fedte fel – a csillagász életrajzírója számára – Mr. X kilétét.

Sagan a csillagászati tudományok, a kozmosz emberekkel való megismertetésének egyik legnagyszerűbb alakja volt. Ő volt a társírója, társproducere, és főszereplője a világszerte népszerűvé vált Kozmosz: Személyes utazás című 13 részes ismeretterjesztő tévésorozatnak. A filmsorozat számos tudományos témát járt körül, olyanokat, mint az élet eredete és a helyünk a világegyetemben. A sorozatot először 1980-ban sugározták, később még 60 országban is vetítették – köztük Magyarországon is – és közel 600 millió nézője volt. Alkotói Emmy-díjban és Peabody-díjban részesültek érte.

Carl Sagan később a Kozmoszt könyv alakban is megírta, és ez lett az angol nyelven írt, valaha legtöbb példányban eladott tudományos ismeretterjesztő mű. Számos más nagysikerű könyv is származik még Sagantől, így a Pulitzer-díjas Az éden sárkányai: Gondolatok az emberi értelem fejlődéséről, vagy a Broca agya: Gondolatok a tudomány romantikájáról és a Kozmosz folytatásaként írt Halványkék pötty: Látomás az emberiség űrbeli jövőjéről. De egy regénye, a Kapcsolat is híressé lett, amelyből Jodie Foster főszereplésével mozifilm is készült (lásd: Kapcsolat).

Ugyanakkor Sagan munkásságának tudományos megítélése nem volt egyöntetű. Tudományos ismeretterjesztői tevékenységét mindenki támogatta és elismerte, amellyel a hétköznapi emberekhez közelebb vitte a tudományt, és amellyel küzdött az áltudományok ellen. Mindemellett némi aggodalom kísérte néhány félreérthető és néha nem a tudományos konszenzuson alapuló megnyilvánulását. Ilyen volt, amikor könyörtelenül ízekre szedte Imanuel Velikovszkij Ütköző világok című vitatott művét, ám maga is számos hibát vétett érvelésében, ami miatt Robert Jastrow, a NASA csillagásza szomorúan bírálta őt: „Sagan professzor számításai hatásaiban figyelmen kívül hagyják a gravitáció alapvető törvényeit”.

Élete kései szakaszában alkotott műve, a Kísértetjárta Föld, avagy a Tudomány, mint gyertya a sötétben egész tudományos munkásságának ars poeticáját foglalja össze. Ebben a szkepticizmust, a kritikus gondolkodást tudományos módszerként aposztrofálja és az olvasóknak olyan módszereket ajánl, melyekkel a felfedezések, tudományos magyarázatok tesztelhetők, és a megtévesztő, vagy csaláson alapuló eredmények kiszűrhetők.

Csontvelőrák, egy hosszú és gyötrelmes betegség támadta meg, ám halálát tüdőgyulladás okozta 1996. december 20-án, 62 éves korában.

Carl Sagan emblematikus figurává vált a tudományos ismeretterjesztés területén, elismert harcosként küzdött az áltudományok és a tudomány korlátozását hirdetők ellenében. Humanizmusa, az emberi élet jobbítását és védelmét hirdető tanai legalább olyan ismert volt, mint a tudomány iránti elkötelezettsége, amely kora egyik jelentős személyiségévé avatta.

Ennek elismeréseként a halála után nem sokkal bemutatott Kapcsolat – az ő azonos című novellájából készült – filmet az alkotók a film végén megjelenő „Carlnak” felirattal az ő emlékére ajánlották. Munkássága igazi elismeréseként a Marson 1997. július 4-én sikeresen landolt Mars Pathfinder szonda leszállási helyét Carl Sagan Emlékállomás névre keresztelték. Később egy, a fő aszteroidaövben keringő kisbolygót, az 1982-ben felfedezett 2079-es számút is Sagan névre kereszteltek a tudós tiszteletére és emlékére. 2001. november 9-én – Sagan 67. születésnapján – a NASA Ames Kutatóközpontjában letették az alapkövét a Carl Sagan Kozmoszbeli Élet Kutatóközpontnak, amely 2006. október 22-én nyitotta meg kapuit.

Sagan leghőbb vágyát – eljutni egy idegen bolygóra – fia öltötte költői formába. Nick Sagan a sikeres Star Trek sorozat néhány epizódját írta, amelyek egyikében megjelenik egy pár másodpercnyi jelenet, ahol a Mars Pathfinder szonda kutatórobotjának, a Sojourney modellje kis emléktárgyként tűnik fel a Carl Sagan Emlékállomás makettjében mellette egy Sagan-idézettel: „Bármilyen ok hozott is a Marsra, örülök, hogy itt vagy és azt kívánom bárcsak veled lehetnék…”

http://www.carlsagan.com/

 
wikipédia
%d blogger ezt kedveli: