október, 2017 havi archívum

A Hold-Houston-Hold hírlánc

Posted in Uncategorized with tags , on október 20, 2017 by Holdfény-árnyék

Ahhoz, hogy az Apolló-11 holdutazása megvalósulhasson, többek között a start­tól a visszatérésig az egész út során fo­lyamatos összeköttetést kellett fenntarta­ni az űrhajósokkal.  Ez alól csak azok a mintegy 45 perces időszakok képeztek kivételt, amikor mindhárom űrhajós a parancsnoki kabinban tartózkodva a Hold körüli keringés során a Hold mögé ért. Ilyenkor a Hold eltakarta előlünk az űrhajót, s ezért nem lehetett vele rádió­kapcsolatot fenntartani.

 

 

A fö-állomások

Tekintettel arra, hogy a Föld tengely forgása és a Hold Föld körüli keringése következtében a Hold valamely megfi­gyelőpont láthatára felett a nap 24 órá­jából legfeljebb 12 órán át tartózkodik, az összeköttetés folyamatosságának biz­tosítása egyetlen földi megfigyelőállomással nem valósítható meg. Ezért a kisebb állomások mellett három nagy állomás tartott fenn kapcsolatot az űrhajósokkal Az egyik állomás a kaliforniai Goldstone-ban, a másik az ausztráliai Canberrában, a harmadik pedig a spanyolországi Mad­rid mellett található. Feladatuk a Föld­től nagy távolságban mozgó vagy a Hold körül keringő űrhajó, illetőleg a Holdon tartózkodó komp és személyzete, vala­mint a földi központ közötti kétoldalú hírösszeköttetés fenntartása.

A pályának azokban a szakaszaiban, amikor az űrhajó a Föld közelében tar­tózkodik — a parkolópályán, a tovább-indulás előtt, a távolodás kezdeti és a hazatérés utolsó szakaszában — a három állomás nem tudja biztosítani a folya­matos összeköttetést, mivel a földfelszín­hez közel tartózkodó űrhajó a két állo­más között úgynevezett süket zónába ke­rül. Ekkor egyik állomás antennái sem „látják és hallják” az űrhajót Ezért ki­egészítő rendszert kellett létrehozni.

 

 

A kiegészítő rendszer

Ez szárazföldi, tengeri és légi állomá­sokból állt. A szárazföldi kiegészítő állo­mások: Antigua, Ascension-sziget, Ber­muda és a Kanári-szigetek, Carnarvon, Nagy Bahama-szigetek, Guam-sziget, Guaymas, Hawaii, Merrit, Island és Corpus Christi 10 méteres antennákkal van­nak felszerelve. A kis távolság miatt a csőkkent antennaméretek is elegendőek ugyanis a biztonságos összeköttetés fenn­tartására. (A főállomások antennái leg­alább 26 méter átmérőjűek.)

 

 

Ugyancsak 10 méteres antennákat sze­reltek a négy tengeri követő hajóra, amelyekből három a Csendes-óceánon, a visszatérés körzetében tartózkodott. Ezeknek antennái alkalmasak rádióbe­mérésre, ha az űrkabin valamilyen ok­ból a vártnál nagyobb elterémei érné el az óceán felszínét.
A követőrepülógépek ugyancsak az űr­hajóknak a földközelben történő repülé­se és a visszatérése során jutnak fontos szerephez. A speciálisan felszerelt követő repülőgépek földi támaszpontjai: Hawaii; a Guam- és a Fülöp-szigetek, valamint Ausztráliában Townswille, Darwin és Perth. E gépek antennái két méter átmé­rőjűek. Valamennyiüket olyan kiterjedt műszerparkkal látták el, amely megfelel nyolc darab Boeing 797 típusú repülőgép peljes elektronikájának. A tízméteres antennákkal felszerelt szárazföldi állomások és hajók, valamint a repülőgépek egyben tartalékul is szolgáinak, ha valamelyik fő-állomás műszaki hiba miatt kiesne.

 

 

A központ

Az űrrepülést ellenőrző központ a texasi Houstonban van. Oda futott be valamennyi földi állomás minden megfi­gyelési eredménye, és onnan tartották a közvetlen kapcsolatot az űrutasokkal is. A szárazföldi, tengeri és légi bázisokat három szinkronpályára telepített Intelsat hírközlő mesterséges hold kötötte össze. A földi és a mesterséges holdas hírközlő rendszer hírcsatornáinak együttes hossza – tehát a tenger alatti kábeleken, rádió­telefonokon és a mesterséges holdakon átmenő híradástechnikai vonalak együt­tes hossza – kereken egymillió kilométer volt.

A houstoni központ nemcsak az űrha­jóval fennálló kétoldalú hírösszeköttetést bonyolította le, hanem onnan osztották el a nyilvános rádió és televízióadásokat is.

Az űrhajósok az út során vagy a Hold felszínén készített televíziós felvételeiket a földi láncolaton keresztül közvetlenül a központba közvetítették. A televíziós ka­merát ugyanis egy olyan adóberendezés­sel építették össze, amelynek a Hold fel­színéről történő közvetítéshez nem volt szüksége arra, hogy a Hold körül kerin­gő parancsnoki egység adóberendezéseit mint reléállomásokat igénybe vegye. A holdutasok többi adóberendezése hason­lóan működött. Ezzel biztosították az összeköttetés folyamatosságát a Holdon tartózkodó űrhajósokkal.
Az egész hírközlő hálózat egyidejű és folyamatos adatszolgáltatását természe­tesen elektronikus számítógépek biztosí­tották Az alállomásokon telepített elekt­ronikus számítógépek fogadták és to­vábbították az információkat a központ­ba, ahol az alállomásokról befutó infor­mációkat nagy teljesítményű számítógép dolgozta fel. Ez vezérelte a vizuális és a paraméterkijelző rendszert is.

 

 

Mozgó fénypont a térképen

A vizuális kijelző rendszer az űrhajó álljának folyamatos nyomonkövetését te­szi lehetővé. A repülés során beérkező távmérés jeleinek feldolgozásával egy
fénypontot mozgattak egy nagyméretű tér­képen, amely az Űrhajó mindenkori helyzetét mutatta, figyelembe véve nemcsak az űrhajó, hanem a Föld és a Hold köl­csönös elmozdulását is.

A paraméterkijelző rendszer az Apollo-szerelvény műszaki állapotának ellenörzését szolgálta. Ez adatait a parancsnoki kabinban elhelyezett 300 000 művlet/másodperc műveleti sebességű elektronikus számítógéptől kapta, amely fo­lyamatosan tájékozódott az űrhajó mű­szaki állapotáról, 587 000 elektronikus ellenőrző pontról nyerve adatait! A texasi központ a befutó jeleket feldolgozás után az adattárolóban őrzött programszerű adatokkal hasonlította össze. Eltérés ese­tén az Apolló műszaki vázlatát bemuta­tó térképen lámpa gyulladt ki a hiba he­lyén, így a paraméterkijelző egyrészt je­lezte a hiba helyét, másrészt az elektro­nikus rendszer a program alapján meg­határozta a hiba okát és közölte elhárí­tásának módját, az űrhajósokkal is. Ez az egység tehát folyamatos szervizszolgá­latot teljesített. A küldetés holdraszállási fázisában ez az elektronikus agy a komp folyamatos ellenőrzését is elvégezte.

 

A földi állomások „beszédsebessége” az űrhajó felé 1200 bit/mp, ami 100 szó / perc beszédsebességnek felel meg.  Az űrhajóról érkező beszéd fogadási se­bessége ennek kétszerese: 200 szó per­cenként. Ez a megnövelt fogadási sebes­ség azért szükséges, hogy a programnak abban a szakaszában, amelyben a komp különvált a parancsnoki egységtől, ne le­gyen akadálya a Holdon tartózkodók, a parancsnoki egység űrhajósa és a földi központ között folyó egyidejű hármas be­szélgetésnek sem.
Az űrhajó fedélzeti adóberendezésének az az egysége, amely a műszaki állapotra vonatkozó adatokat továbbítja, 51200 bit/mp sebességgel adott. Ugyanezzel az adatszolgáltatási sebességgel történt az Űrhajó hőmérsékletének, légnyomásának, az űrhajósok szív- és légzési ritmusának átvitele is.
Az összeköttetés az Apollóval és uta­saival az út egész tartama alatt az úgy­nevezett S-sávban (Space Band ~ űr-sáv) vagyis a nemzetközi egyezménnyel kizárólag az űrkutatás céljaira fenntar­tott frekvenciasávokon történt.

 

 

Sinka József

Élet és Tudomány  1969 VIII. 1587-1589.old.

 

Kapcsolódó:

https://holdfenyarnyek.wordpress.com/2011/11/02/ember-a-holdon-az-apollo-urhajok-hirkozlo-rendszere/

Reklámok

Parti sétányon

Posted in Amatőrcsillagászat on október 13, 2017 by Holdfény-árnyék

Szeptember 29, péntek kora este…látva a tiszta eget, melyet csak igen jellegtelen fellegek szántottak, igen hamar megfogant egy újabb Hold észlelésnek lehetősége, mert bizony ott virított égi kísérőnk kevéssel első negyed után a D-i horizont felett…

 

Egy alkony előtti terep bejárás, kis hangulati levegő szippantásával egybekötve és látva égi kísérőnk nyugodt araszolását az égen, nem váratott soká magára a felszerelés felállítása teraszon, hogy újra holdi mezőkön barangolhassak. Ezen alkalommal két-három konkrét célpont volt csak; a Lambert és Lambert-R jelű fantom kráter, illetve a Lilius, melyet néhány hónappal ezelőtt ajánlott észlelésre Cseh Viktor. Lássuk hát az észleléseket ismét!

 

2017.09.29.i fázis szimuláció a VMA atlasz segítségével, és a célterületeim.

 

Mare Imbrium, Lambert kráter! Különleges területe ez a Holdnak, bár ez sok száz másik képződményre is mondhatnánk… érdekes romkráter, jobban mondva egy bazalttal totálisan elöntött kráter található itt, mely a közeli terminátor ellenére is alig látszott…

 

Lambert, Lambert-R kráterek könnyedén azonosítható pozíciójukban a Mare Imbrium területén. /VMA atlasz/

 

A rajzos észlelésem:

“Holdunk jellegzetes formakincseiből szemezgettem a 30km-es átmérőjű Lambert kráter környezetében ezen a kellemes estén. Van itt minden holdi jó; fiatalos kráter, lávagerinc, magányos hegycsúcs, és egy fantasztikus fantom kráter is! Megfigyelésem idején éppen itt húzódott a terminátor. A Lambert éles peremű kráter a Mare Imbriumban, K-i külső falán finoman felsejlő teraszos, enyhén sugaras törmelék látható. Tőle É-felé V alakban igen látványos lávaredők; a Ny-i a korábban általam már rajzolt Dorsum Zirkel – szerencsés a megvilágítás, ezt a részét akkor nem láttam – míg átellenes oldalán a Dorsa Stille-hez tartozó kezdeti kardszerű vonulat, és itt található a Lambert gamma jelű kis csúcs, igen szép árnyékkal. A fő attrakció a kb 40 km átmérőjű Lambert-R, mely egy egykori, a bazalt ár áldozatául esett kráter. Bár súrló a Napnak fénye, így is alig látszik… Az hogy létezett egykoron, már csak néhány jellegtelen, de súrló fényben éppen csak látszó lávagerinc árulja el. Egyetlen markáns részlete a Lambert kráter és ezen R jelű lapály közt található markánsabb emelkedő, mely árnyékot vet. D felé tompa, és lankás hosszú emelkedő, melynek végén, a 20km átmérőjű Pytheas kráter látszik. Szép, ahogy ezt az emelkedőt megszakítja a Lambert-R.”

A Lambert kráter közvetlen környezete az LROC WAC mozaik részletén. A Lambert-R fantomkrátert itt két félkör alakú gerinc mutatja…ennyi maradt az utókor számára belőle.

 

 

“….átellenes oldalán a Dorsa Stille-hez tartozó kezdeti kardszerű vonulat….” LROC WAC Global Mosaic

 

 

A Pytheas kráter az LRO felvételén

 

 

Árnyákok változása a Lambert kráternél

 

 

Ezen objektumok észlelése után, kissé K-i irányba indultam tovább, jelesül a Timocharis kráterhez szintén a Mare Imbriumban.

 

 

“Éles peremű, kb 60%-ban árnyékolt 34 km átmérőjű klasszikus kráter a Mare Imbriumban. Belső árnyéka egyenletes, Napsütötte Ny-i belső falán teraszokat látni, legfelső pereme igen fehér és a külső sáncfal minimális árnyéka a bazalton a talaj egyenetlenségét érzékelteti valamelyest. A belső kráterfal É-i részén kiugró jól látható fekete árnyék látszik a szemközti fal folytatásaként. A K-i külső fal részletektől mentes. A kráter közelében, ÉK-i irányban egy kis gödörkráter is látszik, a Timocharis-B.”

 

 

Timocharis kráter, érdekes fiatalos becsapódás ez, központi csúcsát telibe találta egy másik kráter. /LROC WAC/

 

 

A Timocharis krátertől K-felé található terület. A kép jobb alső részén a Timocharis kráter sugaras törmelékmezeje látszik, és egy sor izgalmas részlet. (pl Beer, Feuilleé és névtelen catena) Fotó: Apollo 15 metric camera

 

 

Bullialdus, Mare Nubium… nagy ugrás egy kis észlelőnek…

 

Bullialdus kráter, a VMA atlasz rajzolt térképén

 

 

“Közismert hármas a Mare Nubium területén, Bullialdus és Bullialdus A-B. Észlelésem idején nem a megszokott látvány fogad; éppen csak hogy felkelt onnan nézve a Nap, így kizárólag a K-i falak adják meg magukat; még várni kéne a teljesebb élményhez. Azonban a látvány így is fennkölt, és igen nehezen rajzolható. A 61km-es Bullialdus külső világított fala részletekkel teli, gyakorlatilag képtelenség itt és most pontos rajzban megörökíteni a látványt, csak próbálom… a sánc tetején két sötétebb ív látszik, kisebb szakadások kíséretében. A sánc D felé egy másik kráterrel, a 26km átmérőjű A jelűvel érintkezik. Ez a terület, az érintkezéses rész, észlelésem végén egy újabban kibukkanó fehéres sziklával is kiegészült. Az A és B kráterek egyformák szinte, csak mint fényes ív látszanak. A Mare terület mely körbeveszi a nagy Bullialdus-t, részletes, néhány magányos csúccsal övezve, és enyhe emelkedőkkel kísérve. ”

 

 

 

Bullialdus, és kísérői teljes egészében; az A és B kráterek az LROC WAC részletes felvételén

 

 

A Bullialdus kráter bal külső peremén  a két mélyedés mely a rajzomon is látható árnyékokért felelős. (LROC WAC)

 

 

 

Philipp Johann Fauth német térképész érdekes rajzolatú Holdatlaszában

 

 

Szenzációs felvételen, az Apollo 16 fotóján

 

 

 

Szögletes falak, különös központi csúcs; ez a Lilius…visszatalálni sem könnyű….

 

A déli krátervidék igazi káoszában a Lilius. VMA atlasz.

 

 

“Ezt a 61km átmérőjű krátert Cseh Viktor ajánlotta észlelésre. Bár szimultános akció végül nem lett sajnos, gondoltam azért csak jobban meglesem ezt a krátert. A déli kráter mező káoszának egy különleges tagja a hatszögű Lilius. Érdekessége alakján túl a központi csúcsa, (Lilius α) melyet a talaját félig elöntő bazalt megkímélt annyira, hogy valamennyit csak láthassuk belőle. Érdekesek a falai, melynek É-i szakaszát jól látható terasz metszi, hasonló részlet fedezhető fel a D-i részén is. Ny-i falán egy kicsi ovális kráter látszik, illetve az ÉNy-i belső teraszon is felsejlik egy kicsike kráter. DK felé a sekélyebb Lilius-A található szintén kicsi kráterrel falán. Nagyon nem volt könnyű ebben a régióban rajzolni! Minden papírra majd okulárba nézéskor újra kellett keresnem a célpontomat.”

 

 

Lilius kráter Hugh Percy Wilkins atlaszában

 

 

Lilius, és Lilius-A az LROC WAC Global részletes fotóján

 

 

A bejegyzés címe megtévesztő lehetett, ám most kiderül miért is lett Parti sétány a cím…

 

 

Fenn északon a Mare Frigoris partján… VMA atlasz

 

 

“Ellipszis alakú kráter a Plato krátertől É-i irányban, a Mare Frigoris É-i partján. Erre a kráterre már többször is felfigyeltem, azonban csak most vettem rá magam a rajzolására. Érdekes a falának futása, mely egy az egybe folytonos. Ez a hatás különösen a közeli terminátori fekvésekor feltűnő. A 38km-es krátert D felől a Mare Frigoris határolja, amolyan igazi parti -sétány- hatást adva neki, és melyből É-i irányba, háromszög alakú kis fennsík indul ki. Ny felé egyenes árnyat vet kráterünk, mely pici fehér sziklákig fut, ezek a B és D jelű kicsi kráterekhez tartozó kis tömbök. Említésre méltó még az a pici gerinc ami a Fontenelle kráterból indul ki, K, DK-i irányba. A tengerben benn egy ék hegy, a Fontenelle ε látszik.”

 

 

Fontenelle, a holdi parti sétány…. Wilkins atlaszában

 

Csodás HD panoráma a Fontenelle “sétányáról” (LROC WAC)

 

 

 

Kapcsolódó:

https://en.wikipedia.org/wiki/Philipp_Johann_Heinrich_Fauth

https://en.wikipedia.org/wiki/Hugh_Percy_Wilkins

http://cmhas.wikispaces.com/History

https://www.lpi.usra.edu/resources/apollo//frame/?AS15-M-1153

 

 

%d blogger ezt kedveli: