Ahhoz, hogy az Apolló-11 holdutazása megvalósulhasson, többek között a starttól a visszatérésig az egész út során folyamatos összeköttetést kellett fenntartani az űrhajósokkal. Ez alól csak azok a mintegy 45 perces időszakok képeztek kivételt, amikor mindhárom űrhajós a parancsnoki kabinban tartózkodva a Hold körüli keringés során a Hold mögé ért. Ilyenkor a Hold eltakarta előlünk az űrhajót, s ezért nem lehetett vele rádiókapcsolatot fenntartani.
A fö-állomások
Tekintettel arra, hogy a Föld tengely forgása és a Hold Föld körüli keringése következtében a Hold valamely megfigyelőpont láthatára felett a nap 24 órájából legfeljebb 12 órán át tartózkodik, az összeköttetés folyamatosságának biztosítása egyetlen földi megfigyelőállomással nem valósítható meg. Ezért a kisebb állomások mellett három nagy állomás tartott fenn kapcsolatot az űrhajósokkal Az egyik állomás a kaliforniai Goldstone-ban, a másik az ausztráliai Canberrában, a harmadik pedig a spanyolországi Madrid mellett található. Feladatuk a Földtől nagy távolságban mozgó vagy a Hold körül keringő űrhajó, illetőleg a Holdon tartózkodó komp és személyzete, valamint a földi központ közötti kétoldalú hírösszeköttetés fenntartása.
A pályának azokban a szakaszaiban, amikor az űrhajó a Föld közelében tartózkodik — a parkolópályán, a tovább-indulás előtt, a távolodás kezdeti és a hazatérés utolsó szakaszában — a három állomás nem tudja biztosítani a folyamatos összeköttetést, mivel a földfelszínhez közel tartózkodó űrhajó a két állomás között úgynevezett süket zónába kerül. Ekkor egyik állomás antennái sem „látják és hallják” az űrhajót Ezért kiegészítő rendszert kellett létrehozni.
A kiegészítő rendszer
Ez szárazföldi, tengeri és légi állomásokból állt. A szárazföldi kiegészítő állomások: Antigua, Ascension-sziget, Bermuda és a Kanári-szigetek, Carnarvon, Nagy Bahama-szigetek, Guam-sziget, Guaymas, Hawaii, Merrit, Island és Corpus Christi 10 méteres antennákkal vannak felszerelve. A kis távolság miatt a csőkkent antennaméretek is elegendőek ugyanis a biztonságos összeköttetés fenntartására. (A főállomások antennái legalább 26 méter átmérőjűek.)
Ugyancsak 10 méteres antennákat szereltek a négy tengeri követő hajóra, amelyekből három a Csendes-óceánon, a visszatérés körzetében tartózkodott. Ezeknek antennái alkalmasak rádióbemérésre, ha az űrkabin valamilyen okból a vártnál nagyobb elterémei érné el az óceán felszínét.
A követőrepülógépek ugyancsak az űrhajóknak a földközelben történő repülése és a visszatérése során jutnak fontos szerephez. A speciálisan felszerelt követő repülőgépek földi támaszpontjai: Hawaii; a Guam- és a Fülöp-szigetek, valamint Ausztráliában Townswille, Darwin és Perth. E gépek antennái két méter átmérőjűek. Valamennyiüket olyan kiterjedt műszerparkkal látták el, amely megfelel nyolc darab Boeing 797 típusú repülőgép peljes elektronikájának. A tízméteres antennákkal felszerelt szárazföldi állomások és hajók, valamint a repülőgépek egyben tartalékul is szolgáinak, ha valamelyik fő-állomás műszaki hiba miatt kiesne.
A központ
Az űrrepülést ellenőrző központ a texasi Houstonban van. Oda futott be valamennyi földi állomás minden megfigyelési eredménye, és onnan tartották a közvetlen kapcsolatot az űrutasokkal is. A szárazföldi, tengeri és légi bázisokat három szinkronpályára telepített Intelsat hírközlő mesterséges hold kötötte össze. A földi és a mesterséges holdas hírközlő rendszer hírcsatornáinak együttes hossza – tehát a tenger alatti kábeleken, rádiótelefonokon és a mesterséges holdakon átmenő híradástechnikai vonalak együttes hossza – kereken egymillió kilométer volt.
A houstoni központ nemcsak az űrhajóval fennálló kétoldalú hírösszeköttetést bonyolította le, hanem onnan osztották el a nyilvános rádió és televízióadásokat is.
Az űrhajósok az út során vagy a Hold felszínén készített televíziós felvételeiket a földi láncolaton keresztül közvetlenül a központba közvetítették. A televíziós kamerát ugyanis egy olyan adóberendezéssel építették össze, amelynek a Hold felszínéről történő közvetítéshez nem volt szüksége arra, hogy a Hold körül keringő parancsnoki egység adóberendezéseit mint reléállomásokat igénybe vegye. A holdutasok többi adóberendezése hasonlóan működött. Ezzel biztosították az összeköttetés folyamatosságát a Holdon tartózkodó űrhajósokkal.
Az egész hírközlő hálózat egyidejű és folyamatos adatszolgáltatását természetesen elektronikus számítógépek biztosították Az alállomásokon telepített elektronikus számítógépek fogadták és továbbították az információkat a központba, ahol az alállomásokról befutó információkat nagy teljesítményű számítógép dolgozta fel. Ez vezérelte a vizuális és a paraméterkijelző rendszert is.
Mozgó fénypont a térképen
A vizuális kijelző rendszer az űrhajó álljának folyamatos nyomonkövetését teszi lehetővé. A repülés során beérkező távmérés jeleinek feldolgozásával egy
fénypontot mozgattak egy nagyméretű térképen, amely az Űrhajó mindenkori helyzetét mutatta, figyelembe véve nemcsak az űrhajó, hanem a Föld és a Hold kölcsönös elmozdulását is.
A paraméterkijelző rendszer az Apollo-szerelvény műszaki állapotának ellenörzését szolgálta. Ez adatait a parancsnoki kabinban elhelyezett 300 000 művlet/másodperc műveleti sebességű elektronikus számítógéptől kapta, amely folyamatosan tájékozódott az űrhajó műszaki állapotáról, 587 000 elektronikus ellenőrző pontról nyerve adatait! A texasi központ a befutó jeleket feldolgozás után az adattárolóban őrzött programszerű adatokkal hasonlította össze. Eltérés esetén az Apolló műszaki vázlatát bemutató térképen lámpa gyulladt ki a hiba helyén, így a paraméterkijelző egyrészt jelezte a hiba helyét, másrészt az elektronikus rendszer a program alapján meghatározta a hiba okát és közölte elhárításának módját, az űrhajósokkal is. Ez az egység tehát folyamatos szervizszolgálatot teljesített. A küldetés holdraszállási fázisában ez az elektronikus agy a komp folyamatos ellenőrzését is elvégezte.
A földi állomások „beszédsebessége” az űrhajó felé 1200 bit/mp, ami 100 szó / perc beszédsebességnek felel meg. Az űrhajóról érkező beszéd fogadási sebessége ennek kétszerese: 200 szó percenként. Ez a megnövelt fogadási sebesség azért szükséges, hogy a programnak abban a szakaszában, amelyben a komp különvált a parancsnoki egységtől, ne legyen akadálya a Holdon tartózkodók, a parancsnoki egység űrhajósa és a földi központ között folyó egyidejű hármas beszélgetésnek sem.
Az űrhajó fedélzeti adóberendezésének az az egysége, amely a műszaki állapotra vonatkozó adatokat továbbítja, 51200 bit/mp sebességgel adott. Ugyanezzel az adatszolgáltatási sebességgel történt az Űrhajó hőmérsékletének, légnyomásának, az űrhajósok szív- és légzési ritmusának átvitele is.
Az összeköttetés az Apollóval és utasaival az út egész tartama alatt az úgynevezett S-sávban (Space Band ~ űr-sáv) vagyis a nemzetközi egyezménnyel kizárólag az űrkutatás céljaira fenntartott frekvenciasávokon történt.
Sinka József
Élet és Tudomány 1969 VIII. 1587-1589.old.
Kapcsolódó:
https://holdfenyarnyek.wordpress.com/2011/11/02/ember-a-holdon-az-apollo-urhajok-hirkozlo-rendszere/