augusztus, 2018 havi archívum

A Plato tava

Posted in Amatőrcsillagászat, Észlelési ajánló on augusztus 28, 2018 by Holdfény-árnyék

Lelkiismerfurdalással riadok fel.
A Hold alacsony sugarai ferdén bekúsznak az ürömi kis lak ablakain. Kisértetiesen derengnek az éjszakai bútorok. Felkapom a farmeromat és csak úgy meztélláb kimegyek a harmatos, hideg gyepre a ház elé.
A Marsnak már se híre, se hamva.
Hány óra is lehet? No, ha már itt vagyok, megmártózom az éjközépi csendben. Ráirányítom a Goto-t a fekete cserepek felett fényesen örjöngő Holdra. Nincs ehhez hasonló látvány, mint e halott égi szomszéd. Milyen különös, hogy pont akkorának látszik, mint a Nap, – a bolygónk különös konstellációja ez; mintha a fény és árnyék pont egyenlő valamik lennének a világon.
Túl fényes ez a Hold!- pedig csak lopja a fényt. Hunyorgok, ide-oda poroszkálok rajta; évmilliárdok belső és külső kataklizmáit őrzi ráncos tekintete. Aztán megállapodok a Mare Imbrium szélén nyájasan ásítozó Plato óriási kráterén. A sima altalajon ezzel a gyakorlatilag hibátlan 12,5 cm-es műszerrel könnyűszerrel felragyognak a kis kráterek. A Plato belsejének finom árnyalatai a drámai lávaömlés fázisait őrzik, míg a kis kráterek a Naprendszer nyugodtabb időszakának emlékei, mikor a törmelékek kaotikus halmaza rendezett térrészekbe tömörült már, és végetért a bumm-bumm korszak. Ezek a kis kráterecskék kb. 2″ méretűek, leginkább telehold környékén észlelhetőek, mikor a sötét altalajból sejtelmesen felbukkanak, mint az örökös kétségek a bölcsesség tavában.
Ha az árnyék erre jár, nehezebb észlelni ezeket, sok tucat műszerrel láttam már, a kontrasztos leképezés próbakövei a kis távcsövekkel. A legkisebb műszer, amellyel biztosan mutatta, egy 75 mm-es Pentax SDF-refraktor volt, igazából könnyűek a legendás 80/1200 Zeiss-szel. A Goto Newtonnal talán nagyon nyugodt légkörnél érdemes volna keresgetni a tucatnyi kisebbet is, ezek 0,5-0,9″ közöttiek (1 km alatt van az átmérőjük). 15-20 cm-es optikákkal reálisabbak.
Az első távcső, amellyel megcsodáltam e kis “miteszereket” a bölcsesség arcán, Varga Jancsi 158 mm-es tükre volt az albireos-idők végén, több mint 3 évtizede…
Vajon ki használhatja e műszert? Vagy álom már nem fürdik benne már?

 

A Plato 225 x nagyítás mellett (4 mm Zeiss ED ortho), a légkör elég nyugtalan, mivel nincs magasan a Hold. A kis, 2 km-es körüli kráterecskék jól láthatóak, sejtelmezhető néhány kisebb is, de ennél a légkörnél nagyon bizonytalanok.

 

 

 

Ha valakinek nagyobb kukkerje van, hajrá! A legjobban telehold környékén észlelhetők a részletek, a kis kráterek albedója sokkal magasabb a környezeténél.

 

 

 

Az “asztrofotózás elviselhetetlen könnyűsége”.

 

 

 

Ez az egyetlen műszer (Takahashik, Zeiss, stb tucatjai után), amelyhez negyedévszázada is ragaszkodok: a 195. -dik 125/1000 Goto Optical Newton.(0,998 Strehl pontosságú tükörrel és egy 18 mm-es (1,9 %-os területi kitakarás) segédtükörrel.)

 

 

 

 

Egy legendás és főleg: lenyűgöző könyvből: Jeans, A csillagos ég titkai

 

 

Szerző: Babcsán Gábor

Reklámok

Fekete tó partján

Posted in Amatőrcsillagászat on augusztus 15, 2018 by Holdfény-árnyék

Kis késéssel ismét egy összevont észlelési beszámoló következik. A két észlelési este, két különböző műszer használatával történt. Előbbi, azaz júl 30 nem kifejezetten csak holdas este volt, egy közbeiktatott Mars észlelés is történt aznap este. A távcső a 70/500-as volt. Ez egy “könnyed” hétköznap esti észlelés keretében történt; ennek ellenére 4 grafika készült, melyeket vázlatolással távcső mögött, majd AutoDesk SketchBook pro 5 programmal véglegesítettem.

 

Az aug. 4/5-i este kissé komplexebb észlelési területeket fedett le. Volt aznap este Mars, (sőt, ez volt az elsődleges célpontunk) Uránusz, kettőscsillag (δ Cyg) észlelés, és persze hogy Hold is. Ezen estéről természetesen itt a Hold észlelések kerülnek részletesebben bemutatásra, egyúttal ezen észlelések, kísérletezgetések  okulárokkal is.

Lássuk a holdi túrákat!

 

A 2018.07.30-i fázis a rögtönzött célpontokkal (VMA 6.0)

 

Grimaldi! “Ismét egy olyan célpont melyet nem terveztem előre, azonban a 6mm-es Plössl okulár olyan szép, éles részleteket tárt fel számomra a környéken, melyet meg akartam fogni rajzban. Így végül a kiválasztottam a 230km átmérőjű Grimaldi-kráter lett.

 

 

 

Amikor gyerek voltam, és tanulgattam a Holdnak térképét,
kijelöltem magamnak három tájegységet, melyeket nagyon hasonló kráterek uraltak:
Grimaldi, Plato, és Endymion. Térképre nézve azonnal kitűnik miért ezeket választottam, mind sötét bazalt “tó”.

Rendkívül érdekes az a tény, hogy teljes merőleges megvilágítás esetén vannak kráterek, egyéb terepi jellegzetességek Holdunk felszínén, melyeket egész egyszerűen képtelenség felismerni. Egyik nagy kivétel ez alól a Grimaldi, mely talán éppen ilyenkor a legfeltűnőbb, palack alakú bazaltos mezejével a Hold Ny-i pereméhez közel. A képződmény érdekességei többek közt, hogy É-i irányban szépen lágyan, de bármiféle markáns határ nélkül belevész a világosabb domborzati területekbe, illetve hogy laposabb megvilágítás esetén létezik egy tágabb külső romos falmaradványa is, mely így már 430km-es átmérőt ad a kráternek…itt ebből semmit nem érzékelni most, érdemes tehát lapos napfénynél is észlelni ezen falszakaszt.

A kráter bazaltos talaját sugarak is metszik, ez közepes nagyításon is
remekül látszik; a legmarkánsabb ezek közt É-i irányból hatol be a kráterbe, középütt bele is vész a talaj szürkéjébe.
Egy másik majdnem merőlegesen, nagyjából a Mare Orientale felől érkezik, ez jóval gyengébb megjelenéssel bír. A Grimaldi-krátert pici világos friss kráterek kísérik szinte minden irányból. Kitűnnek még a kráter D-i, és Ny-i peremének kis beöblösödő területei is.”

 

 

Rendkívül könnyen azonosítható Grimaldi-kráter a Hold Ny-i peremén. (VMA 6.0)

 

 

 

Sugarak a Grimaldi talaján (LROC WAC)

 

 

Kifejezetten csinos kis öblöcskék a “fekete tó”, a Grimaldi déli partján, melyek  83xos nagyításon is igen jól látszottak.

 

 

 

Kráterünk partvidéke; észak felfelé, kelet jobbra.

 

 

 

” laposabb megvilágítás esetén látszik egy tágabb külső romos falmaradványa is, mely így már 430km-es átmérőt ad a kráternek…”

 

Végül pedig,  érdemes megtekinteni Damian Peach felvételét is: http://www.damianpeach.com/lunar12/grimaldi_2012_12_26_1926ut.jpg

 

 

 

Amint “kiveséztem” erre az estére a Grimaldi minden általam feltárható részletét, megpillantottam a Chevallier-krátert a korong átellenes oldalán, melyet éppen csak megkímélt a terminátor a totális sötéttől: Le kell rajzolnom, mondtam magamban mielőtt nem késő!

 

 

“A Hold ÉK-i vidékének egyik krátere az 52km átmérőjű Chevallier.
Megfigyelése idején a kráternek K-i fala finoman szakadozó, egy ponton, a központi csúccsal párhuzamosan a legfényesebb,belső területe teljesen árnyékkal telt, itt még éppen felfedezhető az eleinte központi csúcsnak vélt, kicsi Chevallier-B kráter világító fala. A kráter ÉNy-i falán egy jókora, jó állapotú krátert találunk, a 22km-es Atlas-A-t, vele átellenes oldalon, egy kb fele akkora kráter, a Chevallier-M jelű-t. (16km) A Chevallier előtere sík bazaltos talaj, tőle D felé két érdekes hegy, melyek már a  Shuckburgh-kráter, és egy másik történet részei.”

 

 

Chevallier-kráter és tágabb környezete – Der Mond – Hallwag 1975
1:5,000,000
(amerikai kiadás, részlet)

 

 

Chevallier és Atlas-kráterek a NASA LAC 27-es lapján

 

 

 

Chevallier-kráter az LROC WAC global mozaikjának részletén. Kifejezetten érdekes a keleti falszakasz; mintha egyáltalán nem követné a déli falív vonulatát!

 

 

Régi nagy kedvenc területem következik, melyről már volt írás itt a blogon korábban, jelesül a Hold hídról…most újra észleltem! (sok térképet nem közlök most a korábbi bejegyzés miatt)

 

 

“A Mare Crisium világhírű helyszíne a tengerünk Ny-i partvidékének ezen zónája. Kihagyhatatlan célpont, a megvilágítás is lenyűgöző rajzolásához:

A két hegyfok rendkívül kitűnik megfigyelésem idején. Mint gigantikus cápafogak, úgy fehérlik a két egymás felé forduló hegyfok; minden alkalommal keresem a fotókon is.
Az É-i a Promontorium Olivium, szemben vele D felé a Prom. Lavinium. Bámulatos, ahogy a mögöttük lévő területbe most még bevilágít a Nap fénye, mára ennyi maradt számomra a Mare Crisiumból. Itt benn a tengerben egy kis “hernyó” alakú emelkedőt hoz ki a Nap fénye, van itt egy jól látható, de pillanatnyilag részletektől mentes dóm is!
A fő célpontom a két hegyfok közti keskeny terület, egy állítólagos természetes holdi híddal, ahogy nevezték; O’Neil hídja.
A fények azonban egy sekély íves bazaltos emelkedőt mutatnak Ny-i irányban, ha létezik is O’Neil hídja, ill annak illúziója melyről tudjuk már hogy egy kis kráter, és mély talaj összeolvadó képe, itt ma nem mutatkozik az átbukó napsugarak és árnyhatásai miatt. A területem Ny-i szélén ahol be kell határoljam rajzomat, hosszú kis hegyek, dombok mutatkoznak.

Colongitudo: 128.260

 

 

Mare Crisium parti ékességével a két hegyfokkal.  (VMA 6.0)

 

 

 

“Híd” témában bizonyára az egyik legfontosabb térképi dokumentáció, a “Lunar Topographic Orthophotomap” sorozatból. (LTO-61B2)

 

 

 

A Mare Crisiumnál maradva, egy rég kiválasztott célpontomat cserkészhettem okulárnak végére, a Crisium Rho sziklát!

 

“Észlelésem kezdetén rendkívüli látvány a Mare Crisium peremvidéke a lemenő Nap fényében. Még sejthető hogy egy nagy, ovális medencéről van szó, de már csak a Ny-i falának íve, annak maradéka mesél egy keveset a területről. A belső síkságból semmi nem látható már.

Itt sorakoznak kiszemelt hegyeim, illetve ebből egy, a Crisium Rho jelű.
A Mare Crisium névtelen peremhegyének egy nagyon egyedi hegytömbje a
kb 40km kiterjedésű Rho jelű szikla. Már korábban is észlelni szándékoztam, ami most végre sikerült. Igaz észlelésem tárgyát, a nevezett hegytömböt most nem tudom teljes egészében megörökíteni, azonban a látvány, a környezete így is nagyszerű. A nevezett sziklánk a Rho, most egy metszőfogra hasonlít, még a gyökér is felismerhető. Ennek a sziklának felső részén egy sötétebb sáv, közepén egy kifejezetten fényesen fehér folt vehető ki. Környezete nehezen rajzolható, nem is törekszem a túl nagy terület rajzolására. A “fog” hegy környezete változatos, kisebb csúcsokat is tartogat, de az igazán érdekes terület ettől É-i irányban található, két nagyon szép hullámos szerkezetű hegy képében. Ezen hegyeket hullám alakú árkok határolják, élethűen képtelenség rajzolni. Nagyon szép terület.”

Colong: 128.319
Megjegyzés: A hegy a Tisserand-Cleomedes kráterek közt található, a Mare Crisium peremén. 52.53E 22.77N
Rükl Mondatlas 26. lap

 

A Crisium Rho szikla – NASA / Der Mond / Hallwag 1975
1:5,000,000
(amerikai kiadás, részlet)

 

 

 

Crisium Rho szikla bámulatos részletességű fotón. A tömb oldalán-közepén kivehető hófehér rész 70mm-es távcsőben, 83xos nagyításon is feltűnő volt. (LROC WAC global)

 

 

 

A Rho-szikla magassági viszonyai (LROC WAC radar)

 

__________________________________

 

2018.08.04-05-én már az utolsó negyed Holdja köszöntött minket, és újdonsült vörös Makszutov-Cassegrainomat, nem volt más hátra mint előre….irány a sárgás félhold! Mint fentebb említettem, ez nem csak Hold észlelés volt, hanem okulárok tesztjei is, így ezúttal 200xos nagyítást választottam, amihez egy 15mm GSO Plössl-t és GSO 2x barlowot vetettem be. Íme az aug.5-i észlelések:

 

Mindössze kettő célpont a 2018.08.04/05-i Holdon (VMA 6.0)

 

 

 

“Igen látványos gerincekre telepedett a kifejezetten átlagos megjelenésű
gödörkráter, a 15km-es Nicollet a Mare Nubiumban. A kráter éles szélű, nagyjából 95%ban árnyékolt, és mentes bármiféle jellegzetességtől. Ami talán érdekessé teheti, az a két É-ÉK irányultságú gerinc és árnyékuk, melyek a Nicollet-től K-re, annak peremén látszanak. Érdekes módon ezek a gerincek egy nagyobb ív mentén haladnak, bizonyára egy hatalmas ősi kráter maradványai lehetnek.
A krátertől Ny-ra kicsi hegy, talán valami ősi eltemetett kráter fala ez is. A környék tényleg inkább a gerincek miatt érdekes, melyből vannak kevéssé látványos példányok is itt.”

Colongitudo: 190.005

 

 

Nicollet, és másik célpontom a Kundt kráterek a Mare Nubium területén. (VMA 6.0)

 

 

 

Az SLC atlasz D6-os lapján a Nicollet környezete

 

 

 

 

Nicollet és gerincek… közelről. (LROC WAC)

 

 

 

 

Kissé északabbi irányban egy hasonló krátert láttam, de árnyéka egész fantasztikus volt!

 

“Szintén a Mare Nubium ad otthont a kissé északabbra fekvő 12km-es Kundt-kráternek. Ez is tipikus egyszerű gödör kráter; éles sánc, szabályos kerek fal. Ami ma este mégis nagyon érdekessé teszi, az a hatalmas, hosszú egyenes árnyéka, mely jócskán behatol a terminátor mögötti területekbe. igazán bámulatos látvánnyá téve a kis krátert! A fény-árnyék mentén kicsi sziklák, lankás bazalt emelkedők, gerincek árnyékai, és jóval a terminátoron túl a Davy-kráter magas Ny-i falának világító vonulatai teszik egyedivé a Hold ezen térségét. A Kundt és Davy közti részen mély lehet a bazalt lejtése.”

Col: 190.184

 

 

Modern fotótérképek ide, szuper radar térképek oda, én még mindig nagyon szeretem a klasszikus rajzolt térképeket. Kundt és környezete.  (NASA LM Map 1:1,000,000. részlet, 76-os szelvény)

 

 

 

Itt még, 1964-ben, Guericke-C néven “futó” Kundt-kráter, kicsi jelölt hegyekkel. (NASA Ranger VII Lunar Chart, RLC 3-as szelvény)

 

 

 

 

Kundt panoráma, és a rajzomon is látható Davy-kráter Ny-i fala, az LROC WAC mozaik fotóján. Észak lefelé.

 

 

 

________________________________

 

 

 

%d blogger ezt kedveli: