Beer havi archívum

A Hold feltérképezése

Posted in Amatőrcsillagászat, Észlelési ajánló, Irodalom with tags , , , , , , , , , , , , , , on szeptember 16, 2012 by Holdfény-árnyék
 
Amikor a távcsövet felfedezték, az éjszakai ég legfényesebb objektumaként a Hold tűnt a legígéretesebb objektumnak a csillagászok számára. Az első távcsövek optikai minősége nem volt valami jó, az üveganyag sem volt megfelelő, amelyből az optikák készítették, s komoly problémát jelentett a kromatikus aberráció. A Hold megfigyelésének fő célja több mint három évszázadon át a térképezés volt olyan finom felbontással, amennyire csak lehetett. Ezt a munkát nagy lelkesedéssel végezték, főleg amatőrök, de tőbb obszervatórium is foglalkozott vele. Az első elfogadható holdtérképet egy angol, Thomas Harriot készítette 1610-ben, s elég jól bemutatta a sötét tengerek és a világosabb felföldek eloszlását. Galileo Galilei is közölt néhány rajzot a Hold felületéről, de az általa ábrázolt alakzatokat nehéz azonosítani. Galilei úttörő volt a távcsöves csillagászatban, és sok európai megfigyelő követte a Hold tanulmányozásában, bármilyen optika állt is rendelkezésére. 1614-ben Németországban Scheiner készített térképet, amelyet javított formában 1664-ben ad­tak ki, már a szerző halála után. 1645-ben Belgiumban Van Langren adott ki térké­pet, amelyen az alakzatokat kiváló tudósokról nevezte cl. Mint sok más szelénográfus, ő is elnevezett egy krátert saját magáról (Langrenus-kráter).
1636-ban az olasz Mellan publikálta térképét, amely realisztikusabb benyomást adott, s egészen jó minőségűt volt. 1645-ben a német Rheita tett közzé egy olyan térképet, amely már ábrázolta a Tycho-krátert és más fényes krátereket övező sugár­rendszereket.
Olaszországban Fontana rajzolta meg a sötétszürke tengereket, a nagyobb kráte­reket és a fő sugár rendszereket. Németországban Hevelius adott ki 1647-ben egy 250 alakzatot tartalmazó térképet, melyen főként földi alakzatok elnevezéseit alkalmazta. Az ő térképe volt az első. amely librációs vidékeket is mutatott. Hevelíus könyvet is adott ki Holdalakzatok különböző megvilágításoknál készült rajzairól. 1651-ben egy másik olasz, Riccioli tett közzé térképet, amely Grimaldi megfigyelése­in alapult, s Van Langren elnevezési rendszerét használta. Riccioli saját magáról és Grimaldiról is nevezett el krátert. Ezek a térképek egyre nagyobb gondossággal késziiltek; 1656-ban Montani adott ki térképet, amely korának legpontosabb munkájának számított. Azonban vala­mennyi térkép egészen kis skálájú volt, melyeken a Hold korongját kb. 25 cm átmé­rővel ábrázolták. Az olasz Cassini 1680-ban kiadott térképe volt az első nagyobb skálájú, 50 cm átmérővel. Újabb előrelépést a német Tobias Mayer tett, aki felismerte a nagy skálájú térképek szükségességét. Megkezdte egy 25 szektorból álló atlasz Összeállítását, de meghalt, még mielőtt befejezhette volna. Egyetlen publikált munkája egy kis, 20 cm átmérőjű térkép volt.
Egy másik német, Schroeter 1791-1802 között adott ki két kötetnyi rajzot a Holdról. Rajzai nagyon pontosak voltak a pozíciók és a részletek szempontjából egyaránt. 1830-ban a német Lohrmann tanulmányozta a Holdat azzal a céllal, hogy összeállítson egy 25 szektoros atlaszt, de mivel szemei megromlottak, csak egy 38 cm átmé­rőjű általános térképig jutott.
 
 
 Részlet Lohmunn atlaszának 1878-as kiadásából:
 
 
 
 1838 nagyon fontos év­nek bizonyult mivel két német. Beer és Madler 94 cm átmérőjű holdtérképet készített, amit egy részle­tes leírásokat tartalmazó könyvvel együtt adtak ki fő műszerük egy Fraunhofer gyártmányú 9,5 cm-es refraktor volt. Egy má­sik német, Schmidt, az Athéni Obszervatórium 19 cm-es refraktorát használ­va készített el egy 25 szek­toros nagy atlaszt 190 cm-es átmérővel Ezen precízen bejelölt 33 ezer krátert dombot völgyet és más alakzatot s mind­máig az egyik legrészle­tesebb térképnek számít.
Két angol, Nasmyth és Carpenter könyvet írt a Holdról,  amihez Nas­myth 51 cm-es reflekto­rával végzett észleléseit használták fel. 1876-ban szintén Angliában Neison adott ki egy 22 szektorból álló térképet, amely 235 és 15 cm átmérőjű távcsövekkel végzett megfigyelésem alapult. 
 1874-ben a „Brit Egyesület a Tudomány Haladásáért” megalakította a Hold Bizottságot, egy nagyon aktív Hold-észlelő, W.R. Bírt vezetésével. Céljuk az volt, hogy összeállítsanak egy 5 méter átmérőjű Hold-térképet. A társaság tagjai kozé tar­tozott számos híres észlelő”, mint pl. T.W. Webb is. Saját folyóiratot is kiadtak, a „Selenographical journal”-t; de sajnos 1882-ben megszűnt a társaság és a folyóirat is. 1890-ben a „Liverpool Astrononucal Society”, a BAA előfutára hozott létre Hold Szakosztályt, a nagyon tehetséges és aktív Hold-észlelŐ. T.G. Elger vezetésével. Könyvet és térképet adott ki a Holdról; rajzainak nagy pontosságál széles körben elismerték. Megfigyeléseit 22 cm reflektorral végezte. A századfordulón két fontos térkép jelent meg: az egyik Klein (Bologna), a másik Kriegertől (Trieszt). Krieger térképe nagyrészt fényképeken alapult, s két kötetet tett ki. Ugyanezen időben két francia csillagász adott ki nagyon részletes térképeket, egyik a híres Camille Flammarion volt; a másik Gaudibert.
 1910-ben a BAA Hold Szekció igazgatója, Good-acre publikált egy 152 cm-es térképet 25 szektorból, amely eismerten nagy pontosságú volt.
Karel Andel Prágában 1924-ben készített szép holdtérképet. Ugyane­zen évben adta ki első tér­képét H.P. Wilkins, a BAA/LS akkori igazgatója. Ez 152 cm átmérőjű volt, amelyet követett híres 508 cm-es, rendkívül részletes óriás térképe. 1946-ban Wilkins Patrick Moore-ral együttműködve javított ki­adásban jelentette meg ezt az 508 cm-es térképet; s Európa legnagyobb távcsö­veivel dolgozva megkezdte egy 762 cm-es munkálatait. Ezt a hatalmas feladatot azonban már nem tudta teljesíteni.
 
 
 
 
                 Philipp Faulh így ábrázolta a Hyginus-rianás vidékét
 
 
 
Szintén az idő tájt a német Fauth adott ki egy térképet, amely egészen szokatlan volt: kontúrvonalakkal áb­rázolta a holdalakzatok magasságait. A Hold iránti érdeklődés az 1950-es évek végén — az űrkutatás sikerei következté­ben — fokozódott. Az USA-ban tudományos intézetek kezdték térképezni a Holdat olyan felbontásban, amit egyetlen amatör sem érhetett el. Ezeknek csak a földi légkör szabott határt, s nyilvánvalóvá lett, hogy további haladást csak az űrből lehet elérni. 
 
1957. október 4-én fellőtték a szovjet Szputnyikot. Ez volt az első, ember által az űrbe juttatott eszköz. A szovjet Luna-1 haladt el először a Hold közelében; a Luna-2 már becsapódott az Archimedes-kráter közelében, a Luna-3 pedig elsőként készített felvételt a Hold túlsó oldaláról. Az amerikai Ranger-sorozatot úgy tervezték, hogy a szondák becsapódjanak a Holdba, és TV-képeket küldjenek egészen addig, amíg a felszínre nem zuhannak, miközben a képek felbontása drámaian fokozódott. A Rangerek által visszaküldött képek száma 5000 és 7000 között váltakozott. Ezek hihe­tetlenül nagy részletességgel mutatták, hogy a Hold felszíne sűrűn telezsúfolt kráterekkel, egészen a milliméteres méretekig. 
A Luna-9 sima leszállást végzett az Oceanus Procellarumban; majd hamarosan követte az első Surveyor, amely 11 000 felvételi közvetített leszállóhelyéről. A Hold körül keringő Lunar Orbiter sorozat fotografikusan térképezte a Holdat, olyan elképesztő pontossággal, ami a Földről elképzelhetetlen lenne, A Surveyorok és az Orbiterek vetették meg az Apolló-program alapjait. Ennek adatai és kőzetmintái jelentik a csúcspontot a Hold vizsgálatában.
 
 
D. G. Buczynski
Reflection, 1981. február – ford.: Szentmártoni Béla
 
meteor 1997/10
 
 
Kapcsolódó:
Régi Holdtérképek pontossága
 
 
 
 
Reklámok

Régi Holdtérképek pontossága

Posted in Amatőrcsillagászat, Irodalom with tags , , , , , , , , , , , , , , on augusztus 8, 2011 by Holdfény-árnyék

   Az Apollo-15 Holdexpedíció helyszíne,és ugyanaz a terület,Lohrmann térképén.
 
 
 
 
 
 
 
 
A Cassini-kráter a Consolidated Lunar Atlasban,Johann Krieger rajzán,illetve Harold Hill grafikáján.
 
 
 
 
 
 
A Sinus Iridum-Montes Jura területe Schmidt térképe,és a Consolidated Lunar Atlas  fotója szerint.
 
 
 
 
 
A Hold “Palus Putredinis” nevű területe,Lohrmann,és a NASA térképén.
 
 
 
 
 
A Pythagoras területe Julius Scmidt,és Antonin Rükl Mondatlasában.
 
 
 
 
 
A Consolidated Lunar Atlas,illetve Beer és Madler Atlaszának összevetése.(Atlas-Hercules kettőse)
 
 
 
 
 
A Lacus Mortis összehasonlítása.(Consolidated Lunar Atlas,Beer-Madler;Der Mond)
 
 
 
 
Az Aristoteles-Eudoxus kráterek Beer-Madler térképén,és a Consolidated Lunar Atlas-ban.
 
 
 
 
 
   A Tycho-kráter,Beer és Madler atlaszában,valamint az LROC WAC mozaikján.
 
 
 
 
 
 
Schmidt 1878-ban készített holdatlasza,és a Consolidated Lunar Atlas,Posidonius-krátert bemutató oldala.
 
 
 
 
 
A Lohrmann,Hevelius,Cavalerius kráterek,Schmidt térképén,és a Consolidated Lunar Atlas részletes fotóján.
 
 
 
 
 
 
Az Eddington,Russell,Struve kráterek vidéke,Julius Schmidt atlaszában,és a Consolidated Lunar Atlas képein.
 
 
 
 
 
                      Az Aristarchus-kráter és szűkebb környezete.
 
 
 
 
 
                  
A Mare Crisium nyugati peremvidékén fekvő,két érdekes hegyfok,a
Prom.Olivium,és Prom. Lavinium területe,Lohrmann,és a NASA fotótérképe,
a Consolidated Lunar Atlas oldalain.
Ez a két hegyfok amúgy is érdekes…egy állítólagos ú.n. “híd” fekszik itt…de erről
majd később írok.
 
         🙂
 
 
 
 
Trouvelot rajza,a Mare Humorum vidékéről…és ugyanaz a régió,a Consolidated Lunar Atlasban.
A rajz 1875-ben készült.
 
 
 
 
 
 
A Bullialdus-kráter,Philipp Fauth,Grosse Mondatlas 1964 című művének  érdekes ábrázolásán,illetve az LROC WAC gigantikus mozaikjának egy részletén.
/Hermann Fauth és Philipp Fauth (posztumusz), Mondatlas, 1964./
 
LROC mozaik weboldala: LROC Image Browser – wac nearside
 
 
 
 
 
Hugh Percy Wilkins, 1951-ben készített, 300″ Map of the Moon című atlasza,és ugyanazon terület a Consolidated Lunar Atlas-ban.
(Thebit-kráter,Rupes Recta,Birt-kráter vidéke)
 
 
 
 
 Szintén Hugh Percy Wilkins, 300″ Map of the Moon című atlasza,és az óriási mozaik,az LROC montázsának összevetése.(Aristarchus-Herodotus kettőse)
 
 
 
 
 
A csodálatos Coprenicus-kráter,Fauth,Rükl,és Schmidt atlszaiban,valamint a Consolidated Lunar Atlasz egyik fotóján.
 
 
 
 
 
 
madlers-petavius-andLRO
 
                          A Petavius-Wrottesley kráterek szűkebb környezete,
                            az LRO szonda, és Madler térképe szerint.
 
 
 
 
 
MareHumboldtianum_Madler_EfrianMOralesRivera-Foto___
 
                          A Mare Humboldtianum, Madler rajzán, 
                          és Efrain Morales Rivera fotóján
 

Holdtérképek

Posted in Letöltések with tags , , , , , , on augusztus 3, 2011 by Holdfény-árnyék
 
A műkedvelők részére leközlök itt néhány szabadon letölthető (jól nagyítható) pdf Holdtérképet, Holdatlaszt:
(jobb klikk:hivatkozás mentése más néven)
 
Lunar Earthside & Farside  Chart LMP-1  1:5 000,000   NASA 1976 : lunar_earthside-farside_chart1976-NASA
 
Holdi sugárrendszerek térképe:engineer-special-study-of-the-surface-of-the-moon_U.S.Geological-Survey
 
 
 
 
 A Hold Albedo térképe:
Albedo map of the moon 1973
Karta Albedo Vidimogo Polusarija Luny
1:5 000 000
Ed.N.P. Barabashov
Ukranian Academy Kiev 1973 Rodionova 1991: AlbedoMapofMoon-1973
 
 
 
 A Hold tektonikai térképe
Tectonic map of the Moon,
Tekonitseskaya Karta Luny 1969
1:7 500 000
By Moscow Institute Academy of Science of Geology: TectonicMapofMoon-1969
 
 
 
Charles A. Kapral atlasza a holdi dómokról:LunarDomMap
Charles A. Kapral,Robert A. Garfinkle; Holdi dómok katalógusa:kapralcatalog
 
 
Maps of Quarters of the Moon  1959
1:5 000 000 Praga, 1959
Drawing by Joseph Klepesta, technical editor Ladislav J. Lukesh
Tsentralnoe Upravlenie Geodezii i Kartografii
Luna, poslednyaya tsetvert’; pervaya tsetvert’
Maps-of-Quarters-of-the-Moon1959
 
 
 
Map of the Moon by Rükl 1972
Mapy Mesícních Polokoulí
1:10 000 000
Antonín Rükl
Kartografie Praha, 1972.
6 sheets: N, S, E, W, Sub, Anti hemispheres:  map-of-the-moon-rukl-1972_6_sheets
 
 
 
 
Erdmond 1984
Saafeld,DDR
1:12 000,000
H.Wolf,Gotha
Ed.: H.Langer,W.Drapak, Gotha:Erdmond-1984
 
 
Nevill, Edmund Neville Neison; The Moon   1876:
neisonmoonmap22p
 
 
Der Mond.
Beer und Madler’s karte.
1:17 000,000
Bibliographisches Institut in Leipzig:der-mond-Beer-und-Madlers-karte-Institut-Leipzig
 
 
Beer und Madler; Mappa Selenographica  1834-1837: mappaseleographica-beer-madler
 
 
Julius Schmidt Holdatlasza 1878:SchmidtMoonMap-1878
 
 
Gruithuisen Moon Map 1821:  Gruithuisen-moon-map1821
 
  
 
Joh. Nep. Krieger  MOND-ATLAS
neue folge, Herausgegeben von
Rudolf König  Wien 1912
Pia-Sternawarte in Trieste:
mondatlasnachsei02krie
 
kapcsolodó:
http://archive.org/details/mondatlasnachsei02krie
 
 
 
 
 
 
 
Classic Moon Map – Chris Lord
1 : 2,3 000,000
classicalmoonmap_chrislord
 
Direkt link: (a térkép + szöveges ismertetők)
  http://www.brayebrookobservatory.org/BrayObsWebSite/HOMEPAGE/PageMill_Resources/Classical%20Moon%20Map.sit
Figyelem! A térképet, és szövegfájlokat tartalmazó dokumentum “.sit” tömörítésű! Kicsomagolásához használjuk az
Universal Extractor programot:
 http://ipon.hu/utils/Universal_Extractor
 
 
 
 
 
 
 
Maurice Collins’ Nearside Moon Map
Lunar Reconnaisance Orbiter (LRO)
Nearside Wide Angle Camera (WAC)
mosaic and Colour Shaded Topographic Relief
Map by Maurice Collins
Palmerston North, New Zealand, 2011
MauriceCollins-Near-Side-Moon-Map
 
 
 
 
Háromoldalas áttekintő Holdtérkép: moonmap_25
 
 
 
 
 
 
 
The System of Lunar Craters, SLC Moon Map – 44 sheets
(by D.W.G. Arthur, A.P. Agnieray, R.A. Horvath/Pellicori,
C.A. Wood, C.R. Chapman and T. Weller)
University of Arizona 1961:

Index Map

A2 
A3
A4
A5
A6
A7
B1
B2
B3
B4
B5
B6
B7
B8
C1
C2
C3
C4
C5
C6
C7
C8
D1
D2
D3
D4
D5
D6
D7
D8
E1
E2
E3
E4
E5
E6
E7
E8
F2
F3
F4
F5
F6
F7 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
%d blogger ezt kedveli: