Kaguya havi archívum

Fehér sziklák

Posted in Amatőrcsillagászat with tags , , , on október 3, 2015 by Holdfény-árnyék

A szeptember 27/28-i teljes holdfogyatkozás, számunkra teljes kudarccal volt egyenértékű. Az időjárás ezután is rendre hiúsította meg észlelési terveinket; többek közt a Hayn kráter, (amit most október végén, egészen pontosan október 27-én, még jobban meg lehet majd megfigyelni!) majd egy nappal később a Petermann-Cusanus kráterek észlelhetőségét.  Szept. 30-án hirtelen ötlettől vezérelve a Mare Crisium-ρ jelzésű szép hegy tömböt választottam, majd újra a Picard-ot, és a Bilhartz-Atwood-Naonobu triót gondoltam távcsővégre, amikből szintén semmi nem lett.

 

2015. 10. 01. -én végre tökeletes anticiklonális feltételek adódtak ahhoz, hogy észleljünk szinte bármit ami Holdunk felszínén található ..na persze nem teljesen egészen ilyen felfogásban…mert azért csak csak precízen rákészültem. Így került kiválasztásra egy érdekes kis kráter, jelesül a Keldysh. ( 51.2°N 43.6°E) Ez a kis kör alakú kráterecske az igen látványos Atlas-Hercules kettőse “árnyékában” szinte már már szerényen bújik meg. Kis kráterünk 33km átmérőjű, és mintegy 2.7km-es mélységű. A képződmény formája a perspektíva következtében ellipszis alakú. Észlelésem idején a K-i fal már igen vékonynak látszott, és kb 95%-os árnyékoltságú volt. Különösen érdekesnek hatott az ÉK-i kráterfal, melynél igen érdekesen, “hirtelen” tört ketté a napfényben fürdő fal egésze. Nagyobb felbontású fotókon kivehető hogy egy igen picike kráter található ott, nyílván ez is, illetőleg a NY-i falmagasságok  együttesen okozták ezt a hatást. A NY-i külső lejtő világos, egyenletesen beszürkülő intenzitással bír a környező talajhoz képest.

keldysh___2015-okt-01

 

Nagyon finom kis sziklák, kis fehér sziklácskákat lehetett látni a kráteren túli térségekben; egyikük a láthatóság határán mozgott, és színe a többitől eltérően szürkésnek látszott…ez percekkel később már csak emlék volt számomra, épp annyi időre, míg feljegyezhettem helyzetét és méretét. A Keldysh-től D-felé három pici izolált hegyecske látszott, É felé pedig két részből álló hegyhát, előtte kis “V” alakú térrésszel, illetve egy magányos kis csúcs. A rajzom, az eredeti, távcső mellett készített grafika változatlan GIMP-el utánrajzolt verziója.

 

 

Keldysh_VMA

A Keldysh kráter közismert formációk szomszédságában
/VMA atlas 6.1/

 

 

Keldysh__LunarReconnaissanceOrbiterCamera

A Keldysh kráter az LROC WAC mozaikján

 

 

Keldysh_crater_4079_h3

A Lunar Orbiter IV felvételén, sáncán a kicsike kráterrel

 

 

 

Keldysh_JAXA_SELENE_NHK

A japán KAGUYA a Keldysh felett is repült

 

 

Egyéb objektum is akadt:

Másik félig rögtönzött librációs célpontom, a pre-Nectari korú 104km átmérőjű Hermite kráter volt a Hold É-i sarkához közeli térségekben. (86.0°N 89.9°W) Első pillantásra egy “fecskefark” alakú árnyéknak tűnik közvetlen a Holdkorong pereméhez tapadva, de igen hamar feltárultak a részletek.

 

 

Hermite-Lenard-Aepinus__20151001-150x__

 

Talaja elnyúlt bazaltsíkság, a K-DK kráterfal (mivel már a túloldalon helyezkedik el)egésze is kivehető, ami bezzeg részletekkel teli! Repedések, kisebb sötétes foltok látszódnak rajta, illetve egy intenzívebb rész, ami -így első pillantásra nem egyértelmű- az a 47 km átmérőjű Lenard kráter sáncának egy része. Ez a Lenard, (85.19°N 109.69°W) szondás képek alapján egy kis öböl a Hermite romos falában, ez már azonban a túlsó oldalról csatlakozik kráterünkhöz. A fentebb emlegetett fecskefark árnyékot részben épp ez a Lenard kis öble okozza, amint utólagos képekről kiderül. Érdekes, már már tűszerű fényes csíkot hoz létre ugyanis a Hermite talaján, NY-i belső árnyékát két részletre osztva. A Hermite K-i sáncán is van érdekesség; ez egy kettős fényes dombszerű alakzat, ami szintén részlettérképen azonosítva, az Aepinus (87.98°N 108.55°W   17km) kráternek sáncával azonos; kis szögletes mélyedésnek tűnik. Kráterünk, vagyis a Hermite előtere kaotikus, kis jellegtelen kráterecskékkel, és enyhe sötétebb ívekkel. NY-i irányban beköszön a Sylvester kráter sötét belső sánca is, de ez már egy másik észlelés története lehetne.

 

North_pole___Hermite

A Hermite-Lenard kettős helyzete az É-i pólus közelében

 

 

lac_1_wac

Romos falak, egymásba nyíló térségek.

 

Hermite-HDTV-006-4-400x244

A Hermite -Lenard kettős, az emlegetett “fecskefark” árnyért
felelős válaszfala a túlsó oldalról nézve…  szép Földünkkel

/SELENE KAGUYA JAXA NHK/

Reklámok

A holdi “papírsárkány”

Posted in Uncategorized with tags , , , on szeptember 1, 2015 by Holdfény-árnyék

A Hold tőlünk is látható oldalán egy rejtélyes, furcsa alakú fényes felszíni alakzat vonja magára a figyelmet a Viharok Óceánja területén, a Reiner Gamma. Most két modell is napvilágot látott a titokzatos alakzat kialakulásának magyarázatára.

 

A japán KAGUYA (SELENE) szonda felvétele a kérdéses területről

 

 

A Hold felszínét kisebb távcsővel pásztázva az Oceanus Procellarum (Viharok Óceánja) területén egy furcsa, a felszínhez képest feltűnően fényes “papírsárkányra” emlékeztető alakú érdekes alakzatra lehetünk figyelmesek. A Reiner Gamma elnevezésű, mintegy 70-80 km kiterjedésű alakzat holdrajzi (szelenografikus) koordinátái: nyugati hosszúság 59 fok, északi szélesség 7,4 fok. Kezdetben erősen lepusztult kráternek tartották, de a holdszondák közelfelvételei és mérései után kiderült, hogy másról van szó.

A cikk teljes egészében itt olvasható tovább:

http://www.csillagaszat.hu/hirek/a-holdi-papirsarkany-rejtelye/

Látóhatáron túl

Posted in Amatőrcsillagászat with tags , , , , , , on április 11, 2015 by Holdfény-árnyék

Emlékszem kölyökkoromban, az első csillagászati-űrkutatásos könyvem, a sokak által ismert “Ég és Föld” című ifjúsági kiadvány volt. Ebben találkoztam először olyan galaxis és hold, meg egyéb csillagászati képekkel, amik mindig is a legkedveltebbek közé tartoztak sok sok év után is… Emlékszek a meghökkenéssel vegyített csodálatomra, amikor a fentebb emlegetett könyvet lapozgatva rátaláltam az Apollo-11 egyik híres fotójára, amin Földünk a kietlen holdi horizont felett éppen “felkelt”. (Egészen véletlen  a címlapra is hasonló jelenet került…de az rajzolva) Ezek a régi dolgok jutottak eszembe, miközben okulárba pillantva elém tárult a fentebb emlegetett ismeretterjesztő könyv oldaláról ismert régi régi holdi táj.

A márc 20-i részleges napfogyatkozás után, máris elkezdtük tervezni a követező szimultánt Viktorral. Március 21-én délelőtt a facebookon részletesen megbeszéltük a leendő célpontunkat, eleinte a Mare Australe-t gondoltuk ki, de a WinJupos adatai alapján inkább K-i librációt várhattunk, semmint DK-it.

Végül Viktor jelölte ki a végső célpontot: -“Azon gondolkodom hogy lehet az Australe tengert hagyni kéne egy jobb librációs alkalomra. 24-e után viszont a K-i libráció elég erős, eléri a 7,2 fokot is ami egy egyenlítő menti objektumnak megfelel. Pl Smithii tenger”.  Majd én így folytattam: -“Elkezdtem a térképeket nézegetni komolyabban Mare Smythii ügyben, ha minden jól alakulna, elméletileg a Hirayama krátert is meg lehet figyelni oldalról.”   A lelkesedés hatására később pdf Holdtérképet is készítettem (NASA LM, LAC sorozatok felhasználásval) a GIMP és Scribus programokkal, nyomtatásnak szánva.

 Az időjárás kezdetben nem volt túl kegyes azon a héten, és a rálátásom sem volt optimális, de márc 30-ára, egy villámgyors  frontátvonulás-tisztulás után az égi ablak megnyílt előttem… de csak előttem, Viktornál sajnos nem volt jó az időjárás.

11115966_801304586652191_482587166_nFelhőhelyzet Budapesten 30-án (18:55kor) az átvonuló fronttal, ami mögött már este tiszta egem lehetett.

  weather_20150330_2049Aktuális felhőzet hazánk felett az észlelés előtt.

Smythii_NASA_mapTávcső mellett nem használok számítógépet, sokkal jobban kedvelem a papíralapú térképeket…hagyományból. Képen az egyik segédletem a NASA holdtérképe.

Lássuk akkor hát, a rajzos-szöveges  peremközeli észleléseket:

Mare Smythii, Hirayama, Purkyně, Haldane, Peek

2015.03.30.  19:48-20:11UT
80/900mm refr. 150x
Szűrő: Baader Contrast Booster

“Egy újabb észlelési szimultán-terv Cseh Viktorral. Észlelő kollégánál mint utóbb kiderült, sajnos a rossz idő megakadályozta a megfigyelési akciót, nálam pedig kérdéses volt szinte az utolsó pillanatig a váltakozó csapadékzónák árnyékában az észlelés lehetősége. Kora este eső is esett…ennek elmúltával azonban nekem sikerült a tervezett célpontot észlelni-rajzolni! A peremközeli 373km átmérőjű Mare Smythii kiváló célpontnak bizonyult, ami nagyon érdekes librációs alakzat pontosan a holdi egyenlítő, az innenső-túlsó K-i határvidéken. ( 1.3°N  87.5°E) Észlelése a kedvező libráció esetén az ideális, ekkor bepillanthatunk holdunk túlsó részére is. Különösen fontosnak éreztük az észleléskor az általunk legpontosabban rajzolni a peremvidék domborzatát. Én ezt megpróbáltam távcsövem-szemem teljesítőképességéhez, és a légköri állapotokhoz mérten megtenni. A Hold szélén nagyon szép, változatos világos csúcsokat láttam, mely csúcsokat, azok előterét a Mare Smythii sötétebb, elnyújtott foltja övezett. Ezen hegyek precízebb megfigyeléséhez becsavartam egy Baader Contrast Booster szűrőt, ami igen jó ötletnek bizonyult. A peremvidéki hegyek a Mare Smythii mögött egy kis magányos csúcsban lépnek fel a ‘színre’ D felől; Hirayama-Q, ennek kiemelkedő É-i fala, mint magányos csúcs nagyon feltűnő volt, ezt a nagyobb Hirayama síksága (132km) követett, aminek lankás vonulata szintén egy csúccsal zárult. Feljebb a Purkyně-K, Purkyně (48km) (ezek középütt nagyon markáns hegyeket alkottak), és a Babcock (99km) kráterhez tartozó D-i laposabb vonulatok (ez már É felől érinti a Mare Smythii túlsó szélét). A tengerben, annak innenső 2/3-ánál, magasabb intenzitású hosszanti mezőket látni, ezek a Haldane, Haldane-C, Runge, és Warner kráterek összefüggő, világos halójú része. A tengerben a D-i szélén feltűnő sötétebb részeket is látni lehetett, a DNY, NY-i peremnél meg egy sötétebb ‘folyó jellegű’ zónát is láttam. A tenger legfeltűnőbb formációja a 12.5km-es Peek kráter világos foltja közel a Mare Smythii É-i partjának széléhez. A Mare Smythii más ok miatt is érdekes; ezen terület felett készült az egyik híres ‘Földkelte’ című Apollo  holdexpedíciós fotó, mely fotó előteréül éppen ez a holdi tenger szolgált. Rendkívül izgalmas librációs terület, amit még okvetlen rajzolni-megfigyelni lenne jó, még ideálisabb librációs állapotoknál.”

1Hold_F_ldv_ri_201503301948_Mare_Smythii__Hirayama__Purkyn_50873

 
A  Mare Smythii érdekes, nagyon ősi, Pre Nectari korú becsapódásos szerkezet. Jellegét igazán
holdi orbitális pályáról készített felvételen lehet értelmezni.

Virtual Moon Atlas_2015-04-08_22-37-57A kerek szerkezet, és elnevezett alakzatai az LROC WAC mozaikján, a Virtual Moon Atlasban böngészve.


 

 

kaguya_altimeter-radar___Mare-SmythiiA Mare Smythii egy külső gyűrűs falszerkezettel is rendelkezik, (740km) aminek legmarkánsabb része a Pasteur, és Hirayama kráterek közt húzódik. A tenger 5km mély. (Virtual Moon Atlas 6.1 – Kaguya Altimetric 2)

Lássunk néhány Apollo expedíciós fotót a látottakról, a túloldalról nézve:

AS11-44-6547HR
AS11-44-6551HR
AS11-44-6559HRAz Apollo 11  által  készített fotósorozat Földünkkel, és a Mare Smythii környezetével. A képen a jobb szélen, benn a tengerben a 12km-es, fehéres, élesszélű Peek kráter látszik.

 

 

Mare_Smythii_AS16-M-3008Az Apollo 16 felvétele a Mare Smythii térségről. (A kép alján, a tenger peremén a rajzomon is látható csúcsok.)

 

 

 

LROC WMS Image Map-mare_smythiiAz LROC WMS radarképén a kiemelkedő, peremszéli hegyek, a Hirayama és Purkyně kráterek környezetében. Szemmel, okulárba nézve valóságos öröm volt az azonosításuk.


Aznap este persze további célpontjaim is voltak:

Goddard

2015.03.30. 20.12-20.24UT
80/900mm refr. 150x

“A Mare Smythii medencétől kb egy tenger átmérőnyire É-i irányban, egy másik tengert látni a határszélen; a Mare Marginis-t. Ezt a vidéket korábban már észleltem, most azonban felkészültebben érkeztem el holdunk ezen szegletéhez; cél a tenger É-i partvidékén fekvő, bazalttal elárasztott kráter, a 89km átmérőjű Goddard kráter(14.8°N 89.0°E). Ez, az észlelésem idején -köszönhetően a magas Napállásnak- csak albedo alakzatnak látszik. Nagyon könnyen látható, persze még éppen idejében elkapva, a K-i libráció erősen romlik ezekben a napokban már. Kráterünket NY felől egy vékony falmaradvány szigeteli el a Marginis-beli bazalttól, mely így is igen markáns dísze a peremen fekvő bazalt tengernek. Észlelésem idején nagyon jól látszott két kisebb mélyedés a holdi horizont, vagyis jelen esetben a Goddard mögötti térségek mentén. A Goddard előterében, benn a Marginis síkságán kis vékony fallal övezett kráterrom a ‘C’ jelű is kivehető, bár ez inkább ‘fonaljellegűnek’ látszik semmint kráternek. Nagyon érdekes holdi vidék!”

1Hold_F_ldv_ri_201503302012_Goddard_78434

Smythii_RuklA Smythii térség után északabbra kormányozva a távcsövet, a Marginis talaja ad otthont a célpontomnak. ( Map of the Moon by Rükl 1972
Mapy Mesícních Polokoulí
1:10 000 000)

VMA-atlas-Mare_Marginis__GoddardAz 580km átmérőjű Mare  Marginis  ahogyan a Földről ideális esetben látszik, és felülről.( Virtual Moon Atlas 6.1 – LROC WAC)

goddardA Goddard kráter gyakorlatilag egy fallal övezett, 89km átmérőjű bazalt síkság. Legmagasabb falai sem magasabbak mint 1.700m. (NASA, Apollo Era)

0898Szép panorámakép a Mare Marginisről. Középütt, kissé felfelé a Goddard sötét foltja, tőle balfelé a Goddard-C. A kép bal alsó sarkán a Neper kráter. (Apollo 17)

Volt aznap este egy rögtönzött megfigyelésem is, az északi sarkvidék területéről:

Bosch, Rozhdestvenskiy-W

2015.03.30. 21:05 – 21:14UT
80/900mm refr. 150x

 

“A Hold É-i vidékén ezen az estén ugyan nem túl ideálisak a fényviszonyok, ennek ellenére mégis van itt látnivaló! Az É-i sarkhoz közel, a már korábban megismert-rajzolt Peary krátertől kissé K-i irányban, egy érdekes formációt látni, egy fekete kettős szerkezetű ék formát, mely mögött egy világos domb látszik. Ezt a világosabb dombot egy gyenge szürke sáv szeli ketté. Ahogy néztem, nem tudtam eldönteni hirtelenjében mi is az amit látok, ezért elővettem Rükl kisebb térképét, ezt a kifejezetten librációs területekre optimalizált kiadványt, ami nagy segítség volt, hisz pontosan láthattam hogy ez a kráter a világosabb dombocskájával a hátterében már a túloldalhoz tartozik. A formáció a 75km átmérőjű Rozhdestvenskiy-W, aminek felénk néző, vagyis É-i sánca gyakorlatilag nem létezik, nyitott, és nehezen rajzolható ‘káosz’ terület. Megmaradt falai azonban markánsak, s ahogy készítettem a rajzomat, ismerkedtem a vidékkel, ezen kráter NY-i falán találtam egy jóval kisebb, éles peremű gödörkrátert is. Kicsi, de annál feltűnőbb volt. Ez a kis kráter árnyékkal telt forma, és csak NY-i sáncát érte napfény, előtte pedig egy fekete sáv kanyargott, szép volt, így belekomponáltam a rajzomba ezt is. Másnap sikerrel azonosítottam nagyobb fotóatlasz segítségével név szerint a kis krátert. Ez a 18.6km étmérőjű Bosch volt, amit a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) 2009 januárjában nevezett el egy német kémikusról. Ugyanezen fotóatlaszról sikerült értelmeznem hogy mi is a dombocska a Rozhdestvenskiy W túloldalán; egy nagyobb, összetettebb falszerkezet része, ami egy romkráter és a W jelű kráterünk sáncának együttese. Amolyan űrhajó-ablak élmény volt a látvány, minden holdészlelőnek csak ajánlani tudom a perem területeket!”

1Hold_F_ldv_ri_201503302105_Bosch__Rozhdestvenskiy_W__80593

Lunar_north_pole__Rozhdestvenskiy-WA Hold északi sarkvidékén élőben eligazodni nem is oly egyszerű feladat!
A képen a Virtual Moon Atlas, 30-i szimulációja mutatja az épphogy látható
krátereket a bal ablakon. (Utólag azonosítva) Legkönnyebben a Byrd, Peary, F, A, és Nansen krátereken “ugrálva” értem el a célpontokat.

LROC WMS Image Map - SeaMonkey_2015-04-09_00-54-33A 75km átmérőjű Rozhdestvenskiy-W kráter, ennek bal felső szélén a kicsi Bosch kráterrel. A kép alján jól látszik a szövegben említett “nehezen rajzolható káosz” terület. (LROC WAC)

Celestia_2015-04-09_21-16-56Végezetül egy  reális szimuláció a március 30-i estéről, a holdi térségből szemlélve Földanya látványát, pirossal bejelölve Európát-Budapestet, ahonnan megfigyeltem a képződményeket. (Celestia)

Bárki, aki Holdészlelésre adja fejét, bátran észleljen-fotózzon peremen túli, igazi kihívást jelentő objektumokat is, amik igazi felfedezések lehetnek saját magunk számára. Ma már könnyedén elérhetőek kiváló atlaszok, fényképek égi kísérőnkről. Mindehhez tiszta egeket kívánok!

%d blogger ezt kedveli: