A 2023.10.03-i este célzottan az ISRO holdi sikereire, annak szűkebb landolási területére irányzott megfigyelő akcióm volt. A műszer felállítását követően, két, Taurus csillagképben található könnyen bontható kettőscsillaggal indítottam, melyek megfigyelését 60x-os nagyításon végeztem. A defókuszált csillagokon viszont látni véltem, hogy nagyon nem könnyű este elé nézek. Sajnos így is lett. A légkör rettentően hullámzó volt. Lássuk alább a három célpontot melyek megfigyelését 127/1500mm-es Makszutovval, 250x-es nagyítással végeztem.
Az október 3-i estére szimulált ábrák: librációs állapot, holdfázis és a három megfigyelt terület. (svs.gsfc.nasa.gov – Ernie Wright, és Stellarium)
A Chandrayaan-3 küldetés közepes áttekintő keresőtérképe. Legkönnyebb útvonal, melyen elérhető a helyszín, a Pitiscus-Hommel-Mutus-Manzinus krátereken át vezet. Ne feledjük, a mindenkori libráció, ezen kráterek látványát képes kissé befolyásolni. Precízebb keresőtérkép itt található.
“A légköri állapotok finoman fogalmazva nem a legideálisabbak észlelésem idején. Folyamatos hullámzó légkör időnként beálló pillanatokkal, lehetőséget ad a megfigyelésre, de ugyanakkor szemfáraszó is. Legfőbb megfigyelési célom a 2023.08.23-án sikeresen landolt indiai Holdszonda, a Chandrayaan 3 leszállási területe volt, mely pontosan a 69.37432 S, 32.31906 E koordinátákon található, a 98km átmérőjű Manzinus krátertől D-i irányban fekvő “nyugodt” kis sík területen. A leszállási terület pontos megtalálást segíti a 21km-es Manzinus-T kráterből Ny- felé kiinduló alacsony gerinc, melynek legmarkánsabb kiszögellése alatt található a jeles űrtörténelmi helyszín.” Colong: 131.2, Ill: 83.3%, Phase: 311.7, Dia: 32.01′, S:4, T:4.
Rajzos megfigyelésemmel azonos kivágatú fotó a Chandrayaan-3 küldetés területéről. A Manzinus kráter sáncától délebbre fekvő terület egy síkabbnak tűnő kis része a nevezetes helyszín. (LROC QuickMap részlet)
A leszállási terület déli irányból nézve. Horizontot a 98km átmérőjű Manzinus foglalja el, előtérben, a kép közepén a kis nyugodt, biztonságosnak tűnő kiszemelt helyszín. A távcsőben látszó, Manzinus-T kráterből kiinduló gerinc, itt szinte fel sem tűnik. (LROC QuickMap 3D részlet)
A leszállási terület radaros képe. (WAC Color Shaded Relief)
___________________________________
A következő nem tervezett célpontom, fenn az északi peremvidéken látszó kráter volt, de ennek megkezdése előtt, látva a légkör adta korlátokat komolyan elgondolkodtam, hogy ideje inkább feladni a további holdporos törekvéseim. Ám ekkor megláttam egy kifejezetten látványos képződményt, a De Sitter krátert, mely megjelenésével valahogy mégis dacolt az alkalmatlan légtömeggel.
Bár e kráter kirivó volt a holdi peremvidéken, elsőre az azonosítása nem volt mégse egyszerű. Megtalálását segítik, – amennyiben a libráció nem túl alkalmas az azonosításához – az Aristoteles-C.Mayer-Meton-Baillaud kráterek. (VMA 7.0)
“Elsőre nehezen értelmezhető oldalról látható krátert választottam következő célpontnak, kirívó látvány! Rükl kis 2×8 lapos atlasza szerint a De Sitter krátert látom, ami egy igen érdekes környezetbe csapódott, több idősebb hasonló méretű kráterre. (De Sitter-M 72km, De Sitter-L 69km) A libráció nem kedvezett a megfigyelésének, de éppen ez a hatás volt, ami igazán érdekessé tette számomra, mert nagyon tetszetős hatást kölcsönzött így ennek a képződménynek.
Ennek a kráternek, kráterek komplexumának túlsó falán nehezen de néha bevillantak részletek, különösen a sáncának közepén, illetve több intenzitásában változatos szakasz képében. A sánc ahogy felénk kanyarodik, változatos magasságokat sejtet számomra. Előterében egy csepp alakú kráter is látszik, mely egyfajta sekély árokká alakul. A De Sitter szinte egészen a túlsó falának lábáig árnyékoltnak látszik.” Colong: 131.3
Ill: 83.2%, Phase: 311.6, Dia: 32.02′
Az ősi kráter trió távcsőben szinte egy egységet alkot, melyek névadója a legfiatalabb De Sitter kráter. (LROC QuickMap 3D részlet)
Magassági viszonyok a De Sitter térségben. Megfigyelésem idején a magas emelkedőik jól érzékelhetőek voltak az innenső és túlsó sáncokon is. (WAC Color Shaded Relief)
____________________________________
A közismert nagy Hold kráterek, a lehető legnehezebb grafikai kihívás elé állítják a rajzolni szándékozó megfigyelőket. Holdas megfigyelői pályafutásom alatt gyakorlatilag tudatosan kerültem az ilyen típusú nevesebb kráterek rajzolását. (Kivételt képeznek ez alól, a térképezési projektemnek kiszemelt kráterek néhány példánya) Hogy miért? Mert szinte biztos hogy vagy nem tudnám befejezni egy este alatt, vagy egyéb részlet kerülné el a figyelmem, a részletektől hemzsegő teraszos szerkezetek, a pontos arányok betartásáról nem is beszélve. Ezúton is gratulálok az összes olyan amatőrcsillagász kollégának határon innen és túl, akik vállalkoznak egy egy ilyen nagy kráter rajzolására! Az este utolsó célpontja, tulajdonképpen már jó ideje – Görgei Zoltán több rajzának hatására – tervben volt, vagyis a Theophilus kráter központi csúcsai. Azt elismerem, hogy a légköri állapotok nem voltak méltóak ezen megfigyeléshez, de mégis, adatott néhány olyan pillanat, ami egész egyszerűen rajzolhatatlanul részletessé változtatta a térséget. Csodálatos volt!
“A három legismertebb holdi formáció a Theophilus, Cyrillus és Catharina trió, minden Holddal ismerkedő legjobb támpontja lesz a megfigyelések során. Az északi a 101km átmérőjű kiváló állapotban fennmaradt Theophilus, melynek kizárólag az összetett, több tömbből álló központi csúcsát figyeltem meg. Természetesen a kráter egészében nagyon érdekes, de most a központi részre koncentráltam. Három fehér tömb egyedi jelzéssel is ellátott. Legnagyobb a K-i tömb, a Theophilus φ, érdekes csapott árnyékot vet melynek közepén egy kiugró talányos alakzat látszik. Nyugat felé néző lejtőjén egy szürkébb területet látni, bizonyára valamilyen omladék rész. Ennek a tömbnek a középső része érintkezik a többi kisebb csúccsal, és itt nyílik szét egy többágú árnyékos terület is, kisebb völgyek lehetnek a hegyek közt. Igen érdekes és említésre méltó rész a DNy-i irányból kapcsolódó α jelű tömb, melyen Ny felé a külső lejtőjén – dacára a gyenge légtömegnek – részletek villannak időnként be, ami vélhetőleg törmelékes lejtő lehet, igen nehéz rajzolni, pontosan pedig képtelenség. É-i irányban a harmadik jelzett tömb, a Theophilus ψ van, háromszög alakú tömbje a legkevésbé érdekes, talán egyetlen része amire felfigyeltem és érdekessé teszi, egy kis híd, ami összeköti a φ tömbbel . Az egész központi komplexum érdekes módon ÉNy-i irányban egységesen veszít magasságából és irányadóként szolgál a Theophilus-B jelű másodlagos kráter felé. A tömböket a talajon alig felsejlő, változatos intenzitású bazalt veszi körbe, ennek ábrázolására az instabil levegő miatt már nem vállalkoztam.
01:47 UT-kor beáll a levegő, és nagyon szép részletek látszódtak, de csak rövid időre sajnos.” Colong: 131.5, Ill: 83.0%, Phase: 311.4, Dia: 32.02′
A Mare Nectaris nyugati partvidékét őrző három, nagyon feltűnő kráter. Azonosításuk a kezdők számára sem okozhat semmiféle problémát, a kráterek még látcsőben is azonosíthatóak. (VMA 7.0)
A három csúcs elhelyezkedése, és máig hivatalos jelzéseik. Részlet:
Hypatia – NASA
Mission: Ranger 8
Chart #: RLC-6
Title: Hypatia
1:1,000,000
March 1966
A Theophilus egy hihetetlen jó állapotban fennmaradt kráter. A felvétel az összes említésre méltó részletét feltárja; másodlagos kráterek, 1200m magasságig felhúzódó teraszos sánc szerkezetek, részlegesen elárasztott bazaltos talaj, 1400m magasságú összetett központi csúcs. Említésre méltó a szomszédja a Cyrillus is a kép bal oldalán, melynek sáncát szétrombolta, csúcsait is betemette részlegesen a Theophius lökéshulláma. (LROC WAC mozaik részlet.)
Theophilus panoráma a Cyrillus kráter irányából, a “meglágyított” központ csúcsai fölötti térség szemszögéből, DNy felől nézve. (LROC QuickMap 3D részlet)
Látványosnak ígérkezhet a Theophilus könyezete feletti átrepülés. A kilátás D felőli panorámát mutatja, ahol a központi csúcs épphogy kivillan a magas falak alkotta katlanból. (LROC QuickMap 3D részlet)
Festői kilátás keletről, a Mare Nectaris partivéke felől. A lépcsős szerkezetű teraszos sánc nagyon jól érezhető, mint ahogyan az is, ahogy a központi csúcs szerkezete lejt a B jelű, képen a jobb oldali sánc kanyarulatában fekvő másodlagos kráter irányába. “Az egész központi komplexum érdekes módon ÉNy-i irányban egységesen veszít magasságából és irányadóként szolgál a Theophilus-B jelű másodlagos kráter felé.” Háttérben a lepusztultabb Cyrillus is kivehető. (LROC QuickMap 3D részlet)
Sci-fi filmbe illő kilátás a Theophilus-B jelű másodlagos, mély kráter széléről. A kisebb dombokká szelídülő, légvonalban innen kb 40kmre fekvő központi csúcs nagyon látványos lehet a helyszínről nézve.
A Theophilus φ jelzésű emelkedő omladékos meredek lejtője, és ahogy távcsövemben érzékeltem: “Legnagyobb a K-i tömb, a Theophilus φ, ……Nyugat felé néző lejtőjén egy szürkébb területet látni, bizonyára valamilyen omladék rész.” (LROC QuickMap 3D részlet)
A Theophilus α D-i barázdált érdes lejtője. “Igen érdekes és említésre méltó rész a DNy-i irányból kapcsolódó α jelű tömb, melyen D felé a külső lejtőjén – dacára a gyenge légtömegnek – részletek villannak időnként be, ami vélhetőleg törmelékes lejtő lehet, igen nehéz rajzolni, pontosan pedig képtelenség.” (LROC QuickMap 3D részlet)
A Theophilus ψ, φ, α , és a környező talaj magassági adatai. (WAC Color Shaded Relief)
Befejezésül egy Apollo 16 expedíció idején készült felvétel mely K-i irányból mutatja tárgyalt kráterünket a Sinus Asperitatis – Mare Nectaris határa felett. Háttérben a Cyrillus, balra a hajtómű mellett a Mädler kráter sánca látszik. (NASA – AS16-113-18295HR)
____________________________________
Kapcsolódó:
pcw memorial observatory – Erika Rix grafikus megfigyelése:
Theophilus, Cyrillus, Catharina
Szamosvári Zsolt kolléga írásai:
https://astricus.blogspot.com/2016/01/alexandriai-kraterek.html
https://astricus.blogspot.com/2023/09/legujabb-hirek-holdrol.html?
Vladimir Kazhanov kolléga kiváló felvételei:
https://www.youtube.com/watch?v=yE2gohKB-Fs
ISRO galéria:
https://www.isro.gov.in/chandrayaan3_gallery.html
Görgei Zoltán kolléga megfigyelései:
Központi csúcs 2022.02.07
Theophilus-Cyrillus-Catharina teljes grafika 2022.03.08
Központi csúcs 2022.06.06
Holdfényárnyék 
