Hosszas nagyon hosszas megfigyelési szünetet követően, újra bele csapunk a holdi vidékek megfigyeléseibe. A Luna 25 küldetés sajnos kudarccal végződött, mint azt az augusztus 23-i bejegyzésemben is említettem. Mivel már amúgy is terv volt egy kis Holdra-állás, gondoltam miért is ne ez a becsapódási terület legyen az észlelésem tárgya? Lássuk hát a 2023.09.01/02-i éjjel megfigyeléseit, melyekbe bizony került be, be nem tervezett egyéb érdekesség is, egy érdekes rianás képében. A holdi expedícióm “űrjárműve” a 127mm-es Makszutov-Cassegrain volt, űrhajó ablak szerepét kedvenc orthoszkopikus okulárom töltötte be.
A 2023.09.01/02-i estére szimulált holdi ábrák. Libráció, megvilágítás szöge / fázis és a megfigyelt területek.
(svs.gsfc.nasa.gov – Ernie Wright, és Stellarium )
A hatalmas Janssen romkrátertől a holdi peremvidék felé vezető úton helyezkedik el a Luna 25 becsapódási területe. Az azonosításhoz a Steinheil-Watt-Biela kráterek a legjobb támpontok. (VMA 7.0)
“A terület megfigyelését az a tény motiválta, hogy a kudarcba fulladt Luna 25 holdszonda ezen a területen csapódott a Hold felszínbe. Egészen pontosan a Pontécoulant-G, és Pontécoulant-A kráterek közti nyereg részen, 57°.54 ‘36.65 S, 61°26 ‘59.95 E megközelítő koordinátákon. (Rükl 76.lap) Ezt a tényt a az orosz IPM Ballisztikai Központjának szakemberei erősítették meg, ezúton is köszönöm Lázok Zsanett információját. Hirtelenjében nem könnyű a tájékozódás a területen. Három igen jellegzetesen elterülő kráter adta a főbb azonosítást illetve a Biela kráter ÉNy-i irányban. A terminátor érdekes látványt kínál a 91 km átmérőjű Pontécoulant kráter K-i árnyékba vesző sáncának vonulata képében. Nagyon szép a szakadozott sáncának vonulata, D felé két pontszerű világító csúccsal.
Megjegyzés: Távcső mellett készített grafit vázlat, Autodesk SketchBook 6.2.3, és GIMP programokkal rajzolt, feliratozott verziója.”
A Pontécoulant-G, és Pontécoulant kráterek az LROC WAC mozaik részletén. A fotón szereplő két legnagyobb kráter közül a bal oldali kráter belső sáncába a G jelzésű kráternél csapódott a holdi talajba a Luna 25. A terület radarképe (WAC Color Shaded Relief)
A G és A jelzésű kráterek D felől nézve (LROC QuickMap)
_____________________________
Következett egy nem tervezett megfigyelés, mely a szögletes, és igazán viharvert Furnerius kráterben található kis rianás képében testesült meg számomra. A Furnérius krátert nem mellesleg már azóta szerettem volna megfigyelni (érdekes és érthetetlen módon azonban soha életemben nem figyeltem még meg jobban ezt a krátert), amióta Sánta Gábor 50/350mm-es refraktorával készített rajzán meg nem láttam. Lenyűgözött a kis távcső, és a Holdfelszín ilyen jól rajzolhatóságának ténye. Hozzá kell tegyem, most sem az egész kráter volt a célom ahogy az majd lentebb a rajzon látszani fog.
A Furnerius elhelyezkedése a Hold keleti széléhez közel nem is lehetne ideálisabb. Négy hatalmas hasonló méretű krátersor legdélebbi tagjaként (Langrenus-Vendelinus-Petavius-Furnerius) nagyon könnyű az azonosítása. Megfigyelt területem a kráteren belül elhelyezkedő kis rianás volt. (VMA 7.0)
“A terminátort pásztázva pillantottam meg ezt a könnyen megfigyelhető szép környezetben futó 65km hosszú rianást, mely a Furnerius kráter talaját ékesíti. Kitűnik hogy a rianástól K-re fekvő terület világosabb, mint a tőle Ny-i irányban levő részek, a Furnerius K-i sáncához képest Ny-i irányban. A rianás É-i irányba tartó szakasza egy helyen megtörik, és a Furnerius kráter sáncában, egy meredek helybe futva ér véget. D-i irányban viszont nagyon alacsony dombokban. A környék másik feltűnő képződménye, a 22km átmérőjű Furnerius-B kráter, ami kb 60%-ban árnyékolt. A területet megannyi alacsony domb is ékesíti melyeket meglehetősen nehéz ábrázolni.
Észlelésemet kizárólag a rianás és szűkebb területére korlátoztam.”
Fantasztikus de nehéz sorsú romkráter ez a Furnerius. Megannyi megfigyelésre érdemes részlet, minden ami összességében a holdi terepet jellemzi, megtalálható itt. Részlegesen elöntött bazaltos talaj és kisebb kráterek, rianások, másodlagos gödörkráterek, kráterláncok, áttört sánc részek, meredek lejtők. (LROC WAC Global Mosaic részlet) A kráter radaros képe.
A Rima Furnerius rianásra K-DK felől pillantva, ahogy a kráter É-i meredekebb falába fut be. Az LRO mozaikon mint kiderült számomra, egy Y alakjában elágazik ezen a részen, de ez a finomabb ág láthatatlan maradt számomra. “A rianás É-i irányba tartó szakasza egy helyen megtörik, és a Furnerius kráter sáncában, egy meredek helybe futva ér véget.”
Bepillantás a Furneriusba a Furnerius-A irányból Ny felől… a lepusztultság mértéke lenyűgöző.
Furnerius panoráma ÉK-i irányból nézve. A Rima Furnerius balról érkezik, s fut bele a relatíve meredek falba. Középtől picit balra a B jelű másodlagos, 22km átmérőjű kráter, háttérben a Furnerius Ny-DNy-i sáncának emelkedői.
Mintha az északi lejtőkön állnál… Furnerius panoráma lankás dombok képében. Jobb felső sarokban a B jelű kráterrel, középen a rianással.
A Furnerius rianás É-i, meglehetősen sekély szakasza, és a kép alján két helyi meteorzápor nyomai. Engem lenyűgöz a tény, hogy egy ilyen sekély felszínformát is meg lehet figyelni amatőr eszközökkel. (LROC WAC mozaik részlet.)
____________________________________________________
Meg van már tán 9-10 éve is, hogy tapasztalt megfigyelő kollégámmal, Cseh Viktorral kiválaszottunk többféle szűkebb holdi területet. Az alábbi két kis kráter területe is ilyen volt, bazaltos holdi tavak környezete, köztük egy vélt ősi romkráter kis medencéjével, a Mare Spumans zónával.
“Eredetileg még észlelő kollégámmal, Cseh Viktorral választottuk a Mare Spumans területét szimultános célpontnak néhány éve már, de sajnos valahogy sosem kerítettünk sort erre a területre, melyet én ezúttal most jobban szemügyre vettem. A terület Viktor szerint egy temetett ősi kráter maradványa lehet, s valóban a Mare Spumans síkságának K-i peremterülete egy szakadt, de íves falmaradványként is értelmezhető. Ide települt a két kis kiszemelt kráterem, Stewart és Pomortsev.
Az északabbi a 13.7km-es Stewart (66.97E 2.15N) mely egy nagyon egyszerű kis kráternek látszik, K-i sáncát még eléri a Napnak fénye. Tőle picit Ny-i irányban a 8km-es Dubiago-R kráter látszik, ez már inkább gödörkráternek tűnik, még egyszerűbb megjelenéssel. Innen kiindulva a Mare területen egy nagyon gyengén látszó lapos gerincszerű képződmény látszik, ami a Holdatlaszokban névtelenül szerepel. A Stewart krátertől D-i irányban az említett Spumans falmaradvány egyfajta nyerget alkot, s köti össze azt a nagyobb Pomortsev (25.5km, 66.94E 0.73N) kráterrel mely már picit látványosabb, egyénibb megjelenéssel bír. Sánca Ny felé rendkívül vékonynak tűnik, K-i irányban szögletesebb. Ettől a krátertől D felé a nyereg kiszélesedik némi szerkezeti elem, pl egy terasz és egy másodlagos kráter is megfigyelhető. Érdekesség hogy ezt a kis krátert a Rükl atlasz nem jelöli. A terminátoron túli térségekből változatos megjelenésű emelkedők, pl a 21km-es Maclaurin-W sánca látszik.
Megjegyzés: Távcső mellett készített grafit vázlat, Autodesk SketchBook 6.2.3, és GIMP programokkal rajzolt, feliratozott verziója.”
Stewart és Pomortsev az örök holdi szomszédság. A két kis bazalttal feltöltött kráter a Mare Spumans peremére telepedett, D-i irány jobbra, K-i, felfelé. (LROC WAC)
K-i irányú panoráma, háttérben a Mare Spumans, vélt temetett kráter (?) síkságával. Ebből a szemszögből érződik igazán, mennyire sekély falakkal rendelkezik a délebbi Pomortsev kráter.
Kilátás nyugat felől, háttérben a Maclaurin-W és Dubiago kráterekhez tartozó másodlagos kráterek emelkedői. A terület radaros képe.
________________________________________________________
Következett – mintegy levezetésül – a klasszikus megjelenésű Mercurius kráter, mely tipikus példája a mellőzött formációknak. Hát én most jól megnéztem magamnak. 😀
Nem túl kirívó, de mégis annál sokkal érdekesebb részleteket tartogató kráter elhelyezkedése a holdi ÉK-i peremvidékek területén az Endymion és Atlas kráterekkel háromszöget alkotva. (VMA 7.0)
“A Mercurius egy szép fekvésű 68km átmérőjű teraszos sáncú kráter.
Keleti sáncát a napfény még eléri, így megfigyelhető az azt kettészelő jól látszó terasz, melyen egy kanyarszerű rész is látható. A K-i sánc É felé elvékonyodó, D felé szélesen fut bele a maga által vetett árnyékos kanyarulatba. A sánc NyÉNyi részén látni egy hasadást, és egy másodlagos kisebb krátert is jól meg lehet figyelni, a Mercurius-L jelűt. Annak ellenére, hogy olyan neves óriás kráterek szomszédságában található mint Endymion vagy éppen a Messala, érdemes jobban megszemlélni ezt a krátert is.
Az árnyékos területeknél K-i irányban változatos megjelenésű hegyvonulatok látszottak még, amik az 50km-es Mercurius-D jelű romkráterhez tartoznak.
Megjegyzés: Távcső mellett készített grafit vázlat, Autodesk SketchBook 6.2.3, és GIMP programokkal rajzolt, feliratozott verziója.”
Szép, teraszos sáncú, bazalttal feltöltött Mercurius kráter az LROC WAC QuickMap részletén. A kép jobb oldalán a Mercurius-D jelű, nagyon lepusztult kráter maradványa. K-i irány jobb oldal, É-i felfelé.
Lenyűgöző kilátás K-DK-i irányból a Mercuriusra. Teraszos meredek falak, sík talaj jellemzi kráterünket, és az összetett rendkívűl dombos vidék. Bal alsó sarokban a D-jelű romkráter, háttérben a Lacus Temporis sík területével.
Ezt a krátert kifejezetten amiatt választottam, mert tudtam hogy K-i sánca egy erőteljes teraszos szerkezetet mutat. A kép D-i irányból mutatja ezt a teraszos emelkedőt.
Kilátás Ny-i irányból. Az észlelésemben említett, – itt a kép bal részén látszó – sánc hasadást két emelkedő közt fekvő ék alakú mélyedés okozza. A terület radaros képe.
Ezzel zárul a 2023.09.01 / 02 éjjeli megfigyelés krónikája. Az észlelés alatt is aktívan működött az indiai siker program, a Chandrayaan 3 landolóegysége a Manzinus krátertől déli irányban fekvő zárt síkságon. Ezt a területet azonban nem rajzoltam le, (ami késik, nem múlik) a fényviszonyok egyhangúsága okán, ettől függetlenül érdekes volt megkeresni és megnézni azt a részt is, ahol akkor ott aktívan működött egy űrhajózásban újoncnak számító nemzet szondája.
Holdfényárnyék 
