Archive for the Uncategorized Category

Gene Cernan (1934-2017)

Posted in Uncategorized with tags , on január 17, 2017 by Holdfény-árnyék

MEGHALT AZ AZ ŰRHAJÓS, AKI UTOLJÁRA SÉTÁLT A HOLDON
2017. január 16-án elhunyt Eugene Cernan amerikai űrhajós. Ő volt a NASA által kiválasztott 14. űrhajós.
Cernan 1934-ben született. A Prude Egyetemen villamosmérnöki képesítést szerzett. 1956-tól a haditengerészetnél pilóta és repülőtiszt volt. 1963-tól a NASA-nál űrhajóskiképzésben vett részt. A Gemini-9 űrrepülésben (1966) Thoma Stafford mellett a másodpilóta volt. 1969-ben az Apollo-10 küldetés alkalmával a holdkomp pilótája volt. Az utolsó amerikai holdexpedíció, az Apollo-17 parancsnoka volt 1972-ben. Ő szállt be utolsónak a holdkompba, tehát az utolsó ember, aki a Holdon járt. 1976-ban kivált a NASA és a haditengerészet kötelékéből és egy texasi nagyvállalat alelnöke lett.

 

cernan_moon_apollo-17

 

cernan

 

gene-cernan

Cernan 83 éves volt.

Ewen Whitaker (1922-2016)

Posted in Uncategorized with tags , , , , , on december 19, 2016 by Holdfény-árnyék

Október 11-én, 94 éves korában elhunyt Ewen Whitaker, a modern kori holdkutatás kiemelkedő alakja. Whitaker egyike volt azon csillagászoknak, akik sohasem része­sültek formális csillagászati képzésben, ám munkáságuk elismerése jeléül díszdoktori címet kaptak. Az alábbiakban erről a kivéte­les emberről emlékezünk meg.

Ewen Adair Whitaker 1922. június 22-én született Londonban. A csillagászat már gyermekkorában érdekelte, és eredeti ter­vei szerint a középiskola után a Londoni Egyetemen folytatta volna csillagászati tanulmányait, ha nem szól közbe a II. világ­háború. A háborús évek alatt a londoni egyetemek vidékre költöztek, hogy az esetle­ges bombázások pusztításait átvészelhessék. Whitaker viszont maradt Londonban, hogy beteg édesanyját gondozhassa. A háború idején a Siemensnél kapott állást, ahol a rejtélyes PLUTO (PipeLines Under The Ocean) tervben dolgozott. Ennek a pro­jektnek természetesen az égvilágon semmi köze sem volt a csillagászathoz. A titokza­tos fedőnév alatt a La Manche-csatornán keresztül Angliát a kontinenssel összekötő tenger alatti csöveket fektettek le, amivel a szövetségeseket látták el üzemanyaggal. A Siemensnél eltöltött évek egyik komoly hozadéka volt, hogy alkalma nyílt elsajátí­tania a spektroszkópia alapjait, mert mint minőségellenőr, munkája során spektrosz­kópiai módszerekkel kellett ellenőriznie a már legyártott csőszakaszok minőségét. Annak ellenére, hogy nem volt csillagásza­ti végzettsége, a háború után a Greenwichi Csillagvizsgálóban sikerült elhelyezked­nie. Whitaker már a negyvenes évek elején csatlakozott a BAA (British Astronomical Association) Hold Szekciójához, aminek egy ideig vezetője is lett. A greenwichi évei alatt, saját szabadidejében kezdte el javít­gatni az akkoriban az IAU által hivatalosan elismert 1935-ös kiadású, még teljesen kéz­zel rajzolt holdtérképet. Az IAU 1955-ben Dublinban tartotta nemzetközi konferenci­áját, ahol Gerard Kuiper egy új holdtérkép készítéséhez toborzott embereket. Kuiper felhívására csak egyetlen jelentkező akadt: Whitaker. Élénk levelezés vette kezdetét az egyik legnagyobb tekintélyű csillagász és a képesítéssel nem rendelkező, ám rend­kívül nagy tudású kutató között, aminek következménye az lett, hogy 1958-ban Whitaker családjával az USA-ba költözött, hogy a Chicagói Egyetemhez tartozó Yerkes Obszervatóriumban dolgozhasson Kuiperrel együtt.

 

ewen-whitaker-spot_k2mkt2b

Ewen Whitaker, a modern holdkutatás kiemelkedő alakja

Az itt eltöltött két esztendő egyik ered­ménye az 1960-ban megjelent Photographic Lunar Atlas, ami a világon a legelső, kife­jezetten fotografikusan készült holdatlasz. A munkához a Yerkes Obszervatórium 40 hüvelykes refraktorát és a McDonald Obszervatórium 82 hüvelykes reflektorát használták. Chicago rossz asztroklímája Kuipert továbblépésre ösztönözte. Kuiper 1960-ban hozta létre Tucsonban, az Arizonai Egyetemen a Lunar and Planetary Laboratory-t (LPL), a világ első, kizárólag a Hold és a bolygók kutatásával foglalkozó intézményét. A Whitaker család természe­tesen Kuiperrel tartott.

consolidatedlunaratlasfull

Az Aristarchus-régió az 1960-ban kiadott Consolidated Lunar Atlasból

 

Az LPL aktívan részt vett az 1960-as években a Ranger-szondákkal kezdődő és az Apollo-expedíciókban kiteljesedő holdprogram célpontjainak kivá­lasztásában. Whitaker legnagyobb sikere, ami széles körben ismertté tette a nevét, a Surveyor-1, majd a Surveyor-3 landolási helyének a pontos meghatározása volt.

 

ranger5_edited2

Balról jobbra haladva:  Ewen Whitaker, Gerard Kuiper, és Raymond Heacock egy Ranger-holdszonda makettjével (NASA)

 

 

A Surveyorok leszállási helyét úgy állapították meg, hogy a szonda által készített panorá­mafelvételeket hasonlították össze a Lunar Orbiterek által készített nagyfelbontású képekkel. Whitaker a Surveyor-1 pozíciójá­nak meghatározását a Science-ben publikál­ta és a cikkében közölt pozíció kissé eltért attól, amit a NASA elsőként megadott. A NASA szakemberei elfogadták az új, ponto­sabb koordinátákat, és hamarosan már sze­mélyesen Whitakert keresték, hogy segítsen megállapítani a Surveyor-3 pontos landolási pozícióját. Mintegy 23 órányi munka után Whitaker sikerrel járt.
A Surveyor-3 pozíciójának ismerete a NASA-nak komoly sikert hozott, mert első alkalommal sikerült véghezvinniük egy elképesztő pontos leszállást, ami nagyon fontos volt az Apollo-expedíciók további sorsára nézve.  Az Apollo-12 legénysége nagyjából 200 méterre szállt le a Surveyor-3-tól, ami egyértelműen bizonyította, hogy a NASA képes arra, hogy a kitűzött célt haj­szálpontosan végrehajtsa. Gondoljunk bele abba, hogy még élénken élhetett a földi irányítóközpontban dolgozók és általában az első holdra szállást figyelemmel kísé­rők emlékezetében, amikor Neil Armstrong mindössze néhány másodpercre elegendő hajtóanyaggal kerülgette ki a Sas-leszálló­egység útjába kerülő sziklákat, krátereket.
Hogy mekkora volt az öröme az Apollo-12 leszállást végrehajtó legénységének, Pete Conradnak és Alan Beannek, az kiderült az első holdsétájuk alatt. Conrad: „Fiú, ezt sohasem fogod elhinni. Találd ki, mit látok ott ülni a kráter túloldalán?” Bean: „Csak nem az öreg Surveyort?” Conrad: „Az öreg Surveyort; igen uram! (nevet) Jól néz ez ki? Nem lehet messzebb innen, mint 600 láb.”  Whitaker és Bean évekkel később találkozott egy rendezvényen, ahol Bean átadta Whitakernek a külön neki dedikált könyvét (Apollo: An Eyewitness Account By Astronaut/Explorer/Artist/Moonwalker; The Greenwich Worshop Press, 1998). Bean a következő pár sort írta Whitakernek: „Ewen, köszönet a kiváló munkádért, hogy megta­láltad a Surveyor-3 holdszondát. Missziónk elsődleges célját képtelenek lettünk volna teljesíteni, ha te nem vagy olyan körültekin­tő és gondoskodó.”
Whitakerék a hatvanas években három holdatlaszt publikáltak Kuiper vezetésével, többek között a híres Consolidated Lunar Atlast, amire rovatunkban is többször hivatkoztunk. Ehhez a munkához főként a Catalina Obszervatórium 61 hüvelykes ref­lektorát használták. Whitaker tudományos eredményei közé tartozik a Miranda nevű Uránusz-hold pontos pályameghatározása, a Hold túloldalán fekvő gigantikus méretű South Pole-Aitken-medence felismerése, a holdi kráterláncok keletkezésének magya­rázata. Ő volt az, aki pontosan meghatároz­ta az első Galilei-holdrajzok készítésének időpontját, és javaslatot tett a Galilei által Bohémiához hasonlított kráter azonosítá­sára.

 

surveyor_3-apollo_12

Alan Bean a Surveyor-3 holdszondát vizsgálja. A háttérben az Apollo-12 holdkompja, az Intrepid (Merész) látható

A holdi kráterek nómenklatúrájával az 1950-es évektől egészen most bekövetke­zett haláláig foglalkozott. Többek között Withaker dolgozta ki a sémát a Hold túlol­dalán fekvő kráterek elnevezésére. E sorok írójának egyik kincse Whitaker 1999-ben megjelent Mapping and Naming the Moon című könyve, amely a valaha megjelent leg­teljesebb mű a témában. A könyv a teljesség igényével tárgyalja a Hold feltérképezését a távcső előtti kortól napjainkig. Meglehet, hogy sokak számára ez száraznak tűnhet, de Whitaker olyan olvasmányos formában tárja elénk ezt a témát, hogy még egy kívülálló számára is élvezetes a könyv.

ewen-whitaker-rip

  Whitaker szerény, kedves természetű, jó humorú ember volt, akiről kollégái, bará­tai és családtagjai a legnagyobb szeretettel beszélnek. Szabadidejében régi holdtérké­peket és könyveket gyűjtött, régi órákat javítgatott, és még egy csembalót is épített. 2011-ben az Arizonai Egyetemtől díszdokto­ri címet kapott.
Mint holdkutatóról, az egyik legfrappánsabb, legtömörebb jellemzést Chuck Wood adta a Modern Moon című 2003-ban megje­lent könyvében: „Pajkos, autodidakta angol­-amerikai holdkutató, aki a holdkutatás tör­ténetét és a Hold felszínének a geográfiáját jobban ismeri, mint bárki más.”

Görgei Zoltán         Meteor 2016/12     32.o

kapcsolódó:

Lunar and Planetary Laboratory

Whitaker (1999): Mapping and Naming the Moon

Antonín Rükl 1932 – 2016

Posted in Uncategorized with tags , on július 15, 2016 by Holdfény-árnyék

Mély megrendüléssel vettem tudomásul a szomorú hírt, hogy a kedvenc Holdas térképészem, Antonín Rükl örökre lehúnyta szemeit. Több bejegyzésemben is Rá hivatkoztam amikor térképes segítségre volt szükség a blog oldalain.

Antonín Rükl
Született 1932. szeptember 22. Čáslav, Csehország.   Elhúnyt 2016. július.12. (84 évesen)
Cseh térképész. 1956-ban végzett a Cseh Műszaki Egyetemen, 1960-ban a prágai Planetárium igazgatóhelyettese, a csehszlovák Csillagászati Társaság alelnöke lett. A Csillagászat népszerűsítője, a Hold precíz térképézője, számtalan nagyszerű kiadvány illusztrátora volt. Legismertebb munkája “Antonín Rükl – Mondatlas”.
Antonín Rükl 84 évesen húnyt el, pótolhatatlan űrt hagyva maga után. Rükl föbb művei itt.

Antonín Rükl nevét 2000 óta egy kisbolygó őrzi:  (15395) Rükl.

 

 

 

Antonin_Rukl___Rest-In-Peace

 

Kapcsolodó:

https://www.novinky.cz/veda-skoly/409129-zemrel-antonin-rukl-predni-cesky-astronom.html

 

 

 

A holdi “papírsárkány”

Posted in Uncategorized with tags , , , on szeptember 1, 2015 by Holdfény-árnyék

A Hold tőlünk is látható oldalán egy rejtélyes, furcsa alakú fényes felszíni alakzat vonja magára a figyelmet a Viharok Óceánja területén, a Reiner Gamma. Most két modell is napvilágot látott a titokzatos alakzat kialakulásának magyarázatára.

 

A japán KAGUYA (SELENE) szonda felvétele a kérdéses területről

 

 

A Hold felszínét kisebb távcsővel pásztázva az Oceanus Procellarum (Viharok Óceánja) területén egy furcsa, a felszínhez képest feltűnően fényes “papírsárkányra” emlékeztető alakú érdekes alakzatra lehetünk figyelmesek. A Reiner Gamma elnevezésű, mintegy 70-80 km kiterjedésű alakzat holdrajzi (szelenografikus) koordinátái: nyugati hosszúság 59 fok, északi szélesség 7,4 fok. Kezdetben erősen lepusztult kráternek tartották, de a holdszondák közelfelvételei és mérései után kiderült, hogy másról van szó.

A cikk teljes egészében itt olvasható tovább:

http://www.csillagaszat.hu/hirek/a-holdi-papirsarkany-rejtelye/

10,000. látogatás!

Posted in Uncategorized on március 18, 2013 by Holdfény-árnyék
 
Kedves olvasók, kedves blogkövetők! Nagyon szépen megköszönöm a bizalmat, amivel megtisztelnek, megtiszteltetek az elmúlt időszakban. Igyekszek, a jövőben is megfelelni az elvárásoknak. 
 
🙂

A Holdpor szaga

Posted in Uncategorized with tags , , , on február 2, 2013 by Holdfény-árnyék
 
A holdutazók meg is “szagolták” égi kísérőnket, és erős, az égett puskaporhoz hasonló szagról számoltak be.
Ők az egyedüli emberek, akik égi kísérőnk felszínét már megszagolták – bár nem sétáltak szkafander nélkül a Holdon. A terepi munka során sok holdpor tapadt az űrruhájukra, és utána hiába porolták le egymás szkafanderét, a finom por a ruha mikroszkopikus redőibe is bevette magát. Amikor visszatértek a holdkomp belsejébe, majd ott mesterséges földi atmoszférával töltötték ki a légteret, levették az űrruhát. Ekkor a szkafander külső felületén lévő por közvetlen kapcsolatba került velük, így meg is tudták szagolni azt. Többnyire az égett puskaporéhoz hasonló szagról számoltak be. A jelenségre több lehetséges magyarázat van, de pontos eredete még nem ismert.  A holdpor közel felét szilícium-dioxidból álló mikroszkopikus üvegcseppek teszik ki, amelyeket a mikrometeoritok becsapódásai nyomán megolvadó és kirepülő, majd gyorsan megszilárduló anyag alkot. A becsapódások révén gyenge sokkhatás is éri az ásványokat, és az így keletkezett, illetve ekkor felszabadult anyagokban viszonylag sok szabad kémiai kötés marad. Ezzel tehát kémiailag aktív anyagok keletkeznek, amelyek erős szagokat okozhatnak.
 
 
10076005_jpg

  A mikroszkópikus olvadékcseppecskék.

 
 
 
A hatást tovább fokozhatta, hogy a por a holdkomp oxigénben gazdag belső légterével érintkezve folyamatosan “égett”. A Hold felszíne ugyanis oxigénben szegény reduktív környezet, az itt található molekulák pedig a holdkompban sok oxigénnel érintkezve gyorsan oxidálódtak, hétköznapi nyelven “elégtek”.
Feltehetőleg a holdkomp belsejében nem is közvetlenül a port, inkább a kabin atmoszférájában lévő pára és a holdpor kölcsönhatása révén felszabadult, majd a levegőbe jutott molekulák szagát érezték az űrhajósok. A porszemek felszínén képződő vízpára a leginkább mobilis, azaz legkönnyebben elszakítható molekulákat vitte magával. Ezek a gázok pedig elsősorban nem a Hold anyagából, hanem a Napból kiáramló részecskéknek, a napszélnek a porban megkötött molekuláiból álltak. Furcsán hangzik, de elképzelhető, hogy a holdutazók a leszállóegység kabinjában nem csak kísérőnk, hanem a napszél “szagát” is érezték.
A Földre visszahozott és a laboratóriumokban vizsgált kőzetminták már nem árasztottak magukból hasonlóan erős szagot. A szagot okozó kémiai reakciók ugyanis már szállítás közben lezajlottak, illetve a kérdéses molekulák a poranyagból kiszabadultak, majd eltávoztak. Erre elméletileg alig kerülhetett volna sor, a mintákat ugyanis légmentesen lezárt fóliatasakokban hozták haza – a kőzetek felületei azonban olyan élesek voltak, hogy a borítást sok helyen felsértették, és az illatanyagok lassan kidiffundáltak.
 
 

harrison_schmitt_large

          Jack Schmitt, az Apollo-17 egyik űrhajósa eredetileg fehér,
  de a munka során a holdportól szürkére színeződött szkafanderében.
 
 
Forrás:  NASA, Gene Cernan
 

 

Űrhajózási bélyegek

Posted in Uncategorized on január 5, 2013 by Holdfény-árnyék
 
Egy időben, bélyegeket is gyűjtöttem…rég volt. Eme szenvedélyem alábbhagyott, de az idő alatt sok szép példánnyal garapíthattam kollekciómat, különös tekintettel az űrhajózási témákra. Az alábbiakban, mindenféle komment nélkül bemutatok jónéhány űrhajós emlékbélyeget, különöstekintettel az Apollo, és Luna expedíciókra.
 (A bejegyzést, az öreg bélyeges tiszteletére ajánlom, Vili bácsinak)
 
 
 
 
1989USA2403
 
 
 
 
 
877469462_73524fb608
 
 
 
 
1971EGermanyE1380
 
 
 
 
Timbre-filatelice-cosmos;1972-Incheierea-programului-Apollo;L-814;M-3069
 
 
 
Timbre-filatelice-cosmos;1972-Incheierea-programului-Apollo;L-814;M-3070
 
 
 
Timbre-filatelice-cosmos;1972-Incheierea-programului-Apollo;L-814;M-3071
 
 
 
 
Timbre-filatelice-cosmos;1972-Incheierea-programului-Apollo;L-814;M-3072
 
 
 
 
Timbre-filatelice-cosmos;1972-Incheierea-programului-Apollo;L-814;M-3073
 
 
 
 
 
Timbre-filatelice-cosmos;1972-Incheierea-programului-Apollo;L-814;M-3074
 
 
 
 
Timbre-filatelice-cosmos;1972-Incheierea-programului-Apollo;L-814;M-3075
 
 
 
 
Timbre-filatelice-cosmos;1972-Incheierea-programului-Apollo;L-814;M-3076
 
 
 
 
 
Timbre-filatelice-cosmos;1972-Incheierea-programului-Apollo;L-814;M-3077
 
 
 
 
 
Timbre-filatelice-cosmos;1972-Incheierea-programului-Apollo(colita-dantelata);L-815;M-3078;B-102
 
 
 
 
 
 
 
1959EGermanyE454
 
 
 
 
 
1959Russia2393
 
 
 
 
1959Russia2394
 
 
 
 
 
 
1969USA1358
 
 
 
 
1976Russia4597
 
 
 
 
1969USA1367
 
 
 
 
 
 
1970Poland2021
 
 
 
 
 
 
1970Russia3885
 
 
 
 
 
 
1970Russia3886
 
 
 
 
 
1970Russia3887
 
 
 
 
 
1989Poland
 
 
 
 
 
1994Netherlands1733
 
 
 
1971Russia3919
 
 
 
 
 
1971Russia3920
 
 
 
 
1971Russia3921
 
 
 
 
1973Russia4161
 
 
 
 
1973Russia4160
 
 
 
 
1999 Bosnia
 
 
 
 
1971Romania3794-5
 
 
 
 
usa2842
 
 
 
14146325-manama--circa-1972-a-stamp-printed-in-the-manama-bahrain-shows-astronaut-with-camera-apollo-15-missi
 
 
 
 14093659-liberia--circa-1975-a-stamp-printed-in-liberia-shows-apollo-17-mission-circa-1975
 
 
 
 
023_apollo_8_blokk.preview
 
 
 
 
1989Hungary
 
 
 
 
7870438132_d3b0cfedae_o
 
 
 
 
apollo14-stamp
 
 
 
apollo-15_stamp
 
 
 
 
apollo16-belyeg-stamp
 
 
 
 
028_apollo_17_blokk_0.preview
 
 
 
 
688_001
 
 
 
 
img027
 
 
 
 
maliC199
 
 
 
 
 
image-03-large
 
 
 
 
1972Mauritania412
 
 
 
 
1991USA2628
 
 
 
 
 
img019
 
 
 
 
img021
 
 
 
 
 
img020
 
 
 
 
 
img033
 
 
 
img029
 
 
 
 
apollo12-stamp
 
 
 
 
 
img032
 
 
 
img031
 
 
 
 
img030
 
 
 
 
 
 
%d blogger ezt kedveli: