meteor havi archívum

Ősi kvartett

Posted in Észlelési ajánló with tags , , , , on szeptember 17, 2016 by Holdfény-árnyék

A meteor 2016/9-e számában Görgei Zoltán remek írást közölt  Leo Brenner – Spiridon Gopcevic életéről, kétes hírű munkásságáról és a Fauth által elnevezett Brenner kráterről. Ennek apropóján gondoltam én is írok.

 

Holdunk legismertebb hármasa, a Theophilus, Cyrillus, Catharina triója, melyek szinte a legkisebb távcsövekkel is tanulmányozhatóak, és melyeket vélhetőleg minden Holdat észlelő látott már. Érdekes párhuzam; kissé D, DK-i irányba kormányozva távcsövünket egy szinte pontosan ilyen lepusztultság fokú trió, -és egy névtelen tag- található a hatalmas Janssen kráter É-i falára települve;

Brenner 90km    38.87 E   38.86 S
http://planetarynames.wr.usgs.gov/Feature/873

Metius 83.8km   43.32 E   30.42 S
http://planetarynames.wr.usgs.gov/Feature/3873

Fabricius 78.9km   41.66 E  42.69 S
http://planetarynames.wr.usgs.gov/Feature/1895

 

Névtelen, ősi kráter   37.61 E   42.20 S

 

 

 

janssen_north_field__lunarearthsidehemisphere

Krátereink  az USAF Lunar reference Mosaic térképén

 

 

 

janssen

Krátereink környezete a Virtual Moon Atlas pro v6-ban

brenner

A trió legidősebb tagja a 90km átmérőjű Brenner-kráter. Érdemes megfigyelni, mennyire szétzúzott állapotban maradt fenn; teljes K-i falát egy érdekes, egyenes hátság szeli ketté, mely egy markáns háromszög alakú síkságot vágott az így is romos Brenner talajára. (Ennek az egyenes hátságnak errefelé több párhuzamos társa is akad, de vele egyidős  a látványos Vallis Rheita is) Két relatíve fiatalos másodlagos kráter is rongálta falait; a Brenner-E (14.6km) , és Brenner A (31.69km) ez az A jelű kráter ráadásul jó kis törmeléklejtőt tolt a Brenner talajába. Ny-i fala viszont jobb állapotban maradt fenn.  (LROC-WAC Global Mosaic)

 

 

 

metius-lroc_wac

Következő kráterünk a 83km-es Metius, mely a hármas közül a középkorú lehet a lepusztultsága alapján, K-i falát a 14.4km átmérőjű Metius-B csapta agyon. Állapota sokkalta jobb mint az előbb emlegetett Brenner-é; falai épek, sánca háborítatlan, talaja részben bazaltos, felületén a Fabricius törmelékének egy részével. Központi csúcsából is láthatunk még valamit, öt, hat picike dombocskát. Igazán szép az a kicsi völgyecske is, ami a Metius ÉK-i falát szakította át.

 

 

 

fabricius_lroc-wac__global

Harmadik, és egyben a legifjabb kráterünk a trióból a 78.9km átmérőjű Fabricius. Falai igen élesek, épek, belső teraszain az “emeleteket” is láthatjuk. Talaján markáns központi csúcs, illetőleg egy csúszamlás is felfedezhető É-i falának tövében. Fabricius kora nagyon jól megállapítható a Metius és Fabriciusi falak találkozásánál, ahol a Fabricius felülírta annak falívét.

 

 

romkrater_fabricius-west

anonim_lunar_crater__Fabricius-west

A talány a negyedik képződmény maga, mely ma már csak alig sejthetően látszik. Vélhetőleg a Brenner-el egyidős lehet, ha nem még idősebb, és kb akkora méretű is lehetett. Ez a kráterféle, ami manapság csak egy igen erodált dombvidéknek tűnik, a Brenner-től D-felé, a Fabriciustól Ny-i irányban található, a két nevezett kráterrel háromszöget alkotva. Iszonyatosan idős lehet, talán az egész társaságnak helyt adó Janssen kráternél is, valószínű kicsivel utána keletkezhetett, ekkor csaphatta agyon annak ÉNy-i talaját.

Érdekes módon ennek az ősi negyedik kráternek a központi csúcsából is láthatunk valamicskét, a
37.22E  42.86S37.51E  42.58S37.95E  42.28S koordináták mentén.
Ennek a romnak a D-i fala, mely gyakorlatilag elárulta hogy valaha létezett egyáltalán, az a Fabricius, és Fabricius-J közt fekvő, máig megmaradt DNy-ÉK irányú faldarab:
37.34 E 44.25S38.93E 43.12 S

 

 

lunar-terminator-visualization-tool_2016-09-17_14-06-40

Képzeletbeli űrhajóból a tárgyalt holdi vidék, az LTVT szimulációja alapján.

 

 

 

Sajnos erről a területről észlelésem még nincsen, de mielőbb bepótlom eme hiányosságot!

 

 

Kapcsolódó:

http://neilenglish.net/the-dubious-career-of-leo-brenner/

 

Forrás:
Charles J. Byrne – Lunar Orbiter Photographic Atlas of the Near Side of the Moon.
USAF Lunar reference Mosaic.
System of Lunar Craters Map.
LROC WAC Global Mosaic.
Virtual Moon Atlas pro v6.

 

 

Reklámok

MIBŐL VAN A HOLD? Az Apolló expedíciók ásvány-kőzettani kutatásai.

Posted in Egyebek űrtémában with tags , , , , on február 28, 2012 by Holdfény-árnyék
 
Régebben csak a meteoritokat tanulmányozhattuk mint idegen égitestről származó, kézbe is vehető anyagokat. az Apollo-expedíciók óta viszont kezünkben van a Hold.A Hold felszínén található kőzetek két fontos okból is mások, mint a földiek: 1. más volt a Holdnak a belső története, amely a kőzeteket kitermelte ; 2. mások voltak a kőzeteket átalakító holdi felszíni viszonyok.
 
 
 
Bazaltok és anortozitokHa Földünkről gondolatban eltüntetjük az óceáni vízréteget, két fontos kőzettípust azonosíthatunk rajta: a tengerfenék bazaltjait és a kontinensek gránitos átlagösszetételéhez kapcsolódva megjelenő felszíni üledékeket. Hasonló felbontással nézve a Holdat, azon is sötét (ma már tudjuk bazaltos) “tengereket” és világos (ma már tudjuk: anortozitos*) felföldeket látunk. Rögtön észleljük: a két égitest közös kőzettartománya a bazalt.

E. Aldrin lábnyoma a holdon:  a legtöbb helyen ilyen porréteg, regolit borítja a felszínt

Nemcsak a kőzetszínképek vizsgálata, hanem a magmás kőzettan is megtanított bennünket arra, hogy a  kőzetbolygók közös nevező -je a bazalt. A bazaltok szerepére a földi kutatásban is csak a 60-as években találtak rá: a Föld felszínére ömlött bazaltok a Föld köpenyének parciális olvadékai*. A földi köpeny viszont lényegében kondritos* összetételű, azzal a különbséggel, hogy a vas kiolvadt belőle, és a magban gyűlt össze. A kondritos anyag a Naprendszer ősi anyaga, s bizonyos meteoritokban még ma is megőrződött. Ezért minden bolygótesten, így a Holdon is megtalálható a kondritos köpeny. Mi több, még néhány száz kilométeres kisbolygókon is kiolvadással létre tudott jönni belőle a bazalt. (Ilyen kisbolygó például a Vesta.) Bazaltos meteoritokat a holdkőzetek kézbevétele előtt is ismertünk. Néhányukról például kimutatták, hogy naprendszeri idő szerint fiatalok. Azt feltételezték, később igazolták is, hogy a Marsról
származnak. Csak a Holdról nem volt még anyagunk, s a meteoritok között sem tudtunk addig holdkőzetet azonosítani, míg magukat az eredeti holdkőzeteket nem tanulmányoztuk.

Vékonycsiszolatok Magyarországon

Ma már 1994 óta a magyar egyetemisták is vizsgálhatnak holdkőzeteket. A NASA Johnson Űrközpontjában húsz készletet készítettek, mindegyik tizenkét vékonycsiszolatot tartalmaz. E készleteket egyetemek kaphatják kölcsön; az idén harmadszor jutott el hozzánk, az Eötvös Loránd Tudományegyetemre egy ilyen készlet. Vizsgálatukkal keresztmetszetet kaphatunk a  Hold kőzeteiről,  segítségükkel fölvázolhatjuk még a Hold fejlődéstörténetét is. (lásd: ÉT/1994/29. szám 904. oldal: dr. Kubovics Imre és B. Sz.: A Hold kőzetei).

A Hold rétegeinek kezdeti elkülönülése (fent)  és a mai szerkezet (lent)

A tanulmányozott NASA-készletben négy minta képviseli a bazaltokat, most kettőt mutatunk beközülük. A legszebb talán a 74420 számú narancsszínű talaj.  Pikrites-bazaltos lávaszökőkút spriccelte széjjel a parányi olvadékcseppeket, amelyek gyorsan üveggé dermedtek, s így megőrizték a holdi köpeny olvadék-összetételét. Ásványok nyalábjai figyelhetők meg egy másik, szintén gyorsan lehűlt olvadék (12002) kristályos anyagában is. (Ilyen tűs kristályok keletkeznek akkor is, amikor a Tapolcai Bazaltgyapot-gyárban forgó hengerekre csorgatják vékony sugárban a megolvasztott diszeli bazaltot.) A holdi piroxén*-tűkristályok körbeveszik a mélyben már megnőtt és a magma által fölhozott olivin-kristályokat, s így alakítják ki a porfiros szövetet. Vékonycsiszolaton mutatjuk be a híres holdi anortozitot, a felföldek anyagát is. Szinte kizárólag csak földpátkristályokból áll ez a (60025 számú) minta. Valamikor szép, nagy szemcsék alkották,amelyek összetöredeztek a sok ütközéstől, becsapódástól, rengéstől. Még tördeltebb ásványvilág tárul a szemünk elé, ha a breccsákat figyeljük meg a mikroszkópban. A becsapódás malma őrli,forgószele teríti, s forrósága összesüti e törmeléket. A breccsák némelyike sokszor átesett ezen atortúrán, ezért alakulhatott ki a breccsa a breccsában” szövete.

 
 
 
 
Az Apollo-expedíciók gyűjtötte holdminták “helye”  a három összetevő koordinátarendszerében. Forrás: Korotev, LunarPlanetary Science Conference, 1999.  (Élet és Tudomány grafikák)
 
 
A hazai holdikőzettan-órákon már több száz tanuló vett részt, s a magyar űrtáborok “diákűrhajósai” is láthatták a bemutatott mintákat.
 
 
 
A Hold “emeletei”
 
A US Geological Surveynél külön térképek készültek az egyes leszállási helyekről. Ilyen geológiaiholdtérképeken tudjuk legszemléletesebben összefoglalni mindazt, amit az Apollo-expedíciókjóvoltából a Holdról megismertünk. A szép, színes geológiai térképek a felszínre nyúló kőzettesteket* ábrázolják. Igyekeznek a megfigyelhető formákat még a felszín alatt is nyomon követni. A kőzettestrétegekből rétegtani (sztratigráfiai) egységeket, sorozatokat állítanak össze. A földi rétegtan alapelvei szerint térképezték föl a Holdat is. A legfiatalabb rétegek vannak legfölül, s az egyre idősebbek rendre lejjebb sorakoznak. (Steno 330 éve megjelent cikkében fogalmazta meg először ezt a rétegtani alaptörvényt.) A település sorrendjéről tudósítanak a rétegek átfedési viszonyai, de a távolabb eső, egymásra nem nyúló rétegeket is össze kell hasonlítani. Ilyenkor a rétegek oldalirányú folytonosságát kráterstatisztikák felhasználásával bizonyítják.
A Holdon a sugársávos kráterek a legfiatalabbak (1. kopernikuszi emelet), ezeket követik a még mindig fiatalosan tagolt, de sugársáv nélküli kráterek (2. eratoszthenészi emelet). Mindkettő foltnyi réteg csak, bár a Tycho- vagy a Kopernikusz- kráter sávjai messzire nyúlnak. A foltnyi rétegek alatt két nagy kiterjedésű réteg következik: az Imbrium-medence (3. imbriumi emelet) és a Nektár-medence (4. nektári emelet) rétege. Legalul fekszik a krátermezőkkel borított terravidékek (5. prenektári) emelete.
 
 
 
 
A Hold felszínének “emeletei”, az öt alapréteg és a névadó helyszínek  (részletesebben lásd a cikkben)
 
 
 
 
 
 
Míg a földi korokat legfeljebb 100 millió évekkel mérjük, addig a holdi korok esetében milliárd éveket emlegetünk. (Földünkön a légkör és az óceánok, valamint a bioszféra malma a málás, az üledékképződés az ősi kőzeteket hamar elfedi.) Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a Holdon minden tízszer olyan idős, mint a párja a Földön. Igaz, a Földön is előfordulnak 3,8 milliárd éves kőzetek, de ezek ritkák. Ha az óceáni bazaltok többségükben néhány 100 millió évesek, a holdi bazaltok tízszer ilyen idősek, koruk 3,2 és 3,8 milliárd év között változik. A holdi terrák anortozitja még idősebb, némelyiknek a kora eléri a 4,2 milliárd évet is. A breccsák a legfiatalabbak, van közöttük néhány százmillió éves is. Ez a kormeghatározás az, amit nem lehet a távolból elvégezni. 
 
 
 
Holdunk fejlődéstörténete
 
Azokkal a kőzetmintákkal, amelyeket a térképezésből már ismert geológiai környezetből gyűjtöttek, rekonstruálni lehetett a Hold fejlődéstörténetét is. A holdi terrák anortozitjai és a bennük mért ritkaföldfémek eloszlása különös és fontos eseményt bizonyított. Egykor a Hold külső rétegei megolvadtak, s 4,4 milliárd évvel ezelőtt hatalmas magmaóceán borította a Holdat. A magmaóceán lehűlése során a plagioklász földpát (CaAl2Si2O8) az olvadékzóna tetején gyűlt össze, s létrehozta a világos színű felföldek anortozitját. A sűrűbb ásványok az olvadékzóna aljára süllyedtek. Ez a differenciálódás hosszú ideig tartott. A vastagodó holdi kéregben a nagyobb becsapódások óriási körkörös medencéket hoztak létre. A töréseken át a Hold köpenyéből bazaltos láva szivárgott a felszínre, s csaknem egymilliárd éven át tartó vulkáni tevékenységgel feltöltötte ezeket a medencéket. Némelyik talaja titánban igen gazdag, ilyenek például az Apollo-11 leszállási helyéről gyűjtött minták. 
 
 
 
 
A 12005 sorszámú bazaltos holdminta egy részletének  polarizációs mikroszkóppal készült képe. Zónás piroxén: a késői nagy szemcsékbe  ágyazódnak a korábban kivált kisebb képletek
 
 
 
 
 
 
A narancstalaj az egyetlen színes anyag, amit a holdon találtak az űrhajósok: Ötven–száz mikronos szemcseméretű, szitált frakció. A fekete szemcséken már elkezdődött a kristályosodás  (74420-as minta)
 
 
 
 
 
 
A bazaltos vulkanizmus csendesedésével a nagy felszínformáló események elültek. Az egyre vastagodó holdi kérget az űrből is mind kevesebb nagy becsapódás érte. Mindazonáltal folyamatos a meteorbombázás és ez a kráterek talaját állandóan őrli és breccsákká süti össze. Ezeknek több változatát is bemutatja a NASA holdi vékonycsiszolat-gyűjteménye. A breccsa a breccsában szövet a talaj anyagából összesült breccsát is tartalmaz. Ebben parányi üveggyöngyök is találhatók, amelyek a becsapódáskor megolvadt anyagból keletkeztek, nem úgy, mint a narancsszínű talaj gömböcskéi.  (Ilyen becsapódási szferulák a Földön is előfordulnak a nagy korszakhatárokkal egybeeső becsapódások rétegeiben. Arra a jelenségre, hogy szferulákkal is lehet rétegeket azonosítani, szintén a holdi anyagok vizsgálata hívta föl a figyelmet.)
 
 
 
 
Anortozit a holdi felföldekről.  Ezt ütésekkel tördelt, zúzott, nagyméretű földpátásvány-kristályok alkotják  (60025 számú minta)
 
 
 
 
Három talajösszetevő
 
 
Az Apollo-expedíciók kutatási eredményeire építve a NASA 1970-ben szervezte meg először, s azóta minden év március harmadik hetében tehát épp most megtartja a Holdi és Planetáris Tudományok Konferenciáját Houstonban. (Magyarország az idei 30. ilyen konferencián tizenkét közleménnyel szerepel.)Egy frappáns, szép eredmény zárja cikkünket. Már láttuk, hogy a fotogeológia két nagy kőzettartományt térképezett a Holdon: a tengeri bazaltokat és a felföldi anortozitokat. Az Apollo-leszállások helyéről hozott breccsák vizsgálata, valamint az azóta a Hold köré állított Clementine és Lunar Prospector űrszondák sugárzásvizsgálata azonban egy harmadik, ugyanennyire fontos komponens jelenlétét is kimutatta. Ez pedig a káliumban szegény, ritka földfémekben és foszforban gazdag úgynevezett KREEP összetevő (Kalium Rare Earth Elements and Phosphorus). Ma az Apolló-program leszállási helyeinek anyagát e három összetevőből jól ki lehet keverni . A geokémiai mérések azonban azt is kimutatták, hogy fém vas nikkel kobalt komponense szintén van a KREEP-anyagnak. Ezt egy hatalmas vasösszetevőjű meteorit becsapódásának tulajdonítja, amelynek anyaga szétterült a Holdon.
 
 
 
 
 
Breccsa a breccsában: több becsapódás tördelő-zúzó munkája darabolta,  keverte, s az ütés melegecementálta össze őket. Apollo-14 gyűjtötte minta a Fra Mauro kráter vidékéről  (14305-as számú minta)
 
 
 
 
Földre hullott meteoritból (1852, Mezőmadaras, Erdély)  készült vékony csiszolaton is jól megfigyelhetők a kondritok.
 
 
 
 
 
Egy újságcikk 1989-ben azt írta: “Firenzében a dóm kupolájának megépítése volt a reneszánsz Apollo-programja. Valóban, ahogy Brunelleschi kupolája azóta is koronázza a városképet, a XX. század tudományát is így koronázzák majd meg az utókor szemében az Apollo-expedíciók Holdra szállásai.”
 
 
 
 
 
Kislexikon
 
 
 
Anortozit: csaknem kizárólag Ca-ban gazdag földpátból álló kőzet. A Hold felföldjeinek uralkodó
kőzettípusa.
Becsapódási szferulák: üveggömböcskék, melyek a becsapódáskor megolvadó és szétfröccsenő anyagból szilárdulnak meg. Átlagosan a századmilliméter és a milliméter közötti mérettartományba esnek.
Gabbró: mélységi magmás kőzet, főleg földpátból és monoklin piroxénből, s kevesebb olivinből áll.
Ilmenit: vas-titán oxid, FeTiO3.
Kondritok: a Naprendszer keletkezésének korai időszakában létrejött meteoritok. Összetételükben mindig jelen vannak a kondrumok, az apró szilikátcseppek.
Kőzettestek: a földkéreg építő egységei, a földtan térképezési egységei. Kőzettest például a
Badacsony bazaltja.
Parciális olvadék: különböző olvadáspontú komponensekből álló anyag, amely a legalacsonyabb hőmérsékleten olvadásnak induló ásványegyüttesből jön létre.
Piroxén: ásványcsalád, melyben egy rész fémoxidra egy rész SiO2 jut, a fémoxidok elsősorban az MgO, FeO és a CaO, ahol a három fém egymást helyettesíteni tudja a kristályrácsban. Fontos meteoritásvány; a földi felső köpeny egyik legfontosabb ásványa is.
Szerző: Bérczi Szaniszló (Kozmikus Anyagvizsgáló Űrkutató Csoport, ELTE TTK)
 
Forrás: planetologia.elte.hu
 
 
 Fotóajánló: ELTE  Dr. Bérczi Szaniszló előadása Holdkőzetek – Csepeli Csillagvizsgáló
 

Sötétség délben 1999 augusztus 11

Posted in Amatőrcsillagászat with tags , on október 22, 2011 by Holdfény-árnyék
 
Eltelt az év,nálunk maradhatott a fémkoffer,egyre több infót gyűjtöttünk be a jelenség lefolyását illetően,majd már 1999-ben eljött a napszűrők beszerzésének problematikája…de ezen a gondon is túl voltunk. Egy ú.n. vizuális,kétgőzölésű Mylar fóliát szereztünk be,s örömmel applikáltuk a nagy szovjet optika elé,idő közben kaptunk még egy fotókamerát,egy plusz teleoptikával,egy 135mm-es pentacon-t.
 
 
 
1999 Augusztus 11-e…életem legjelentősebb eseménye volt…évek óta beszéltünk róla,volt hogy napestig ez volt a téma.
Miután szinte mindent beszereztünk amire csak gondolni lehetett…vártuk a NAGY NAPOT…írtam arról az “asztrogangról” ahol időnként észlelek…
bizony a nagy esemény előtt fenn jártam…fenn volt a hold…bámultam…s arra gondoltam…ez bizony el fog fogyni…pontosan 11-ére…nincs mese.1999 Augusztus 10-e…délelőttje…napokkal korábban a híradásokat nézve folyton azt híresztelték,hogy rengeteg autós fog útra kelni,a sztrádák tele lesznek…nos mi szó szerint vettük…s leutaztunk inkább vonattal…a pályaudvaron elképesztő mennyiségű ember volt…hemzsegtek az utazni vágyók a szerelvényen is.
Egyik barátunk két Holland közé fért csak be…”végigszenvedte” a 90-100 km-nyi utat úgy hogy őket kellett végighallgatnia…időnként -ahogy a hely engedte-ránéztem…bizony izzadt rendesen.Kinézve a vonatból,(ahogy épp tudtuk fejünket mozgatni)szomorúan állapítottuk meg,hogy az autópályák üresek…egy másik ismerősünk a vonat ajtaja mögé tudott csak beállni…az úton csak az ő arcát láttam…engem is bepréseltek…
minden kellemetlenségért totálisan kárpótolt a tudat hogy miért is történik meg mindez…hiszen körülnézve..”benne volt a levegőben” a Napfogyatkozás.
Megérkeztünk a helyszínre,várt minket egy tejútas szenzációs éjszaka…láttunk is meteorokat,volt egy,mely óriásit villant,de pont háttal álltam,s csak abból tudtam mekkora fénye volt,hogy egy pillanatra minden barátomat egyszerre láttam…akkorát villant a meteor.
Az Androméd-köd,Perseus ikerhalmaz és még néhány közismert mélyég minden erőlködés nélkül “jött”. Volt egy ócska 8×30-as binoklink…
“ösztönösen” ráálltam a Herculesre…bizony ott volt az M13,egy másik égi híresség,az M31 gyönyörű volt…sajnos az M51 kimaradt…kíváncsi lettem volna látszódik-e. Meglátogattam a Sagittarius vidékét is…ajj de szép volt az M8!!!! Felette az M20…szenzációs volt,tényleg köd jellege volt,nem csak “pacni” .Kinn az ég alatt olyan érzés kerített hatalmába,mintha közvetlen felettem lenne igen közel az űr,s ha felállnék a székből,”kilógna a fejem a kozmoszba”…annyira közelinek éreztem az eget. Késő éjjel lefeküdtünk.majd kora reggel szörnyű égi jelre ébredtem…kopogott az eső…senkinek nem kívánom azt az érzést…egyszerűen nem hittem el…reggel 7 óra volt…kegyetlen fél óra telt el így…s aztán
csoda történt…mert ez csak az lehetett…elment az eső…benn a házban,egy pici résen át “camera obsura” jelenségként,bemosolygott hozzánk a napkorong,előkészítettem a dolgaimat…állványzat,300mm-es,135mm-es teleoptikák…filmbefűzés szertartása…exponálózsinórok beillesztése…mylar fólia felhelyezése.Délelőtt exponáltam egyet az érintetlen korongra…-napfolt sehol,állapítottam meg.
Aztán elkezdődött a CSODA…belépett a Hold…kb hármat lőttem a fogyó napkorongra.A részleges fázist beszélgetéssel,a keresőbe pillantásokkal töltöttük el.  Azonban egy nagyon fontos dolgot elfelejtettem megemlíteni! Mindenki aki látta a jelenséget,legtöbbjük pl a Balaton mellől nézte végig az eseményt,s alig találtak olyan helyet,ahol senki sincs…nos nekünk egy ilyen helyet sikerült kifognunk…egy teremtett lélek nem volt a közelünkben…közeledett a jelenség…sok érdekes dolgot jegyeztem meg akkor…ilyen volt például,hogy a totalitást megelőző percekben “halálos csend” ülte meg a vidéket…nem tudom mindez hogyan történhetett meg,de így történt…vannak ezek a szöcske-tücsök “surranások”,ezek teljesen elhalkultak,pontosan 1 perccel a totalitás előtt,egészen szokatlan volt az árnyékunk! Megszűnt a kontrasztunk! mintha megkettőződőtt volna…irtó gyorsan megjött az árnyék,lekaptam a szűrőt,leírhatatlanul szép volt a “fekete nap”…bár inkább sötétlila volt…Valamiféle tompa alakká változott árnyunk…néztem a kezem…
hihetelenül kusza,bozontos korona “robbant ki az égen”! Belebámultam a 300mm-es teleoptikába….-ÚRISTEN ENNYI PROTUBERANCIA!!!! kiabáltam…
társaim nem vettek tudomást rólam…nézték ezt az elképesztő jelenséget…a mellettem lévő emberke szépen lőtte a kockákat,úgy ahogy megtanulta. A Protuberanciák színét leginkább világítóan bíbor színűnek láttam.
Bevallom töredelmesen…elérzékenyültem akkor ott…íme itt vagyok…benne az árnyékban…
a totalitás 2perc 22 másodperce alatt elfogyott a filmem…de már nem
“érdekelt” ott voltam az árnyékban…a mi árnyékunkban…s csak ez volt a fontos…(persze sikerült lefotóznom a koronát,a protuberanciákat,sőt egy képen
rajta van a gyémántgyűrű egy “darabja is). Felemeltem mindkét karom..fel az égbe…ott volt ez a gigantikus jelenség…két oldalán a Merkúr-Vénusz…kettősével…olyan megtisztelő érzés volt,felnéznem az égre,hiszen “beleláttunk” a Naprendszer közepébe…középütt a Nap…balra-jobbra a két belső bolygó…irtó szép volt.Igen érdekes volt a horizont színe is! A sötétlilától a világoszöldön át a narancsos árnyalatig minden szín látszódott,csillagot nem láttam az égen.
A totalitás alatt,valahol messzebb egy családi házban hangos kiáltással köszöntötték a jelenséget…Amilyen gyorsan jött,olyan gyorsan el is ment az árnyék…amit visszatért a fény,tudatosan kelet felé néztem…sötét volt az az égrész! Gyakorlatilag oldalról láttuk -ha csak pillanatokig is- magát az árnyékkúpot. A levonuló korongot illedelmesen végigészleltünk,majd hazaindultunk.Aznap miután hazaértünk,minden erről szólt…remek volt a tv közvetítés is…ezeket is őrzöm VHS-en.(digitalizálni kéne már.)
 
A Magyar Csillagászati Egyesület napfogyatkozás galériája itt elérhető.
 
 
Az akkor készült képeim a legeslegkedvesebb fotóélmények közé tartozik.Íme néhány felvételem kommentár nélkül:
 
 
 
 
 
 
 
 
  S a hely ahonnan észleltük a jelenséget:
 

Galilei-élmény a gangról…

Posted in Amatőrcsillagászat with tags , , , , on augusztus 30, 2011 by Holdfény-árnyék
 
Néhány sor erejéig most visszatérnék az “eredeti” kerékvágásba…s arról írnék,amiért e blog valójában életre hívódott…A Hale-Bopp üstököst megelőző hetekben szinte csak a holdat figyeltük…a történetemhez hozzátartozik,hogy az eget szó szerint abszolút nem ismertem…ebben az időben semmiféle térképem nem volt,így aztán kizárólag a Hold jelentett “fix pontot” az égen.
Egy este,Dávid kihívott kutyát sétáltatni a közeli térre…kissé unatkoztam kinn,így körbe nézvén az égen “csak úgy”,hirtelen elém került az Orion…ez a gigászi,nagyon szép csillagkép…olyan felfedezés volt,amit szerintem sok amatőrcsillagász átél legalább egyszer az életben.
Ott volt velem szemben,a trafóház mellett / felett.
 
 
 
                        Az Orion,Bayer 1661-es Uranometriájában.
 
 
Ekkoriban az Ég és Föld című könyv volt az egyetlen ilyen témájú kötetem,így ennek igen gyengécske,de jól használható térképeit használtuk a későbbiekben arra,hogy valamellyest megismerjük a csillagképeket. Bizony az Orion volt a kulcs mindenhez!Estéről estére szinte “előre vártuk” a csillagképeket…rendkívüli örömmel sorra azonosítottuk a híres csillagképeket.
Ma is kedves emlék a Leo,Hercules,Gemini stb csillagképek beazonosítása.
Nyár közepén,a közeli Csarnok-téren,óriási örömkiáltással nyugtáztam a fejünk felett “repülő”hattyú csillagkép jól felismerhető alakját….mellette a szép Vegával.
 
 
Néhány héttel a Hale-Bopp látogatása után,”mérföldkőnyi” ugrást jelentett egy alu fotóállvány megvétele…mely újjabb,de örömtelibb távcsőfejlesztést,építgetést jelentett…nem,nem lett új távcsövem,hanem a régi,eszkábált állványféleséget váltottuk le végérvényesen,egy stabil háromlábú állványra. (Stabil volt…nem csoda,parányi távcsövemhez szinte bármilyen állvány stabil pontot jeletett volna.)
Ennek a stabil állványnak,lábazatnak köszönhetően mindent pontosabban,kényelmesebben láthattunk,vagy épp telepíthettük át a műszert.Barátom Dávid szinte minden délután megkérdezte; ma este feljössz? Eszköztárunk fontos kelléke volt két,ma is meglévő kempingszék.
Persze volt,hogy néhány lakónak nem tetszett a dolog…furcsálták,hogy mi a fenét bámulhatunk ilyen késő este??? Volt egy idősebb lakó,aki szó szerint rosszalkodásnak minősítette tevékenységünket,melyet,megmondom őszintén azóta se tudok hová tenni.
Egy szokásos nyári este,amikor a jószerencse épp a gangon talált minket,észrevettem egy irtó fényes csillagszerű égitestet,viszonylag alacsonyan…Dávid pont teáért ment be,amikor “kurjantottam” Neki…
Azonnal kirohant egy “na nem viccelj” kiálltással…
Kicsi távcsövemben egy “óriási” sárgás korongot láttunk,mindenféle felszíni részlet nélkül, oldalán két-két parányi csillagocskával…a Jupiter volt az,s titkon éreztem,ez most Nagy felfedezés!
 
                              Egy eredeti rajzom a felfedezésünkről.
 
 
 
Estéről estére, -akárcsak Galilei- mi is papírra vetettük a szép,s változatos látványt.
Augusztusban még váratlanabb élményben volt részünk mely csak fokozódott azzal hogy távcsövembe bedugtunk egy ócska szovjet okulárt nagyobb nagyítást remélve. (meg is kaptuk a  60X-os nagyítást,de erről később)
1997 augusztus 22-én,helyi idő szerint 0:22-kor a 30mm-es refraktoromban -mindössze 25x-ös nagyítással- egy erősen narancsos/sárgás,szokatlanul ellipszis alakú,vagy inkább szilvamag alakú “valamit” vettem észre…néhány percnyi vizslatás után erősödött bennem az érzés,hogy ez a Szaturnusz bolygó!!!!
Ekkor már tényleg éreztem,hogy “nagyon messzire merészkedtünk”. Csodálatos élmény volt,hogy ezt a hihetetlen szép bolygót,egy ilyen kicsi,semmitmondó távcsővel is fel lehet ismerni. Hiába volt kissé ködös az idő,akkor is néztük,csak néztük felfedezésünk tárgyát.
Nyáron,augusztusban,teljesen váratlanul hozzám került egy kiadvány,amit meteornak neveznek,s mely az MCSE legendás kiadványa. Itt végérvényesen megfertőződtem ezzel a témával…már csak azért is,mert  friss képeket láttam a Hale-Bopp-ról,végre tulajdonomban tudhattam kicsiny igazi csillagtérképek részleteit,itt ismertem meg legendás észlelők neveit…
 
 
Az év szeptemberében,késő hajnalban már várható volt az óriási Orion,így már tudatosan
ráálltam az Orion-ködre. Látszott ez a diffúz köd,persze nem úgy ahogyan azt a színes Hubble képeken látni,de megmondom őszintén nekem sokkal jobban tetszett ez a fakó ködpamacs,mert a saját “élő” élményemként könyvelhettem el. Ebben a hónapban láttam életem első Holdfogyatkozását is,mely nagyon meghatározó élmény volt…aztán jöttek a téli hónapok,ekkor sem voltunk restek…s a fogvacogtató hidegben is képesek voltunk nézni az eget,távcsővel,vagy anélkül…
 
 
 
 
                                         A felfedezések gangja.
 
 
 
Időutazásra is kiválóan használható,a freeware Stellarium program…ez a kép azt az estét mutatja,amikor felfedeztük a Jupitert…igaz nem budapesti horizonttal,de az ég fényszennyezettsége ilyen volt.
 
 
Újabban számítógépes programokkal újraalkotjuk rajzainkat,ehhez a GIMP,és Photoshop programokat használjuk annak érdekében hogy régi,és friss észlelői élményeinket minél élethűbben adjuk vissza.
 
Számítógépes rajzaink blogja:  http//mszcsr.blogspot.com
 
Íme egy rajz a Jupiterről ahogyan az kis 30mm-es távcsövemben látszódott 1997-ben:
 
 
 
 
Majdnem minden este rajzoltunk…íme egy sorozatrajz a Galilei holdak keringéséről:
 
 Az sem zavart minket,hogy alig látunk csillagokat,vagy hogy ködös az ég…lelkesedtünk a váratlan jelenségek látványától..nem is kellett több.
 
%d blogger ezt kedveli: