A meteor 2016/9-e számában Görgei Zoltán remek írást közölt Leo Brenner – Spiridon Gopcevic életéről, kétes hírű munkásságáról és a Fauth által elnevezett Brenner kráterről. Ennek apropóján gondoltam én is írok.
Holdunk legismertebb hármasa, a Theophilus, Cyrillus, Catharina triója, melyek szinte a legkisebb távcsövekkel is tanulmányozhatóak, és melyeket vélhetőleg minden Holdat észlelő látott már. Érdekes párhuzam; kissé D, DK-i irányba kormányozva távcsövünket egy szinte pontosan ilyen lepusztultság fokú trió, -és egy névtelen tag- található a hatalmas Janssen kráter É-i falára települve;
Brenner 90km 38.87 E 38.86 S
http://planetarynames.wr.usgs.gov/Feature/873
Metius 83.8km 43.32 E 30.42 S
http://planetarynames.wr.usgs.gov/Feature/3873
Fabricius 78.9km 41.66 E 42.69 S
http://planetarynames.wr.usgs.gov/Feature/1895
Névtelen, ősi kráter 37.61 E 42.20 S
Krátereink az USAF Lunar reference Mosaic térképén
Krátereink környezete a Virtual Moon Atlas pro v6-ban
A trió legidősebb tagja a 90km átmérőjű Brenner-kráter. Érdemes megfigyelni, mennyire szétzúzott állapotban maradt fenn; teljes K-i falát egy érdekes, egyenes hátság szeli ketté, mely egy markáns háromszög alakú síkságot vágott az így is romos Brenner talajára. (Ennek az egyenes hátságnak errefelé több párhuzamos társa is akad, de vele egyidős a látványos Vallis Rheita is) Két relatíve fiatalos másodlagos kráter is rongálta falait; a Brenner-E (14.6km) , és Brenner A (31.69km) ez az A jelű kráter ráadásul jó kis törmeléklejtőt tolt a Brenner talajába. Ny-i fala viszont jobb állapotban maradt fenn. (LROC-WAC Global Mosaic)
Következő kráterünk a 83km-es Metius, mely a hármas közül a középkorú lehet a lepusztultsága alapján, K-i falát a 14.4km átmérőjű Metius-B csapta agyon. Állapota sokkalta jobb mint az előbb emlegetett Brenner-é; falai épek, sánca háborítatlan, talaja részben bazaltos, felületén a Fabricius törmelékének egy részével. Központi csúcsából is láthatunk még valamit, öt, hat picike dombocskát. Igazán szép az a kicsi völgyecske is, ami a Metius ÉK-i falát szakította át.
Harmadik, és egyben a legifjabb kráterünk a trióból a 78.9km átmérőjű Fabricius. Falai igen élesek, épek, belső teraszain az “emeleteket” is láthatjuk. Talaján markáns központi csúcs, illetőleg egy csúszamlás is felfedezhető É-i falának tövében. Fabricius kora nagyon jól megállapítható a Metius és Fabriciusi falak találkozásánál, ahol a Fabricius felülírta annak falívét.
A talány a negyedik képződmény maga, mely ma már csak alig sejthetően látszik. Vélhetőleg a Brenner-el egyidős lehet, ha nem még idősebb, és kb akkora méretű is lehetett. Ez a kráterféle, ami manapság csak egy igen erodált dombvidéknek tűnik, a Brenner-től D-felé, a Fabriciustól Ny-i irányban található, a két nevezett kráterrel háromszöget alkotva. Iszonyatosan idős lehet, talán az egész társaságnak helyt adó Janssen kráternél is, valószínű kicsivel utána keletkezhetett, ekkor csaphatta agyon annak ÉNy-i talaját.
Érdekes módon ennek az ősi negyedik kráternek a központi csúcsából is láthatunk valamicskét, a
37.22E 42.86S – 37.51E 42.58S – 37.95E 42.28S koordináták mentén.
Ennek a romnak a D-i fala, mely gyakorlatilag elárulta hogy valaha létezett egyáltalán, az a Fabricius, és Fabricius-J közt fekvő, máig megmaradt DNy-ÉK irányú faldarab:
37.34 E 44.25S – 38.93E 43.12 S
Képzeletbeli űrhajóból a tárgyalt holdi vidék, az LTVT szimulációja alapján.
Sajnos erről a területről észlelésem még nincsen, de mielőbb bepótlom eme hiányosságot!
Kapcsolódó:
http://neilenglish.net/the-dubious-career-of-leo-brenner/
Forrás:
Charles J. Byrne – Lunar Orbiter Photographic Atlas of the Near Side of the Moon.
USAF Lunar reference Mosaic.
System of Lunar Craters Map.
LROC WAC Global Mosaic.
Virtual Moon Atlas pro v6.
Holdfényárnyék 
