Moon havi archívum

Új ablakon át

Posted in Amatőrcsillagászat with tags , , , on április 16, 2019 by Holdfény-árnyék

A cím kissé félrevezető lehet, hiszen természetesen nem ablakon keresztül történt észlelések bemutatása következik, hanem egy számomra új, mások számára inkább már legendásnak nevezhető okulár holdi teszteléséről van szó, jelesül egy Vixen LV Lanthanum 4mm-es okulárról ami a tulajdonomba került. Ez az okulár nem csak szép, még eredeti japán gyártás, hanem még rendkívül kényelmes is egy 4mm-es ortho okulárhoz képest is. (És akkor még nem említettem mennyire jó képet ad)

Lássuk az észleléseket, melyek még március 21-én készültek.

 

 

A VMA atlasz 2019.03.21-i fázis szimulációja és az este beészlelt területei. Jól látszik a DK-i librácio ahogy a tengerek egészen a bal felső irányban fordultak.

 

 

 

 

Bazalttal elárasztott, több egymásba nyíló kráter látszik észlelésem idején a Hold K-i szélén a terminátor mentén. A legnagyobb ezek közt egy fehér egyenetlen fallal övezett síkság, egy jelöletlen medence ez a 81.17E 39.96S koordinátákon. Ebből nyílik É felől a nehezebben kibogozható 63km-es Harlan-kráter. A nagy romkráter előterében Ny-i irányban két sekély, egyforma kráter látszik. Az amely érintkező a fő névtelen romkráterrel, az 56km-es Marinus-kráter. Ezzel D-i irányban csatlakozik a Marinus-G, 23km-es gödör krátere. Ami még érdekes, az ez a sokat emlegetett romkráter, vagy fallal övezett síkság talaja, melynek közepén kis fekete ív vehető ki.

 

 

 

A Harlan-Marinus kráterek elhelyezkedése a VMA atlasz térképén, ideálisabb librációs helyzetnél.

 

 

 

 

A Harlan-kráter és környezete. Az egymásba nyíló kráterekkel együtt. (VMA 6, LROC)

 

 

 

 

Magassági viszonyok a Harlan térségében (LROC WAC Color Shaded Relief)

 

 

 

 

 

Egy régóta tervezett észlelési célpont következett; vagy nem tudtam észlelni, vagy amikor észlelni akartam, felhős idő volt, vagy ez  a kráter pont nem látszott. Most végre meg van! A Banachiewicz!

 

Feltűnő de mégis a tájba simuló igazán szép romkráter a 93 km-es Banachiewitz a peremi területeken. Régen kinézett célpontom. Alakja a rálátás miatt torzult, szakadozó, de finoman ívelt Ny-i sánca szinte a környező talajjal azonos magasságú…hiányzik innen egy tipikus, hasonló méretű kráter külső, magasabb lejtős falának jellemzője. A kráteren belűl két fényesebb objektum, Rükl atlasza mutat rá, hogy ez két kisebb kráter. A 24km-es B-jelű, és a 12km átmérőjű Knox-Shaw. A főkrátertől D-i irányban teljesen árnyékkal teli 55km-es Schubert. A K-i belső sáncon egészen jól kivehető egy sötétebb szerkezet a Schubert irányában félúton.

 

 

 

A Banachiewitz-Schubert kettőse a Mars Undarum mögötti térségeken. Látható mennyire tájba símuló ősi kráter ez a Banachiewitz. (VMA 6 atlasz LROC mozaik részlet)

 

 

 

 

Ősi, tájba süppedt Banachiewitz-kráter domborzati viszonyai. Ezt a krátert biztosan kell még észlelni! ( LROC WAC Color Shaded Relief)

 

 

 

 

Banachiewitz-kráter. Ezúttal É-i irány fent, Föld felé forduló oldal balra.

 

 

 

 

 

Legizgalmasabb amikor az ember nem feltétlen tervez előre, ami jól látszik, és valami miatt megtetszik, rajzolja. A Kästner-kráter következett!

 

 

A Hold keleti peremén, a 78.48E 6.72S koordinátákon éppen a terminátoron fekvő, 106km átmérőjű bazalttal elárasztott kráter a következő, be nem tervezett célpontom. Falai alacsonyak, viszonylag jó állapotúak. Keleti sáncán a 20km átmérőjű Kästner-B jelű kráter torzította el azt. Ez a fal É felé befutva az árnyékos területekbe, egy nehezebben rajzolható, kisebb hegyekkel teli részhez ér, mely már a Kästner-G jelű romkráterhez tartozik. A kráterünk ÉÉNy-i sánca, ahogy vissza kanyarodik a Föld irányába, kiszélesedik, és a Kästner belső talajára -mely bazaltos talaj kis lencsésemmel részleteket nem nagyon mutat- látványos hullámos árnyat vet. A Kästner D-DNy-i sáncán két kisebb kráter látszik, a Kästner-C (19km) és Kästner-E (10km). Ny-i előterében egy kanyargó hátság vet árnyékot, míg benn az árnyékos részen a terminátoron túl néhány fehér szikla fénylik. Említésre méltó még, a Kästner-kráter DK-i sáncán egy hófehér folt, mely a VMA atlasz szerint egy pici friss kráter nyoma.

 

 

 

A Kastner-kráter keresőtérképen (VMA 6)

 

 

 

A Kästner-kráter a VMA atlsz LROC gömbjén. Jól kivehető a K-i sánc kanyarulatán a kis hófehér kráter foltja, a B-jelű kréter felett.

 

 

 

 

Kästner-kráter radarfelvételen (LROC WAC Color Shaded Relief)

 

 

Az észlelésem idején három kis domb árnya vetült a kráter talajára. A radar képen három kis zöld csúcsként azonosíthatóak is.

 

 

 

Kästner-kráter a Lunar Orbiter IV felvételén

 

 

 

 

Illetve az Apollo 12 felvételén

 

 

 

Következett egy szomszédos kráter, a La Pérouse.

 

Ovális éles peremű, jó állapotú 80km átmérőjű kráter a Hold keleti peremvidékén. A Nap által megvilágított K-i falán egyetlen igen jól látható szürkés terasz fut végig. Talaja egyenletes, kissé laposan hosszúkás központi csúccsal. A La Pérouse-kráter É-i kanyarulatában egy árnyékot vető domb vehető ki. É felé a kráteren túl egy domb,
aminek oldala nagyon fényes! Ez egy 4km-es friss kis kráternek foltja, mely krátert nem látom, de a helye nagyon feltűnő. A kráter Ny-i sánca elfelezi árnyékával a krátert, innenső külső lejtője jellegtelen, talán csak egy kis gödör kráter, ami említésre méltó még. A La Pérouse-kráteren túl a La Pérouse-E jelzésű kráternek sánca, illetve sötét árkok is látszanak.

A Nap horizont feletti magassága észlelésem idején a La Pérouse talajáról nézve 6°

 

Sánta Gábor még 2008-ban észlelte rajzosan ezt a krátert egy 130mm-es Newtonnal.

 

 

Langrenus-Barkla-Kapteyn útvonalon rá is lelünk célpontunkra! (VMA 6)

 

 

 

 

Nagyon szép, teraszos kráter a La Pérouse és kis hófehér társa a Lunar Orbiter IV felvételén.

 

 

 

 

Szenzációs felvételek a hófehér foltként észlelhető La Pérouse-A jelú kis kráterről. (Apollo 15 és 16 felvételek)

 

 

 

 

Csuszamlások nyomai a La Pérouse-A kráterben. A felvételt az LROC szonda
készítette 2011.02.15-én. A felvétel felbontása 0.56m!

 

 

 

 

 

La Pérouse radarképe, mely érdekes magas D-i sáncról tudósít. (LROC WAC Color Shaded Relief)

 

 

 

 

Igazán csodálatos egy kráter ez a La Pérouse (Apollo 12 felvétel)

 

 

 

 

Az este utolsó célpontja számomra egy mellé észlelést jelentett. Bár a területet azonosítását nem nagyon lőttem mellé, kellett némi térképes azonosítás mire rájöttem mit is látok, illetve mit nem láthattam. Ez hát a Hale-Q kaland!

 

A Holdészlelés talán legjobb pillanatai közé tartozik, amikor a megfigyelő hirtelenjében nem is tudja mit is lát, s utólag kell kissé nyomoznia. Ez történt velem is, amikor megpillantottam ezt a lencse alakú, még félig megvilágított kráterszerű képződményt, árnyékokkal elszeparáltan. Meg voltam győződve, hogy a Hale-krátert látom, hiszen pont megfelelő irányban helyezkedett el a Boussingault-kráterhez képest.
Lerajzoltam, majd utólag szembesültem a ténnyel, hogy ez bizony egy jelöletlen romkráter, melynek keskeny fala egy jó állapotú kráter létére utalt. Ezt a lencse jellegű mélyedést É-i irányból mély völgyek érintik, árkok határolják.
Mérete nagyjából azonos a 84km-es Neumayer-kráterrel. Egy kisebb kráter, a Hale-Q (24.12km) ennek az anonim kráternek a falán látszik, illetve a D-i szélén egy világosabb folt, bizonyára egy friss kis kráter. A körzet másik említésre méltó objektuma még az észlelt területtől Ny-ra, egy nagy hegyes fény és árnyék alkotta lejtő, mely a Demonax és Hédervári kráterek közt fekszik.

A jelöletlen kráter a 89.30E  76.45S koordinátákon található.

Rükl Holdatlasz V. librációs melléklet.
(Hale-Hédervári-Demonax közti terület)

 

 

 

 

 

Mutus-Boussingault kráterek, és már ott is vagyunk  a Hale-kráter térségnél. (VMA 6)

 

 

 

 

A tévesen azonosított, de megjelenésében teljesen kráter jellegű alakzat a VMA 6 atlasz LROC WAC térkép gömbjén.

 

 

 

 

A Hale-kráter és környékének radar térképe, illetve a rajzos észlelésem összehasonlítása. Látható, hogy a mély Hale-kráter már árnyékban volt.

 

 

 

A terület a rosszul azonosított képződménnyel.

(MAP SHOWING RELIEF AND SURFACE MARKINGS OF THE LUNAR POLAR REGIONS
-SOUTH POLAR REGION L5M -90/0 AN
1:5,000,000
1981 I-1326-B)

 

 

 

http://lunarnetworks.blogspot.com/2012/09/top-of-landslide-at-la-perouse-a.html

https://www.lpi.usra.edu/resources/lunar_orbiter/bin/lst_nam.shtml?A

http://target.lroc.asu.edu/q3/

 

 

 

 

Reklámok

Tenger és tengerész

Posted in Amatőrcsillagászat with tags , , , , on április 3, 2019 by Holdfény-árnyék

2019.03.23/24-e este egy Holdazást terveztem, ráadásul idén először bevetve a 127/1500m-es Maksutov-Cassegraint! Egyszersmind szándékoztam bepótolni a 2019.03.17-e estére meghirdetett szimultán tárgyát, a Flamsteed-kráter-t; itt landoltak amerikaiak először szondával, mely aztán fényképezte is a környezetét! Bár észlelése idején már semmi árnyék nem volt a térségnél, érdekes volt belegondolni, hogy ott van valahol az 1966-ban landolt Surveyor 1.
Sajnos a légköri nyugodtság nem engedett nagyobb nagyítást, mint 150x, bár rövid időre kipróbáltam a csövet 288xos nagyításon is, a látvány elképesztő volt…. Ez után a tömény bevezető után lássuk az észleléseket!

 

 

2019.03.23-i Holdfázis erős DK-i libráción, és a három célpontom. (Cartes du Ciel)

 

 

 

 

 

A Cook egy 46km átmérőjű bazalttal elárasztott, a rálátásnak köszönhetően kissé elliptikus kráter, mélysége 1.1km. Észlelésem idején a terminátor még viszonylag messzebb járt, így talaján az árnyékok nem túl jelentősek. A kráterben egyetlen jelentősebb részlet látszik, az 5.8km-es Cook-A kráter. A Cook Ny-i külső sáncán egy sötétebb sáv-terasz látszik, É fele egyenletes szerkezetnek látszik, itt egy Y-alakú nyeregbe csatlakozik, aminek van egy negyedik kis lapos ága is, ÉK felé kis lenyúlása van. A K-i sánc szögletesebben érződik, és ott, ahol É felé fordul, a nyugodtabb légköri pillanatokban, két-három pici, kb 3-4km átmérőjű kráter látszik egy sorban a sáncon. A Cook-krátertől K felé a bazaltos síkságon kis sötét völgy látszik, ettől még keletebbre, a 8.9km-es Cook-B gödörkráter, mely egy lapos gerinccel érintkezik.

A Nap horizont feletti magassága -észlelésem idején- a Cook-kráter közepéből nézve 8.15°

 

 

 

A Cook-kráter, három hatalmas képződmény “fókuszában”; Mare Nectaris, Petavius, és Langrenus. (VMA atlasz)

 

 

 

 

Magassági viszonyok a Cook térségében (LROC WAC Color Shaded Relief)

 

 

 

 

Cook-kráter az LROC-WAC gigantikus mozaikjának részletén. (felbontás kb 250 méter)

 

 

 

 

James Cookról méltán neveztek el holdi krátert. Bár emléke csak kőzetek tengerén ring ha a légkör úgy akarja, az objektum nagyszerű célpontnak számít.

 

 

 

 

 

Következő célpontom egy érdekes hegy.

 

Furcsa szikla a Biot és Wrottesley kráterek közt a 22.16 S 53.61 E koordinátákon; ez a Biot β. Látványos fűrészfog jellegű árnyéka miatt választottam célpontul. Az általa vetett árnyékok alapján a hegy D felől emelkedik, majd kisebb lejtő után meredekké válva éri el helyi legmagasabb pontját. K-i Napfényes lejtőjén néhány sötétebb területtel, talán kisebb völgyekkel. Az olyan érdekes nagy kráterek, mint a Petavius, egyszerűen elvonják a figyelmünket erről a különös és szép hegytömbről. A hegy legdélebbi egyben legalacsonyabb pontjával a 9.4km-es Wrottesley-A.érintkezik.

 

 

 

A Petavius-kráter szomszédságában elhelyezkedő hegy, a Biot β. (VMA 6)

 

 

 

 

A magasság alakulása a Biot β hegyen. Északi irány ezúttal fent. (LROC WAC Color Shaded Relief)

 

 

 

 

 

Biot β hegy geológiai térképe
Geologic Atlas Of THe Moon PETAVIUS QUADRANGLE I-794 (LAC 98)

 

 

 

 

 

Biot β az LROC-WAC gigantikus mozaikján.

 

 

 

 

Az eredeti szimultánuni célpont – melyet ismét Görgei Zoli hívott életre -, a Flamsteed-kráterre esett…nem véletlen!

 

Egy újabb szimultáni célpont. Azonban én a megbeszélt időpontban nem tudtam sajnos észlelni, így kissé megkésve pótlom. A Flamsteed-kráter egy 19.3km-es világító sáncú kráter mely egy jóval nagyobb, bazalttal szinte teljesen elárasztott ősi kráter déli részén fekszik. Ez a Flamsteed-P jelű íves falakkal övezett őskráter 112km átmérőjű, szakadozott falai ÉK, DK, DNy, és Ny-i irányokban maradt fenn az utókor számára. Az ÉK-i falszakasz végén É felé egy hófehér folt látszik, illetve a DK-i fal középső részén is.
A P-jelű kráter két további gödörkráternek is otthont biztosít; a Ny-i a Flamsteed-D (6,6km), míg a K-i a Flamsteed-K (3,4km) A nagy romkráter területén még néhány intenzitás folt is kivehető.

A terület űrtörténelmi jelentőségű része a Holdnak, mert ide szálltak le először az amerikaiak 1966-ban a Surveyor 1 szondával. Megjegyzés: A nyugodtság 4 és 7 közt ingadozott az észlelés idején.

A  márc. 17-i észlelések a kollégáktól:

http://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=73767

http://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=73580

http://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=73681

 

 

 

Flamsteed, és P-jelű romkráter elhelyezkedése az Oceanus Procellarumban (VMA 6)

 

 

 

 

Flamsteed-kráter, a nagy Flamsteed-P jelű bazalttal teljesen elárasztott kráterben, a Surveyor-1 pozíciójával jelölve.

 

 

 

 

A Surveyor-1 landolási pontján, illetve az általa készített panoráma fotó (klikk a képre)

 

 

 

A Flamsteed-P romkráter egyik falszakasza a Surveyor-1 felvételén

 

 

 

 

 

Kőzettani térkép a Flamsteed területéről.
Geology Of The Moon – Letronne Region I-385 (LAC-75)

 

 

 

 

 

Flamsteed-kráter a Lunar Obriter 3 felvételén

 

 

 

 

 

____________

 

 

https://hu.wikipedia.org/wiki/James_Cook

https://hu.wikipedia.org/wiki/John_Flamsteed

Jean-Baptiste Biot

https://www.airspacemag.com/daily-planet/surveyor-1-americas-first-lunar-landing-180959289/

http://lroc.sese.asu.edu/posts/13

 

Végképp eltörölni

Posted in Egyebek űrtémában with tags , , on január 31, 2019 by Holdfény-árnyék

Az Apollo programmal kapcsolatban ebben a blogban már több írás is született, azonban valahogy nekem – és vélhetőleg nem csak nekem –  hiányérzetem támad, ha a misszió egészét nézzük. A programot ugyanis idő előtt megszüntették sajnos; költségvetési okokból kifolyólag a NASA törölni kényszerült az utolsó három tervezett Apollo-küldetést.

 

Röviden tekintsük át, kik kaptak további kiképzést a Holdra szállásokra, mint majd látni fogjuk, néhány ismerős és kevéssé ismerős arc is volt a Holdra küldendők közt.

 

Apollo 18

CDR  –  Richard Gordon    (Parancsnok)
CMP  –  Vance Brand    (Parancsnoki modul pilóta)
LMP  –  Harrison “Jack” Schmitt   (Hold modul pilóta )

Landolási, kutatási célterület: Gassendi-kráter

 

 

 

 

 

___________

 

 

 

Apollo 19

CDR  –  Fred Haise     (Parancsnok)
CMP  –  William Pogue   (Parancsnoki modul pilóta) 
LMP  –  Gerard Carr     (Hold modul pilóta )

Landolási, kutatási célterület: Copernicus-kráter

 

 

 

 

 

______________

 

 

Apollo 20

CDR  –  Stuart Roosa  (Parancsnok)
CMP – Don Lind     (Parancsnoki modul pilóta)
LMP –  Jack Lousma     (Hold modul pilóta ) 

Landolási, kutatási célterület: Marius dómmező

 

 

 

 

 

__________

 

Már csak a fantáziánkra bízhatjuk sajnos,  – pl egy egy távcsövezés alatt -, hogy milyen nagyszerű küldetések lehettek volna ezek is. Végezetül tekintsük át, a véghezvitt és eltörölt expedíciós helyszínek összességét.

 

 

A megvalósult és törölt expedíciók helyszínei (klikk a képre)

 

 

 

Hullámok hátán

Posted in Amatőrcsillagászat with tags , , , , , , , on április 14, 2017 by Holdfény-árnyék

A 2017.04.11.-i librációs helyzetet -a Lyot kráter észlelésére- már legalább 1-1.5 éve vártam.
Sosem szántam eddig kellő figyelmet erre az érdekes alakzatra ugyanis sajnos… és most kellően jó időpontra esett  is a dolog. Azonban ahogy közeledtünk a jeles eseményhez, -figyelve az időjárás alakulását- úgy szálltak el reményeim a kráter ideális megfigyelhetőségét illetően. Pedig több észlelő kollégának is felhívtam figyelmét erre hátha valaki szerencsés lesz.

Néhány nappal korábban, 2017.04.08-án, egy youtube stream keretében Nagy Szabolcs amatörcsillagász Jupiter oppozíciós videózásra törekedett, azt megelőzően a Hold volt célpontja. Akkor írtam rá messengeren, hogy próbáljon felvételt készíteni a Mare Australe területről, mert már befordulóban volt a Föld irányába,
-kérésemre- kiváló felvételt készített a Lyot – Mare Australe zónáról, ekkor már a “nagyvad” Lyot jól láthatóan felénk billent, ráadásul térképes azonosítás után az igen ritka trófea, a Jenner is kivehető volt képén, a Hamilton mögött, mint igen fényes csúcs a teljesen megvilágított térségen. (Klikk a képre)

 

 

2017.04.11.én kora este az időjárást, a felhőzetet figyelve csak reménykedhettem a leendő sikerben. Front átvonulása volt várható, mely meg is érkezett, ekkor már zsigerből éreztem hogy nem lesz tökély az ég, de mi mást tehettem volna? Észlelni kellett, mert ha nem tettem volna, bántam volna.

 

21h magasságában a felhősáv K-DK felé elhagyta látóteremet, így nyitva teret a Hold fényének

Egyébként annyira rosszak voltak az észlelési körülmények a légkört illetően (2-es seeingnél), hogy szemem mint egyfajta “bio-Registax”, a pillanatokból tudta a minimális információt összegezni, így alakítva ki a rajzos észlelési eredményt.

A másnapi belső levelezésem jól jellemzi az este hangulatát:
“itt heroikus küzdelemben mentek a dolgok, kb iszonyatos seeing-ek mellett, képzelheted…..
kivittem a 80-as refit de tök felesleges volt, aztán mivel 15 perc alatt egyetlen értékelhető pillanat nem fogadott a 6mm-s orthóban 150xes nagyításon, kivittem a 60 mm-est 75-125xös nagyítosokkal, azonos japcsi oklikkal, – gondolva hogy a kicsi átmérő kevésbé érzékeny a turbolenciákra…-. ebben kicsivel jobb volt a kép, így ezzel kezdtem inkább bele a rajzolásos észlelésbe. elkeserítő turbolenciákkal kellett viaskodni, várnom is kellett legalább 21UT-ig szóval…a rajzos észlelés közben át”másztam” a Jupiterre, de bár ne tettem volna mert emez úgy nézett ki mint egy 8-as, két szellemképpel megáldott Jupiter…még a holdak se látszottak jól..ha jobban belegondolok ennyire rossz egem még sosem volt….de csak sikerült a Lyot. “

A Virtual Moon Atlas terminátori szimulációja az adott estére:

 

 

Lássuk akkor hát az észleléseket a szövegekkel rajzokkal együtt:

“Igen nagy, mintegy 140-150km átmérőjű, bazalttal elárasztott talajú kráter a Mare Australe területén. Gyakorlatilag ennek a librációs, ősrégi tengernek a legmarkánsabb képződménye a Lyot kráter maga. Észlelésem idején sajnos rémes légköri állapotok uralkodtak, ennek ellenére ha pillanatokra is, de felfedte titkait a kis refraktorban a matuzsálem kráter, melyben a kis átmérő miatt, nyugodtabb pillanatokban reménykedtem. A még éppen megvilágított belső sáncán látszólag semmi részlet nem látszik, míg a légtömeg nagy kegyesen fel nem tárja hogy a fal tövében, sötétebb terület húzódik, egy helyütt mintha finoman meg is szakadna a túlsó fal. ÉK felé a fal szélesebben látszik, míg D felé határozottan keskenyedő jellegű. A kráterünk külső, ÉNy-i falán kívül van egy markáns, jóval fiatalabb kráter is, a 38km-es Lyot-A. Bár fiatalabbnak látszik, LRO felvételeken ez is bazalttal van feltöltődve.
Idő közben rémes légköri rohamok futnak át Holdunk felszíne előtt, ekkor már komolyan fontolgatom az azonnali elpakolást, de mivel már régen Holdaztam… nem tehettem, ráadásul a jószerencse, ha csak pillanatokra is de megszán, és feltárja kis japán objektívem számára a fal közvetlen tövében fekvő kráter, vagy valami gerinc gyanús képződménynek árnyékát, mely a bazaltos talaj ívét híven követi. Utólag fotótérképeken ellenőrizve az tűnik ki, hogy ezt az árnyhatást a Lyot talajának egy fantomkrátere okozta, amin megsüppedt a talaj. A Lyot előterében NY-felé síkabb vidék, amin egy cápafog jellegű fal látszik, a 63Km-es Lyot-H kráter. A Lyot D-i irányban egy sötét sávval érintkezik, a Lyot-L az, melynél be is határolom rajzomat. A Lyot talajára egyenletes árnyékot vet az innenső fala, csak kissé szélesedik ki Az A jelű kráter mögött.
Colong: 94.494
Megjegyzés: Az észlelés tulajdonképp lehetetlen körülményeit jól szemlélteti hogy felváltva cserélgettem a 10mm-es Plössl-t és a 6mm-es orthómat, 75 és 125xös nagyítások közt ingázva…. annyira rosszak voltak a légköri állapotok.”

 

A Lyot által uralt vidék, a Mare Australe “mocsarában”. (VMA 6.1)

A Mare Australe környezete az Apollo-15 felvételén

Lyot panoráma (Kaguya – JAXA/NHK)

A 2017.04.11-i szimuláció az LTVT programban a Lyot térségről. Jól látható mi okozta az árnyhatást a megvilágított fal közvetlen közelében. Ezek a részletek távcsövemben a láthatóság határán mozogtak.

A képtelen légtömeg alatt, egy másik célpontot is optikavégre kerítettem:

“Különös, szinte a Lyot kráterrel azonos méretű, első látásra -már amit a légköri káosz enged- azonosítatlan árnyék…mi lehet ez? Ugyan előterében a másik célpontommal a 63km-es Gill kráterrel, mely ebben a légköri helyzetben nem annyira kirívó képződmény képét festi. Szilvamag alakkal, kb harmada árnyékkal telve, megvilágított sánca keskeny és jellegtelen. Nem úgy a mögötte fekvő mélyebb rész, melyről látszik hogy valami ősi kráterféle vagy valami árok lehet. Tulajdonképpen ez ami még rajzolására sarkallt az est folyamán….a mérete és hogy mi lehet! Benne vagy mögötte kissé kusza falmaradvány fonala, ami még ebben a képtelen helyzetben is üdítőleg hat. K-ÉK felé a kráteren kívül kisebb sekélyes sávok – kráterek foltjait látom.

Megjegyzés: Utólag a Rükl Mondatlas librációs térképein kiderült a kérdéses objektum léte, mely egy jelöletlen romkráter a 85.15E 63.93S koordináták mentén.”

 

 

 A Gill mögötti , Gill-Petrov-Wexler által közrefogott rejtelmes romkráter. (LROC, VMA 6.1)

Az észlelés érzése, a felfedezés öröme ami hajtja az amatőrcsillagászt…. ki az éjszakába….szerintem a világ legnagyszerűbb tevékenysége ez….az ÉG mindenkié, fedezzük fel!

Kapcsolodó:

Nagy Szabolcs – Mare Australe felvétele 2017.04.11. Wimbledon

 

Gene Cernan (1934-2017)

Posted in Uncategorized with tags , on január 17, 2017 by Holdfény-árnyék

MEGHALT AZ AZ ŰRHAJÓS, AKI UTOLJÁRA SÉTÁLT A HOLDON
2017. január 16-án elhunyt Eugene Cernan amerikai űrhajós. Ő volt a NASA által kiválasztott 14. űrhajós.
Cernan 1934-ben született. A Prude Egyetemen villamosmérnöki képesítést szerzett. 1956-tól a haditengerészetnél pilóta és repülőtiszt volt. 1963-tól a NASA-nál űrhajóskiképzésben vett részt. A Gemini-9 űrrepülésben (1966) Thoma Stafford mellett a másodpilóta volt. 1969-ben az Apollo-10 küldetés alkalmával a holdkomp pilótája volt. Az utolsó amerikai holdexpedíció, az Apollo-17 parancsnoka volt 1972-ben. Ő szállt be utolsónak a holdkompba, tehát az utolsó ember, aki a Holdon járt. 1976-ban kivált a NASA és a haditengerészet kötelékéből és egy texasi nagyvállalat alelnöke lett.

 

cernan_moon_apollo-17

 

cernan

 

gene-cernan

Cernan 83 éves volt.

Holdbeli Kalandozások.

Posted in Amatőrcsillagászat, Észlelési ajánló with tags , , , , , on augusztus 9, 2016 by Holdfény-árnyék

Az alábbiakban Dr. Pál Károly nagyszerű írásainak linkjeit közlöm, mert nagyon a blog témájába, a gyakorlati Hold észlelésbe vágóak.

 

Holdbéli kalandozások, avagy: nyílás a Cassini-kráter falában?

Holdbeli kalandozások 1.

Holdbeli kalandozások 2. Fehér foltok a Holdon

Holdbeli kalandozások 3. Holddómok

Holdbeli Kalandozások 4. Holdbeli völgyek…

Holdbeli kalandozások 5. Hatszögletű kráterek

Nyári holdbeli kalandozások

 

 

Árny – talány II.

Posted in Amatőrcsillagászat with tags , , , , , , , , , on május 15, 2016 by Holdfény-árnyék

Az ápr-16-i eltervezett Holdazást egész nap felhők kísértették; bár napsütéses szombat volt, mégis É felől felhők fenyegették az estét, hála ég, nem így történt. Sőt, mi több, nagyszerű rezzenéstelen Holdam volt, nem úgy mint 1 hónapja! Koraeste ideje volt tehát felpakolni, ráadásul a ház is feltűnően csendes volt. Első célpontomat már korábban kiválasztottam, ez lett a Montes Carpatus, Promontorium Banat nevű szeglete, vagyis éppen a Ny-i, másik vége ennek a remek hegységnek; Itt található a Carpatus legmagasabb része is. Első pillantásra nagyon nehezen rajzolható, összetett tömb fogadott az okulárban;

 

MontesCarpatus_20160416_foldvariistizoli

“Éppen egy hónapja észlelhettem legutóbb a Montes Carpatus K-i tömbjét. Ezúttal a Ny-i részét vehetem szemügyre ennek a nagyszerű hegységnek. Hatalmas, festői masszív komplexumként tűnik ki az éj sötétjéből a nem hivatalos nevén Promontorium Banat, vagyis a Montes Carpatus legmagasabb pontjának körzete. Most a légkör kegyes, igazán nyugodt, (seeing 8) -nem úgy mint legutóbbi észleléskor- így finomabb részeket is láttam a fehéres tömbökön. Ez a fehér csoport 9-10 különféle alakú tömbből áll, melyek azonos jellemzője hogy mindegyik enyhén íves jellegű. Részletek tárulnak fel a tömbökön magukon is, melyek finoman domborodó jellemek, kis sötét girbe-gurba sávokkal. A komplexumtól K-i irányban a Montes Carpatus másik, nyílhegy alakú tömbje is látszik, mely a Ny-i tömbbel együtt három parányi csúcsot fog közre. Az összetett csoport előterében a Mare Imbrium kis része látszik, ezen finom, három ágra szakadó kis névtelen gerinc, parányi kráterek, és a rajzon É felé a Pytheas β kettős csúccsal, annak hosszú árnyékával teszi még feledhetetlenebbé ezt az észlelést.”

 

moon-globe_holdgomb_NASA

 

Az Imbrium síkság déli szélét alkotó hegység Ny-i kiszögellése a NASA hivatalos Holdgömbjén

 

Montes-Carpatus_radar-moon

Magassági adatok a Carpatus területén; a vonulat bal szélen az észlelt térséggel

Prom-Agarum_Moon_Hold_LROC-WAC-mosaic

A Promontorium Banat igen közelről, és igen részletesen az LROC WAC Global mozaikján

_______________________

Következő célpontomat is előre elterveztem, de előtte közbeiktattam egy krátercsoportot, mely ennek a bejegyzésnek címadóját rejtegette. Ez a célpont nagyon érdekesnek hatott, valóságos nyomozást kellett folytatni hogy mit is láttam valójában, illetve minek a vetülését;

kies-A-B-E___20160416___foldvariistizoli

“A Mare Nubium Ny-i partvidékén bóklászok, mert rengeteg itt a látnivaló….
Szép kis szerény krátertrió rejtezik a hatalmas és sokkalta látványosabb holdi szomszédok mellett; a Kies-A, B, és E kráterecskék, melyek valóban jelentéktelennek hatnak a Kies és Bullialdus kráterek mellett. Amiért mégis ezt a csoportot választom, az a Kies-A jelű – a trió legnagyobb tagjának, 14km – érdekes árnyéka miatt van. Egyszerű gödörkráter mind, jobban megfigyelve kitűnik, hogy az amúgy egyszerűnek sejthető Kies-A kráter Ny-i belső Napfényes sáncán kicsi, élesen kiugró ék alakú árnyék ül. Hogy ezt mi okozza nem tudom, de nagyon érdekes hatást ad az amúgy jellegzetesen egyszerű belső árnyékvetésű formának. Utólag az LROC WAC mozaikon megnézve azt látni, hogy az A jelű kráter ÉK-i falán egy süppedés látszik, egy omlás, ami vélhetőleg közrejátszik az érdekes belső fal árnyvetésében, mert a K-i fal egy részen jobban kiugró lehet. Ny-felé vetett külső árnyéka kettős, villás szerkezetű. Ennek az A jelű kráternek D-i falán szorosan kapcsolódva a trió legkisebb tagja, a Kies-E található, ennek átmérője 6.3km, árnyékoltsága azonos a fentebbi A jelűvel. Szinte az A jelű kráter árnyékának fogságában fekszik amúgy az E jelű kráterecske, egészen egybeolvadva azzal. A hármasunk legkeletebbi tagja a B jelű (9.3km) melynek szabályos ék alakú árnya talán az egyetlen jellemvonása, mert keskeny Ny-i sánca vékony, részletektől mentes. Az A és B kráterek közt kis gerinc húzódik, fel egészen a Kies kráterig. DNy felől beköszön az igen érdekes, talányosan egyenes Rupes Mercator egy igen kicsi szakasza is. A rajzolt terület legszélén Ny-ra a Kies ω hegy látszik.”

mesice_moon_map_1

“A Mare Nubium Ny-i partvidékén bóklászok mert rengeteg itt a látnivaló….” (Map of the Moon by Rükl 1972
Mapy Mesícních Polokoulí
1:10 000 000)

Kies_SLC-E6

A célpontok közvetlen környezete  (SLC Moon Map E6)

Lunar Orbiter Photographic Atlas of the Near Side of the Moon-Kies-A-B-E

A Lunar Orbiter fotómozaikon már felsejlik az árnyhatásért felelős képződmény a Kies talajára vetülve

Kies_omlasa_Kies-sliding

Fantasztikus részletek a Kies és kísérőiről. Tisztán értelmezhető mi okozta a kiugró árnyékot a rajzomon; a megsüppedő talaj árnyékhatásáért felelős csuszamlás falrésze. LROC WAC Global

____________________

Izgalmas gerinc fut végig a Mare Imbrium testén, ezt előző nap választottam célpontul: (Az észlelés érdekessége hogy 90xes nagyításon történt, egyetlen egyszer használtam csak 150xest itt, azért hogy a Mons La Hire-t jobban megszemlélhessem)

201604162025_Mons_La_Hire__Dorsum_Zirkel_70567

“Az eredeti célpont a Mons La Hire volt, azonban észlelésem idején a közelében húzódó Dorsum Zirkel ( 29N 24W 210km) és kísérő gerincei sokkal komolyabb célpontként szolgáltak. Valóságos holdi tőrként hasít az éjszakai területek mögé ez a Zirkel gerinc a Mare Imbrium testén melyen – hála a nyugodt levegőnek – érdekes részletek voltak kivehetőek. Felületén finom csavarodások, intenzívebb területek (La Hire-A), és egy leágazás ( La Hire-B) is látszik. Egyenetlen, finoman szélesedő árnyéka pedig a gerinc magasságát nagyon szépen érzékelteti. A Dorsum Zirkeltől ÉK-i irányban egy majdnem párhuzamos, és jóval alacsonyabb gerinc is húzódik, ennek egy része szintén behasít az éjszakai térrészekbe. Az észlelésem egyik legkellemesebb meglepetése, az a rettentően alacsony és friss bazaltöntés, amit egy Apollo-15 fotón láttam, ez a rajzomon csak egy enyhén kanyargós árnyéknak tűnik ÉK-i irányban, már a síkabb bazaltmezőn. NASA fotókon, és nagyobb távcsövekkel készült képeken-rajzokon ennél azonban több is látszik, de amit én most nem tudtam észlelni, az a K-i Napfényes része. A Mons La Hire (10x20km) vakító elszigetelt magányos kis tömb, amit éppen csak hogy elért a Nap fénye most. Tőle D felől, igen közel hozzá egy picike elszigetelt kis csúcs is látszik, illetve K felé további alacsony kanyargósnak látszó gerinc.”

 

ConsLunAtl_Zirkel

A Mons La Hire és Dorsum Zirkel a Consolidated Lunar Atlas fotóján

 

 

 

 

 

NASA_LAC-map_Dorsum-Zirkel

Dorsum Zirkel NASA LAC map

 

 

 

1554

Egészen döbbenetes panorámafelvétel a Dorsum Zirkel és környezetéről (Apollo 15)

Zirkel_LaHire___LROC-WAC

Mons La Hire az LROC WAC Global mozaikjának részletén

_______________

Jópofa ikerkráterek, melyekből én az egyiket észleltem…vajon azonos időben keletkeztek?

Helicon_20160416_foldvariistizoli

“Két rendkívül egyforma krátert találunk a Mare Imbiumban, a Sinus Iridumtól kb 70km-re DK-i irányban; a Helicon és le Verrier krátereket. Észlelésem idején a két kráter a terminátor közelében tartózkodott. Sok fotón egy képen látjuk őket, én most mégis mintegy formabontóként, kizárólag az egyiküket vettem jobban szemügyre, a Helicon-t (40.4N 23.1W). A páros közül ez a nyugatabbi, szinte teljesen árnyékkal telt, mérete 25km, mélysége 1910 méter. Szép kettős, amolyan fecskefark jellemű árnyéka közül a D-i a hosszabb, tulajdonképpen beleér a terminátorba, míg É-i része ha a feléig érhet csak el. Köztük fehéres intenzívebb kis kiemelkedés, a Helicon-E jelű kráter ami 2.4km-es mindössze. Egy alacsony gerinc fut a Helicon kráter ‘alatt’ D felől indul gyakorlatilag a semmiből, itt még gyengébben látszik, míg a kráter alatt áthatolva megerősödve igen éles ‘mandíneres kanyart vesz’ a reggeli megvilágítású Prom. Laplace felé. A Helicon sánca éles, világosabb szürke, és D-i peremén pici kiugrást látni, mely picike árnyékot vet. A terminátor mentén néhány egészen finom kis kráterecske is kivehető. Az rajzos észlelést beúszó köd nehezíti 20:44 és 20:47UT közt, egész nehéz így a terminátor közeli megfigyelés, addig míg zavar, a napfényesebb részeken a következő célpontot keresem, ahol a köd éppen nem zavar annyira.”

Lukesh-Klepesta_moonmap_1959

A Helicon és Le Verrier kettőse (Joseph Klepesta, Ladislav J. Lukesh
1:5 000 000     1959 Prága)

Helicon_LeVerrier_Apollo15

Szenzációs felvétel a tárgyalt kráterekről, dél felől nézve igen magasból. (Apollo 15)

Helicon_LROC

Helicon, Helicon-E kráterek az LROC WAC fotóján

________________

Magyar Csillagász, Hell Miksa emlékét őrző ősi kráter, egy még ősibb kráter talaján;

Hell_20160416__150x___foldvariistizoli

“A Mare Nubium DK-i partvidékén egy hatalmas őskrátert találunk, a 234km átmérőjű Deslandres-t. Ez a gigantikus medence jellemű maradvány ad otthont a kiszemelt célpontomnak, jelesül a 33km-es Hell kráternek. Az észlelés idején a Nap a terület felett mintegy 18° magasan állt, így az árnyékok már nem annyira hangsúlyosak. Kissé oválisan szögletes éles pereme, és igen jellegtelen enyhe kis dudorként észlelhető központi csúcsa jellemzi, ami így inkább már csak központi dombnak nevezhető, és aminek árnyéka hosszúkás, É-D irányú. A kráterünk Ny-i falán egy teraszt látni, mely felfut egészen az É-i falig, ott ahol a talajon egy beszakadást látni, árnyéka szépen elárulja jelenlétét, mert a talaj tőle K felé világosabb. A Hell-t egy igen világos halójú talaj környékezi ÉK-i irányból egész végig a D-i falát szegélyezvén. Szemközti falát ÉNy-i irányban egy gerinc is érinti, mely tovább is halad DNy felé. Érdekes, hogy utólag Lunar Orbiter képeken ez a gerinc sokkalta egy kráterláncnak látszik, mely túl is fut a Deslandresen. A Hell egyik szomszédja DNy felől a Hell-A jelű, a maga 20.97km-es méretével akár önálló célpontként is megállná helyét itt és most. Ennek parányi központi csúcsa is sejthető, talaja pedig nagyon sekély és részlettől mentes. A két kráter egy magasabb nyergen fekszik, mert a köztük látható talaj K felé fényesebb, persze elképzelhető, hogy egy ősi kráter található a Hell alatt, és ennek fennmaradt fala a fényesebb emelkedő jellem. 21:10UT-kor átvonuló felhőzet nehezíti az észlelést.”

XnView - [Lunar Globe 5-13-2014 001

A hatalmas és ősi Deslandres romkráter kis lakója,  a Hell kráter a NASA 60-as évekbeli Holdgömbjén

Hell_LunarOrbiter

A Hell kráter, és az azt érintő kráterlánc. (Lunar Orbiter)

Hell_LROC-WAC

A Hell a maga teljes pompájában, a “központi dombbal”.  (LROC WAC Global)

%d blogger ezt kedveli: