október, 2011 havi archívum

Programajánló: A WinJUPOS

Posted in Letöltések on október 31, 2011 by Holdfény-árnyék
 
Minden bolygóészlelőnek, és érdeklődőnek a számítógépén a helye! Naprendszerünk égitestjeinek összes fontos adatait képes megjeleníteni ez a kiváló freeware program . (Koordináták, fázis, holdak stb)
Hold esetében képes megjeleníteni a fázis mellett a librációt is. (sok egyéb infó mellett.) A WinJUPOS azonban még ennél is többet kínál, melyekről itt, itt, itt, illetve itt olvashatunk.
 
Letölthető: innen.
 
 
Egy-két kép a programról:
 
WinJUPOS 9.1--Sun
 
WinJUPOS 9.1-mercury--
 
 
 
WinJupos_Mars_view
 
 
 
 
 
winjupos-Ganymedes-europa-live
 
 
Dione-Rhea-winjupos
 
 
Reklámok

Üstökösbecsapódások a Holdon?

Posted in Észlelési ajánló on október 30, 2011 by Holdfény-árnyék
 
Jay Melosh és Paul Schenk (Lunar and Planetary Institute) korábbi Voyager-felvételek átvizsgálása során jellegzetes kráterláncokat talált a Callisto és Ganymedes nevű Jupiter-holdakon. Ezek valószínűleg olyan üstökösök becsapó­dásainak nyomai, melyeket — egy kö­zeli találkozás során — a Jupiter ára­pályereje feldarabolt, majd a darabok a holdakat találták el. Melosh és Ewen Whitaker (University of Arizona) vala­mint Róbert Wichman és Charles Wood (University of North Dakota) szerint ehhez hasonló képződmények a Holdon is megfigyelhetők. A számítások azt mu­tatják, hogy ilyen becsapódások valóban megtörténhetnek, a Föld gyengébb árapályereje és a Föld Hold rendszer vi­szonylagosan nagyobb távolsága ellené­re is.
Az egyik ilyen holdi alakzat az 50 km hosszú Davy-kráterlánc (11S, 7W), amely a Mare Nubiuin északi részén fekszik a névadó krátertől egy átmérőnyire (a Ptolemaeustól nyugatra). Az üstökös eredetre utal a kráterecskék kör alakja, méreteik hasonlósága, továbbá elhelyezkedésük is emlékeztet a Callistón talált kráterláncokéra. A napfelkelte ezen a területen nem sokkal az első ne­gyed után történik, ekkor kedvezőbb a megvilágítás. A másik kráterláncolat az Abulfeda DNy-i falából indul ki és DK-re tart (17S, 17E). Ennek hossza 210 km, és egészen a Rupes Altai-ig követhető. Észlelését kicsit megnehezíti, hogy meg­lehetősen kráterezett területen van. A pontos azonosításhoz használjuk Antonín Rükl Hold-atlaszát. A 43. oldalon megtalálhatjuk a Catena Davy-t, a 45-56-57. oldalon pedig a Catena  Abulfedát. Mindkét objektum megfigyelésé­hez jó légköri nyugodtság és a lehető legnagyobb nagyítás szükséges.
 
 
 
  Gyönyörű panorámafelvétel,a Catena Davy környezetéről. Előtérben a Davy-kráter,tőle balkézre maga a kráterlánc.
 
 
 
 
 
 Reggeli megvilágításban a Catena Davy…az előtérben,kissé jobbra épp kibontakozóban van a kráterlánc,és a névadó Davy-kráter.
 
 
 
 
                  A Catena Davy a maga teljességében.(Észak felül)
 
 
     Világító sávként tündököl ennek a felvételnek a közepén a Catena Davy.
    (Consolidated Lunar Atlas – Part II, full-moon photography  E.III )
 
 
 
                          A lánc komponenseinek saját neve van! 🙂
 
 
 
 
 
 A Catena Davy-nak otthont adó Davy-Y romkráter,és maga a lánc a Mondatlas 43.lapján.
 
 
 
 
A Holdon számos más kráterlánc is látható: Catena Timocharis (21. o.), Ca­tena Littrow (24. o.), Catena Krafft (17-28. o.), Catena Humboldt (60. o.). Az utóbbi a perem közelében van, igazi ki­hívás a Hold észlelőinek.
 
 
 
Felhasznált irodalom: meteor 1995/3  
                    Mondatlas második kiadása

Észleljük a teleholdat!

Posted in Észlelési ajánló on október 30, 2011 by Holdfény-árnyék
 
A telehold az amatőrcsillagászok körében nem örvend nagy népszerűségnek, ugyanis fényözönével letörli az égboltról a halvány csillagokat és mély-ég ob­jektumokat. A holdészlelők többsége is pihenőre vonul ennél a fázisnál, mert hiányoznak azok a terminátorközeli kontrasztos területek, ahol az alacsony megvilágítási szög miatt az alakzatok hosszú árnyékokat vetnek, így jól meg-figyelhetőkké válnak. Sok kezdő azt hiszi, hogy a krátereket a telehold idején érdemes észlelni, hiszen ekkor látszik a legtöbb a Holdból. Ilyenkor ki kell őket ábrándítani és el kell mondani azt, hogy például első negyedkor érdemes a krátereket észlelni. Fogyatkozások alkalmával is sokak figyelme fordul a Hold felé, pedig ekkor is telehold van. Annak bizonyítására írtam cikkemet, hogy más alkalmakkor is érdemes a teliholdat megfigyelni.
A telehold mindig az égbolt Nappal átellenes részén tartózkodik (szembenál­lás, oppozíció), ennek következményeképpen akkor kel, amikor a Nap nyugszik, és akkor nyugszik, amikor a Nap kel. Az ekliptika és a holdpálya helyzete miatt nyáron alacsonyan, télen magasan rója égi útját. így ez utóbbi időszak kedve­zőbb észlelésére, azonban az év bármely szakában megfigyelhetjük, ha jók az láthatósági viszonyok.
Binokulárokban roppant látványos, térhatású képét láthatjuk, szinte „lebeg” a háttércsillagok előtt, valamint gömb alakja is nyilvánvaló. Kisebb nagyítással észlelve is látványos, de előnyös beszerezni egy neutrális szűrőt, hogy némileg csökkentsük ragyogását.
 
Szabad szemmel is szépen látszanak a tengerek (mare területek, medencék), amelyek kisbolygó-becsapódások nyomai. Sokan emberi arcot, nyulat stb. kép­zelnek a telehold korongjára. A telehold leglátványosabb felszíni képződményei a sugársáv-rendszerek, amelyek néhány, teleholdkor szintén fényes krátertől indulnak ki. A megvilágítási szög csökkenésével a sugársávok is gyorsan hal­ványodnak; 8 foknál alacsonyabb szög esetén pedig eltűnnek.A sugársávok keletkezésének magyarázására sok feltevés született, azonban a kérdés még máig sem teljesen tisztázott. Az elméletek között igen sok az ellentmondás. Alapvetően két „irányzat” létezik (becsapódási, vulkanikus), ame­lyek szöges ellentétben állnak. A legelfogadhatóbb magyarázat az, miszerint ezeket a sugaras képződményeket becsapódások (illetve a becsapódásokat kö­vető törmelékszétszóródás) hozták létre.
 
 
A következő krátereknek van jelentős sávrendszerük: Tycho, Copernicus, Anaxagoras, Kepler, Olbers, Byrgius A, Aristarchus, Zuchius. Kisebb rendszerek az Aristillus, Autolycus, Timocharis, Proclus, Menelaus, Furnerius A és a The-ophilus krÁterek környezetében figyelhetők meg.
 
 
 
A telehold vázlatos korongja. A nyugati peremen jelölve vannak a cikk­ben említett hegységek, amelyek jól megfigyelhetők. A keleti peremhez kö­zel nyíl jelöli a „Trapézium” helyét. Rövidítések: D= Doerfel-hegység, R= Rook-hegység, C= Cordillerák-hegység, A= D’Alembert-hegység, MC= Mare Crisium, T= Trapézium
 
 
 
A legimpozánsabb sugársáv-rendszere a Tycho kráternek van. Egyes részei a Fracastorius gyűrűshegységig követhetők, de egy érdekes kettős sáv is meg­figyelhető a Bullialdustól Ny-ra, a Mare Nubiumban, amely más megvilágítási szögnél is jól látszik. Régebben azt hitték, hogy a Mare Serenitatison áthaladó sáv is a Tychotól származik, azonban a részletes vizsgálatok azt mutatják, hogy ezek a sávok valójában a Menelaus-krátertől erednek.A kisebb sugársávok közül a Proclus körüli a legérdekesebb. A Mare Crisium felé sok sáv látszik, az ellenkező irányban (Palus Somnii) azonban egyet sem lehet megfigyelni. Mint a Tycho és a Copernicus esetében, itt sem egyetlen centrumról van szó. A Proclus környéki kráterecskékből, valamint egy – a pe­remén lévő kráterből – indulnak ki a sávok. A Lunar Orbiterek részletes fel­vételeket készítettek a Tychóról is, a Surveyor—7 holdszonda pedig a kráter külső lejtőjén landolt, és sok felvételt továbbított a Földre, leszállása után pedig elvégezte a talaj kémiai analízisét. Mindezek ellenére nem tudjuk pontosan, hogy valójában mik a sugársávok, és milyen folyamatok során keletkeztek.
 
 
Érdekes módon szigorú értelemben sohasem beszélhetünk teliholdról, ugyanis ha a Nap, a Föld és a Hold pontosan egy egyenesben lenne, akkor centrális teljes holdfogyatkozás következne be. így a „közönséges” teleholdnál is van némi fázisa a Holdnak. Ennek következtében a telehold időszaka jó alkalmat ad arra, hogy a poláris régiókat (főleg a déli pólust) észlelhessük. A Bailly Ny-i fala egy magas hegyláncban, a Doerfel-hegységben folytatódik, amelynek legmagasabb csúcsa 7925 m magas. Ez a hegylánc délen a Leibnitz-hegységbe olvad. Érdekes és szép látványt nyújtanak a hegycsúcsok kedvező libráció esetén, amint a sötét égi háttér előtt fényesen emelkednek ki a Hold pereménél. A Ny-i peremnél a Darwin-krátertől Ny-ra látható Cordillerák-hegység, ettől Ny-ra pedig kedvező librációnál a Rook-hegység, amelynek sok csúcsa meghaladja a 6000 m-es ma­gasságot. A Ricciolitól Ny-ra, a Ny-i pereménél emelkednek a D’Alembert-hegység csúcsai.
 
 
 
 
Végül egy látványos és érdekes objektumra szeretném felhívni a figyelmet. A Mare Crisium K-i részén található a Prom. Agarum. Ettől Ny-ra feltűnő krá­tercsoport látszik, amelynek meghökkentő és szabályos négyszög alakja van. Ez a formáció a Trapézium nevet viseli, de sokan Barker négyszögeként is ismerik. R. Baker az 1930-as években hívta fel erre az érdekes alakzatra a figyelmet. Nem különösebben nehéz objektum, hiszen már egy 50/540-es refraktor is mu­tatja jó légköri nyugodtságnál. 155/1035-ös Newton-reflektorral 517x-es nagyí­tás mellett látszik, hogy valójában kráterekről van szó. A legnagyobb kráterből egy gerinc is kiindul; igen érdekes és szép látvány! Érdekes módon a régebbi Hold-térképek nem mutatják, de Goodacre térképén már megtalálható a Tra­pézium nyoma. Vajon mi lehet az oka annak, hogy egy ilyen viszonylag feltűnő objektumról korábban nem történt említés? Meg kell jegyezni, hogy a Prom. Agarum régióban néha igen rejtélyes jelenségek történnek. R.M. Baum tanúja volt annak, amikor egy felhőszerű fehér folt elhomályosította a Barker-négyszöget. Vajon holdészlelőink milyennek látják távcsövükkel? A sikeres észleléshez jó munkát kívánok mindenkinek!
 
 
 
 
 
A Mare Crisium vázlatos határ­vonalán belül nyíl jelöli a Trapézium he­lyét.
Rövidítések: T= Trapézium, A= Promontorium Agarum, L= Lick, C= Curtis, P= Pickard, Y= Yerkes, PE= Pierce, S= Swift,- LA= Promontorium Lavanium, OL= Promontorium Olivium.
 
 
 
 
  PRESITS PÉTER
 
 
Felhasznált irodalom: meteor 1993/12
 
 
 
 

Kis lépés egy embernek…

Posted in Letöltések on október 22, 2011 by Holdfény-árnyék
 
Volt idő,amikor szerettem pps,vagyis powerpoint bemutatókat készíteni. Innen: Cel_a_Hold
letölthető a kifejezetten Holdraszállásos témájú diám. Igyekeztem ritka képeket
beszerezni a témáról. A bemutató 95 diából áll,mérete 11 MB!

Sötétség délben 1999 augusztus 11

Posted in Amatőrcsillagászat with tags , on október 22, 2011 by Holdfény-árnyék
 
Eltelt az év,nálunk maradhatott a fémkoffer,egyre több infót gyűjtöttünk be a jelenség lefolyását illetően,majd már 1999-ben eljött a napszűrők beszerzésének problematikája…de ezen a gondon is túl voltunk. Egy ú.n. vizuális,kétgőzölésű Mylar fóliát szereztünk be,s örömmel applikáltuk a nagy szovjet optika elé,idő közben kaptunk még egy fotókamerát,egy plusz teleoptikával,egy 135mm-es pentacon-t.
 
 
 
1999 Augusztus 11-e…életem legjelentősebb eseménye volt…évek óta beszéltünk róla,volt hogy napestig ez volt a téma.
Miután szinte mindent beszereztünk amire csak gondolni lehetett…vártuk a NAGY NAPOT…írtam arról az “asztrogangról” ahol időnként észlelek…
bizony a nagy esemény előtt fenn jártam…fenn volt a hold…bámultam…s arra gondoltam…ez bizony el fog fogyni…pontosan 11-ére…nincs mese.1999 Augusztus 10-e…délelőttje…napokkal korábban a híradásokat nézve folyton azt híresztelték,hogy rengeteg autós fog útra kelni,a sztrádák tele lesznek…nos mi szó szerint vettük…s leutaztunk inkább vonattal…a pályaudvaron elképesztő mennyiségű ember volt…hemzsegtek az utazni vágyók a szerelvényen is.
Egyik barátunk két Holland közé fért csak be…”végigszenvedte” a 90-100 km-nyi utat úgy hogy őket kellett végighallgatnia…időnként -ahogy a hely engedte-ránéztem…bizony izzadt rendesen.Kinézve a vonatból,(ahogy épp tudtuk fejünket mozgatni)szomorúan állapítottuk meg,hogy az autópályák üresek…egy másik ismerősünk a vonat ajtaja mögé tudott csak beállni…az úton csak az ő arcát láttam…engem is bepréseltek…
minden kellemetlenségért totálisan kárpótolt a tudat hogy miért is történik meg mindez…hiszen körülnézve..”benne volt a levegőben” a Napfogyatkozás.
Megérkeztünk a helyszínre,várt minket egy tejútas szenzációs éjszaka…láttunk is meteorokat,volt egy,mely óriásit villant,de pont háttal álltam,s csak abból tudtam mekkora fénye volt,hogy egy pillanatra minden barátomat egyszerre láttam…akkorát villant a meteor.
Az Androméd-köd,Perseus ikerhalmaz és még néhány közismert mélyég minden erőlködés nélkül “jött”. Volt egy ócska 8×30-as binoklink…
“ösztönösen” ráálltam a Herculesre…bizony ott volt az M13,egy másik égi híresség,az M31 gyönyörű volt…sajnos az M51 kimaradt…kíváncsi lettem volna látszódik-e. Meglátogattam a Sagittarius vidékét is…ajj de szép volt az M8!!!! Felette az M20…szenzációs volt,tényleg köd jellege volt,nem csak “pacni” .Kinn az ég alatt olyan érzés kerített hatalmába,mintha közvetlen felettem lenne igen közel az űr,s ha felállnék a székből,”kilógna a fejem a kozmoszba”…annyira közelinek éreztem az eget. Késő éjjel lefeküdtünk.majd kora reggel szörnyű égi jelre ébredtem…kopogott az eső…senkinek nem kívánom azt az érzést…egyszerűen nem hittem el…reggel 7 óra volt…kegyetlen fél óra telt el így…s aztán
csoda történt…mert ez csak az lehetett…elment az eső…benn a házban,egy pici résen át “camera obsura” jelenségként,bemosolygott hozzánk a napkorong,előkészítettem a dolgaimat…állványzat,300mm-es,135mm-es teleoptikák…filmbefűzés szertartása…exponálózsinórok beillesztése…mylar fólia felhelyezése.Délelőtt exponáltam egyet az érintetlen korongra…-napfolt sehol,állapítottam meg.
Aztán elkezdődött a CSODA…belépett a Hold…kb hármat lőttem a fogyó napkorongra.A részleges fázist beszélgetéssel,a keresőbe pillantásokkal töltöttük el.  Azonban egy nagyon fontos dolgot elfelejtettem megemlíteni! Mindenki aki látta a jelenséget,legtöbbjük pl a Balaton mellől nézte végig az eseményt,s alig találtak olyan helyet,ahol senki sincs…nos nekünk egy ilyen helyet sikerült kifognunk…egy teremtett lélek nem volt a közelünkben…közeledett a jelenség…sok érdekes dolgot jegyeztem meg akkor…ilyen volt például,hogy a totalitást megelőző percekben “halálos csend” ülte meg a vidéket…nem tudom mindez hogyan történhetett meg,de így történt…vannak ezek a szöcske-tücsök “surranások”,ezek teljesen elhalkultak,pontosan 1 perccel a totalitás előtt,egészen szokatlan volt az árnyékunk! Megszűnt a kontrasztunk! mintha megkettőződőtt volna…irtó gyorsan megjött az árnyék,lekaptam a szűrőt,leírhatatlanul szép volt a “fekete nap”…bár inkább sötétlila volt…Valamiféle tompa alakká változott árnyunk…néztem a kezem…
hihetelenül kusza,bozontos korona “robbant ki az égen”! Belebámultam a 300mm-es teleoptikába….-ÚRISTEN ENNYI PROTUBERANCIA!!!! kiabáltam…
társaim nem vettek tudomást rólam…nézték ezt az elképesztő jelenséget…a mellettem lévő emberke szépen lőtte a kockákat,úgy ahogy megtanulta. A Protuberanciák színét leginkább világítóan bíbor színűnek láttam.
Bevallom töredelmesen…elérzékenyültem akkor ott…íme itt vagyok…benne az árnyékban…
a totalitás 2perc 22 másodperce alatt elfogyott a filmem…de már nem
“érdekelt” ott voltam az árnyékban…a mi árnyékunkban…s csak ez volt a fontos…(persze sikerült lefotóznom a koronát,a protuberanciákat,sőt egy képen
rajta van a gyémántgyűrű egy “darabja is). Felemeltem mindkét karom..fel az égbe…ott volt ez a gigantikus jelenség…két oldalán a Merkúr-Vénusz…kettősével…olyan megtisztelő érzés volt,felnéznem az égre,hiszen “beleláttunk” a Naprendszer közepébe…középütt a Nap…balra-jobbra a két belső bolygó…irtó szép volt.Igen érdekes volt a horizont színe is! A sötétlilától a világoszöldön át a narancsos árnyalatig minden szín látszódott,csillagot nem láttam az égen.
A totalitás alatt,valahol messzebb egy családi házban hangos kiáltással köszöntötték a jelenséget…Amilyen gyorsan jött,olyan gyorsan el is ment az árnyék…amit visszatért a fény,tudatosan kelet felé néztem…sötét volt az az égrész! Gyakorlatilag oldalról láttuk -ha csak pillanatokig is- magát az árnyékkúpot. A levonuló korongot illedelmesen végigészleltünk,majd hazaindultunk.Aznap miután hazaértünk,minden erről szólt…remek volt a tv közvetítés is…ezeket is őrzöm VHS-en.(digitalizálni kéne már.)
 
A Magyar Csillagászati Egyesület napfogyatkozás galériája itt elérhető.
 
 
Az akkor készült képeim a legeslegkedvesebb fotóélmények közé tartozik.Íme néhány felvételem kommentár nélkül:
 
 
 
 
 
 
 
 
  S a hely ahonnan észleltük a jelenséget:
 

A kozmosz fintora – Csillagkép a Nyugalom tengerén.

Posted in Észlelési ajánló with tags , , on október 19, 2011 by Holdfény-árnyék
 
Most csak egy rövidke bejegyzésre futja tőlem…egy rémes nátha áldozata lettem. Amikor csak úgy nézi az ember a holdat,olyasmit is észre vehet,amit az aprólékos távcsöves észlelések idején esetleg
“elvét”. Egy ilyen alakzat,a “holdbéli Lant csillagkép”. Külön érdekessége ennek a formációnak,hogy a Plinius-kráter,az igazi Lant csillagkép alfájának megfelelően,nem csak pozíciójában,hanem a Vega fényességében is tükrözi magnitudóját,vagyis a fényességét méretével.
 
 
                        Lant a Mare Tranquillitatisban.   🙂
 
 
 
 
      Bár vannak aránybeli különbségek,de a Plinius,Ross,Maclear,
      Manners,és az Arago kráterek valóban az égi Lantot formálják.
 

A Lacus Somniorum elfeledett óriása – kalandozás a terminátor mentén…nagy távcsővel

Posted in Észlelési ajánló with tags , on október 13, 2011 by Holdfény-árnyék
 
Imádok csak úgy nézelődni a Holdon. Egy ilyen este amikor egyetlen rajz sem született,távcsövemet a Lacus Somniorum (Álmok tava) nevű medencéjére állítottam. Könnyedén tovasiklott volna tekintetem északabbra,a Bürg-kráter irányába,azonban meg kellett álljak egy pillanatra a Plana-Grove kráterek
területén! Itt a súrlódó -esti megvilágítottságú- fényben 173x-os nagyítással,egy tán hajszálnál is vékonyabb ívelt falat láttam,ami nagyon megragadott…éppen csak látható volt még…ahogy múlt az idő,a szemem láttára vált semmivé a Hold önárnyékában. Ez egy romkráter,mely pontosan a keleti hosszúság 30°,
északi szélesség 40°-án fekszik. Mérete -valaha- a délebbre lévő jóval látványosabb Posidonius-éval vetekedhetett (95km) ! Egykoron impozáns látvány lehetett,mára azonban csak az északi fal részei látszanak,illetve kivehetőek a központi csúcsnak egy-két darabja is. Ez egy ősrégi,jelölés nélküli objektum.
 
 
 
               
       Romkráterünk pozíciója Holdunkon,a Lacus Somniorumban.
 
 
 
 
     A lepusztult falszakasz,amit észrevettem a lenyugvó Nap fényében.
 
 
 
 
 
  Méretbeli hasonlóságok a Posidonius,és az “Anonim” romkráter között.
 
 
 
 
               Magas napálláskor szinte észre se venni az objektumot.
 
 
 
 
 
 
  Egy “mini” Sinus Iridum-ot formáz ez a régi kráter.(Rükl.Mondatlas)
 
 
 
 
 Romkráterünk az LROC Holdszonda részletes fotóján…bal oldalán a Grove-kráterrel.
 
 
 
Illusztráció:Consolidated Lunar Atlas,Rükl A. Mondatlas,
 
 
%d blogger ezt kedveli: