1998…felkészülés éve

 
Röviddel az után,hogy tagja lettem a Magyar Csillagászati Egyesületnek,ideje volt beszerezni térképeket is. Így is tettem…végre kezemben foghattam a Pleione csillagatlaszt,és a Tuza László által sokszorosított holdtérképet is,mely 249 alakzatot tüntetett fel,ráébredtem,hogy jóval több név szerepel a holdon mint azt én azelőtt hittem. A Pleione csillagatlaszról nem is beszélve!
Hatalmas örömök közepette boldog tulajdonosa lettem több korábbi meteor példánynak is. (1991-92-93-94-95-96)
Rengeteget tanultam ezekből,olyan fogalmakkal ismerkedtem meg,mint az “ortho,Plössl,refraktor,magnitudo,akromát,apokromát,fényszennyezés”..stb.
Lelkesen teltek,múltak a tavaszi,nyári esték…mi sem bizonyítja ezt jobban ,mint,az hogy bizony “kinőttük” a kis távcsövünk 25x-ös nagyítását. “Ez így nem mehet tovább” gondoltam magamban,
miközben felrémlett emlékeimben,egy régi szovjet mikroszkóp…s annak zoomolható okulárja.
Előkerült hát az a szovjet mikroszkóp,melyről rövid tanakodás után,könnyűszerrel letekertük
az oklit.(ezer szerencse,hogy menetes volt.) Azt hamar megtanultam hogy hogyan kell megállapítani egy objektív fókuszát, (kis távcsövemé 220mm) így igen hamar elsajátítottam az okulár nagyításának kiszámításának mikéntjét is. Felszigetelőszalagoztuk távcsövünk végére az orosz oklit,melyről nagyon hamar megállapítottam,hogy nem kellő a minősége…de ez akkor annyira nem zavart engem. Elolvastam mindent amit csak lehetett a távcsövek minőségeit befolyásoló tényezőkről…mint a hírhedt mondás is tartja…”az okulár a távcsöved fele”.
 
Mivel előző évben tulajdonképp megtanultuk nagyjából az eget,már vártuk előre a Szaturnuszt…szó szerint a torkomban dobogott a szívem…nagyon izgultam,hiszen ez volt az első igazi találkám a Szaturnusszal. Gyönyörűséges volt a látvány,amikor először csak úgy szabad szemmel megpillantottuk egy kémény felett azt a -már- ismerős sárgás csillagszerű
égitestet. Valószínű egészen más reakciót váltott volna ki egy rutinos amatőrcsillagászból a szovjet okulár által adott kép,de minket abszolút nem érdekelt a tény,miszerint “kromatikus aberrációval” terhelt az okulár képe…az hogy hogyan is festett a Szaturnusz abban a szovjet optikában,bemutatok róla egy Photoshoppal készített digitális rajzot:
 
 
 
 
Rettentően lelkesek voltunk,hiszen azelőtt soha nem kerültünk ennyire közel egy igazi bolygóhoz,s az a tény hogy mindezt “élőben” élő adásban láthatjuk,leírhatatlan örömmel töltött el…tölt el ma is.
Az egész nyár azzal telt,hogy sorra vettük például a Hold felszínét,ezzel a szovjet okulárral,ami 60x-os nagyítást engedéllyezett. Itt jegyzem meg,ez egy zoom okli volt,azonban,amikor feltekertem totál nagyításra,egészen élvezhetetlenné vált a kép,így azzal nem is próbálkoztunk tovább,maradt a 60x-os.
Ezzel az ócska oklival Holdunk már szinte űrszonda fotókra emlékeztetett…(enyhe túlzással élve) de tényleg,itt már felsejlett a síkságokat átszelő alacsony gerincrendszerek sokasága…
s a néhol magányosan tündöklő hegyek hegyes árnyai is felfedték titkaikat. Mindamellett ez az okulár nagyon fárasztotta szemünket,de még ez sem zavart,persze az árnyékok szinte sehol sem voltak feketék,inkább sötét lilásak voltak. Volt hogy nem vittünk fel távcsövet,hanem csak úgy,kempingszékből néztük az eget,s bizony volt szerencsénk egy Iridum felvillanáshoz is,mely épp a Jupiter mellett húzott el.
 
 
Azonban ebben az évben egy sokkal komolyabb jelenségen járt már az eszünk…
mindössze egy évet kellett csak várnunk a nagy eseményre..ez volt a hazánkon is átsöprő Hold árnyéka…a Napfogyatkozás!Hirtelen ötlettől vezérelve,és egy,a National Geographicon sokszor leadott,majd általam videóra rögzített dokufilm hatására,elhatároztuk,hogy le fogjuk fényképezni a napfogyatkozást! Semmit,szó szerint semmit se konyítottam a fényképezéshez. Még fotógépem se volt,így ez akkor egy látszólag megvalósíthatatlan terv volt,már csak azért is,mert -a filmben látottak alapján- még teleobjektív is kellett volna.Valami egészen hihetetlen,véletlen folytán,egy ismerősünk,kölcsön adta,akkor még csak megmutatóba,egy szovjet fémkofferben rejtőző
tekintélyt parancsoló tüköraknás zenit fotógépet,egy 300mm fókuszú Tair objektív társaságában. De amíg ez meg nem történt (hónapok teltek el) olvastam a jelenségről,s szinte rongyosra néztük a dokufilmet,ami az 1995 októberi,Indián átvonult jelenséget mutatta be,5-6 nagyon lelkes amatőrcsillagász szemszögéből,akik mindannyian Angliából indultak útnak hogy lássák,lefényképezzék a csodás jelenséget. Hogy ezek után mi történt…milyen is volt a napfogyatkozás…hamarosan leírom.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: