Archive for the Észlelési ajánló Category

Hasadékon át

Posted in Amatőrcsillagászat, Észlelési ajánló on július 25, 2019 by Holdfény-árnyék

2019.06.09-én egy igen rövid Hold észlelésre futotta csak. Célpont sem volt konkrétan, de amikor bepillantottam a 127mm-es Makszutov-Cassegrain okulárjába – hogy valamit mégis kéne észlelni -(ezúttal egy remek 15mm GSO Plössl) azonnal tudtam mi kerül rajzolásra! Ez lett az Apianus-kráter, mely 100xos nagyításon is gyönyörű látványt nyújtott. Lássuk az észlelést!

 

A 2019.06.09-i fázis szimulációja, az egyetlen – idő rövidsége miatt kiválasztott – célpontom. (VMA 6)

 

 

 

“A 63km átmérőjű Apianus-kráter igazán feltűnő a terminátor mentén ebben a megvilágításban. A szinte teljes árnyékban levő kerek kráter talajának egyik feltűnő jelensége egy ék alakú behatoló fénypászma, melyet a K-i fal egyik mélyedése, esetleg a falain fekvő kráterek okozhatnak. Van belőlük néhány. A kráter Ny-i fala erőteljes megjelenésű, igen jó állapotú, és megjelenik felületén egy szürkés terasz is. Az Apianus közvetlen környezete nagyon látványos, szakadékok, árnyékok, gödörkráterek kísérik. Nehéz de hálás rajz és fotótéma.
Távcső mellett készített grafit vázlat alapján, Krita 3.3.2, és GIMP 2.6.11 programokkal rajzolt verziója.”

 

 

Nagy és könnyen azonosítható kráterek közt az Apianus-kráter. (VMA 6)

 

 

 

Kráterünk vázlatos térképe (The System of Lunar Craters (SLC)
(by D.W.G. Arthur, A.P. Agnieray, R.A. Horvath/Pellicori,
C.A. Wood, C.R. Chapman and T. Weller)

 

 

 

A “kráterem” és közvetlen környezete (Lunar Chart – LAC 95
1:1, 000,000     1964)

 

 

 

Végezetül a világ egyik legjobb Apianus-kráter felvétele, az LROC WAC mozaikján.

 

 

 

 

 

Reklámok

A holdfelszín morfológiája

Posted in Észlelési ajánló, Irodalom on június 12, 2019 by Holdfény-árnyék
Mindenki aki távcsővel vizsgálja az égboltot, és a Hold felé fordítja kis eszközét, meglepődhet azon, hogy mennyire sokféle alakzatot láthat: becsapódási kráterek, bazaltsíkságok, rejtélyes albedópamacsok, palacsintavulkánok. Ezek a legmarkánsabb, legnagyobb kiterjedésű, már régóta ismert alakzatok. A következő bejegyzésben végigvesszük a holdfelszín jelenleg ismert formáit……
Cseh Viktor lelkes, precíz észlelőtársunk remek bejegyzése itt található meg teljes terjedelmében:
https://viktorcsehdraws.blogspot.com/2019/05/a-holdfelszin-morfologiaja.html?fbclid=IwAR0WEq34RB5t269ODadcEwHB1gQozeY-in-jQ1dLkh3jjWfi_pEExeCivZI

Hajnalok sziklái

Posted in Amatőrcsillagászat, Észlelési ajánló, Uncategorized on május 16, 2019 by Holdfény-árnyék

2019 április 15-én este egy újabb szimultánt hirdetett egyik társunk, ezúttal Erdei József a Sharp-kráter körzetének szentelve. Ismét kaptam az alkalmon és pakoltam is kifele aznap este. Mint mindig ezúttal is akadtak egyéb célpontok. Lássuk a holdi felderítő utakat, észleléseket! József észlelése erről az estéről itt.

 

2019.04.15-i fázis a célpontokkal. (VMA 6)

 

 

 

 

 

“A megfigyelés idején a 40km átmérőjű Sharp-kráter még árnyékban tartózkodott, de K-i fala azért már azonosítható volt, mely egy szakaszon jóval szélesebbnek mutatkozott, mint a többi részén. D felé vékonyodó, É felé kanyarodva kis fal állta útját. A Sharp-kráter előtere kifejezetten káoszos, völgyek, fal darabok fényei, illetve É-i irányban a Montes Jura hófehér fala melyek rajzra kívánkoztak.

Megjegyzés: Távcső mellett készített grafikai vázlat, Krita 3.3.2, és GIMP 2.6.11 programokkal véglegesített rajz.”

 

 

A Sharp-kráter a Sinus Iridum-Montes Jura területétől Ny-i irányban, a hatalmas ősi kráter külső sáncán.

 

 

 

Sharp-kráter és  Montes Jura az LROC WAC mozaik részlet és radar képein, a rajzommal azonos tájolással.

 

 

 

 

Következett egy sportszerhez hasonlatos kráter komplexum, a Horrebow!

 

A hatalmas J. Herschel kráter D-i falára telepedett kráter, mely a rálátás miatt ellipszis fénygyűrűnek látszik. Az objektum valójában két egyforma méretű kráter, együttes méretük 48km. Falaikat szakadozott szakaszok alkotják. A falak tövében kissé árnyékosabb a bazaltos talaj. Az egész képződmény egy nagy, Holdon hagyott teniszütőre hasonlít.

 

 

 

 

A Horrebow-kráter elhelyezkedése, a Sinus Iridumtól É-i irányban.

 

 

 

Horrebow a J. Herschel-kráter D-i falában.

 

 

 

Horrebow és környezete  (részlet: Lunar Chart – LAC Series Aeronautical Chart Information Center, United States Air Force
1:1,000,000)

 

 

 

 

Horrebow, Horrebow-A (LROC WAC)

 

 

 

 

Következett egy izgalmas kráter, a Ramsden, melyet “csak úgy” megpillantottam, és le is rajzoltam.

 

“A 25km átmérőjű Ramsden-kráter leginkább rianás rendszeréről híres, melyek a környező bazaltos talajon, igen látványosan több helyen metszik egymást. Észlelésem idején – bizonyára kis lencsésem átmérője miatt – szinte semmit nem érzékelek ezekből a rianásokból. Azonban rendkívül gyenge kontraszttal, de valami mégis sejlik a Ramsden-kráterből, szinte pontosan az árnyékának vonalától kiindulva É-i irányban ami egy hegyfokig elér. Rajzomon ezt szinte csak jelképesen tüntettem fel. A Ramsden-kráter ovális, éles peremű, Ny-i sánca egy ponton nagyon fényes, gyakorlatilag hófehér. Alatta kissé szürkésebb egy részen. A kráter Ny felé jellegtelen árnyékot vet, K-i fala felezi árnyékával a kráter bazaltos talaját. D fele egy kicsi, 5km-es kráterecskét is látni, (Ramsden-A), ami érintkezik a főkráter sáncának D-i részével. K felé két laposabb domb látszik. Nagyobb távcsővel biztosan fogom még észlelni ezt a könyéket.”

 

 

 

A kis Ramsden-kráter két tengertől D-i irányban.

 

 

 

 

Ramsden-kráter és egyedi rianás rendszere a “The System of Lunar Craters” atlasz E7-es szelvényének részletén

 

 

 

 

 

A 25km-es Ramsden-kráter egyik fő ékessége (a szép rianás rendszerén túl) egy fiatal, hófehér kis kráter az ÉK-i sáncon (LROC WAC részlet) rajzomnak megfelelő tájolásra fordítva.

 

 

 

A Ramsden-kráter pici hófehér friss krátere, mely egész kis távcsövekkel is kivehető.

 

 

 

 

 

Ramsden és Ramsden-A (LROC WAC)

 

 

 

 

Az N-alakú rianás a Ramsden-kráteről É-i irányban kiindulva, ennek egyik részét éppen csak ki tudtam venni. (LROC WAC részlet)

 

 

 

 

A teljes rianás rendszer, és magassági viszonyok a Ramsden körzetében. (WAC Color Shaded Relief – 100 meters/pixel)

 

 

 

Csabai István bámulatosan részletes felvételén a tárgyalt körzet, a kráterrel, rianásokkal csökkenő fázison. A felvétel 2017 októberében készült.

 

 

 

 

 

Mindig is kedveltem a magányos hegyeket a holdi tengerek végtelen síkságain!

 

“Különös, a Rükl atlaszból (9-es tábla) mérve kb 40km kiterjedésű furcsa alakú hegy a Mare Imbrium területén, a Delisle-krátertől nagyjából három átmérőnyire Ny-i irányban. A hegy vélhetőleg néhány ősi, temetett kráternek a sáncmaradványa. Erre utal néhány íves peremi szakasza É, és Ny-i irányban. A hegy két legmeghatározóbb része a Ny-i szélén kettő fehér hegytömb. A hegytől szintén Ny felé a 90km hosszúságú, 12km szélességű Dorsum Bucher található ami D-i végén kis csúcsban végződik, É fele laposodó.

Colong: 42.4”

 

 

 

Az észlelt kis hegyecske és tágabb körzete

 

 

 

 

Delisle-kráter és szomszédja, az egyeseket  D-i irányba néző rettenetes koponyára emlékeztető Delisle α jelű hegy. (északi felfele)

/NASA Lunar Map Series LM-39/

 

 

 

A D-i irányba (balra) néző koponya, vagy majom pofájú-alakú (?) Delisle α. (LROC WAC részlet)

 

 

 

 

Dorsum Bucher és Delisle α      /Lunar Topographic Orthophotomap (LTO) Series – LTO-39B1 1:250,000/

 

 

 

 

Reggeli sziklák a Mare Imbrium területén; a Montes Harbinger….Hajnalok hegyei.

 

“Egy nagyjából 90-100km hosszúságú hegység a Montes Harbinger a Mare Imbrium területén. A hegység észlelésem idején pontosan a terminátor mentén tartózkodott, így igazán látványos volt a nagy, változatos megjelenésű hófehér tömbök látványa, köztük a kisebb, de szintén jól kivehető sziklákkal. Ez a hegység, nagy valószínűséggel a Mare Imbrium keletkezésekor létrejövő ősi hatalmas sáncrendszer fennmaradt pontjai. A hegység előterében a 91km-es Dorsa Argand lapos vonulata, nehezen ábrázolható laposabb dombok, illetve benn a sötét területen egy kiemelkedő magányos csúcs is látszanak. A szép hegység a Delisle és Aristarchus-kráterek közt található.

Colong: 42.8”

 

 

 

A Montes Harbinger  nevezetes objektumok fókuszában

 

 

 

 

A Montes Harbinger sziklái külön jelzéssel is rendelkeznek (The System of Lunar Craters,  E3-as lap részlete)

 

 

 

 

 

 

A hegység radarképe – (WAC Color Shaded Relief) részlet

 

 

 

Montes Harbinger – LUNAR MAP
1:1, 000:000
Aristarchus LM 39    részlet

 

 

 

 

A Montes Harbinger egy jóval nagyobb szerkezet, a Mare Imbrium létrejöttekor keletkezett legkülsőbb sáncrendszer egy kis  része (Képen H-val  jelölve a bal szélen)   W. K. Hartmann és G. P. Kupier – Concentric Structures Surrounding Lunar Basins

 

 

 

 

A teljes hegység az LROC felvételén

 

 

 

Az Apollo 15 ablakán át (AS15-93-12596)

 

 

 

 

 

Végezetül Csabai István zseniális felvételén nem csak a Harbinger hegység, de a fentebb kivesézett Delisle α és egy sor más részlet is látható. (klikk a képre)

2015-09-08 03:16
Távcső: 180/2700 MC
SkyWatcher AZ-EQ-6 Pro Goto mechanika
ZWO ASI 120 MM monokróm kamera
Baader színszűrő vörös (1.25″)
https://www.asztrofoto.hu/galeria_image/1446752890

 

_______________

 

 

Mare Imbrium keletkezése

W. K. Hartmann és G. P. Kupier – Concentric Structures Surrounding Lunar Basins

Csabai István Hold és egyéb csillagászati felvételei

Sziklás félszigeten

Posted in Amatőrcsillagászat, Észlelési ajánló on március 10, 2019 by Holdfény-árnyék

2019.02.16-án, szombat délután érkezett a következő szimultán felhívás a Gassendi-kráterre. Arra a kráterre, melyet ezidáig mint rajzos észlelő kerültem…igen be kell valljam, ezt a krátert sokáig lehetetlennek tartottam rajzolni. A kiszemelt időpontben szerencsére relatíve magas napállás volt már a kráterből nézve, kevés domborzattal, így bevállaltam, de elsődleges tervem a korábban hirdetett Cavendish-kráterre esett. Az akcióba többek is becsatlakoztak szerencsére, ki rajzosan, ki fotósan. Az igazsághoz hozzá tartozik egyébként, hogy rajzolni kezdtem ezen az estén a Montes Agricola vonulatát is, azonban nem tudtam sajnos befejezni, mert ködösödött, és a szórt fények teljesen lerontották a kontrasztokat, így ezt az észlelést semmisnek vettem végül.

Mivel még tartotta magát a tél vége, ismét a 70/500-ast vetettem be, egy olyan műszert, mely nem igényel hosszas kipakolást. A Hold azon az estén nyaktörően magason állt a Geminiben, lenyűgöző látványt kínálva. 

Lássuk az észleléseket! 

 

 

A 2019.02.16-i Holdfázis a rajzolt célpontokkal. (Cartes du Ciel szimuláció)

 

 

 

A Mare Frigorison túli térségek mentén található, igen egyedi megjelenésű, 96km átmérőjű romkráter. Észlelésem idején a K-i fal rendkívül látványos “szibériai fenyvesek” árnyékait vetette a talajára. Pontosan ezen részletek miatt kezdtem bele a rajzolásába. 50%-ban árnyékolt, talaján két igen jól kivehető árnyékkal. Ezen árnyékok közt, a kráter bazaltos talaján a láthatóság alsó határán látok egy fényesebb foltot is, melyről utólagos ellenőrzéssel derítettem ki, hogy egy kis kráter. Ez pont egy fénypászma végén látszott. A kráter Ny-i romos fala részletes, rajta kettő hasadékkal, É fele belevész a még árnyékos területekbe.
A kráter előterében a hatalmas Herschel-krátert látni, melynek ÉNy-i sánca a célpontommal, az Anaximander-D kráterrel érintkezik, köztük egy kis szakadék, ahol a fény szabadon behatol a romkráterbe. Ny felé egy magányos hegy kezd ébredni. Nagyon látványos körzet ez.

colong: 55.2

 

 

Anaximander, Anaximander-D egymásba érő romkráterek a Virtual Moon Atlas 6 fotótérképén.

 

 

 

 

Csodás kráterek szomszédságában a két kráter maradványa

 

 

 

 

A Herschel, és Desargues-kráterek közt a két romkráter. (System of Lunar Crater atlasz, E1-es szelvény-részlet)

 

 

 

 

Radarkép az Anaximander-D térségéről (LROC WAC Color Shaded Relief)

 

 

 

 

A  Cavendish-kráter!

 

A Mare Humorum területétől Ny-i irányban levő alacsony dombos  vidék egyik szép krátere az 56km átmérőjű Cavendish. Észlelés idején igen feltűnő a Ny-i sánc peremének intenzív fehér fénylése, illetve itt egy szürkébb rész is. Árnyékoltsága össze is ér a D-i sáncára csapódó Cavendish-E jelű, 24km-es másodlagos kráterrel. Tőlük még délebbre egy másik kráter is látszik, a Cavendish-F (18km). A Cavendish K-i sánca is részletes, melyen egy sötétebb terasz fut végig, illetve a legkisebb, még kivehető parazitakráter, a Cavendish-A (10km). Furcsa jelleget ad a főkráternek egy hegyes kinyúlás a K-i sáncon, mely É fele fut ki.

colong: 55.3

 

 

 

A Cavendish-kráter a Mare Humorum partvidékének alacsony dombos körzetén helyezkedik el. (VMA atlasz)

 

 

 

 

 

Ósdi, papíralapú atlasz a Holdról; A Mersenius-Vieta kráterek közt fekvő Cavendish-kráterrel. (System of Lunar Craters F6-os szelvény – részlet)

 

 

 

 

Cavendish-kráter térsége radarképen (LROC WAC Color Shaded Relief)

 

 

 

 

 

Ennél részletesebb felvételt aligha lehet készíteni a Cavendish-kráterről (LROC WAC)

 

 

 

A szimultánunk fő célja, a hatalmas Gassendi!

 

 

Nem egy könnyű rajztéma a Mare Humorumhoz É-i irányból csatlakozott, 111km-es Gassendi. A Posidoniushoz hasonlóan, a Gassendi is a repedezett talajú, félig bazalttal elárasztott nagy kráterekhez tartozik. Észlelésem idején a kráter talaja – vizuálisan legalábbis – sokkalta az albedo alakzatainak észlelhetőségében merül ki; a rianásokat nem látom. A kráterünk falai alacsonyak, D-i irányban nyitottnak látszik. Központi csúcsa három részből áll, míg talaján a csúcsaitól D-i irányban kettő fényes kis kráter látszik, a Gassendi-N, és M (3-3km). Északi falát a 33km-es Gassendi-A törte át, -ennek központú csúcsa, dombként érzékelhető- míg ettől ÉNy-i irányban egy rombusz alakú kráter, a Gassendi-B (26km) látható.
Feltűnő még a főkráter K-i külső sáncán egy hófehér hegytömb, illetve a Gassendi-A kráterből kiinduló sötétebb kis lejtő árnyéka is. A Gassendi környezete változatos, nehezen rajzolható dombok kísérik.

Az észlelés idején a Nap horizont feletti magassága a Gassendi Ny-i falnál 13.45°, a központi csúcsoknál 15.17°, és a K-i falnál 16.80°.
Megjegyzés: Távcső mellett készített grafit vázlat, Krita 3.3.2, és GIMP 2.6.11
programokkal véglegesített rajz.

 

A kollégák fotói rajzai itt tekinthetőek meg többek közt erről az estéről.

Szamosvári Zsolt blogja külön is foglalkozott a kráterrel:
http://astricus.blogspot.com/2019/03/a-gassendi-krater.html

 

 

 

Nincs Földlakó, kinek gondot okozna a Gassendi azonosítása, mely megfelelő megvilágításkor látcsővel is azonosítható hála hatalmas méretének. (VMA 6)

 

 

 

 

A Gassendi rianás rendszere az SLC vázlatos atlaszában.

 

 

 

 

Látványos radarképen a kráter. (LROC WAC Color Shaded Relief)

 

 

 

 

Az Apollo 16 expedíció észak felől fotózta ezt a nagyszerű krátert.

 

 

 

A japán Kaguya bámulatos felvételén

 

 

 

 

 

Egy kicsi, már már jellegtelennek tűnő kráter következett, mely a talaját átszelő rianások miatt érdekes; a Palmieri, szintén szimultáni célként!

 

 

“41km átmérőjű bazalttal elárasztott, D-i végén nyitott sáncú romkráter a Mare Humorum külső partvidékén. Feltűnő sajátossága a Ny-i és K-i falmagasságok közti különbség. A K-i fal, szinte majdnem elmerült a környező kis bazalt folyásokban. A fő attrakcióról sajnos lemaradok, jelesül a Palmieri rianásokról, ami ennek a körte alakú kráternek a sajátossága. Nagy felbontású képeken a Palmieri talaján x alakú törések látszanak. Említésre méltó még talán a főkráter DNy-i falához tapadó 14km-es Palmieri-E jelű, árnyékkal telt kráter.
Megjegyzés: Távcső mellett készített grafikai vázlat, Krita 3.3.2, és GIMP 2.6.11
programokkal véglegesített rajz.”

 

Erdei József rajza erről az estéről, 200/1000mm-es Newtonnal: itt tekinthető meg

 

 

 

A Palmieri-kráterhez elkél a részletesebb térkép. (VMA 6)

 

 

 

Talajt és egymást metsző rianások a Palmieriben (LROC WAC Global mosaic)

 

 

 

 

Magassági viszonyok a kráterben és körzetében

 

 

 

 

Egy olyan krátert választottam ezek után, melyet nem terveztem be előre; Hansteen.

 

 

Az Oceanus Procellarum D-i partvidékére telepedett, kissé szögletes alakú kráter, a 45km átmérőjű Hansteen. A partvidék melyen elhelyezkedik, -a hagyományos, Riccioli féle 1651-es, mára sajnos kihalt holdi szárazföld nevezéktan szerint “Peninsula Fulminu – Mennydörgések félszigete” – észlelésem idején finoman tagolt tájéknak tűnik, sok kis alacsony csúccsal.  A Hansteen egy ilyen környezetben található.
A kráter nem teljesen árnyékos, kb 2/3-a még Napfényben, de hullámos alakú, belső talajára vetett árnyékkal. Itt a talaj a nyugodt légkör ellenére zavarosnak látszik, mintha teraszok sejlenének benne, íves faldarabok, vagy esetleg valami belső kráter maradványa. K-i külső sánca egyenletes, szögletes finom lejtő. Ny-i belső sánca keskeny, D felé egy szakadással, mely bizonyára egy terasz a sáncon. Ny-i irányban az árnyékos sáncon túl, egy kis hegy már kilátszik. Érdekes részlet még, a kráterünktől DK-i irányban fekvő nagy masszívum, a 30km kiterjedésű háromszog alakú Mons Hansteen tömbje.

 

 

 

Félsziget a Holdon! Riccioli 1651-es térképén a Peninfula Fulminu – Mennydörgések félszigete. Ennek északi szélén fekszik a Hansteen-kráter

 

 

 

 

Hansteen és körzete a VMA térképén

 

 

 

 

Peninfula Fulminu (Lunar Earthside Hemisphere Map, NASA – részlet)

 

 

 

 

Hansteen, és Mons Hansteen. 70mm-es objektívvel is felsejlettek a talaját övező íves falszerkezetek. (LROC WAC)

 

 

 

 

Hansteen radarképe (LROC WAC)

 

 

 

 

 

Végére maradt egy mókás alakzat, melyet Chuck Wood Holdkutató egy macska vigyorgó pofájához hasonlította; Lacus Risus Felis.

 

Peremhez közeli térség a lencse alakú, 80km átmérőjű Hansen-B bazalttal elárasztott romkráternél. Itt találni a nem hivatalos nevén Lacus Risus Felis bazalt mezőt is, ami egy vigyorgó macska pofájára hasonlít. Ennek előterében Ny-i irányban három fehér foltot látok, a középső ezek közt a 13km-es Hansen-A jelű.
Kissé északabbra az Alhazen-A jelű, kb 14km-es kráter szintén fehér foltja is kivehető.
Nem a legideálisabb láthatósága van a Mare Crisium – Mare Marginis közti vidéknek, de ami még kifejezetten érdekes ezen a területen, az egy markáns hegy a 81.43E 16.06N koordinátákon a peremen.
Megjegyzés: Távcső mellett készített grafikai vázlat, Krita 3.3.2, és GIMP 2.6.11
programokkal véglegesített rajz.

 

 

 

 

A vigyorgó macska pofának láthatóságát erősen befolyásolja a mindenkori libráció. A Mare Crisium ovális medencéje jó kiinduló pont. (VMA)

 

 

 

 

A “Lacus Risus Felis”. Különös hogy ez a terület még mindig -hivatalosan- névtelen! Az elképzelt macska bal szeme a Hansen-B. Kép jobb széle már a Mare Marginis.

 

 

 

 

A peremi emelkedők a 81.43E 16.06N koordinátákon.

 

 

 

A holdi macska radarképe. Kép közepétől kissé jobbra szépen kiemelkedik az általam is észlelt hegynek tömbje.

 

 

 

 

Azt hiszem  ez a szép a Hold részlet észlelésekben; az ember elővárás nélkül kiül, rajzol, majd utólag nagy felbontású képeken megnézi mi okozta az adott fény-árnyék hatást, hol lehet az a hegy…. Mire az ember “körbe ér”, pont meg is öregedik. 🙂

 

 

 

 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Giovanni_Battista_Riccioli

https://en.wikipedia.org/wiki/Pierre_Gassendi

https://en.wikipedia.org/wiki/Anaximander

https://en.wikipedia.org/wiki/Henry_Cavendish

https://en.wikipedia.org/wiki/Christopher_Hansteen

https://en.wikipedia.org/wiki/Luigi_Palmieri

https://holdfenyarnyek.wordpress.com/2013/04/01/hova-lettek-a-hold-felfoldjei/

Az ismeretterjesztő emléke

Posted in Amatőrcsillagászat, Észlelési ajánló on február 14, 2019 by Holdfény-árnyék

A 2019-es év első Holdazását magam mögött tudhatom. Konkrét cél most nem volt, mivel az est fő célpontja a Mars-Uránusz együttállás rajzolása volt, s mert hideg is volt, erősebb szél is adatott, így csak egy rövid idejű Holdazást terveztem. Választásom végül – azon a rendkívüli nyugodtságú légtömegű estén, feb. 12-én – a korong közepén fekvő Flammarion-ra, a híres ismeretterjesztő, csillagászról elnevezett kráterre (3.4 ° S 3,7 ° W) esett.

 

 

Holdfázis szimuláció 2019.02.12-én , és az egyetlen célpont a Virtual Moon Atlas 6 alapján szimulálva.

 

 

Lássuk az év első rajzos észlelésemet Hold témában!

 

A Flammarion szinte majdnem a Holdkorong közepén található romos,  76km átmérőjű bazaltos talajú krátermaradvány nagyon szép a  szétzúzott sáncaival. Az É-i fala nyitott, kisebb és hosszabb  sziklákkal övezve. A Flammarion-kráter nem teljesen kerek; északról  egy másik kráter rombolhatta le. Talaján, hála a kiváló nyugodtságnak három négy jól látható finom dombot látok. Egyikük talán a leghosszabb közvetlen a Ny-i fal mellett húzódik, míg az átellenes oldalán, ÉK felé egy kisebb látszik, illetve középen. A kráter talajára lankás árnyak vetődnek É és D-i irányokban. Az árnyékvetések azt is elárulják, hogy az K-i fal a legalacsonyabb. A Ny-i fal szintén szakadozó a terminátoron túl, szinte a szemem láttára tűnnek elő kisebb sziklaszirtek.   2019.02.12   17:39:00-18:00UT

 

 

A Flammarion-kráter megtalálása nem okozhat gondot, oly hatalmas szomszédok társaságában, mint a gigantikus Ptolemaeus, vagy Hipparchus. (USAF LUNAR REFERENCE MOSAIC – LEM 1. 1966)

 

 

 

 

A NASA rajzolt részlettérképein a Flammarion  és környezete. (LUNAR MAP LM 77, és RANGER IX LUNAR CHART PTOLEMAEUS RLC 13)

 

 

Nagyszerű felvétel az Apollo 12 expedíciótól. Jobbra a hatalmas, szögletes Ptolemaeus, bal alsó sarokban a Flammarion-kráter. Itt látni igazán hogy ez a Flammarion kettős kráter, a másodlagos krátert átszeli egy rianás.

 

 

 

Másik nagyszerű felvétel, ezúttal már az Apollo 16 expedíció által, dél felől fotózva a Flammarion-kráter. A kráter talaján látható finom kis dombok, sokkalta a másodlagos kráter és esetlegesen a Mare Imbrium pusztító hatásának nyomai a bazalt alatt, semmint holdi dómok.

 

 

 

Végezetül, vettem a bátorságot, és a neves Holdrajzoló, Harold Hill rajza mellé tettem a saját, fentebb bemutatott grafikámat. Harold a rajzos észlelését a Flammarionról jóval nagyobb műszerrel végezte 1988.12.16-án. A rajzok itt tekinthetőek meg.  /Harold Hill; A Portfolio of Lunar Drawings/

Ez bizonyosan egy olyan kráter, amit későbbiekben feltétlen kellene rajzolni, egészen más megvilágításban is.

 

 

http://tudosnaptar.kfki.hu/historia/egyen.php?namenev=flammarion&nev5=Flammarion,+Camille

meteor 2017/7-8:   Görgei Zoltán; A Flammarion-kráter

 

 

 

Peremvidéki kalandok

Posted in Amatőrcsillagászat, Észlelési ajánló on október 25, 2018 by Holdfény-árnyék

2018.10.23 és 24-én egy általam már régen kinézett  lehetőség adatott, hogy tegyünk egy kis holdi kirándulást a Sinus Roris mögötti librációs térségekre. Nagy Szabolcs észlelő kolléga Londonból javasolta hogy tegyük közzé szélesebb körben is egy esetleges szimultán részeként. Így tettem de emailben is értesítettem még néhány amatörcsillagászt.
Magyarországon sajnos 23-án teljesen borult volt, angliában pedig derült… hiába  feszítettem büszkén – reménykedő pillantásokat az égre vetve – a teraszon, de semmi esély nem adatott. 24-én azonban már nekünk is igen. Alábbi linken az eddig beérkezett vállalkozó kedvű társainktól láthatunk néhány fotót, és rajzot felhívásommal együtt:

 https://macsnet.hu/izgalmas-eszlelesi-ajanlok-holdi-peremvidekre/?fbclid=IwAR1bPwlTu5F1TWjNLWkwEHWr5CyrFD4EQuYzh8EY-fHq-I6lVdS-6_22ulI

 

A saját élménybeszámolómat majd itt a blogon természetesen közzéteszem.

 

 

 

Felhők feletti lejtők

Posted in Amatőrcsillagászat, Észlelési ajánló on október 15, 2018 by Holdfény-árnyék

Az idő…minden Holdkutató ellensége Földön és Holdon egyaránt…. Nagy igazság! Ha az idő sürget, pl mert egy ház hamarosan kifedi kedvenc objektumodat, vagy netán a terminátor mentén gyorsan változnak a fények, s gyakorlat hiányában nem számítasz rá, bizony nem lehet nagyon körültekintő grafikát készíteni egy tervezett célpontról. Pontosan ilyesmi történt velem 2018.09.19-én  is, amikor a holdi Felhők-tengere – Mare Nubium egyik legszebb ékességét kaptam okulárnak végére, a Bullialdus-krátert.

 

Fázis szimuláció és a célpontom 2018.09.19-én 19:26UT-kor (Cartes du Ciel 3.10)

 

 

 

 

“Teljesen jó állapotú klasszikus, teraszos kráter a 61km-es Bullialdus a Mare Nubium területébe csapódván. Típusának az egyik legszebbje! Észlelésem idején a K-i fal önárnyéka majdnem mint egy felezővonal szántja végig a krátert, azonban a központi csúcs megszakítja azt. Míg D felé az árnyhatás egyenletesen a falig ér. É-i irányban irányt váltva a K-i falra tér vissza. Nagyon jól látszik egy szürkés terasz, ez végig is kanyarodik a Ny-i fal belső területén, néhány helyen sötétebb intenzitású területekkel együtt. Kráterünk Ny-i külső fala itt ott kisebb sötétebb árnyákos részeket mutat, míg K-i irányban a napfényes részek uralkodnak. K-i falán annak peremének tetején finoman árnyalt ív látszik. A sánc DNy-i részén kis hasadás látszik.
A Bullialdus két kísérője kb 70-80%os árnyékoltsággal valósággal szerénykednek a nagyszerű szomszédjuk mellett. Igen érdekes völgy is látszik (Bullialdus-W) ÉNy-i irányban, ez majdnem el is éri a krátert. Antonín Rükl nagyszerű 76+8 szelvényes atlasza említ itt egy “hídszerű” bazalt alakzatot! É felé az igen egyszerű Bullialdus-A látszik, melyen egy laposabb gerinc megy át.

Colong: 29.58°    19:20-19:45UT

Megjegyzés: Rajzolás idején nem térhettem ki időhiány miatt több bazalt alakzatra sajnos, ezért csak a kráterre és közelibb területeire koncentráltam észlelése idején. ”

 

 

 

 

A kráter azonosítása ebben az esetben sem jelenthet gondot! (VMA 6.0)

 

 

 

 

“A sánc DNy-i részén kis hasadás látszik” . Lohrmann atlaszában 2-essel jelölve a szakadás.

 

 

 

A NASA LAC 94-es lapján a Bullialdus és szűkebb környezete

 

 

 

Nagyszerű panoráma felvétel az Apollo-16 ablakából É felől nézve. ( fotó: AS16-119-19096)

 

 

 

 

Plusz érdekesség a végére, melyre Antonín Rükl térképész hívta fel a figyelmet nevezetes atlaszában; A Bullialdus-W völgy és igen széles bazalt “hídja” a NASA LAC 94-es lapján, a Bullialdus-krátertől ÉNy-i irányban.

 

______________________________

 

%d blogger ezt kedveli: