Written by Holdfény-árnyékjúlius 26, 2022július 26, 2022

A tengeri magány

Hosszabb szünetet követően folytatom holdi útjaimat. Tegyünk ezúttal egy könnyed,
ám viharos hullámokkal terhelt hajózós túrát a Mare Nectaris térségében, és kössünk ki
az északi, szirtekkel teli partvidékén. Kiránduláshoz használt eszköz egy 127mm-es átmérőjű, 1500mm fókuszú Makszutov-Cassegrain típusú “yacht”. A táj szemrevételezéséhez egy jól bevált 10mm-es Plössl okulár szolgált. A hajózást / navigálást egy masszív finoman kormányozható AZ-5 mechanika segítette, Zeiss földmérő faállványon.

Holdfázis és librációs szimulációk a 2022.07.18-i estére. (svs.gsfc.nasa.gov / Ernie Wringht, & Stellarium)

A megfigyelt területek (stellarium szimuláción)

Könnyen megtalálható kráterek a Mare Nectaris területén. Északi irány lenn, nyugat jobbra.

Lássuk a könnyed, de légköri gátló tényezőkkel terhelt megfigyeléseket…elsőnek a pici Rosse krátert:

“12km átmérőjű egyszerű gödör kráter a Mare Nectaris területén.
Egyszerű, melyet ma este nem egyszerű megfigyelni, nagyon rossz a nyugodtság. A kráter árnyékkal telt, K-i sánca egyenletesen fényes, éles peremről árulkodó. K fele vetett árnyéka nagyon enyhén szögletes érzetet ad, míg Ny-i külső sánca lankás, egyenletesen szürkés. A környezetét nagyon alacsony gerincek határolják, illetve D-i irányban a kis Rosse-C, 5km-es kráter, ez a mini kráter csak néha látszik most.
Érdekes kis mellék információ, a Rosse kráterrel azonos méretű teljesen temetett krátert találni a krátertől É-i irányban nagyjából 1 kráternyire. Nagyon rég Holdaztam, hiányzott.”

A 12km átmérőjű Rosse gödörkráter az LROC WAC igen részletes felvételén, rajzommal azonos tájoláson. Figyeljük meg a kráter jobb felső – északi irányban fekvő, Rosse-val azonos méretű – kis fantomkráter nagyon sekély nyomát, illetve a világos törmelékmezőt, mely az igen messzi Tycho krátertől eredő sugársáv egy kis szakasza.

A Rosse kráter és tágabb környezete déli irányból nézve. Holdi horizonton a Pireneusok vonulata. (LROC QuickMap)

A Rosse északról nézve. A tenger déli területén a nagyszerű, és későbbi megfigyelésre kiszemelt Fracastorius kráterrel, mely valóságos holdi öböl a Mare Nectaris partján.

Magassági viszonyok a Rosse kráter és környezetében. (LROC WAC Color Shaded Relief)

Következő, már e tenger partján fekvő két igen érdekes, és sokkal jobb légköri állapotokat érdemlő kráterek, az Isidorus és Capella.

“A Mare Nectaris medencéje feletti, északi irányban fekvő fennsíkon,
(34E 8S, Rükl 47) két egyforma méretű, ősi krátert találni. A Ny-i az Isidorus (49km/1580m), K-i társa a Capella (50km/3260m). Az Isidorus szögletesnek látszik, talaján az árnyék kiugró alakú, mely a D-i sáncba futva egyenessé válik, É-i része keskeny, párhuzamosan fut a saját falával.
Az Isidorus bazaltos talaján semmiféle részletet nem tudok kivenni, de K-i fényes sánca teraszos szerkezetet sejtet, erre a jellegre a lejtőjének kisebb részén megjelenő fényesebb területe utal. Az Isidorust Ny felé lankás lejtők, kisebb dombok övezik, de ezek precíz rajzolására ezúttal nem tértem ki. A Capella 80%-ban árnyékkal telt, K-i sánca nagyon hasonló az Isidoruséval, annyi különbséggel, hogy a kráteren túli árnyék egyesül a kráteren belüli térség egészével, így szakítva meg a sánc egyenletességét.
Ezt a krátert egy ősi völgy szeli ketté, ami É, ÉNy-i irányból
hatol a kráterbe, és megfigyelésem idején csak egy árnyékként lehetett látni, illetve a Capella D-i sáncának egy kiszögellése alakjában. A két ősi krátertől D-i irányban két kisebb krátert lehetett még megfigyelni. Egyikük a Isidorus-F, másikuk az érdekes négyzet alakú Capella-F.

Sajnos a gyenge seeing kitart, így a kráterek tágabb környezetének lerajzolására már nem vállalkoztam.”

Két meglehetősen idős kráter benyomását keltő páros. A fotó a rajzommal azonos tájolású. Nézzük meg a jobb oldali, Capella kráteren áthasító Vallis Capella hasadékát. (LROC WAC)