MCSE havi archívum

Fivérek Holdja

Posted in Amatőrcsillagászat, Észlelési ajánló with tags , , , , on március 26, 2016 by Holdfény-árnyék

Január 21-e után végre ismét távcső mögé ültem. Holdunk ezen az estén képzeletünk tán leghatalmasabb fivéreinek csillagképében tartózkodott, a Geminiben, ők vigyázták égi kísérőnket.

 

Holdunk a Gemini csillagképben

 

 

Március 17-én amint kiértem, ösztönösen éreztem hogy valami nem stimmelt fenn, mert a Hold fénye nagyon erőlködött…nem felhőzet volt ez, hanem egy nagyon ronda tompító hatású égi, karamellszínű borzalom. Ennek ismeretében (is) lelkesen, de kissé gyanakodva illesztetem a kihuzatba a “Circle-T” Japán orthó okuláromat. Azonnal szembesülnöm kellett az esti “buli” minőségéről, a lehetőségeimről, mert Castor és Pollux, eme két gigászi testvér mintha éppen osztozkodott volna Holdunkon. A légköri nyugodtság gyakorlatilag katasztrofális volt… már már azt képzeltem hogy a fivérek vitatkoznak rajta, s ide-oda rángatják a korongot, a Seeing-et 1-2es becsültem, csak időnkénti befagyó pillanatokkal! Szörnyűséges volt, de örültem hogy végre műszer mögött ültem, így az előzetesen “kötelező jelleggel” kiválasztott Dorsum Higazy, és  Lambert γ és δ csúcsokkal kezdtem a Mare Imbriumban.

 

 

 

 

Virtual Moon Atlas_2016-03-17___simulation

A 17-i célpontok a Holdon a VMA atlasz szimulációjában

 

 

Lássuk az észleléseket!

 

 

201603172012_Dorsa_Stille__Dorsum_Higazy

 

“A Mare Imbrium irdatlan méretű síkságán, a Lambert és Timocharis kráterek közt két igen pici, de annál markánsabb kicsi hegyrögöcske látszik, ezek a Lambert γ és δ csúcsok. A NY-i hosszú, egyenes árnyéka szépen elér még a terminátorig, fölötte a bazalt kisebb mélyedése is látszik. Keletebbi társának árnya rövidülő, és a Dorsum Higazy-n átgázolva véget is ér. Ez a Dorsum Higazy nagyon érdekes, egy helyütt szerpentinező, és kis szakaszán szélesedő. Mellette egy nagyon enyhe szintemelkedőt látni, mely azt sejteti számomra, hogy két külön irányból jött a bazaltár egykoron. A 60km hosszú Dorsum Higazy-t kialakító áradás K felől érkezett és bele is futott a K-i rögöcskénkbe, bizonyára körbe is öntve azt. Ami jóval nehezebb préda, az a 80km hosszú Dorsa Stille, mely jelenleg itt és most csak alig sejthető, enyhe, finoman domborodó szintemelkedése a Mare Imbriumnak. Egyszerűségük ellenére szép képződmények, mind a gerincek és a rögök is, de ennél sokkal jobb nyugodtságú légkört érdemelnek.”

 

 

 

Lambert_gamma__delta_mons

Látványos szomszédaik mellett szerénykedő kis hegyecskék (NASA LEM-1 Map)

 

 

 

 

Lambert_Mons

Gerincek szövedéke a NASA LAC 40-es lapján

 

 

 

radar_Mare-Imbrium

Jelentéktelen magasságok az LROC WAC radar képén

 

 

Dorsum_Higazy___Dorsa-Stille___MareImbrium

A Lambert γ és δ csúcsok, a kísérő gerincekkel. Részletesebb kép.

 

 

__________________

 

Az észlelés után kalandozgattam a háborgó felszínen, merre tovább, míg meg nem pillantottam a Hesiodus krátert kifejezetten érdekes árnyéka miatt:

Hesiodus_20160317__foldvariistizoli

“Be nem tervezett észlelési célpont.
Izgalmas vidék, két nagyon hasonló karakterű kráter egymás mellett a Mare Nubium D-i partján, PitatusHesiodus. Bár méretük eltérő, romos sáncaik, és bazaltos talajuk nagyon hasonló sorsról tanúskodik. A Ny-it választom mert igen különleges az árnyvetés a talaján! Célpontom ezért a 43km átmérőjű Hesiodus. Rendkívüli kis romkráter ez, érdemes jobban megszemlélni, azonban részletei csak időnként adják meg magukat ebben a légköri káoszban sajnos, de örülök hogy észlelhetek egyáltalán, ezért folytatom. K-i fala összeér a nagyobb Pitatus-al, itt nagyon izgalmas az árnyékvetés, mert tölcsér jelleggel szűkül, ami arra utal hogy van egy igen keskeny repedés a falukon! Nagyobb fotótérképen utólag ellenőrizve azt látom, hogy nem csak egy repedés, hanem egy konkrét átjáró is van köztük!!! A Hesiodus talaja sima bazaltos talaj, NY-i belső sánca kicsi, a külső fal ívét követő hegyláncot-teraszt tartogat, ebből csak időnként látok valamit….
Ennek a környéknek egyébként másik igen híres formációja a Hesiodus-A, mely egy érdekes kettős szerkezetű koncentrikus kráter, mely a vulkanizmus tevékenységgel függ össze. Ez az A-jelű kráter DNY felől csatlakozik a Hesiodus-hoz, árnyékoltsága 85-90% lehet. Szép ék alakú árnya van most. ÉNY felől még kisebb hegyek is találhatóak, ezek már a Hesiodus-Y kráter részei.”

SLC_Map

Pitatus-Hesiodus__NASA-LOC-map

Romos, de szép szomszédság a tenger partján…. NASA, LOC I-IV Map

Szamosvari-Zsolt___Hesiodus-Pitatus__Hold___120mm

Szamosvári Zsolt amatőrcsillagász társunk nagyszerű képet készített pont ezen az estén. Felvétele 120/1000 akromáttal, 3x Barlow-val, és ASI120MC kamerával készült.

Hesiodus_LROC_WAC-GLOBAL

Brutális részletek az észlelt vidékről, a két kráter közti átjáróról. (LROC WAC)

____________________

Tovább lavírozgattam a felszínen, már az elpakolás gondolatával fejemben….

201603172056_Moretus__Moretus_A__Newton_

“Céltalanul bolyong tekintetem ebben a rettentően rossz légköri helyzetben…mit lehetne még észlelni? – tettem fel a kérdést, amikor a D-i krátermezőben megláttam a következő célpontomat. Ez a 114km átmérőjű Moretus kráter lett, mely egy nagyon szép, éles peremű, teraszos klasszikus kráter. Észlelése idején a kráter K-i falának tövétől fut az árnyék, egészen a központi csúcsig éles ék alakban fedve a talajt. Érdekes a központ csúcs, ami majdnem olyan hosszú és keskeny ék alak, mint az általa vetett árnyék. Olyan akár egy iránytű! Ez az árnyék NY felé éppen csak hogy érinti a Napfényes NY-i sánc belső felületét. Ezen a sáncon egyébként csak időnként tűnnek fel részletek, ami legfőképpen egy íves terasz. A rossz nyugodtság csak időnként engedi észlelni a Moretus D-i falának tövében látható két kicsi rögöt, egyenetlenséget is. Míg látszanak, gyorsan fel is vázolom pozíciójukat…Seeing ha 1-2 lehet….
A kráter talaja részletektől mentes sík bazaltos talaj. A Moretus mögött is látszanak érdekes részletek; egy keskeny ‘kád’ jellegű félig megvilágított sáv, mely a 71km-es Short kráter. Mögötte is izgalmas részlet látszik, egy egyenes emelkedő hegyvonulat, bár ezt nem volt könnyű azonosítani, de a Rükl atlasz alapján a Newton kráter (79km) túlsó sánca egy szakaszának bizonyult. A Short krátertől NY-ra, egy párhuzamos fal is látszik, ami a Newton-C kráterrel azonos. A Moretus mellett, szintén NY-felé két kis ‘karmolás’ nyom, két kis kráter sánca látszik már. “

SLC_map__D8

A Moretus uralta D-i krátervidék káosza (SLC Moon Map)

Virtual Moon Atlas_Moretus

Kráterünk környezete (VMA 6.1)

Moretus_Wilkins_Moon_Map

Hugh Percy Wilkins igen részletes atlaszában

moret

Nagyszerű részletek a Moretusról LROC WAC GLOBAL

_______________

Kb 1.5 éve már terveztem a Montes Carpatus, azaz a Kárpátok holdi megfelelőjének lerajzolását, most végre rászántam magam hogy legalább egy kis részét megörökítsem grafikában, mert ellenállhatatlanul ott díszlett a reggeli terminátoron néhány igen festői csúcsa:

201603172116_Montes_Carpatus__Draper_C_

“A Montes Carpatus a Mare Imbrium szélét alkotó grandiózus sáncrendszer D-i szélét alkotó szakasza. K-Ny-i kiterjedése mintegy 400km, legmagasabb pontjai a 2000m-t is elérik. Rendkívül tagolt és bonyolult, sok tömböt, helyi kis öblöt számláló látványos hegység, ami igazán méltó a Kárpátok névre. Ezen az estén hegyláncunk legkeletebbi tömbje már kilátszódik a terminátor mentén. Néhány éve szerettem volna belőle valamit rajzolni, ez most összejött, a borzasztó légköri állapotok mellett is. A komplexum tömbjei rendszertelen elrendezése ellenére mégis jelleggel bírnak, mert egy V-t formál, amiben legalább 16 önálló fehér csúcsot látok. Közvetlen a terminátor mentén vannak a legmarkánsabb részek, ezek itt-ott finoman kapcsolódnak, és elválasztódnak a terminátorban. Van itt egy hármas tömb is, két végén kicsi, közepén egy nagyobb tömbbel, felette a Mare Imbriummal érintkezve igen kicsi ‘pálcika’ szegmensekből álló láncolat. Lefelé enyhén kanyargó alakú, hosszabb tömb, míg egészen a Napfényben K felé már, egy 6 tömbből álló csoport látszik, ezeknek egybefüggő árnyékuk van, mely éppen csak megkíméli már a NY-i csoportot az éjtől. Pici gerincek is felsejlenek a tenger felszínén,-ha éppen a légtömeg úgy akarja- kicsike jellegtelen rögök, és az észlelés végén megjelenő ÉNY-i irányban felbukkanó igen kicsike szürke pontocska, ami a Draper-C kráterhez tartozhat a Rükl nagy atlasza alapján. Gyönyörűséges képződmény…egyszer az egész hegységet le kéne rajzolni így súrlófényben, szakaszonként. Távcső mellett készített precíz vázlat alapján, ArtRage 4.0.5 festőprogrammal rajzolt azonos verziója.”

montes-carpatus

A Montes Carpatus domborzata

Szamosvari-Zsolt_Montes-Carpatus

Szamosvári Zsolt felvétele már egy nappal később mutatja a Montes Carpatus vidékét. Felvétele 120/1000 akromáttal, 3x Barlow-val, és ASI120MC kamerával készült.

Carpatus_East___consolidatedLunarAtlas

Az általam rajzolt tömbök a Consolidated Lunar Atlas-ban

Montes-Carpatus___AS17M2444

Végezetül egy fantasztikus panoráma a teljes hegységről, észak felől nézve. (Apollo-17)

Az észlelésem legvégén, betettem egy 25mm fókuszú okulárt, és a Hold így rezzenéstelennek tűnő korongján, egy utolsó ajándék ért; a Mare Tranquillitatis kékes színe nagyon szépen látszott, a Mare Serentitatis narancsos síksága kíséretében.

Reklámok

Hegyláncok közt

Posted in Amatőrcsillagászat with tags , , , , , , , on április 13, 2015 by Holdfény-árnyék

2015.április 10-ére egy közös szimultánt terveztünk ismét (Kurucz Jánossal kiegészülve) a Mare Orientale igen ideális librációs helyzetének grafikus, fotografikus észlelésére.

A célpontjaink közt ilyen geológiai csemegék szerepeltek mint Lacus Veris, Lacus Autumni, Mare Orientale, Schluter, (bazalt felületek a kráterben) Olbers A (fényes sugársávok), Hedin (bazaltfelületek), Sundman J (sötét sugarak, extrém nehéz), Andersson (pici kráter egy óriáskráterben, környezetében sötét bazalttal) Kopff, és L’allemand kráterek. Sajnos nekem egyéb gátló tényezők miatt nem sikerült itt teljesíteni a megfigyelőakciót. Cseh Viktor ellenben egy igen szép rajzos megfigyeléssel érkezett ezen estéről, melyhez ezúton gratulálok! Megfigyelését itt lehet megtekinteni:  http://mpt.dyndns.info/open.php?obsid=27724

C_Zond08_05A szovjet Zond-8 felvétele “onnan” nézve a Mare Orientale vidékéről.

Októberi Holdséták

Posted in Amatőrcsillagászat with tags , , , , , , , on október 20, 2014 by Holdfény-árnyék
 
Az idei ősz, nagyon nyugodt levegővel ajándékozta meg azon megfigyelőket, akik – a derült estéket kihasználva – Holdészlelésre / rajzolásra vállalkoztak. Az őszi, Cseh Viktorral megtervezett egyik holdi szimultán célpontja a Puiseux kráter lett volna okt. 4-ére. Sajnos Bp-en azon estén komoly felhőzet gátolta az akció megvalósítását, de Viktornak otthonában Nagyvarsányban sikerült! (észlelése itt) (Második, okt.12-i szimultánunk igen sikeresen végződött, bár mint majd olvasható, nem sikerült tökéletesen egyidőben lebonyolítani a megfigyelést, ennek ellenére három különböző idejű rajz készült egy Mare Tranquillitatis-i képződményről. A közbenső időpontban én rajzoltam)
 
 Következő, sikeres magányos akcióm október 10-re esett, azon az igazán kellemes péntek estén három fő célpont került az ortho okulárom látómezejébe; Promontorium Agarum Dorsa Harker, Picard ,és  Wrottesley kráterek. Jól osztottam be az időmet, hisz még az előtt be tudtam precízen állítani távcsövemet, hogy a Hold ki nem bukkant volna a kémények közül.
 Alábbiakban tekintsük át ezen észleléseket, az eredeti észlelések szöveges leiratával együtt, térképekkel kiegészítve. (A rajzok, az eredeti távcső mellett készített grafitarzok digitálisan újrarajzolt változatai)

 

 

 Promontorium Agarum, Dorsa Harker
2014.10.10.   20:32-20:46UT

 

“Az igen nyugodt légtömegen át rendkívül látványos, a Mare Crisium K-DK-i szélén fekvő, valóságos félszigetként benyúló hegytömb, a Promontorium Agarum. Leginkább egy gigászi holdbéli harapófogóra hasonlít, a tetején egy magányos kis tömbbel. Az egész komplexum 62km, már ami még látszik belőle. Észlelésem kezdetén két parányi kis hegy világított még az árnyékban fekvő részen, ezek , némi térképes azonosítás után, a Condorcet kráter NY-i sáncának utolsó, még napfényben fürdő szilánkjainak bizonyultak, vagy esetleg a mellette fekvő hegytömb maradékának tűnik.(Észleléseim végén már csak egyetlen világított közülük.)Az esti fényben fürdő csúcsok mellett, a tenger hullámos felületén, a holdi gömböt ívként követve a Dorsum Harker – Harker Gerinc gyönyörűen tekeredő vonulata vonja magára figyelmem, így ezt a képződményt is belekomponálom a rajzomba. Több helyütt eme gerinc fel-fel tekeredő jelleget mutat, néhol kettéválasztódva, és rendkívül finoman beleveszve az éj sötétjébe, a hegytömb felé.”

 

agarumProm______

 

 

 

Lássunk egy-két térképet, fotót a területről, elsőként Lohrmann atlaszából; (É-i irány jobbra lefelé)

Lohrmann12-agarumprom

 

 

 

 

 Nevill Edmound Neville Neison 1876-os szép atlaszában az Agarum-fok és a következő célpont, Picard is látható:

neisonmoonmap

 

A NASA Lunar Chart (LAC) 1:1,000,000 léptékű szintrajzos atlaszában:

PromAgarum

 

 

 

Az LROC WAC mozaikján:

LROC Image Browser_AgarumProm

 

 

 Picard kráter
2014.10.10. 21:13-21:25UT
 
 
 “A Mare Crisium talaján fekvő, 22,3km átmérőjű kis ovális kráter a következő célpont. Kráterünk 50%ban árnyékolt, és K-i napfényes sáncának jó kivehető részlete egy terasz, mely sötétebb ívességével, enyhe egyenetlenségével igen könnyű préda. Szűkebb környezete meglehetősen egyhangú, legalábbis ebben a fázisban. A Picard K-i sánca mögött, a talaj jól láthatóan sötétebb intenzitású, míg környezetének bazaltja világosabb, bizonyára kis kráterünk enyhe magaslatot hozott létre becsapódáskor. Ennek ellenkezője is megfigyelhető a NY-i külső sáncon! A külső ív, itt világosabb intenzitással bír.”

 

picard.png-7

 

 

A Rükl féle Holdatlasz után, ez a NASA-féle szintvonalas térkép a kedvencem: ( Lunar Chart (LAC) 1:1,000,000)

 

Picard

 

 

 

Érdekes teraszai részleteiben előtűnik az LROC WAC mozaikon:

LROC Image Browser - wac_nearside - SeaMonkey_2014-10-20_17-22-08

 

 

 

 

 Wrottesley kráter
2014.10.10. 21:33-21:44UT

 

 “A hatalmas, méltán kedvelt Petavius kráter külső K-i sáncára telepedett kis központi csúcsos kráter, az est utolsó célpontja nekem. Elsőre az tűnik fel, hogy mennyi részlet látszik a K-i belső sáncán, ennek egy részén igen intenzív foltocskát látok! A kráter Átmérője 57km, központi csúcsa jól kivehető, kicsi árnyékot vet K-i irányba. Az árnyhatás éppen elkerüli a kráter közepét, ott ahol a K-i sánccal érintkezik, érdekes kis kiugró árnyékot hoz létre talaján. A Wrottesley teljes K-DK külső sánca szépen érintkezik a fentebb említett hatalmas Petavius kráterrel, itt, egymás mellett gerincek, repedések, völgyek rajzolhatatlan sora látható. É-ra, a rajzolt kráter külső lejtősebb sáncán kis gödörkráter, ez a Wrottesley-A, míg D-i sáncát a “B” jelű gödörkráter ‘csapta agyon’.”

 

Wrottesley_20141010bpfoldvariistvanzoltan

 

 

 

A Wrottesley kráter, a NASA Lunar Chart LAC térképén:

Wrottesley

 

 

 

A Wrottesley kráter, a hatalmas Petavius sáncán, növekvő fázisban: (Consolidated Lunar Atlas)Wrottesley-Petavius

 

 

 

 Lohrmann gyönyörű atlaszában

TEST Schmidt

 

 

 Részletes felvétel a Petaviussal érintkező Wrottesleyről; ( NASA LAC-98 as  fotótérképlap)

lac_98_wac.pdf - Foxit Reader 2.3 - [lac_98_wac

 

 

Szimultán

 

Október 12-én, egy mellőzött, érdekes képződményt választottunk ki Viktorral; az Aryabhata falmaradványt, a Mare Tranquillitatisban. Lássuk az észlelést. (Viktor megfigyelése ugyanerről itt) Hála az igen jó légköri állapotoknak érdekes árnyhatásokat is meg tudtam örökíteni rajzban.

 

 

 Aryabhata
2014.10.12. 22:13-22:23UT

 

  “A Cseh Viktorral eltervezett okt.12-i, Aryabhata romkráternek szimultánjába én kissé később tudtam csak becsatlakozni, így ez már nem szimultán, hanem Viktor észlelésének néhány órával későbbi folytatása. A légköri nyugodtság valami fantasztikusan alakult helyi időben éjféltájt! Kár lett volna kihagyni. A terminátor egyik feltűnő látványossága, észlelésem idején, a Caucy kráter, és a tőle D-re húzódó Rupes Caucy. Vélhetőleg ennek a látványos vetődésnek köszönhető, hogy az ettől DNY-i irányban fekvő, igen ősi alakzat annyira mellőzött. Pedig a kis kifli, vagy fordított ‘C’ alakú, 22km-es falmaradvány, egyszerűsége ellenére nagyon szép! Különösen érdekes számomra az árnyéka, mely parányi kettős csúcsot sejtet. Az utókornak fennmaradt, K-i falmaradványon látszódik némi intenzitásbeli eltérés is. A bazaltos talaj NY-i irányban, romunk ölelésében, s azon túl sötétebb, mint a terminátor oldalán, K felé. A mellékelt magassági viszonyokat bemutató NASA térképrészlet az Aryabhata érdekes árnyhatásért felelős csúcsait mutatja. Távcső mellett készített grafitrajz, változatlan digitális változata.”
 

 

ARYABHATA

 

 

 

 

A Lunar Topographic Orthophotomap (LTO) LTO-61D2 számú szelvényén jól kivehetőek a kettős árnyhatásért felelős csúcsok:

_Aryabhata_topo

 

 

 

 Az Aryabhata, és “ikertestvére” ( LAC fotóatlasz, és Geologic Atlas of the Moon )Aryabhata_LAC61-fotomap

 

 

 

 

 A szimultán után, más kicsi célpontok kerültek látótérbe:

 

 

Cajal kráter (Jansen-F), Mitika Peak
2014.10.12. 22:24-22:32UT
 
“A Mare Tranquillitatis, csak úgy hemzseg a célpontoktól, mégis, ezúttal egy kis gödörkrátert szemelek ki, melyre a Rupes Caucy, mint valami irányzék mutat rá, ÉNY-i irányban. Ez a Cajal kráter, a maga 9km-es átmérőjével, melyet É-ÉK és DNY felől is kicsi csúcsok öveznek. A kis kráter egyszerű, részletek nélküli formáció. Környezetét inkább a két csúcs emeli, melyek közül, a nem hivatalos Mitika csúcs a markánsabb. (Rand McNally 1960-as térképén jelölve)”

 

CCAJAL

 

 
 
Rand McNally 1960-as térképén: (Cajal, itt még Jansen-F)
Rand_McNally_moonmap-1960__Mitika-Peak

 

 

 

 Egy ismeretlen szerző fotóján a Cajal kráter és szűkebb környezete:

jansen20061108_lazz

 

 

 

 

 Különleges, igen kicsi formációkra is vadásztam:

 

 Lucian, Mons Esam, Grace
2014.10.12. 22:34-22:41UT

 

“A Mare Tranquillitatis – Sinus Amoris találkozásánál, benn a tengeren két picke gödörkráter található, őket mintegy elválasztva, egy alacsony, kis egyenes domb látszik, mely valójában vulkanikus eredtű kis kiemelkedés. Ez a Mons Esam, 8km-es hosszban, ezt jobban megfigyelve azonban kitűnik, hogy ez az Esam hegy még D-felé folytatódik, sőt D-felé elágazik két irányba. NASA fotótérképekkel ellenőrizve látom, hogy ez két további dóm, a Grace, illetve a kisebb Diana, illetve annak albedó ‘megnyilvánulása’. A Grace kb 5km-es lehet, a Diana 4km. A két szélső kráter egyszerű alakzat, különösebb részletek nélkül, a K-i a Lucian, ez 6-7km átmérőjű, míg a kis domb túloldalán, a Vitruvius-G kb a fele, 3-3.5km lehet.”

 

Lucian_Grace-Esam

 

 

 

A Consolidated Lunar Atlasban a két kráter, és a köztül fekvő dómocskák szépen kivehetőek:

ConsolidatedLunarAtlas (3).pdf - Foxit Reader 2.3 - [ConsolidatedLunarAtlas (3)bnbnbnbn

 

 

 

 Rendkívül finom kis alakzatok, és azok nevei:Lucian-Esam-Grace-Diana_AS17-M-0306_LTVT

 

 

 

 

Lyell kráter
2014.10.12. 22:42-22:51UT
 
“A Palus Somni – Sinus Concordiae találkozásánál, egy igen romos, ősi krátert találni, pontosan a Palus Somni sarkán, ez a 32km átmérőjű Lyell kráter. A kráter egésze nem látszik, de rendkívüli látvány a bazalttal elárasztott, romkráter ebben a megvilágításban! Már csak a falai látszódnak, darabokban, ezek közt a legmarkánsabb a K-i fal. A több helyen hiányos geológiai alakzat nagyon szép, és talán az est legfeltűnőbb formációja. É-ra szintén töredezett falmaradványokat látni, ez már a Franz kráter.”

 

lyell

 

 

 

Az érdekes alakú Lyell, a Lunar Chart LAC-61-es lapján:

150dpi

 

 

A Tranquillitatis-Palus Somni partvidék 
a Lyell kráterrel, az LROC WAC mozaikján; 
LROC Image Browser - wac_nearside - SeaMonkey_2014-10-13_18-56-19
 
 
 
 
Végezetül egy grafitrajz: 
 
 
 
Stiborius kráter
2014.10.12. 22:52-23:15UT

“Nem túl feltűnő, 43km átmérőjű kráter a Mare Nectaris-tól D felé, túl, a szép, teraszos Piccolomini kráteren. Attól függetlenül, hogy nem túl feltűnő, érdemes jobban megszemlélni! Olybá tűnik, hogy egy nagyobb, és sokkal idősebb őskráterben fekszik! Alakja kissé szögletes, pici összetett központi csúcsáből két rész is kivehető, amiket észlelésem idején az árnyékzóna még éppen megkímélt a sötéttől. Talaja részletes! Törmelékekkel teli, pici sávok, ívek látszanak benne. Külső falai nem magasok, inkább olyan mintha belesüppedt volna a környző őskráterbe. K-i külső részén egy árnyékkal teli kráter van, ennek falai tovakúszva ‘nyaldossák’ a Stiborius falát, keskeny völgy formájában. A kráteren túl, körben kisebb dombok, sőt, gyakorlatilag az egész krátert ilyen domborzat veszi körbe, és egy érdekes, az őskráterbe benyúló ‘hídféle’ ami levisz az említett őskráter talajára.”

 
 
 Stiborius_grafit
 
 
 
 
 
 
A Stiborius és környezete a LAC térképén: 
Stiborius_65874658746 
 
 
 
 
 
 Stiborius-i részletek a LAC NASA fotóatlaszában:
 
lac_113_wac__Stiborius 
 
 
 
 

Sarkvidéken túl…

Posted in Amatőrcsillagászat with tags , , , on március 14, 2014 by Holdfény-árnyék
 
A Hold északi régiójának alakzatai, azok azonosítása – kis túlzással élve- legalább oly expedíciós élmény, mint a Föld É-i pólusának első meghódítóinak utazása.  2014. 03. 08-a koraestéjén, 19 óra magasságában a jószerencse ismét kedvenc észlelőgangomon talált…nyugodt és igen csendes este fogadott (kiskölyök sehol) tiszta Holdfényes este, idillibb már nem is lehetne, (még friss virág illat is belengte a gangot) gondoltam, amikor felszállítva teljes “menetfelszerelésemet”, azt kibővítve egy nem rég beszerzett 10mm-es Super Plössl okulárba pillantva, az idilli érzés csak fokozódott! Tökéletes rezzenéstelen levegő tette tiszteletemet nálam, mely oly érzést kölcsönzött az estnek, mintha köztem és Holdunk közt légtér nem is létezne. Előszedtem rajzeszközeimet, néhány Koh-I-Noor ceruzát-radírt, és egy mobiltelefont, üzenve amatőrcsillagász “kollégámnak” Cseh Viktornak hogy kezdhetjük a megfigyelő akciót. Aznap délután az Astrosky program, és a WinJUPOS bolygószimulációs program alapján -a kedvező librációs hatások miatt- bepillanthattunk a Hold É-i és azon túli térségeire, így ezt a térséget céloztuk meg.
 
 
astrosky_north-region-moon-20140308
 
 
Ezt vetettem papírra arról az estéről:
 
“A Hold északi pólusához igen közeli területet szemeltünk ki szimultánozásra Cseh Viktorral erre az estére. Választásunk -hála a kedvező librációnak – a Peary-Byrd, régióra esett. Rendkívül jó légköri nyugodtság fogadott, így az elsőként a kihuzatba illesztett újonnan beszerzett 10mm-es Super Plössl okulárommal megszemléltem a környezetet, majd kicserélve a kedvenc 6mm-es orthómra, 150xes nagyításon kezdtem ‘vallatóra fogni’ kísérőnket; Két párhuzamosen egymás mellett fekvő, bazalttal elöntött kráter egész könnyedén kivehető. A Földhöz közelebbi 93km átmérőjű Byrd a könnyebb préda, talaja sík, falai, körbe-körbe részletekkel teli; falszakaszok, intenzitáskülönbségek nagyon könnyen jönnek. Falán, délről, kisebb kráter, a 41km-es Gioja, ez kb 85%ban árnyékkal borított, pereme éles. NY-i Napsütötte sánca élesen kitűnik a területből. A Gioja előtt, délfelől egy kis bazalt síkság, bár kráterformája van, mégsem az, csak egy részben megvílágított terület, kis gerinccel a NY-i részén, ennek széle az árnyékzóna határa NY felé. A Byrd mögötti területre is belátni! Ez már az É-i sark! A Byrdhez nagyon hasonló kráter a 73km-es Peary kráter, keleti falának árnyéka teszi igen markánssá, olyan mint egy fekete ék, vagy inkább nyílhegy. A Peary NY-i sánca is részletekkel teli! A sánc kanyarulatában ‘repedések’, egyenetlenségek, talaja sík, bazaltos lávával feltöltődve. Még hátrébb jött az igazi meglepetés! Ugyanis itt, az éjszakából teljesen jól kivehető hegyvonulat a Rozhdestvenskiy É-i sáncának egy része! (Északi, hisz ez a kráterkolosszus már a túloldalt díszíti, a pólushoz képest délebbre) Ezt utólag azonosítottam Antonín Rükl kisebbik Holdatlaszából, és egy régebbi, szintén Rükl-féle térképről, illetve holdi radarképről. Szakadozott szerkezet ez, mely kissé felfelé emelkedő ívben fut bele az éjszakába. Nagyon jól lehetett látni egy igen keskeny árnyékot, ami a Peary-n túli térséget és magát a Peary-t választotta el.”
A rajzos észlelésem:
 
Peary-20140308_150x
 
 
northpole-radar-moon
 
 
 Nagyon izgalmas volt a környezet, ezután ha lehetőségem lesz, többet fogok perem közelében észlelni. 
 
Viktor azonos idejű észlelése:
http://viktorcsehdraws.blogspot.hu/2014/03/byrd-peary-regio.html
 
 Peary és Byrd:
 peary_Byrd
 
 
 
 Emlékbélyegek a felfedezők tiszteletére
 
Peary-Hanson_Byrd
 
 
 Kapcsolodó:
http://the-moon.wikispaces.com/Gioja
https://the-moon.wikispaces.com/Peary
https://the-moon.wikispaces.com/Byrd
http://the-moon.wikispaces.com/Rozhdestvenskiy
 http://en.wikipedia.org/wiki/Matthew_Henson
 
Holdi É-i sarkvidék, új nevekkel bővítve: (pdf)
lac_1_wac
 
 

Amikor nyugtalan Hold süt le rád….

Posted in Amatőrcsillagászat with tags , , on január 27, 2014 by Holdfény-árnyék
 
Az év első, január-10-i Holdazásom eredetileg egy, a Cseh Viktorral összeállított kis holdi alakzatok lista egy objektumának
megfigyelésére lett volna alkalmas, sajnos Viktornál felhős, nálam pedig, -akkor még nem is sejtettem – rémes légköri viszonyok estéjét jelenti majd számomra. Az est sem akárhogyan indult, történt ugyanis, hogy a távcsőmechanika pólusra állítása közben egy olyan 3 év körüli kiskölyök rontott ki a gangra, épp oda ahol én magam tevékenykedtem a cuccommal, a teljes sötétben, amint a kisgyerek meglátott (engem mint egy rémisztő árnyat), olyan, de olyan kiabálásba kezdett, hogy én jobban megrémültem mint ő éntőlem! Hangja valóságos szélvihart kavart és a sapkámat fogva egyensúlyoztam az EQ2 mechanikám tövében, kiskölyök mintha mi sem történt volna visszament a lakásukba én pedig felocsúdva  a hang & szélviharból hozzákezdtem  felszerelni távcsövemet. 
 
A nyugodtabb környezetben (kissrác benn a lakásban továbbra  is visított szüleivel) nekiláttam felkeresni a Viktor és általam kiválasztott icipici  kráterláncot, ami az Euler krátertől ÉK-i irányban fekszik. Röpke térképes ellenőrzés után tudatosult bennem, hogy a kiszemelt alakzat észleléséből semmi nem lesz…a formáció még a terminátor árnyékos része mögött feküdt vagy 5 km-nyire. Sajnos a légkör is katasztrófális volt ezen az estén! Olyan turbolens állapotoknak voltam tanúja, melynek azelőtt tán sohasem! Amikor kis időre lenyugodott szép kis hegyrögök világítottak a Montes Ural K-i lejtőjén! Gyönyörű volt! Hasonlóan szép volt a Montes Carpatus egyik kiszögellése,  régebbi térképeken a Prom. Banat nevű fok is, ez pont a terminátoron feküdt, s ha nyugodtabb lett volna a légtér, bizony lerajzoltam volna! A Copernicus kráter egy önálló bejegyzést megérne….
Végezetül megláttam az est főcélpontját a 43km-es Lubiniezky kráter-t a Mare Nubium ÉNY-i peremén. Ezt vetettem papírra:
 
 
Lubiniezky kráter

2014. 01. 10. 20:56 – 21:10UT
80/900 90 – 150x

“Rémes légköri viszonyok közepette észlelek ma este. A terminátort nézegetve, a 43km átmérőjű Lubiniezky kráteren akad meg szemem, s azonnal el is határozom; lerajzolom! Szép sík talajú kráter ez, gyönyörű hegycsúcsokkal övezve…Keleti sánca – ha a hullámzó légtömeg oly kegyesen engedi – egyenetlennek látom, melyet azonban szinkronban követ a kráter talajra vetődő árnyéka is, a kráteren belüli terület bazaltja sötétnek és részletektől mentesnek hat a környező külső síksághoz képest. Ny-i sánca keskeny, és igen intenzív fényű, délebbre azonban veszít magasságából, s beleszürkül a talaj környezetébe. Különösen szép a környező D-i és ÉNY-i hófehér hegytömbök látványa! Egyikük az ÉNY-i Lubiniezky-A, ill. ennek K-i falmaradványa, ami már feltűnik a reggeli Napfényben. Másikuk ,délebbre ‘maroknyi’ pici mozaiknak tűnik, négy-öt darab sziklamozaik világít, melyeket a Bullialdus-W hosszúkás kráter (?) É-i falmaradványának darabjai alkotnak. Ugyanennek magasabb három csúcsa vígan kitűnik már az éjszakából. A Lubiniezky északon, egy kis nyeregben végződik. Ez túlnyúlik a rendes kráterfalon, parányi ‘L’ alakú árnyat vetve. Időnként extrém rosszak a légköri körülmények, ekkor a közeli Bullialdus megkettőződik, majd váratlanul beáll borotvaélesre, ez nem egy ideális este akárhogy nézem..mégsem veszi kedvem kis Holdazástól. ÉK-i irányban -ebben a légköri káoszban – pici gödörkráter látszik;, a Lubiniezky-D.”

 
A rajz a leírtakról:
 
Lubiniezky-krater
 
 
 A grafika ezúttal normális manuális rajz:
KOOH-I-NOOR Progresso HB, 6B, 8B, rajz scennelve, GIMP-el utólag feiratozva.
 
 
 
 
234243
 
 
                                              
642649.png
             Az írásomban szereplő alakzatok. (Rükl. Mondatlas)
 
 
Bármily rémes is volt e levegő, holdazni akkor is lehetséges.  Szép volt.  🙂
 
 
 
 

A Holdfelszín…egy modellező szemével

Posted in Amatőrcsillagászat with tags , , on december 12, 2011 by Holdfény-árnyék

Valamikor 2008 táján,az aktuális meteort fellapozva,egy egészen hihetetlen fényképre bukkantam…ifjú tagtársunk,Rőmer Péter valami olyasmire vállakozott,amire a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna,miszerint hogy valaki,képes a Hold egy “kivágott” részletét pontosan,méretarányosan megalkotni,lemodellezni. 

“A XXI. sz. különféle módszerek sokaságát kínálja fel a Hold felszínének észlelésére és megörökítésére. A digitális CCD-technológia elterjedése pedig minden más módszernél több részletet mutat meg égi kísérőnk felszínén. A nyers holdfotókon túl, trükkök százai állnak rendelkezésünkre, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki a felvételekből. Előadónk egy olyan speciális holdábrázolással foglalkozik, ami a fent említettekhez hasonlóan, a megszokottól eltérő módon mutatja be Holdunk felszínformáit. Ez a technika azonban minden más módszernél több szabadságot ad a megfigyelőnek. Az előadásban ún. holdfelszín-diorámákat mutatunk be, amelyek “terepasztalként” térben ábrázolják a holdfelszínt. A diorámák pontosan, arányosan ábrázolják az egyes felszínformákat. A holdfelszín harmadik dimenziójának születése azonban lényegesen eltér egy digitális felvétel elkészítésének és feldolgozásának menetétől. Pontos térképezés és aprólékos kidolgozás teszi lehetővé, hogy valóban az legyen a diorámán ami a bolygó felszínén látható. Lesz szó a makettek történetéről, az építés folyamatáról, valamint a modellezés alapját adó felvételekről, megfigyelésekről.” /Magyar Csillagászati Egyesület/
 
Péter honlapja: www.romerpeter.hu
 
Péter  két előadást is adott a Polaris Csillagvizsgálóban Művéről:
 
 


1998…felkészülés éve

Posted in Amatőrcsillagászat with tags , , , on október 9, 2011 by Holdfény-árnyék
 
Röviddel az után,hogy tagja lettem a Magyar Csillagászati Egyesületnek,ideje volt beszerezni térképeket is. Így is tettem…végre kezemben foghattam a Pleione csillagatlaszt,és a Tuza László által sokszorosított holdtérképet is,mely 249 alakzatot tüntetett fel,ráébredtem,hogy jóval több név szerepel a holdon mint azt én azelőtt hittem. A Pleione csillagatlaszról nem is beszélve!
Hatalmas örömök közepette boldog tulajdonosa lettem több korábbi meteor példánynak is. (1991-92-93-94-95-96)
Rengeteget tanultam ezekből,olyan fogalmakkal ismerkedtem meg,mint az “ortho,Plössl,refraktor,magnitudo,akromát,apokromát,fényszennyezés”..stb.
Lelkesen teltek,múltak a tavaszi,nyári esték…mi sem bizonyítja ezt jobban ,mint,az hogy bizony “kinőttük” a kis távcsövünk 25x-ös nagyítását. “Ez így nem mehet tovább” gondoltam magamban,
miközben felrémlett emlékeimben,egy régi szovjet mikroszkóp…s annak zoomolható okulárja.
Előkerült hát az a szovjet mikroszkóp,melyről rövid tanakodás után,könnyűszerrel letekertük
az oklit.(ezer szerencse,hogy menetes volt.) Azt hamar megtanultam hogy hogyan kell megállapítani egy objektív fókuszát, (kis távcsövemé 220mm) így igen hamar elsajátítottam az okulár nagyításának kiszámításának mikéntjét is. Felszigetelőszalagoztuk távcsövünk végére az orosz oklit,melyről nagyon hamar megállapítottam,hogy nem kellő a minősége…de ez akkor annyira nem zavart engem. Elolvastam mindent amit csak lehetett a távcsövek minőségeit befolyásoló tényezőkről…mint a hírhedt mondás is tartja…”az okulár a távcsöved fele”.
 
Mivel előző évben tulajdonképp megtanultuk nagyjából az eget,már vártuk előre a Szaturnuszt…szó szerint a torkomban dobogott a szívem…nagyon izgultam,hiszen ez volt az első igazi találkám a Szaturnusszal. Gyönyörűséges volt a látvány,amikor először csak úgy szabad szemmel megpillantottuk egy kémény felett azt a -már- ismerős sárgás csillagszerű
égitestet. Valószínű egészen más reakciót váltott volna ki egy rutinos amatőrcsillagászból a szovjet okulár által adott kép,de minket abszolút nem érdekelt a tény,miszerint “kromatikus aberrációval” terhelt az okulár képe…az hogy hogyan is festett a Szaturnusz abban a szovjet optikában,bemutatok róla egy Photoshoppal készített digitális rajzot:
 
 
 
 
Rettentően lelkesek voltunk,hiszen azelőtt soha nem kerültünk ennyire közel egy igazi bolygóhoz,s az a tény hogy mindezt “élőben” élő adásban láthatjuk,leírhatatlan örömmel töltött el…tölt el ma is.
Az egész nyár azzal telt,hogy sorra vettük például a Hold felszínét,ezzel a szovjet okulárral,ami 60x-os nagyítást engedéllyezett. Itt jegyzem meg,ez egy zoom okli volt,azonban,amikor feltekertem totál nagyításra,egészen élvezhetetlenné vált a kép,így azzal nem is próbálkoztunk tovább,maradt a 60x-os.
Ezzel az ócska oklival Holdunk már szinte űrszonda fotókra emlékeztetett…(enyhe túlzással élve) de tényleg,itt már felsejlett a síkságokat átszelő alacsony gerincrendszerek sokasága…
s a néhol magányosan tündöklő hegyek hegyes árnyai is felfedték titkaikat. Mindamellett ez az okulár nagyon fárasztotta szemünket,de még ez sem zavart,persze az árnyékok szinte sehol sem voltak feketék,inkább sötét lilásak voltak. Volt hogy nem vittünk fel távcsövet,hanem csak úgy,kempingszékből néztük az eget,s bizony volt szerencsénk egy Iridum felvillanáshoz is,mely épp a Jupiter mellett húzott el.
 
 
Azonban ebben az évben egy sokkal komolyabb jelenségen járt már az eszünk…
mindössze egy évet kellett csak várnunk a nagy eseményre..ez volt a hazánkon is átsöprő Hold árnyéka…a Napfogyatkozás!Hirtelen ötlettől vezérelve,és egy,a National Geographicon sokszor leadott,majd általam videóra rögzített dokufilm hatására,elhatároztuk,hogy le fogjuk fényképezni a napfogyatkozást! Semmit,szó szerint semmit se konyítottam a fényképezéshez. Még fotógépem se volt,így ez akkor egy látszólag megvalósíthatatlan terv volt,már csak azért is,mert -a filmben látottak alapján- még teleobjektív is kellett volna.Valami egészen hihetetlen,véletlen folytán,egy ismerősünk,kölcsön adta,akkor még csak megmutatóba,egy szovjet fémkofferben rejtőző
tekintélyt parancsoló tüköraknás zenit fotógépet,egy 300mm fókuszú Tair objektív társaságában. De amíg ez meg nem történt (hónapok teltek el) olvastam a jelenségről,s szinte rongyosra néztük a dokufilmet,ami az 1995 októberi,Indián átvonult jelenséget mutatta be,5-6 nagyon lelkes amatőrcsillagász szemszögéből,akik mindannyian Angliából indultak útnak hogy lássák,lefényképezzék a csodás jelenséget. Hogy ezek után mi történt…milyen is volt a napfogyatkozás…hamarosan leírom.
%d blogger ezt kedveli: