Január 21-e után végre ismét távcső mögé ültem. Holdunk ezen az estén képzeletünk tán leghatalmasabb fivéreinek csillagképében tartózkodott, a Geminiben, ők vigyázták égi kísérőnket.
Március 17-én amint kiértem, ösztönösen éreztem hogy valami nem stimmelt fenn, mert a Hold fénye nagyon erőlködött…nem felhőzet volt ez, hanem egy nagyon ronda tompító hatású égi, karamellszínű borzalom. Ennek ismeretében (is) lelkesen, de kissé gyanakodva illesztetem a kihuzatba a “Circle-T” Japán orthó okuláromat. Azonnal szembesülnöm kellett az esti “buli” minőségéről, a lehetőségeimről, mert Castor és Pollux, eme két gigászi testvér mintha éppen osztozkodott volna Holdunkon. A légköri nyugodtság gyakorlatilag katasztrofális volt… már már azt képzeltem hogy a fivérek vitatkoznak rajta, s ide-oda rángatják a korongot, a Seeing-et 1-2es becsültem, csak időnkénti befagyó pillanatokkal! Szörnyűséges volt, de örültem hogy végre műszer mögött ültem, így az előzetesen “kötelező jelleggel” kiválasztott Dorsum Higazy, és Lambert γ és δ csúcsokkal kezdtem a Mare Imbriumban.
A 17-i célpontok a Holdon a VMA atlasz szimulációjában
Lássuk az észleléseket!
“A Mare Imbrium irdatlan méretű síkságán, a Lambert és Timocharis kráterek közt két igen pici, de annál markánsabb kicsi hegyrögöcske látszik, ezek a Lambert γ és δ csúcsok. A NY-i hosszú, egyenes árnyéka szépen elér még a terminátorig, fölötte a bazalt kisebb mélyedése is látszik. Keletebbi társának árnya rövidülő, és a Dorsum Higazy-n átgázolva véget is ér. Ez a Dorsum Higazy nagyon érdekes, egy helyütt szerpentinező, és kis szakaszán szélesedő. Mellette egy nagyon enyhe szintemelkedőt látni, mely azt sejteti számomra, hogy két külön irányból jött a bazaltár egykoron. A 60km hosszú Dorsum Higazy-t kialakító áradás K felől érkezett és bele is futott a K-i rögöcskénkbe, bizonyára körbe is öntve azt. Ami jóval nehezebb préda, az a 80km hosszú Dorsa Stille, mely jelenleg itt és most csak alig sejthető, enyhe, finoman domborodó szintemelkedése a Mare Imbriumnak. Egyszerűségük ellenére szép képződmények, mind a gerincek és a rögök is, de ennél sokkal jobb nyugodtságú légkört érdemelnek.”
Látványos szomszédaik mellett szerénykedő kis hegyecskék (NASA LEM-1 Map)
Gerincek szövedéke a NASA LAC 40-es lapján
Jelentéktelen magasságok az LROC WAC radar képén
A Lambert γ és δ csúcsok, a kísérő gerincekkel. Részletesebb kép.
__________________
Az észlelés után kalandozgattam a háborgó felszínen, merre tovább, míg meg nem pillantottam a Hesiodus krátert kifejezetten érdekes árnyéka miatt:
“Be nem tervezett észlelési célpont.
Izgalmas vidék, két nagyon hasonló karakterű kráter egymás mellett a Mare Nubium D-i partján, Pitatus–Hesiodus. Bár méretük eltérő, romos sáncaik, és bazaltos talajuk nagyon hasonló sorsról tanúskodik. A Ny-it választom mert igen különleges az árnyvetés a talaján! Célpontom ezért a 43km átmérőjű Hesiodus. Rendkívüli kis romkráter ez, érdemes jobban megszemlélni, azonban részletei csak időnként adják meg magukat ebben a légköri káoszban sajnos, de örülök hogy észlelhetek egyáltalán, ezért folytatom. K-i fala összeér a nagyobb Pitatus-al, itt nagyon izgalmas az árnyékvetés, mert tölcsér jelleggel szűkül, ami arra utal hogy van egy igen keskeny repedés a falukon! Nagyobb fotótérképen utólag ellenőrizve azt látom, hogy nem csak egy repedés, hanem egy konkrét átjáró is van köztük!!! A Hesiodus talaja sima bazaltos talaj, NY-i belső sánca kicsi, a külső fal ívét követő hegyláncot-teraszt tartogat, ebből csak időnként látok valamit….
Ennek a környéknek egyébként másik igen híres formációja a Hesiodus-A, mely egy érdekes kettős szerkezetű koncentrikus kráter, mely a vulkanizmus tevékenységgel függ össze. Ez az A-jelű kráter DNY felől csatlakozik a Hesiodus-hoz, árnyékoltsága 85-90% lehet. Szép ék alakú árnya van most. ÉNY felől még kisebb hegyek is találhatóak, ezek már a Hesiodus-Y kráter részei.”
Romos, de szép szomszédság a tenger partján…. NASA, LOC I-IV Map
Szamosvári Zsolt amatőrcsillagász társunk nagyszerű képet készített pont ezen az estén. Felvétele 120/1000 akromáttal, 3x Barlow-val, és ASI120MC kamerával készült.
Brutális részletek az észlelt vidékről, a két kráter közti átjáróról. (LROC WAC)
____________________
Tovább lavírozgattam a felszínen, már az elpakolás gondolatával fejemben….
“Céltalanul bolyong tekintetem ebben a rettentően rossz légköri helyzetben…mit lehetne még észlelni? – tettem fel a kérdést, amikor a D-i krátermezőben megláttam a következő célpontomat. Ez a 114km átmérőjű Moretus kráter lett, mely egy nagyon szép, éles peremű, teraszos klasszikus kráter. Észlelése idején a kráter K-i falának tövétől fut az árnyék, egészen a központi csúcsig éles ék alakban fedve a talajt. Érdekes a központ csúcs, ami majdnem olyan hosszú és keskeny ék alak, mint az általa vetett árnyék. Olyan akár egy iránytű! Ez az árnyék NY felé éppen csak hogy érinti a Napfényes NY-i sánc belső felületét. Ezen a sáncon egyébként csak időnként tűnnek fel részletek, ami legfőképpen egy íves terasz. A rossz nyugodtság csak időnként engedi észlelni a Moretus D-i falának tövében látható két kicsi rögöt, egyenetlenséget is. Míg látszanak, gyorsan fel is vázolom pozíciójukat…Seeing ha 1-2 lehet….
A kráter talaja részletektől mentes sík bazaltos talaj. A Moretus mögött is látszanak érdekes részletek; egy keskeny ‘kád’ jellegű félig megvilágított sáv, mely a 71km-es Short kráter. Mögötte is izgalmas részlet látszik, egy egyenes emelkedő hegyvonulat, bár ezt nem volt könnyű azonosítani, de a Rükl atlasz alapján a Newton kráter (79km) túlsó sánca egy szakaszának bizonyult. A Short krátertől NY-ra, egy párhuzamos fal is látszik, ami a Newton-C kráterrel azonos. A Moretus mellett, szintén NY-felé két kis ‘karmolás’ nyom, két kis kráter sánca látszik már. “
A Moretus uralta D-i krátervidék káosza (SLC Moon Map)
Kráterünk környezete (VMA 6.1)
Hugh Percy Wilkins igen részletes atlaszában
Nagyszerű részletek a Moretusról LROC WAC GLOBAL
_______________
Kb 1.5 éve már terveztem a Montes Carpatus, azaz a Kárpátok holdi megfelelőjének lerajzolását, most végre rászántam magam hogy legalább egy kis részét megörökítsem grafikában, mert ellenállhatatlanul ott díszlett a reggeli terminátoron néhány igen festői csúcsa:
“A Montes Carpatus a Mare Imbrium szélét alkotó grandiózus sáncrendszer D-i szélét alkotó szakasza. K-Ny-i kiterjedése mintegy 400km, legmagasabb pontjai a 2000m-t is elérik. Rendkívül tagolt és bonyolult, sok tömböt, helyi kis öblöt számláló látványos hegység, ami igazán méltó a Kárpátok névre. Ezen az estén hegyláncunk legkeletebbi tömbje már kilátszódik a terminátor mentén. Néhány éve szerettem volna belőle valamit rajzolni, ez most összejött, a borzasztó légköri állapotok mellett is. A komplexum tömbjei rendszertelen elrendezése ellenére mégis jelleggel bírnak, mert egy V-t formál, amiben legalább 16 önálló fehér csúcsot látok. Közvetlen a terminátor mentén vannak a legmarkánsabb részek, ezek itt-ott finoman kapcsolódnak, és elválasztódnak a terminátorban. Van itt egy hármas tömb is, két végén kicsi, közepén egy nagyobb tömbbel, felette a Mare Imbriummal érintkezve igen kicsi ‘pálcika’ szegmensekből álló láncolat. Lefelé enyhén kanyargó alakú, hosszabb tömb, míg egészen a Napfényben K felé már, egy 6 tömbből álló csoport látszik, ezeknek egybefüggő árnyékuk van, mely éppen csak megkíméli már a NY-i csoportot az éjtől. Pici gerincek is felsejlenek a tenger felszínén,-ha éppen a légtömeg úgy akarja- kicsike jellegtelen rögök, és az észlelés végén megjelenő ÉNY-i irányban felbukkanó igen kicsike szürke pontocska, ami a Draper-C kráterhez tartozhat a Rükl nagy atlasza alapján. Gyönyörűséges képződmény…egyszer az egész hegységet le kéne rajzolni így súrlófényben, szakaszonként. Távcső mellett készített precíz vázlat alapján, ArtRage 4.0.5 festőprogrammal rajzolt azonos verziója.”
A Montes Carpatus domborzata
Szamosvári Zsolt felvétele már egy nappal később mutatja a Montes Carpatus vidékét. Felvétele 120/1000 akromáttal, 3x Barlow-val, és ASI120MC kamerával készült.
Az általam rajzolt tömbök a Consolidated Lunar Atlas-ban
Végezetül egy fantasztikus panoráma a teljes hegységről, észak felől nézve. (Apollo-17)
Az észlelésem legvégén, betettem egy 25mm fókuszú okulárt, és a Hold így rezzenéstelennek tűnő korongján, egy utolsó ajándék ért; a Mare Tranquillitatis kékes színe nagyon szépen látszott, a Mare Serentitatis narancsos síksága kíséretében.
Holdfényárnyék 
