Archive for the Amatőrcsillagászat Category

Új ablakon át

Posted in Amatőrcsillagászat with tags , , , on április 16, 2019 by Holdfény-árnyék

A cím kissé félrevezető lehet, hiszen természetesen nem ablakon keresztül történt észlelések bemutatása következik, hanem egy számomra új, mások számára inkább már legendásnak nevezhető okulár holdi teszteléséről van szó, jelesül egy Vixen LV Lanthanum 4mm-es okulárról ami a tulajdonomba került. Ez az okulár nem csak szép, még eredeti japán gyártás, hanem még rendkívül kényelmes is egy 4mm-es ortho okulárhoz képest is. (És akkor még nem említettem mennyire jó képet ad)

Lássuk az észleléseket, melyek még március 21-én készültek.

 

 

A VMA atlasz 2019.03.21-i fázis szimulációja és az este beészlelt területei. Jól látszik a DK-i librácio ahogy a tengerek egészen a bal felső irányban fordultak.

 

 

 

 

Bazalttal elárasztott, több egymásba nyíló kráter látszik észlelésem idején a Hold K-i szélén a terminátor mentén. A legnagyobb ezek közt egy fehér egyenetlen fallal övezett síkság, egy jelöletlen medence ez a 81.17E 39.96S koordinátákon. Ebből nyílik É felől a nehezebben kibogozható 63km-es Harlan-kráter. A nagy romkráter előterében Ny-i irányban két sekély, egyforma kráter látszik. Az amely érintkező a fő névtelen romkráterrel, az 56km-es Marinus-kráter. Ezzel D-i irányban csatlakozik a Marinus-G, 23km-es gödör krátere. Ami még érdekes, az ez a sokat emlegetett romkráter, vagy fallal övezett síkság talaja, melynek közepén kis fekete ív vehető ki.

 

 

 

A Harlan-Marinus kráterek elhelyezkedése a VMA atlasz térképén, ideálisabb librációs helyzetnél.

 

 

 

 

A Harlan-kráter és környezete. Az egymásba nyíló kráterekkel együtt. (VMA 6, LROC)

 

 

 

 

Magassági viszonyok a Harlan térségében (LROC WAC Color Shaded Relief)

 

 

 

 

 

Egy régóta tervezett észlelési célpont következett; vagy nem tudtam észlelni, vagy amikor észlelni akartam, felhős idő volt, vagy ez  a kráter pont nem látszott. Most végre meg van! A Banachiewicz!

 

Feltűnő de mégis a tájba simuló igazán szép romkráter a 93 km-es Banachiewitz a peremi területeken. Régen kinézett célpontom. Alakja a rálátás miatt torzult, szakadozó, de finoman ívelt Ny-i sánca szinte a környező talajjal azonos magasságú…hiányzik innen egy tipikus, hasonló méretű kráter külső, magasabb lejtős falának jellemzője. A kráteren belűl két fényesebb objektum, Rükl atlasza mutat rá, hogy ez két kisebb kráter. A 24km-es B-jelű, és a 12km átmérőjű Knox-Shaw. A főkrátertől D-i irányban teljesen árnyékkal teli 55km-es Schubert. A K-i belső sáncon egészen jól kivehető egy sötétebb szerkezet a Schubert irányában félúton.

 

 

 

A Banachiewitz-Schubert kettőse a Mars Undarum mögötti térségeken. Látható mennyire tájba símuló ősi kráter ez a Banachiewitz. (VMA 6 atlasz LROC mozaik részlet)

 

 

 

 

Ősi, tájba süppedt Banachiewitz-kráter domborzati viszonyai. Ezt a krátert biztosan kell még észlelni! ( LROC WAC Color Shaded Relief)

 

 

 

 

Banachiewitz-kráter. Ezúttal É-i irány fent, Föld felé forduló oldal balra.

 

 

 

 

 

Legizgalmasabb amikor az ember nem feltétlen tervez előre, ami jól látszik, és valami miatt megtetszik, rajzolja. A Kästner-kráter következett!

 

 

A Hold keleti peremén, a 78.48E 6.72S koordinátákon éppen a terminátoron fekvő, 106km átmérőjű bazalttal elárasztott kráter a következő, be nem tervezett célpontom. Falai alacsonyak, viszonylag jó állapotúak. Keleti sáncán a 20km átmérőjű Kästner-B jelű kráter torzította el azt. Ez a fal É felé befutva az árnyékos területekbe, egy nehezebben rajzolható, kisebb hegyekkel teli részhez ér, mely már a Kästner-G jelű romkráterhez tartozik. A kráterünk ÉÉNy-i sánca, ahogy vissza kanyarodik a Föld irányába, kiszélesedik, és a Kästner belső talajára -mely bazaltos talaj kis lencsésemmel részleteket nem nagyon mutat- látványos hullámos árnyat vet. A Kästner D-DNy-i sáncán két kisebb kráter látszik, a Kästner-C (19km) és Kästner-E (10km). Ny-i előterében egy kanyargó hátság vet árnyékot, míg benn az árnyékos részen a terminátoron túl néhány fehér szikla fénylik. Említésre méltó még, a Kästner-kráter DK-i sáncán egy hófehér folt, mely a VMA atlasz szerint egy pici friss kráter nyoma.

 

 

 

A Kastner-kráter keresőtérképen (VMA 6)

 

 

 

A Kästner-kráter a VMA atlsz LROC gömbjén. Jól kivehető a K-i sánc kanyarulatán a kis hófehér kráter foltja, a B-jelű kréter felett.

 

 

 

 

Kästner-kráter radarfelvételen (LROC WAC Color Shaded Relief)

 

 

Az észlelésem idején három kis domb árnya vetült a kráter talajára. A radar képen három kis zöld csúcsként azonosíthatóak is.

 

 

 

Kästner-kráter a Lunar Orbiter IV felvételén

 

 

 

 

Illetve az Apollo 12 felvételén

 

 

 

Következett egy szomszédos kráter, a La Pérouse.

 

Ovális éles peremű, jó állapotú 80km átmérőjű kráter a Hold keleti peremvidékén. A Nap által megvilágított K-i falán egyetlen igen jól látható szürkés terasz fut végig. Talaja egyenletes, kissé laposan hosszúkás központi csúccsal. A La Pérouse-kráter É-i kanyarulatában egy árnyékot vető domb vehető ki. É felé a kráteren túl egy domb,
aminek oldala nagyon fényes! Ez egy 4km-es friss kis kráternek foltja, mely krátert nem látom, de a helye nagyon feltűnő. A kráter Ny-i sánca elfelezi árnyékával a krátert, innenső külső lejtője jellegtelen, talán csak egy kis gödör kráter, ami említésre méltó még. A La Pérouse-kráteren túl a La Pérouse-E jelzésű kráternek sánca, illetve sötét árkok is látszanak.

A Nap horizont feletti magassága észlelésem idején a La Pérouse talajáról nézve 6°

 

Sánta Gábor még 2008-ban észlelte rajzosan ezt a krátert egy 130mm-es Newtonnal.

 

 

Langrenus-Barkla-Kapteyn útvonalon rá is lelünk célpontunkra! (VMA 6)

 

 

 

 

Nagyon szép, teraszos kráter a La Pérouse és kis hófehér társa a Lunar Orbiter IV felvételén.

 

 

 

 

Szenzációs felvételek a hófehér foltként észlelhető La Pérouse-A jelú kis kráterről. (Apollo 15 és 16 felvételek)

 

 

 

 

Csuszamlások nyomai a La Pérouse-A kráterben. A felvételt az LROC szonda
készítette 2011.02.15-én. A felvétel felbontása 0.56m!

 

 

 

 

 

La Pérouse radarképe, mely érdekes magas D-i sáncról tudósít. (LROC WAC Color Shaded Relief)

 

 

 

 

Igazán csodálatos egy kráter ez a La Pérouse (Apollo 12 felvétel)

 

 

 

 

Az este utolsó célpontja számomra egy mellé észlelést jelentett. Bár a területet azonosítását nem nagyon lőttem mellé, kellett némi térképes azonosítás mire rájöttem mit is látok, illetve mit nem láthattam. Ez hát a Hale-Q kaland!

 

A Holdészlelés talán legjobb pillanatai közé tartozik, amikor a megfigyelő hirtelenjében nem is tudja mit is lát, s utólag kell kissé nyomoznia. Ez történt velem is, amikor megpillantottam ezt a lencse alakú, még félig megvilágított kráterszerű képződményt, árnyékokkal elszeparáltan. Meg voltam győződve, hogy a Hale-krátert látom, hiszen pont megfelelő irányban helyezkedett el a Boussingault-kráterhez képest.
Lerajzoltam, majd utólag szembesültem a ténnyel, hogy ez bizony egy jelöletlen romkráter, melynek keskeny fala egy jó állapotú kráter létére utalt. Ezt a lencse jellegű mélyedést É-i irányból mély völgyek érintik, árkok határolják.
Mérete nagyjából azonos a 84km-es Neumayer-kráterrel. Egy kisebb kráter, a Hale-Q (24.12km) ennek az anonim kráternek a falán látszik, illetve a D-i szélén egy világosabb folt, bizonyára egy friss kis kráter. A körzet másik említésre méltó objektuma még az észlelt területtől Ny-ra, egy nagy hegyes fény és árnyék alkotta lejtő, mely a Demonax és Hédervári kráterek közt fekszik.

A jelöletlen kráter a 89.30E  76.45S koordinátákon található.

Rükl Holdatlasz V. librációs melléklet.
(Hale-Hédervári-Demonax közti terület)

 

 

 

 

 

Mutus-Boussingault kráterek, és már ott is vagyunk  a Hale-kráter térségnél. (VMA 6)

 

 

 

 

A tévesen azonosított, de megjelenésében teljesen kráter jellegű alakzat a VMA 6 atlasz LROC WAC térkép gömbjén.

 

 

 

 

A Hale-kráter és környékének radar térképe, illetve a rajzos észlelésem összehasonlítása. Látható, hogy a mély Hale-kráter már árnyékban volt.

 

 

 

A terület a rosszul azonosított képződménnyel.

(MAP SHOWING RELIEF AND SURFACE MARKINGS OF THE LUNAR POLAR REGIONS
-SOUTH POLAR REGION L5M -90/0 AN
1:5,000,000
1981 I-1326-B)

 

 

 

http://lunarnetworks.blogspot.com/2012/09/top-of-landslide-at-la-perouse-a.html

https://www.lpi.usra.edu/resources/lunar_orbiter/bin/lst_nam.shtml?A

http://target.lroc.asu.edu/q3/

 

 

 

 

Reklámok

Tenger és tengerész

Posted in Amatőrcsillagászat with tags , , , , on április 3, 2019 by Holdfény-árnyék

2019.03.23/24-e este egy Holdazást terveztem, ráadásul idén először bevetve a 127/1500m-es Maksutov-Cassegraint! Egyszersmind szándékoztam bepótolni a 2019.03.17-e estére meghirdetett szimultán tárgyát, a Flamsteed-kráter-t; itt landoltak amerikaiak először szondával, mely aztán fényképezte is a környezetét! Bár észlelése idején már semmi árnyék nem volt a térségnél, érdekes volt belegondolni, hogy ott van valahol az 1966-ban landolt Surveyor 1.
Sajnos a légköri nyugodtság nem engedett nagyobb nagyítást, mint 150x, bár rövid időre kipróbáltam a csövet 288xos nagyításon is, a látvány elképesztő volt…. Ez után a tömény bevezető után lássuk az észleléseket!

 

 

2019.03.23-i Holdfázis erős DK-i libráción, és a három célpontom. (Cartes du Ciel)

 

 

 

 

 

A Cook egy 46km átmérőjű bazalttal elárasztott, a rálátásnak köszönhetően kissé elliptikus kráter, mélysége 1.1km. Észlelésem idején a terminátor még viszonylag messzebb járt, így talaján az árnyékok nem túl jelentősek. A kráterben egyetlen jelentősebb részlet látszik, az 5.8km-es Cook-A kráter. A Cook Ny-i külső sáncán egy sötétebb sáv-terasz látszik, É fele egyenletes szerkezetnek látszik, itt egy Y-alakú nyeregbe csatlakozik, aminek van egy negyedik kis lapos ága is, ÉK felé kis lenyúlása van. A K-i sánc szögletesebben érződik, és ott, ahol É felé fordul, a nyugodtabb légköri pillanatokban, két-három pici, kb 3-4km átmérőjű kráter látszik egy sorban a sáncon. A Cook-krátertől K felé a bazaltos síkságon kis sötét völgy látszik, ettől még keletebbre, a 8.9km-es Cook-B gödörkráter, mely egy lapos gerinccel érintkezik.

A Nap horizont feletti magassága -észlelésem idején- a Cook-kráter közepéből nézve 8.15°

 

 

 

A Cook-kráter, három hatalmas képződmény “fókuszában”; Mare Nectaris, Petavius, és Langrenus. (VMA atlasz)

 

 

 

 

Magassági viszonyok a Cook térségében (LROC WAC Color Shaded Relief)

 

 

 

 

Cook-kráter az LROC-WAC gigantikus mozaikjának részletén. (felbontás kb 250 méter)

 

 

 

 

James Cookról méltán neveztek el holdi krátert. Bár emléke csak kőzetek tengerén ring ha a légkör úgy akarja, az objektum nagyszerű célpontnak számít.

 

 

 

 

 

Következő célpontom egy érdekes hegy.

 

Furcsa szikla a Biot és Wrottesley kráterek közt a 22.16 S 53.61 E koordinátákon; ez a Biot β. Látványos fűrészfog jellegű árnyéka miatt választottam célpontul. Az általa vetett árnyékok alapján a hegy D felől emelkedik, majd kisebb lejtő után meredekké válva éri el helyi legmagasabb pontját. K-i Napfényes lejtőjén néhány sötétebb területtel, talán kisebb völgyekkel. Az olyan érdekes nagy kráterek, mint a Petavius, egyszerűen elvonják a figyelmünket erről a különös és szép hegytömbről. A hegy legdélebbi egyben legalacsonyabb pontjával a 9.4km-es Wrottesley-A.érintkezik.

 

 

 

A Petavius-kráter szomszédságában elhelyezkedő hegy, a Biot β. (VMA 6)

 

 

 

 

A magasság alakulása a Biot β hegyen. Északi irány ezúttal fent. (LROC WAC Color Shaded Relief)

 

 

 

 

 

Biot β hegy geológiai térképe
Geologic Atlas Of THe Moon PETAVIUS QUADRANGLE I-794 (LAC 98)

 

 

 

 

 

Biot β az LROC-WAC gigantikus mozaikján.

 

 

 

 

Az eredeti szimultánuni célpont – melyet ismét Görgei Zoli hívott életre -, a Flamsteed-kráterre esett…nem véletlen!

 

Egy újabb szimultáni célpont. Azonban én a megbeszélt időpontban nem tudtam sajnos észlelni, így kissé megkésve pótlom. A Flamsteed-kráter egy 19.3km-es világító sáncú kráter mely egy jóval nagyobb, bazalttal szinte teljesen elárasztott ősi kráter déli részén fekszik. Ez a Flamsteed-P jelű íves falakkal övezett őskráter 112km átmérőjű, szakadozott falai ÉK, DK, DNy, és Ny-i irányokban maradt fenn az utókor számára. Az ÉK-i falszakasz végén É felé egy hófehér folt látszik, illetve a DK-i fal középső részén is.
A P-jelű kráter két további gödörkráternek is otthont biztosít; a Ny-i a Flamsteed-D (6,6km), míg a K-i a Flamsteed-K (3,4km) A nagy romkráter területén még néhány intenzitás folt is kivehető.

A terület űrtörténelmi jelentőségű része a Holdnak, mert ide szálltak le először az amerikaiak 1966-ban a Surveyor 1 szondával. Megjegyzés: A nyugodtság 4 és 7 közt ingadozott az észlelés idején.

A  márc. 17-i észlelések a kollégáktól:

http://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=73767

http://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=73580

http://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=73681

 

 

 

Flamsteed, és P-jelű romkráter elhelyezkedése az Oceanus Procellarumban (VMA 6)

 

 

 

 

Flamsteed-kráter, a nagy Flamsteed-P jelű bazalttal teljesen elárasztott kráterben, a Surveyor-1 pozíciójával jelölve.

 

 

 

 

A Surveyor-1 landolási pontján, illetve az általa készített panoráma fotó (klikk a képre)

 

 

 

A Flamsteed-P romkráter egyik falszakasza a Surveyor-1 felvételén

 

 

 

 

 

Kőzettani térkép a Flamsteed területéről.
Geology Of The Moon – Letronne Region I-385 (LAC-75)

 

 

 

 

 

Flamsteed-kráter a Lunar Obriter 3 felvételén

 

 

 

 

 

____________

 

 

https://hu.wikipedia.org/wiki/James_Cook

https://hu.wikipedia.org/wiki/John_Flamsteed

Jean-Baptiste Biot

https://www.airspacemag.com/daily-planet/surveyor-1-americas-first-lunar-landing-180959289/

http://lroc.sese.asu.edu/posts/13

 

Sziklás félszigeten

Posted in Amatőrcsillagászat, Észlelési ajánló on március 10, 2019 by Holdfény-árnyék

2019.02.16-án, szombat délután érkezett a következő szimultán felhívás a Gassendi-kráterre. Arra a kráterre, melyet ezidáig mint rajzos észlelő kerültem…igen be kell valljam, ezt a krátert sokáig lehetetlennek tartottam rajzolni. A kiszemelt időpontben szerencsére relatíve magas napállás volt már a kráterből nézve, kevés domborzattal, így bevállaltam, de elsődleges tervem a korábban hirdetett Cavendish-kráterre esett. Az akcióba többek is becsatlakoztak szerencsére, ki rajzosan, ki fotósan. Az igazsághoz hozzá tartozik egyébként, hogy rajzolni kezdtem ezen az estén a Montes Agricola vonulatát is, azonban nem tudtam sajnos befejezni, mert ködösödött, és a szórt fények teljesen lerontották a kontrasztokat, így ezt az észlelést semmisnek vettem végül.

Mivel még tartotta magát a tél vége, ismét a 70/500-ast vetettem be, egy olyan műszert, mely nem igényel hosszas kipakolást. A Hold azon az estén nyaktörően magason állt a Geminiben, lenyűgöző látványt kínálva. 

Lássuk az észleléseket! 

 

 

A 2019.02.16-i Holdfázis a rajzolt célpontokkal. (Cartes du Ciel szimuláció)

 

 

 

A Mare Frigorison túli térségek mentén található, igen egyedi megjelenésű, 96km átmérőjű romkráter. Észlelésem idején a K-i fal rendkívül látványos “szibériai fenyvesek” árnyékait vetette a talajára. Pontosan ezen részletek miatt kezdtem bele a rajzolásába. 50%-ban árnyékolt, talaján két igen jól kivehető árnyékkal. Ezen árnyékok közt, a kráter bazaltos talaján a láthatóság alsó határán látok egy fényesebb foltot is, melyről utólagos ellenőrzéssel derítettem ki, hogy egy kis kráter. Ez pont egy fénypászma végén látszott. A kráter Ny-i romos fala részletes, rajta kettő hasadékkal, É fele belevész a még árnyékos területekbe.
A kráter előterében a hatalmas Herschel-krátert látni, melynek ÉNy-i sánca a célpontommal, az Anaximander-D kráterrel érintkezik, köztük egy kis szakadék, ahol a fény szabadon behatol a romkráterbe. Ny felé egy magányos hegy kezd ébredni. Nagyon látványos körzet ez.

colong: 55.2

 

 

Anaximander, Anaximander-D egymásba érő romkráterek a Virtual Moon Atlas 6 fotótérképén.

 

 

 

 

Csodás kráterek szomszédságában a két kráter maradványa

 

 

 

 

A Herschel, és Desargues-kráterek közt a két romkráter. (System of Lunar Crater atlasz, E1-es szelvény-részlet)

 

 

 

 

Radarkép az Anaximander-D térségéről (LROC WAC Color Shaded Relief)

 

 

 

 

A  Cavendish-kráter!

 

A Mare Humorum területétől Ny-i irányban levő alacsony dombos  vidék egyik szép krátere az 56km átmérőjű Cavendish. Észlelés idején igen feltűnő a Ny-i sánc peremének intenzív fehér fénylése, illetve itt egy szürkébb rész is. Árnyékoltsága össze is ér a D-i sáncára csapódó Cavendish-E jelű, 24km-es másodlagos kráterrel. Tőlük még délebbre egy másik kráter is látszik, a Cavendish-F (18km). A Cavendish K-i sánca is részletes, melyen egy sötétebb terasz fut végig, illetve a legkisebb, még kivehető parazitakráter, a Cavendish-A (10km). Furcsa jelleget ad a főkráternek egy hegyes kinyúlás a K-i sáncon, mely É fele fut ki.

colong: 55.3

 

 

 

A Cavendish-kráter a Mare Humorum partvidékének alacsony dombos körzetén helyezkedik el. (VMA atlasz)

 

 

 

 

 

Ósdi, papíralapú atlasz a Holdról; A Mersenius-Vieta kráterek közt fekvő Cavendish-kráterrel. (System of Lunar Craters F6-os szelvény – részlet)

 

 

 

 

Cavendish-kráter térsége radarképen (LROC WAC Color Shaded Relief)

 

 

 

 

 

Ennél részletesebb felvételt aligha lehet készíteni a Cavendish-kráterről (LROC WAC)

 

 

 

A szimultánunk fő célja, a hatalmas Gassendi!

 

 

Nem egy könnyű rajztéma a Mare Humorumhoz É-i irányból csatlakozott, 111km-es Gassendi. A Posidoniushoz hasonlóan, a Gassendi is a repedezett talajú, félig bazalttal elárasztott nagy kráterekhez tartozik. Észlelésem idején a kráter talaja – vizuálisan legalábbis – sokkalta az albedo alakzatainak észlelhetőségében merül ki; a rianásokat nem látom. A kráterünk falai alacsonyak, D-i irányban nyitottnak látszik. Központi csúcsa három részből áll, míg talaján a csúcsaitól D-i irányban kettő fényes kis kráter látszik, a Gassendi-N, és M (3-3km). Északi falát a 33km-es Gassendi-A törte át, -ennek központú csúcsa, dombként érzékelhető- míg ettől ÉNy-i irányban egy rombusz alakú kráter, a Gassendi-B (26km) látható.
Feltűnő még a főkráter K-i külső sáncán egy hófehér hegytömb, illetve a Gassendi-A kráterből kiinduló sötétebb kis lejtő árnyéka is. A Gassendi környezete változatos, nehezen rajzolható dombok kísérik.

Az észlelés idején a Nap horizont feletti magassága a Gassendi Ny-i falnál 13.45°, a központi csúcsoknál 15.17°, és a K-i falnál 16.80°.
Megjegyzés: Távcső mellett készített grafit vázlat, Krita 3.3.2, és GIMP 2.6.11
programokkal véglegesített rajz.

 

A kollégák fotói rajzai itt tekinthetőek meg többek közt erről az estéről.

Szamosvári Zsolt blogja külön is foglalkozott a kráterrel:
http://astricus.blogspot.com/2019/03/a-gassendi-krater.html

 

 

 

Nincs Földlakó, kinek gondot okozna a Gassendi azonosítása, mely megfelelő megvilágításkor látcsővel is azonosítható hála hatalmas méretének. (VMA 6)

 

 

 

 

A Gassendi rianás rendszere az SLC vázlatos atlaszában.

 

 

 

 

Látványos radarképen a kráter. (LROC WAC Color Shaded Relief)

 

 

 

 

Az Apollo 16 expedíció észak felől fotózta ezt a nagyszerű krátert.

 

 

 

A japán Kaguya bámulatos felvételén

 

 

 

 

 

Egy kicsi, már már jellegtelennek tűnő kráter következett, mely a talaját átszelő rianások miatt érdekes; a Palmieri, szintén szimultáni célként!

 

 

“41km átmérőjű bazalttal elárasztott, D-i végén nyitott sáncú romkráter a Mare Humorum külső partvidékén. Feltűnő sajátossága a Ny-i és K-i falmagasságok közti különbség. A K-i fal, szinte majdnem elmerült a környező kis bazalt folyásokban. A fő attrakcióról sajnos lemaradok, jelesül a Palmieri rianásokról, ami ennek a körte alakú kráternek a sajátossága. Nagy felbontású képeken a Palmieri talaján x alakú törések látszanak. Említésre méltó még talán a főkráter DNy-i falához tapadó 14km-es Palmieri-E jelű, árnyékkal telt kráter.
Megjegyzés: Távcső mellett készített grafikai vázlat, Krita 3.3.2, és GIMP 2.6.11
programokkal véglegesített rajz.”

 

Erdei József rajza erről az estéről, 200/1000mm-es Newtonnal: itt tekinthető meg

 

 

 

A Palmieri-kráterhez elkél a részletesebb térkép. (VMA 6)

 

 

 

Talajt és egymást metsző rianások a Palmieriben (LROC WAC Global mosaic)

 

 

 

 

Magassági viszonyok a kráterben és körzetében

 

 

 

 

Egy olyan krátert választottam ezek után, melyet nem terveztem be előre; Hansteen.

 

 

Az Oceanus Procellarum D-i partvidékére telepedett, kissé szögletes alakú kráter, a 45km átmérőjű Hansteen. A partvidék melyen elhelyezkedik, -a hagyományos, Riccioli féle 1651-es, mára sajnos kihalt holdi szárazföld nevezéktan szerint “Peninsula Fulminu – Mennydörgések félszigete” – észlelésem idején finoman tagolt tájéknak tűnik, sok kis alacsony csúccsal.  A Hansteen egy ilyen környezetben található.
A kráter nem teljesen árnyékos, kb 2/3-a még Napfényben, de hullámos alakú, belső talajára vetett árnyékkal. Itt a talaj a nyugodt légkör ellenére zavarosnak látszik, mintha teraszok sejlenének benne, íves faldarabok, vagy esetleg valami belső kráter maradványa. K-i külső sánca egyenletes, szögletes finom lejtő. Ny-i belső sánca keskeny, D felé egy szakadással, mely bizonyára egy terasz a sáncon. Ny-i irányban az árnyékos sáncon túl, egy kis hegy már kilátszik. Érdekes részlet még, a kráterünktől DK-i irányban fekvő nagy masszívum, a 30km kiterjedésű háromszog alakú Mons Hansteen tömbje.

 

 

 

Félsziget a Holdon! Riccioli 1651-es térképén a Peninfula Fulminu – Mennydörgések félszigete. Ennek északi szélén fekszik a Hansteen-kráter

 

 

 

 

Hansteen és körzete a VMA térképén

 

 

 

 

Peninfula Fulminu (Lunar Earthside Hemisphere Map, NASA – részlet)

 

 

 

 

Hansteen, és Mons Hansteen. 70mm-es objektívvel is felsejlettek a talaját övező íves falszerkezetek. (LROC WAC)

 

 

 

 

Hansteen radarképe (LROC WAC)

 

 

 

 

 

Végére maradt egy mókás alakzat, melyet Chuck Wood Holdkutató egy macska vigyorgó pofájához hasonlította; Lacus Risus Felis.

 

Peremhez közeli térség a lencse alakú, 80km átmérőjű Hansen-B bazalttal elárasztott romkráternél. Itt találni a nem hivatalos nevén Lacus Risus Felis bazalt mezőt is, ami egy vigyorgó macska pofájára hasonlít. Ennek előterében Ny-i irányban három fehér foltot látok, a középső ezek közt a 13km-es Hansen-A jelű.
Kissé északabbra az Alhazen-A jelű, kb 14km-es kráter szintén fehér foltja is kivehető.
Nem a legideálisabb láthatósága van a Mare Crisium – Mare Marginis közti vidéknek, de ami még kifejezetten érdekes ezen a területen, az egy markáns hegy a 81.43E 16.06N koordinátákon a peremen.
Megjegyzés: Távcső mellett készített grafikai vázlat, Krita 3.3.2, és GIMP 2.6.11
programokkal véglegesített rajz.

 

 

 

 

A vigyorgó macska pofának láthatóságát erősen befolyásolja a mindenkori libráció. A Mare Crisium ovális medencéje jó kiinduló pont. (VMA)

 

 

 

 

A “Lacus Risus Felis”. Különös hogy ez a terület még mindig -hivatalosan- névtelen! Az elképzelt macska bal szeme a Hansen-B. Kép jobb széle már a Mare Marginis.

 

 

 

 

A peremi emelkedők a 81.43E 16.06N koordinátákon.

 

 

 

A holdi macska radarképe. Kép közepétől kissé jobbra szépen kiemelkedik az általam is észlelt hegynek tömbje.

 

 

 

 

Azt hiszem  ez a szép a Hold részlet észlelésekben; az ember elővárás nélkül kiül, rajzol, majd utólag nagy felbontású képeken megnézi mi okozta az adott fény-árnyék hatást, hol lehet az a hegy…. Mire az ember “körbe ér”, pont meg is öregedik. 🙂

 

 

 

 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Giovanni_Battista_Riccioli

https://en.wikipedia.org/wiki/Pierre_Gassendi

https://en.wikipedia.org/wiki/Anaximander

https://en.wikipedia.org/wiki/Henry_Cavendish

https://en.wikipedia.org/wiki/Christopher_Hansteen

https://en.wikipedia.org/wiki/Luigi_Palmieri

https://holdfenyarnyek.wordpress.com/2013/04/01/hova-lettek-a-hold-felfoldjei/

Az ismeretterjesztő emléke

Posted in Amatőrcsillagászat, Észlelési ajánló on február 14, 2019 by Holdfény-árnyék

A 2019-es év első Holdazását magam mögött tudhatom. Konkrét cél most nem volt, mivel az est fő célpontja a Mars-Uránusz együttállás rajzolása volt, s mert hideg is volt, erősebb szél is adatott, így csak egy rövid idejű Holdazást terveztem. Választásom végül – azon a rendkívüli nyugodtságú légtömegű estén, feb. 12-én – a korong közepén fekvő Flammarion-ra, a híres ismeretterjesztő, csillagászról elnevezett kráterre (3.4 ° S 3,7 ° W) esett.

 

 

Holdfázis szimuláció 2019.02.12-én , és az egyetlen célpont a Virtual Moon Atlas 6 alapján szimulálva.

 

 

Lássuk az év első rajzos észlelésemet Hold témában!

 

A Flammarion szinte majdnem a Holdkorong közepén található romos,  76km átmérőjű bazaltos talajú krátermaradvány nagyon szép a  szétzúzott sáncaival. Az É-i fala nyitott, kisebb és hosszabb  sziklákkal övezve. A Flammarion-kráter nem teljesen kerek; északról  egy másik kráter rombolhatta le. Talaján, hála a kiváló nyugodtságnak három négy jól látható finom dombot látok. Egyikük talán a leghosszabb közvetlen a Ny-i fal mellett húzódik, míg az átellenes oldalán, ÉK felé egy kisebb látszik, illetve középen. A kráter talajára lankás árnyak vetődnek É és D-i irányokban. Az árnyékvetések azt is elárulják, hogy az K-i fal a legalacsonyabb. A Ny-i fal szintén szakadozó a terminátoron túl, szinte a szemem láttára tűnnek elő kisebb sziklaszirtek.   2019.02.12   17:39:00-18:00UT

 

 

A Flammarion-kráter megtalálása nem okozhat gondot, oly hatalmas szomszédok társaságában, mint a gigantikus Ptolemaeus, vagy Hipparchus. (USAF LUNAR REFERENCE MOSAIC – LEM 1. 1966)

 

 

 

 

A NASA rajzolt részlettérképein a Flammarion  és környezete. (LUNAR MAP LM 77, és RANGER IX LUNAR CHART PTOLEMAEUS RLC 13)

 

 

Nagyszerű felvétel az Apollo 12 expedíciótól. Jobbra a hatalmas, szögletes Ptolemaeus, bal alsó sarokban a Flammarion-kráter. Itt látni igazán hogy ez a Flammarion kettős kráter, a másodlagos krátert átszeli egy rianás.

 

 

 

Másik nagyszerű felvétel, ezúttal már az Apollo 16 expedíció által, dél felől fotózva a Flammarion-kráter. A kráter talaján látható finom kis dombok, sokkalta a másodlagos kráter és esetlegesen a Mare Imbrium pusztító hatásának nyomai a bazalt alatt, semmint holdi dómok.

 

 

 

Végezetül, vettem a bátorságot, és a neves Holdrajzoló, Harold Hill rajza mellé tettem a saját, fentebb bemutatott grafikámat. Harold a rajzos észlelését a Flammarionról jóval nagyobb műszerrel végezte 1988.12.16-án. A rajzok itt tekinthetőek meg.  /Harold Hill; A Portfolio of Lunar Drawings/

Ez bizonyosan egy olyan kráter, amit későbbiekben feltétlen kellene rajzolni, egészen más megvilágításban is.

 

 

http://tudosnaptar.kfki.hu/historia/egyen.php?namenev=flammarion&nev5=Flammarion,+Camille

meteor 2017/7-8:   Görgei Zoltán; A Flammarion-kráter

 

 

 

Holdporos utakon 2007 – 2018

Posted in Amatőrcsillagászat on január 19, 2019 by Holdfény-árnyék

Ismét eltelt egy év, így bővítettem az eddigi Holdas rajzaim pozícióit tartalmazó Hold térképet, melyre felrajzoltam a 2018-as év összes helyszínét is. (térkép 59MB)

 

Fénypászmák Holdja

Posted in Amatőrcsillagászat on december 29, 2018 by Holdfény-árnyék

Kis visszatekintő, mert ez sajnos kimaradt eddig:

2018.09.28-a estéjére Görgei Zoltán újabb holdi szimultánt hirdetett, ezúttal a fogyó fázisra, a Caucy vetődés és rianás területére koncentrálva. Mivel Zoli felhívásán túl, amúgy is észlelni szándékoztam, kaptam az alkalmon természetesen és beszálltam én is ebbe.

A felszerelés felállítása közben szembesültünk a ténnyel, hogy valahol a szomszéd kerületben iszonyat nagy diszkózás mehet, mert bár hangzást semmit nem érzékeltünk, de egy minimum 8 csápból álló fényokádó sugarait nagyon is. Pontosan a Holdat söprögette a diszkószörny, de semmiben nem zavart a fény”sháááooooww”.
Egy ideje lelki ismeretfurdalásom volt, hogy fél éve hozzá sem nyúltam jó öreg,  relatíve sokat látott 80/900as lencsésemhez, ezért erre az alkalomra ezt a csövet vetettem be ezen az estén, faállványon. Még több célpontom is akadt ekkor, lentebb szép sorban be is mutatom őket.

 

Az észlelés idején ( a kép közepén a horizonton) mindenfelé kaszáló fényokádó

 

 

 

 

2018.09.28-i fázis szimuláció a Virtual Moon Atlasban és a célpontjaink

 

 

Lássuk az észleléseket.

 

 

 

Szimultán észlelési célpont, Görgei Zoltán Hold rovatvezető felhívására. Magam is észlelni szándékoztam ismét a vetődés és rianásról nevezetes területét a Holdnak.

A 12 km-es Cauchy 90%-ban árnyékolt, igen jól látszik egyenes árnyéka mely fehér hegyek kíséretében a terminátorba hatol. A kis kráter Ny-i sánca szürkésfehér és egyenesnek látszik a kráterívhez képest. A krátertől É és D-i irányban nagyon jól kivehetőek az egyenes képződmények; az É-i a Rima Cauchy, sötét vonala jól követhető, bár a végén bizonytalanná válik. Könnyebb látvány a Rupes Cauchy fehér szakasza, mely a terminátor közeli résznél különös faág jellegű, kettő ággal. A bazalt területen több nagyon finom emelkedő és  lapály látszik. A két nevezetes dóm is jól látszik, teljesen más karakterűek mint a hegyek benn az árnyékos részen. Az egyik dóm tető kalderája nagyon bizonytalanul látszik.
Megjegyzés: Távcső mellett készített grafit vázlat alapján, AutoDesk SketchBook és GIMP programokkal rajzolt verziója.

 

 

 Rupes & Rimae Cauchy a Mare Tranquillitatis síkságán

 

 

 

Részlettérkép a térségről (System of Lunar Craters, B4-es szelvény)

 

 

 

Érdekes magassági viszonyok a két barázda közt, mely vulkanikus eseménnyel kapcsolatos lankás emelkedő., és mint ilyen, a legnagyobb a Holdunk felszínén. (WAC CSHADE radar)

 

 

 

A NASA LAC WAC 61-es fotóatlaszában a térség

 

 

 

Ahogyan az Apollo 8 utasai látták.

 

 

 

 

Már gyerekkoromban is foglalkoztatott a kérdés, a Holdexpedíciók részleteiből, mármint a terepi jellegzetességekből mit azonosíthatunk vajon? Egyik legjobb példa erre, ahogy gyerekként dokufilmekből össze tudtam anno ollózni, pl az Apollo 16 landolási területe, ahol két igen fényes kis kráterecske jelzi az Orion Holdkomp pozícióját, biztos irányzékul szolgálva hogy jó helyen járunk.

 

A kiválasztott következő holdi helyszínem az Apollo 16 (1972.04.21) Holdexpedíció által meglátogatott Descartes-fennsík területére esett. Az észlelése idején a terület teljes megvilágítottságú, így igen kirívó a két nevezetes pici kráter, a Déli és Északi sugaras kráterek kicsi  foltjai, melyek közé landolt az Orion holdkomp, Young és Duke űrhajósokkal. Az is kitűnik, hogy a Déli sugaras kráter kissé nagyobb és fényesebb mint É-i társa. D felé a Descartes-kráterhez tartozó fennsík világos területe látszik, mely tulajdonképp a legjobb segítség világos háromszög mezeje által a nevezetes helyszín megtalálásához. Ny felé a Dollond 11km-es tompa jellegtelen foltja is látszik.

Colong: 140.2°

Landolási koordináták: 15.50E 8.95S

 

 

 

 

További Fotótérképek: Itt, itt és itt

 

 

 

Terepi bejárás az Apollo 16 expedíción.

 

 

Szenzációs felvétel az LROC szondától, az Apollo 16 landolási pozícióján az Orion Holdkomp foltjával.

http://lroc.sese.asu.edu/posts/529

 

 

 

 

Már kétszer is rajzoltam a Bullialdus-t, ideje volt  null árnyékok mellett is!

 

 

A jól ismert teraszos, nagyon szép, 61km átmérőjű kráter magas napállás esetén totálisan más arcát mutatja. A krátert annyira jellemző jó állapotú kerek alak, ma este csak az É-i, K-i és D-i sáncán érzékelhető, furcsa, torz Ny-i fala csorba, melyből ÉNy-i irányban fénypászmák indulnak ki párhuzamosan. A központi csúcs feltűnő hármas szerkezetű, míg a K-i sánc belső terasza fényes ívként fut a kráteren belül a központi csúcs, és a külső sánc közt. A Bullialdus É-i sáncán kirívóan világít egy pontszerű kis -vélhetőleg- kráter. (Nyomát nem találtam legutóbbi Bullialdus észlelésem idején) A fő krátertől É-i irányban kettős szerkezetű fénylő pont látszik, a Bullialdus-F jelű. D felé az A és B jelű kráterek alig, vagy egyáltalán nem érzékelhetőek, illetve csak nyomokban, vékony fényes vonalak formájában. K felé a kráteren túl egy sötétebb bazalt mező látszik. Rendkívül érdekes, izgalmas árnyékok hiányában is egy egy jól ismert krátert újra felfedezni olyan részletekkel melyek éppen a lapos fény mellett nem vehetőek észre.

 

 

 

 

Nem ütközhet nehézségekbe a Bullialdus azonosítása sem 🙂

 

 

 

 

Bullialdus, és kísérő kráterei.

 

 

Térkép a Bullialdus térségről (LAC 94)

Fauth térképi vázlatán

És az Apollo 16 nagyszerű fotóján észak felől nézve

 

 

 

 

Egyik kedvenc területem (a sok ezerből a Holdon) a Mare Nectaris! Ezen a 28-i estén, a helyi Naplemente éppen a tenger keleti partján húzódott, érdekes, egymást keresztező, névtelen gerincekkel, partmenti sziklákkal Ez nem volt konkrét terv, de mivel olyan jól nézett ki, rajzoltam.

 

“Egymást több helyen is metsző alacsony gerincek látszanak a Mare Nectaris K-i peremvidékén. Benn a terminátoron túl az árnyékkal telt Bohnenberger (33km/1060m) látszik, már csak C alakú sáncként. Tőle még beljebb K felé egy nagy fehér tömb, a Montes Pyrenaeus egy darabja. A Bohnenbergertől D felé a Bonhnenberger-A maradványa vehető ki kis, elszórt csúcsokként. É-ra három kis tömb még, a Bohnenberger-F, és Bohnenberger η jelű hegy.

Col: 140.5
Megjegyzés: Azonosítás Rükl Holdatlasz 58-as lap, és SLC atlasz B6 lap.

Távcső mellett készített grafit vázlat alapján, AutoDesk SketchBook és GIMP programokkal rajzolt verziója.

 

 

Mare Nectaris déli partvidéke, keletre a rajzolt területtel. (SLC atlasz B6 lap)

 

 

 

Bohnenberger, és Pireneusok a Mare Nectaris partján (LROC WAC részlet)

 

 

 

 

Egy újabb magyar vonatkozású képződmény a Holdon; a Weinek kráter.

 

A hegyek és dombvidék közé ékelődött 31km-es Weinek krátert majdnem szem elől tévesztem, annyira jól, szinte tájba süpped, rejtőzködik a terminátor közelében. A kráter szinte teljesen árnyékkal telt, K-i sánca részletektől mentes fényív, mögötte benn a terminátoron túli részeken kisebb hegyek. Ny-i sánca csak alig emelkedik a térség fölé, nagyon lankás fal ez. Itt a sáncon D felé egy lankás háromszög alakú plató süpped a 20km átmérőjű Neander-C jelű kráter irányába; szinte fel is lehetne sétálni, Hold-roverezni innen a Weinek kráterre.
Nagyon látványos hegyek és mögöttük egy kis zárt síkság látszik a Weinek krátertől É-i irányban, köztük teljes árnyékkal fedett szakadék terület. A Weinektől Ny- felé több kicsi gödörkrátert látni, köztük a kb 10km-es Weinek-A a legnyugatabbi.
Megjegyzés: Távcső mellett készített grafit vázlat alapján, Krita 3.3.2 és GIMP programokkal rajzolt verziója.

 

 

 

Hirtelenjében nem oly egyszerű a Weinek kráter azonosítása, de ha egyszer megleltük, nem feledjük többé. Memorizáljuk nagyobb alakzatokhoz képest helyzetét.

 

 

 

 

A Weinek és Neander-C kettőse az LROC nagy felbontású mozaikján

 

 

 

 

Az utóbbi időben kezdett jobban foglalkoztatni Holdunk, árnyékok nélküli megörökítése. Egy egy tájegység gyakorlatilag felismerhetetlen ahhoz képest, amit laposabb megvilágítás esetén láthatunk. Ez a tény késztetett arra, hogy több rajzot is így, magas napállás mellett készítsek. Nagyobb kihívás volt egy egy ilyen rajz levázlatolása, mint azt hittem volna.

Üstökösmagok becsapódásának vélt  50km-es Davy-Catena, Davy-kráterlánc, ami az észlelők nagy kedvence szerte a világon. Nem véletlen, a 23 kicsike kráterből álló lánc igen érdekes látvány. Észlelése idején én csak két komponenst tudtam kivenni az okulárban, a többi fehér sávként szántotta végig a környező térséget.

 

 

A 34km-es Davy-kráter alakja teljesen jól kivehető, látványos így árnyékok hiányában a K és Ny-i falak íve. Benn a kráterben a Ny-i falhoz közel egy fehér folt látszik. É felől egy kisebb fennsík fehéres mezeje csatlakozik hozzá, benne a Ny-i irányban látható Davy-B kráterrel. A kiszemelt területet D felől egy szögletes szürkésfehér part rész határolja.
Az 50km-es hosszon elterülő Catena Davy – Davy kráterlánc mint világító szürkésfehéres sáv teljesen jól kivehető, hiába nincs most árnyék a területen. Krátereinek átmérője 1 és 3 km köztiek, most azonban kizárólag az összeolvadó képüket láthatom, illetve a két legnagyobb Ny-i tagokat külön külön is, bár harmadik nagyon bizonytalanul vehető csak ki.
Megjegyzés: Távcső mellett készített grafit vázlat alapján, AutoDesk SketchBook pro 5, és GIMP programokkal rajzolt verziója.

 

 

 

Könnyű a Davy kráterlánc megtalálása, hála a hatalmas Ptolemaeus-kráternek.

 

 

 

 

Apollo 12 – Catena Davy

 

 

 

 

A kráterlánc komponensek adatai

 

 

 

 

 

 

Kapcsolódó:

http://lunarnetworks.blogspot.com/2013/07/small-scale-vvolcanism-on-lunar-mare.html

http://tudosnaptar.kfki.hu/w/e/weinek/weinekpant.html

Catena Davy

Hómezők Holdja

Posted in Amatőrcsillagászat on december 19, 2018 by Holdfény-árnyék

December 16-án Görgei Zoltán Hold rovatvezető – észlelő kollégánk hirdette meg a Guericke krátert szimultánra, miután néhány nappal korábban  egyik észlelő társunk, Erdei József terve szerte foszlott; jelesül a Plinius, Brackett kráterek körzete. Katasztrofális mértékű köd zsibbasztotta az észlelni szándékozókat aznap, kivéve Dézsi Attila lelkes amatörcsillagászt, akinek sikerült fotózni C8-as távcsövével a körzetet.

December 16-án, amikor bár köd, és nem tökéletes levegő fogadott, sikerült objektív végére keríteni a Guericke krátert. Az észlelő bázisomon kb 10 cm-es friss hómező fogadott, de nem voltam rest; kis 70/500-as lencsésemet bevetettem ez alkalommal is. (Vittem volna a 127-es Makszutovot is, de a hideg nagyon gyors észlelésre sarkallt. Példátlan módon le sem ültem az észlelés idején, rajzot állva készítettem, széket sem vittem fel.) A célkráter – talán az említett jéghideg  rám gyakorolt hatása miatt, – kísértetiesen emlékeztetett engem a magdeburgi félgömbökre…..

 

 

A 2018.12.16-i fázis szimulációja, az egyetlen célpontunkkal, a Guericke-kráterrel. (VMA 6.0.pro)

 

 

 

Szokás szerint, lássuk a rajzos-szöveges észlelés részleteit:

 

” Amennyiben a régebbi korok Hold megfigyelői lennénk, a legtipikusabb jellemzése ennek az 58km-es kráternek a -fallal övezett síkság- vagy -körhegy- lehetne. A kráter K-i fala nyitott, és alacsonyabb mint a Ny-i ív, tulajdonképp ezek már csak dombok. É-i fala szintén nyitott, szakadozottan romos. Itt két-két párhuzamos hegy szakította meg a falat, melyek mintha a kráter sík talaja alá is elértek volna egykoron. Erre utal a nyugodtabb légköri pillanatokon két párhuzamos, de rendkívül lapos hátság. Talán az Imbriumi becsapódással kapcsolatosak?
A Guericke talaján az egyetlen jelentősebb másodlagos kráter a 6km-es Guericke-D.

Colong: 20.55

Megjegyzés: Görgei Zoltán Hold rovatvezető szimultános felhívásának célpontja
ez az objektum.

Az észlelés 10-12cm-es friss hóban történt.”

 

 

 Fotó a Ranger 7 szondától: A Guericke kráter. A fotó készítése idején a szonda 1335km-re volt a felszíntől.

 

 

 

RANGER VII LUNAR CHART
1:1,000,000
RLC 1 1964

(részlet)

 

 

 

Guericke-kráter szűkebb körzete a LAC 76-os fotótérképén

 

 

 

 

 

 

 

Könnyen elképzelhető, hogy nekem ez volt a 2018-as év utolsó észlelése. Remek, termékeny év volt.  Köszönöm ha követtetek olvasók!  Azt pedig még inkább köszönöm, ha a sorok, bejegyzések hatására Ti is távcsövet ragadtatok, hogy felderítsétek égi kísérőnket. Én biztosan folytatom jövőre is.

 

Zoltán észlelése:

http://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=72299

https://hu.wikipedia.org/wiki/Otto_von_Guericke

%d blogger ezt kedveli: