Az április és májusi Hold észlelések egy összefoglalója ez a bejegyzés, mely két alkalom
kiváló déli librációt ígért az észlelők számára. Az áprilisi lehetőségekre egy általam létrehozott levlistán hívtam fel a figyelmet, melyhez több kiváló észlelőtárs is csatlakozott. Ebből az “akcióból” Görgei Zoli kiváló meteorbeli cikket írt, melyet itt lehet megtekinteni. Ez az este, nekem legfőképpen Hédervári Péterről elnevezett kráter megfigyelhetőségéről lett igazán emlékezetes.
A májusi, szinte majdnem pontosan 1 hónappal későbbi észlelés már kevésbé volt ideális a nagyon gyenge légköri lehetőségek miatt, ám még ebből is ki tudtam hozni kettő rajzos megfigyelést.
A két egymást követő fázis szimulációja, az általam megfigyelt területekkel, valamint a librációs pozíciókkal. (VMA atlas)
A két egymást követő alkalommal az alábbi objektumok került megfigyelésre:
2020.04.07:
-Hédervári, Amundsen, Nobile, Faustini
-Baade, Vallis Baade
-Hausen, Bailly-D
-Schlüter, Schlüter-A, Montes Cordillera
2020.05.07/08:
-Malapert M4 és M5 hegyek
-Abel, Abel-L, Abel-M, Barnard-A
Lássuk tehát a saját észleléseimet, ezúttal már blogom ezen új felületén:
“Az elsődleges célom – kihasználva az ideális librációt – az 1984-ben elhunyt magyar földrajztanár, amatőrcsillagászról, Hédervári Péterről elnevezett, 69km-es (egyes források szerint 74km) kráter volt. Ezt sikerrel tudtam teljesíteni, mert nagy örömömre a túlsó sáncát is meg lehetett pillantani. A kráter Ny-i nevezetes szomszédja, a 103km-es Amundsen, mely hasonló árnyékoltsággal bír, de ennek már egyenletesebb a megvilágított túlsó sánca. A két kráter közt lankás emelkedő, mely az Amundsen folytatásaként jól láthatóan meredekebbé válik. A terület további érdekes képződménye volt, egy árokrendszer közvetlen az Amundsentől ÉÉNy-i irányban. Ez térképes azonosítás után a 79km-es Nobile, illetve ennek Ny-i pici folytatása a 42km-es Faustini kráterek árnyékolt területeinek bizonyultak. A terület előtere alacsony völgyek alkotta térség, melyek a Demonax és Scott kráterekhez tartoznak.”
Évek óta a saját módszerem ezen krátereken elérni a Hédervári-krátert.
A holdi déli pólus erősen torzult alakzatainak egyik ékessége a Hédervári-kráter. A Föld felé forduló oldal lefelé található. A déli sark helyzete az Amudsentől jobbra esik, a kicsi Shakleton-kráternél.
Nem könnyű elsőre eligazodni a térségben. Ez az áttekintő térkép valamelyest eligazodást nyújthat távcsöves észleléseinknél. Ezeken a krátereken szoktam “ugrálni”, ha azonosítani akarom a kráterünk szűkebb környezetét.
Az idő vasfoga…. a térség benne a Hédervárival, az Amundsen jobb oldalán. A NASA új atlaszán is azt hirdeti, ez a környék ősöreg, pre-nektári időket idéz, azaz 3.9 milliárd évnél is idősebb lehet. (Unified Geologic Map of the Moon, 1:5M, 2020)
Látványos radarfelvételek a déli pólus területéről, itt ott igencsak markáns hegyekkel környékezett Hédervárival.
Csabai István rendszeresen fantasztikus felvételeket készít. A Hédervárit is lefotózta már természetesen. Egyik kifejezetten szemléletes alkotása a libráció hatásait, a Hédervári észlelésének nehézségeit prezentálja. Egyszerűen zseniális képek! https://www.asztrofoto.hu/galeria_image/1563817860
Következő betervezett célpont egy hasadék, mely a gigászi Mare Orientale részének tekinthető kozmikus seb. Vallis Baade. és Baade-kráter.
“Az 55km-es Baade-kráter (44,8S 81,8W), és a mellette haladó, 160km hosszú Vallis Baade 46S 76W) a Hold DDNy-i szélén rajzolásra érdemes objektum.
A Rükl atlasz 61-es, illetve a VII. számú librációs térképe igen izgalmas területet ígér a megfigyelő számára. Ezen a vidéken a Mare Orientale nyomaira bukkanhatunk ugyanis. Nincs ez másként a Vallis Baade hasadékkal sem, mert gyakorlatilag a Mare Orientale pusztító erejének megnyilvánulása, s egyben a jóval markánsabb Vallis Bouvard folytatása is. Egy jó térképpel, és egy kis 3D-s képzelőerővel, belegondolhatunk micsoda erők szabadulhattak el itt valaha. A Baade-kráter 50%-ban árnyékolt, hosszú nyeregszerű hátságra telepedett. A kráter megvilágított része egyenletesen fehér, pillanatnyilag részletet nem látok, tán csak annyit hogy D-i irányban kiszélesedő. A kráter mögött egyenetlen, nehezen rajzolható terep látszik. A Vallis Baade jól követhető, a kráter irányába érve keskenyedik, Ny-i lejtője napfényes.”
Térképek a területhez:
The System of Lunar Craters, SLC Moon Map – F7-es szelvény
Shaded Relief Map of the
Mare Orientale Area of the Moon
https://www.lpi.usra.edu/resources/mapcatalog/usgsTopo/I1089/
https://www.lpi.usra.edu/resources/mapcatalog/usgsTopo/I2276B/
A Baade és Baade-völgy azonosítása is kedvezőbb libráció esetén lehet sikeres. Azonosítását megkönnyíti a hatalmas Schickard és Inghirami-kráterek.
Schickard és Inghirami-krátereken túli térség, a Mare Orientale kivetődésének egyik nyomaként azonosítható Baade, és Vallis Baade helyzete. (VMA Pro 6.0)
Völgyünk valójában kisebb, másodlagos kráterek lankásan hullámzó vonulata.
“A Baade-kráter 50%-ban árnyékolt, hosszú nyeregszerű hátságra telepedett.” szólt a megállapításom az észlelés idején. Ez a nyereg, a Baade völggyel párhuzamosan igen szépen jelentkezik átlósan átszelve a területet ezen a radarfelvételen.
Igen szép felvételen a Baade, Vallis Baade térség: http://vaztolentino.com/imagens/7654-Cratera-YAKOVKIN
Következett egy nagy kráter a déli pólus átellenes oldalán; a Hausen.
” Megfigyelésem idején a D-i krátervidék egyik nagyobb librációs krátere, a 167km átmérőjű teraszos klasszikus megjelenésű Hausen (65.5S 88.4W) is látszott még. Igaz most szinte teljes árnyékoltsággal. Megkapó látvány ahogy a kráter túlsó sáncának magasabb részeit éri már csak a Nap fénye, mely D felé finoman megszakad. A sánc középső szakaszának egy részen fényesebbnek látszik. Dél felé egy hegyvonulat tűnik ki a sötétből. A Hausen-kráter előtere É felé, a gigászi Bailly területe, amiből én most csak a Bailly-D másodlagos krátert rajzoltam le.”
A Hausen-kráter pozíciója szintén a peremi térségeken. Azonosítását a nagyon nagy Bailly segítheti, mely mögött ott találjuk kráterünket.
Az ősi Bailly-kráter, és mögötte – balra a Hausen, mely jóval fiatalabbnak tűnik. Képen a Föld iránya jobbra esik.
Az Eratosztenészi korú Hausen-kráter gyakorlatilag a utóbbi időszak legnagyobb eseménye a Hold ezen térségében. (Unified Geologic Map of the Moon, 1:5M, 2020)
A 167km-es Hausen az LRO radar felvételén. Érdekes alul a kráter belső sáncán az a kis önálló “sziget”, elképzelhető hogy azt láttam észlelésem ideje alatt, mint kis kiemelkedően fényes részt? “ A sánc középső szakaszának egy részen fényesebbnek látszik.” – írtam akkor kinn. Képen a Föld iránya fent.
Hausen-kráter és környezete egy brazil felvételen: http://vaztolentino.com/imagens/7392-A-grande-cratera-HAUSEN-no-limbo-sudoeste-lunar
Az este utolsó célpontja, egy már eléggé régen kinézett kráter volt, a Schlüter. Most végre megfogtam! Ha a megvilágítás, és libráció kombinációja megfelelő, el nem lehet téveszteni ezt a fiatalos, szép krátert.
“Megfigyeléseim idején a Hold Ny-i peremén a Montes Cordillera vonulata nagyon szépen követhető. Ennek É-i kanyarulatában, a Grimaldi-kráterhez képest pontosan a Ny-i irányban a korong peremén, jól és könnyedén azonosítható a már régebben rajzolásra kinézett 89km-es Schlüter-kráter (5,9S 83,3W). Éles peremű jó állapotú kráter ez, mely félig árnyékkal telt. Központi csúcsa látszik, ám meglehetősen jellegtelen kis domb látszatát kelti, pici árnyékkal. A kráter D-i része egy nyereghez csatlakozik, mely a Montes Cordillera vonulatához tartozik, ahhoz a rendkívüli vonulathoz amelyre egy egész estét lehetne szentelni, sőt annál is többet! Ez a nyereg keskeny árnyékot vet egy nehezebben rajzolható területre, mely már a Lacus Autumni régióhoz tartozik.
Látni is itt egy kis éles peremű krátert, a Schlüter-A jelűt. A Schlüter mögött három emelkedő kezd kibontakozódni, illetve egy a Schlüter Ny-i sáncához kapcsolódó domb is mely emelkedőt, emelkedőket a Rükl atlasz 39-es lapja szépen ábrázol is.”
A Sclüter-Hartwig kettőse a Hold nyugati peremvidékén, a Montes Cordillera hegységre telepedvén. (VMA 6.0)
A felső imbriumi korszakban keletkezett Schlüter és tágabb környezete. (Unified Geologic Map of the Moon, 1:5M, 2020 – részlet)
Magassági viszonyok a Schlüter-kráter szűkebb térségében, és a rajzom.
Látványos felvétel a Schlüter térségről, plusz bónusz a Lunar Orbiter 5 becsapódási helyszíne: http://vaztolentino.com/imagens/7875-LUNAR-ORBITER-5-A-ultima-sonda-americana-da-serie
_______
A májusi este jóval gyengébb légkört biztosított számomra sajnos….sajnos vagy nem sajnos, észlelnem kellett, egyszerűen nem hagyhattam ki. Malapert hegyekből néhány, és Abel-kráter.
Mielőtt rajzos észleléseim bemutatnám, bemásolom Kocsis Antal írását a Malapert hegyek észlelhetőségéről: melyet a meteor 2009 7/8-as számában közölt a 8. oldalon:
“M4 és M5: Jóval túl az átlagos holdperemen, hegycsúcsaik kb. két nappal telehold előtt megvilágítottak. Könnyen észrevehető kidudorodásként észlelhetők, amikor a holdprofil oldalról látható. Magasságuk 6,1 és 9,1 km, a balra látható M5 jóval nagyobb tömegű és összetettebb. A Clementine-felvételek után Mount Clementine-nak is nevezik újabban.”
Kocsis Antal nagyszerű, részletes előadást is tartott a déli sark célpontjairól 2010-ben. Pontosan ehhez a bejegyzéshez kapcsolódik:
20100320d A Hold déli pólusa (Kocsis Antal) – YouTube
“Észlelésem idején nem a legjobbak a légköri állapotok, ennek ellenére a déli krátervidéken a korong peremén rendkívül feltűnő két markáns hegy látszik, a Drygalski-krátertől K-i irányban, lehetetlen nem megpillantani őket. A két emelkedő közül a K-i az M5 jelű, mintha kettős lenne, ebben az érzésben megerősít E.A. Whitaker által 1954-ben rajzolt térképe. A Ny-i társa Ny felől lankásabb, K fele meredekebbé válik, jelzése M4. Köztük kis hasadék látszik, előtte egy sánc vagy hegy vet rá árnyékot. – Térkép alapján az M3 árnyéka- Az egész táj a rossz seeing ellenére időnként nagyon szép, egészen Apollo expedíciós helyszíneket idéz. A hegyek előterében felfedezhető még az M2 jelű emelkedő is.”
A Malapert hegyek, de még a fentebb bemutatott Hédervári-kráter azonosítására is az egyik legjobban használható térkép, melyet Ewen .A. Whitaker 1954-ben rajzolt.
A Malapert hegycsúcsok elhelyezkedése, a képen “M” jelzéssel. Rajzos témám a képen jobbra fenn találhatóak. Föld iránya lefelé helyezkedik el.
Csabai István természetesen ezt a területet is fotózta már, képén az M4 és M5 hegyek a jobb felső részen látszanak, még 2019 májusában fényképezve: Mint egy űrhajó panoráma Lenne!!!
https://www.asztrofoto.hu/galeria_image/1558265202
Az LRO szonda radar felvétele párhuzamba állítva a rajzos észlelésemmel: M1, M3, M4 és M5 csúcsok.
Igazán szép fotótérkép szinte az összes Malapert hegy elhelyezkedéséről. Forrás: http://vaztolentino.com/
Az M5 jelű hegy: http://vaztolentino.com/imagens/7663-M5-ou-Mount-CLEMENTINE
Utolsó célpontnak az Abel-kráterre esett választásom, abban az igen gyenge légköri állapotú estén. Időnként kitűntek a kráter keleti sáncának részletei, de amint a rajzon is látszik, lehetetlenség volt pontosan megfigyelni legalább egy kicsit is ezeket a részleteket.
“A kedvező librációnak köszönhetően nagyszerű rálátás nyílik a bazalttal elárasztott, 114km átmérőjű Abel-kráterre, mely a Mare Australe ÉNy-i szélén található. Sajnos a nyugodtság borzasztóan alakult, 2-3 as seeingek közepette. Időnként azonban beállt 4-re, ekkor siettem rajzban megfogni a látottakat.
A kráter K-i sánca, melyet észleléskor még éppen megkímélt a terminátor a teljes sötéttől, időnként kivehetően szakadozó. A sík kráter talaj K-i irányban sötétebb, D fél egy érdekes árnyékba hatol. Az Abel D-i sánca látványos árnyékot vet, mely eleinte lankás, majd meredekebben érinti a K-i belső sánc lábát. Kráterünk Ny-i területén az Abel-L mint keskeny árnyat vető árok látszik, különösebb részlet nélkül, míg északi sáncra telepedve a jóval érdekesebb 81km-es Abel-M azonosítható. Látni itt egy nagyon fényes területet, amit a kis Barnard-A kráterként azonosítottam. Érdekes látvány, ahogy az A jelű kráter mögé behatol az Abel É-i sánca. Az Abel talaján látni még egy tüske jellegű árnyékvetést is, az M és L jelű kráterek találkozásánál.”
Klasszikus nagy őskrátereken ugrálva -megfelelő libráció esetén – nem nehéz az azonosítása az Abel-kráternek,
Az Abel-kráter nevesebb, könnyen azonosítható kráterek társaságában. Bár szerény megjelenéssel bír ez az Abel, nagyon is érdemes megszemlélni. (VMA 6.1)
Radarkép az Abel romkráter és körzetéről. Megfigyelésem idején érdekes meredek fal árnyéka vetődött a talajára, hála a radar felvételnek, könnyű a dolgok megértése, az Abel-L és Abel találkozásánál igen meredek a talaj. (LRO NASA)
Minkét észlelési alkalommal 70/500-as refraktort, Vixen LV 4mm-es okulárt, NDK filmes állványt, és újabban egy nagyon jó kontraszterősítő szűrőt (Baader Contrast Boster-t) használtam. (A 127mm-es MC is hamarosan előkerül majd)
Jó eget, stabil, minimum 8-as seeinget kívánok minden Holdészlelőnek!
__________
Kapcsolodó:
-A Hédervári-kráter első hazai bemutatása a meteor 1997/7-8-as számában tekinthetó meg:
http://meteorarchiv.mcse.hu/1997/Meteor-1997-078.pdf
-Az első hazai célirányos észleléseket bemutató írás a meteor 2001/2-es számában tekinthető meg:
http://meteorarchiv.mcse.hu/2001/Meteor-2001-02.pdf
-Észleljük a Hold déli pólusvidékét! – Kocsis Antal:
http://meteorarchiv.mcse.hu/2009/Meteor-2009-078.pdf
-A déli pólus kráterei:
https://www.asztrofoto.hu/galeria_image/1563964988
-A Yakovkin térség, és Aitken medence hegyei:
https://holdfenyarnyek.wordpress.com/2018/05/14/hold-70mm-en-ii/
–Dörfel hegység vázlat és rajz
Holdfényárnyék 
