Elmaradt észlelési estéim beszámolói következnek, melyek a nyári és ősz holdas kirándulásaimat mutatják be. Nagyon valószínű a 2020-as évben már nem észlelek Holdat, folytatjuk tehát jövőre a holdi kirándulásokat, s fejezem be azzal eme bevezetőmet, hogy kellemes olvasást-észlelést kívánjak mindenkinek. Következzenek tehát az igencsak elmaradt észlelések bemutatása.
Fázisok, észlelt-rajzolt területek, és librációik (Stellarium 0. 19. 3 és SkySafari szimulációk)
“Két rendkívül érdekes 29km átmérőjű kráter látszik a Mare Tranquillitatis DNy-i partján, és rendkívül nyugodt levegő is társul hozzájuk. A nyugatabbi a Ritter, a keleti a Sabine. Laikusnak is azonnal kitűnhet, hogy a méreteiken túl ezeknek a krátereknek a szerkezete is nagyon egyforma. Egyszerre jöhettek létre? Észlelésem idején a két kráter a terminátorhoz közel tartózkodott, de árnyékoltságuk eltérő volt. A Ritternek kb az ötöde lehetett árnyékolt, a Sabine-kráternek több mint a fele már. Ez utóbbinak érdekes a keleti sáncának vetett árnyéka. Éles peremű, zúzott talajjal rendelkező kráterek ezek. A Ritterhez két másik, szintén egyforma, 12-14km-es gödör kráter csatlakozik északi irányból, a Ritter B és C jelű. Ezek már kb 95%-ban árnyékoltak. A Ritter-Sabine kettőstől déli irányban, a 11km-es Schmidt-kráter is látszik, szintén majdnem teljes árnyékoltsággal. A terület egyik kevéssé ismert alakzata a Ritter és Sabine-kráterektől déli irányban, ezekkel érintkezve látszik, illetve ami maradt belőle…jelesül egy teljesen temetett, a tárgyalt krátereknél nagyobb kráternek maradványa. Ennek csak töredezett falait lehet felfedezni…ennyi maradt az utókor számára.
Érdekes izgalmas, és talányos kráterek ezek. Említésre méltó még a két kráter érintkező falánál, a Ritter keleti belső lejtőjének intenzíven fehér része.”
Magassági adatok a két kráter térségén (WAC color Shaded Relief)
Következett a kedvenc észlelési területem, a pólusok és peremi térségek “beészlelése”. A kiválasztott célpontom a hatalmas Rozhdestvenskiy-kráter, melyet Hold fotókon is csak éppen sejteni lehet, amikor kedveznek a holdi mozgásból adódó lehetőségek. Látványos szakadozott falai igazán nagy trófea mindig ha látom. Nos ezen alkalommal sikerült az eddigi legjobban megfigyelnem!
“Az este második célpontja, egy régebben észlelésre tervezett kráter volt.
Nagy és romos 181km átmérőjű kráter található az északi sark környezetében, a nagyszerű Rozhdestvenskiy. Megfelelő libráció és a seeing adott volt, ráadásul a jónak mondható seeing szerencsére ki is tartott, ennek köszönhetően a Hold túlsó félgömbjéhez tartozó kifejezetten szép, itt ott szakadozott falszakasz egészen jól látszott.
Ez a nagy kráter több innenső kráterrel is érintkezik, például a legfeltűnőbbel, a 108km átmérőjű, általam már korábban is észlelt-rajzolt Hermite-kráterrel. Ennek fényes, erős megjelenésű sánca nagyon uralta a környezetet. A Rozhdestvenskiy-Hermite kettős előterében nehezebb, káoszos rész látszik, elsőre nem is könnyű a látottak értelmezése számomra, pontosan rajzolni pedig képtelenség. A Peary és Byrd kráterek kiváló viszonyítási pontok. Ezek közt, pontosabban a Byrd és Hermite kráterek közti terület egy szögletesen romos kráter, a 69km átmérőjű Florey-kráternek ad otthont, ám ezt a képződményt feltűnőnek semmiképpen nem mondanám. Hátrébb, a Peary és Rozhdestvenskiy sáncainál kettő kifejezetten fényes részlet látszik, illetve egy részlegesen megvilágított kis terület, mely kicsi dombok halmai. Az említett kettős fényes rész közül az egyik a 13km átmérőjű Hinselwood-kráter fényes sánca, mely kráter egy újabb elnevezés a Holdon.
A legnehezebb volt kibogozni azonban, a Rozhdestvenskiy központi csúcsát, ami a Hermite-kráter K-i sáncának kanyarulata mögött volt látható.
Megjegyzés: Colongitudo: 156.48″
A peremi kráterek azonosítása szinte minden esetben kihívás, de ismertebb krátereken “ugrálva” garantálható a siker. (VMA 7.0 atlasz)
Rajzolt keresőtérképem a peremi óriás azonosításához.
Az északi területek gigásza, a kisebb Hermite-kráterrel. Föld felé néző oldal jobbra felfelé esik. (VMA 7.0, LROC WAC)
Virtuális igen életszerű repülés a Rozhdestvenskiy-Hermite kettős felett. Előtérben a Rhozd. központi csúcsa. ( LROC QuickMap)
Radaros adatok az észlelt kráterek területeiről. (WAC Color Shaded Relief)
_________________________
A szeptemberben történt észleléseimet nagyon stabil légkör segítette. Így került okulár végére a Taruntius kráter, mely rendkívüli élményt adott a sok feledhetetlen észlelésem mellé. Lássuk az őszi rajzokat.
“A beálló levegőn át bámulatos látvány az 57km átmérőjű Taruntius, ez az általam eddig teljességgel mellőzött töredezett talajú, teraszos sáncú, bazalttal félig elárasztott igazán szép kráter. Észlelése idején a kráter majdnem 50%-a már árnyékolt, de még talaján felsejlenek a részletek. Legfőképpen a keleti sánchoz közeli részen, egy alacsony hátság képében, mely árnyékot is vet, de el nem éri a keleti falat. A keleti belső sánc Napfényes keskeny, és a középső szakaszán egy ponton igen fényesnek látszik. Felette viszont szürkésebb rész is kivehető a sáncon. A Taruntius terminátor melletti része kifejezetten részletes, nagyon nehezen rajzolható térség…nem is lehetséges pontos rajzolása.
A kráter központi csúcsa egyszerű kis tömb, árnyékot is alig vet. A Taruntius-kráter nyugati napfényes része szép részletes, ketté is vágja egy teraszos rész, dél felé pedig izgalmas redők látszanak a kráteren túl s attól délre. Térkép nélkül, és annak aki esetleg még csak most ismerkedik a holdi részletekkel, tán fel sem tűnne a Taruntius ÉNy-i sáncára telepedett kicsi gödörkráter, a 11km-es Cameron, mely szinte teljesen árnyékolt már, csak egy pici rész vehető ki keleti sáncából. Dél felé a terminátoron túl még felfedezhető a Taruntius-B jelű romkráternek falai. illetve ÉK-re szintén a terminátor sötétjén túl a Taruntius-Q jelű kisebb szerkezet is.
Colongitudo: 132″
A Taruntius, és a következő utáni Secchi-kráterek azonosítását szolgáló VMA 7.0 térképe.
Töredezett aljzatú, teraszos, de éles peremű kráterek családjába tartozó Taruntius. Testvéreinek tekinthetőek a Posidonius, Petavius, Gassendi kráterek. (WAC LRO mozaik részlet)
Az LROC Quickmap segítségével, ezúttal dél felől átutazva láthatjuk ezt a fantasztikus krátert.
Magasságok, mélységek a Taruntius-Cameron kráterekben. (WAC Colog Shaded Relief)
A Taruntius ÉK-i sáncához közel húzódó rianás és hátság koncentrikus rendszere. Ezek árnyékvetése itt ÉK-i részen a legerősebb. Jelenlétük egy 70mm-es akromáttal is érdekes látványt nyújtanak. (LROC WAC mozaik részlet)
Kissé délebbre kalandozván, eleinte céltalanul bolyongtam, majd kiválasztottam a Borda-krátert.
“A 45km átmérőjű Borda-kráter érdekes X-alakú dombokra telepedett, kb több mint 90%-ban árnyékkal fedett képződmény. Keleti sánca egyenletes, semmiféle részletet nem látok rajta, dél felé megszakad a megvilágítása, és ott ahol nyugat felé folytatódik a sánc, egy magányosan világító falszakasz vehető ki. Északi irányban jóval bonyolultabb részletek látszanak, két L alakú domb képében, illetve egy árok. A Borda-kráter sáncán túl, benn az árnyékban látszik még egy leágazás ami már nem része ennek a kráternek, Rükl atlasza alapján ez egy hegy. Nyugati sánca egyenletesen simul a környező síkságba.”
A jól használható VMA atlasz keresőtérkép a 45km-es Borda-kráterhez. (VMA 7.0 atlasz)
A DK-i sáncán csorbult 45km-es Borda-kráter egy igen részletes felvételen. (LROC WAC mozaik részlet)
Egy markánsabb hegyre Ny felől telepedett Borda-kráter magassági viszonyai. (WAC Color Shaded Relief)
Az utolsó választásom egy pici, már már jelentéktelen kráterre esett, mely ott lakik már nagyon régen a “két tenger közt“. A Secchi-kráter!
“A Mare Tranquillitatis – Mare Serenitatis holdi síkságokat elválasztó kis nyergen elhelyezkedő, meglehetősen megviselt kinézetű krátert vettem célba, a 22km átmérőjű Secchi-krátert. Ez a kráter igen egyszerű szerkezetű, déli sáncán nyitott, s talaján a pillanatnyi megvilágítás még engedi a pici és jellegtelen központi csúcs megpillantását. A kráter keleti fényes sáncán megfigyelhető egy terasz, vagy omlás nyoma, míg a nyugati sánc már önárnyékba bukó külső területeihez meglehetősen bonyolult dombok halmai kapcsolódnak. Az is kivehető hogy eme dombok és a sánc azonos magasságon vannak, szinte a kráter bele van süppedve ezen dombok közé. A kiszemelt krátert ugyanis nyugati irányból végig érinti az 52km hosszú Montes Secchi vonulata, aminek talán legmarkánsabb része – legalábbis az általam megrajzolt terület keretein belűl – a Secchi-krátertől északi irányban, egy egyenes árnyékot vető gerinc.”
“Két tenger közt“. A Taruntius “alatt” a kis Secchi szerénykedik. (LROC Quickmap)
Az ősöreg, sokszorosan lerombolt 22km átmérőjű, déli sáncán nyitott, talaján törmelékekkel félig teli Secchi-kráter az LROC WAC mozaikjának részletén. (Észak fenn, nyugat balra)
A kis Secchi északi…
És déli irányból nézve. (LROC Quickmap) “a nyugati sánc már önárnyékba bukó külső területeihez meglehetősen bonyolult dombok halmai kapcsolódnak.”
Holdfényárnyék 