Az emberes Holdexpedíciók helyszíneinek áttekintő térképe. (klikk a képre)
Apollo-11 1969. július. 20 /Mondatlas 35. térképlap/
Kezdjük is a legendás Apollo-11 Eagle Holdkompjának pontos leszállási helyének pozíciójával. Ma ezt a helyszínt,”Statio Tranqiullitatisnak”,vagyis Nyugalombázisnak hívják. Holdrajzi koordinátái: 0,5°N 23,5° E. A leszállóhely,a Mare Tranquillitatis déli részén található, a hely pontos lokalizálását elősegítheti a közeli három kráter,melyet Armstrongról, Aldrinról, és Collinsról nevezték el. A történelmi helyszín azonosításához talán a legfontosabb segítség, a Moltke kráter igen világos foltja, de emellett természetesen probáljuk meg beazonosítani a három űrhajósról elnevezett krátereket is!
A Mare Tranquillitatis déli partvidékén, bár 5 km-rel az eltervezettől, de Armstrong sikeresen letette az Eagle Holdkompot a Hold talajára.
Az Eagle pozíciója, segítségünkre lehet a Moltke piciny, hófehér foltja!
Statio Tranquillitatis és szűkebb környéke,
a három híres kráterrel. (LRO mozaik részlet)
Lenyűgöző felvétel az Apollo-11 landolási területéről a Holdkompból fényképezve! Középtől egy kicsit balra, a visszatérő parancsnoki egység látható, a nagy kommunikációs antennával. Középütt, sárga pici körben a Statio Tranquillitatis, Nyugalom Bázis. A kép jobb alsó részén az Aldrin kráter, középen, vele egy vonalban alul a Collins. (klikk a képre)
Egy észlelésnél abszolút mellőzhető térkép, az Apollo-11 expedíció “pályabejárásáról” , Armstrong és Aldrin megtett útjáról.
_________________________________________________________________________
Apollo-12…landolás a hóembernél. 1969. november. 19 /Mondatlas 42.térképlap/
Miután az Apollo-11 legénysége sikeresen letette az Eaglét a Holdra, a NASA úgy gondolta,ideje komolyabb tetteket is végrehajtani Holdunkon…az Apollo-12 feladatául kitűztek egy olyan célt, mely egy korábbi szonda meglátogatását jelentette, ez volt a Surveyor 3. Bean,és Conrad a célterületet elnevezte “Hóembernek”,itt ezen a részen távcsöveink számára egy láthatatlan, kráterekből álló alakzat, egy hóembert rajzol ki. Pozíciója:3°S 23,5° W Persze a hóembert hiába keresnénk…nem láthatjuk. Legjobb ha az azonosításhoz a Lansberg-krátert ,és a tőle egy kráter átmérőre levő DK-i irányban fekvő”fantomkrátert” használjuk. Illetve a landolási területtől délre két fiatalos kinézetű gödörkrátert, ezektől majdnem azonos távolságban,északra van a leszállási terület.
Két, egymáshoz közeli Holdraszállás…az Apollo-12 a Copernicus kráter egy világos sugársávján landolt, a Viharok Óceánján.
Remek támpontok az Apollo-12 expedíció azonosításához;
Reinhold és Lansberg kráterek.
A Lansberg kráter, és az Apollo-12 közt félúton,
épp a Luna-5 leszállási pontja is szemünk elé kerül…
Talán már túl finom részletek, az Intrepid Holdkomp landolási pontjáról.
(A Luna-5 és az Apollo-12 közt fekszik a fentebb említett fantomkráter.)
Csak mint érdekesség…az Apollo-12 Holdkomp, egy kis kráterlánc mellett landolt. (zölddel) Jobbra bekeretezve, már feltűnik a hóember alakzat.
A landolás előtti pillanatok… a hóember által alkotott támponttal.
A hóember teljes pompájában, Holdkomppal díszítve.
Formációmagyarázat 😀
Ahogy a művész elképzelte…látogatás a Surveyor 3 holdszondánál.
És a sokkal szebb valóság…Holdszonda és űrhajós, a hóember peremén.
Egy a távcsövezésre totálisan mellőzhető térkép;
emberi tevékenységek a Surveyor kráterben. LROC fotó
“Kirándulás” a hóember körül.
________________________________________________________________________
Apollo-14 1971. január.31. /mondatlas 42.lapja/
Az Apollo-14 Holdexpedíciót, a szerencsésen végzödő 13-as holdutazás megismétlésének szánták. Érdekes a helyválasztás, hiszen mindössz 200km-re fekszik az előző Holdexpedíció helyszínétől. Ez volt az első olyan terület,ami már komolyabb domborzati viszonyokkal rendelkezett, s mint ami utóbb kiderült, komoly fizikai megterhelést is jelentett a legénység számára. Tervekben szerepelt, a Cone (tölcsér) kráter gyalogos meglátogatása, mely látogatás végül kudarcba fulladt, a térképek, és a megváltozott fényviszonyoknak köszönhetően. Ennek ellenére az első igazán tudományos küldetés sikerrel végződött.A leszállási helyszín beazonosításának legfontosabb képződménye, a Fra Mauro romkráter a Copernicus krátertől délre. Ennek azonosítása nem okozhat problémát. Ettől a jellegzetes, sekély és nagy romkrátertől északi irányban, illetve annak északi falán, egy picike “X” nevű kráter található, ettől az “X” nevű krátertől egy kráterátmérőnyire északra szállt le az Apollo-14 Antares holdkompja. Leszállási koordináták: (3,5° S 17,5° W)
Az Apollo-14, elsőként landolt egy holdi fennsíkon.
Látványos kráterhármas a Mare Nubiumtól északra,
a leszállásra kijelölt Fra Mauro-i fennsíkkal.
(Consolidated Lunar Atlas)
Fra Mauro-X, tőle egy kráterátmérőnyire találjuk a landolás helyszínét.
Távcsövezénél már felesleges, de érdekes fotótérkép…a kis űrhajósfigura mellett jobbra már feltűnik a fő célpontja az Apollo-14-nek; A Cone kráter. Észak ezuttal a kép tetejefelé.
A Cone kráter kb 2 km-es körzete egy nagy (15MB-nyi) térképen.
Gyalogtúra a Cone kráter déli sáncán; a megtett szintkülönbség
(60m) nagyon kifárasztotta Shepardékat.
Végezetül pedig…az első sportesemény az űrben;
Alan Shepard golfozik a Holdon.
__________________________________________________________________
Apollo-15 1971. július 30 (Mondatlas 22.lapja)
Talán a legizgalmasabb helyszínen szállt le sikeresen a Falcon névre keresztelt Holdkomp, mely már a korábban tervbe vett Holdautót is magával vitte. /Interjú Pavlics Ferenccel, az Apollo program holdautóinak főtervezőjével itt./
A helyszín beazonosítása talán ebben az estben a legkönnyebb! A hatalmas, és markáns hegyvonulat, a Montes Apenninus északi részén egy kicsi sötéttalajú “öblében” találjuk a legendás helyszínt. Itt egy érdekes, kanyargó csatornát is kivehetnek a nagyobb távcsövek tulajdonosai. Ennek a csatornának (Rima Hadley) és a Mons Delta Hadley találkozásánál találjuk a landolási pontot. 26° N 3,5° E (Érdekes lehet megpróbálni, a Delta Hadley lábánál megfigyelni a St. George kráter sekély foltját!)
Az Apeninnek hatalmas ívében megbúvó, piciny szögletes völgyében találjuk a negyedik sikeres holdexpedíció helyszínét.
Gyönyörű geológiai képződmények szomszédságában
húzódik meg a piciny völgy…
Óriási hegytömbökkel, dombokkal körbevett területet szemelt ki a NASA.
A kanyargó lávacsatorna, a Hadley rianás
volt az egyik fő célpontja az Apollo-15-nek.
Panoráma a Holdkomp ablakából, nyugat, délnyugat felé pillantva;
a Hadley Delta hegy lábára telepedett St. George kráterrel.
Scotték által “beautózott” útvonal
______________________________________________________________
Apollo-16 1972 április 16 /Mondatlas 45. oldal/
A Mare Nectaristól nyugatra lévő “terra” területen szállt le a Holdra az Apollo-16 Orion nevű holdkompja, melynek tagjai, második alkalommal vitték magukkal Pavlics Ferenc holdautóját. 9° S 15° E. Az Apollo-16 tudományos szempontból kevésbé volt eredményes, de ezt a “kudarcot” feledtette a sikeres, komolyabb műszaki problémáktól mentes küldetés. A leszállási helyet két domb közé jelölték ki; A Stone, és Smokey Mountain közé. Az Apollo-14 után ezt jutatták el még “terra” területre.
Legkönnyebben úgy célozhatjuk be magunknak a landolás helyszínét, hogy térképekről megkeressük az Abulfeda krátert, tőle észak-keletre egy rémesen romos krátert találunk, a Descartes-t, ettől a Descartes-től egy kráterátmérőnyire pontosan északra egy alacsony dombos vidéket találunk, ott ahol a dombság és egy kicsiny síkság találkozik, ott landolt az Apollo-16.(A mellékelt képeken kivehetőek a Stone és Smoky Montain pici, azok egymás felé néző tömbjei, a kettő közé szállt le a komp.)
A Mare Nectaris-Sinus Asperitatis medencékhez képest,
nyugatra, egy fennsíkon landolt az Orion Holdkomp
A Theophilus-Albategnius közt szinte pontosan félúton, egy romos öreg krátert találunk,a névadó Descartes fennsík azonos nevű kráterét. Tőle pontosan egy átmérőnyire találjuk a két, pici egymásfelé forduló
hegyfokot… közéjük szállt le a komp.
A helyszín azonosítását elősegítheti a két, landolás területén fekvő igen fényes fiatal kráter…a North és South Ray kettőse!
A landolás szűkebb környéke három fotósorozaton.
Terepbejárás a NASA hivatalos fotótérképén
Az expedíció egyik leglátványosabb pillanata volt, amikor Young és Duke elindult a csak “nagy ház sziklának” elkeresztelt kőzethez ami a North Ray kráter peremén fekszik.
_______________________________________________________________
Apollo-17 1972. december 11 (Mondatlas 25. oldal)
Az utolsó emberes Holdexpedíció területének beazonosítása nem annyira nehéz feladat a távcsőtulajdonosok számára. A Mare Serenitatis-Mare Tranquillitatis “szorosnál” egy kis tengerbe belogó félszigetet találnunk, (a Mare Tranquillitatis északi partján) ez a Taurus Montes déli csücskének kiszögellése. Itt egy jellegzetes, igen sötét Mare mezőt, és fehér hegycsoportokat látunk, melyek mintha sorban állnának. Legnyugatibb tagja az Argaeus Montes. Tőle keletebbre van további négy-öt sziklának látszó hegytömb. (South-North Massif-Scuptured Hills-Mons Vitruvius) A landolás pontja, a South Massif, Mons Vitruvius, North Massif hármasa által körbefogott területen van. Ha a déli masszívumot (South Massif) beazonosítottuk ill. a Vitruvis hegyet, nem lehet szemelől téveszteni a pici, hegyek közt fekvő, igen sötét talajú síkságot, ide szállt le az Apollo-17 holdkompja. Élesszemű távcsővezők még a Nansen-folt-ként ismert albedó alakzatot is megláthatják a völgy talaján. A terület egyébként óhatatlanul azt sugallja a megfigyelőnek, mintha a sötét mare anyag a hegyek közül folyt volna ki a Mare Serenitatis síkságára és északabbra.
Pici, hegyekkel tűzdelt “félszigetként” nyúlik be a két tenger közé Taurus-Littrow völgye
Ellentétes megvilágítottságú fotótérképek, észak ezúttal felfelé
Legfontosabb képződmények a landolás területén
Gyönyörű panorámafelvétel a landolás helyszínéről;előtérben a fentebb ismertetett hegyek…háttérben a végtelen síksának tűnő Mare Serenitatis.
Holdséta állomások az Apollo-17 expedíción.
Az Apollo-16 hoz hasonlóan, ez alkalommal is volt egy nagyobb szikla, amit meglátogatni terveztek Cernanék.
(Cernan kislányáról, Tracyről nevezték el ezt a képen látható legördülő sziklát.)
A szikla “tulajdonosa” Tracy Cernan, és Eugene Cernan. 🙂
Sajnos pénzügyi okok miatt az Apollo-18,19,és 20 expedíciókat már nem indították útjára…pedig néha elképzelem milyen nagyszerű felfedezések születtek volna még ott fenn…a meg nem valósult tervek közt szerepelt például a Tycho, vagy a Copernicus kráterek meglátogatása. Az az évtized fantasztikus lehetett…nagyon szívesen olvasom Antonín Rükl Holdatlaszát…egy mondat a legvégéről különösképp tetszett…ami valahogy így szólt;
“Egyszer majd, a jövőben egy Holdexpedíció tagjai a Holdról nézve távcsőveiken át Földünket is észlelhetik…megigéző látvány lesz…”
Kapcsolódó bejegyzések, linkek:
Az Apolló űrhajók hírközlő rendszere
Az Apolló expedíciók helyszínei a Lunar Reconnaissance Orbiter felvételein
Az Apolló örökség kincsesbányái
Holdfényárnyék 