Holdi színek vizuális, távcsöves észlelése

 
A korábbi hasonló témájú bejegyzésben már tárgyaltuk a Holdi színek létét (itt) most azonban a gyakorlati megfigyelésükről ejtünk néhány szót.
 
 Az első megfigyeléseink során, főként kis átmérőjű távcsöveken át, nem is nagyon látunk másféle színt, csak a szürke különféle árnyalatait. Nagyobb (100-150mm-es) műszerrel szemlélve a Holdat, idővel egyre inkább feltűnik, hogy egyes felületi részletek különböző,
jól meghatározható színt mutatnak: többnyire szürkéskék, olajzöld, sötétsárga, szürkés-vöröses árnyalatokat vehetőek észre, néha igen nagy területen, máskor kis foltokban. Általánosan elterjedt nézet, hogy a Hold (és bolygók) színárnyalatai tükrös távcsövekben jobban látszanak, mint refraktorokon át. Ez azonban nem egészen így van. (E sorok írója nagyon határozott, néha ragyogó színárnyalatokat tudott megkülönböztetni a budapesti Uránia 20 cm-es  refraktorán át, míg egy 15 cm-es Cassegrain-távcsővel alig sikerült a szürkén kívül más árnyalatokat észrevennie!)  Lencsés távcsővel is jól kivehetőek a színek, ha az objektív nyílása eléggé nagy. Fontosabb az objektívátmérő. Szemünk gyenge fénynél csak a sötét és világos  árnyalatokat érzékeli, ezért a holdi és bolygók színeinek megfigyeléséhez lehetőleg minél nagyobb átmérőre van szükség, a kellő fénygyűjtés érdekében.  A holdi színek észlelésénél  jelentős segítséget nyújt egy színszűrő sorozat. A csillagászati távcsövekhez készült közepes vagy gyenge fokozatú szűrőkön kívül, jól használhatóak a fényképezőgépekhez árusított színszűrők közepes fokozatai. Célszerű egy mélyvörös és egy kék szűrőn kívül, egy sárga  és zöld árnyalatút is beszerezni.  Jó ha ismerjük a szűrők legnagyobb áteresztőképességének hullámhosszát , méginkább a fotó szűrőkhöz többnyire mellékelt áteresztési vagy elnyelési diagrammot. Ez grafikon formájában tünteti fel hogy mely hullámhosszon milyen százalékban engedi át a szűrő a fényt. (vagy milyen mértékben gyengíti azt)
A holdbeli alakzatok színeinek vizsgálatánál igen alaposan nézzük meg a kiválasztott részleteket, de – főként erős holdfény esetében – 3-4 perc után pihentessük szemünket máskülönben hamar kifárad, sőt nemlétező színeket vél érzékelni.(káprázik)A megfigyelőmunkában igen gyakorlott angol Axel Firsoff szerint vizuálisan telihold idején látjuk legkevésbé a színeket. 
 
Néhány nagyobb kiterjedésű terület színe: a Mare Frigoris medencéja kiemelkedően vöröses, hasonló a Mare Imbrium északnyugati része, és a Sinus Iridumtól délre terület is. A Mare Tranquillitatis pereme vöröses, (főleg keleten) belseje nagy területen olajzöld árnyalatú. A Mare Crisium helyenként határozottan zöldes árnyalatú. Az Aristharcus-kráter környezete határozottan kékes színű, a Grimaldi és Ptolemaeus falgyűrűinek környezete zöldes, de az utóbbinak árnyalata a fényváltozás során változik. F. Kaiser szerint a Ptolemaeus a holdbeli hajnal idején szürkészöldes, ez az árnyalat magas napállásnál sárgássá válik. Több észlelő is felfigyelt arra, hogy a megvilágítástól függően az egyes területek színárnyalata változhat. Ez a kérdés ma sincs kellően tisztázva. Különösen a kráterek belsejének színei és színváltozásai kívánnak alaposabb vizsgálatot. A. Firshoff többféle színárnyalatot vélt felismerni az Erathostenes, Coprenicus, Grimaldi, és Plato belsejében. Az egymás melletti eltérő árnyalatú részleteket vázlatrajzban (vagy színhű digitális, grafikában – a blogoló megj.) rögzíthetjük. Bármennyire erős maga a Holdfény, a színárnyalatok többnyire az érzékelhetőség határán vannak. Ezért észlelésük helyességét színszűrővel végzett megfigyelés alátámaszthatja. A szűrőn át nem látjuk színesebbnek a vizsgált területet, de a megfelelő színű vidék a többi résznél sötétebbnek fog mutatkozni. Ha pl. zöld szűrőn át vizsgálunk egy zöldes árnyalatú foltot akkor az feltehetően sötétebbnek fog mutatkozni. Ugyanez a terület pl. vörös szűrőn át halványabb szürkének látszik, esetleg beleolvad a környezetébe. A színek megfigyelése nagy gyakorlatot, és figyelmet igényel, de igen hasznos a holdkutatás számára. Érdemes egy-egy vidéket nem csak alkalmanként, hanem rendszeresen figyelni, a színes foltok árnyalata mellett az intenzitásukat is megbecsülni, és alkalmanként rajzban megörökíteni a látottakat. Lencsés távcsővel észlelve nagyon gondosan ügyeljünk arra, hogy a másodlagos színezés ne torzítsa megfigyeléseinket. A legjobb refraktorlencse sem színtelenít teljesen, A megmaradó  másodlagos színezés különösen a fénylő alakzatok, vagy fényes területek színét befolyáslhatja: kék vagy vörös árnyalatot adhat ezeknek. A távcső okozta színezés felismerhető, mivel a látómezőben levő minden területet torzított színben ad vissza. A nagyobb területek  színárnyalatait azonban nem zavarja. Emellett a távcső színezése mindig “tiszta” ragyogó színeket ad, míg holdbeliek tompa, szürkével barnával homályosítottak. 
 
(Fontos hogy ne nézegessük az ismert színes holdi képeket megfigyeléseink előtt. A blogíró megj.)

 

 Forrás:
 Amatörcsillagászok kézikönyve 1999      189 .o Bartha Lajos

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: