Óceánnak partján II.

Az Oceanus Procellarum Holdunk egyik nagy egybefüggő bazaltos,              2 102 000 km². -nyi területe. Partvidéke, egészen véletlen a Földről megfigyelhető Hold peremvidéke is.
Érdekes az a keskeny kis partvidéki zóna, több kráter maradványa szinte parti félszigetekként nyúlnak be az Oceanus Procellarum egyhangú tájába.

2019.10.13-án esedékes volt egy ideális libráció a peremi területeken fekvő Röntgen-kráter területén, mely alkalommal a terminátor, a holdi nappal és éjjel árnyvonala pont itt az É-ÉNy-i peremi területeken húzódott végig.
Őszintén bevallva ezt a krátert, a Röntgent még sose észleltem, így ideje volt becserkészni ezt a holdi képződményt is. A egyesület Holdas levlistáján meg is hirdettem mint célpont. Végül régi rutinos kollégám, Cseh Viktor vállalkozott egy kora esti holdazásra, de Ő inkább a szintén érdekes Einstein-krátert rajzolta. Én kissé később tudtam csak kitelepülni, de addigra kissé párásabb, kicsit lágyabbak voltak a légköri állapotok, de ki kellett használni ezt a lehetőséget is.
Ezen az estén kizárólag librációs célpontjaim voltak, így ezek azonosításához ilyen vetületű térképet használtam.

 

Az október 13-i Holdfázis szimuláció ezúttal a Carte du Ciel alapján, és az észlelt területek

 

Szokás szerint lássuk a rajzos, szöveges, térképes észleléseket:

“A 128km-es Röntgen-kráter észlelésem idején igen kirívó a peremi területek mentén. Árnyékoltságát elsőre nem könnyű megbecsülni, sajnos az ég kissé lágy, de időnként azért kitűnik hogy kevesebb lehet mint 50% mert benn a talaján finoman érzékelhető a bazaltos talaj szürkéje közvetlen az árnyékhatár szélén.
Ami igazán kitűnik, az az innenső és túlsó sáncán kiugró csúcsok látványa; a túlsón kettő fehéres csúcs, melyek picit világosabbak mint a Röntgen sánca, közülük a D-i a magasabb és nagyobb. Az innenső falon É felé is látszik egy csúcs.
A Röntgen-kráter D felé hegyes alakkal simul a tájba, itt a déli végen benn az árnyékon túl egy világító hegy tűnik már ki, Rükl atlasza alapján ez már a Lorentz-kráter talaján egy emelkedőhöz tartozik!
A Röntgen nevezetes kettőst alkot a 121km-es Nernst-kráterrel, melyből most még alig látszik valami, csak kettő világító hegyecske, amik Rükl atlasza szerint a Nernst túlsó sáncának részei.
A terminátor mentén azért érezhető hogy az árnyékos részen túl egy Röntgenhez hasonló kráter rejtezik, mert finoman megsüpped itt az egész horizont. Kár hogy nem tudom most kivárni hogy kibukkanjon a sötétből. A Röntgen-kráter előterében K-i irányban egy kisebb kráter is látszik, a 44km-es Aston, illetve egyéb gerincek és hátságok.”

 

 

 

 

 

 

Ez a megfelelő vetületű térkép az egyik legjobb segítség a helyszínen: A Röntgen-kráter, előterében a kisebb Astonnal.   Color-Coded Topography and Shaded Relief Map of the Lunar Near Side and Far Side
Hemispheres
By U.S. Geological Survey
2003) https://pubs.usgs.gov/imap/i2769/

 

 

 

Izgalmas óriási kráterek a peremi területeken, a még hatalmasabb Lorentz talaján. Az is kitűnik, hogy a Nernst fiatalabb mint a Röntgen, melynek falát kissé eldeformálta. (VMA 6, LRO mozaik)

 

 

Magassági viszonyok a kiszemelt térségek területein; a Röntgen-Nernst kettőse, és ez utóbbi sáncainak két parány szakasza mint fénylő kis objektumok. Jobbra a megfelelően befordított október 13-i rajzommal.

 

 

 

A kettő kis csúcs / emelkedő  a Nernst-kráter túlsó sáncán fekvő kráter É és D-i peremén. /WAC Color Shaded Relief – részlet/

 

 

 

Ezután következett a Luigi Cremona, olasz matematikusról elnevezett, szintén librációs alakzat.

 

“A 85km-es Cremona-kráter (67.5N 90.6W, Rükl 2, és I.számú librációs zóna) igen érdekes látvány a holdi peremi térségek mentén. Az egész kráter legkirívóbb sajátossága az ÉK-i sáncának kiemelkedéses része, mely hasonló árnyékot vet a túlsó peremi falszakaszára. Itt az É-i irányban több kráter is egymásba kapcsolódik, többek közt a 39km-es Cremona-A jelű, illetve a 42km átmérőjű Lindblad-F jelű kráter. A Cremona előterében egy jól látható, de jelöletlen kráter, és egyéb lapos hátságok teszik még változatossá az amúgy is izgalmas holdi térséget.

Colong: 93.0
Megjegyzés: Távcső mellett készített grafit vázlat, AutoDesk SketchBook 6.2.3 és GIMP programokkal véglegesített azonos verziója.

Grafit vázlat Koh-I-Noor Progresso HB, 5B.”

 

 

 

A Cremona-kráter azonosítása -megfelelő rálátás esetén- nem oly nehéz feladat, hiszen az igen látványos Pythagorastól hátrébb megtalálhatjuk kiszemeltünket. Color-Coded Topography and Shaded Relief Map of the Lunar Near Side and Far Side
Hemispheres

 

 

 

Cremona-Lindblad térség ÉNy-i irányól nézve. (VMA 6)

 

 

 

A Boole és Cremona, illetve kísérő krátereinek radar felvétele. /WAC Color Shaded Relief –részlet/

 

 

 

Az este, és a 2019-es év utolsóként rajzolt-észlelt objektumom,  Fridtjof Nansen, a híres norvég sarkkutatóról elnevezett holdi objektum, mely Nansen életéhez méltóan, égi szomszédunk poláris területein lett kiválasztva névadója által.

 

“A Hold északi pólusához közel rendkívüli látvány a 123km átmérőjű Nansen, mely szinte teljesen árnyékkal teli, a perspektivikus torzulás miatt ovális, viszonylag jó állapotú kráter. Ami nagyon látványossá teszi, az a túlsó sáncának nagyon szépen követhető szakadozottsága. Keleti irányban nem is érintkezik az innenső sánccal, és több helyütt meg is szakadozik. Érdekes hogy az É-i kanyarulatán kettő kirívóan fehér folt látszik a sáncon. A Nansenhez É-i szélen a 31km-es Houssay-kráter csatlakozik, mely csak egy kis világító egyenes falszakasznak tűnik. A Nansentől K-i irányban egy jelöletlen domb vet érdekes árnyékot, mintha ferdén, a hegyet megkerülve világítana be mögé a fény. A Nansen és eme hegy közt egy világító kicsi csúcs is kitűnik. Szép kráter, jó lenne egyszer sorozatban is lekövetni a fényeinek változását…talán majd egyszer.”
Colong: 93
Megjegyzés: Távcső mellett készített grafit vázlat, AutoDesk SketchBook 6.2.3 és GIMP programokkal véglegesített azonos verziója.

 

 

 

Látványos peremi területek melyek nem mindig fedik fel objektumait; A Nansen-Houssay kettőse az általam színtelenített kiváló térképen. Color-Coded Topography and Shaded Relief Map of the Lunar Near Side and Far Side
Hemispheres

 

 

 

Nansen-Houssay kettőse. Nagyon szép ősi kráter ez a Nansen. Egészen kis távcsöveken át is egyértelmű a romos, szakadozó sánca…s ahogy a Nap nyugszik vagy kel, úgy szakadozik szét, vagy ébred a fal látványa…egyszer sorozatrajzot készítek róla. Talán már jövőre, 2020-ban! (VMA 6)

 

 

 

Magasságok, mélységek a Nansen közvetlen körzetében. Érdekes ahogy a talaja lassan emelkedik É-i irányba. /WAC Color Shaded Relief – részlet/

 

 

Zárom az idei évet azzal, hogy jövőre újabb holdi kirándulásokat tervezek olyan helyeken, ahol még nem jártam.  🙂  Boldog új évet kívánok minden olvasónak ha addig már nem születne itt bejegyzés idén! Köszönöm ha olvastak, olvastatok!

__________________________________