Egy elfelejtett holdtérkép – Luigi Ferdinando Marsigli

 
Joseph Ashbrook (1918-1980), a Yale Egyetem csillagászat-történettel foglalkozó taná­rának találó jellemzése szerint a 17. sz. végétől a 18. sz. közepéig terjedő időszak a holdtérképezés „hosszú éjszakája” volt. Valóban, a Hold kutatásának története, J. D. Cassini (Párizs) 1670-80 között rajzolt holdtérképétől a göttingeni T. Mayer 1750 körüli térképéig nem tart számon érdemleges Hold-ábrázolást.  A Hold térképezésének ebben a „sötét” korszakában mégis készült két olyan rajz­sorozat, amely megérdemli figyelmünket. Az egyik az a kb. 350 rajz, amelyet 1693-98 között Maria Klara Eimmart asszony (1676-1707) készített apja nürnbergi csillag­vizsgálójában — ezek zöme azonban valószínűleg elégett. A másik sorozatot, az itáliai gróf Luigi Ferdinando Marsigli (1658-1730) hadmérnök készítette, nagyobbrészt Magyarországon. Marsigli Hold-rajzai 1726-ban nyomtatásban is megje­lentek, de egy olyan műben, amely a Duna-völgy természetrajzával, földrajzával és régészeti emlékeivel foglalkozik, így jóformán teljesen elkerülte a csillagászok figyel­mét. Ezért is érdemes az 1696-ban végzett Hold-észleléseket röviden bemutatni.
 
 
 
Marsigli Magyarországon
 
A kalandos életű Luigi Ferdinando Marsigli Bolognában látta meg a napvilágot 1658. júl. 10-én. Fordulatos életútját terjedelmi okokból még vázlatosan sem ismer­tethetjük. Ismereteit a kor kitűnő tudósaitól sajátította el szülővárosában, valamint Padovában, Rómában és Velencében. így pl. tanítványa volt az Algol fényváltozását fölfedező G. Montanarinak és a párizsi Királyi Obszervatórium első igazgatójának, a geodéta-csillagász J. D. Cassininek. Közel egyesztendei konstantinápolyi tartózkodás után I. Lipót osztrák császárnál és magyar királynál jelentkezett, hogy részt vegyen a Magyarország felszabadítására szervezett hadjáratban. Kitűnő műszaki ismeretei révén hamarosan a hadműveletek egyik mérnök-tisztje, majd tábornoka lett. Számos csatában vett részt, többször hadmérnöki tudásával vívta ki a győzelmet. Közben azonban alaposan tanulmá­nyozta Magyarország földrajzi, vízrajzi, néprajzi érdekességeit, élővilágát és történe­ti emlékeit. Megbízták az új déli határok kitűzésével és a felszabadult déli ország­részek térképezésével. Térképező munkájában jelentős segítséget kapott a tehetséges nürnbergi Johann Christoph Müller (1673-1721) térképészmémöktől, aki később elkészítette Magyarország első pontos és teljes térképét. Marsigli sokoldalú tudományos kutatómunkájára felfigyelt a híres londoni Royal Society (Királyi Társaság), amelynek egyik célkitűzése éppen a Föld kevéssé ismert vidékeinek kutatása volt. 1696-ban Marsiglit a Royal Society tagjává választották, és ellátták utasításokkal az addig alig ismert magyar birodalom tudományos kikutatá­sára. A Duna-völgy természetrajzáról, földrajzáról Marsigli egy gyönyörű hatkötetes munkában, a „Danubius Pannonico-Mysicus…” (A magyarországi-szerbiai Duna…) lapjain számolt be, amely 1726-ban jelent meg Amszterdamban. E munka első kötetében találjuk Marsigli (és talán Müller) rézbe metszett holdrajzait, egy nap­fogyatkozásról és a Merkúr napkorong előtti átvonulásáról végzett észleléseit, valamint a Jupiter holdjainak megfigyeléseit. Marsigli 1701-ig tartózkodott hazánkban. Utóbb igen sokféle tudományos munkál végzett (pl. őt tartják a modern tengertan megalapítójának is), majd hatalmas gyűj­teményeit és műszereit szülővárosának ajándékozta. Ott is hunyt el 1730. nov. 1-jén. Feljegyzéseinek óriási gyűjteménye még ma sincs teljesen föltárva. 
 
 
 
A holdmegfigyelések
 
1696 tavaszán, amikor J. Ch. Müller becsbe érkezett a nürnbergi Eimmarttól vásárolt műszerekkel, Marsigli megkezdte a magyarországi Duna-völgy és az Alföld fonto­sabb pontjainak földrajzi helymeghatározását. E munka során végezte csillagászati megfigyeléseit. A földrajzi méréseket — a szélesség meghatározását — egy 2,5 láb (kb. 80 cm) sugarú szögmérő negyedkörívvel (kvadránssal) végezte. Egyéb csillagá­szati vizsgálataihoz azonban valószínűleg egy 7 láb 3 hüvelyk hosszúságú lencsés távcsövet használt, amelynek objektívje 3-4 cm átmérőjű, nagyítása 30-60-szoros le­hetett. . (Műszereinek leírása az „Instrumentum donationes…” c, 1711-ben kiadott jegyzékben található.) Nagyjából ilyen távcsővel dolgoztak a megelőző évtizedek holdtérképezői is (a danzigi J. Hevelius kivételével). Marsigli és Müller arra törekedett, hogy napról napra pontosan megörökítse a növekvő, majd fogyó Hold képét, elsősorban a fény és árnyék peremén — a terminátoron — látható alakzatok rögzítésére fordítottak nagy figyelmet. A rajzokat 1696 júliusa, augusztusa és no­vembere során készítették Bécsben, Bu­dán, Baján, a Dráva torkolatánál (kb. Eszék közelében), Zrínyi-Újvárnál, Zsablyán, Titel mellett, Szegednél, Szolnokon és Egerben.  A “Danubius”ban közölt rézmetszerű ábrák azonban nem dátum, ha­nem a növekvő, majd a fogyó holdfázis szerint vannak összeállítva, az újhold utáni negyedik naptól a 24. napig. Feltű­nő, hogy a rajzokon sem koordinátabe­osztás, sem égtájjelzés nincs. Az utóbbi­akat némileg helyettesíti, hogy mindegyi­ken észak van felül.
 
 
 
Marsigli_Moon_1696
 
Az egyes rajzokon elsősorban a sötét síkságok („tengerek”) és a terminátor mentén látható nagyobb kráterek tűnnek fel. A tengerek alakja és helyzete aránylag pontos, sőt az egyes holdfázisok mai fényképeit és egykori rajzait egybevetve feltűnő, mennyire pontosan követi a körvonalak látszólagos változása a megvilágítás szögét. A kráterek helyzete már sokkal kevésbé pontos. Együttesen 60-nál több kráter számlálható össze Marsigli rajzain, ezek közül mintegy 35-40 azonosítható a mai holdtérképekon. A kráterek méretük és helyzetük alapján azonosíthatók. Meg­jegyzendő, hogy Marsigli és Müller — akárcsak holdtérképező elődeik — csu­pán szemmérték alapján rajzolták a Holdat. A mikrométeres helyzetmérése­ket csak ötven évvel utóbb kezdte meg Tobias Mayer. Igen jól előtűnnek a környezetnél fé­nyesebb területek és a jól ismert fényes sugársávok. A Kopernikusz, Kepler és az Arisztarchus-Herodotus kráterpár körüli erős fényvisszaverő képességű területek a rajzokon igen szembeötlőek. Egészében ezeknek a vidékeknek ábrázolása tűnik a legjobbnak. 
 
 
 
 Marsigli_Moon__1696
 
 
 
 
 A holdrajzokról az első pillantásra lát­ható, hogy Marsigli nem törekedett egy nagyobb, összegzett holdtérkép szerkesz­tésére. A holdrajzok egy különleges tér­képsornak tekinthetők, amelyek a min­denkori terminátor környékén jól feltűnő, azonosítható alakzatokat ábrázolják. Erre utal a rajzsorozat címe is:  “Holdfázisok Az égitest határvonalainak ábrázolásával”. 
 
 
 
A holdrajzok célja
 
Voltaképpen már a sorozat összeállítása és a főcím is arra utal, hogy Marsigli a Hold fényváltozása során folyamatosan eltolódó fény-árnyék határ mentén észlelhető jellegzetes alakzatokról akart képet kapni. Ezért indokoltan feltételezhetjük, hogy holdrajzait kísérletnek szánta a földrajzi hosszúság meghatározásának egy érdekes, de sajnos kevéssé használható módszeréhez. Erre utal az is, hogy a Holdról készült rajzait a földrajzi hosszúság mérésére vonatkozó szövegrészben említi. Marsigli számára a földrajzi szélesség mérése (kvadránssal) nem jelentett nehézsé­get. Annál több gondot okozott — akárcsak más, földméréssel foglalkozó kortársai­nak — a hosszúság, ill. a hosszúság-különbségek megállapítása. Az akkoriban használt módszerek egyik csoportját azok az eljárások alkották, amelyek a Föld minden pontján (ahol csak látszik) azonos pillanatban bekövetkező csillagászati esemény megfigyelésén alapulnak.  Ilyen jelenségek pl. a Jupiter hold­jainak fogyatkozásai. Ha ezt a jelenséget két, különböző földrajzi hosszúsági körön elhelyezkedő észlelő a saját helyi idejében egyidejűleg észleli, úgy a helyi idők különbsége megadja a földrajzi hosszúságkülönbséget. Ezt a módszert már Galilei javasolta, de a gyakorlatban használható eljárást Michael Florent van Langaren, majd J. D. Cassini dolgozta ki. Ugyancsak M. F. van Langren (Langrenus, kb. 1600-kb. 1660) gondolt arra, hogy a Hold sötét oldalán árnyékba boruló hegycsúcsok elhomályosodásának időpontjai is mindenütt egy időben észlelhetők. Holdészlelők előtt jól ismert jelenség, hogy a magasabb hegycsúcsokat a Holdon felkelő ill. lenyugvó Nap már vagy még akkor is megvilágítja, amikor a hegyláb még árnyékba borul. Ezek a megvilágított csúcsok a terminátor közelében, de a sötét oldalon fénylő pontokként tűnnék elő.  Amint a Nap egyre mélyebbre süllyed az adott holdtáj látóhatára alá, ezek a csúcsok is sorra elsötétednek, „kialszanak”. Mivel a sötét oldalon fénylő hegyormok elhomályosodása a Föld minden pontján, ahol a Hold a látóhatár fölött van, egyazon pillanatban következik be, megfigyelésük van Langren szerint ugyanúgy felhasználható a hosszúságkülönbségek megállapítására, mint pl. a Jupiter holdjainak fogyatkozása. Az olasz Joannes Baptista Riccioli (1598-1671) továbbfejlesztette ezt a módszert. Véleménye szerint azt a pillanatot kellene feljegyezni, amikor a fény és árnyék határa éppen áthalad egy-egy jellegzetes holdalakzaton, pl. egy nagyobb kráter köz­ponti kúpján. Ezt az időpontot két különböző észlelőhelyen a saját helyi időben fel­jegyezve az időkülönbségekből ugyancsak kiszámítható a földrajzi hosszúságok különbsége.
 Marsigli ismerte Riccioli — igen nagy sikert aratott — művét (Geographiae et Hidrographiae reformata, Velence, 1677); Langrenus nézetét pedig talán egykori tanító­mesterétől, Cassinitől sajátította el. A Holdról készült rajzsorozata azt a célt szolgál­ta, hogy megörökítse a mindenkori terminátor közelében látható jellegzetes alakza­tokat. A holdrajzok célja tehát a földrajzi hosszúságmérés elősegítése volt. Munkája során azonban Marsigli felismerte, hogy ezek a módszerek nem alkalmasak pontos mérésre. Ezért nem is kísérletezett tovább, de a szép holdrajzok mégis belekerültek nagy művébe.
 
Bartha Lajos
 
Forrás: Meteor 1996/4. 39.o
 
 
Kapcsolodó: 
http://www.danubius-fluvius.eu/terkepek/marsigli_hu.html
http://images.konyvtar.elte.hu/egesfold/12/marsigli/
 
 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: