Híd a Holdon.

 
Az interneten számos olyan videó kering állítólagos holdbéli építményekről,hidakról,egyebekről,mely találgatásoknak aligha van tudományos alapja. Mostani bejegyzésemben nem is ezekkel az önjelölt “kutatókkal” foglalkoznék,hanem egy nagyon is tapasztalt észlelő megfigyelésével,akinek egy nagyon részletes,300 lapos holdatlaszt köszönhetünk.
 
 
Néhány bejegyzéssel ezt megelőzően említettem egy bizonyos “Holdhidat”…nos…nézzük miről is van szó! 1954-ben,egy bizonyos O’Neil,amerikai amatőrcsillagász egy relatíve kis távcsővel egyfajta hídszerű képződményt vett észre holdunkon,a Mare Crisium nyugati peremvidékén.
A Mare Crisium vagyis a Válságok Tengere,a Hold keleti pereméhez közeli,viszonylag eléggé sötét,jól körülhatárolható kerek terület. Egyike a legfeltűnőbb képződményeknek holdunkon.
Felszíne 176 ezer km², kb azonos Nagy-Britannia területével,vagy ha jobban tetszik,
valamivel kissebb Magyarország területének kétszeresénél. Átmérője 570 km.
Nyugatról – a holdkorong központi központi része felől -,a Palus Somnii,az Álmok Mocsara,
egy szerkezetileg összetett dombvidék határolja.
Mivel a Mare Crisium az innenső oldal peremvidékéhez közel fekszik,ezért ezen a területen
ferde rálátásban látjuk az alakzatokat a hegyekkel,kráterekkel sűrűn borított területen,a Palus Somnii határán,a kiemelkedő alakzatok többé-kevésbé fedik egymást.
Ez a körülmény hozzájárulhatott ahhoz,hogy a műkedvelők ritkán tanulmányozzák ezt a régiót!A
terminátor,vagyis a mindenkori fény-árnyék vonala,már két nappal újhold után kedvező megvilágítást kap,és két nappal telihold után ugyancsak itt húzódik a helyi árnyékhatár.
 
 
1954 elején a világsajtót is bejárta a hír, hogy egy O’Neil nevű USA-beli amatőr, aránylag kis átmérőjű (4 hüvelykes) távcsövével egy “hídszerű” képződményt fedezett fel a M. Crisium nyugati peremén, két egymás felé forduló hegyfok (Promontórium, az angol holdtérképek gyakran Cape, német művekben Kap) között. A Crisium-medencétől nyugatra fekvő, 28 km átmérőjű Proclus-kráter (központja: b= 16,1 N, 1= 54,7 E, legmagasabb csúcsa 2400 m) és a medencében fekvő, lávával elöntött 36 km-es Yerkes (b= 14,6 N, 1= 51,7 E) között, a Promontorium Olivium és Promontorium Lavinium között egy, a hegyfokokat áthidaló csíkot vélt látni. A holdhíd hosszát 30 km-re, felszín feletti magasságát 1000 m-re becsülte.
A figyelmet főként az keltette fel, hogy Hugh Percy Wilkins (1896-1960), a szakkörökben is elismert amatőr holdkutató — egy kitűnő holdtérkép szerkesztője — megerősítette O’Neil észlelését. Wilkins rajzain egy, a hegyfokokat összekötő sávot örökített meg, és észlelni vélte, hogy lapos megvilágítási szög mellett a “híd” alatt átvilágítanak a napsugarak: az alakzat egy keskeny, ívelt árnyékot vet a tőle keletre eső síkságra. Wilkins egyébként egyáltalán nem tartotta a “holdhidat” mesterséges alkotásnak: valamiféle természetes képződményt feltételezett.
 
 
          
                  Az állítólagos híd holdrajzi helyzete égi kísérőnkön.
 
 
 
 
 
                               Hugh Percy Wilkins,és “hídja”.
 
 
 
 
Átvizsgálva a korábbi holdrajzokat és holdtérképeket (a nagy távcsövek­kel készült fényképeket is beleértve), megállapítható volt, hogy a korábbi megfigyelések a feltételezett hídnak nyomát sem mutatják. Ilyen szempontból döntőnek bizonyult Weinek László (1848-1913) magyar származású prágai csil­lagász nagyszerű holdrajza, 1884. márc. 15-én, 3:30-4:30 helyi idő között, igen kedvező megvilágítási szög mellett. A 98 mm nyílású műszeren át 160x-os nagyítással készített rajzon a lenyugvó   Nap   fényével még megvilágított tájon élesen kiválik a Prom. Lavinium és Olivium kihegyesedő, egymás felé nyúló alakja, közelükben a Yerkes és ettől északra a 10 km-es Yerkes E krá­terekkel, de hídnak, vagy ívelt árnyéknak nyoma sem látszik. (Weinek, L.: Originalzeichnungen des Mondes, Prag, 1886. 2. tábla, 5. rajz) Weinek utóbb feldolgozta a Lick Obszervatórium 92 cm-es refraktorával 1888. aug. 23-án készült fényképet, de ezen sem észlelhető a rendkívüli alakzat. (Krisch, A.: Astronomisches Lexikon, Leipzig-Pesth, é.n. 387 o.)
 
 
 
     Hugh Percy Wilkins rajza 260mm-es reflektorral készült a “holdhídról”,melyet 1954-ben rajzolt. (A nyíl hegye a híd helyzetét mutatja,ettől balfelé az ívelt árnyék látható,mely alatt átvilágít a Nap fénye.
 
 
 
 
 
            Wilkins rajzának kinagyított részlete a látni vélt híddal.
 
     
 
 
Az említetten kívül a Hold régi, klasszikus észlelőinek (Lohrmann, Mädler, Schmidt, századunkban Krieger, Fauth) egyike sem látta a vitatott ob­jektumot. De mindemellett nem szabad figyelmen kívül hagyni egy olyan gya­korlott észlelő, mint H.P. Wilkins megállapítását. (Vereinigung des Stern­freundes Rundbrief, 1954/6-7.) Ezért több észlelő, pl. a müncheni Hans Oberndorfer újból alaposan megvizsgálta a kérdéses vidéket. (Oberndorfer, H.: Das Problem des Mondbrücke, Die Sterne, 1955/3-4.) Oberndorfer, aki a korábbi észlelések nagy részét is átvizsgálta, a müncheni Deutschen Museum 30 cm-es Zeiss-refraktorával és egy 20 cm-es Cassegrain-reflektorral fi­gyelte a Holdat.
 
 
 
 
Hans Oberndorfel rajzai a Holdhíd környezetéről:1954 nov.11   300mm-es reflektor, 400x .
Híd helyett itt inkább két kráterszerű képződmény tűnik fel. 
                                                                                       
 
 
Oberndorfel észlelése szerint  (1954. okt. 13.) a két hegyfok között semmilyen híd­szerű alakzat nincsen, viszont két kis — kb. 6-8 km átmérőjű — kráterecs-ke látható. November 12-én, amikor a megvilágítás szöge hasonló volt, mint Wilkins észleléseikor (és közel azonos Weinek rajzának megvilágítási szögé­hez), a két csúcs közötti kis kráterek újból láthatók voltak. Oberndorfer ezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a két kis kráter fénylő belsejének összeolvadó képét látta 0 Neil, Wilkins és mások   “híd”-nak, míg a kráterek külső falának megnyúlt árnyékát hitték a “híd” ívelt árnyékának. Ezzel a “híd-illúzió” magyarázatot látszott nyerni, egyúttal bebizonyoso­dott, hogy a holdfelszín finomabb részletei még korunkban sem eléggé ismertek.
 
 
 Oberndorfel javaslatára azonban a budapesti Uránia Csillagvizsgáló munkatársai,(Bartha Lajos,Balassa Margit,Jéger Tamás és Székely Csaba) többször is megvizsgálták a kérdéses
vidéket,az Uránia  Bemutató Csillagvizsgáló 200mm-es refraktorával,100 és 300x-os nagyítások mellett. Észleléseik 1961/62-ben meglepő módon nem mindenben fedték a német megfigyelők eredményeit! Elsősorban az tűnt ki, hogy az Oberndorfel által megfigyelt,és leírt két kis hegyfok közti kráterből csak az egyik észlelhető,míg a másik csak a hullámos holdtalaj okozta árnyékjelenség csalóka képe lehet.
A valóban létező kráterecskét egyébként már korábbi megfigyelők is látták!(Bartha, L.: Beobachtungen der O’Neil’schen Mondbrücke. Mitteilungen für Planetenbeobachtern, 1961/4. sz. München)
 
 
 
 
 
Most pedig Bartha Lajostól idéznék:”1961.09.27. 19:35 UT, 300x: Nyugtalan levegő. Három nappal és 7 órával holdtölte után, az árnyékhatár 9 fokkal K-re van a Prom. Olivium és Laviniumtól, a napsugarak a vizsgált területet 8-10 fokos szögben világítják meg. A két hegyfok majdnem összeolvad, annyira, hogy a létező kis krátert a déli hegyfokhoz tartozónak láttam (bár az északival függ össze). Érdekesebb azonban egy lapos, É felé domborodó ívelt hegygerinc a M. Crisiumban, amelynek két vége a hegyek árnyékába merül. Ezt a körülbelül 25 km hosszú gerincet a korábbi észlelők nem jelölték, bár ^ lapos megvilágítás mellett hosszú árnyékot vet a Crisium síkjára, K felé, míg belső pereme erős fehér fényben látszik.”
 
 
 
 
 
 
1962.10.03. 16:41 UT, 100x: Nyugodt légkör. 4 nappal és 20 órával újhold után, az árnyékhatár 12 fokkal Ny-ra húzódik, a megvilágítás^ szöge 11-13 fok. Kitűnően látszik az északi Prom. Olivium, csúcsánál a régebben is ismert kis kráter. Az “Oberndorfer-féle” második kráter azonban nem észlelhető, csupán a déli Prom. Lavinium körüli egyenetlen talaj.  Az íves gerinc ennél a megvilágításnál nem látható, de feltűnik a két hegyfoktól K-re egy kb. 5-8 km átmérőjű, nagyon alacsony kerek domb, amelynek D-i lejtőjét a Nap erősen megvilágítja, Ny-i lejtője jól látható önárnyékba merül.  A dombot sem a korábbi holdtérképek, sem a “híd” megfigyelői nem jelezték.
 
 
 
 
A budapesti megfigyelések sem a hídnak, sem az Oberndorfer által látni vélt második kis kráternek nyomát sem mutatták. Ezzel szemben a Mare Crisium belsejében, közel a két hegyfokhoz egy lapos, dombszerű alakzatot (talán dómot?) mutattak ki a b= 15,6 N és 1= 47,8 E koordinátáknál; továbbá ettől K-re egy ív alakban vonuló hegygerincet.  A két hegyfok közötti “szoros” koordinátái: b= 15,4 N és 1= 47,6 az asztronautikai tájolás szerint.
 
 
 
 
 
Weinek László  nagyszerű rajza kedvező megvilágításban mutatja a holdhíd környezetét,melyet 1884. március. 25-én készített,98mm-es refraktorral,160x-os nagyítással. Itt,hídnak,vagy ívelt árnyéknak nyoma sem látszik!
 
 
 
 
 
Weinek László  speciális szakterülete volt,a nagyfelbontású Holdfelvételek újrarajzolása.
Weinek utóbb feldolgozta a Lick Obszervatórium 92 cm-es refraktorával 1888. aug. 23-án készült fényképet, de ezen sem észlelhető a rendkívüli alakzat.
 
 M.Cr:Mare Crisium
 Y:Yerkes-kráter
 Y-E:Yerkes-E kráter
 P.Ol: Promontorium Olivium
 P.Lav: Promontorium Lavinium
 
 
 
 Néhány további rajz,és fénykép a kérdéses területről:
 
 
 
A Mare Crisium sötét,kerek síksága,peremén a két megismert hegyfokokkal,itt ezen a felvételen szinte tisztán látszik a két hegyfok közti ívelt árnyhatás!
(Consolidated Lunar Atlas)
 
 
 
Nézzük csak meg kicsit közelebbről is:
 
 
Már sejthető az ami a hídjelenséget okozza! Az északabbi hegyfok egy kis kráterben végződik,melynek sáncát alacsony Napállás világítja meg. Ennek keleti külső pereme árnyékba borul,azt a látszatot keltve,mintha sötét árnyvetülés volna.
 
 
Az összes eddig leközölt rajzon,és fényképen észak alul van!
 
 
 
 
 
Most pedig nézzünk egy Topografikus térképet erről a képződményről:
 
 
 
 
 
 
               “Hidunk” a Mondatlas 26. térképszelvénye szerint:
 
 
 
 
 
 
 
 Ahogy haladtunk a korral,a Holdszondák képeinek minősége is sokat,nagyon sokat változott,fejlődött…erre nagyon szép példa az LRO Holdszonda bámulatos részletességű fotókollekciója. Íme egy-két kép ettől a szondától,a híd közvetlen környezetéről:
 
 
 
 
 
 
 S ugyanezen terület,majdnem azonos megvilágításban egy földi megfigyelőtől:
 
 
 
 
 
 
 
Magam is megvizsgáltam a “híd” és környezetét 2008-ban,
a látottakról számítógépes rajzot készítettem:
 
 
 
 
 
 
 
 
Az Apollo-15 lenyűgöző felvétele a “hídról”,kissé szokatlan szögből nézve:
 
 
 
 
 
 
  Magassági viszonyok a “híd” környezetében:
 
 
 
magassagimodell_moonbridge
 
 
 
 
Végezetül pedig,hogy teljességgel kibontakozzék mi is okozza a híd illúziót,egy szép felvétel szintén az LRO Holdszondától. Ezúttal az északi irány felül van!
 
 
 
Felhasznált irodalom:
 
-meteor 1993/5
-Consolidated Lunar Atlas
-Lunar Topographic Orthophotomap  1:250,000 ( LTO-61B2 )
-Lunar Reconnaissance Orbiter mozaik ( NASA/GSFC /Arizona State University )

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: