Written by Holdfény-árnyékmárcius 10, 2019

Sziklás félszigeten

2019.02.16-án, szombat délután érkezett a következő szimultán felhívás a Gassendi-kráterre. Arra a kráterre, melyet ezidáig mint rajzos észlelő kerültem…igen be kell valljam, ezt a krátert sokáig lehetetlennek tartottam rajzolni. A kiszemelt időpontben szerencsére relatíve magas napállás volt már a kráterből nézve, kevés domborzattal, így bevállaltam, de elsődleges tervem a korábban hirdetett Cavendish-kráterre esett. Az akcióba többek is becsatlakoztak szerencsére, ki rajzosan, ki fotósan. Az igazsághoz hozzá tartozik egyébként, hogy rajzolni kezdtem ezen az estén a Montes Agricola vonulatát is, azonban nem tudtam sajnos befejezni, mert ködösödött, és a szórt fények teljesen lerontották a kontrasztokat, így ezt az észlelést semmisnek vettem végül.

Mivel még tartotta magát a tél vége, ismét a 70/500-ast vetettem be, egy olyan műszert, mely nem igényel hosszas kipakolást. A Hold azon az estén nyaktörően magason állt a Geminiben, lenyűgöző látványt kínálva.

Lássuk az észleléseket!

A 2019.02.16-i Holdfázis a rajzolt célpontokkal. (Cartes du Ciel szimuláció)

A Mare Frigorison túli térségek mentén található, igen egyedi megjelenésű, 96km átmérőjű romkráter. Észlelésem idején a K-i fal rendkívül látványos “szibériai fenyvesek” árnyékait vetette a talajára. Pontosan ezen részletek miatt kezdtem bele a rajzolásába. 50%-ban árnyékolt, talaján két igen jól kivehető árnyékkal. Ezen árnyékok közt, a kráter bazaltos talaján a láthatóság alsó határán látok egy fényesebb foltot is, melyről utólagos ellenőrzéssel derítettem ki, hogy egy kis kráter. Ez pont egy fénypászma végén látszott. A kráter Ny-i romos fala részletes, rajta kettő hasadékkal, É fele belevész a még árnyékos területekbe.
A kráter előterében a hatalmas Herschel-krátert látni, melynek ÉNy-i sánca a célpontommal, az Anaximander-D kráterrel érintkezik, köztük egy kis szakadék, ahol a fény szabadon behatol a romkráterbe. Ny felé egy magányos hegy kezd ébredni. Nagyon látványos körzet ez.

colong: 55.2

Anaximander, Anaximander-D egymásba érő romkráterek a Virtual Moon Atlas 6 fotótérképén.

Csodás kráterek szomszédságában a két kráter maradványa

A Herschel, és Desargues-kráterek közt a két romkráter. (System of Lunar Crater atlasz, E1-es szelvény-részlet)

Radarkép az Anaximander-D térségéről (LROC WAC Color Shaded Relief)

A Cavendish-kráter!

A Mare Humorum területétől Ny-i irányban levő alacsony dombos vidék egyik szép krátere az 56km átmérőjű Cavendish. Észlelés idején igen feltűnő a Ny-i sánc peremének intenzív fehér fénylése, illetve itt egy szürkébb rész is. Árnyékoltsága össze is ér a D-i sáncára csapódó Cavendish-E jelű, 24km-es másodlagos kráterrel. Tőlük még délebbre egy másik kráter is látszik, a Cavendish-F (18km). A Cavendish K-i sánca is részletes, melyen egy sötétebb terasz fut végig, illetve a legkisebb, még kivehető parazitakráter, a Cavendish-A (10km). Furcsa jelleget ad a főkráternek egy hegyes kinyúlás a K-i sáncon, mely É fele fut ki.

colong: 55.3

A Cavendish-kráter a Mare Humorum partvidékének alacsony dombos körzetén helyezkedik el. (VMA atlasz)

Ósdi, papíralapú atlasz a Holdról; A Mersenius-Vieta kráterek közt fekvő Cavendish-kráterrel. (System of Lunar Craters F6-os szelvény – részlet)

Cavendish-kráter térsége radarképen (LROC WAC Color Shaded Relief)

Ennél részletesebb felvételt aligha lehet készíteni a Cavendish-kráterről (LROC WAC)

A szimultánunk fő célja, a hatalmas Gassendi!

Nem egy könnyű rajztéma a Mare Humorumhoz É-i irányból csatlakozott, 111km-es Gassendi. A Posidoniushoz hasonlóan, a Gassendi is a repedezett talajú, félig bazalttal elárasztott nagy kráterekhez tartozik. Észlelésem idején a kráter talaja – vizuálisan legalábbis – sokkalta az albedo alakzatainak észlelhetőségében merül ki; a rianásokat nem látom. A kráterünk falai alacsonyak, D-i irányban nyitottnak látszik. Központi csúcsa három részből áll, míg talaján a csúcsaitól D-i irányban kettő fényes kis kráter látszik, a Gassendi-N, és M (3-3km). Északi falát a 33km-es Gassendi-A törte át, -ennek központú csúcsa, dombként érzékelhető- míg ettől ÉNy-i irányban egy rombusz alakú kráter, a Gassendi-B (26km) látható.
Feltűnő még a főkráter K-i külső sáncán egy hófehér hegytömb, illetve a Gassendi-A kráterből kiinduló sötétebb kis lejtő árnyéka is. A Gassendi környezete változatos, nehezen rajzolható dombok kísérik.

Az észlelés idején a Nap horizont feletti magassága a Gassendi Ny-i falnál 13.45°, a központi csúcsoknál 15.17°, és a K-i falnál 16.80°.
Megjegyzés: Távcső mellett készített grafit vázlat, Krita 3.3.2, és GIMP 2.6.11
programokkal véglegesített rajz.

A kollégák fotói rajzai itt tekinthetőek meg többek közt erről az estéről.

Szamosvári Zsolt blogja külön is foglalkozott a kráterrel:
http://astricus.blogspot.com/2019/03/a-gassendi-krater.html

Nincs Földlakó, kinek gondot okozna a Gassendi azonosítása, mely megfelelő megvilágításkor látcsővel is azonosítható hála hatalmas méretének. (VMA 6)

A Gassendi rianás rendszere az SLC vázlatos atlaszában.

Látványos radarképen a kráter. (LROC WAC Color Shaded Relief)

Az Apollo 16 expedíció észak felől fotózta ezt a nagyszerű krátert.

A japán Kaguya bámulatos felvételén

Egy kicsi, már már jellegtelennek tűnő kráter következett, mely a talaját átszelő rianások miatt érdekes; a Palmieri, szintén szimultáni célként!

“41km átmérőjű bazalttal elárasztott, D-i végén nyitott sáncú romkráter a Mare Humorum külső partvidékén. Feltűnő sajátossága a Ny-i és K-i falmagasságok közti különbség. A K-i fal, szinte majdnem elmerült a környező kis bazalt folyásokban. A fő attrakcióról sajnos lemaradok, jelesül a Palmieri rianásokról, ami ennek a körte alakú kráternek a sajátossága. Nagy felbontású képeken a Palmieri talaján x alakú törések látszanak. Említésre méltó még talán a főkráter DNy-i falához tapadó 14km-es Palmieri-E jelű, árnyékkal telt kráter.
Megjegyzés: Távcső mellett készített grafikai vázlat, Krita 3.3.2, és GIMP 2.6.11
programokkal véglegesített rajz.”

Erdei József rajza erről az estéről, 200/1000mm-es Newtonnal: itt tekinthető meg

A Palmieri-kráterhez elkél a részletesebb térkép. (VMA 6)

Talajt és egymást metsző rianások a Palmieriben (LROC WAC Global mosaic)

Magassági viszonyok a kráterben és körzetében

Egy olyan krátert választottam ezek után, melyet nem terveztem be előre; Hansteen.

Az Oceanus Procellarum D-i partvidékére telepedett, kissé szögletes alakú kráter, a 45km átmérőjű Hansteen. A partvidék melyen elhelyezkedik, -a hagyományos, Riccioli féle 1651-es, mára sajnos kihalt holdi szárazföld nevezéktan szerint “Peninsula Fulminu – Mennydörgések félszigete” – észlelésem idején finoman tagolt tájéknak tűnik, sok kis alacsony csúccsal. A Hansteen egy ilyen környezetben található.
A kráter nem teljesen árnyékos, kb 2/3-a még Napfényben, de hullámos alakú, belső talajára vetett árnyékkal. Itt a talaj a nyugodt légkör ellenére zavarosnak látszik, mintha teraszok sejlenének benne, íves faldarabok, vagy esetleg valami belső kráter maradványa. K-i külső sánca egyenletes, szögletes finom lejtő. Ny-i belső sánca keskeny, D felé egy szakadással, mely bizonyára egy terasz a sáncon. Ny-i irányban az árnyékos sáncon túl, egy kis hegy már kilátszik. Érdekes részlet még, a kráterünktől DK-i irányban fekvő nagy masszívum, a 30km kiterjedésű háromszog alakú Mons Hansteen tömbje.

Félsziget a Holdon! Riccioli 1651-es térképén a Peninfula Fulminu – Mennydörgések félszigete. Ennek északi szélén fekszik a Hansteen-kráter

Hansteen és körzete a VMA térképén

Peninfula Fulminu (Lunar Earthside Hemisphere Map, NASA – részlet)

Hansteen, és Mons Hansteen. 70mm-es objektívvel is felsejlettek a talaját övező íves falszerkezetek. (LROC WAC)

Hansteen radarképe (LROC WAC)

Végére maradt egy mókás alakzat, melyet Chuck Wood Holdkutató egy macska vigyorgó pofájához hasonlította; Lacus Risus Felis.

Peremhez közeli térség a lencse alakú, 80km átmérőjű Hansen-B bazalttal elárasztott romkráternél. Itt találni a nem hivatalos nevén Lacus Risus Felis bazalt mezőt is, ami egy vigyorgó macska pofájára hasonlít. Ennek előterében Ny-i irányban három fehér foltot látok, a középső ezek közt a 13km-es Hansen-A jelű.
Kissé északabbra az Alhazen-A jelű, kb 14km-es kráter szintén fehér foltja is kivehető.
Nem a legideálisabb láthatósága van a Mare Crisium – Mare Marginis közti vidéknek, de ami még kifejezetten érdekes ezen a területen, az egy markáns hegy a 81.43E 16.06N koordinátákon a peremen.
Megjegyzés: Távcső mellett készített grafikai vázlat, Krita 3.3.2, és GIMP 2.6.11
programokkal véglegesített rajz.

A vigyorgó macska pofának láthatóságát erősen befolyásolja a mindenkori libráció. A Mare Crisium ovális medencéje jó kiinduló pont. (VMA)

A “Lacus Risus Felis”. Különös hogy ez a terület még mindig -hivatalosan- névtelen! Az elképzelt macska bal szeme a Hansen-B. Kép jobb széle már a Mare Marginis.

A peremi emelkedők a 81.43E 16.06N koordinátákon.

A holdi macska radarképe. Kép közepétől kissé jobbra szépen kiemelkedik az általam is észlelt hegynek tömbje.

Azt hiszem ez a szép a Hold részlet észlelésekben; az ember elővárás nélkül kiül, rajzol, majd utólag nagy felbontású képeken megnézi mi okozta az adott fény-árnyék hatást, hol lehet az a hegy…. Mire az ember “körbe ér”, pont meg is öregedik. 🙂