Written by Holdfény-árnyékmájus 15, 2016

Árny – talány II.

Az ápr-16-i eltervezett Holdazást egész nap felhők kísértették; bár napsütéses szombat volt, mégis É felől felhők fenyegették az estét, hála ég, nem így történt. Sőt, mi több, nagyszerű rezzenéstelen Holdam volt, nem úgy mint 1 hónapja! Koraeste ideje volt tehát felpakolni, ráadásul a ház is feltűnően csendes volt. Első célpontomat már korábban kiválasztottam, ez lett a Montes Carpatus, Promontorium Banat nevű szeglete, vagyis éppen a Ny-i, másik vége ennek a remek hegységnek; Itt található a Carpatus legmagasabb része is. Első pillantásra nagyon nehezen rajzolható, összetett tömb fogadott az okulárban;

“Éppen egy hónapja észlelhettem legutóbb a Montes Carpatus K-i tömbjét. Ezúttal a Ny-i részét vehetem szemügyre ennek a nagyszerű hegységnek. Hatalmas, festői masszív komplexumként tűnik ki az éj sötétjéből a nem hivatalos nevén Promontorium Banat, vagyis a Montes Carpatus legmagasabb pontjának körzete. Most a légkör kegyes, igazán nyugodt, (seeing 8) -nem úgy mint legutóbbi észleléskor- így finomabb részeket is láttam a fehéres tömbökön. Ez a fehér csoport 9-10 különféle alakú tömbből áll, melyek azonos jellemzője hogy mindegyik enyhén íves jellegű. Részletek tárulnak fel a tömbökön magukon is, melyek finoman domborodó jellemek, kis sötét girbe-gurba sávokkal. A komplexumtól K-i irányban a Montes Carpatus másik, nyílhegy alakú tömbje is látszik, mely a Ny-i tömbbel együtt három parányi csúcsot fog közre. Az összetett csoport előterében a Mare Imbrium kis része látszik, ezen finom, három ágra szakadó kis névtelen gerinc, parányi kráterek, és a rajzon É felé a Pytheas β kettős csúccsal, annak hosszú árnyékával teszi még feledhetetlenebbé ezt az észlelést.”

Az Imbrium síkság déli szélét alkotó hegység Ny-i kiszögellése a NASA hivatalos Holdgömbjén

Magassági adatok a Carpatus területén; a vonulat bal szélen az észlelt térséggel

A Promontorium Banat igen közelről, és igen részletesen az LROC WAC Global mozaikján

_______________________

Következő célpontomat is előre elterveztem, de előtte közbeiktattam egy krátercsoportot, mely ennek a bejegyzésnek címadóját rejtegette. Ez a célpont nagyon érdekesnek hatott, valóságos nyomozást kellett folytatni hogy mit is láttam valójában, illetve minek a vetülését;

“A Mare Nubium Ny-i partvidékén bóklászok, mert rengeteg itt a látnivaló….
Szép kis szerény krátertrió rejtezik a hatalmas és sokkalta látványosabb holdi szomszédok mellett; a Kies-A, B, és E kráterecskék, melyek valóban jelentéktelennek hatnak a Kies és Bullialdus kráterek mellett. Amiért mégis ezt a csoportot választom, az a Kies-A jelű – a trió legnagyobb tagjának, 14km – érdekes árnyéka miatt van. Egyszerű gödörkráter mind, jobban megfigyelve kitűnik, hogy az amúgy egyszerűnek sejthető Kies-A kráter Ny-i belső Napfényes sáncán kicsi, élesen kiugró ék alakú árnyék ül. Hogy ezt mi okozza nem tudom, de nagyon érdekes hatást ad az amúgy jellegzetesen egyszerű belső árnyékvetésű formának. Utólag az LROC WAC mozaikon megnézve azt látni, hogy az A jelű kráter ÉK-i falán egy süppedés látszik, egy omlás, ami vélhetőleg közrejátszik az érdekes belső fal árnyvetésében, mert a K-i fal egy részen jobban kiugró lehet. Ny-felé vetett külső árnyéka kettős, villás szerkezetű. Ennek az A jelű kráternek D-i falán szorosan kapcsolódva a trió legkisebb tagja, a Kies-E található, ennek átmérője 6.3km, árnyékoltsága azonos a fentebbi A jelűvel. Szinte az A jelű kráter árnyékának fogságában fekszik amúgy az E jelű kráterecske, egészen egybeolvadva azzal. A hármasunk legkeletebbi tagja a B jelű (9.3km) melynek szabályos ék alakú árnya talán az egyetlen jellemvonása, mert keskeny Ny-i sánca vékony, részletektől mentes. Az A és B kráterek közt kis gerinc húzódik, fel egészen a Kies kráterig. DNy felől beköszön az igen érdekes, talányosan egyenes Rupes Mercator egy igen kicsi szakasza is. A rajzolt terület legszélén Ny-ra a Kies ω hegy látszik.”

“A Mare Nubium Ny-i partvidékén bóklászok mert rengeteg itt a látnivaló….” (Map of the Moon by Rükl 1972
Mapy Mesícních Polokoulí
1:10 000 000)

A célpontok közvetlen környezete (SLC Moon Map E6)

A Lunar Orbiter fotómozaikon már felsejlik az árnyhatásért felelős képződmény a Kies talajára vetülve

Fantasztikus részletek a Kies és kísérőiről. Tisztán értelmezhető mi okozta a kiugró árnyékot a rajzomon; a megsüppedő talaj árnyékhatásáért felelős csuszamlás falrésze. LROC WAC Global

____________________

Izgalmas gerinc fut végig a Mare Imbrium testén, ezt előző nap választottam célpontul: (Az észlelés érdekessége hogy 90xes nagyításon történt, egyetlen egyszer használtam csak 150xest itt, azért hogy a Mons La Hire-t jobban megszemlélhessem)

“Az eredeti célpont a Mons La Hire volt, azonban észlelésem idején a közelében húzódó Dorsum Zirkel ( 29N 24W 210km) és kísérő gerincei sokkal komolyabb célpontként szolgáltak. Valóságos holdi tőrként hasít az éjszakai területek mögé ez a Zirkel gerinc a Mare Imbrium testén melyen – hála a nyugodt levegőnek – érdekes részletek voltak kivehetőek. Felületén finom csavarodások, intenzívebb területek (La Hire-A), és egy leágazás ( La Hire-B) is látszik. Egyenetlen, finoman szélesedő árnyéka pedig a gerinc magasságát nagyon szépen érzékelteti. A Dorsum Zirkeltől ÉK-i irányban egy majdnem párhuzamos, és jóval alacsonyabb gerinc is húzódik, ennek egy része szintén behasít az éjszakai térrészekbe. Az észlelésem egyik legkellemesebb meglepetése, az a rettentően alacsony és friss bazaltöntés, amit egy Apollo-15 fotón láttam, ez a rajzomon csak egy enyhén kanyargós árnyéknak tűnik ÉK-i irányban, már a síkabb bazaltmezőn. NASA fotókon, és nagyobb távcsövekkel készült képeken-rajzokon ennél azonban több is látszik, de amit én most nem tudtam észlelni, az a K-i Napfényes része. A Mons La Hire (10x20km) vakító elszigetelt magányos kis tömb, amit éppen csak hogy elért a Nap fénye most. Tőle D felől, igen közel hozzá egy picike elszigetelt kis csúcs is látszik, illetve K felé további alacsony kanyargósnak látszó gerinc.”

A Mons La Hire és Dorsum Zirkel a Consolidated Lunar Atlas fotóján

Dorsum Zirkel NASA LAC map

Egészen döbbenetes panorámafelvétel a Dorsum Zirkel és környezetéről (Apollo 15)

Mons La Hire az LROC WAC Global mozaikjának részletén

_______________

Jópofa ikerkráterek, melyekből én az egyiket észleltem…vajon azonos időben keletkeztek?

“Két rendkívül egyforma krátert találunk a Mare Imbiumban, a Sinus Iridumtól kb 70km-re DK-i irányban; a Helicon és le Verrier krátereket. Észlelésem idején a két kráter a terminátor közelében tartózkodott. Sok fotón egy képen látjuk őket, én most mégis mintegy formabontóként, kizárólag az egyiküket vettem jobban szemügyre, a Helicon-t (40.4N 23.1W). A páros közül ez a nyugatabbi, szinte teljesen árnyékkal telt, mérete 25km, mélysége 1910 méter. Szép kettős, amolyan fecskefark jellemű árnyéka közül a D-i a hosszabb, tulajdonképpen beleér a terminátorba, míg É-i része ha a feléig érhet csak el. Köztük fehéres intenzívebb kis kiemelkedés, a Helicon-E jelű kráter ami 2.4km-es mindössze. Egy alacsony gerinc fut a Helicon kráter ‘alatt’ D felől indul gyakorlatilag a semmiből, itt még gyengébben látszik, míg a kráter alatt áthatolva megerősödve igen éles ‘mandíneres kanyart vesz’ a reggeli megvilágítású Prom. Laplace felé. A Helicon sánca éles, világosabb szürke, és D-i peremén pici kiugrást látni, mely picike árnyékot vet. A terminátor mentén néhány egészen finom kis kráterecske is kivehető. Az rajzos észlelést beúszó köd nehezíti 20:44 és 20:47UT közt, egész nehéz így a terminátor közeli megfigyelés, addig míg zavar, a napfényesebb részeken a következő célpontot keresem, ahol a köd éppen nem zavar annyira.”

A Helicon és Le Verrier kettőse (Joseph Klepesta, Ladislav J. Lukesh
1:5 000 000 1959 Prága)

Szenzációs felvétel a tárgyalt kráterekről, dél felől nézve igen magasból. (Apollo 15)

Helicon, Helicon-E kráterek az LROC WAC fotóján

________________

Magyar Csillagász, Hell Miksa emlékét őrző ősi kráter, egy még ősibb kráter talaján;

“A Mare Nubium DK-i partvidékén egy hatalmas őskrátert találunk, a 234km átmérőjű Deslandres-t. Ez a gigantikus medence jellemű maradvány ad otthont a kiszemelt célpontomnak, jelesül a 33km-es Hell kráternek. Az észlelés idején a Nap a terület felett mintegy 18° magasan állt, így az árnyékok már nem annyira hangsúlyosak. Kissé oválisan szögletes éles pereme, és igen jellegtelen enyhe kis dudorként észlelhető központi csúcsa jellemzi, ami így inkább már csak központi dombnak nevezhető, és aminek árnyéka hosszúkás, É-D irányú. A kráterünk Ny-i falán egy teraszt látni, mely felfut egészen az É-i falig, ott ahol a talajon egy beszakadást látni, árnyéka szépen elárulja jelenlétét, mert a talaj tőle K felé világosabb. A Hell-t egy igen világos halójú talaj környékezi ÉK-i irányból egész végig a D-i falát szegélyezvén. Szemközti falát ÉNy-i irányban egy gerinc is érinti, mely tovább is halad DNy felé. Érdekes, hogy utólag Lunar Orbiter képeken ez a gerinc sokkalta egy kráterláncnak látszik, mely túl is fut a Deslandresen. A Hell egyik szomszédja DNy felől a Hell-A jelű, a maga 20.97km-es méretével akár önálló célpontként is megállná helyét itt és most. Ennek parányi központi csúcsa is sejthető, talaja pedig nagyon sekély és részlettől mentes. A két kráter egy magasabb nyergen fekszik, mert a köztük látható talaj K felé fényesebb, persze elképzelhető, hogy egy ősi kráter található a Hell alatt, és ennek fennmaradt fala a fényesebb emelkedő jellem. 21:10UT-kor átvonuló felhőzet nehezíti az észlelést.”